Magyar Nemzet, 1974. december (30. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-01 / 281. szám

Vasárnap, 1974. december 1., Magyar Nemzet Összefogni a béke nagy ügyéért Befejeződött Budapesten a szocialista országok békemozgalmi tanácskozása A Magyar Országos Béketa­nács meghívására november 28. és 30. között a békemozgal­mi tevékenységről konzultatív tanácskozást tartottak Buda­pesten a bolgár, a csehszlovák, a kubai, a lengyel, a magyar, a mongol, az NDK, a román, a szovjet és a vietnami béke­mozgalmak képviselői. Részt vettek a megbeszélésen a Bé­­ke-világtanács titkársága és a Nemzetközi Béke Intézet kép­viselői. A találkozón véleményt cse­réltek a szocialista országok békemozgalmainak tevékeny­ségéről és megvitatták, milyen módon járulhatnak hozzá a békeszerető erők moszkvai vi­lágkongresszusa eszméinek to­vábbi gyakorlati megvalósítá­sához. Megvitatták a további feladatokat a nemzetközi biz­tonságért, a leszerelésért, a népek nemzeti függetlensé­géért, a nemzetközi együttmű­ködésért, a demokráciáért, a béke és a társadalmi haladás további kiszélesítéséért folyta­tott küzdelemben. Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára szombaton fo­gadta azt a szovjet küldöttsé­get, amely O. Sz. Harhargyin, a szovjet békebizottság alelnö­­ke vezetésével részt vett a szocialista országokban műkö­dő békemozgalmak képviselői­nek budapesti tanácskozásán. Jelen volt a megbeszélésen Pethő Tibor, a Magyar Nem­zet főszerkesztője, az Országos Béketanács elnökhelyettese. A tanácskozáson interjút kértünk Ryszard Tyrtuktól, a Lengyel Béketanács főtit­kárhelyettesétől, aki a követ­kezőket mondta: — Most is ugyanolyan érzé­sekkel és gondolatokkal jöt­tünk Magyarországra, mint mindannyiszor: erősíteni a két békeszervezet és pártjaink kö­zötti baráti kapcsolatokat. Na­gyon időszerűnek és fontosnak tartjuk ezt a találkozót. A ma­gyar béketanács hű szószólója a békemozgalomnak, komoly tapasztalatokkal rendelkezik, és boldogok leszünk, ha ezeket a tapasztalatokat otthon mun­kánkban hasznosítani­­tudjuk. A magyar békemozgalom sike­reit üdvözöljük, s megértjük a feladatokat, amelyek közösek, széles körűek, s bennünket is érintenek. Lengyelországban most mi is a békemozgalom 25. évfordulóját ünnepeljük, s ez az eszmecsere különösen hasznos volt számunkra azért, mert fontos dolgokban tud­tunk előrelépni a békemozga­lom kiszélesítése érdekében. A szocialista országok béke­mozgalmi vezetői között itt volt a tanácskozáson Luvsan­­dambyn Khuushaan, a Mon­gol Béketanács titkára. Már többször járt hazánkban — legutoljára most nyáron —, de örül, hogy ismét itt lehet, mint mondotta: e barátságos, ven­dégszerető országban. — A magyar békemozgalom rendkívül aktívan dolgozik — mondta. — Mongólia és Ma­gyarország között már hagyo­mányosak a jó kapcsolatok. Kifejezésre jutott ez az elmúlt napokban is, amikor nagyon szép jubileumot, a Mongol Népköztársaság kikiáltásának ötvenedik évfordulóját ünne­peltük, együtt a szocialista or­szágok népeivel és a világ bé­keszerető erőivel, s nagy örö­münkre szolgált, hogy az ün­nepségeken részt vett a Szov­jetunió párt- és kormánykül­döttsége, Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP Központi Bizott­sága főtitkárának vezetésével. — Az utóbbi években a ma­gyar és a mongol nép közötti ősi testvéri és baráti kapcso­latok, a szoros együttműködés szinte napról napra fejlődik — mondta a továbbiakban a Mongol Béketanács titkára. — Magyar barátaink sokat segí­tenek nekünk a szocializmus felépítésében; példa erre a sok új, nálunk épült magyar ipari létesítmény, kombinát , s mi ezt úgy értékeljük, mint a szo­cialista országok közötti köl­csönös megértésen és előnyös kapcsolatok kialakításán ala­puló munkát. A mongol tár­sadalom, a közvélemény aktí­van harcol a nemzetközi fe­szültség csökkentéséért és a világbéke megteremtéséért. Hisszük harcunk eredményes­ségét, éppen azért, mert olyan barátaink vannak, mint a szo­cialista országok népei, s mert igazságos ügyért széltünk sík­ra. Részt vállalunk a békesze­rető erők minden harcában, s lehetőségeinkhez, erőnkhöz mérten támogatjuk azt. Nem először járt nálunk — s most is nagyon szívesen jött a tanácskozásra — Tran Trong Quat, a Vietnami Békebizott­ság titkára. Elmondotta: — Mindig örömmel jövünk olyan megbeszélésre, ahol a szocialista országok békemoz­galmainak vezetői tanácskoz­nak, de most különös érdeklő­déssel vártuk a beszámolókat, amelyek az egyik legfontosabb témával, a propagandával fog­lalkoztak. Úgy vélem, koncent­rálni kellene erőinket — s ez­zel együtt az összes békesze­rető erőt — annak érdekében, hogy a párizsi egyezményben foglaltakat minden érdekelt fél betartsa , ennek szorgal­mazása természetesen a béke­bizottságok elsőrendű felada­tai között szerepel. További feladatunk: a béke érdekében megvalósítani társadalmi cél­jainkat, befejezni Dél-Vietnam felszabadítását. Végső célunk: Észak- és Dél-Vietnam békés egyesítése. Számunkra különö­sen jelentős tény, hogy ezt a eszmecserét éppen Budapes­ten tartják, mert a magyarok támogatják ügyünket, nem­csak részletkérdésekben, ha­nem teljes szívvel mellettünk állnak az imperializmus elleni harcban. Mindent megtesznek azért, hogy­­felépítsük romba­­dőlt országunkat. A továbbiakban elmondta, hogy a tanácskozáson különö­sen értékesnek tartották azokat a magyar felszólalásokat, ame­lyek az ellenséges propaganda elleni küzdelem fontosságával foglalkoztak. — Tudjuk, hogy ez mennyi­re szükséges. Vannak olya­nok, akik békéről beszélnek, használják az „enyhülés” kife­jezést, de csak azért, hogy ez­zel nagyobb figyelmet keltse­nek. A tanácskozáson — han­goztatta végül — örömmel ta­pasztaltuk a résztvevők szoli­daritását a vietnami néppel, ügyünkkel. Várakozáson felüli sikere volt Moszkvában a csepeli kiállításnak Moszkvában szombaton zár­ta kapuit a Csepel Vas- és Fémművek nagyszabású önál­ló kiállítása. A gyár képvise­lői Moszkvában a várakozáson felül jó üzleteket kötöttek. Az 1975-re vonatkozó megállapo­dások előirányozzák 2 millió 800 ezer rubel értékű konfek­ciógép, hatmillió rubel értékű csőgyártó kohászati berende­zés, illetve 8 millió rubel érté­kű színesfémterm­ék exportját a Szovjetunióba. Ugyancsak üzletet kötöttek Pannónia mo­torkerékpárok, oldalkocsik és tartalékalkatrészek exportjára, összesen 4,6 millió rubel ér­tékben. Az összes üzletköté­sek értéke a tervezettnek több mint a kétszerese, meghaladja a 22 millió rubelt. — De — mint Székely Ist­ván, a Csepel Vas- és Fémmű­vek vezérigazgató-helyettese a kiállítás befejezése alkalmából elmondotta — nem ezt tartjuk a legnagyobb eredménynek, hanem azokat a megállapodá­sokat, melyek lehetővé teszik, hogy a Csepel Vas- és Fém­művek fejlesztését szovjet egyeztetéssel hajtsuk végre. A csepeliek moszkvai kiál­lítását mintegy hatezer szak­ember tekintette meg, közöt­tük számos miniszterhelyettes, minisztériumi osztályvezetők és vállalati vezetők. A kiállítás alkalmából Moszkvában tartózkodik a Csepel Vas- és Fémművek dol­gozóinak küldöttsége, Borbély Sándornak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága tagjának, az üzemi pártbizottság első titká­rának vezetésével. A delegáció látogatást tett az SZKP Köz­ponti Bizottságának székházá­ban, ahol V. I. Dolgih, a Köz­ponti Bizottság titkára fogadta a küldöttséget. A csepeli kiál­lítást ugyancsak felkereste az SZKP küldöttsége, élén Sz. A. Baszkanovnak, a KB nehéz­ipari osztálya vezetőjének he­lyettesével. Megkezdték az új 680 ágyas kecskeméti vezetőkórház földmunkálatait Az egészségügyi kormányzat részletes programot dolgozott ki az ország kórházainak kor­szerűsítésére és a kórházháló­zat bővítésére. A programban budapesti egészségügyi intéz­mények létesítése mellett egész sor vidéki kórház építése sze­repel. A vidéki kórházak kö­zött az egyik legnagyobb mé­retű lesz a kecskeméti vezető­kórház, amelynek részletes ter­vei már elkészültek, és meg­kötötték a kivitelezési szerző­dést is a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalattal. A kecskeméti területi veze­­tőkórház terveit a Középület­­tervező Vállalatnál Marosi Miklós építészmérnök vezeté­sével. fiatal tervezőkollektíva készítette A munkánál véd­nökséget vállalt a KISZ, az egész tervezési folyamat alatt pedig mint orvosi szakmai konzulens, közreműködött dr. Takács Sándor, a megyei kór­ház igazgató főorvosa. Az új kórház megépítését nemcsak a környék fejlődése, népességének szaporodása sür­geti, hanem az is, hogy a meg­levő kecskeméti kórház bőví­tésére nincs lehetőség. Ezért a Széchenyi­ város területén a Nyíri út és a külső körút men­tén jelöltek ki 22,5 katasztrális holdnyi területet az új kórház elhelyezésére. Tavaly kezdő­dött a tervezés munkája, és eb­ben közreműködött a megfe­lelő szakterületen a Ganz- MÁVAG, az Intranszmas, a DÉMÁSZ, az IPARTERV, az ORMI és több más vállalat, intézmény. Az új kórház tömege több épületből áll. A főépület ki­­lencemeletes lesz, ebben he­lyezik el a belgyógyászatot, a sebészetet, a traumatológiai osztályt, az urológiát, az orto­pédiát, a szemészetet, összesen 680 ággyal rendelkezik majd az új kórház, amelyen belül 200 ágyas krónikus és 100 ágyas idegosztály is létesül. A betegosztályok, az orvosi és igazgatási osztályok elhelyezé­sére 21 400 négyzetméter alap­terület áll rendelkezésre. Az egyes épületeket kétszintes fo­lyosó köti össze, úgyhogy kö­zöttük a közlekedést a szabad­ba való kilépés nélkül lehet le­bonyolítani. Gondoskodtak a tervezők arról is, hogy a ké­sőbbi távlatban a kórházintéz­ményt tovább bővíthessék anélkül, hogy üzemeltetését zavarná. A költségelőirányzat 560 mil­lió forint. A jövő év elején kezdik meg az építkezést, a földmunkák­­ már javában folynak. Az épületeket mono­lit vasbeton vázzal és födém­­szerkezettel, Hannebeek-rend­­szerű zsaluzó szerszámok al­kalmazásával szerelik össze. A homlokzat előregyártott vasbe­­tonelemekből, prizmás kikép­zéssel épül. A válaszfalakat vakolatmentes felületű gipsz­­perlit lapokból állítják össze. Ezeket az új építkezési mód­szereket első alkalommal al­kalmazzák kórházépítkezésnél és ez gyorsítja a munkálato­kat. Nemcsak gyorsabb, ha­nem olcsóbb is lesz az építke­zés ezzel az újszerű eljárás­sal és lehetővé teszi a kór­ház szakaszos üzembe helyezé­sét, aszerint, mikorra készül­nek el az egyes épületrészek. G. J. ­ Szekér Gyula hazaérkezett Lengyelországból A dr. Szekér Gyula nehéz­ipari miniszter vezette ma­gyar delegáció hazaérkezett a lengyelországi Wislából, ahol a KGST színesfémkohászati ál­landó bizottság ülésén vett részt. Az ülésszakon megvitat­ták a KGST végrehajtó bizott­ságának legutóbbi ülése hatá­rozataiból származó feladato­kat. A lengyel fél tájékoztatta a részvevőket a színesfémko­hászatuk fejlődéséről. Megvi­tatták a tagországok színes­fémipara 1976—1980. évi koor­dinált fejlesztési tervét és jó­váhagyták az állandó bizottság 1975. évi munkatervét. Kicserélték a magyar-finn gazdasági megállapodás okiratait Nagy János külügyminiszter­­helyettes és Paul Jyrkankallio, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete szombaton a Kül­ügyminisztériumban kicserél­te a két ország között 1974. május 2-án Helsinkiben alá­írt, a kereskedelem akadályai­nak kölcsönös megszüntetésé­ről szóló megállapodás meg­erősítő okiratait. Jelen volt Kovács Gyula külkereskedelmi miniszterhelyettes is. Az egyez­mény 1975. január 1-én lép ha­tályba. MSZBT-delegáció utazott Moszkvába Szombaton Nagy Máriának, az MSZBT főtitkárának vezeté­sével a Szovjetunióba utazott az MSZBT küldöttsége. A dele­gáció tagjai részt vesznek a Szovjet Baráti Társaságok Szövetségének Moszkvában megrendezésre kerülő III. kon­ferenciáján. A küldöttséget a Keleti pályaudvaron Veres Jó­zsef, az MSZMP KB tagja, az MSZBT alelnöke búcsúztatta. Jelen volt V. V. Orosz, a bu­dapesti szovjet nagykövetség tanácsosa. Elhunyt Csató István újságíró A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége és a Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat fájdalommal közli, hogy Csató István, az Élet és Tudomány főszerkesztő-helyettese életé­nek 58. évében hosszan tartó betegség után elhunyt. Teme­téséről később történik intéz­kedés.* Hogy ki volt Csató István, azt sokan tudták. Mert az életben csak a tettek számíta­nak, és az újságíró tette a le­írt szó. Amely az igazságot hordozza. Ha hordozza, így hát az olvasók, jól tudták, ki volt Csató István, az újságíró. És szerették, tisztelték őt. Mert írásaiban érződött az igazság­keresés trágya, cikkeit a tudás tisztelete fűtötte, a törekvés, hogy segítsen. Mi, jó néhá­­nyan, akik hosszú éveket töl­töttünk vele együtt, ismertük karakterének sok szép voná­sát. Művelt, nagy tudású em­ber volt, és éppen ilyen sze­rény. Ő, aki életének több mint a felét az újságírásnak szentelte — már a háború előtt a Miskolci Reggeli Hírlapnál dolgozott —, igazán tudta, hogy milyen sziszifuszi munka megszerezni a gyakorlat biz­tonságát, az írástudást művé­szetté emelni. Azért foglalko­zott olyan szeretettel a fiata­lokkal, akik végtelenül tisztel­ték őt. A felszabadulás után a Magyar Nap munkatársa volt, aztán a Népszava rovatvezető­­jeként, az ifjúsági szövetség, a Szabad Ifjúság vezető munka­társaként tevékenykedett. Egy időben a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének vezető tiszt­ségviselője is volt. De az új­ságírás visszahódította. Az Élet és Tudomány munkatár­saként, szerkesztőjeként olva­sói a tudom­ányos ismeretter­jesztés kiváló művelőjeként ismerhették meg. E törekvésé­nek szép példája számos kitű­nő könyve is. Korán távozott el közülünk. Fájdalommal gyászoljuk. A budapesti diákok parlamentje Szombaton az Újvárosháza épületében rendezték meg a budapesti középiskolások V. parlamentjét, amelyen megje­lent dr. Gosztonyi János okta­tási államtitkár és Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács el­nöke. Képviseltette magát a KISZ, valamint az Állami If­júsági Bizottság és a Pedagó­gusok Szakszervezete is. A diákparlamenten 190 fővárosi gimnázium, szakközépiskola, iparitanuló-intézet, valamint gyors- és gépíróiskola 200 kül­dötte gyűlt össze. Dr. Mezei Gyula, a fővárosi tanács főosztályvezetője vita­indító előadásában elmondot­ta: az iskolai parlamenteken 12 500 diákküldött vett részt, közülük 5500-an nyilvánítottak véleményt, illetve tettek ja­vaslatot. A részvevők komoly érdeklődést árultak el nem­csak saját iskolájuk feladatai, hanem a közoktatás egészének kérdései iránt. A referátumot követő vitá­ban számos közérdekű, fontos javaslat hangzott el, amelye­ket az országos diákparlament elé terjesztenek. Határidő, kötbér Január 1 -től szigorítás a darabáru-szállításban A Minisztertanács rendele­tet hozott a vasúti, illetve a gépjármű fuvarozási szabály­zat kiegészítéséről, módosítá­sáról. Ezek szerint a vasút a belföldi forgalomban darab­áru-fuvarozást nem végez, a gépjármű-fuvarozó köteles a gyorsáru- és a darabáru-kül­deményeket elvállalni. A ren­delet meghatározza, hogy m­it tekinthető gyors-, illetve da­rabáruknak, mi nem szállít­ható ezeken a címeken, s mi a következmény, a teendő ab­ban az esetben, ha ilyen kül­demény elvész. A rendelet — amely január 1-én lép hatályba — módosította, megszigorította a szállítási határidőket és a kötbér mértékét. Korábban a vasút és a köz­úti közlekedés egyaránt fog­lalkozott darabáru-fuvarozás­sal. Három éve a Volán vette át a MÁV-től ezt a feladatkört, s vele a raktárakat, a techni­kai eszközöket, az ezzel fog­lalkozó vasutasok egy részét. A tapasztalatok szerint azóta sokat javultak a darabáru-fu­varozás feltételei, körülmé­nyei. Jelenleg a Volán darabárus járatai sűrűn behálózzák az egész országot: 3300 városba, községbe, településre járnak rendszeresen, átlagosan heti három alkalommal, sok helyen naponta megfordulnak a ko­csik. Közgyűlést tartott a Magyar Autó Klub Az autóközlekedés biztonsága társadalmi érdek Szombaton a SZOT buda­pesti iskolájának nagytermé­ben mintegy 300 küldött rész­vételével megtartották a Ma­gyar Autó Klub közgyűlését. Az ország minden részéből ér­kezett küldöttek több mint 90 ezer klubtagjukat képviselték. A közgyűlés elnökségében he­lyet foglalt Rödönyi Károly közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Földvári László KPM minisz­terhelyettes, az Autó Klub tár­sadalmi elnöke, Matykó Vilmos, a klub fő­titkára számolt be a közgyű­lésnek az eltelt négyéves idő­szak munkájáról és az Autó Klub eredményeiről. Szólott arról, hogy a Magyar Autó Klub sokoldalú tevékenységet folytatott az elmúlt években a balesetelhárítási, oktatási fel­adatok megoldásában és erő­teljesen bővítették a klubta­goknak nyújtott műszaki szol­gáltatásokat is. Az Autó Klub így hathatós támogatást nyúj­tott a korszerű közlekedés elő­segítéséhez. Ma már tizenkét városban működnek hazánk­ban az Autó Klub diagnoszti­kai állomásai és több mint száz műszaki segélykocsi teljesít négyezer kilométer úton szol­gálatot. Az Autó Klub főtitkárának beszámolója után Rödönyi Ká­roly miniszter szólott a kül­döttekhez, hangsúlyozta: tár­sadalmunkban az autót nem luxusnak, hanem munkaesz­köznek, az ember segítőtársá­nak tekintjük. Köszönetet­­ mondott az Autó Klubnak a miniszter azért, hogy a szer­vezett biztonságos és kulturált közlekedés elősegítésével je­lentős társadalmi feladatot töltött be. — A növekvő autóforgalom­mal együtt fokozott gondot kell fordítanunk az autóköz­lekedés szabályozására — hangsúlyozta Rödönyi Károly és utalt rá, hogy a balesetel­hárítás érdekében léptetik életbe a közeli napokban az új sebességkorlátozó intézkedést. Utalt arra is, hogy következő intézkedésként a biztonsági övek használatát tervezik kö­telezővé tenni és a jövő év fo­lyamán a tervek szerint kibo­csátják az új KRESZ-t, amely hivatva lesz a megváltozott körülményekhez, a nagyobb autóforgalomhoz igazítani a közlekedési szabályzatot. Az Autó Klub közgyűlése két felhívást fogadott el, az egyik környezetvédelmi jelle­gű és arra szólítja fel a gép­jármű-tulajdonosokat, hogy minden lehetséges módon igyekezzenek csökkenteni a gépkocsik által okozott zajt. A másik felhívás a fokozott elő­vigyázatosságra, különösen a gyerekek és az idős gyalogjá­rók oltalmazására kéri fel az autótulajdonosokat. Rödönyi Károly átadta az Autó Klub legkiválóbb mun­­katársainak a közlekedés ki­váló dolgozója kitüntetéseket, majd a közgyűlés megválasz­totta a következő négy eszten­dőre a klub vezetőségét. sz. i. 3 Kormányhatározat az úttörők á­lami támogatásáról A Minisztertanács határoza­tot hozott az ifjúsági törvény­nek a gyermekkorosztályra történő hatékonyabb alkalma­zása, a nevelési feltételek ja­vítása, és az úttörőcsapatok rendszeres anyagi támogatásá­nak biztosítása érdekében. A kormányhatározat intéz­kedik arról, hogy az állami szervek és intézmények ifjú­ságpolitikai feladataik része­ként határozzák meg a tenni­valóikat a gyermekkorosztály nevelésének segítése, az úttö­rőmozgalmi munka támogatása érdekében. A vállalati intézke­dési tervek is tartalmazzanak ilyen feladatokat. A miniszté­riumok az országos hatáskörű szervek az ifjúság helyzetének kétévenkénti vizsgálata kere­tében fordítsanak fokozottabb figyelmet a gyermekkorosz­tályra. A mozgalmi nevelőmun­ka feltételei javítása érde­kében is intézkedtek. A ne­velőmunka anyagi feltételei is megnőnek 1976 január elsejétől az általános isko­lákban. Gondoskodnak arról, hogy az iskolák a költség­­vetésből biztosított összegek­ből megfelelő támogatást kap­janak a mozgalmi célkitűzések megvalósításához. A határozat az Állami Ifjúsági Bizottság feladatává teszi, hogy vizsgál­ja meg, a nevelőmunka anyagi feltételeinek javításához mi­lyen további, a Miniszterta­nács határozatát nem igénylő intézkedések szükségesek. Gondoskodnak az úttörők ren­delkezésére álló intézményhá­lózat jobb kihasználásáról és fejlesztéséről is.

Next