Magyar Nemzet, 1975. február (31. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-01 / 27. szám

­ Egymillió fiatal véleménye Nemcsak az 1974-es esz­tendő legjelentősebb ifjú­ságpolitikai eseményének könyvelhetjük el az ifjúsági parlamentek megrendezését. Ennél többről van szó. Kö­rülbelül egymillió fiatal vett részt a munkahelyi, tröszti, megyei, alágazati, ágazati, tanintézeti ifjúsági parla­menteken, s a jelenlevők­nek majdnem a fele kért szót. Sokkal többen, mint általában a vállalati terme­lési értekezleteken, vagy a KISZ-taggyűléseken. Ifjú­munkások, tanulók, értelmi­ségi fiatalok — nem csupán a KISZ-tagok — pályakez­dők, pályára készülők. Még többen lehettek volna, ha nem csupán a száznál több fiatalt foglalkoztató üze­mekben, intézményekben kerül sor ezekre a sajátos munkaértekezletekre. Ott si­került a legjobban a parla­ment, ahol a társadalmi szer­vezetek is részt vettek az előkészítésében, s ahol előre összegyűjtötték a fiatalok kérdéseit, és eljuttatták a gazdasági vezetőkhöz. Majdnem félmillióan mond­ták el gondolataikat a jogok és kötelességek egységéről. A helytállás egyik szép pél­dája, hogy sok tízezer mun­kás­, parasztfiatal és diák segítette az őszi betakarí­tást, társadalmi munkában. A fiatalok gondja is, mi­képpen lehetne a vállalatnál a termelést szervezettebbé tenni, a minőséget javítani? Több vállalatnál a dolgozó hibátlanul munkarendszer bevezetését, bizonyos mun­kahelyeken több műszak megszervezését javasolták. Arra is alkalmat adtak a parlamentek, hogy újabb felajánlások születhessenek az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. A társadalom is megkü­lönböztetett figyelemmel fordul a fiatalok felé. If­júságpolitikánkról tárgyalt nemrég a Minisztertanács is. Az eredmények mellett min­denütt számba veszik a ten­nivalókat is. Nem véletlenül hangsúlyozzák a kongresz­­szusi irányelvekben, hogy az ifjúság „eszmei, politikai nevelésében növelni kell a társadalom minden szerve­zetének felelősségét. . Vagyis, a társadalmi mun­kamegosztásnak ebben is érvényesülnie kell, minde­nütt. Sok vállalat, intéz­mény vezetői éppen az ifjú­sági parlamentek alkalmá­val ébredtek rá, hogy az if­júság szocialista nevelése nem csak a KISZ feladata. A fiatalok sajátos gond­jai is napirendre kerültek a parlamenteken. A központi intézkedések, erőfeszítések eredményeképpen növeke­dett a fiatal házaspárok ré­szesedése az állami lakások­ból továbbfejlesztették a szervezett magánlakásépítés lehetőségeit. De a fiatalok keresetéhez képest még min­dig túlságosan nagy a „kez­dő­ összeg”. Különösen nehéz a gyermeket vállaló és ön­álló­ lakással még nem ren­delkező fizikai dolgozók helyzete. A kormány tava­­lyi, februári ülésén meg­­tedni az ötödik ötéves terv ifjúságpolitikai feladatait, s ennek keretében a nép­gazdaság teherbíró képessé­géhez mérten nagyobb fi­gyelmet fordítanak a lakás­ügyre is. A KISZ központi bizottsága az ifjúsági par­lamenteken elhangzottak alapján is, több megoldást javasol. Megállapítható, hogy je­lentősen befolyásolják a munkahelyi közérzetet a pá­lyakezdés zökkenői, az pél­dául, hogy sok vállalatnál nem úgy fogadják a pálya­kezdő fiatalokat, ahogyan elvárnák. Nem elég­­az ün­nepélyes fogadtatás. Nem helyettesíti a mindennapi segítséget a munkapadnál, íróasztalnál. Ahol szocialista brigádokba kerülnek a fia­talok, ott nincs is baj. A kezdő gyakorlatlan szak­munkásokat, segéd- és be­tanított munkásokat azon­ban nem mindenütt támo­gatják az idősebbek. Pedig a vállalatok érdeke is, hogy minél kevesebben vándorol­janak el! Miért akadozik a patronáló mozgalom, ame­lyet tavaly kezdeményezett a KISZ? Az okok alapos is­merete nélkül aligha lehet megtalálni a jó megoldást. Általában kevés a felve­tett bérprobléma, s ami volt, azok zömmel a vállalaton belüli feszültségekre utal­tak. Ugyanakkor néhány te­rületen a felnőtt korosztály és a pályakezdők helyzete hasonló. Fiatal kutatók, or­vosok, egészségügyi dolgo­zók s a lakossági szolgálta­tást végzők véleménye sze­rint az alapbérek nem áll­nak arányban a túlságosan kedvezőtlen munkaidő-be­osztással, a fizikai megter­heléssel és a vállalt felelős­séggel. A szabad idő hasznosabb eltöltéséhez nemcsak több szeszmentes szórakozóhelyre lenne szükség, hanem az if­júsági klubokban a kultu­ráltabb szórakozás feltéte­leit is meg kellene teremte­ni. A munkásszállásokon élő és az ingázó fiatalok körül­ményein is akad javítani­való. A parlamenteken hívták fel a figyelmet a követke­zőkre is. Számtalan kedvez­ménnyel és lehetőséggel él­het, aki a munka mellett tovább akar tanulni. De a vállalatok nem szívesen tá­mogatják azokat a fiatalo­kat, akik nem az üzem érde­keinek megfelelő pályákra jelentkeznének, például ta­nárok szeretnének lenni. Ugyanakkor közismert a ta­nárhiány. Nyilvánvalóan eb­ben az ügyben is lehetne megoldást találni. Néhány ötletet a parlamenteken is felvetettek. A fiatalokat is foglalkoztatja, miképpen le­hetne továbbtanulásra ösz­tönözni azokat, akik nem fejezték be a nyolc általá­nost? Külön ügy a szak­munkás bizonyítvánnyal egyetemre került fiatalok sorsa. ..Kísérleti év” volt a ta­valyi, az ifjúsági parla­mentek történetében. A KISZ KB a legutóbbi ülésén összegezte a tapasztalatokat, s javaslatait eljuttatta az érdekelt fórumokhoz. Kér­ték a Minisztertanácsot, biz­tosítsa, hogy a parlamente­ken elhangzott kérdésekre az illetékesek a legkésőbb ez év első felében válaszolja­nak. S főképpen, a jó javas­latokat valósítsák meg. A parlamentek jövője is ezen múlik. Meg azon is, mennyit tesz­nek érte éppen a fiatalok. Tóth Erzsébet Lu =-••• Magyar Nemzet == ---------------------------- " A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Újabb szovjet—amerikai tanácskozások kezdődtek a hadászati támadófegyverek korlátozásáról A külpolitikai helyzet A SALT—II. keretében újabb szovjet—amerikai megbeszélés­­sorozat kezdődött Genfben. Az új forduló előtt mind Szemjo­­nov külügyminiszter-helyettes, mind pedig Johnson nagykövet — a két küldöttség vezetője — derűlátóan nyilatkozott a ta­nácskozások esélyeiről. Mint a TASZSZ emlékeztetett rá, Vla­gyivosztokban már kidolgozták a hadászati támadó egyverek korlátozásáról tíz évre kötendő megállapodás fő irányelveit, és a felek már 1975- ben szeretnék aláírni az egyezményt. A kül­döttségek a végleges szöveg kidolgozására összpontosítanak, s így nyitva áll az út a genfi tárgyalások sikeréhez — fejtegette a szemleíró. Megjegyzi azt is, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatokban az enyhülés realitássá vált, s a politikai közeledést alá kell támasztani a katonai enyhüléssel. A stratégiai fegyverek korlá­tozására irányuló intézkedések éppen ezt szolgálnák. Rámutat a szemleíró, hogy az Egyesült Államok kongresszusában egyes hangadók hiába próbálnak árnyékot vetni a Szovjetunió poli­tikájára és hasztalanul követelik az amerikai kormányzattól, hogy helyezkedjék „kemény álláspontra” a genfi megbeszélé­seken. Az utóbbi évek megállapodásai megmutatták, hogy a fegyverkorlátozás és majdan csökkentés távolról sem utópia, hanem megvalósítható lehetőség A Pravda New York-i tudó­sítója ezzel összefüggésben utalt arra, hogy az amerikai kor­mány vezetői az elmúlt napokban állást foglaltak a kapcsolatok javítása mellett. Noha nem kevés azok száma, akik nem az egyenjogúság alapján képzelik el a szovjet—amerikai együtt­működést, mégis — szögezi le a lap — a szovjet—amerikai vi­szony megszilárdításának mind több híve van az Egyesült Álla­mokban. A kelet—nyugati összefüggések és elsősorban az európai biz­tonsági értekezlet jövője központi témaként szerepelt Ford elnök és Wilson kormányfő washingtoni megbeszélésein. Wil­­son washingtoni látogatásán kiderülhet, hogy az enyhülési folyamatot egyformán ítélik-e meg kontinensünk nyugati felé­ben és az „újvilágban”. A feltételezésre az ad alapot, hogy a ki­­lencek a múltban sokszor negatívabb álláspontra helyezkedtek például a genfi tárgya­lóasztalnál, mint a nyugati szövetségi rendszer vezető ereje, az Egyesült Államok. Az európai együtt­működés rendszerében sajátos helye van az NDK és az NSZK kapcsolatainak. Szovjet lapok is utalnak rá, hogy vannak Bonnban olyan kísérletek, amelyekkel megakadályozni igye­keznek az NDK és más államok konzuli egyezményét. De az ilyen próbálkozások ellentmondanak a nemzetközi élet általá­nosan elismert normáinak. A bonni kísérletekre fényt vet — és egyúttal magyarázza is őket — a Schmidt kancellár kormány­­nyilatkozatáról folytatott parlamenti vita. A kereszténydemok­raták, régi nézeteikhez híven, azt kérték számon, hogy miért nem vitt a két német állam alapszerződése közelebb a „nem­zeti egység” helyreállításához. Ugyancsak „felrótták” a kor­mánynak, hogy „elhanyagolja Nyugat-Berlin támogatását”. Az egyik kereszténydemokrata képviselő például azon „sajnálko­zott”, hogy az ENSZ főtitkárának „nincs ideje” Nyugat-Berlin fölkeresésére. Genscher külügyminiszter fölszólította a CDU-t, terjesszen elő javaslatokat, miként vehetne részt erőteljeseb­ben az NSZK a nemzetközi enyhülés folyamatában. Egyes nyu­gati lapok egyébként úgy tudják, hogy a főbb külpolitikai kér­dések megítélésében nem mindig van egység a szociáldemok­raták és szövetségesük, a szabaddemokraták között. A­ bécsi Die Fürche például legutóbb arról cikkezett, hogy a Rajna­­parti szövetség „szétesőben” van. A hetilap célzatosan eltúlozta az SPD és FDP szövetségének gondjait. Szocialista országok külügyminiszter-helyetteseinek értekezlete Moszkvában Moszkvából jelenti az MTI. Moszkvában január 29—30-án megtartották a Varsói Szerző­dés tagállamai külügymi­niszter-helyetteseinek tanács­kozását, amelyen részt vettek­ a Bolgár Népköztársaság ré­széről Andon Trajkov, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ság részéről Frantisek Kraj­­chc, a Lengyel Népköztársaság részéről Stanislaw Trep­­czynski, a Magyar Népköztár­saság részéről Marjai József, a Német Demokratikus Köz­társaság részéről Herbert Kro­­likowski, a Román Szocialista Köztársaság részéről Cornel Pacoste, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége ré­széről Nyikolaj Rogyionov. A tanácskozás munkájában részt vett Nyikolaj Firjubin, a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé­nek főtitkára. A tanácskozáson, amely a gyümölcsöző együttműködés, a testvéri barátság és kölcsö­nös megértés légkörében zaj­lott le, véleménycserére ke­rült sor egyes kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kérdé­sekről. Szem­jonov és Johnson ismét Genfben Előtérben a hadászati támadófegyverek korlátozása Genfből jelenti a Reuter. Csütörtökön este Alexis John­son nagykövet vezetésével Genfbe érkezett az Egyesült Államoknak a SALT újabb fordulóján részt vevő küldött­sége. Johnson nagykövet megér­kezésekor derűlátóan nyilatko­zott a soron következő tárgya­lások kilátásairól. „A vlagyi­­vosztoki megállapodás annyira világos és konkrét — mondot­ta —, hogy hivatalos szerző­déssé való átváltoztatásának lehetségesnek kell lennie." Szerinte a következő hónapok­ban sikerül újabb szovjet— amerikai SALT-megállapodást kötni. Végül jelezte: az ame­ rikai küldöttségnek az a szán­déka, hogy minden tőle telhe­tőt megtesz a támadó hadá­szati fegyverek korlátozása, és ezáltal „a világ biztonsága és stabilitása alapjainak leraká­sa” érdekében. A Szemjonov külügyminisz­ter-helyettes vezette szovjet és a Johnson nagykövet vezette amerikai küldöttség tárgyalá­sai pénteken ismét megkez­dődtek Genfben, a két küldött­ségvezető a Szovjetunió állan­dó ENSZ-képviseletén találko­zott. Neves amerikai közéleti személyiségek az enyhülés mellett Washingtonból jelenti az MTI. A hadászati támadófegy­verek korlátozásáról pénteken Genfben indult újabb SALT- forduló megkezdésének napjá­ra időzítve az amerikai—szov­jet kapcsolatok ápolására ala­kult amerikai bizottság egész oldalt betöltő nyilatkozatot tett közzé a pénteki Washington Postban. Az enyhülési politika követ­kezetes folytatása mellett sík­­raszálló nyilatkozatot a bizott­ság igazgató tanácsának tagjai, tekintélyes amerikai üzletem­berek, diplomaták, egyetemi tan­árok, szakszervezeti vezetők írták alá, közöttük Galbraith közgazdászprofesszor, volt nagykövet. Reischauer profesz­­szor, volt tokiói nagy­követ. Sanford, a Duke­egyetem elnöke. Mac­Carthy, az 1976-os elnökválasztáso­kon független elnökjelölt­ként induló volt demokrata párti szenátor. Kendall, a Pep­siCo INC. elnöke, a szovjet— amerikai kereskedelmi és gaz­dasági vegyes bizottság társel­nöke. Prill, a Lockheed Inter­national elnöke. Salisbury, a New York Times vezető publi­cistája. és Woodcock, az Autó­ipari Szakszervezet elnöke. „Az utóbbi öt esztendő kevés fejleménye adott több remény­séget az amerikai népnek, mint az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti kóstolatok új irányzata” — dn­goztatja a nyilatkozat és rámutat: „A hi­degháborús szólamok helyére az enyhülési politikába vetett reménység lépett: a két nagy­hatalom közötti problémákról legalábbis megindult a tárgya­lás.” A nyilatkozat aláírói hatpon­tos programot vázoltak fel, amelyben a többi között kifej­tik, hogy a nukleáris fegyverek hathatós ellenőrzése csakis akkor lehetséges, ha a szovjet —amerikai kapcsolatokban je­lentős mértékű barátságos együttműködés mutatkozik. E kérdésekről az enyhülés légkö­rében lehet csak tárgyalni. Mind a nukleáris fegyverrend­szerek elterjedésének megaka­dályozása, mind a közel-keleti válság politikai rendezése nagymértékben függ a Szovjet­unió és az Egyesült Államok együttműködésétől, majd a nyilatkozat aláírói utalnak azokra a kikötésekre, amelye­ket a kongresszus a kereske­delmi törvényhez kapcsolt. Le­szögezd: ..Nem hiszünk abban, h­gy ilyen kérdéseket alkudo­zási ütőkártyaként lehet fel­használni”. Végül azt hangsú­lyozák, hogy az enyhülés az amerikai név túlnyomó több­ségének óhaja. Gromiko látogatása előtt a közel-keleti kibontakozás lehetőségeit elemzik a moszkvai hírmagyarázók Bokor Pál, az MTI moszkvai tudósítója írja. Szombaton újabb közel-keleti utazásra in­dul Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter. A moszkvai hivatalos, közlemények szerint Gromiko előbb Szíriában, majd Egyiptomban tesz baráti látogatást. A látogatással kapcsolatban a moszkvai megfigyelők főként két körülményre hívják fel a figyelmet. Elsősorban arra, hogy miként a külügyminisz­ter korábbi utazásai is igazol­ták, a szovjet diplomácia első­rendű célja ebben a térségben a béke fenntartása, s ennek megfelelően a közel-keleti ren­dezés átfogó szovjet tervének előmozdítása az összes érdekelt felek bevonásával újból össze­hívandó genfi értekezlet fel­­használásával. Másodsorban: a szovjet diplomácia vezetője a Szovjetunió és a vezető arab államok közötti baráti kapcso­latok megszilárdítása céljából látogat el Damaszkuszba és Kairóba. Ami a részleteket illeti, a nyugati sajtó ezekről az utóbbi időben számos spekulációt tett közzé, amelyekről szovjet rész­ről a következőket állapították meg: az imperialista propa­ganda próbálkozásai, hogy egy rendkívül bonyolult helyzet­ben szembeállítsa a Szovjet­uniót az arab országokkal, egyrészt az izraeli pozíciók ja­vítását, másrészt a szovjet kül­politika lejáratását szolgálják. Ennek megfelelően a szovjet sajtó változatlanul figyelmen kívül hagyja a spekulációkat. A legfrissebb moszkvai hír­­magyarázatok közül kiemelke­dett Vlagyimir Kudrjavce­v­­nek, az idősebb szovjet új­ságíró-nemzedék közel-keleti ügyekben legtapasztaltabb kép­viselőjének a Moscow News című hetilap legújabb számá­ban megjelent cikke, amely­ben „Csaták a tartós békéhez vezető úton” címmel a közel­­keleti diplomáciai fejlemé­nyekről szólva megállapítja: Izrael a közel-keleti rendezés úgynevezett szakaszos tervét támogatja. Rabin miniszterel­nök legutóbbi nyilatkozatából ítélve Izrael, miközben ígére­tet tesz arra, hogy visszavonja csapatait a Sinai félszigeten, ezzel több mint kétéves „ha­ladékot” próbál szerezni. Cse­rébe nem többet és nem keve­sebbet kíván, mint „békés ren­dezést” Egyiptommal. „Más szavakkal az izraeli agresszo­­rok, igyekezve megtartani a legfontosabb megszállt terüle­teket, tétjüket továbbra is az arab államokkal folytatandó elkülönített tárgyalásokra he­lyezik, hogy megtörjék az arab országok cionizmusellenes egy­ségfrontját és elszigeteljék Szíriát, amelyet extremista or­szágként állítanak be, mivel a Golan-magaslatok teljes fel­szabadítását követeli és támo­gatja a palesztinai arabok mozgalmát.”

Next