Magyar Nemzet, 1975. április (31. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
IS‘06 Magyar VinzolaI HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Bizalom az ifjúságban Az MSZMP XI. kongreszszusának középpontjában ugyan nem elsősorban a közoktatás állt — erre már csak azért sem volt szükség, mert a közoktatás feladatairól hozott 1972-es párthatározat hosszú időre megszabta a tennivalókat—, de azért a tanácskozáson sok szó esett pedagógiai kérdésekről. Ez nyilvánvaló is, mert az a programnyilatkozat, amelyet a kongresszus küldöttei egyhangúlag elfogadtak, az elkövetkező másfél-két évtizedre meghatározza a gazdasági építőmunka feladatait. Ezeknek a feladatoknak tekintélyes részét viszont az az ifjúság oldja meg, amely most még az iskolapadokban készül tanítói, tanárai irányításával a jövőre. Ez az az ifjúság, amely a pártkongreszszust megelőző munkában kitűnően megállta a helyét, és amelyről zárszavában Kádár János olyan reálisan s egyben lelkesítően szólt. Adatok, tények bizonyítják, hogy a gazdasági élethez hasonlóan a közoktatásban is nagy eredményeket ért el az utóbbi esztendőkben az ország. Az az előzetes jelentés, amelyet a kongresszusi küldöttek kézhez kaptak, sok ilyen értékes eredményről tájékoztat. Az óvodások aránya például az elmúlt négy évben 54,3-ról 71,8 százalékra nőtt, a szaktanárok által tartott órák száma a korábbi 72,6-ról 79 százalékra emelkedett. A közoktatás áldásaiban azonban még ma sem mindenki egyformán részesül. Ezt állapítja meg feladatként a programnyilatkozat is: „Egyenlőbbé kell tenni az oktatási, a tanulási feltételeket. El kell érni, hogy a fejlett szocializmusban a felnövekvő ifjú nemzedék Életpályájának alakulásában a szociális különbségek már ne játsszanak lényeges szerepet.” A nyilatkozatnak ezt a két határozott mondatát az ország különböző szervezeteiben, tudományos műhelyekben, a Hazafias Népfrontban és másutt sok vita előzte meg az egyenlő feltételekről és a társadalmi mobilitásról. Ezt a tartalmas vitát felszólalásában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja is pozitívan értékelte. Ha a gondokkal együtt — és ezek közé a gondok közé tartozik, hogy még mindig nem megfelelő a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya a felsőoktatásban és némely középiskolában — jelentős eredményeket tarthat számon a magyar közoktatás, ebben hatalmas szerepük, elévülhetetlen érdemük van a pedagógusoknak, akiknek munkájáról többen is elismerően szóltak a kongreszszuson. Ezek azok a pedagógusok, akik mintegy a pngramnyilatkozatot előkészítve, és e nyilatkozat, valamint a közoktatási párthatározat szellemében állandó segítség, rendszeres támogatás, külön foglalkozások formájában sokat törődtek eddig is a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásával, és akik a maguk lehetőségei szerint minden rendelkezésükre álló eszközzel elősegítik a társadalom helyes irányú belső mozgását. Jogos kívánságot fogalmaz meg tehát a kongresszus határozata, amikor ezzel kapcsolatban leszögezi: „A pedagógusokat munkájuknak megfelelően kell értékelni, támogatni és segíteni.” Olyan feladat ez, amelyet közösen kell végrehajtania az Oktatási Minisztériumnak, valamennyi tanácsnak és az iskolák vezetőinek. A XI. pártkongresszus az egyenlő feltételek mellett működő iskolákért szállt síkra. De bármennyire egyenlőek legyenek is ezek az intézmények, nyilvánvalóan nem mindegy, hogy mire tanítják az ifjúságot. Az egyenlőség akár formálissá is válhat, ha az iskolában az oktatás és nevelés szelleme, tudományos színvonala nem közeledik eléggé korunk követelményeihez. Bizonyos gondokat például a mostani tananyagcsökkentéssel kapcsolatban Máté Gyuláné ceglédberceli pedagógus fogalmazott meg, mondván: „...szívünk mélyén egyetértünk a tananyagcsökkentéssel, de hogy mit, mennyit kell csökkenteni, vagy hogyan kell új módon tanítani, az még nem alakult ki. A régi módszerekkel már nem akarunk tanítani, de az újak még nem kiforrottak.” A módszereken, valamint a tananyagcsökkentésen túl külön probléma a világnézeti nevelés színvonalának emelése — erről többek között dr. Kónya István debreceni rektorhelyettes beszélt nagyon határozottan —, valamint a világnézet, az általános és szakmai képzés és a művelődés egységének megteremtése. Ez a két kérdés, amely Kádár János beszámolójában is szerepelt, és amelyet Maróthy László, a KISZ KB első titkára is megemlített, alapos kimunkálásra vár még. Joggal remélhető, hogy a most készülő új tantervekben az a pedagógiai egység, amelyet a Központi Bizottság referátuma követelményként fogalmazott meg, már megfelelően érvényesül. Ez azonban nem egyedül a tanterveken múlik, és nem is szabad ezektől az egyébként fontos közoktatási dokumentumoktól csodákat várni; ez mindenekelőtt a tanárképzéssel függ össze, és itt a színvonalemelés ugyancsak jogos társadalmi óhaj. Mindaz, ami az iskolában most végbemegy és végbe fog menni, alapvetően az ifjúság érdekében történik. Ennek az ifjúságnak a megítélése ugyancsak gyakori viták témája, és mindanynyiunk számára példamutató az, amit erről zárszavában a párt első titkára megállapított. A fiatalok iránti bizalomról szólt, ami nem ritkán hiányzik még a munkahelyen, az iskolában, a szülői házban. „Azt tartom — mondta Kádár János —, hogy ennek pedagógiai „receptje” a megbízatás, a feladat, a munka. Mindenki tudja, még a kisgyermek is boldog, ha az édesanyjától bármilyen csekély megbízatást is kap és azt teljesíteni tudja ... Bátran és bizalommal adjunk feladatokat a fiataloknak!” Gábor István Ma kezdődik Portugáliában a választási hadjárat Újabb területek szabadultak fel Dél-Vietnamban A külpolitikai helyzet INDOKÍNÁBAN egyre gyorsuló ütemben erősödnek a felszabadító erők katonai és politikai pozíciói — ezzel természetes párhuzamban jelentősen gyengül a Thieu-kormányzat helyzete, míg a Phnom Penh-i rezsim gyakorlatilag a teljes felbomlás állapotába került. Vasárnaptól keddig a hazafiak elfoglalták Dél-Vietnamnak Saigon után következő három legfontosabb városát: Da Nangot, Qui Nhont és Nhan Trangot. Az AP-nek a pillanatnyi helyzetet tükröző számítása szerint a szabadságharcosok teljes ellenőrzése alatt áll Dél-Vietnam 13 tartománya, az ország területének több mint a fele. Lan Nol, a Phnom Penh-i rendszer vezetője kedden, miniszterelnöke és több magas rangú kormánytisztviselő kíséretében gyakorlatilag elmenekült Kambodzsából. Az ügyvezető elnöki teendőket ezentúl a szenátus feje látja el. Az AFP ezzel egyidőben — katonai forrásokra hivatkozva — azt jósolja, hogy a Mekong-folyó menti, kulcsfontosságú Neak Luong városának minden pillanatban várható elfoglalásával a felszabadító erők teljessé teszik a Phnom Penht körülzáró ostromgyűrűt, ami is a mindeddig Lon Nol nevével jelzett rendszer kikerülhetetlen összeomlását jelentené. Miközben Kambodzsában és Dél-Vietnamban ezenképpen folytatódik a bábrendszerek felbomlása — idézi az MTI az amerikai főváros politikai megfigyelőit —, Washingtonban megkezdődött a „halottkémi vizsgálat” az Egyesült Államok több évtizedes indokínai intervenciója fölött. A fejvesztetten menekülő saigoni csapatok garázdálkodásáról szóló televízióriportok — állapítja meg a washingtoni jelentés — még inkább elmélyítik azt a komor hangulatot, amely Henry Kissinger közelkeleti „ingázó diplomáciájának” kudarca és a külügyminiszter vereséghangulatú általános külpolitikai helyzetértékelése nyomán az amerikai főváros hivatalos köreiben eluralkodott. A légkörre jellemző, hogy vezető szinten is ellentmondásos magyarázatokat adnak Washington indokínai vereségére. A kormánykörök mindinkább a kongresszust igyekeznek felelőssé tenni az indokínai helyzet romlásáért, az elmaradt amerikai támogatás következményének minősítvén a Thieu-csapatok felbomlását. Schlesinger amerikai hadügyminiszter televíziós nyilatkozatában „egy-két hónapon belülre” jósolta a felszabadító erők Saigon elleni közvetlen támadását. Mindazonáltal úgy vélte, hogy ha Washington „kötelességének megfelelően” folytatja Thieu megsegítését, akkor a saigoni kormányzat, újabb viszszavonulások után, még képes lehet stabilizálni helyzetét. A hadügyminiszter a Közel-Keletről szólva Kissinger januári nyilatkozatánál élesebben fogalmazta meg azt a lehetőséget, hogy az Egyesült Államok katonai intervenciót hajtana végre a kőolajtermelő arab államok ellen egy újabb olajembargó esetén. Az egyiptomi nemzetgyűlés hétfőn határozatban jóváhagyta Szadat elnöknek szombaton elmondott beszédét, amelyben az államfő vázolta a kissingeri kísérlet kudarcának okait és a kibontakozás lehetőségeit. Minden bizonnyal a Szadat ismertette program első pontjával, a genfi békekonferencia munkájának felújításával függ össze, hogy Fahmi egyiptomi külügyminiszter külön-külön megbeszélést folytatott a Szovjetunió és az Egyesült Államok kairói nagykövetével és fogadta számos állam, köztük a szocialista országok diplomáciai képviseleteinek vezetőit is. Rabin izraeli miniszterelnök kormánya ülésén közvetve válaszolt a Szadat-beszéd néhány pontjára. Politikai összefoglalójának leglényegesebb pontja az a bejelentés, hogy Izrael hajlandó részt venni a genfi értekezleten. Rabin hozzáfűzte, hogy a közel-keleti béke szerinte szakaszos úton, egy Egyiptommal kötendő átmeneti megállapodással valósítható meg, s mind Genf, mind eme megállapodás érdekében Izrael alapvető fontosságúnak tartja Washington közel-keleti közvetítő tevékenységét. A portultál választási kampány kezdete Intézkedés a kormány munkájának hatékonyabbá tételére Lisszabonból jelenti az MTI. Portugáliában szerdán hivatalosan is megkezdődik a választási kampány: 48 évi fasiszta diktatúra után Portugália népe április 25-én járul az urnákhoz, hogy megválaszsza képviselőit az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Ez a testület lesz hivatott kidolgozni az ország új, demokratikus alkotmányát. A portugál ideiglenes kormány Vasco Goncalves miniszterelnök vezetésével hétfőn elhatározta, hogy kéthetenként tart minisztertanácsi ülést, hetenként pedig a minisztertanács elnöksége ülésezik. Ez utóbbi a miniszterelnökből, a négy tárca nélküli miniszterből (miniszterelnökhelyettesből) áll. Vasco Goncalves kormányfőn, Alvaro Cunhalon, Mario Soaresen, Pereira de Mourán és Magalhaes Motán kívül részt vesz majd ezen a tanácskozáson a kabinet három katonaminisztere, továbbá Correia Jesuino tájékoztatásügyi miniszter. Jesuinónak nem lesz szavazati joga ezen a szűk körű megbeszélésen, őt bízták meg a kormány szóvivői teendőinek ellátásával. A szűkebb körű miniszterelnöki tanácskozások megtartását Vasco Goncalves kabinetirodája azzal indokolta, hogy fokozni kell a kabinet operativitását. A jövőben a minisztertanácsi elnökségi ülésen hozott határozatokat azonnal továbbítják az illetékes tárca felelős miniszterének , akit bevonhatnak a szűkebb testület munkájába is — és ennek végre kell hajtania a határozatot, a kormány plenáris ülése elé jobbára azok a kérdések kerülnek majd, amelyekben a miniszterelnökségi testületnek nem sikerült megállapodnia, vagy amelyeket a kabinet egésze elé kíván utalni. Értesülések szerint a kormánynak nem lesz törvényhozói joga, ezt teljes egészében a Fegyveres Erők Mozgalmának legfelső tanácsára ruházták. A kabinet feladata a legfelső tanács által hozott törvények érvényesítése a gyakorlatban. Setubalban kedden tömeggyűlést tartottak, s ezen bemutatták a Portugál Kommunista Párt jelöltjeit az alkotmányozó nemzetgyűlésbe. Alvaro Cunhal, a párt főtitkára, beszédében elemezte az ország politikai helyzetét és a kommunisták előtt álló időszerű feladatokat. Mint rámutatott, a demokratikus szabadságjogok megvédése, a portugál demokratikus társadalom felépítése csak a monopóliumok és a nagybirtokok gazdasági hatalmának felszámolásával válik lehetségessé. Biztosítani kell a sajtószabadságot és a politikai pártok működési szabadságát, egyidejűleg mélyreható szociális és gazdasági változtatásokat kell végrehajtani amelyek megnyitják az utat a szocializmushoz. „A mi demokráciánk lényegesen különbözik majd a nyugati országok úgynevezett polgári demokráciájától — mutatott rá Cunhal. — Ez utóbbi csupán a monopoltőke érdekeit szolgálja, a dolgozók fokozottabb kizsákmányolásához vezet” — hangsúlyozta. Az AP jelentése szerint a tengerentúli ügyek minisztériumának szóvivője kedden mr megerősítette, hogy Portugália és a Kínai Népköztársaság tárgyalásokat folytatott Macao portugál gyarmat sorsáról, jelenleg azonban még nincsenek arra vonatkozó tervek, hogy e területet átadnák Kínának. Da Nang, Qui Nhon, Nha Trang A dél-vietnami felszabadító erők átütő sikerei A dél-vietnami felszabadító erők a térségben összevont, körülbelül 100 ezer fős Tibeticsapatokat szétzilálva, elfoglalták Da Nangot, az ország második legnagyobb városát. A kikötőváros elestét vasárnapi saigoni sajtóértekezletén elismerte Thang Quang Dang dél-vietnami miniszterelnökhelyettes is. A lakosság támogatásával a hazafias erők hétfőn felszabadították a Da Nangtól 270 kilométernyire délre fekvő Qui Nhon városát. Nyugati hírügynökségek jelentései szerint a saigoni csapatok fejvesztetten menekülnek dél felé. A Da Nang térségébe rendelt amerikai szállítóhajók — a DIFK tiltakozása ellenére — részint a part menti vizeken tartózkodnak, részint fölveszik az elfoglalt városból menekülőket, elsősorban azokat a saigoni katonákat, akik, a hírügynökségek szerint, a polgári menekülőket letaposva igyekeznek behajózni. Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár hétfő este nyilatkozatban szólította fel a dél-vietnami konfliktus által érintett feleket, hogy enyhítsék a polgári lakosság szenvedéseit, siessenek a nők és a gyermekek megsegítésére. A hírügynökségek emlékeztetnek arra, hogy a visszavonuló saigoni csapatok parancsot kaptak a polgári lakosság erőszakos kitelepítésére és a feladott települések lerombolására. A saigoni főparancsnokság kedd reggeli jelentéséből kitűnik, hogy a népi felszabadító fegyveres erők, a helyi lakosság aktív támogatásával, folytatják előrenyomulásukat déli irányban. Kedden a népi erők tüzérsége nagy erejű támadást intézett a Saigontól 75 kilométerrel északra levő Chon Thanh járási székhely katonai célpontjai ellen. A városban tartózkodó saigoni kormánycsapatok helyzete súlyossá vált. A Saigonban kedden elismerték, hogy hétfő este elesett Dél-Vietnam harmadik legnagyobb városa, Qui Nhon és a tartomány kormányzója egy amerikai hajón elmenekült. A népi fegyveres erők kedden délelőtt bevonultak a tengerparti Nha Trangba. A kikötőváros elestét saigoni katonai körökben is elismerték Nha Trang Saigontól 300 kilométerre északra fekszik és a Khanh Hoa nevű tartomány fővárosa. A DPA szerint Nha Trang elestével megrendült Phu Yen tartomány helyzete, amely jelenleg a saigoni rendszer ellenőrzése alatt álló legészakibb terület. A Reuter jelentéséből kitűnik, hogy a város felszabadítása előtt a politikai foglyok kitörtek a börtönökből és a helyi lakossággal vállvetve felvették a harcot a fosztogató Thieu-csapatokkal. Amerikai légihíd Saigonnak katonai utánpótlást szállító új légihidat létesített az Egyesült Államok. Washington e légihíd segítségével akarja pótolni azt a több százmillió dollár értékű hadfelszerelést, amelyet a Dél- Vietnam északi és középső tartományaiból fejvesztve menekülő saigoni csapatok hagytak el. Az AP jelentése szerint az amerikai légierő egy C5—A típusú szállító repülőgépe fegyverzettel és több tonna lőszerrel, valamint hírközlő berendezéssel a fedélzetén, közvetlenül Kaliforniából érkezett Saigonba. Részletesen kidolgozott amerikai tervek szerint folyik a dél-vietnami partvidék és a központi fennsík lakosságának hajókon és repülőgépeken történő elhurcolása — tűnik ki az AP keddi tudósításából. A hírügynökség Washingtonból jelentette, hogy a felszabadító erők gyors előrenyomulása „felborította a veszélyeztetett területek polgári lakosságának evakuálására kidolgozott amerikai terveket”. „Az Egyesült Államok szakértői — folytatja az AP — a múlt héten részletes tervet dolgoztak ki arra, hogy Da Nang kikötővárosból több százezer menekültet szállítanak el. Valójában azonban csak mintegy ötvenezer embert sikerült légi és tengeri úton evakuálni a városból.” Az Izvesztyija elemzése A dél-vietnami hazafiak sikerei törvényszerűek — állapítja meg az Izvesz.