Magyar Nemzet, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-28 / 150. szám

4 a zenei jegyzetek LUX ERIKA hangversenye nyitotta meg a várbeli Zenélő Udvarban a Beethoven-szonáták több estére tervezett sorozatát. Négy fiatalkori opuszt szólaltatott meg, valamennyi a XVIII. század utolsó éveiből való és ennek megfelelően technikai szempontból könynyebben megoldható, mint az érettkori zongoraművek. Ám ez a látszólagos könnyűség végső soron nagyon is kényes problémákat jelent, éppen azért, mert ezek a darabok a köztudatban úgy élnek, mint az alsó akadémiai osztályok tananyaga. Az ilyen szonáták, amelyeknek némelyikét a hallgatóság soraiban ülők egy része maga is játszotta, vagy játszhatta volna, éppen az ilyen módon megnövekedett létszámú, beavatott publikum részéről találkoznak fokozott igényességgel, amikor hangversenypódiumon szólalnak meg. Amilyen mértékben napirendre térünk egy-egy melléütés, vagy kisebb pontatlanság felett az elismerten „nehéz” opuszok előadásakor (ott esetleg észre sem vesszük a bonyolult zenei szövetbe belehulló apróbb tisztátalanságokat), olyannyira kényes ízléssel várjuk el azoknak a daraboknak minden részletében kimunkált előadását, amelyekkel annak idején magunk is kínlódtunk. Éppen ez a körülmény tette meggondolkoztatóvá, vajon helyesen választott-e Lux Erika, amikor megpróbált valamelyest hű maradni az időrendi sorrendhez és lemondott arról, hogy legalább egy nagyszabású koncertszonátát is műsorába iktasson, amint azt a sorozat többi zongoraművésze a programtervezet szerint meg is valósítja majd. Feltétlenül számolnia kellett a hallgatóság fokozott igényességével, ha nem az előbb említett okok miatt, úgy a maga képességei miatt, amelyekről nem egy alkalommal tett már tanúságot. Az ő zongorajátékának éppen az állóképes technikai biztonság és pontosság az egyik fő jellemzője, ezért volt érthetetlen az a néhány zökkenő, amely a műsort keretező két c-moll szonáta (op. 10. és op. 13.) előadása során feltűnt. Zavartalanul szépen megformált, harmonikus produkció volt ezzel szemben az op. 7-es Esz-dúr szonáta és különösen megragadó, színekben, kifejezésben gazdag az F-dúr szonáta (op. 10/2) interpretálása. Ez az elemző, logikai összefüggéseket kereső, töprengve elmélyülő muzsikálás nyilvánvalóan közelebb áll Lux Erika egyéniségéhez, mint a fiatalkori c-moll szonáták eget ostromló indulatai, amelyek e kompozíciók „kis” és „nagy Pathétique” elnevezéseit motiválhatták. HÄNDEL ÉS VIVALDI műveiből — nyugodtan mondható: remekműveiből — állította össze műsorát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenekara a Kiscelli Múzeumban kedden és szerdán rendezett hangversenyre. Az együttest, mint a múlt alkalommal, ezúttal is Simon Albert vezényelte, műgonddal, lelkesedéssel és lelkesítőn. Händel op. 6-ba foglalt concerto grossoiból két mű hangzott fel a műsor elején és végén: a 10-es számú d-moll és a 4-es számú a-moll. Nehéz nem megilletődötten tudomásul venni azt a rajongó lelkesedést, utánozni vágyó alázatot, de egyúttal versengésre is hajló magabiztosságot, amely Händelt — aki ez idő tájt már ismert és nagy tekintélyű zeneszerző volt Angliában — arra indította, hogy Corelli op. 6- ja mellé a maga tizenkét concerto grossoját felsorakoztassa. A zeneakadémiai fiatalok együttese nemcsak mintaszerű pontossággal szólaltatta meg ezt a csipkefinom és mégis erőteljes muzsikát, hanem anynyi lendülettel és bájjal, hogy a hallgatóság elbűvölten követelt — és kapott — a hosszú műsor után is ráadást: az ameli concerto grosso zárótételét megismételték. A szólistaprodukciók is felső fokon reprezentálták hangszeres művészeink legjobbjainak pompás teljesítményét: Pongrácz Péter Händel g-moll oboaversenyének előadásával nyújtott emlékezetes műélvezetet, Perényi Miklós előbb Vivaldi G-dúr gordonkaversenyének átszellemültem lobogó koncertáló szólamát mintázta remekbe, majd Onczay Csabával ugyane szerző g-moll kettős versenyét adták elő. Nagyszerű előadásuk fergeteges sikert aratott, a versenymű zárótételét meg kellett ismételniük. Pándi Marianne Moszkvai képzőművészeti kiállítás „Harminc győzelmes esztendő’ címmel nemzetközi gyűjteményes kiállítás nyílt pénteken Moszkvában, amelyen az szocialista ország képzőművészei mutatják be az antifasiszta küzdelemnek, a népek nemzeti felszabadító harcának és a Nagy Honvédő Háborúban aratott győzelem emlékének szentelt műalkotásaikat. A szovjet főváros központjában levő Manyezs-csarnokban rendezett nemzetközi tárlaton hazánk 150 műalkotással szerepel. Vlagyimir Popov szovjet kulturális miniszterhelyettes a megnyitót megelőző sajtóértekezletén elmondta, hogy ez a szocialista országok első reprezentatív tematikus tárlata. A csarnokban összesen mintegy 800 művész 1400 munkája kapott helyett. A tárlat magyar anyagát — mint Csorba Géza, a Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztályának vezetője az MTI tudósítójának elmondta : válogató bizottság állította össze Aradi Nóra művészettörténész vezetésével. A magyar kiállítás az első visszhangokból ítélve sikerre számíthat. A Szovjetszkaja Kultúra című moszkvai lap csütörtöki száma a kiállításról szóló első beszámolóját Kerényi Jenő Oszlapenko emlékműtervének repprodukciójával illusztrálta. A magyar szoboranyagnak, s ezen belül Kiss István, Somogyi József, Varga Imre, Schaár Erzsébet műveinek egyébként is jelentős szakmai sikere van. A festmény- és gobelinanyagból kiemelkedők Domanovszky Endre, Hincz Gyula, Szurcsik János munkái. A harmincas és negyvenes évek magyar antifasiszta művészetének vezető egyéniségei közül Derkovits Gyula, Goldmann György, Dési-Huber István egy-egy műve a klasszikusok között a kiállítás nemzetközi részlegében kapott helyet. A moszkvai győzelmi emlékkiállításnak politikai tartalma mellett nagy szerepe van az egész szocialista képzőművészet fejlődésében — jelentette ki végül Csorba Géza. — A tárlat azt illusztrálja, hogy a közös politikai eszme, az azonos gondolat milyen sokszínűen, gazdagon jelentkezik a szocialista országok képzőművészetében. A kiállítást pénteken délután Tarr Szalahov, a Szovjet Képzőművészek Szövetségének első titkára nyitotta meg a szovjet főváros közönsége számára. Meghalt Róbert Stolz Róbert Stolz osztrák zeneszerző, mintegy 30 operett és 100 film zenéjének szerzője pénteken, 94 esztendős korában Nyugat-Berlinben elhunyt. Műveit, elsősorban filmzenéit a magyar közönség is jól ismerte — operettjeit a felszabadulás után színházaink már nem játszották, de dallamai az utóbbi években is gyakran elhangzottak a rádióban és a televízióban. Kétesztendős átépítési munka után rövidesen újra megnyílik a weimari Német Nemzeti Színház. Októberben, az „Ezeréves Weimar” ünnepi héten, Goethe „Faust?’-jának mindkét részét adják elő a nagy múltú színházban. Csaknem háromezer műtárgy érkezett elbírálásra a második Országos Népművészeti Kiállításra, amelyet augusztus 2. és 20. között rendeznek meg a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán. A mintegy száz népművész által beküldött anyag elbírálását pénteken kezdte meg Nyíregyházán a néprajzosokból, muzeológusokból és művészettörténészekből álló zsűri. Ma©ar Nemzet Hírünk a világban Magyar régészeti kiállítás Svédországban A Magyar Nemzeti Múzeum néhány héttel ezelőtt legértékesebb népvándorlás kori, régészeti leleteinek reprezentáns kiállítását mutatta be Stockholmban. Négy hét alatt sok ezer látogató tekintette meg a tárlatot. Svédország legnagyobb ipari városa, Göteborg is igényt tartott a kiállításra, amelyet itt június 15-én nyitottak meg. A Nemzeti Múzeum krónikájában ez a rövid néhány mondat örökíti meg ezt a fontos nemzetközi kulturális eseményt. De mi is rejlik e rövid híradás mögött? A magyar—svéd régészeti kapcsolatok több mint száz éves múltra tekintenek vissza. 1874 augusztusában Rómer Flóris, a budapesti egyetem régészeti tanszékének professzora, a Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatója, a Tudományos Akadémia régészeti bizottságának elnöke, a múlt századi magyar régészet és múzeumügy legnagyobb alakja részt vett a történelemelőtti régészet és antropológia VII. nemzetközi kongresszusának stockholmi ülésén. A magyar kormány megbízásából meghívta a következő, VIII. kongreszszust Budapestre. 1876 szeptemberében a kongresszus megnyílt Budapesten. Ezen 39 tagú svéd küldöttség vett részt, soraiban Oscar Montelius, Hans Hildebrand, J. H. Kramer, Sven Nilson, Hjalmar Stolpe. Csupa olyan tudós, akiket a nemzetközi régészeti szakirodalom a legnagyobbak között tart számon. A svéd régészek, az akkor már világhírű svéd bronzkor kutatói, Magyarországon felfedezték a magyar bronzkori leletek óriási gazdagságát, a svéd régészeti emlékanyaggal vetekedőt. A következő évtizedekben a bronzkor közös kutatása jellemezte a két ország archeológiáját. A 80-as években Hampel József, a Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatója tanulmányozta Svédországban a bronzkori leleteket, összehasonlító anyagot gyűjtve nagy bronzkori monográfiájához. A század végén egy szerencsés lelet látványosan igazolta a két ország kapcsolatait a bronzkorban. A bronzkori művészet egyik remekének, a balkáiai napkorongnak pontos mása került elő Hasfalván. Ma ez a soproni múzeum egyik legértékesebb darabja. Csakhamar kiderült, hogy a népvándorlás korának emlékanyaga is rendkívül sok hasonlóságot mutat fel, lévén Skandinávia több olyan germán népnek az „őshazája”, amely a római birodalom bukását követően az V—VI. században hős,szabbrövidebb ideig hazánk területén tartózkodott. A népvándorlás korának közös kutatásában az első lépést Bernhard Sahn tette, aki a múlt század kilencvenes éveiben egyik nagy művéhez a Magyar Nemzeti Múzeumban végzett anyaggyűjtést, és 24 magyarországi leletet dolgozott fel. Nilsberg a frankokról, gótokról és longobárdokról írott két nagy könyvében — a század húszas éveiben — számos magyarországi leletet mutatott be. Az érdeklődés kölcsönös volt. Fettich Nándor 1930- ban a herpályi pajzsdudorról írott munkájában ezt összeveti a svédországi Lilla Hargban talált hasonló darabbal. Igen sok közös vonást fedeztek fel a szakemberek a vikingkor és a magyar honfoglalás korának emlékanyagában is. A felszabadulás után is élénk kapcsolat állott fenn a két ország kutatói között. Holger Arbman lundi és Wilhelm Holmquist stockholmi professzor hallgatóinak népes csoportját hozta el Magyarországra néhány évvel ezelőtt. Ekkor merült fel először a magyar népvándorlás kor gazdag leleteit bemutató kiállítás gondolata is. A kiállítás megvalósításában igen sokat köszönhetünk Birgit Arrhemts egyetemi docensnek és dr. Olov Isakssonnak, a stockholmi Statens Historiska Museum igazgatójának, így került sor 1975 áprilisában ebben a múzeumban a Hunok, germánok, avarok című kiállítás bemutatására. A kiállításon a Magyar Nemzeti Múzeum és 15 más magyar múzeum legszebb népvándorlás kori leletei szerepelnek, közöttük számos olyan is, amelyet már a múlt században leírtak az említett svéd tudósok, de a kiállított anyag zöme a magyar múzeumoknak a felszabadulás óta folytatott sikeres ásatásaiból származik. Mint érdekességet említjük meg, hogy az egyik fibula — dísztű — skandináviai, feltehetően svédországi eredetű, tehát mintegy 1500 év után most rövid időre hazalátogatott. Vendéglátóink a kiállítás bevezető részében pontos svédországi mását ki is állították. A kiállítás stockholmi és göteborgi megnyitásán megjelent a svéd tudományos élet, a svéd archeológia számos nagyszerű képviselője. A svéd sajtó terjedelmes cikkekben számolt be a magyar régészet felbecsülhetetlen értékű kincseiről. Teljes unikumnak számítottak Svédországban a steppei avarok régészeti leletei; bátran elmondhatjuk, hogy ilyen, északon teljesen szokatlan régészeti anyagot a svéd múzeumlátogatók most láttak először. Kiállításunk szakmai körökben is nagy visszhangot keltett. Vendéglátóink előadásokat is kértek tőlünk. A kiállítás rendezésére kiutazó Bona István egyetemi docens a Magyarország területén fennállott gepida királyság és longobárd korszak régészeti kutatásáról, e sorok írója pedig Pannónia késő római történetéről és a római lakosságnak a birodalom bukása utáni sorsáról tartott két-két előadást az uppsalai egyetemen, és Stockholmban a Statens Historiska Museumban, igen népes hallgatóság előtt. A Magyar Nemzeti Múzeum svédországi kiállítása a százéves magyar—svéd régészeti kapcsolatok fontos állomása és ettől a két ország tudósainak további gyümölcsöző együttműködése várható. A Statens Historiska Museum cserébe a Vikingkor kincseit bemutató kiállítást küld Budapestre, amely bizonyára hasonlóan nagy érdeklődést fog kelteni a hazai múzeumlátogatók körében. Dr. Fülep Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója Megnyílt Szentendrén a Czóbel-múzeum Szentendrén, a Templom tér egyik patinás házában tegnap megnyitották a Czóbel Bélamúzeumot. A megnyitón S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, a város országgyűlési képviselője méltatta a XX. századi magyar festészet egyik kimagasló alakja munkásságát. Mint rámutatott: a többek között Kossuth-díjjal kitüntetett 92 éves mester alkotói korszakai nem határolhatók el élesen. Szentendrén — amelynek varázsában már csaknem negyvenévi tölti kora tavasztól késő őszig napjait — tovább gazdagodott szívvása, lágyakká lettek alkotásainak kontúrjai. A múzeumban — az egykori lakóház ízlésesen átalakított termeiben — állandóan csak egy részét mutatják be Czóbel alkotásainak. A gazdag életművet különböző kiállítások tárják a nézők elé. Egyebek között kiállítják majd a mester grafikáit is. Az állandó tárlathoz Czóbel Béla harmicöt képet adott, állami vásárlásból huszonkilenc festmény származik, tizenötnek pedig a szentendrei Ferenczy Károly Múzeum a tulajdonosa. A múzeum udvarán látható Czóbel mester szoborportréja, Varga Imre műve. Szombat, 1975. Június 28. Dómján József festményei és műgyűjteménye a sárospataki Rákóczi várban Sok szempontból jelentős társadalmi és művészi sorozat színhelye volt a napokban a sárospataki Rákóczi Vármúzeum, amelynek Galéria-termeiben nyílt meg a ,,Dómján József színes fametszetei és grafikai gyűjteménye” című kiállítás. Demján József Kossuth-díjas grafikusművész, „a színes fametszet mestere”, aki számára a megérdemelt világsikert magyar gyökerű színes fametszetei biztosították, az Egyesült Államokból ismét hazalátogatott. A művész 1946 után a Rákóczi várban működött művészotthonban találkozott a „sárospataki szellemmel”, mégpedig olyan hatékonyan, hogy amikor életműve számára hazai otthont és alkotófészket keresett. Sárospatak mellett esélyes vetélytárs fel sem merült gondolataiban. Mindaz, ami az utóbbi időkben e terv megvalósítása körül történt, mintha csak illusztráció volna Képes Géza Pataki boldalának soraihoz: Sorsod innen bárhová visz, Szíved mindig visszahúz! Tőle kaptál, s kapsz tovább is Új erőt, mint Anteusz, többet is, mint Anteusz. A kiállítás megnyitójának közönsége számára felejthetetlen élmény marad a két évtizedes világvándorlás után itthon újra műtermet építő master és a hazai közönség találkozása. A kiállítás 173 művet bemutató válogatás abból a ma még pontosan számba sem vett, mintegy 500 rendkívül értékes műalkotást tartalmazó anyagból, amelyet a művész a Sárospataki Galériának ajándékozott. A kiállítás egyik része az életmű reprezentatív szemelvényeiből áll. A másik, hallatlanul gazdag és változatos rész Domján grafikai gyűjteményének keresztmetszetét mutatja be. A Domján-művekből kirajzolódik az alkotó művészi fejlődése a meghökkentően realista Budai Nagy Antal-sorozattól kezdve a legújabb, káprázatos technikai színvonalra emelt, nyolc ducos virág-pávakakas sorozatok. A grafikai gyűjtemény nem egy esetben szinte kis reprezentatív sorozatban mutatja be Ata-Novák, Derkovics, Kmetty, Fényes Adolf, Egry, Szőnyi, Vaszary, Koszta, s még annyi más nagy magyar grafikus művészetét. De a külföldiek között szerepel egy-egy Manet. Csi Paj Li, és kis gyűjteményre való kínai grafikus és festő is Nem nehéz megjósolni, hogy a a következő hónapokban az eddiginél is nagyobb, változatosabb hazai és külföldi látogatóközönség keresi majd fel a Sárospataki Galéria kiállítótermeit, hogy gyönyörködjék ebben a nemcsak vidéki, hanem országos viszonylatban is kiemelkedő gyűjteményben Ennek válogatása, rendezése, megszervezése dr. Janó Ákos múzeumigazgató hozzáértését, biztos ízlését és fáradhatatlan aktivitását dicséri. Sárospatak város tanácselnöke, Tóth József, a művészt és a megnyitó közönségét köszöntő szavaiban nemcsak az adomány rendkívüli erkölcsi, érzelmi és anyagi értékéről beszélt, hanem a város „arany” kulcsával is megajándékozta az így jelképesen pataki polgárrá avatott művészt. Domján József meghatottan köszönte meg a meleg üdvözlést, majd a kulcsot ezekkel a szavakkal vette át: Amíg élek és amíg dolgozom, életem munkásságának javát minden évben Sárospatakinak küldöm el. Az ünnepi eseményeknek értékes része volt az a, átfogó értékelő méltatás, amelyet dr. Pogány G. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója mondott Demján József életművéről. Pályájának ismertetése után főleg azzal foglalkozott,hogy a szakmailag igazán kvalitásos művész világsikerének egyik jelentős összetevője népművészeti ihletettsége. Ez az erő különösen hatékony a vitathatatlanul eredeti és korszerű művészi eszközök köntösében. A népmeséi idill, a stilizálás módszere, az átvitt értelmű jelentések és utalások hatásosan emelik ki az embert és a természetet egységbe fogó érintkezéseket. Mindez hallatlan szorgalommal, fáradhatatlan munkaenergiával párosulva emeli ki a művész vitathatatlan eredeti tehetségét A sárospataki Rákóczi várban különösen tartalmasan csengtek a művészettörténésznek azok a szavai, amelyek szerint érvényes művészi enciklopédiát csak a nép nyelvén lehet öszszeállítani. Ki tudná pontosan megfogalmazni egy város, egy kisebb tájegység igazi jellegét, taszításának, vonzásának, történelmi szerepének összetevőit? Miért pusztul el valami történelmi kataklizma során szinte nyomtalanul az egyik, s miért képes újra és újra újjászületni, vonzani, sugarakat lencseként összegyűjteni, dúsítani a másik? Hogyan lehet, hogy egyik Intézmény a másiktól, egyik ember a másiktól idejében tudja átvenni a stafétabotot, hogy a pillanatnyi megtorpanások után ismét és ismét új lendületet kapjon az átmenetileg lefékezett mozgás? Patakon valami ilyesféle történik, jószerint évszázadok óta. Politikai, társadalmi, kulturális erők dúsulnak fel időről időre, s szinte mindegy, hogy a forrás a várban, a katolikus plébániai iskolában, a református kollégiumban található meg, hogy — nyomban a második világháború romjain — művészotthon, népfőiskola létesül, majd a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, s mindez a kulturális érdekeket messze sugárzó „világítótoronnyá” válik. A pataki Rákóczi vár új kultúravédő, műveltségsugárzó bástyával gazdagodott. A benne Béres Ferenc adományából létesült Galéria most már a Domján-életműnek és grafikai gyűjteménynek is otthona. Az iskolakert egyik szobrán latin felirat olvasható. Ez a fordítása: A nemes tettek által szerzett dicsőség, amelyet az utódok hálás tisztelettel őriznek meg emlékezetükben, ércnél maradandóbb ... Hátha éppen ez a közös emlékezés a nyitja, táplálója a sokszor talán fel sem ismert „pataki szellemnek”? Ilazsányi István „Antik művészet” kiállítás Székesfehérvárott Az ötvenes években a Csók István Képtárban megrendezett emlékezetes Csontvárykiállítás óta az István Király Múzeum gyakori kiállításai miatt Székesfehérvárt szívesen nevezik a kiállítások városának. Vasárnap délelőtt a Csók István Képtárban ismét különösen érdekes kiállítás nyílik meg „Antik művészet” címmel. Műtárgyait a debreceni Déri Múzeum antik anyagából, a Szépművészeti Múzeum klasszikus gyűjteményéből az Iparművészeti Múzeum anyagából és néhány magángyűjteményből válogatták ki. A kiállítás rendezője dr. Szilágyi György, a Szépművészeti Múzeum antik osztályának vezetője. — Budapesten kívül először ilyen nagyszabású kiállítást az antik művészet anyagából Székesfehérvárott rendezünk — mondja. — Igyekszünk teljes történeti képet adni a klasszikus ókori művészeiről, elsősorban a görög, itáliai és római kultúrák történetéről A Szépművészeti Múzeum kiállított darabjai közül igen sok most kerül először közönség elé. A nagy gonddal rendezett, magas színvonalú kiállítást vasárnap délelőtt Castiglione László, az MTA Régészeti Intézetének igazgatóhelyettese nyitja meg. A kiállítás augusztus 31-ig marad nyitva. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Rodelinda IE. béri 10.) (7) — Erkel Színház: Figaró házassága (Báthy Anna béri. 10.) (7) — Nemzeti Színház: Nyári szünet! — József Attila Színház: Kaviár (T. béri. 6.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Veronai fiúk (Komb. 5. béri. 8.) (7) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkuszok csillagai (fél 4 és fél 8.).