Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-01 / 78. szám
merészkednek a csatatérré ■vált utcákra. Folytatódtak a harcok a főváros és az ország más részeiben is. A jelentésekből továbbra is zűrzavaros kép rajzolódik ki a libanoni politikai erők „had■nozdulatairól”. Annyi bizonyos, hogy mind a baloldal, mind a jobboldal — Dzsumblattól és Karamitól Franciéig — egyöntetűen visszautasítja a Waldheim ENSZ-főtitkárnak azt a lépését, amellyel a Biztonsági Tanács elé utalta a libanoni helyzet megvitatását, s kijelenti, hogy a bejrúti kormány mindenképpen megkísérli megakadályozni a BT összehívását Libanon ügyében. Karami miniszterelnök utasította Libanon ENSZ-fődelegátusát. ..Értesse meg az ENSZ-főtitkárral, és a Biztonsági Tanáccsal, hogy ami Libanonban történik az kizárólag az ország belügye”. ** Frangié elnök szerdán délelőtt Chamounnal, a Nemzeti Liberális Párt vezetőjével és Gemayellel, a Falangista Párt vezérével tanácskozott, s a megbeszélésről kiadott közös nyilatkozatban a három jobboldali személyiség ugyancsak visszautasította Waldheim kezdeményezését, hangoztatva, hogy ..bíznak Szíria közvetítő erőfeszítéseinek” eredményében. Kamal Dzsumblatt a Haladó Szocialista Párt elnöke a baloldali erők vezetői közti szerdai tanácskozás után elutasítva az ENSZ beavatkozását, elégedetlenül nyilatkozott Szíria legutóbbi libanoni leneseiről. Kijelentette, hogy Szíria „különböző intézkedésekkel nyomást próbál gyakorolni a libanoni baloldalra a tűzszünet kikényszerítése érdekében”. Dzsumblatt ugyanakkor kifejezte azt a reményét, hogy Szíria továbbra is támogatást nyújt a libanoni baloldalnak. ..mivel az arab Szíria küldetése, hogy támogassa a felszabadító mozgalmakat az arab világban”. Bonyolítja a libanoni helyzetet, hogy az amerikai kormány Dean Brown diplomata személyében „libanoni különmegbízottat” nevezett ki, aki szerdán meg is érkezett Bejrútba, állítólag azzal a feladattal, hogy „szorgalmazza a fegyvernyugvást”. Brown missziójával kapcsolatban a hírügynökségek felhívják a figyelmet arra, hogy az amerikai 8. flotta hét hadihajója valósággal „karnyújtási távolságra” megközelítette a libanoni partokat. Donald Rumsfeld amerikai hadügyminiszter szerint a hadihajókat azért irányították a libanoni partokhoz, hogy szükség esetén közreműködjenek a Libanonban élő mintegy 1400 amerikai állampolgár elszállításában. A UPI szerint az izraeli knesszet (parlament) szerdán rendkívüli ülésen foglalkozott a kedden Galileában lezajlott tűzetésekkel, amelyeknek során az izraeli biztonsági erők az arab tulajdonban lévő földek kisajátítása ellen tiltakozók közül hatot meggyilkoltak, 69-et megsebesítettek és mintegy 300-at letartóztattak. Rabin miniszterelnök védelmébe vette a biztonsági erőknek a tüntetők ellen végrehajtott akcióit és a tüntető tömegekre tüzet nyitó rendőrökről és katonákról azt állította, hogy „mérsékletet” tanúsítottak. Ugyanakkor azt ígérte, hogy a kormány kivizsgálja a galileai összecsapások ügyét. A Bítkonsági Tanács vitája A Szovjetunió továbbra is támogatja Angolát A TASZSZ jelenti: A Biztonsági Tanács folytatta az Angolai Népi Köztársaság elleni dél-afrikai agresszió kérdésének megvitatását. Az ülésen Harlamov szovjet delegátus rá-mutatott: az angolai események újólag megerősítették azt a bűnös szerepet, amelyet a pretoriai fajgyűlölők az imperialista körök afrikai csendőreiként játszanak, amikor fegyverekkel próbáltak neokolonialista rendszert kényszeríteni az angolai népre, megkísérelték vérbe fojtani a fiatal független államot. Harlamov emlékeztetett arra, hogy a pretoriai rezsim hosszú évek óta az egyik agressziót a másik után követi el afrikai államok és népek ellen. A dél-afrikai fajgyűlölők még jóval Angolába történt behatolásuk előtt a portugál fasizmussal együtt véres harcot folytattak Mozambikban a FRELIMO nemzeti felszabadító erői ellen. Zimbabwében a felszabadulásért küzdő harcosok, ellen, leplezetlen agressziós cselekedeteket hajtottak végre független afrikai államok, Zambia és Mozambik ellen. A szovjet delegátus teljes támogatásáról biztosította az angolai kormány képviselőinek arra irányuló jogos követeléseit, hogy szavatolják az ország függetlenségének és területi egységének tiszteletben tartását. Beszéde további részében a szovjet küldött aláhúzta, hogy a Szovjetunió a kezdettől teljes támogatásban részesítette az angolai hazafias erők harcát. A Szovjetunió erkölcsi, politikai, diplomáciai és más támogatást nyújtott és nyújt Angolának. Ez a segítségnyújtás teljes összhangban áll a Szovjetuniónak azzal az álláspontjával, amelynek értelmében síkraszáll a kolonializmus és neokolonializmus ellen küzdő népek igazságos harca, a népek szabadságának és függetlenségének elvei mellett. Harlamov idézte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, aki az SZKP XXV. kongresszusán kijelentette: „Pártunk jelenleg és a jövőben is segítséget nyújt a szabadságukért küzdő népeknek.” Botha dél-afrikai delegátus a Biztonsági Tanács vitájában felszólalva, mint a hírügynökségi jelentésekből kitűnik, szovjetellenes kirohanásokkal igyekezett igazolni a pretoriai rezsim Angola elleni agreszszióját Az argentin katonai vezetés programnyilatkozata Buenos Airestről jelenti a TASZSZ. Videla tábornok, argentin elnök beszédet mondott a televízióban és a rádióban, és ebben „a nemzeti újjászervezés nevében” együttműködésre szólította fel a társadalom összes rétegeit. Az országúj történelmi szakaszba lépett - hangsúlyozta az államfő. Mindenekelőtt „véget kell vetni a korrupciónak, a terrornak és a demagógiának, ami a fejlődés előző szakaszát jellemezte’. A fegyveres erők — mondotta — azért vették át a hatalmat, mert az előző kormány teljesen képtelennek bizonyult arra, hogy megoldja a fontos problémákat, leküzdje a gazdasági válságot, gátat vessen a terrorizmus fokozódásának, megszüntesse a munkanélküliséget és helyreállítsa a holnapi napba vetett bizalmat. A katonai kormány előtt álló legfőbb célok között említette Videla tábornok a hatalmi szervek iránti bizalom helyreállítását és a belső biztonság szavatolását. Hangsúlyozta, hogy az országban tiszteletben fogják tartani az emberi jogokat és hogy „a nemzeti újjászervezés folyamata nem irányul valamely társadalmi csoport vagy politikai párt ellen”. Az elnök azzal igazolta a politikai pártok tevékenységének felfüggesztését, hogy az állítólag „a belső megbékélés eléréséhez” szükséges. Ugyanakkor azt mondotta, hogy a katonák mozgalmának végső célja „a képviseleti demokrácia megteremtése”. Argentína külpolitikai irányvonaláról szólva az államfő kijelentette, hogy a katonai kormány a kapcsolatok megszilárdítására törekszik a világ minden országával, a kölcsönös tisztelet, az együttműködés és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. A UPI szerint Videla közölte, hogy kormánya valamennyi országgal fenntartja a diplomáciai kapcsolatokat. Elmondotta, hogy a nemzeti és külföldi tőke részt vehet az „erőforrások ésszerű felhasználásában”, de a kormány továbbra is megőrzi az „ország biztonsága és fejlődése szempontjából kulcsfontosságúaknak tartott iparágak fölötti ellenőrzést”. Koszigin fogadta az NSZK gazdaságügyi miniszterét A TASZSZ jelenti: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán a Kremlben fogadta Hans Friderichset, az NSZK gazdaságügyi miniszterét, aki a szovjet-nyugatnémet gazdasági és tudományos-technikai együttműködési bizottság hatodik ülésszaka alkalmából tartózkodik a Szovjetunióban. A megbeszélésen külpolitikai kérdéseket vitattak meg és eszmecserét folytattak a kétoldalú, valamint az európai gazdasági, tudományos-műszaki és ipari együttműködés fejlesztésének távlatairól. Alekszej Koszigin az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak szellemében vázolta a Szovjetunió elvi álláspontját. A megbeszélés tárgyszerű és konstruktív légkörben zajlott le. A genfi SALT-tárgyalások újabb fordulóin Genfből jelenti az MTI. Szerdán Genfben a Szovjetunió állandó ENSZ-képviseletének épületében újabb ülést tartott a szovjet és az amerikai küldöttség, amely a hadászati támadófegyverek korlátozásáról tárgyal. A genfi nemzetközi sajtóközpontban közzétett tájékoztatás szerint ezúttal több mint másfél órát tanácskoztak a küldöttségek. Ismertté vált az is, hogy a két küldöttség vezetője, Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-helyettes és Alexis Johnson amerikai nagykövet a szerdai plenáris ülés előtt kedden csaknem három órán át tárgyalt a szovjet misszió épületében. A sajtó képviselőinek közelebbi tájékoztatást a plenáris ülésről nem adtak, csupán annyit közöltek, hogy április 7-én tartják a SALT-tárgyalások következő hivatalos ülését. Bejelentették, hogy szerdán megtartották Genfben a szovjet—amerikai konzultatív bizottság ülését is. Ez az állandó konzultatív bizottság hétfőn kezdte meg nyolcadik ülésszakát. Feladata, hogy elősegítse azoknak a céloknak és előírásoknak megvalósítását, amelyek benne foglaltatnak a rakétaelhárító rendszerek korlátozásának területén megvalósítandó egyes intézkedésekről szóló ideiglenes megállapodásban, valamint a nukleáris háború veszélyének csökkentését célzó intézkedésről kötött szovjet—amerikai megállapodásban. Az MTI washingtoni jelentése szerint a Szovjetunió a közelmúltban válaszolt az Egyesült Államok legutóbbi SALT-javaslataira. Ezt szerdán az amerikai külügyminisztérium szóvivője közölte. Hangsúlyozta, a választ kormánya „a hadászati fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalások további lépésének tekinti”. A szóvivő hozzáfűzte, hogy Washingtonban „gondosan tanulmányozzák” a szovjet választ. Jladik felszólalás az ENSZ európai gazdasági bizottságában Az MTI jelenti: Genfben szerdán folytatja munkáját az ENSZ európai gazdasági bizottságának 31. ülésszaka. A magyar küldöttség élén álló dr. Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkárságának vezetője felszólalásában kiemelte annak jelentőségét, hogy a KGB ülésszaka a helsinki értekezlet sikeres befejezése után tanácskozik. Hangsúlyozta, hogy csakis a politikai és az azt kiegészítő katonai enyhülés légkörében valósíthatók meg a helsinki záróokmánynak a kereskedelem és az ipari kooperáció, a tudomány és technika, a közlekedés és a környezetvédelem, valamint a turizmus terén való együttműködés fejlesztését célzó rendelkezései. Felszólalásának további részében a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozva kijelentette: ezek a kapcsolatok ma már világméretekben is túllépték a külkereskedelem hagyományos kereteit. Új vonásuk, hogy szorosabb és közvetlenebb együttműködés a termelésben alakul ki. Az európai együttműködéssel összefüggésben kiemelte, hogy ez nem az egyedüli, minden mást háttérbe szorító megközelítés az európai gazdasági kapcsolatok szempontjából. A KGST és a Közös Piac tapasztalatai is azt mutatják, hogy a nemzetközi együttműködés egész sor alapvető kérdése az integrációkon belül oldódik meg, fokozva az abban részt vevő országok gazdasági kapcsolatainak intenzitását. Szólt arról, hogy megtörténtek az első lépések a két integráció közötti kapcsolatok rendezése irányában. Ennek a rendezésnek igen nagy a jelentősége, de ez mégsem helyettesítheti az államok közötti kétoldalú kapcsolatokat, hanem csak újabb lehetőségeket teremthet fejlesztésükre. A szocialista integráció jelentőségéről szólva kifejtette: ez az integráció, mint biztos bázis, igen fontos hazánk számára, ammely jelentős mennyiségű nyersanyagot és energiahordozót importál. Abban, hogy a magyar népgazdaság az elmúlt években is dinamikusan fejlődött, nagy szerepe volt a KGST-országokkal való együttműködés fokozódásának és különösen annak, hogy kapcsolataink hosszú lejáratú megállapodásokkal biztosítottak. Nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban meghatározó szerepe továbbra is a KGST-országokkal való együttműködésnek lesz, de kívánatosnak tartjuk — mondotta egyebek között — a tőkés országokkal meglevő kapcsolataink erőteljes bővítését, s ezzel összefüggésben a meglevő diszkriminációs intézkedések megszüntetését. A külpolitika hírei : (Hanoi, VNA) Ho Si Minh (Saigon) 21 kerületében és külvárosában közzétették az április 25-re kitűzött nemzetgyűlési választások választói névjegyzékét. A város 1 743 000 szavazásra jogosult lakosa (köztük 1 millió nő) 44 jelölt közül választja meg Saigon 35 képviselőjét. (Algír, AP) Olof Rydbeck svéd diplomata, Waldheim ENSZ-főtitkár különmegbízottja szerdán Algírban megbeszéléseket folytatott Buteflika algériai külügyminiszterrel és a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság kormányának tisztviselőivel. Az ENSZ- megbízott megjegyezte, hogy az ENSZ hivatalos álláspontja szerint továbbra is Spanyolország felelős a nyugat-szaharai terület közigazgatásáért. (Nairobi, UPI) Idi Amin ugandai államfő riadókészültségbe helyezte légierejét arra az esetre, ha Irán Smith rhodesiai miniszterelnök támadásra adna utasítást a szomszédos Tanzánia ellen. 10 (Stockholm, TASZSZ) Stockholmban szerdán folytatódtak Tito, jugoszláv elnök és Olof Palme svéd miniszterelnök tárgyalásai. O (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában új könyv jelent meg „Az államelmélet problémái a jelenlegi ideológiai harcban” címmel. A mű érinti a szocializmus és a kapitalizmus közötti ideológiai harc jelenlegi központi kérdéseit. A szerző elemzi Marx államelméletével kapcsolatos burzsoá nézeteket. (Nicosia, UPI) Kleridesz ismét lemondott a ciprusi görögök és törökök tárgyalásain részt vevő görög delegáció vezetéséről. Szerdán mégis megjelent a tárgyalások soron következő ülésén. Kleridesz viszszavonulásának oka az lett volna, hogy állítólag eljuttatta a török félhez a rendezést szolgáló görög javaslatokat. Kleridesz ezt tagadta. Denktas, a török közösség vezetője viszont kijelentette: március 25-én megkapta a javaslatokat, azokat azonban elfogadhatatlannak találta. Csik érték, MŰ április ! A vizek békéje ALIGHOGY MEGKEZDŐDÖTT New York ENSZ-negyedében a harmadik tengerjogi konferencia negyedik szakasza, a szkeptikusok máris azt találgatják, mikor és hol lesz az ötödik forduló. Talán Genfben, ahol először ültek tanácskozóasztalhoz tizennyolc évvel ezelőtt, hogy olyan általános, mindenre érvényes, és mindenkire kötelező tengerjogi kódexet dolgozzanak ki, amely figyelembe vesz egyéni szempontokat, de egyetemes érvényű és az emberiség egészének az érdekeit fejezi ki. A témát már csak e szembeállítás miatt sem kezelhették könnyedén, 1958-ban azonban a figyelmet még jóval kevésbé kötötték le a világ vizei. Az elmúlt csaknem kétévtizedben viszont földünknek nemcsak politikai térképe rajzolódott át, hanem átértékelődött gazdasági földrajza is. Az ásvány- és nyersanyagigények, a vizek nyújtotta táplálékok megszerzése és ami lényeges birtoklása, mind fontosabb. A tengerekért megkezdődött küzdelem ma még az egyéb, látványosabb nemzetközi kérdések mögött háttérbe szorul, szakírók azonban nem is a nagyon távoli jövő legrobbanékonyabb helyeként jelölik meg a világtengereket Pontos adatok nincsenek még az óceánok kincseiről, bármilyen intenzitással kutatják is a vizek mélyét — elsősorban a tőkével és technikával rendelkező fejlettebb ipari országok. A hozzávetőleges számításokból is kiviláglik azonban, hogy a jövő „kincses- számrája" a tengerfenék. Az úgynevezett kontinentális talapzaton, geológiailag a szárazföldek nagy törésvonalai mentén becslések szerint 1,5 ezer milliárd barrel kőolaj, a tenger mélyében pedig ezer milliárd tonna mangánkőzet bányászható ki. A kérdés az, ki juthat hozzá e rendkívüli értékhez, milyen jogokkal és műszaki felkészültséggel láthatnak hozzá a kitermeléshez. New Yorkban már 156 ország képviseletében mintegy háromezer szakember kísérli megtalálni erre a választ. A VITÁBAN a témák és az érdekeltségek szerint öt csoportra oszlik a tanácskozás. Ez a felállás az előző két konferencián, Caracasban és Genfben alakult ki, s habár vannak átfedések, nagyjából jól elkülönülnek az irányzatok. A legegységesebb a 77-ek csoportja, a fejlődő országoknak a napjainkra már a százat is meghaladó, úgy is mondhatnánk, érdekvédelmi alakzata. Véleménykülönbségek e csoporton belül is vannak, abban azonban egyetértenek, hogy az 1958-as keretszerződést már csak ezért is újra kell fogalmazni, mert az akkori tanácskozásra a fejlődő országokat nem hívták meg. Tehát eleve kimaradtak a konvenciótervezetből. A gyarmati vagy félgyarmati múlt örökségeivel birkózó államok e jogi sérelemnél jelentősebbnek érzik, hogy többségüknek van tengere, de nincs anyagi lehetőségük az értékek felszínre hozásához. Önmaguk nem képesek megbirkózni azzal a feladattal, amit a költséges tengeri bányászat jelent. A múlt rossz tapasztalatai ugyanakkor óvatosságra késztetik őket, hogy pillanatnyi haszonért a jövő nagy lehetőségét valamelyik fejlettebb országnak vagy világcégnek átengedjék. A másik csoportosulás, a negyvennégy, jelentősebb tengerparttal rendelkező ország, szintén egy helyben topog, mert nem képes dönteni, mennyit engedjen át másoknak halból, ásványból és egyáltalán a jogokból. Hozzájuk csatlakozik, egyidejűleg pedig velük szemben áll a 17 hajózó „nagyhatalom”, amelynek a világ vizei a tere, s érdeke, hogy szabad utat kapjon a tengerszorosokban és a csatornákon. A kidolgozandó konvenció bonyolultsága ebben a kettősségben is megmutatkozik. Egyes országok önkényesen 50—200 vagy mint Kanada. 000 mérföldben jelölik meg felségvizeik határát, másoktól viszont elvárják, hogy szabad utat adjanak hajóiknak. Az ellentmondás feloldása csak kompromisszum lehet. A javaslatok sokaságában az, a Szovjetunió által is támogatott elképzelés közelít az elfogadáshoz, hogy általában is mérföldben határozzák meg azt a területet, amely a parti ország teljes jogú körébe vonható, ezen túl pedig 138 mérföldes körzetben élvezzen bizonyos gazdasági előnyöket az adott állam. Elsősorban a halászatra gondolnak a gazdasági zóna fogalmának bevezetésével, de a vélemények itt is ütköznek a tekintetben, hogyan érvényesüljön ez a rendelkezés a tengeri bányászatra. A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉVEL nem akadály többé a néhány száz-, vagy ezerméteres mélység, sőt kezd gyakorlattá válni, hogy mesterséges szigeteket építenek a tengerfenék kutatásához. A partoktól milyen távolságban lehet létrehozni milyen objektumokat, ki ellenőrzi őket, s beleszólhat-etevékenységükbe a parti ország? Újabb kérdések ezek, s ebben érintettek azok az államok is, amelyeknek egyáltalán nincs tengerük vagy csak szűk kijáróval rendelkeznek, de jogosan idézik azt a szokásjogon alapuló elvet, hogy a világtenger közös kincs. Értékeiből mindenki egyformán részesedhet, s mivel hosszú időre érvényesítendő elvekről van szó, Magyarország is csatlakozott a szárazföldi országoknak ehhez a követeléséhez. A tanácskozás ötödik csoportját a nyugat-európai kilencek alkotják, inkább annak jelzéséül, hogy a Közös Piac egységesen fejti ki elgondolásait. Valójában a nyugateurópaiak maguk is rendezhetnének egy „mini” tengerjogi konferenciát; az érdekellentétek itt is megmutatkoznának, lévén, hogy még az izlandi— brit „tőkehalháborút” sem képesek diplomáciai keretek között tartani. Pedig a hal, annak ellenére, hogy egyes népeknek alapélelmiszer, s a fehérjék jelentősége távlatában minden bizonnyal növekszik, kis tétel a tengerekért vívott harcban. Némely polgári politikus úgy vélekedik, hogy a jövőben a szárazföld gazdaságpolitikai fogalmak szerinti felosztása és újrafelosztása után a tengerek ásványkincsének birtoklása lesz a stratégiai kérdés. S amennyiben nem találnak most mértékadó szabályozókat, kiéleződhet a harc a tengerek felosztásáért is. Az a tény, hogy az ENSZ égisze alatt és ismételten öszszehívják e konferenciákat, nemcsak a probléma megoldásának szándékát jelzi, hanem kifejezi az összemberi jelentőségét is. A vélekedések abban megoszlanak, mikorra önthetik végleges formába a tengerjogi szerződést. Elhangzott, hogy 1980-ig mindenképpen, mások szerint jó, ha tíz éven belül, de a kérdéshalmazok csoportosítása és egyes fogalmak tisztázása már eredmény. Így a 12, illetve a 200 mérföldes tengeri határ megjelölése csaknem elfogadott, azokban az esetekben pedig, amelyekben ez a földrajzi adottságok miatt nem tartható be, kétoldalú egyeztető megbeszélések kezdődhetnek, mint például a görög és török tengerkutatási vitában. JAVASLAT HANGZOTT EL — s ezt a tőkeszegény, fejlődő országok többsége hajlandó támogatni —, hogy a tengerfenék kiaknázására alakítsanak nemzetközi bizottságot. Az szabályozná és ellenőrizné a bányászatot, meghatározná annak ütemét, s egyben mintegy védelmet adna, hogy az értékeket ne sajátíthassa ki valamely gazdagabb állam vagy vállalkozó szellemű társaság. Az elképzelésben a biztosítékjelleg az elsődleges, a szervezet formája, tudományos-műszaki szintje, anyagi támogatása csakúgy megvitatásra vár, mint székhelyének meghatározása. Hasonlóan összehangolt munkát és együttes jószándékot feltételez a konferenciákon viszonylag kisebb visszhangot keltő kérdés: kire tartozik a vizek védelme? A tengerparttal rendelkező államokra vagy a vizeket nagymértékben szennyező óriás tartályhajók üzemben tartóira? A felelősség egyenlően nagy, s annak részesei a mellékfolyókat szennyező szárazföldi országok is. A tengerek birtoklásának vitájában ezért fontos a tengerek megmentéséért folytatott küzdelem New Yorkban, és ha lesz, az ötödik fordulón is. Zsigovits Edit