Magyar Nemzet, 1976. április (32. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

merészkednek a csatatérré ■vált utcákra. Folytatódtak a har­cok a főváros és az ország más részeiben is. A jelentésekből továbbra is zűrzavaros kép rajzolódik ki a libanoni politikai erők „had­­■nozdulatairól”. Annyi bizonyos, hogy mind a baloldal, mind a jobboldal — Dzsumblattól és Kara­mitól Franciéig — egy­öntetűen visszautasítja a Waldheim ENSZ-főtitkárnak azt a lépését, amellyel a Biz­tonsági Tanács elé utalta a li­banoni helyzet megvitatását, s kijelenti, hogy a bejrúti kor­mány mindenképpen megkí­sérli megakadályozni a BT összehívását Libanon ügyében. Karami miniszterelnök utasí­totta Libanon ENSZ-fődele­­gátusát. ..Értesse meg az ENSZ-főtitkárral, és a Biz­tonsági Tanáccsal, hogy ami Libanonban történik az kizá­rólag az ország belügye”. ** Frangié elnök szerdán dél­előtt Chamounnal, a Nemzeti Liberális Párt vezetőjével és Gemayellel, a Falangista Párt vezérével tanácskozott, s a megbeszélésről kiadott közös nyilatkozatban a három jobb­oldali személyiség u­gyancsak visszautasította Waldheim kezdeményezését, hangoztatva, hogy ..bíznak Szíria közvetítő erőfeszítéseinek” eredményé­ben. Kamal Dzsumblatt a Haladó Szocialista Párt elnöke a bal­oldali erők vezetői közti szer­dai tanácskozás után elutasít­va az ENSZ beavatkozását, elégedetlenül nyilatkozott Szí­ria legutóbbi libanoni lenesei­ről. Kijelentette, hogy Szíria „különböző intézkedésekkel nyomást próbál gyakorolni a libanoni baloldalra a tűzszünet kikén­yszerítése érdekében”. Dzsumblatt ugyanakkor kife­jezte azt a reményét, hogy Szí­ria továbbra is támogatást nyújt a libanoni baloldalnak. ..mivel az arab Szíria külde­tése, hogy támogassa a felsza­badító mozgalmakat az arab világban”. Bonyolítja a libanoni hely­zetet, hogy az amerikai kor­mány Dean Brown diplomata személyében „libanoni külön­­megbízottat” nevezett ki, aki szerdán meg is érkezett Bej­rútba, állítólag azzal a fel­adattal, hogy „szorgalmazza a fegyvernyugvást”. Brown missziójával kapcsolatban a hírügynökségek felhívják a figyelmet arra, hogy az ame­rikai 8. flotta hét hadihajója valósággal „karnyújtási tá­volságra” megközelítette a li­banoni partokat. Donald Rumsfeld amerikai hadügy­miniszter szerint a hadihajó­kat azért irányították a liba­noni partokhoz, hogy szükség esetén közreműködjenek a Li­banonban élő mintegy 1400 amerikai állampolgár elszállí­tásában. A UPI szerint az izraeli knesszet (parlament) szerdán rendkívüli ülésen foglalkozott a kedden Galileában lezajlott tűzetésekkel, amelyeknek so­rán az izraeli biztonsági erők az arab tulajdonban lévő föl­dek kisajátítása ellen tiltako­zók közül hatot meggyilkoltak, 69-et megsebesítettek és mint­egy 300-at letartóztattak. Rabin miniszterelnök védel­mébe vette a biztonsági erők­nek a tüntetők ellen végrehaj­tott akcióit és a tüntető töme­gekre tüzet nyitó rendőrökről és katonákról azt állította, hogy „mérsékletet” tanúsítot­tak. Ugyanakkor azt ígérte, hogy a kormány kivizsgálja a galileai összecsapások ügyét. A Bít­­kon­sági Tanács vitája A Szovjetunió továbbra is támogatja Angolát A TASZSZ jelenti: A Biz­tonsági Tanács folytatta az An­golai Népi Köztársaság elleni dél-afrikai agresszió kérdésé­nek megvitatását. Az ülésen Harlamov szovjet delegátus rá-­­­mutatott: az angolai esemé­nyek újólag megerősítették azt a bűnös szerepet, amelyet a pretoriai fajgyűlölők az impe­rialista körök afrikai csend­őreiként játszanak, amikor fegyverekkel próbáltak neoko­­lonialista rendszert kényszerí­teni az angolai népre, megkí­sérelték vérbe fojtani a fiatal független államot. Harlamov emlékeztetett arra, hogy a pre­toriai rezsim hosszú évek óta az egyik agressziót a másik után követi el afrikai államok és népek ellen. A dél-afrikai fajgyűlölők még jóval Ango­lába történt behatolásuk előtt a portugál fasizmussal együtt véres harcot folytattak Mo­­zambikban a FRELIMO nem­zeti felszabadító erői ellen. Zimbabwében a felszabadulá­sért küzdő harcosok, ellen, leplezetlen agressziós cseleke­deteket hajtottak végre függet­len afrikai államok, Zambia és Mozambik ellen. A szovjet delegátus teljes támogatásáról biztosította az angolai kormány képviselőinek arra irányuló jogos követelé­seit, hogy szavatolják az ország függetlenségének és területi egységének tiszteletben tartá­sát. Beszéde további részében a szovjet küldött aláhúzta, hogy a Szovjetunió a kezdettől tel­jes támogatásban részesítette az angolai hazafias erők har­cát. A Szovjetunió erkölcsi, po­litikai, diplomáciai és más tá­mogatást nyújtott és nyújt An­golának. Ez a segítségnyújtás teljes összhangban áll a Szov­jetuniónak azzal az álláspont­jával, amelynek értelmében síkraszáll a kolonializmus és neokolonializmus ellen küzdő népek igazságos harca, a népek szabadságának és függetlensé­gének elvei mellett. Harlamov idézte Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, aki az SZKP XXV. kongresszusán ki­jelentette: „Pártunk jelenleg és a jövőben is segítséget nyújt a szabadságukért küzdő népek­nek.” Botha dél-afrikai delegátus a Biztonsági Tanács vitájában felszólalva, mint a hírügynök­ségi jelentésekből kitűnik, szovjetellenes kirohanásokkal igyekezett igazolni a pretoriai rezsim Angola elleni agresz­­szióját Az argentin katonai­ vezetés programnyilatkozata Buenos Airestről jelenti a TASZSZ. Videla tábornok, ar­gentin elnök beszédet mondott a televízióban és a rádióban, és ebben „a nemzeti újjászerve­zés nevében” együttműködés­re szólította fel a társadalom összes rétegeit. Az ország­­új történelmi sza­kaszba lépett -­ hangsúlyozta az államfő.­­ Mindenekelőtt „véget kell vetni a korrupció­nak, a terrornak és a dema­gógiának, ami a fejlődés előző szakaszát jellemezte­’. A fegy­veres erők — mondotta —­­ azért vették át a hatalmat, mert az előző kormány telje­­­­sen képtelennek bizonyult ar­ra, hogy megoldja a fontos problémákat, leküzdje a gaz­dasági válságot, gátat vessen a terrorizmus fokozódásának,­­ megszüntesse a munkanélkü­­­­liséget és helyreállítsa a hol­­­­napi napba vetett bizalmat. A katonai kormány előtt álló legfőbb célok között említette Videla tábornok a hatalmi szervek iránti bizalom helyre­­­­állítását és a belső biztonság szavatolását. Hangsúlyozta, hogy az országban tiszteletben­­ fogják tartani az emberi jo­­­­gokat és hogy „a nemzeti új­jászervezés folyamata nem irá­nyul valamely társadalmi cso­port vagy politikai párt ellen”. Az elnök azzal igazolta a po­litikai pártok tevékenységének felfüggesztését, hogy az állító­lag „a belső megbékélés eléré­séhez” szükséges. Ugyanakkor azt mondotta, hogy a katonák mozgalmának végső célja „a képviseleti demokrácia megte­remtése”. Argentína külpolitikai irány­vonaláról szólva az államfő ki­jelentette, hogy a katonai kor­mány a kapcsolatok megszi­lárdítására törekszik a világ minden országával, a kölcsö­nös tisztelet, az együttműkö­dés és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. A UPI szerint Videla közöl­te, hogy kormánya valamennyi országgal fenntartja a diplo­máciai kapcsolatokat. Elmon­dotta, hogy a nemzeti és kül­földi tőke részt vehet az „erő­források ésszerű felhasználá­sában”, de a kormány tovább­ra is megőrzi az „ország biz­tonsága és fejlődése szempont­jából kulcsfontosságúaknak tartott iparágak fölötti ellen­őrzést”. Koszigin fogadta az NSZK gazdaságügyi miniszterét A TASZSZ jelenti: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke szer­dán a Kremlben fogadta Hans Friderichset, az NSZK gazda­ságügyi miniszterét, aki a szov­jet-nyugatnémet gazdasági és tudományos-technikai együtt­működési bizottság hatodik ülésszaka alkalmából tartózko­dik a Szovjetunióban. A megbeszélésen külpolitikai kérdéseket vitattak meg és esz­mecserét folytattak a kétolda­lú, valamint az európai gazda­sági, tudományos-műszaki és ipari együttműködés fejleszté­sének távlatairól. Alekszej Ko­szigin az SZKP XXV. kong­resszusa határozatainak szelle­mében vázolta a Szovjetunió elvi álláspontját. A megbeszélés tárgyszerű és konstruktív légkörben zajlott le. A genfi SALT-tárgyalások újabb fordulóin Genfből jelenti az MTI. Szerdán Genfben a Szovjetunió állandó ENSZ-képviseletének épületében újabb ülést tartott a szovjet és az amerikai kül­döttség, amely a hadászati tá­­madófegyverek korlátozásáról tárgyal. A genfi nemzetközi sajtó­­központban közzétett tájékoz­tatás szerint ezúttal több mint másfél órát tanácskoztak a küldöttségek. Ismertté vált az is, hogy a két küldöttség veze­tője, Vlagyimir Szemjonov szovjet külügyminiszter-he­lyettes és Alexis Johnson ame­rikai nagykövet a szerdai ple­náris ülés előtt kedden csak­nem három órán át tárgyalt a szovjet misszió épületében. A sajtó képviselőinek közelebbi tájékoztatást a plenáris ülés­ről nem adtak, csupán annyit közöltek, hogy április 7-én tartják a SALT-tárgyalások következő hivatalos ülését. Bejelentették, hogy szerdán megtartották Genfben a szov­jet—amerikai konzultatív bi­zottság ülését is. Ez az állandó konzultatív bizottság hétfőn kezdte meg nyolcadik üléssza­kát. Feladata, hogy elősegítse azoknak a céloknak és előírá­soknak megvalósítását, ame­lyek benne foglaltatnak a ra­kétaelhárító rendszerek korlá­tozásának területén megvaló­sítandó egyes intézkedésekről szóló ideiglenes megállapodás­ban, valamint a nukleáris há­ború veszélyének csökkentését célzó intézkedésről kötött szov­jet—amerikai megállapodás­ban. Az MTI washingtoni jelen­tése szerint a Szovjetunió a közelmúltban válaszolt az Egyesült Államok legutóbbi SALT-javaslataira. Ezt szer­dán az amerikai külügymi­nisztérium szóvivője közölte. Hangsúlyozta, a választ kor­mánya „a hadászati fegyverek korlátozásáról folyó tárgyalá­sok további lépésének tekin­ti”. A szóvivő hozzáfűzte, hogy Washingtonban „gondo­san tanulmányozzák” a szovjet választ. Jlad­ik­ felszólalás az ENSZ európai gazdasági bizottságában Az MTI jelenti: Genfben szerdán folytatja munkáját az ENSZ európai gazdasági bi­zottságának 31. ülésszaka. A magyar küldöttség élén álló dr. Szita János, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok titkár­ságának vezetője felszólalásá­ban kiemelte annak jelentő­ségét, hogy a KGB ülésszaka a helsinki értekezlet sikeres be­fejezése után tanácskozik. Hangsúlyozta, hogy csakis a politikai és az azt kiegészítő katonai enyhülés légkörében valósíthatók meg a helsinki záróokmánynak a kereskede­lem és az ipari kooperáció, a tudomány és technika, a köz­lekedés és a környezetvéde­lem, valamint a turizmus terén való együttműködés fejleszté­sét célzó rendelkezései. Felszólalásának további ré­szében a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseivel foglalkozva kijelentette: ezek a kapcsolatok ma már világ­méretekben is túllépték a kül­kereskedelem hagyományos kereteit. Új vonásuk, hogy szorosabb és közvetlenebb együttműködés a termelésben alakul ki. Az európai együtt­működéssel összefüggésben ki­emelte, hogy ez nem az egye­düli, minden mást háttérbe szorító megközelítés az euró­pai gazdasági kapcsolatok szempontjából. A KGST és a Közös Piac tapasztalatai is azt mutatják, hogy a nemzetközi együttműködés egész sor alap­vető kérdése az integrációkon belül oldódik meg, fokozva az abban részt vevő országok gazdasági kapcsolatainak in­tenzitását. Szólt arról, hogy megtörténtek az első lépések a két integráció közötti kap­csolatok rendezése irányában. Ennek a rendezésnek igen nagy a jelentősége, de ez még­sem helyettesítheti az államok közötti kétoldalú kapcsolato­kat, hanem csak újabb lehető­ségeket teremthet fejleszté­sükre. A szocialista integráció je­lentőségéről szólva kifejtette: ez az integráció, mint biztos bázis, igen fontos hazánk szá­mára, ammely jelentős mennyi­ségű nyersanyagot és energia­hordozót importál. Abban, hogy a magyar népgazdaság az elmúlt években is dina­mikusan fejlődött, nagy szere­pe volt a KGST-országokkal való együttműködés fokozódá­sának és különösen annak, hogy kapcsolataink hosszú le­járatú megállapodásokkal biz­tosítottak. Nemzetközi gazda­sági kapcsolatainkban megha­tározó szerepe továbbra is a KGST-országokkal való együtt­működésnek lesz, de kívána­tosnak tartjuk — mondotta egyebek között — a tőkés or­szágokkal meglevő kapcsola­taink erőteljes bővítését, s ez­zel összefüggésben a meglevő diszkriminációs intézkedések megszüntetését. A külpolitika hírei :­ (Hanoi, VNA) Ho Si Minh (Saigon) 21 kerületében és kül­városában közzétették az áp­rilis 25-re kitűzött nemzet­­gyűlési választások választói névjegyzékét. A város 1 743 000 szavazásra jogosult lakosa (köztük 1 millió nő) 44 jelölt közül választja meg Saigon 35 képviselőjét.­­­ (Algír, AP) Olof Rydbeck svéd diplomata, Waldheim ENSZ-főtitkár különmegbí­­zottja szerdán Algírban meg­beszéléseket folytatott Butefli­­ka algériai külügyminiszterrel és a Szaharai Arab Demokra­tikus Köztársaság kormányá­nak tisztviselőivel. Az ENSZ- megbízott megjegyezte, hogy az ENSZ hivatalos álláspontja szerint továbbra is Spanyolor­szág felelős a nyugat-szaharai terület közigazgatásáért.­­­ (Nairobi, UPI) Idi Amin ugandai államfő riadókészült­ségbe helyezte légierejét arra az esetre, ha Irán Smith rho­­desiai miniszterelnök táma­dásra adna utasítást a szom­szédos Tanzánia ellen. 10­ (Stockholm, TASZSZ) Stockholmban szerdán folyta­tódtak Tito, jugoszláv elnök és Olof Palme svéd miniszterel­nök tárgyalásai. O (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában új könyv jelent meg „Az államelmélet problé­mái a jelenlegi ideológiai harcban” címmel. A mű érinti a szocializmus és a kapitaliz­mus közötti ideológiai harc jelenlegi központi kérdéseit. A szerző elemzi Marx állam­­elméletével kapcsolatos bur­­zsoá nézeteket.­­ (Nicosia, UPI) Kleridesz ismét lemondott a ciprusi gö­rögök és törökök tárgyalásain részt vevő görög delegáció ve­zetéséről. Szerdán mégis meg­jelent a tárgyalások soron kö­vetkező ülésén. Kleridesz visz­­szavonulásának oka az lett volna, hogy állítólag eljuttatta a török félhez a rendezést szolgáló görög javaslatokat. Kleridesz ezt tagadta. Denktas, a török közösség vezetője vi­szont kijelentette: március 25-én megkapta a javaslato­kat, azokat azonban elfogad­hatatlannak találta. Csik­ érték, MŰ április ! A vizek békéje ALIGHOGY MEGKEZDŐ­DÖTT New York ENSZ-negye­­dében a harmadik tengerjogi konferencia negyedik szaka­sza, a szkeptikusok máris azt találgatják, mikor és hol lesz az ötödik forduló. Talán Genf­ben, ahol először ültek ta­nácskozóasztalhoz tizennyolc évvel ezelőtt, hogy olyan álta­lános, mindenre érvényes, és mindenkire kötelező tenger­jogi kódexet dolgozzanak ki, amely figyelembe vesz egyéni szempontokat, de egyetemes érvényű és az emberiség egé­szének az érdekeit fejezi ki. A témát már csak e szembe­állítás miatt sem kezelhették könnyedén, 1958-ban azonban a figyelmet még jóval kevésbé kötötték le a világ vizei. Az elmúlt csaknem két­­év­tizedben viszont földünknek nemcsak politikai térképe raj­zolódott át, hanem átértékelő­dött gazdasági földrajza is. Az ásvány- és nyersanyagigények, a vizek nyújtotta táplálékok megszerzése és ami lényeges birtoklása, mind fontosabb. A tengerekért megkezdődött küz­delem ma még az egyéb, lát­ványosabb nemzetközi kérdé­sek mögött háttérbe szorul, szakírók azonban nem is a na­gyon távoli jövő legrobbané­konyabb helyeként jelölik meg a világtengereket Pontos adatok nincsenek még az óceánok kincseiről, bármilyen intenzitással kutat­ják is a vizek mélyét — első­sorban a tőkével és techniká­val rendelkező fejlettebb ipari országok. A hozzávetőleges számításokból is kiviláglik azonban, hogy a jövő „kincses- számrája" a tengerfenék. Az úgynevezett kontinentális ta­lapzaton, geológiailag a szá­razföldek nagy törésvonalai mentén becslések szerint 1,5 ezer milliárd barrel kőolaj, a tenger mélyében pedig ezer milliárd tonna mangánkőzet bányászható ki. A kérdés az, ki juthat hozzá e rendkívüli ér­tékhez, milyen jogokkal és műszaki felkészültséggel lát­hatnak hozzá a kitermeléshez. New Yorkban már 156 ország képviseletében mintegy há­romezer szakember kísérli megtalálni erre a választ. A VITÁBAN a témák és az érdekeltségek szerint öt cso­portra oszlik a tanácskozás. Ez a felállás az előző két konfe­rencián, Caracasban és Genf­ben alakult ki, s habár van­nak átfedések, nagyjából jól elkülönülnek az irányzatok. A legegységesebb a 77-ek cso­portja, a fejlődő országoknak a napjainkra már a százat is meghaladó, úgy is mondhat­nánk, érdekvédelmi alakzata. Véleménykülönbségek e cso­porton belül is vannak, abban azonban egyetértenek, hogy az 1958-as keretszerződést már csak ezért is újra kell fogal­mazni, mert az akkori tanács­kozásra a fejlődő országokat nem hívták meg. Tehát eleve kimaradtak a konvencióterve­­zetből. A gyarmati vagy fél­gyarmati múlt örökségeivel birkózó államok e jogi sére­lemnél jelentősebbnek érzik, hogy többségüknek van ten­gere, de nincs anyagi lehető­ségük az értékek felszínre ho­zásához. Önmaguk nem képe­sek megbirkózni azzal a fel­adattal, amit a költséges ten­geri bányászat jelent. A múlt rossz tapasztalatai ugyanak­kor óvatosságra késztetik őket, hogy pillanatnyi haszonért a jövő nagy lehetőségét valame­lyik fejlettebb országnak vagy világcégnek átengedjék. A másik csoportosulás, a negyvennégy, jelentősebb ten­gerparttal rendelkező ország, szintén egy helyben topog, mert nem képes dönteni, mennyit engedjen át mások­nak halból, ásványból és egy­általán a jogokból. Hozzájuk csatlakozik, egyidejűleg pedig velük szemben áll a 17 hajózó „nagyhatalom”, amelynek a világ vizei a tere, s érdeke, hogy szabad utat kapjon a tengerszorosokban és a csator­nákon. A kidolgozandó kon­venció bonyolultsága ebben a kettősségben is megmutatko­zik. Egyes országok önkénye­sen 50—200 vagy mint Kanada. 000 mérföldben jelölik meg felségvizeik határát, másoktól viszont elvárják, hogy szabad utat adjanak hajóiknak. Az ellentmondás feloldása csak kompromisszum lehet. A javaslatok sokaságában az, a Szovjetunió által is támogatott elképzelés közelít az elfoga­dáshoz, hogy általában is mérföldben határozzák meg azt a területet, amely a parti ország teljes jogú körébe von­ható, ezen túl pedig 138 mér­­földes körzetben élvezzen bi­zonyos gazdasági előnyöket az adott állam. Elsősorban a ha­lászatra gondolnak a gazdasági zóna fogalmának bevezetésé­vel, de a vélemények itt is üt­köznek a tekintetben, hogyan érvényesüljön ez a rendelkezés a tengeri bányászatra. A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉ­VEL nem akadály többé a né­hány száz-, vagy ezerméteres mélység, sőt kezd gyakorlattá válni, hogy mesterséges szige­teket építenek a tengerfenék kutatásához. A partoktól mi­lyen távolságban lehet létre­hozni m­ilyen objektumokat, ki ellenőrzi őket, s beleszólhat-e­­tevékenységükbe a parti or­szág? Újabb kérdések ezek, s ebben érintettek azok az álla­mok is, amelyeknek egyáltalán nincs tengerük vagy csak szűk kijáróval rendelkeznek, de jo­gosan idézik azt a szokásjogon alapuló elvet, hogy a világten­ger közös kincs. Értékeiből mindenki egyformán részesed­het, s mivel hosszú időre ér­vényesítendő elvekről van szó, Magyarország is csatlakozott a szárazföldi országoknak ehhez a követeléséhez. A tanácskozás ötödik cso­portját a nyugat-európai ki­­lencek alkotják, inkább annak jelzéséül, hogy a Közös Piac egységesen fejti ki elgon­dolásait. Valójában a nyugat­európaiak maguk is rendezhet­nének egy „mini” tengerjogi konferenciát; az érdekellenté­tek itt is megmutatkoznának, lévén, hogy még az izlandi— brit „tőkehalháborút” sem ké­pesek diplomáciai keretek kö­zött tartani. Pedig a hal, an­nak ellenére, hogy egyes né­peknek alapélelmiszer, s a fe­hérjék jelentősége távlatában minden bizonnyal növekszik, kis tétel a tengerekért vívott harcban. Némely polgári poli­tikus úgy vélekedik, hogy a jö­vőben a szárazföld gazdaság­­politikai fogalmak szerinti fel­osztása és újrafelosztása után a tengerek ásványkincsének birtoklása lesz a stratégiai kér­dés. S amennyiben nem talál­nak most mértékadó szabályo­zókat, kiéleződhet a harc a ten­gerek felosztásáért is. Az a tény, hogy az ENSZ égisze alatt és ismételten ösz­­szehívják e konferenciákat, nemcsak a probléma megoldá­sának szándékát jelzi, hanem kifejezi az összemberi jelentő­ségét is. A vélekedések abban megoszlanak, mikorra önthe­tik végleges formába a tenger­jogi szerződést. Elhangzott, hogy 1980-ig mindenképpen, mások szerint jó, ha tíz éven belül, de a kérdéshalmazok csoportosítása és egyes fogal­mak tisztázása már eredmény. Így a 12, illetve a 200 mérföl­­des tengeri határ megjelölése csaknem elfogadott, azokban az esetekben pedig, amelyek­ben ez a földrajzi adottságok miatt nem tartható be, két­oldalú egyeztető megbeszélé­sek kezdődhetnek, mint pél­dául a görög és török tenger­kutatási vitában. JAVASLAT HANGZOTT EL — s ezt a tőkeszegény, fejlődő országok többsége hajlandó tá­mogatni —, hogy a tengerfe­nék kiaknázására alakítsanak nemzetközi bizottságot. Az szabályozná és ellenőrizné a bányászatot, meghatározná an­nak ütemét, s egyben mintegy védelmet adna, hogy az érté­keket ne sajátíthassa ki vala­mely gazdagabb állam vagy vállalkozó szellemű társaság. Az elképzelésben a biztosíték­­jelleg az elsődleges, a szerve­zet formája, tudományos-mű­szaki szintje, anyagi támoga­tása csakúgy megvitatásra vár, mint székhelyének meghatáro­zása. Hasonlóan összehangolt munkát és együttes jószándé­kot feltételez a konferenciá­kon viszonylag kisebb vissz­hangot keltő kérdés: kire tar­tozik a vizek védelme? A ten­gerparttal rendelkező államok­ra vagy a vizeket nagymérték­ben szennyező óriás tartály­hajók üzemben tartóira? A fe­lelősség egyenlően nagy, s an­nak részesei a mellékfolyókat szennyező szárazföldi országok is. A tengerek birtoklásának vitájában ezért fontos a tenge­rek megmentéséért folytatott küzdelem New Yorkban, és ha­­ lesz, az ötödik fordulón is. Zsigovits Edit

Next