Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

1 ' MEGYEI KÖNYVTÁR * ^ Békéscsaba, Dankovics vor 4-5 ’ telefon: 129-29 Postari­k, 2 -- Magyar Nemzet 11 ____________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA__________________________________• Májusi köszöntő Timmer József rádió- és tévébeszéde Timmer József, a Szak­­szervezetek Országos Taná­csának titkára a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében köszöntötte az ország valamennyi dolgo­zóját, egész lakosságát, majd áttekintve május elseje tör­ténelmi hagyományait, meg­állapította: idei ünnepünknek különös jelentőséget ad mind nem­zeti, mind pedig nemzetközi vonatkozásban a közelmúlt néhány kiemelkedő fontos­ságú eseménye. A magyar munkásosztály, a magyar nép vezető ereje, egységének kovácsolój­a, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt tavaly tartott XI. kongresszusa nemcsak utat mutatott, nem­csak mérleget készített, ha­nem azt is megállapíthatta, hogy munkásosztályunk, né­pünk — történelmi hivatá­sának teljesítése közben — olyan sikereket ért el a szo­cialista társadalom építésé­ben, amelyek megbízható alapot adnak hosszú távú terrveinnk valóra váltásához, a fejlett szocializmus felépíté­séhez. Hazánkban a munkásha­­talom kiteljesedésének kö­rülményei között minden osztály és réteg, de az egyes ember is, az alkotó munka jegyében, a munka értelmé­nek tudatában bontakoztatja ki képességeit. Élhet olyan lehetőségekkel, amelyek tör­ténelme során korábban még soha nem álltak rendelkezé­sére. És ezen az úton, a dol­gozó osztályok szövetségének erejéből táplálkozva, formá­lódik egységessé szocialista társadalmunk. Olyanná, amelyet a közös célok isme­rete és a megvalósítás szán­dékának közössége avat iga­zán megbonthatatlanná. Ezt a gondolatot fejezte ki a ma­gyar szakszervezetek decem­beri nagy seregszemléje, a XXIII. kongresszus is. A küldöttek reális, őszinte sza­vakban megfogalmazott fel­szólalásai jól tükrözték a dolgozó emberek vélemé­nyét. Azt, hogy a hétközna­pi munka valamennyiünkért van. Felelősségtől áthatott munkánknak köszönhetjük, hogy ma jobban élünk, mint tegnap és mai munkánk egy­úttal a holnapi sikereket, holnapi jobb életünket is szolgálja. Nyíltan beszéltünk kongresszusunkon gond­jainkról is, és barátaink, el­lenfeleink számára egyaránt nyilvánvalóvá válhatott, hogy a magyar munkásosz­tály, dolgozó népünk szívé­vel és eszé­vel is azonosul szocialista társadalmunk­kal. Akkor is számíthatunk egy­másra, amikor nagyobb erő­feszítésekre van szükség ah­hoz, hogy céljainkat — ter­veinknek megfelelően — va­lóra válhassuk. Valamennyien tudjuk, hogy a jövő, az eredményesebő munkával, ötéves tervünk, nemzeti programunk teljesí­tésével a mind teljesebb, gaz­dagabb életét, a közös és a személyes célok egymást ki­egészítő megvalósítását szol­gáljuk. Személyes vágyaink megvalósulása egyben azt is jelenti, hogy hazánkban szebben, jobban, kulturál­tabban élünk és munkánk arra irányul, hogy ezt a szebb életet holnapra még teljesebbé, még gazdagabbá tegyük. Mindnyájan tudjuk, hogy céljainkat csak békében, olyan körülmények között érhetjük el, amelyek bizto­sítják a nyugodt munka fel­tételeit. Az elmúlt években kedvező változások tanúi le­hettünk a nemzetközi élet­ben. A békés egymás mellett élés lenini elvei mindinkább tért hódítanak a nemzetközi kapcsolatokban és az enyhü­lés folyamata egyre inkább visszafordíthatatlanná válik. Azt a békeprogramot, ame­lyet a szovjet kommunisták XXIV. kongresszusán hir­dettek meg, a közelmúltban a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszu­sa megerősítette és tovább fejlesztette. A békeszerető emberek millió megelégedéssel vehet­ték tudomásul, hogy a világ első szocialista állama, a Szovjetunió külpolitikája legfontosabb feladatának mindig is, most is a béke megőrzését, a nemzetközi kapcsolatokban az enyhülés és az együttműködés elmé­lyítését tekinti. Ennek a te­vékenységnek pedig megfe­lelő alapot ad a kommunista építés programja. Világszerte ez a háttér adott erőt, táv­latot a haladás híveinek küzdelmükhöz. Az a tény, hogy az enyhülésnek vannak ellenzői, ellenségei is, a nem­zetközi munkás szolidaritás felelősségére és felbecsülhe­tetlen értékű erejére, jelen­tőségére irányítja figyel­münket, különösen most, május elsején. A világ haladó erői, a fel­­szabadulásukért küzdő né­pek az imperializmus, az új­gyarmatosítás és a faji ül­dözés, valamint a fasizmus minden formája ellen elszánt küzdelmet folytató milliók számíthatnak a magyar és a nemzetközi munkásosztály cselekvő szolidaritására. Ez az erő, az internacionaliz­mus, az osztálytestvériség, a nemzetközi összefogás, a szo­lidaritás ereje akadályozhat­ja csak meg, hogy az enyhü­lés, a békés egymás mellett élés ellenségei pusztító világ­égésbe sodorják az emberi­séget. A nemzetközi munkásosz­tály­­ereje és közös cselekvé­se az egyik legfőbb biztosí­téka annak, hogy kontinen­sünkön, de az egész világon is kivívhassuk és megőriz­hessük a békét, azt a légkört és azokat a lehetőségeket, amelyek közepette a dolgozó ember hétköznapi munkára,a nagyszerű alkotásokra ké­­­­pes. Kádár János és Lázár György fogadta Hans-Dietrich Genschert A külpolitikai helyzet SAJÁTOS MEGVH­AGÍ­TÁSBA helyezte Sisco amerikai kül­ügyminiszter-helyettes az Egyesült Államok katonai erejének fejlesztését. Mint kifejtette véleménye szerint a jelenlegi hely­zetben, amikor az Egyesült Államok és a Szovjetunió hozzá­vetőlegesen egyensúlyban van a hadászati fegyverek tekinte­tében, a korábbinál is nagyobb szükség van arra, hogy Amerika bővítse a hagyományos fegyverzetek körét. Sisco ezt azzal in­dokolta, hogy ilyen fegyverzettel ,­elő lehet segíteni a stabili­tást olyan ingatag térségekben, mint a Közel-Kelet, Ázsia, Afrika és Latin-Amerika”, s ez annál is inkább szükséges, mi­vel a helyi konfliktusok ma nagyobb veszélyt jelentenek a vi­lág békéjére, mint egy esetleges nukleáris támadás. A kép­viselőház egyik külügyi albizottságában elmondott beszédében az amerikai politikus úgy fogalmazott: Washington diplomá­ciájához kétfajta haderő szükséges. Az egyik egészében az Egyesült Államok védelmét szolgálná, a másik típust pedig ott alkalmazhatnák, ahol létfontosságúak az amerikai érdekek vagy fennáll a nagyhatalmi konfrontáció veszélye. Ellentmondó értesüléseket közölnek amerikai sajtóforrások arról, vajon Izrael rendelkezik-e azzal a lehetőséggel, hogy kül­földi műszaki segítséggel atombombát állítson elő. A Time folyóirat szerint tizenhárom, a Washington Post feltételezése szerint 10—20 bevetésre kész nukleáris eszközzel máris rendel­kezik az izraeli hadsereg. Az Al Ahram pénteki számában Fahmi egyiptomi külügyminiszter azt fejtegette: a közel-keleti rendezés egyik alapvető feltétele, hogy Tel Aviv mondjon le az atomfegyver gyártásáról, illetve szerzéséről és kössön egyez­ményt Kairóval a két ország hagyományos fegyverzetének egyensúlyban tartására. Az egyiptomi külügyminiszter hozzá­fűzte, ha Izrael atomrajeltajtást hajtana végre,­­ országa sem késlekednék ilyen lépéssel. Fahmi a tárgyalásos rendezést is lehetségesnek tartja továbbra is, bár, mint mondta, bizonyos nehézségek akadályozzák a genfi közel-keleti békekonferencia összehívását. Kairó véleménye is megegyezik azonban abban, hogy a tanácskozás munkáját fel kell újítani, mert különben előbb vagy utóbb, de ismét elmélyül a válság, s ebben az eset­ben elkerülhetetlen lenne a nagyhatalmak összeütközése. Fahmi véleménye szerint „a helyzet ma veszélyesebb, mint 1973. október 6-án volt”. Hasznos és tárgyszerű megbeszélések Az NSZK külügyminisztere magyarországi tárgyalásairól Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pén­teken a Központi Bizottság székházában fogadta Hans- Dietrich Genschert, a Német Szövetségi Köztársaság alkan­­cellárját és külügyminiszterét. Lázár György, a Miniszter­­tanács elnöke pénteken a Par­lamentben szintén fogadta Hans-Dietrich Genschert. A találkozókon jelen volt Pója Frigyes külügyminiszter, Hamburger László, hazánk bonni nagykövete, illetve Her­­­mann Kersting, a Német Szö­vetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Magyarországi hivatalos lá­ BÉKKES MUNKa Kemény György plakátterve togatását befejezve, elutazása előtt Hans-Dietrich Genscher a Duna Intercontinental Szál­lóban találkozott magyar új­ságírókkal és az NSZK­ sajtó­jának képviselőivel. „Első alkalommal jártam hi­vatalos látogatáson Magyaror­szágon” — mondta egyebek között Genscher. Pozitívnak ítélte meg budapesti tárgyalá­sainak menetét és eredményét, majd kijelentette: ..Tárgyaló­partnereimmel megállapíthat­tuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és a Magyar Nép­­köztársaság közötti kapcsola­tok jelentősek, s jelenlegi hely­zetük — különösképpen gazda­sági téren — példamutatónak tekinthető, jóllehet a gazdasá­gi kapcsolatok további kiépí­tése is lehetséges. Elmondotta: Lázár Györgygyel folytatott megbeszélésén egyetértettek abban: a gazdasági vegyes bi­zottság elnökeit kölcsönösen kérni fogják, hogy tanulmá­nyozzák a gazdasági kapcsola­tok kibővítésének lehetőségeit, s ennek alapján tegyenek ja­vaslatot az együttműködés to­vábbfejlesztésére. Genscher kijelentette: ,,A Német Szövetségi Köztársaság számára a kapcsolatok kiépí­tése Magyarországgal, vala­mint a szocialista tábor más országaival egyben azt is je­lenti: az NSZK hozzá kíván járulni annak a közös érdek­nek az erősítéséhez, hogy az enyhülés folyamatát tovább­vigyük, erősítsük. A mostani megbeszéléseken alkalmam volt kifejteni, hogy az NSZK Moszkvából jelenti a TASZSZ. Pénteken a moszkvai Lihacsov autógyárban, a szovjet autó­gyártás egyik központjában ünnepi nagygyűlést tartottak. Az üzem munkásai és mérnö­kei előtt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára mondott beszé­det. — Minden tervünk, a párt egész politikája annak a fő célnak a megvalósítására irá­nyul, hogy jobb élete legyen a szovjet népnek — hangsúlyozta Brezsnyev. Bármivel foglalkoz­zon is a párt, legyenek azok külpolitikai ügyek, vagy belső jellegű intézkedések, mi kom­munisták, állandóan feltesszük magunknak a kérdést: az egyes problémák megoldása hogyan, milyen módon hat a szovjet nép életére és jólétére, a kom­munizmus nevében folyó al­kotó munka békés feltételei­nek biztosítására az egyete­mes béke erősítésére — állapí­totta meg Brezsnyev. — Mindig figyelembe vesz­­szük, hogy a Szovjetunióra a szolidaritás és az elvtársi igé­nyesség érzésével tekintenek az egész világ dolgozói és azok a népek, amelyek még küzde­nek szabadságukért és függet­lenségükért. Ez sok mindenre kötelez bennünket — jelen­tette ki Brezsnyev. — A békét drága áron vív­tuk ki, s hazánk nem sajnálta és nem sajnálja az erőfeszíté­seket a béke megvédése érde­kében — mondotta az SZKP KB főtitkára. — Pártunk, a szovjet állam erőfeszítései, a szocialista közösség együtt és összeforrottan tevékenykedő országainak aktív politikája, erősödő szövetségük a népek haladásáért és szabadságáért küzdő összes harcossal, tárgy­szerű együttműködésük a ka­pitalista országok békeszerető, realista módon gondolkodó kö­részéről az enyhülési politikát hosszú távra szóló tevékeny­ségnek tekintjük, amelynek középpontjában az áll, hogy biztosítsuk a békét Európában és fejlesszük az együttműkö­dést.” Kitért arra is, hogy az NSZK Európa-politikáját az európai közösségekben levő partnereivel együtt és legfőbb szövetségesével, az Amerikai Egyesült Államokkal egyeztet­ve folytatja. Kifejtette, hogy az NSZK Európa-politikájában fontos partnernek tekinti hazánkat, s a két ország közötti kapcsola­tokat problémamentesnek ne­vezte. Kiemelte, hogy a gazda­sági együttműködés minde­nekelőtt a kooperációk terén példamutató fejlődést ért el. Elismeréssel szólt a magyar kormánynak a helsinki aján­lások megvalósítása érdeke­é­ben kifejtett politikai törekvé­seiről. Budapesten szerzett be­nyomásait összegezve az NSZK alkancellárja és külügyminisz­tere úgy nyilatkozott, hogy hasznos, tárgyszerű, a bizalom, a nyíltság légkörével jellemez­hető megbeszéléseket folytatott a magyar fővárosban. Olyan tárgyalásokat, amelyek mind­két ország és partnerei érde­keit szolgálják, jó feltételeket biztosítanak a magyar E NSZK kapcsolatok pozitív továbbfej­lesztéséhez. A Német Szövetségi Köztár­saság alkancellárja és külügy­minisztere péntek délután elutazott Budapestről. reivel meghozza az eredmé­nyeket — hangsúlyozta Brezs­nyev, majd megállapította, hogy jelentősen enyhült a nem­zetközi feszültség, létrejöttek a feltételek az államok széles kö­rű békés együttműködése szá­mára. — Az SZKP XXV. kong­resszusa meghirdette a békéért és a nemzetközi együttműkö­désért, a népek szabadságáért és függetlenségéért folyó to­vábbi harc programját. Már most elmondható, hogy ez a program meleg támogatásra talált mind a Szovjetunióban, mind pedig külföldön — mon­dotta Leonyid Brezsnyev. Je­lenleg az a fontos, hogy ál­landóan konkrét tettekkel erő­sítsük ezt a programot, töre­kedjünk a benne szereplő fel­adatok megoldására. A prog­ram megvalósítása elősegíti majd az igazságos béke alap­jainak erősítését és a népek megbízható biztonságát . A Szovjetunió nemzetkö­zi pozícióinak erősítése nem­csak a politikusok és a diplo­maták ügye — állapította meg Brezsnyev. Amikor sikerült háttérbe szorítani a háború ve­szélyét és országunk nemzet­­közi helyzete napjainkban szi­lárdabb mint valaha, akkor meg kell állapítani, hogy emö­­gött a Szovjetunió hatalmas erkölcsi és politikai tekinté­­lye, gazdasági és katonai ereme áll, amelyet a munkásosztály, a kolhozparasztság, az értel­­miség munkája hozott létre. Ezt a munkát elismeri a szo­cialista haza is, és az egész, haladó értelmiség is — tein­tette ki Leonyid Brezsm­ov — A békés munka a Szovjetunióban még sohasm voltak olyan kedvezek tételek, mint most. Ezeket a feltételeket a lehető legna­­gyobb mértékben ki kell hasz­nálni a kommunizmus felé­re- Leonyid Brezsnyev beszéde a Lihacsov autógyárban

Next