Magyar Nemzet, 1976. május (32. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-01 / 103. szám

Éljen és erősödjék a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan testvéri barátsága! Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára — Katona Imrének, a budapesti pártbizottság első titkárának társaságában — május 1. előestéjén ellátoga­tott Angyalföldre. A vendége­ket a XIII. kerületi pártbizott­ság székházában a kerületi pártbizottság titkárai, állami és tömegszervezeti vezetői fo­gadták. Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság első tit­kára tájékoztatót adott a ke­rület dolgozóinak május 1-i ünnepi felkészüléséről, a IV. ötéves tervben elért munkasi­kerekről, illetve a kongresz­­szusi munkaverseny eredmé­nyeiről. Kádár János ellátogatott a Magyar Hajó- és Darugyárba, ahol Szaló János, a pártbizott­ság titkára és Szép János ve­zérigazgató köszöntötte. A ven­dégek találkoztak a vállalat párt-, gazdasági és társadalmi szerveinek vezetőivel és a szo­cialista brigádok képviselőivel. A gyár vezetői beszámoltak az üzemben érvényesülő jó lég­körről, az utóbbi időben elért eredményeikről, amelyeket az is érzékeltet, hogy elnyerték a vasasszakszervezet elnöksége és a Kohó- és Gépipari Minisz­térium oklevelét. A Központi Bizottság első titkára felkereste a Kender- és Jutagyárat. Németh Lászlóné, a pártbizottság titkára és Hu­szák Vilmos vezérigazgató kö­szöntötte és tájékoztatta a ven­dégeket a vállalat helyzetéről, majd kalauzolta őket az üzem­ben. A vállalat kiváló mun­kájára jellemző, hogy a kong­resszusi munkaversenyben elért eredményéért miniszteri dicsérő oklevélben részesült. Az ünnep alkalmából a dol­gozók röpgyűléseket tartottak az egyes részlegekben. Kádár János is részt vett a kiszerelő üzemegységben tartott gyűlé­sen. Kádár János mindkét üzem­ben nagy megelégedéssel szólt a látottakról, a dolgozók ered­ményes munkájáról. Elismeré­sét és jókívánságait fejezte ki a termelő munkában elért si­kereikért. Emlékeztetett a két üzem dolgozóinak a munkás­­mozgalomban betöltött szere­pére, forradalmi hagyomá­nyaira, s szólt azokról a jelen­tős feladatokról, amelyek a fejlett szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszá­ban előttük állnak. Itt, így ü­zemien adták át a Vörös Zászlót Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke pén­teken átadta a Miniszterta­nács és a SZOT elnöksége Vö­rös Zászlaját a Fűzfői Nitro­­kémia Ipartelepek dolgozói­nak. A kitüntetést a munká­sok nevében Gyuricza László igazgató, Kislaki Béla, a vál­lalati pártbizottság titkára és Oroszlán János, a szakszerve­zeti bizottság titkára vette át. A Fűzfői Nitrokémia hazánk egyik legnagyobb vegyi üze­me. Az elmúlt öt esztendőben saját fejlesztéssel és tartalé­kok feltárásával több mint kétszeresére növelte termelési értékét, amelyet kizárólag a termelékenység növelésével ért el. Ezzel párhuzamosan korszerűsítették a termék­­struktúrát is. A keresett nö­vényvédő szerekből, amelyek­ből jelentős importra szoru­lunk, megháromszorozták a termelést. Jelentősen fejlődött az üzem műanyaggyártása is, a hazai piac jobb ellátása mel­lett az elmúlt öt évben export­­tevékenységét is fokozta a Nitrokémia. Pénteken egész napos láto­gatásra Győrbe érkezett Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A vendéget a megyei pártbizott­ságon Háry Béla első titkár fogadta és tájékoztatta Győr- Sopron megye életéről, gazda­sági helyzetéről. A Központi Bizottság titkára ezt követően a Győri Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató Vállalat­hoz látogatott, ahol Czeller Béla igazgató ismertette az üzem munkáját. A látogatás következő állomása a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár volt. Biszku Béla részt vett azon a munkásgyűlésen, ame­lyet a Minisztertanács és a SZOT elnöksége Vörös Zászla­jának elnyerése alkalmából rendeztek, és átadta a kitün­tetést a gyár dolgozóinak. A zászlót Horváth Ede vezér­­igazgató vette át. A Győri Rába Magyar Vagon- és Gép­gyár nemcsak az elmúlt évben, hanem a IV. ötéves terv teljes időszaka alatt kiemelkedő munkasikereket ért el. A KGST-integráció keretében megoldotta a hátsó futóművek és a Diesel-motorok gyártását, a múlt évben megkezdte a nagy teljesítményű mezőgaz­dasági erőgépek, a Rába— Steiger traktorok sorozatgyár­tását is. A gyár sikeresen foly­tatta gyártmányszerkezetének korszerűsítését, jelenleg már olyan termékeket gyárt, ame­lyek minden piacon gazdasá­gosan értékesíthetők. A Chemolimpex Külkeres­kedelmi Vállalat dolgozóinak a MOM Művelődési Házban pénteken Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Társadalmi Szem­le főszerkesztője adta át a Minisztertanács és a SZOT elnöksége Vörös Zászlaját. A vállalat közössége nevében Horváth Ede vezérigazgató vette át a kitüntetést. A kül­kereskedelmi vállalat export- és importforgalma a IV. öt­éves tervidőszakban két és fél­szeresére nőtt. 1975-ben 21 tőkés cégnek kooperáció kere­tében 3 millió dollár értékű árut exportált és a kooperá­ciók ugyanennyi devizamegta­karítást is eredményeztek. Pénteken Orosházán a vá­rosi művelődési központban rendezték meg az orosházi Új Élet Termelőszövetkezet ünnepi közgyűlését. Az eddig 11 alkalommal kitüntetett kö­zös gazdaságnak múlt évi munkája elismeréseként Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára adta át a Minisztertanács Vörös Zász­lóját. A kitüntetést a tsz tag­ságának és dolgozóinak nevé­ben Varga Mihály állami díjas elnök vette át. A ter­melőszövetkezet évek óta kor­szerű termelésszerkezetet al­kalmaz, jelentős eredményeket ér el a szövetkezeti demokrá­cia fejlesztésében, ennek ered­ménye a magas kitüntetés. Illést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Az Elnöki Tanács hozzájá­rult, hogy az Eötvös Loránd Tudományegyetemen négy, a szegedi József Attila Tudo­mányegyetemen pedig három — közép- és felsőfokú tanul­mányaikat kiváló eredménnyel elvégző — egyetemi hallgatót kitüntetéses doktorrá avassa­nak. Az Elnöki Tanács bírákat mentett fel és választott meg, végül állampolgársági és egyé­ni kegyelmi ügyekben döntött. Felavatták Zalaegerszegen Ho Si Minh emlékművét A vietnami nép történelmi jelentőségű nagy győzelmének első évfordulóján, pénteken felavatták Zalaegerszegen Ho Si Minhnek, a vietnami és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő alakjának emlék­művét. Az egész alakos bronz­szobor és a háttérben álló vö­rös márvány relief Marton László Munkácsy-díjasnak, a Magyar Népköztársaság Érde­mes Művészének alkotása. A 3 méter magas, ugyanolyan széles márványtömb tömegje­lenete a vietnami nép egysé­gét, harcát fejezi ki. Ezt hir­detik Ho Si Minh kőbe vésett szavai is: „Semmi sem drá­gább a függetlenségnél és a szabadságnál.” Az avató ünnepségen Grósz Károly, az MSZMP KB osz­tályvezetője mondott beszé­det. Ezt követően a Magyar Szocialista Munkáspárt kép­viseletében Grósz Károly, Varga Gyula, a Zala megyei pártbizottság első titkára és Szabó Jánosné, a zalaegerszegi városi pártbizottság első titká­ra, majd Nguyen Manh Cam, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság és Nguyen Phu Loai, a Dél-vietnami Köztársaság nagykövete megkoszorúzták az emlékművet. Elkészült az ország tizedik házgyára Pénteken felavatták az or­szág tizedik házgyárát Kecske­méten. A szovjet technológiá­val, berendezéssel működő üzem — a hazai házgyárprog­ram utolsónak elkészült gyára — elsősorban a Duna—Tisza közi városok lakásépítését gyorsítja majd. Évente 2500 különböző típusú lakáshoz ele­gendő elemet készít. A már meglévőkhöz képest a kecske­méti házgyár változatosabb, variálhatóbb elemeket állít elő: tágas, levegős lakások alakít­hatók ki az általa készített ele­mekből, s ugyanezek alkalma­sak középületek, óvodák, böl­csődék és iskolák építésére is. Dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési minisztériu­mi államtitkár a házgyár ava­­tóján adta át a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat dol­gozóinak a IV. ötéves terv idő­szakában elért kiemelkedő tel­jesítményért a Minisztertanács és a SZOT elnökségének Vörös Zászlaját, a vállalat Kossuth szocialista brigádjának pedig a Magyar Népköztársaság ki­váló brigádja cím elnyeréséről szóló oklevelet. A trolibuszközlekedés másodvirágzása A Hungária körúti trolibusz­közlekedés rekonstrukciójának befejezése alkalmából kerek­­aszta-beszélgetésre hívta meg az újságírókat pénteken Daczó József, a Budapesti Közleke­dési Vállalat vezérigazgatója. A megbeszélésen részt vettek a Fővárosi Tanács, az Ikarus, a Ganz Villamossági Művek és a Csepel Autógyár képvise­lői is. A vezérigazgató elmondta, hogy a környezetvédelmi és a gazdaságossági szempontok, valamint a technikai fejlődés alakulása miatt az elmúlt évek­ben átértékelték a trolibusz fejlesztésének koncepcióját. A troli kedvező tulajdonságai miatt ■— nem szennyezi a le­vegőt, nem zajos — újból téli hódit, másodvirágzását éli. Az illetékesek már nemcsak a meglevő hálózat fenntartásán, hanem annak továbbfejleszté­sén munkálkodnak. A hálózat­­fejlesztésről, az új trolibusz­vonalak kialakításáról előre­láthatólag ez év közepe táján dönt a Fővárosi Tanács vég­rehajtó bizottsága. A budapestiek nagy örömé­re állították forgalomba a kö­zelmúltban az 54 darab új csuklós Ikarus trolibuszt, amely meggyorsította a közle­kedést, egy csapásra megszün­tette itt a zsúfoltságot. Ez pe­dig nem kis dolog, mivel ezen a vonalon napi százezer utast szállítanak trolik. A kerekasztal-megbeszélé­­sen szó esett a hazai trolibusz­gyártás lehetőségeiről is. Toldi József, az Ikarus vezérigaz­gatója elmondotta, hogy az el­ső sárga IK 280-as trolik fel­tűnést keltettek a budapesti utcákon. A vállalat nagy lehe­tőséget lát e trolibuszok kül­földi piacokon való értékesíté­sére. Az Ikarus trolibuszok gyártására elsősorban nem­zetközi kooperáció keretében kerülhet sor. E. Cs. Czinege Lajos táviratban üdvözölte Dmitrij Usztyinovot Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter a Hon­védelmi Minisztérium katonai tanácsa, a magyar néphadse­reg személyi állománya nevé­ben pénteken táviratban üdvö­zölte Dmitrij Fjodorovics Usz­­tyinov hadseregtábornokot, az SZKP Politikai Bizottsága tag­ját, a Központi Bizottság titká­rát a Szovjetunió honvédelmi miniszterévé és hadseregtábor­nokká történt kinevezése al­kalmából. Az úttörők napja az Alkotó Ifjúság kiállításon Az úttörőmozgalom 30. év­fordulója tiszteletére pénteken az úttörőké volt a kiállítás. A tanárképző főiskolák műszaki tanszékeinek vezetői, az orszá­gos pedagógiai intézet munka­társai és az úttörővezetők rész­vételével ankétot tartottak a 10—14 éves korosztály techni­kai érdeklődéséről, alkotókész­ségéről és a gyermekalkotások­ról. Húsz meghívott úttörőcsa­pat képviselői — 100, kiemel­kedően jó munkát végző út­törő — részvételével 15 éves az űrhajózás címmel vetélkedőt bonyolítottak le. A kiállítás vendége volt pénteken Aczél György, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese és Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, a Politikai Bizottság tagjai, akik Nádor György, az ÁSZ titkára és Csák István, a kiál­lítás igazgatója kalauzolásával megtekintették az országos be­mutatót. Ünnepi fogadás a svéd nagykövetségen Gustaf Bonde, a Svéd Ki­rályság budapesti nagykövete — a svéd nemzeti ünnep alkal­mából — pénteken fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Rödö­­nyi Károly közlekedés- és pos­taügyi miniszter, dr. Markója Imre igazságügyi államtitkár, dr. Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hiva­talának elnöke, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes, Tö­rök István külkereskedelmi miniszterhelyettes, továbbá po­litikai, gazdasági, kulturális, társadalmi életünk több más vezető személyisége. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplo­máciai képviseletek számos ve­zetője és tagja is. Fogadás Hollandia nemzeti ünnepe alkalmából Jan Kneppelhout, a Holland Királyság budapesti nagykö­vete országa nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott rezidenciáján. Részt vett a fogadáson Biró József kül­kereskedelmi miniszter, Csi­kós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke, Nagy János külügymi­niszterhelyettes, valamint poli­tikai, gazdasági és kulturális életünk számos jeles személyi­sége. Ott volt a Budapesten akkreditált diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tagja. Magyar—norvég vegyes bizottsági tárgyalások Április 29—30-án magyar— norvég kooperációs vegyes bi­zottsági tárgyalásokra került sor Oslóban. A két delegáció áttekintette az együttműködés fejlődését, és a kooperációs kapcsolatok bővítésének lehe­tőségeit. Megállapították, hogy különösen a gépi, az elektro­mos, a vegyi, a bútor- és az élelmiszeripar területén mu­tatkoznak kedvező feltételek a vállalatok termelési együtt­működésének kibontakoztatá­sához. A vegyes bizottság el­ismerését fejezte ki az április 26—29. között Norvégiában megtartott magyar gazdasági és műszaki napok rendezői­nek. Az ezek keretében el­hangzott előadások és megtar­tott konzultációk hathatósan hozzájárultak a kölcsönös le­hetőségek és egymás piaci adottságainak megismeréséhez. Munkások a népfrontban Négy-öt évvel ezelőtt a So­mogy megyei kitüntetett nép­frontaktivisták között egy ön­tőmunkás nevére figyeltem fel. Akkor még kicsit kuriózum volt ezen a vidéken, hogy az egyik legtipikusabb ipari szak­ma képviselője éppen a nép­­frontmozgalmat választja köz­életi tevékenységének terüle­téül. Ma már ezen a gyorsan iparosodó tájon is természe­tes dolog, hogy a népfront választott testületeiben 25—30 százalékos arányt képviselnek a munkások. Sőt, ahol erőtel­jesebben törekedtek arra, hogy a jelöléseknél, a megválasztott bizottságokban még jobban tükröződjék a lakosság össze­tétele, ott arányuk ennél is magasabb. Ez a tendencia az országban másfelé is megfigyelhető, ami­ben nyilvánvalóan szerepet játszik a Hazafias Népfront vezető szerveinek ösztönzése is. Az Országos Tanácsnak a VI. kongresszusra készített állás­­foglalása egyebek között hang­súlyozza: ,,A választott testü­­leteink éljenek azzal a lehető­séggel, hogy mind több mun­kás vállal mozgalmi munkát, vonják be az üzemek dolgozóit a vezetésbe, terveink kidolgo­zásába és a végrehajtás meg­szervezésébe. Kísérjük figye­lemmel az ipari termelés gond­jait, vegyünk részt a munká­sok életkörülményeinek meg­könnyítésében és legyen min­dennapos feladatunk a bejáró dolgozók problémáival való tö­rődés.’’ Ebből az állásfoglalásból is kitűnik — akárcsak a népfront más dokumentumaiból —, hogy a mozgalom nem kívánja át­venni a szakszervezetek vagy más tömegszervezetek sajátos feladatait, hanem olyan terü­leteken — elsősorban lakóhe­lyen — igyekszik a politizálás, a közéleti demokrácia feltéte­leit megteremteni a munkások számára, ahova a többi tömeg­szervezet hatósugara nem ér el. Olyan rétegekkel igyekszik, megismertetni a párt és a kor­mány politikáját, akik az egyre fejlődő közéletünknek egy ki­csit még mindig a perifériáin élnek, akik hajlamosak a köz­­ügyek iránti közömbösségre, különösen akkor, ha úgy érzik, senki nem kíváncsi a vélemé­nyükre. BEJÁRÓK E rétegek közül is megkü­lönböztetett figyelmet fordít a népfront a bejáró dolgozókra, akiknek a száma megközelíti az egymilliót hazánkban. Többségük néhány évvel ez­előtt még a parasztsághoz, a falusi kisiparos réteghez tar­tozott, amely múlt még so­káig áthatja magatartásukat, nézeteiket és csak fokozatosan — társadalmi segítséggel — alakulnak ki bennük az igazi ipari munkásságra jellemző vonások. A felmérésekből egy­értelműen kiderül, hogy e ré­teg körében található legna­gyobb számban a néhány ele­mit, illetve általános iskolát végzett, ők adják a szakkép­zetlen és a betanított munká­sok nagy részét. Sok gyárban, vállalatnál félreérthetetlenül az „elmaradottak” közé sorol­ják őket. Pedig ha a lakóhelyükről, az átalakuló faluból vesszük szemügyre e réteget, akkor megállapíthatjuk: vidéken egy­re inkább őre válnak közvéle­mény-formáló erővé. Lakóhe­lyükön, ha alacsonyabb szin­ten is, de a munkásöntudatot képviselik, s egyre inkább azt a szemléletet terjesztik, amely a nagyüzemi munkásokra jel­lemző. Ez érthető is, ha azt nézzük: a nagyüzemi szocialis­ta brigádtagok jelentős része — egyes szakmákban 40—50 százaléka — falun él. Ezért tekintélyük és befolyásuk is növekszik. A falu a különböző tisztségek betöltésénél mindin­kább számba veszi őiket. Mind­ez indokolja, sürgeti, hogy helyzetük javításáért a nép­front — karöltve a szakszerve­zetekkel, a tanácsokkal — mindent megtegyen, segítse beilleszkedni a politikai és kulturális életbe. Népfrontos feladat az is, hogy a bejáró munkásokat adó falvakban, településeken az ellátás, a szol­gáltatás színvonala emelked­jék. Ez az életforma ugyanis nem átmeneti, ha sokak sze­mében annak is tűnik. A be­járás, az ingázás korunkban olyan szükségszerű jelenség, amely még hosszú évtizedeken át fennáll. Bizonyos fokú csök­kenését az ipartelepítés, a la­kásépítési tervek megvalósítá­sa eredményezheti majd — évek, évtizedek múltán. SZEMLÉLET Ugyancsak mindennapos fel­adatát képezi a népfrontnak az is — annak ellenére, hogy nincsenek bizottságai az üze­mekben —, hogy segítse a munkahelyi demokrácia érvé­nyesülését, erősödését. Mint­egy kívülről bevitt hatásként jelentkezhet ez. Azzal ugyan­is, hogy sok munkást bevon­nak a lakóterület gondjainak megoldásába, i­énylik vélemé­nyüket az országos és a helyi politika kérdéseiben, segítik őket eligazodni a közgazdasági összefüggések megértésében — mindez ösztönző lehet arra, hogy alkotmányos jogaikat a munkahelyen is gyakorolják. Számos megyében a népfront­bizottságok máris sok o­lyan jó kezdeményezés élére álltak, amelyek azt célozzák, hogy nagy jelentőségű fejlesztési programjainkat­­ az emberek magukénak érezzék, a nagy ér­tékű termelő berendezések, gé­pek kihasználása fölött véd­nökséget vállaljanak. Elenged­hetetlen a szemléletformálás abban a tekintetben, hogy va­lóban mindenütt ésszerű taka­rékosságot valósítsunk meg, olyant, amely nem kampány jellegű és nem megy a minő­­ség rovására. Általános igény, hogy a közvélemény erejével lépjünk fel akkor is, amikor apróbb pazarlásokról van szó, mert a sok kicsi sokra megy. „De még inkább tegyünk így akkor — hangsúlyozza az egyik népfrontdokumen­tum —, ami­kor nag­vonalúan, könnyel­műen bánnak milliós értékek­kel. A társadalom ellenőrző szerepét e téren szüntelenül erősítsük.” A népfront — együttműköd­ve azt üzend szakszervezetek­kel — a jövőben nagyobb tár­sadalmi támogatást kíván ad­ni ahhoz, hogy a versenymoz­­galmak eredményeit, a szocie­­lista brigádok sikereit a felkó­­helyn környezet ismerje és be­csül­je. Ugyanakkor a népfront­­bizottságok is számítanak ar­ra, hogy ha az üzemi dolgozók a lakóhelyükön vállalnak poli­tikai, társadalmi munkát, azt az üzemi vezetés is megfele­lően értékelte. Ebben a vonat­kozásban jó szolgálatot tehet az, ha a gazdasági vezetők ta­lálkoznak dolgozóik lakóhelyi képviselőivel és túl­ékezódnak arról, milyen települési és fesü­tési gondokkal küzd az adott község, városrész. MŰVELTSÉG A tömegszervezetekkel való szoros együttműködés előfelté­tele annak is, hogy a munká­sok általános és politikai mű­veltsége emelkedjen, hogy ezen a területen is csökkenjenek az úgynevezett „fehér foltok”. To­vábbi tennivalóink jól kivehe­tők a következő tényekből: „Az iparban dolgozók 40 szá­zaléka még nem végezte el az általános iskola mind a nyolc osztályát, csak egyötödük könyvtári olvasó, s ezek olvas­mányainak egy része sem tar­tozik az értékes irodalmi, poli­tikai, szakmai alkotások kö­zé”. Az utóbbi években bizo­nyos előrehaladásról mégis be­szélhetünk — különösen az MSZMP művelődéspolitikai határozata óta — és ehhez a javuláshoz hozzájárult a nép­frontbizottságok számos akció­ja, művelődési munkaközössé­geinek tevékenysége is. A népfrontbizottságok új­já­választásának mostani idősza­ka számos meggyőző példával szolgált arra, hogy a mozga­lomnak nemcsak szép tervei, elképzelései vannak. A mun­kásság egyes rétegeinek bevo­nására a közéletbe, politikai érdeklődésük fokozására, de rendelkezik azok valóra váltá­sához szükséges erőkkel is. Nem téveszti azonban szem elől: a legfontosabb cél eléré­se —, hogy az emberek mun­kahelyükön szocialista módon dolgozzanak és lakóhelyükön szocialista módon éljenek — csak közös munka eredménye lehet Keserű Ernő

Next