Magyar Nemzet, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

■•escsoba, Derkovits st ium­.on: 129-29 Postafic - Magyar Nemzet kf ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA__________________________________• Nevelők nevelése Az oktatás világválsága cím­ű könyvében Philip d­. Loombs amerikai professzor egy oktatási szakembert idéz: „Mindig találunk elég vállalkozót, aki hajlandó rendet tartani az osztály­ban. A mi problémáim az, hogy olyanokat találjunk,­ akik tanítani is tudnak.” Ta­nítani azonban az tud iga­zán, akiben elhivatottság él a pedagóguspálya iránt. Ez a hivatástudat nem születik együtt az emberrel, erre ne­velni kell. Ezt a kérdést vi­tatta meg legutóbbi ülésén a Pedagógusok Szakszerveze­tének központi vezetősége. A tanácskozás, amely a szak­­szervezet történetében elő­ször foglalkozott ezzel a té­mával, mindenekelőtt az el­nökség írásos jelentésére tá­maszkodott, azt egészítette ki referátumában Szalóki Lambert, a szakszervezet felsőoktatási tanácsának tit­kára. Jelentős hangsúllyal szólt erről a kérdésről dr. Gosztonyi János oktatási ál­lamtitkár is azon a három­napos tanácskozáson, ame­lyet a múlt héten tartottak a budapesti pedagógusok szá­mára. A pedagógushivatásra ne­velésnek nagyon sok össze­tevője van. A családban kez­dődik, majd az iskolában, később a pedagógusképző intézményben folytatódik, és ismét az iskolában, a hiva­tás gyakorlása közben vizs­gázik. A családi nevelést alapvetően az határozza meg, hogyan vélekednek a szülők az iskoláról, mikép­pen ítélik meg a pedagógu­sok munkáját. Ahol a család a tanítók és tanárok pártján áll és tisztelettel beszél az iskola nevelőmunkájáról, ott a gyermekben is tudatoso­dik, hogy a pedagógus tevé­kenysége valóban életre szó­ló hivatás, nem pedig egy foglalkozás a sok közül. Kivételektől eltekintve a pedagóguspályára azok men­nek, akikben érdeklődés támad a pálya iránt. Ezt az érdeklődést a család mellett az iskola keltheti föl, minde­nekelőtt példaadással, de megfelelő pályairányító munkával is. A példának meghatározó szerepe van a pályaválasztásban, és az is­kolának, az egész pedagó­­gusközösségnek ezt a példa­­mutatását erőteljesen hang­­súlyozta felszólalásában dr. Kardos József, az Oktatási Minisztérium főosztályveze­tője. Ő szólt arról is, hogy a felvételi rendszerben olyan reformok várhatók, ame­lyekkel a képességeket, a rátermettséget, az elhiva­tottságot a fz eddigieknél ala­posabban meg lehet állapí­­tani. A pályára való alkal­masságnak ugyanis ez az egyik legfontosabb biztosíté­­ka: már a felvetőkor el kell dőlnie, hogy a hallgató m°g tudja-e állni a bébiét a mú­lván, hogy van-e benne ele­­e­endő hivatástudat az isko­lai munka iránt. Nemrégiben egy vezér­cikkben dr. Nagy Józsefnek és dr. Veczkó Józsefnek a szegedi József Attila Tudo­mányegyetemen végzett ta­nárok körében folytatott vizsgálatáról esett szó. Ki­derült, hogy a szakmai rá­termettséggel nincs különö­sebb baj, annál több a fiatal pedagógusok nevelői hiva­tástudatával. És nem kis számban akadt a megvizs­gált tanárok között olyan is, aki alkatánál fogva alkal­matlan erre a pályára, mert például beszédhibás. Róluk állapította meg a szakszer­vezet központi vezetőségi ülésén találóan Bácskai Mi­­hályné szentesi tanár, hogy olykor azokat is fölveszik a pedagógusképző intézmé­nyekbe, akiknek nem a nyel­ve, hanem a lelke dadog. Már­pedig a „dadogó lelkű pedagógus azon túl, hogy rosszul tanít egy emberöltőn át, még sok-sok évfolyamon át diákjainak kedvét is elve­szi a pedagóguspályától. Az a híres Kodály-m­ondás, hogy „sokkal fontosabb, hogy ki az énektanár Kisvárdán, mint hogy ki az Opera igaz­gatója, mert a rossz tanár 30 éven át 30 évjáratból éli ki a zene szeretetét”, fokozott mértékben igaz a pedagógus­hivatásra. A gondosabban mérlegelő felvételi rendszer mellett természetesen nagyon nagy a felelősségük a pedagógus­­képző intézményeknek a hi­vatásra nevelésben. Annak ellenére, hogy az utóbbi években igen sok fontos lé­pés történt ezen a téren, nem kevés még a tennivaló. Némely helyen a nevelés le­szűkül a pedagógiai tanszé­kekre és a szakmódszertan­ra, és kimondva-kimondatta­nul kettéválik a szakmai képzés és a hivatásra neve­lés. Márpedig a hivatás ak­kor erősödik meg a pedagó­gusjelöltekben, ha a diffe­renciál- és integrálszámítást, a középkort, az őslénytant vagy a testnevelést ugyan­olyan hivatásszeretettől­­át­hatott tanár oktatja, mint a neveléselméletet vagy a szakdidaktikát. A hivatásudatra nevelés, mint a bevezetőben szó volt róla, az iskolában vizsgázik. Mindenekelőtt a gyakorlóis­kolában, amelynek nevelő hatásáról a korábbi szűk­keblű és merev tan­ügyi véleményekkel szemben rendkívül pozitívan foglalt állást a központi vezetőség. Mert bár a gyakorlóiskola a maga kiváló pedagógus­­gárdájával, jó fölszerelésével valóban kissé ideális képet tár a jelöltek elé, de mutat­ja egyben az utat, amerre haladni kell, és fölkelti az igényt is az elérhető cél iránt. Az iskolának, ahová gya­korlata után a kezdő tanító és tanár bekerül, meghatáro­zó szerepe van a pálya ala­kulásában. Abban is, hogy az ifjú pedagógus megleli-e örömét munkájában, de fő­képpen abban, hogy egyál­talán a pályán marad-e. Mert meg lehet állapítani: annak ellenére, hogy a pe­dagógusok fizetése még ma sem magas, már kevésbé döntő ok a pálya elhagyásá­ban az anyagi, inkább az, hogy rossz a kezdő pedagó­gus fogadtatása, nem meg­felelő az iskola légköre, és hiányzik az első lépéseknél a bátorító szó és cselekedet. Visszajutottunk tehát Coombs-hoz: azok, akik „ta­nítani is tudnak”, az iskolá­ban nevelődnek fel, amikor pályát választanak, és hiva­tástudatuk ismét az iskolá­ban erősödik meg, már mun­ka közben. Ezt pedig nem szabad elfelejtenie annak az iskolának, amely kezdő pe­dagógusokkal foglalkozik. Gábor István * Eredményesen zárult az INGTAD kenyai értekezlete Algírban az el nem kötelezettek csúcstalálkozóját készítik elő A külpolitikai helyzet A VÁLASZTÁSI csatazaj több nyugati országban erősö­dik. Az előtérben kétségtelenül az olasz választások állnak, de a nyugatnémet és az amerikai belpolitikát is már az őszi küz­delmek előkészületei hatják át. A legújabb amerikai fejlemé­nyekben a londoni The Economist érdekes mozzanatot vél föl­fedezni: Reagan, Car­ter, valamint Brown kaliforniai kor­mányzó előretörését, illetve föltűn­ését azzal magyarázza, hogy az Egyesült Államokban kiszélesedett a „lázadás” a főváros, vagyis a Washington nevével fémjelzett politikai establish­ment ellen. Abban általában megegyeznek a vélemények, hogy a jö­vő héten sorra kerülő előválasztások után már véglegesen el­dőlhet, hogy a két nagy pártnak kik lesznek az elnökjelöltjei. Gyakran vizsgálják a szemleírók az amerikai hatalmi poli­tika szemszögéből az olasz választásokat is: a NATO-t aggaszt­ja az a lehetőség, hogy az OKP előretör­t június 20-án. Nino Posti olasz tábornok ugyancsak — a közös piaci Spinemhez hasonlóan — az olasz kommunisták listáján indul és nyilat­kozatában éppen az aggodalmak jó részének mondvacsinált jellegére mutatott rá. Kifejtette, hogy az OKP részvétele a kormányban a katonai titkok szempontjából nem veszélyes, hiszen az köztudott, hogy a NATO hétezer atomrobbanófejet tárol Nyugat-Európában. A hadászati fegyverzetek egyensúlya általában ismeretes, s a valódi hadititkokat csupán egy szűk csoport tudja — a washingtoni politikai vezetés belső köre. Eközben az olasz társadalom széles körei tiltakoztak az új­­fasiszták pénteki, gyilkos merénylete ellen, és az általános fel­­háborodás hatására a lövöldöző MSI-képviselő ellen bűnvádi eljárás­ indul. Az olasz választások inkább hosszú távon hatnak a portugál belpolitikai­ küzdelemre, amelynek újabb állomása­ként június végén ki­­választják az ország új elnökét. A tatár, legesélyesebb elnökjelölt, Banes tábornok úgy vélekedett hogy a majdan megalakítandó új, kormányba katonaminisztereket is be kellene vonni. A nyugatnémet szabaddemokraták befejezték tanácskozásu­kat, s óvatosan ugyan, de elkötelezték magukat a koalíció mellett. Kinyilvánították készségüket a­ szociáldemokratákhoz fűződő szövetség folytatására, ám Genscher pártelnök azt is hangoztatta, hogy az FDP önállóan kívánja megvívni válasz­tási küzdelmét és nem lehet szó „koalíciós kampányról ”. A jelek szerint francia belpolitikai vitatéma lett a kormány újabb kezdeményezése: a párizsi sajtó élénken bírálja azt az elképzelést, hogy Franciaország nukleáris erőműveket szállít Dél-Afrikának. A hírmagyarázók egy része úgy véli, hogy ez az ügylet Párizsnak alapos tekintélyveszteséget okozna a har­madik­­világban, miután a libanoni közvetítő próbálkozás az érintett országok körében meglehetős visszatetszést keltett. A harmadik világ fontos értekezlete zárult le a kenyai fő­városban. A tanácskozáson végül is sikerült kompromisszumot elérni a fejlődő és a fejlett tőkésországoknak, noha sok kérdést nyitva hagytak. Kissinger indítványát elutasították, viszont megegyeztek abban, hogy újabb értekezletet hívnak össze; ezen a nyersanyagárak kiküszöbölésére hivatott pénzügyi alap rész­leteiről döntenének. A TASZSZ a többi között megállapította, hogy az egyezmény a fejlődő államok érdekeit szolgálja. A jelek szerint az el nem kötelezettek szeretnék szorosabbra fűzni intézményesített kapcsolataikat. Algírban megkezdődött a tömbön kívüli országok koordinációs bizottságának tanács­kozása, amelyen a colombói csúcsértekezletet készítik elő. Buteflika algériai külügyminiszter indítványozta, hogy a kitű­zött célok megvalósítására az el nem kötelezettek szervezzék meg az állandó titkárságot. A javaslatról a ceyloni csúcstalál­kozó részvevői döntenek majd. Az­ arab világ, a szocialista országok és a haladó arab álla­mok együttműködése szempontjából — és a minden eddigi pusztítást fölülmúló libanoni polgárháború miatt is — nagy figyelem kíséri Koszigin szovjet kormányfő közel-keleti meg­beszéléseit. A miniszterelnök befejezte bagdadi tárgyalásait, amelyeknek középpontjában természetszerűen a közel-keleti kérdés és a kétoldalú kapcsolatok bővítése állt. Koszigin követ­kező állomása Damaszkusz, ahol Asszad elnökkel bizonyosan részletes eszmecserét folytat a térség összes nagy problémá­járól.­ ­ ltunk helyett készletalap Kompromisszummal ért véget a nairobi találkozó Nairobiból jelenti a TASZSZ és a Reuter. A kenyai főváros­ban háromnapos késedelemmel hétfőn fejeződött be az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Értekezletének (UNCTAD) ne­gyedik ülésszaka. A tanácsko­záson csaknem 150 ország és sok nemzetközi szervezet kép­viseletében mintegy 4000 kül­dött vett részt. Hatórás vita után a plenáris záróülésen a delegátusok egy­hangúan jóváhagyták a kon­ferencia úgynevezett összekötő bizottságában kidolgozott aján­lásokat egy nemzetközi készlet­­alap létrehozására. A 10 leg­fontosabb nyersanyag áringa­dozásának mérséklésére szol­gáló alap finanszírozását, mű­ködésének egyéb részleteit ok­tóbertől kezdve bizottságokban vitatják meg és legkésőbb 1977 márciusában újabb világkon­ferenciát tartanak erről a té­máról. A záróülésen szavaztak Kis­singer javaslatáról, a nyers­­anyagbank-tervezetről, ame­lyet a nyugati propaganda nagy hírveréssel fogadott, s amely a nemzetközi nyers­­anyag-kitermelő monopóliu­mokat biztosította volna a ki­sajátítással szemben. Az indít­ványt 33 ország — zömében a következetes álláspontot valló fejlődő országok, valamint a szocialista államok — elutasí­ totta. A javaslat mellett 31-en adták le voksukat, 44 delegátus tartózkodott, 46-an pedig nem vettek részt a szavazáson. A záróülésen a fejlett tőkés államok ígéretet tettek arra, hogy a harmadik világ mint­egy 165 milliárd dolláros adós­ságainak törlesztési feltételeit a fejlődő országok pénzügyi helyzetét figyelembe véve újra fogják tárgyalni. Ez elsősorban a pénzügyi csőd szélén álló húsz legszegényebb ország tar­tozásaira vonatkozik. A nem kötelező határozat ugyanakkor nem említi a harmadik világ által indítványozott világkon­ferenciát, amelyen általános fizetési moratóriumot biztosí­tottak volna a harmadik világ államainak. A TASZSZ tudósítója az ér­tekezlet mérlegét megvon­va megállapítja, hogy a konferencia ismét feltárta a kapitalista körök és a fejlődő államok gyökeres nézetkülönb­ségét sok alapvető, nemzet­közi­ gazdasági kérdésekben. A fejlődő országok és a szocialis­ta államok gyümölcsöző együttműködésnek köszönhe­tően az értekezleten sikerült megoldani számos problémát. Ez felel meg a harmadik világ érdekeinek. Iluteflika n­ylilván.hu Colombo előtt Lienn állandó titkárság a tam­lóin kisüli országok mozgalmába!! Algírból jelenti az AFP. Az el nem kötelezett országok 17 tagú koordinációs bizottságá­nak vasárnap Algírban meg­nyílt négynapos értekezletén beszédet mondott Buteflika, a vendéglátó ország külügymi­nisztere, a tanácskozás elnöke. Bubeflika röviden körvonalaz­ta az algíri értekezlet célját, amely mindenekelőtt az augusztusi colombói csúcsérte­kezlet napirendjének megszö­vegezése. Beszélt az el nem kö­telezettek mozgalmának prob­lémáiról. Kifejtette, hogy az el nem kötelezett országok tevé­kenysége az eddiginél nagyobb összehangoltságot igényel, a ta­lálkozók előkészítését komo­lyan és ésszerűen kell meg­szervezni. A problémák — mint Buteflika mondotta — az el nem kötelezettek mozgal­mának növekedéséből és fele­lősségének növekedéséből adódnak. Buteflika javasolta, hogy az említett célok sikere­sebb megvalósítása érdekében az el nem kötelezett országok létesítsenek állandó titkársá­got. A javaslatról majd a co­lombói csúcsértekezleten dön­tenek. A koordinációs bizottság hét­főn csoportokban folytatja munkáját. A vitatéma között szerepel a nemzetközi helyzet, a csúcsértekezlet előkészítése, a csúcsértekezlet irodájának létrehozása és annak munka­szervezése, valamint új tagok felvétele. Közlemény Nascimento moszkvai megbeszéléseiről Sokoldalú támogatás Angolának Moszkvából jelenti a TASZSZ. Hétfőn Moszkvában közös köz­leményt adtak ki Lope do Nas­­cimentónak, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnöké­nek Szovjetunióban tett láto­gatásáról. Az angolai fél köszönetét fe­jezte ki azért a támogatásért, amelyet a Szovjetunió nyúj­tott az MPLA vezetésével har­coló angolai népnek. Az ango­lai fél üdvözölte az SZKP XXV. kongresszusának határo­zatait és aláhúzta azok nem­zetközi jelentőségét. A felek kinyilvánították azon eltökéltségüket, hogy minden eszközzel fejlesztik és erősítik a két ország barátságát és együttműködését. A Szovjet­unió támogatást fog nyújtani az angolai gazdaság, káderkép­zés és egészségügy fejlesztésé­hez. Megállapodtak néhány olyan intézkedésről, amelyek­nek célja Angola védelmi ké­pességének erősítése. A Szov­jetunió az Angolának nyújtan­dó segítséget és támogatást az összes szabadságszerető nép kötelességének tartja. Afrika népei történelmi je­lentőségű sikereket értek el a nemzeti szabadságért és füg­getlenségért vívott harcban. A felek kifejezték meggyőződésü­ket,-­hogy az afrikai országok gyarmatosításellenes, imperia­­listaellenes harca sikerének záloga a szocialista országokkal és a világ más haladó erőivel való akcióegységben rejlik. A két fél egyetértett abban, hogy az el nem kötelezett or­szágok mozgalma a világpoli­tika fontos tényezője. K­­oszi­gin bef­ejezte bagdadi megbeszéléseit Bagdadból jelenti a TASZSZ­ Bagdadban hétfőn befejeződ­tek a tárgyalások Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politi­kai Bizottságának tagja, a mi­nisztertanács elnöke és Szad­­dam Husszein, az iraki Baath Párt helyettes főtitkára, a For­radalmi Parancsnokság Taná­csának helyettes elnöke kö­zött. A tárgyszerű, konstruktív légkörben lefolyt tárgyaláso­kon megvitatták a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság politi­kai, gazdasági, tudományos­­műszaki együttműködésének további elmélyítésével kapcso­latos kérdéseket. Nagy figyelmet szenteltek az időszerű nemzetközi kérdések­nek, köztük a közel-keleti helyzet rendezésének, az arab országok ellen elkövetett iz­raeli agresszió következményei felszámolásának. Vasárnap Bagdadban az el­nöki palotában találkozott egy­mással Koszigin kormányfő és Al-Bakr, az iraki Baath Párt főtitkára, a Forradalmi Farancsnoks­ág Tanácsának el­nöke, az Iraki Köztársaság el­nöke. A barátság és a kölcsönös megértés légkörében lezajlott találkozón mélyreható eszme­cserét tartottak a szovjet—ira­ki kapcsolatok kérdéseiről. Mindkét fél megállapította, hogy a Szovjetunió és az Iraki Köztársaság között — az 1972-

Next