Magyar Nemzet, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

| f ' > *. '** •. j • V *** - 1 a tívni* \am ií\t ■ 80 fillér f | 1 1 U f | I | li1i 1 1 Jí‘M I XMILérfly.. TfULM. 1 iJIJULJLtvb i54.s*ám ’ _______________________ ' : - ; A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ^(4/ fij. % Elfogadták a záródokumentumot az európai kommunista és munkáspártok értekezletén Kádár János beszéde a berlini tanácskozáson A külpolitikai helyzet AZ NDK FŐVÁROSÁBAN szerdán folytatódott és befejező­dött az európai kommunista és munkáspártok értekezlete. Fel­szólalt Kádár János, aki beszédében a többi között kifejtette, hogy napjaink nemzetközi viszonyait az enyhülés és a világ forradalmi folyamatainak előrehaladása jellemzik. Az MSZMP első titkára, elemezve a helsinki értekezlet óta eltelt csaknem egy esztendő eseményeit, a záróokmányban foglalt elvek és megállapodások valóra váltását, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom erejét, hangsúlyozta: ma, amikor a kommu­nista világmozgalommnak nincs központja vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös jelentőségű a marxista-leninista elmélet tisztaságának megőrzése, a gyakorlati tapasztalatok elméleti hasznosítása és a proletár internacionalizmus elvének érvényesülése. A konferencián részt vevő 29 kommunista és munkáspárt dokumentumot fogadott el, amely részletezi az európai hely­zet főbb vonásait, az enyhülési folyamat térhódítását. A többi között megállapítja, hogy a konferencián részt vevő pártok a jövőben is tevékenyen fellépnek a béke és a társadalmi ha­ladás Európájáért. Ebben a küzdelemben a kommunista és munkáspártok számítanak az összes haladó, demokratikus érzelmű pártra és mozgalomra, a záródokumentum ezért fel­hívást intéz mindazokhoz, akik készek együttműködni a kitű­zött célok valóra váltásában. A berlini értekezlet természetesen lehetőséget nyújtott szá­mos kétoldalú találkozóra, így Kádár János és Leonyid Brezs­nyev megbeszélésére is. Mindketten kifejtették, hogy tovább munkálkodnak a magyar—szovjet barátság elmélyítésén és meg­szilárdításán. Az MSZMP első titkára találkozott számos más párt vezetőjével. A tanácskozást, amely a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának a résztvevők tiszteletére adott fogadásával zárult, világszerte széles körű érdeklődés övezi. A Pravda — még az első napi felszólalásokból — arra következtetett, hogy a kommunisták magas fokú felelősséggel közelítik meg a népeket foglalkoztató kérdéseket. A lan hang­súlyozta azt is, hogy hatalmas érdeklődés kísérte Leonyid Brezsnyev beszédét. Természetesen a többi szovjet lap is rész­letes tudósítást közölt a berlini találkozókról csakúgy, mint más országok újságjai. Vezető helyen foglalkozott a tanácsko­zással az Unita, az OKP lapja, amely szerint elmélyült és sok­oldalú vita jellemezte a tanácskozást. A belga, holland és luxemburgi napilapok Leonyid Brezsnyev beszédéből elsősor­ban a nemzetközi vonatkozású részeket emelték ki, aláhúzván, hogy az SZKP főtitkára az enyhülési politika folytatását, a lényeges leszerelési intézkedések, a haderőcsökkentés meg­valósítását sürgette. Listák, szilárd eltökéltségün­ket fejeztük ki, hogy mindent elkövetünk Európa és az egész világ népeinek javára. Erich Honecker a kommu­nista és munkáspártok testvéri szövetségére, minden békesze­rető és demokratikus erővel való együttműködésükre, az általunk kitűzött célok sikeres megvalósítására emelte poha­rát. A fogadáson ugyancsak po­­hárköszöntőt mondott Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára. Brezsnyev a többi közt ki­jelentette : — Mindnyájunk számára nagy és jelentős ez a mai nap. Befejeződött az európai kon­tinens kommunista és mun­káspártjainak értekezlete. — A beszédek, amelyeket ezeken a napokon hallottunk, a szocializmus és a demokrá­cia erőinek az imperializmus és a reakció ellen vívott har­cában mutatkozó széles, poli­tikai színeiben gazdag képet ábrázoltak. Mindnyájan sok ösztönzést kaptunk további meggondolásokhoz és gyakor­lati következtetésekhez. — Az általunk elfogadott okmány nemcsak az európai helyzet alapos, marxista—leni­nista értékelését tartalmazza, hanem — és ez különösen fon­tos — mér­ven átgondolt, kö­zösen kidolgozott harci célo­kat is. Mondhatjuk, hogy kö­zösen jó menetirányt tűztünk ki a béke, a biztonság, az együttműködés és a társadal­mi haladás Európájához ve­zető úton a további előrelé­péshez. Ezt az utat akarjuk mindazokkal együtt járni, akik készek rá, hogy ugyanezekért a célokért harcoljanak.­­ Méltán mondhatnánk, hogy önmagában már ez is elég lenne ahhoz, hogy konfe­renciánk mély nyomot hagyjon az európai történelemben. Ez a tanácskozás azonban még egy másik, nagyon lényeges eredményt is hozott. Híven tükrözte pártjainknak azt a kívánságát, hogy, még konst­ruktívabban, még szorosabban, még egységesebben működ­jünk együtt, miközben figye­lembe vesszük a kölcsönös ön­állóságát, és számításba vesz­­szük azoknak a feltételeknek különbözőségét, amelyek kö­zött harcolunk. — Úgy vélem, minden okunk megvan rá, hogy gratu­láljunk egymásnak a sikerhez és kölcsönösen jó eredménye­ket kívánjunk egymásnak a közös céljainkért vívott harc­ban. Le­onyid Brezsnyev végül őszinte köszönetét fejezte ki az NSZEP Központi Bizottsá­gának, személy szerint az NSZEP főtitkárának, Erich Honeckernek, valamint az ösz­­szes testvérpártoknak, majd a közösen meghatározott úton való előrehaladásra, minden id­eves párt sikereie, a közös, kollektív akciók sikereire, a béke, a demokrácia és a szo­cializmus ügyének újabb győ­zelmeire ürítette poharát. A második munkanap Befejeződött a tanácskozás Berlinből jelenti az MTI. Szerda reggel, magyar idő sze­rint 9 órakor folytatta munká­ját Berlinben az európai kom­munista és munkáspártok kon­ferenciája, amelynek munká­jában 29 küldöttség vesz részt. A konferencia hatodik ülésé­nek elnöki tisztjét Georges Marchais, a Francia Kommu­nista Párt delegációjának veze­tője, a párt főtitkára töltötte be. Az első felszólaló Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnö­ke volt. Utána a (Svéd) Bal­oldali Párt — Kommunisták el­nöke, Lans Werner fejtette ki pártja véleményét. A felszóla­lók listáján ezután Erich Ho­­necker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsá­gának főtitkára szerepelt. A berlini értekezlet szerda déli ülésén Harilaosz Florakisz, a Görög KP első titkára elnö­költ. Három felszólalás hang­zott el. Elsőnek Enrico Berlin­­fitler, az Olasz KP főtitkára mondta el beszédét, őt Domi­­nique Urbany, a Luxemburgi KP elnöke követte, majd Al­­varo Cunhal, a Portugál KP fő­titkára beszélt. A berlini konferencia szerda délutáni ülésén négy felszóla­lás hangzott el. Az első fel­szólaló Georges Marchais, a Francia KP főtitkára volt, őt Martin Gunnar Knutsen, a Norvég KP elnöke, majd Er­­menegildo Gasperoni, a San Marino-i KP elnöke követte. Az ülésen végül Kádár János, az MSZMP KB első titkára szólalt fel. Az ülésen Gordon McLennan, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának főtit­kára elnökölt.­­ _ Félórás szünet után Michael O’Riordan-nak, Írország Kom­munista Pártja főtitkárának elnökletével megtartották a konferencia néhány perces zá­róülését. Elhatározták, hogy a szerkesztő bizottság által kidol­gozott dokumentum-tervezetet elfogadottnak tekintik és a saj­tó rendelkezésére bocsátják. Az elnök a részt vevő küldött­ségek nevében megköszönte a Német Szocialista Egységpárt­nak és személy szerint Erich Honeckernek a tanácskozás si­keres munkája érdekében ki­fejtett tevékenységét, majd a konferencia dokumentuma egy bekezdésének felolvasásával zárta az európai kommunista és munkáspártok kétnapos berlini tanácskozását. Ismertetjük az első munká­nak felszólalásait, amelyek lapzárta után érkeztek. A délutáni órákban az NSZEP Központi Bizottsága fogadást adott a berlini kon­ferencián részt vett 29 kül­döttség tiszteletére. A fogadáson Erich Honecker, az NSZEP főtitkára pohárkö­­szöntőjében többek között hangoztatta: — Eseményekben gazdag napok vannak mögöttünk. Hu­szonkilenc európai kommu­nista és munkáspárt vezető képviselői kifejtették az euró­pai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadal­mi haladásért vívott harc alapvető kérdéseit, és benyo­mást keltő módon hitet tettek internacionalista szolidaritá­suk és kapcsolatuk mellett. Találkozónk választ adott a kontinensünk népeit érdeklő égető kérdésekre. Mi, kommu­ Kádár János: Az enyhülési politika valamennyi nép érdekeinek megfelel A kommunista és munkás­pártok berlini értekezletén Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titká­ra az alábbi beszédet mondta: " A Magyar Szocialista Munkáspárt, küldöttségünk nevében tisztelettel köszöntöm tanácskozásunk minden részt­vevőjét, testvérpártjainkat, Európa kommunistáinak sok­milliós táborát. Pártunk üdvö­zölte és kezdettől fogva támo­gatta a Lengyel Egyesült Mun­káspárt és az Olasz Kommu­nista Párt kezdeményezését az európai kommunista és mun­káspártok értekezletének ösz­­szehívására. Abban a meggyő­ződésben vettünk részt az elő­készítés munkájában is, hogy a nemzetközi helyzet közös elemzésével, a békét és a tár­sadalmi haladást előmozdító közös tennivalóink meghatáro­zásával, kölcsönös szolidaritá­sunk kifejezésével jó szolgála­tot teszünk Európa népeinek. Az előkészítés során végzett nagy munkáért és a tanácsko­záshoz biztosított kitűnő felté­telekért őszinte köszönetet mondok házigazdáinknak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának. — Európa jelene és jövője szempontjából biztató, hogy napjaink nemzetközi viszo­nyait az enyhülés és a világ forradalmi folyamatainak elő­rehaladása jellemzi. Az erővi­szonyok a szocialista világ­rendszer, a nemzetközi mun­kásosztály és a nemzeti felsza­badító mozgalom javára vál­toznak.­­ A nemzetközi helyzet kedvező alakulásának fontos tényezője a szocialista orszá­gok dinamikus fejlődése, ösz­­szefogása, békepolitikája és teljes szolidaritása a haladás minden erejével A szocialista országok együttes ereje jelenti ma a világ békéjének legfőbb biztosítékát és a szabadságért küzdő elnyomottak, a függet­lenségért, az önálló nemzeti fejlődés jogáért küzdő népek harcának szilárd támaszát. Meggyőződésünk, hogy a Ma­gyar Népköztársaságban folyó szocialista építőmunkával, de­mokratikus rendszerünk fej­lesztésével, nemzetközi tevé­kenységünkkel nemcsak né­pünk érdekeit szolgáljuk, ha­nem hozzájárulunk a szocializ­mus nemzetközi pozícióinak erősítéséhez, a szocialista or­szágok összefogásának megszi­lárdításához is. Ugyanakkor annak is tudatában vagyunk, hogy a szocializmus építésében fontos, sőt nélkülözhetetlen erőforrást jelent számunkra az a nemzetközi szolidaritás, amelyet mindig is tapasztal­tunk a világ haladó erői, min­denekelőtt a szocialista orszá­gok és a nemzetközi kommu­nista mozgalom részéről. A monopóliumok hatalma ellen — A világhelyzet fejlődésé­nek jelentős tényezője a kapi­talista országok kizsákmányolt munkásosztályainak, dolgozó tömegeinek fokozódó harca. A kapitalizmus általános válsá­ga mélyül, s a gazdasági élet mellett egyre inkább áthatja a társadalom egészét. A tőkés rendszer a válságból azzal ke­res kiutat, hogy a terheket megpróbálja a dolgozók vállá­ra rakni és fokozza a mono­póliumok diktatúráját. A hely­zet gyökeres megoldására egyedül a kommunistáknak van olyan programja, amely a tömegek érdekeit szolgálja, alapvető társadalmi változáso­kat követel és a monopóliu­mok hatalma ellen a legszéle­sebb népi egységre támaszko­dik. Ebben a harcban testvér­pártjaink szervezetileg erősöd­nek, tömegbefolyásuk növek­szik. A Magyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben szolidáris a kapitalista orszá­gokban harcoló kommunisták­nál, az összes demokratikus erőkkel, üdvözli sikereiket, tá­mogatja küzdelmüket a társa­dalmi haladás, a szocializmus irányába mutató mélyreható változásokért.­­ A világforradalmi folya­mat előrevitelében mind jelen­tősebb szerepet játszanak a nemzeti felszabadító mozgal­mak. Harcuk nyomán további haladó vonások jelennek meg a fejlődő országok kül- és bel­politikájában. Pártunk elvi kö­vetkezetességgel erősíti kap­csolatait ezen országok kom­munista pártjaival, felszabadí­tó mozgalmaival, segíti a nem­zeti és a társadalmi felemelke­désért vívott harcukat. — A nemzetközi helyzetben mindinkább tért hódít az eny­hülés, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti bé­kés egymás mellett élés politi­kája. Az eredmények hosszú harcban, következetes erőfe­szítések nyomán születtek. Ezt se küzdelmet tovább kell foly­tatni a háború és a hideghábo­rú megszállottjai, a történelem kerekét visszafordítani próbá­ló szélsőséges imperialista kö­rök meg-megújuló ellentáma­dásaival szemben. A politikai enyhülés megszilárdításáért, a katonai enyhülés előmozdítá­sáért harcolva szám­íthatunk a dolgozó tömegek, valamennyi békeszerető erő aktív támoga­tására. Ez a politika vala­mennyi nép érdekeinek meg­felel, mert megmenti az em­beriséget egy új világháború borzalmaitól. Ugyanakkor jobb külső feltételeket teremt a szocialista építőmunka számá­ra. Elősegíti a nemzetközi munkásosztály harcát a társa­dalmi haladásért és a békéért. Hozzájárul annak a harcnak a sikeréhez, amelyet a nemzeti felszabadító mozgalmak orszá­gaik politikai és gazdasági füg­getlenségéért, felemelkedéséért vívnak. Fordulat az európai helyzetben — Az európai helyzet az el­múlt években jó fordulatot vett. Az élet igazolta az euró­pai kommunista és munkás­pártok 1967-ben Karlovy- Varyban tartott értekezletén kidolgozott akcióprogramot. Közös harcunk elvezetett a második világháború óta meg­oldatlan kérdések jelentős ré­szének lezárásához. Fejlődnek a szocialista és a tőkés orszá­gok kapcsolatai. Az elmúlt év­­ben Helsinkiben megtartották­ az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­rószakaszát. Ez a békeszerető erők és a realitásokkal számo­ló politikai tényezők közös si­kere volt. Történelmi jelentő­ségű, hogy ezen a konferen­cián részt vettek 33 európai és két észak-amerikai ország leg­magasabb szintű képviselői, akik erkölcsileg, politikailag elkötelezték magukat a béke megszilárdítása, a békés egy­más mellett élés elveinek és gyakorlatának érvényre jutta­tása mellett.­­ A helsinki értekezlet óta eltelt csaknem egy év bebizo­nyította a záróokmány ajánlá­sainak életképességét, annak ellenére, hogy a tőkés orszá­gok vezetőinek egy része a zá­róokmány egyes pontjait mel­lőzi, másokat pedig kiemel. A szocialista országok komolyan veszik a vállalt kötelezettsége­ket, a megállapodások egysé­ges és kölcsönös végrehajtá­sáért szállnak síkra.­­ A Magyar Népköztársa­ság a többi szocialista ország­hoz hasonlóan a Helsinkiben közösen elfogadott tíz alapelv szellemében őszintén törekszik az államok közötti kapcsolatok fejlesztésére, a gazdasági, tu­dományos és kulturális együtt­működés kibővítésére, az in­formációcsere javítására, az emberek közötti kapcsolatok szélesítésére, s ugyanezt várja természetesen a tőkés orszá­gok kormányaitól is.­­ A helsinki záróokmány­ban foglalt elvek és megálla­podások valóra váltása az enyhülés folyamatát erősíti. Ez jó feltételeket teremt föld­részünkön a szocialista orszá­gokban a békés építő munká­hoz, a kapitalista országokban pedig az égető társadalmi problémáknak a dolgozók ja­vára történő megt­ádásához, a­ társadalmi haladáshoz. Ugyan­akkor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a világban kü­lönböző társadalmi berendez­kedésű országok vannak, ame­lyekben ellentétes osztályérde­­kek érvényesülnek, s ennek következtében egymással ki­békíthetetlen­ül ellentétes ideo­lógiák léteznek. A békés egy­más mellett élés elvének el­fogadása nem változtatja meg a kapitalizmus természetét, és minket sem térít el szocialista eszméinktől, céljainktól. A tár­sadalmi fejlődés objektív tör­vényeken alapul. Minden nép joga hogy önállóan, külső be­avatkozás nélkül válassza meg vezérlő eszméit, azt az utat, amelyen járni kíván. A forra­dalom a társadalom belső fej­lődésének következménye, kí­vülről nem lehet rákényszerí­teni senkire. Éppen ezért min­den erővel ellenezzük az el­lenforradalom erőszakos ter­jesztését is. A cselekvés vezérfonala — A nemzetközi kommunis­ta és munkásmozgalom korunk legbefolyásosabb politikai ere­je, a világ fejlődésének döntő tényezője. — A kommunisták a leg­­állhatatosabb harcosai a béke és a társadalmi haladás ügyé­nek. Így volt ez a múlt szá­zadban, amikor tudományos világnézetünk, a marxizmus megszületett, így volt a szá­zadfordulót követően, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmével új fejezet kezdődött az emberiség történelmében. Ez jellemezte a kommunisták magatartását a második világháború idején, amikor mozgalmunk, és az első szocialista ország, a Szov­jetunió hozta a legtöbb áldo­zatot azért, hogy a fasiszta fenevad világot romboló, né­peket pusztító garázdálkodá­sának véget vessenek, megte­remtsék a népek hőn óhajtott vágyát, a békét, biztosítsák számukra a szabadságot. Nincs ez másként napjainkban sem, amikor a kommunista és mun­káspártok a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszilárdításáért, további térhódításáért és a társadalmi haladás ügyének előmozdítá­sáért szállnak síkra.­­ Az egyes országokban az önálló politikai tényezővé vált munkásosztály, az egész nem­zetközi kommunista munkás­­mozgalom számára a cselekvés vezérfonala tudományos világ­nézetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fej­lődő tudomány. A marxizmus —leninizmus általános érvé­nyű tanításait az egyes kom­munista pártok hazájuk nem­zeti sajátosságainak, történel­mi hagyományainak és társa­dalmi viszonyainak figyelem­be vételével önállóan alkalm­

Next