Magyar Nemzet, 1976. július (32. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

Csütörtök, 1976. július 1- Joszip Bros Tito: Előretörnek a demokrácia és a szocializmus erői Joszip Broz Tito beszédében kijelentette, hogy meggyőző­dése szerint az ezen a konfe­rencián kialakult nyílt és sza­bad eszmecsere jelentősen hozzájárul, hogy megvalósul­hassanak a konferencia céljai: a kommunista és munkáspár­tok még erőteljesebben járul­hassanak hozzá az európai béke és biztonság szilárdulá­­sához, az európai általános, minden oldalú együttműködés fejlesztéséhez és az európai társadalmi haladáshoz. Az egész mai nemzetközi helyzet bonyolult és ellentmondásos -­ mondotta a JKSZ elnöke, de megfigyelhető, hogyan tör­nek előre a demokrácia, a ha­ladás és a szocializmus erői. A világ jelenlegi fejlődését erőteljesen jellemzi a kapita­lista rendszer válsága, a régi ellenm­ondások halmozódnak, és újakat hívnak életre. Ez nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai és erköl­csi válság is egyúttal. A szocializmus erői képesek túlszárnyalni mindazokat a pozitív politikai, gazdasági és szellemi értékeket, amelyeket a demokrácia eddig fel tudott mutatni. A szocializmus és a demokrácia értékei korunkban azonos, egymással megegyező fogalmak, s ezek: emberi igaz­ságosság és szabadság, függet­­lenség, egyenjogúság.­­ A JKSZ elnöke a továbbiak­­­­ban rámutatott, a függetlensé­­­­gükért harcoló népek ma már­­ behatoltak a nemzetközi po­rondra. Ezek a népek tovább folytatják igazságos harcukat , a politikai emanciá­cióért, a független és szabad nemzeti fejlődésért, a világ békéjéért és biztonságáért. A katonai tömbön kívül álló országok mozgalma közvetlen ellenál­lást tanúsít az imperialista politikával szemben. Tito kü­lönösen jelentősnek minősítet­te az ilyen országok államfői­nek és miniszterelnökeinek hamarosan sorra kerülő co­lombói értekezletét. A nemzeti kisebbség jogai­nak figyelmen kívül hagyása, azok jogainak elhanyagolása ellentétes a legelemibb emberi jogokkal, s különösen ellenté­tes a nemzeti kérdés marxista —leninista megközelítésével. A kommunista mozgalom problémáiról szóva, Tito hang­súlyozta, hogy minden forra­dalmi mozgalom közvetlenül saját munkásosztályának és saját népének felelős, s pozití­van hat a nemzetközi kapcso­latok fejlesztésére, ha figye­lembe veszik, hogy a szocializ­musért vívott harcának külön­böző útjai lehetségesek. Megállapította, milyen fel­emelő politikai légkörben tör­tént ennek a konferenciának az előkészítése, s milyen ki­tűnő a konferencia légköre is. Itt teljesen nyílt a légkör, mindenki megértő a másik álláspontja iránt, így lehetővé válik egymás álláspontjainak jobb megismerése és a fő kér­désekben könnyebb kialakíta­ni egységes álláspontot. Tito végül kifejezte azt a meggyő­ződését, hogy a szocializmus feltartóztathatatlan világfolya­mat. Lars Wrrnrr: Pozitív változások a világban ■ O#.1­111 »­rillWCil A (svéd) Baloldali Párt — Kommunisták elnöke beszé­dében hangsúlyozta, hogy a legutóbbi években a világon pozitív változások történtek. Erre példa az amerikai impe­rialisták indokínai veresége. Az imperializmus elvesztette a volt portugál gyarmatokat is. Pozitív változások történ­,­tek földrészünkön is. Ez kife­jezésre jutott a helsinki kon­ferencián. Mindez azonban nem jelen­ti, hogy az amerikai imperia­lizmus és a NATO elvesztette volna fenyegető jellegét. To­vábbra igyekeznek beavatkoz­ni más országok belügyeibe. Ebben a harcban mind na­gyobb szerepet játszik az in­ternacionalista szolidaritás. A szónok kifejtette, hogy a svéd kommunisták a proletár inter­nacionalizmus hívei. Ez termé­szetesen megerősíti a pártok­nak azt a jogát, hogy straté­giájukat és taktikájukat ön­maguk dolgozzák ki. Lars Werner ezután­­arról beszélt, hogy pártja nagyra értékeli azokat a vívmányokat, amelyeket a szocialista orszá­gok a szocialista demokrácia kialakításában azáltal értek el, hogy a tervgazdálkodással a dolgozók közvetlenül részt vesznek a termelés és a társa­dalmi élet irányításában. lricl­­­lonecker: Az enyhülés a világpolitika fő iránya­ ­ A Német Szocialista Egy­ségpárt azt a szilárd akaratát fejezi ki, hogy hozzá fog já­rulni ahhoz, hogy az európai békéért, biztonságért és együtt­működésért vívott harcban új sikerek szülessenek — mondta beszédében Jen­eli Honecker. Az NSZEP KB főtitkára ezzel kap­csolatban kiemelte, hogy az Európa békés jövőjéért folyó harcban milyen nagy súlya van a kommunisták szavának. A mi pártjaink természetesen saját munkásosztályukhoz, saját né­pükhöz szólnak, de minél erő­sebb a nemzetközi szolidaritás, minél jobban megértjük egy­mást a közös harci célokat ille­tően, és minél inkább ennek megfelelően cselekszünk, an­nál nagyobb lesz sikerünk, amelyre mindnyájan törek­szünk. A továbbiakban a szónok ki­fejtette, hogy az értekezlet do­kumentuma a kérdéseknek csupán egy bizonyos, korláto­zott körét fogja át, de ezek olyan kérdések, amelyek az egész emberiségre nézve nagy jelentőségűek, a szó legigazibb értelmében életfontosságúak a népek számára. A legutóbbi években sok mindent sikerült elérni, hogy elhárítsuk a békét fenyegető veszedelmeket. Bebizonyoso­dott, hogy a békés együttélés­nek egyszerűen nincs más al­ternatívája. Az enyhülés a vi­lágpolitika fő iránya lett. Nyil­vánvalóvá vált az is, hogy a békét előmozdító sikerek csakis antiimperialista harcban érhe­tők el. Ezek a sikerek elsősor­ban a Szovjetuniónak köszön­hetőek. Az NSZEP főtitkára a továb­biakban azt hangsúlyozta, a helsinki konferencia óta eltelt időben is beigazolódott, hogy a béke ingatag mindaddig, amíg az imperializmus olyan mérhetetlen módon tovább fegyverkezik. A politikai eny­hülést katonainak kell követ­nie, viszont a leszerelés bele­ütközik a fegyverkezési mono­póliumok törekvéseibe, így a leszerelési és a fegyverzetcsök­kentési intézkedések is csak antiimperialista harcban vív­hatók ki. Az imperializmus egyik leg­nagyobb csalása, amikor úgy tünteti fel a dolgot, hogy az enyhülés egyúttal területi stá­tus quot is jelent a kapitalista kizsákmányolás és a szocializ­mus között. Olyan elméleteket hirdetnek, mintha a világot be­folyási szférákra osztották vol­na fel. Ezért aztán igyekeznek beavatkozni más népek bel­ügyeibe. Ilyesmi elsősorban az Egyesült Államok és az NSZK uralkodó köreiben jelentkezik. Ez egyértleműen a népek nem­zeti önrendelkezési jogának megtagadása. Ez a konferencia is vissza­tükrözte: a szocialista és a ka­pitalista országok munkásosz­tályának közösek az érdekei. Senki sem felejti el, hogy a harci feltételek természetesen különbözőek, hiszen ezek a tel­jesen különböző társadalmi­gazdasági rendszerekből fakad­nak. De elválaszthatatlanul összekapcsol bennünket a cél közössége, hogy tudniillik olyan világot akarunk terem­teni, amely a munkásosztály és a dolgozó nép számára szociá­lis igazságot, szabadságot és emberi méltóságot jelent. Kö­zös ellenségünk az imperializ­mus, amely nemcsak a békét, hanem az emberiség haladását is veszélyezteti. " Enrico Berlinguer: Az internacionalizmus minden kommunista párt lényeges vonása Enrico Berlinguer felhívta a figyelmet arra a rendkívüli ér­deklődésre, amelyet a nemzet­közi közvélemény és a világ­sajtó tanúsít az európai kom­munista és munkáspártok ber­lini értekezlete iránt. Termé­szetesen, nincs hiány kritiku­sokból sem — fűzte hozzá —, akiket már az a tény felizga­tott, hogy az európai testvér­pártok találkozót határoztak el. Az olasz pártküldöttség ve­zetője utalt arra, hogy a ber­lini értekezletet hosszas és fá­radságos előkészítő munka előzte meg az értekezlet do­kumentumainak kidolgozásá­ra. A munka demokratikus alapon folyt és kikristályoso­dott az ilyen okmányok össze­állításának három főbb ismér­ve, nevezetesen, hogy az ok­mánynak meghatározott té­mákra kell korlátozódnia: nél­külözhetetlen a konszenzus; végül az okmány nem érint­heti egyetlen párt független­ségét sem. Az Olasz EP főtitkára ez­után a nemzetközi enyhülés­ről beszélt. Hangsúlyozta a harc szükségességét a reakciós erők ellen, amelyek nem mondanak le arról, hogy ilyen vagy olyan módon hátráltas­sák vagy visszafordítsák az enyhülési folyamatokat, illet­ve azt hangoztatják, hogy az enyhülésnek minden egyes or­szágban együtt kell járnia a társadalmi és a politikai egyensúly fenntartásával. „Minden kommunista párt lényeges vonása az interna­cionalizmus — hangsúlyozta Enrico Berlinguer. — Ez azt jelenti, hogy elkötelezetten részt vesz abban az akcióban, amely hazájában és nemzet­közi méretekben kibontakozik, részt vesz a dolgozók, a népek közös mozgalmában, akik, il­letve amelyek saját társadalmi és politikai felszabadulásukért, a nemzeti függetlenségért, az egész emberiség békéjéért és haladásáért küzdenek.” Berlinguer annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy ez a mozgalom már túlnő­ a kommunista pártokon, s a leg­különbözőbb szellemi irányza­tú politikai és társadalmi erő­ket ragadja magával. Ebben a széles és differenciált mozga­lomban uralkodó tendencia a mai társadalom problémáinak megoldását olyan úton keres­ni, amely a szocializmushoz vezet. A szónok ezután a szocializ­mus irányába tartó fejlődés sokféleségéről szólt, és rámu­tatott, hogy a fejlett tőkés or­szágokban ma már nemcsak a munkásosztály törekszik szo­cializmusra, hanem a dolgozók más rétegei is; fiatalok, nők, értelmiségiek nagy tömegei is. — Olaszországban, ahol a demokrácia kivívásáért, meg­­védelmezéséért és fejleszté­séért folytatott harc fő erői mindig is a munkásosztály és pártunk volt és maradt, mi olyan szocialista társadalomért küzdünk, amely az egyéni és kollektív szabadságjogok érté­kének és biztosítékainak meg­erősítésén épül fel — jelentet­te ki Enrico Berlinguer. Az olasz pártvezető hangsú­lyozta, a be nem avatkozás el­vének tiszteletben tartása nem zárja ki, hogy szabad megítélni más pártok elméleti és poltikai állásfoglalásait, valamint a nemzetközi élet és a munkás­­mozgalom bizonyos fejlemé­nyeit. „Más kommunista és munkáspártokhoz tartozó elv­társak is kifejtettek beszédeik­ben és cikkeikben — egyene­sen vagy közvetve — bíráló megjegyzéseket orientációnk­ról vagy meggyőződésünk­ről... Óhajunk is, hogy a nagy témákban tovább folyta­tódjék a vita a munkásmozga­lomban, a barátság és a meg­értés szellemében, mind szaba­dabban és nyíltabban”. Enrico Berlinguer beszéde befejező részét a parlamenti változások utáni olaszországi helyzet elemzésének szentelte. Dominique U­rbany : Újabb lehetőségek a béke és a haladás hívei előtt Dominique Urbany, a Luxemburgi Kommunista Párt elnöke felszólalásában hang­súlyozta, hogy a nemzetközi erőviszonyok alapvetően a ha­ladás erőinek javára változtak meg. Ma már teljesen világos — mondotta Urbany —, hogy az imperializmus többé nem képes visszafordítani a törté­nelem kerekét. Nem fér kétség ahhoz, hogy ennek a fejlődés­nek a rendkívüli dinamikája, az európai népek életére gya­korolt pozitív kihatásai napról napra erősödnek. Ez minde­nekelőtt a kommunista és munkáspártok tevékenységé­nek köszönhető, amelyeknek harca és egész politikája a marxizmus-leninizmus tudo­mányos és valóban forradalmi ismeretein alapszik. A Luxem­burgi Kommunista Párt elnö­ke felszólalásában kiemelte, hogy a hidegháború korszaká­ból az enyhüléshez vezető tör­ténelmi fordulat, a béke és a haladás erői előtt nyílt újabb lehetőségek a szocialista orszá­gok sikereinek és töretlen fel­­emelkedésének köszönhetők. Alvaro Cunhal: A forradalmi erők nélkül visszaállították volna a fasizmust Portugáliában A berlini értekezlet szerda délelőtti ülésén szólalt fel Alvaro Cunhal. A Portugál Kommunista Párt főtitkára rá­mutatott, hogy az enyhülés, a különböző gazdasági és társa­dalmi rendszerű országok kö­zötti együttműködés kedvező feltételeket­­teremt a népek­nek a demokráciáért, a hala­dásért, és a valódi nemzeti függetlenségért vívott harcá­hoz. — A portugál forradalom — mondotta a továbbiakban — megteremtette az előfeltétele­ket a diplomáciai kapcsolatok felvételére a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal, valamint a harmadik világ or­szágaival és az egykori portu­gál gyarmatokkal. — Portugália — két évig tartó, rendkívül bizonytalan, ideiglenes jellegű demokra­tikus helyzet után — most új alkotmány életbe lépésével egy új demokratikus rend kezdetét éli át. Vannak olyan emberek, akik azon a véleményen van­nak, hogy a forradalmi erők, különösen a PKP, olyan rit­must erőltettek a forradalom­ra, amely nem felel meg a reális erőviszonyoknak. Az igazság az — szögezte le a PKP főtitkára —, hogy Portu­gáliában már régen restaurál­ták volna a fasizmust, ha a forradalmi erőknek nem lett volna bátorságuk felvenni a harcot a monopolkapitalizmus és a nagybirtok ellen, ha a munkásosztály nem ragadta volna magához az élet haté­kony ellenőrzését a gazdaság számos fontos területén. Alvaro Cunhal a továbbiak­ban kijelentette: elengedhetet­lenül szükséges figyelmesen tanulmányozni a forradalmi mozgalomnak és más országok testvérpártjainak a tapaszta­latait. A portugál demokrácia felépítéséhez vezető út nem le­het a monopolkapitalizmushoz való visszatérés, hanem a már elért történelmi vívmányok megszilárdítása az alkotmány­ban rögzített szocialista pers­pektíva révén. Ennek az értekezletnek a megrendezése — hangsúlyozta a PKP főtitkára — rendkívüli jelentőségű a pártjaink közötti baráti kapcsolatok, együttmű­ködés és szolidaritás megszi­lárdítása szempontjából. Noha egyik vagy másik problémát illetően nézetkülönbözőségek vannak közöttünk, noha a kü­lönböző országokban kialakult helyzet sajátosságai sajátossá­gokat követelnek meg, a kon­cepciókban, a taktikában és a társadalmi haladás felé vezető utat tekintve is, alapvető cé­lunk közös. Az osztályérdekek azonossága képezi objektív alapját egységünknek, a kom­munista és munkáspártok kö­zötti kölcsönös szolidaritásnak, a proletár internacionalizmus magas elveinek. Magyar Nemzet Martin Gunnar Knutsen: Fokozódik a vezető NATO-hatalmak nyomása Norvégiára Martin Gunnar Knutsen, a Norvég Kommunista Párt el­nöke a berlini konferencia szerdai ülésén elhangzott be­szédében többek között hang­súlyozta: lehetetlen és helyte­len egyetlen nyílegyenes közös utat kijelölni, és azt mondani, hogy a kommunisták ezen, és csakis ezen az úton haladhat­nak. Ilyesmit senki nem is akart és senki sem javasolt. A konferencia húszhónapos elő­készületeit az egyes pártok függetlenségének és egyenjo­gúságának legnagyobb tiszte­letben tartása jellemezte. A Norvég KP elnöke rámu­tatott, hogy Norvégia manap­ság, mint a Szovjetunió NA­­TO-szomszédja, stratégiailag igen fontos és katonailag együttműködik az USA-val. Az Északi-tengerben felfedezett gazdag olajlelőhelyek miatt az ország jobban a gyújtópontba került, mint bármikor a múlt­ban. Erősödik a vezető NATO- országok nyomása, amelyek azt akarják, hogy az országban atomfegyvereket tárolhassa­nak és külföldi erőket állomá­­soztathassanak. Egyidejűleg erősödik a Helsinki szellemé­vel szöges ellentétben álló an­­tikommunista szovjetellenes propaganda is azzal a nyilván­való célzattal, hogy félelmet és bizalmatlanságot keltsenek a Szovjetunióval szemben. A norvég kommunistáknak első­rendű feladata lesz, hogy az összes haladó erőkkel együtt közösen fokozza harcát a tá­maszpont-politika, valamint az antikommunizmus és a szovjetellenesség ellen — hang­súlyozta Knutsen. Ermenegildo Gasperoni: Nyílt véleménycsere Ermenegildo Gasperoni, a San Marinó-i Kommunista Párt elnöke beszédében öröm­mel nyugtázta, hogy a több hónapos véleménycsere ered­ményeként összehívták az európai kommunista és mun­káspártok konferenciáját egy olyan dokumentum alapján, amellyel valamennyi részvevő egyetért. A kommunisták, a munkás­­osztály és a különböző politi­kai beállítottságú dolgozók nagy érdeklődéssel figyelik a találkozót, amelyet nyílt véle­ménycsere jellemez, s amely a­­ résztvevő kommunista és mun­káspártok egyike számára sem állapít meg előírásokat vagy kötelezettségeket. Ermenegildo Gasperoni hangsúlyozta, hogy a San Ma­rinó-i Kommunista Párt erősö­désének alapját a szocializ­mushoz vezető demokratikus és pluralista út, a népi és az antifasiszta erőkkel való egy­ségprogram, a párt autonómiá­ja és ■ függetlensége, valamint a munkásmozgalom és a nép internacionalista szolidaritása jelenti. __1 Georges Marchais beszédé­ben jelezte, pártja egész tevé­kenységében a franciaországi válság konkrét elemzéséből és minősítéséből indul ki, majd kijelentette: " Franciaországban mélyre­ható demokratikus reformok szükségességének kérdése van napirenden. Lehetővé kell ten­ni a nemzetnek, hogy saját gazdasági és szociális fejlődé­sének ura legyen, mégpedig a nagymonopóliumok államosí­tása útján. Biztosítani kell a dolgozók részvételét az ország ügyeinek intézésében minden szinten, beleértve a kormányt is.­­ Az osztályharc napirend­jén szerepel, hogy népünk újabb szabadságjogokat és egyéb jogokat vívjon ki, ame­lyekre támaszkodva a dolgo­zók kiszélesíthetik harcukat, saját javukra változtathatják meg a politikai erőviszonyo­kat, meghátrálásra kényszerít­hetik a nagyburzsoáziát és ve­reséget mérhetnek rá. Az FKP főtitkára foglalko­zott a fejlett tőkés országok­ban tevékenykedő kommunista pártok harcának néhány közös vonásával, majd az imperializ­mus jelenlegi helyzetével. Idézte az FKP XXII. kongresz­­szusának azt a megállapítását, hogy „a nemzetközi küzdőté­ren új erőviszonyok vannak kialakulóban, amelyek már nem teszik lehetővé az impe­rializmusnak, hogy saját belá­tása szerint cselekedjék”. A nemzetközi enyhülésről szólva Marchais megállapítot­ta: Európa népei még soha nem rendelkeztek ilyen lehetőségek­kel ahhoz, hogy tartós béké­ben éljenek, a leszerelés útján haladjanak, biztonságban mun­kálkodhassanak mint nap­jainkban. Ez a békés egymás mellett élés azonban semmi­képpen sem jelent országunk­ban társadalmi és politikai sta­tus quo-t — hangsúlyozta. A francia pártküldöttség ve­zetője élesen bírálta a francia katonapolitikát, annak kalan­dor elemeit, az amerikai stra­tégia elfogadását, a magas ka­tonai kiadásokat. Célul jelölte meg az enyhülés elmélyítését és a fegyverzet csökkentését — egyenlő biztonság mellett —, továbbá az „antagonisztikus tömbök” visszafejlesztését, majd feloszlatását. Beszélt Marchais a szocialis­tákkal és a keresztényekkel való együttműködés lehetősé­geiről, majd a berlini konfe­rencia munkáját tekintette át. Az FKP főtitkára kijelentet­te: — Szolidárisak vagyunk a szocialista országok kommu­nista pártjaival és a tőkés or­szágok kommunista pártjaival. Szolidárisak vagyunk a szocia­lista Kubával és Indokína né­peivel. Szolidárisak vagyunk az algériai FLN-nel, amely a szo­cializmus útján vezeti az emiatt imperialista támadások célpontjává vált országot. — Szolidárisak vagyunk a Szudánban, Iránban és Indo­néziában, Chilében, Uruguay­­ban és Brazíliában üldözött kommunistákkal, szakszerve­zeti aktivistákkal és demokra­tákkal — mondotta a többi között az FKP főtitkára. Georges Marchais. Az osztályharc napirendjén az újabb szabadságjogok kivívása M­int anti­aiát,ír A záródokumentum F­olytatódik a következetes küzdelem a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért A kommunista és munkás­pártok berlini értekezletén „Az európai békéért, bizton­ságért, együttműködésért és társadalmi haladásért” cím­mel dokumentumot fogadtak el a részvevők. Az okmányt rövidítve ismertetjük. 1976. június 29—30-án Ber­linben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában meg­tartották 29 európai kommu­nista és munkáspárt konferen­ciáját. E pártok képviselői véleménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társa­dalmi haladásért folyó harc kérdéseinek meghatározott köréről. E célok elérésében minden részt vevő párt kész közreműködni. A konferencia részvevői hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk tár­sadalmi, gazdasági és politi­kai feltételeivel, valamint nemzeti sajátosságaival össz­hangban önállóan és függetle­nül kidolgozott és elfogadott politikai irányvonala alapján a jövőben is következetes harcot vívnak a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás cél­jainak eléréséért, ami megfe­

Next