Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

Arat 80 fillér , , " -«■■■■■-Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA 6601 EóWéscscl c,ter!-/: i s'r l-ua Telefon: 12-929 * 6t ?-?G7 Péntek 1976. októberi XXXII. évfolyam 232. szám Zenei világnap Dmitrij Sosztakovics üze­netet küldött a zenei vi­lágnapra. A szovjet zene­szerző kevéssel halála előtt azt írta tavalyi üzenetében: ........e napnak a muzsika­­névnapjává­ kell válnia; a névnapjává annak a mű­vészetnek, ... amelynek nincs szüksége vízumra, és amely fordítás nélkül is érthető szerte a világon.” Ezt a névnapot, a zenei vi­lágnapot az UNESCO Nem­zetközi Zenei Tanácsának javaslatára tavaly óta ren­dezik meg október elsején mindenütt a világon, ahol hisznek a muzsika ember­formáló, jellemet nemesítő erejében, küldetésében. A mai ünnep jegyében sok hangversenyt tartanak hazánkban is. Este a Zene­­művészeti Főiskola nagyter­mében Ferencsik János ve­zényletével fölhangzik töb­bek között Balassa Sándor Requiem Kassák Lajosért című oratóriuma; ez a mű a párizsi nemzetközi zene­szerzői tribünön elnyerte az belső díjat. Ha Balassa Sándort em­lítettük, akkor essék szó Szőllősy Andrásról és Dur­­kó Zsoltról is, akiknek mű­veit az utóbbi öt évben a párizsi tribün zsűrije ugyancsak a legjobb alko­tásokként értékelte. És bő­víthető a névsor Szokolay Sándoréval, akinek Vérná­­szát seregnyi külföldi oos­­zaház mutatta be, Kurtág Györgyével, akinek egy-egy bemutatója mindig nagy zenei esemény, Maros Ru­dolféval, Petrovics Emilé­vel, Bozay Attiláéval, akik­nek kompozíciói szintén sűrűn szerepelnek a világ koncertdobogóin. De ez csupán néhány művész a sok közül; ide lehetne ír­ni mindazoknak a nevét, akik kiérdemelték a ze­nei világ megbecsülését. A mai jeles napon, ami­kor jóleső öröm számba ven­ni a magyar muzsika kül­földi sikereit, nem szabad megfeledkezni a zene itt­honi eredményeiről sem. Hiszen minden külföldi el­ismerés a hazai kulturális élet gyökereiből táplálko­zik. És nemcsak a budapes­ti zenei versenyek díjaiból, hanem abból a széles mű­velődési bázisból is, a Ko­dály elveire alapozott isko­lai énekoktatásból, a csepe­li munkáshangversenyek­ből és a falusi ifjú­sági koncertekből, a rádió és a televízió impozáns közművelődési munkássá­gából, amire valamennyi zenei eredmény épül. Túl­zás nélkül mondható, hogy nálunk minden nap a mu­zsika névnapja, Bach, Bee­thoven, Bartók zenéjének ünnepe. Október elseje, a zenei világnap azonban nemcsak a gazdag kulturális lel­tár elkészítésére ösztönöz, hanem a feladatok összege­zésére is. Mert noha úgy­szólván nincs nap koncert nélkül Budapesten és vidé­ken, mégis kevés például a vonós művész, és a zenei is­meretterjesztésben is előbb­re léphetnénk, ha némely­kor az alsófokú ének- és zeneoktatást nem gátolná a tanárhiány. Az alapokat to­vább kellene szélesíteni, hogy a vízum nélkül utazó, fordítás nélkül is érthető muzsika ne csak a nagyvi­lágba, hanem Magyarország legkisebb falvaiba is el­jusson. Gábor István A gyerek érdekében Háromszobás lakótelepi lakás, teljes komfort. Ami­kor beköltöztek, a tanács képviselője személyesen is kint járt. Régóta ismerte az ügyet. A kéthelyiséges alagsorban eltöltött eszten­dők erősen megviselték a hattagú család idegeit. Rá­adásul a férj alkoholizálá­sa, az anya nemtörődömsé­ge is hozzájárult ahhoz, hogy a két kisebb gyereket állami gondozásba vegyék. Az új lakással — gondolták — sok minden megváltozik. Alig telt el egy esztendő: üres pálinkásüvegek tucat­jai, a függönyök hiá­nyoznak, kétszer járt kint az URH, a gyerekeket ki­csapják az utcára, a ku­kákban kotorásznak, kére­getnek. Sajnos, nem egyedi eset­­ről van szó. A szociális helyzet ugrásszerű javulá­sával nem változik meg egy csapásra az emberek gondolkodásmódja, életvi­tele, sőt a könnyebbség né­melyeket még inkább a fe­lelőtlen életmódra ösztö­nöz. Több elemzés, felmé­rés az ilyen és ehhez ha­sonló példák elharapódzá­­sát a lakótelepi életformá­val hozza összefüggésbe. Mások viszont arra hivat­koznak, hogy a nagyobb lakótelepekkel rendelkező kerületekben sem nő job­ban a gyerekek veszélyez­tetettsége. A Fővárosi Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet vizsgá­lódása szerint új lakótele­peinken hiányzik a kiépí­tett társadalmi bázis, a la­kóbizottságok, a pedagógu­sok nem rendelkeznek elég környezetismerettel, infor­mációval. A veszélyeztetett­ség megítélésében nem egy­séges a szemlélet, sem a gyámhatóságok, sem az ok­tatási intézmények nyilván­tartásai nem tükrözik a gyermekvédelem tényleges helyzetét. S mindezekhez helyenként még hozzájárul a felderítés hiánya is. A la­kótelepekkel 30—40 ezerrel nőtt egyes kerületek létszá­ma, viszont a gyámhatósá­gok ugyanazzal vagy ki­sebb létszámmal kénytele­nek továbbra is dolgozni. A fővárosban 8717 veszélyez­tetett kiskorút tartanak nyilván, ez 0,42 százaléka a lakosságnak. De mennyi le­het valójában? Budapesten kialakult a gyermekvédelem szervezett hálózata, ennek ellenére sem csökkent lényegesen a­­veszélyeztetett gyerekek száma. Miután ez hosszú távon is gond marad, orvos­lását nem várhatjuk csu­pán azoktól, akik hivatásul választották e társadalmi veszélyforrás mérséklését. Túl elnézőek vagyunk azok­kal a szülőkkel szemben, akik igénytelenségükkel, fe­lelőtlenségükkel gyermekei­ket, a jövő generációját fertőzik. A humánum szép dolog, de csak addig, amíg ereje a jó példákat szapo­rítja. Szényi Gábor Gromiko washingtoni útja előtt szovjet-amerikai külügyminiszteri találkozó New Yorkban A külpolitikai helyzet AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS ülésszaka minden ősszel alkalmat kínál a diplomáciai vezetők egymással folytatott eszmecseréi­nek sorozatára. Különösen nagy figyelem kíséri azokat a rend­szeresen ismétlődő találkozókat, amelyeket a szovjet és az amerikai külügyminiszter bonyolít le évente szeptember utol­ján, s amelyek — immár hagyományosan — megelőzik a szov­jet diplomácia vezetőjének látogatását a Fehér Házban, az Egyesült Államok elnökénél. Csütörtökön került sor az ENSZ székhelyén Gromiko és Kissinger megbeszélésére, s mára vár­ják a szovjet külügyminisztert az amerikai fővárosba. Ha­sonlóképpen jóformán szokássá vált a világszervezetben, hogy az általános vita első hetében egymást követően mondja el beszédét a szovjet és az amerikai külügyminiszter. Kissinger ezúttal nem előbb, hanem utóbb szólalt fel s éppen azon a na­pon — csütörtökön —, amikor a héten másodszor is megtár­gyalta a Biztonsági Tanács a namíbiai kérdést, vagyis azzal a területtel foglalkozott, melyre ezekben a napokban a State Department vezetőjének fő tevékenysége összpontosul. A közgyűlés folytatódó általános vitájában a küldöttség­vezetők — többségükben külügyminiszterek — ugyancsak a dél-afrikai, valamint a közel-keleti és a harmadik világbeli kérdésekre irányították figyelmüket. Nagy visszhangot váltott ki a vitában elhangzott Gromiko-beszéd, különösképpen annak a leszereléssel foglalkozó része, beleértve a javaslatát, hogy a világ országai mondjanak le az erőszak alkalmazásáról a nemzetközi életben. A Pravda New York-i jelentése szerint a szovjet felhívás nagy érdeklődést keltett az ENSZ-ülésszakon. A szovjet televízió egyik neves hírmagyarázója szerint elérke­zett az ideje annak, hogy a leszerelés kérdését átfogóan, teljes bonyolultságában megvizsgálják és megvalósítsák. Terjedelmes kommentárban foglalkozik a közgyűlés elé terjesztett világ­szerződés szovjet tervezetével Petrov, a TASZSZ politikai hír­­manyarázója Ramutor­v'­ra­h­.Egy­ az erőszak alkalmazásának kizárása az államközi kapcsolatok.Jól korunkban különös idő­szerűségre tesz szert. Az elmúlt három évtizedben az ENSZ alapokmánya önmagában nem akadályozta meg az agresszív háborúkat Indokínában és a Közel-Keleten, s éppen ezért van szükség arra, hogy a nemzetközi törvény érvényére emeljék az erőszak alkalmazásáról való lemondás elvét. A szovjet javas­lat tehát a gyakorlati megvalósítás útjára terelte az ügyet. Az államoknak magasabb szintre kell emelniük ez irányú köte­lezettségvállalásaikat — ez az ügy lényege és az új szovjet kez­deményezés célja. Az erőszak alkalmazásának mai fő területe, a jelenlegi leg­izzóbb válsággócok egyike a Közel-Kelet. A Neues Deutschland csütörtöki cikkében az arabellenes imperialista agresszió köz­vetlen következményének minősíti a tragikus libanoni fejle­ményeket. A lap rámutat, hogy csakis minden közel-keleti imperialista erő egysége akadályozhatja meg az agresszív kö­rök céljainak elérését. Az NSZJEP központi lapja hangsúly­ozza: Éppen ezért igen sajnálatos, s az arab felszabadító mozgalom ügye szempontjából káros, hogy a Libanonban állomásozó Szí­riai csapatok — egyidőben a falangistákkal — új katonai had­műveletekbe kezdtek. Ez — akarva-akaratlanul — megköny­­nyíti a jobboldaliaknak tömeggyilkosságuk folytatását, s rend­kívüli módon megnehezíti a politikai tárgyalásokat, a vérontás azonnali beszüntetésére. Paja Frigyes megbeszélései az ENSZ székhelyén New Yorkból jelenti az MTI. Paja Frigyes külügyminiszter szerdán New Yorkban eszme­cserét folytatott dr. Husszein Abdul Káder Kasszimmal, a természeti erőforrások minisz­terével, a Szomáliai ENSZ-kül­­döttség vezetőjével és Ramon Escovar Salom venezuelai kül­ügyminiszterrel. Mindkét ta­lálkozón a közgyűlésen napi­renden szereplő kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcso­latokról volt szó. Paja Frigyes csütörtökön az ENSZ székházában találkozott Caglayangil­ török, valamint Biciosz görög külügyminiszter­rel. A tanácskozásokon a köz­gyűlés ülésszakának napirend­jén szereplő kérdésekről, vala­mint a kétoldalú kapcsolatok­ról volt szó. A szovjet diplomácia vezetője ma tanácskozik Ford amerikai elnökkel New Yorkból jelenti a TASZSZ. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter New Yorkban találkozott amerikai kollégájával, Henry Kissinger­­rel. A megbeszélés során a két államférfi a szovjet—amerikai viszonnyal kapcsolatos kérdé­sek széles körét tekintette át. A megvitatott témák között volt a stratégiai támadófegy­verzetek korlátozásásáról szóló új megállapodás előkészítése is, amelynek alapjául a vla­­gyivosztoki magas szintű talál­kozón kidolgozott megállapo­dások szolgálnak. Vélemény­­cserét folytattak a közel-keleti helyzetről, valamint az ENSZ- közgyűlés 31. ülésszakának na­pirendjén szereplő kérdések­ről is. A nyugati hírügynöksé­gek úgy értékelik a találko­zót, hogy az „nyitányul szol­gált Gromiko és Ford elnök pénteki tanácskozásához”, amelyre Washingtonban kerül sor. Andrej Gromiko találkozott Arnaldo Forlani olasz külügy­miniszterrel is. A szifírjei és az olasz külügyminiszter a szovjet—olasz kapcsolatokat érintő kérdéseket, valamint kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi problémákat vitatott meg, köztük a közel­­keleti helyzetet is. Érintették az ENSZ-ben folyó munkát is, különös tekintettel a Szovjet­unió által a leszereléssel kap­csolatban a közgyűlés 31. ülés­szaka elé terjesztett új javas­latokra. Gromiko, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere csütörtökön New Yorkban fo­gadta Sam Nujomát, a Dél­nyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnökét. A baráti légkörben lezajlott megbeszé­lésen véleményt cseréltek a dél-afrikai helyzetről. Kiemel­ték: a Dél-afrikai Köztársaság és Dél-Rhodesia fajüldöző rendszerei, valamint az őket támogató külső erők nyílt erő­szakkal és politikai mesterke­désekkel törekszenek arra, hogy megőrizzék uralmukat, feltartóztassák a namíbiai, és zimbabwei népeknek, valamint a dél-afrikai őslakosságnak törvényes jogaikért vívott, egy­­re erősödő igazságos harcát. Andrej Gromiko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió mindig a harcoló dél-afrikai népek olda­lán állt és áll; síkraszáll azért, hogy a Dél-afrikai Köztár­saság haladéktalanul adja meg a függetlenséget Namíbiának, szembehelyezkedik bármilyen, a gyarmati és a fajüldöző iga fenntartását célzó próbálkozás­sal. A Szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy a Szovjet­unió szilárdan támogatja a Délnyugat-afrikai Népi Szer­vezet vezetésével nemzeti fel­­szabadulásáért küzdő namíbiai népet. Gromiko csütörtökön a vi­lágszervezet székhely­én talál­kozott Garbóval, Nigéria kül­ügyminiszterével. A szovjet külügyminiszter csütörtökön találkozott Caglayangil török külügyminiszterrel is. Megbe­szélésükön véleményt cserél­tek a szovjet—török kapcsola­tok néhány kérdéséről, vala­mint időszerű nemzetközi té­mákról. Megvitatták egyebek között a ciprusi helyzetet. ­j­dla­kn­al az MTI-nek A namíbiai népi erők tetteket követelnek a nyugati hatalmaktól Heltai András, az MTI tu­dósítója jelenti New Yorkból: ,,A nyugati államok valóban támogatják Namíbia felszaba­­dulását, szavazzanak meg az ENSZ-ben gyakorlati intézke­déseket a dél-afrikai fasiszta rendszer ellen” — mondotta az MTI tudósítójának adott nyilatkozatában Sam Nujoma, a SWAPO, a namíbiai felsza­­badítási szervezet elnöke, aki a Biztonsági Tanács namíbiai vitájára érkezett New York­ba. Elmondotta: semmi ered­ményt nem hoztak Kissinger amerikai külügyminiszter és Vorster dél-afrikai kormány­­elnök legutóbbi tárgyalásai. „Vorster szerint a namíbiai kérdés csak bábállamok fel­állításával oldható meg, s úgy látszik, Kissinger elfogadta ezt az álláspontot. Így a mi számunkra nem marad más hátra, mint a fegyveres harc folytatása, bármilyen súlyos véráldozatokat igényel is ez mindkét oldalon” — mondotta Nujoma. A SWAPO elnöke kijelen­tette: arra van szükség, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa rendeljen el teljes gazdasági embargót és fegyverszállítási tilalmat Dél-Afrikával szem­ben. Nujoma, aki a közelmúltban ismételten tanácskozott az afrikai „frontországok” ve­zetőivel, kijelentette: nyilván­való, hogy a zimbabwei fel­­szabadítási mozgalmak vissza­utasították a Smithz-rendszer feltételeit, a nyugati manőve­reket. A SWAPO elnöke sze­rint csak a közeljövőben, a Nagy-Britannia által összehí­vott konferencián dől majd el: hajlandó-e Smith valóban a hatalom átengedésére , hi­szen eddigi feltételei ennek ellenkezőjéről tanúskodnak. Nujoma felszólította az Egye­sült Államokat, hogy gyako­roljon nyomást Dél-Afrikára, s bírja rá Pretoriát arra, hogy kezdjen tárgyalásokat a SWA­­PO-val — jelentik a hírügy­nökségek. A namíbiai népi szervezet vezetője Kissinger amerikai külügyminiszterrel tartott találkozója után kije­lentette: szervezete elvárja az Egyesült Államoktól, hogy tá­mogassa a Dél-Afrika ellen irányuló ENSZ-szankciókat, ha Pretoria továbbra is kitart el­utasító magatartása mellett. Nujoma sürgette, hogy lépje­nek új szakaszba a Namíbia jövőjével kapcsolatos alkot­mányjogi tárgyalások. Jelezte, hogy szervezete kész képvise­lőket küldeni Genfbe, s részt venni a Namíbia jövőjéről ott kezdődő­ tanácskozásokon. Kissinger beszéde a világszervezetben Az Egyesült Államok immár hajlandó a közel-keleti konferencia folytatására New Yorkból jelenti az MTI. Csütörtökön folytatódott az ENSZ-közgyűlés XXXI. ülés­szakának általános politikai vi­tája. Elsőnek Bandaranaike asszony, Sri Lanka miniszter­­elnöke, majd Puente Rabdill perui külügyminiszter szólalt fel. Ezután hangzott el Henry Kissinger amerikai külügymi­niszter beszéde. Kissinger a Szovjetúnióval való békés egymás mellett élés, valamint további leszerelési egyezmények megkötésének szükségességéről beszélt. Az Egyesült Államok kész a genfi közel-keleti békekonferencia munkájának felújítására — kö­zölte Kissinger. Az amerikai külügyminiszter változatlanul csak két éven belül ígérte a fe­kete többségi hatalom megte­remtését Rhodesiában. Az amerikai diplomácia ve­zetője hangoztatta, hogy „az emberiség jövője együttműkö­dést igényel a Szovjetunióval. A hadászati erőegyensúlyt az Egyesült Államok fenn kívánja tartani, de inkább megegyezés, mint fegyverkezési verseny út­ján. Ezért állnak a fegyverzet­korlátozási tárgyalások az ame­rikai—szovjet kapcsolatok homlokterében” — mondotta. „Mindkét részről történelmi erőfeszítést tesznek, hogy — a vlagyivosztoki megállapodás­sal összhangban — korlátoz­zák a nukleáris fegyverkészle­tet. Amint ezt elértük, az Egye­sült Államok kész tárgyalni a nukleáris fegyverkészletek csökkentéséről” — mondotta. Kissinger megismételte a NATO korábbi álláspontját, hogy „kiegyensúlyozott” csa­patcsökkentésre van szükség Közép-Európában, majd azt mondotta: a nemzetközi kap­csolatok javítása nem egyez­

Next