Magyar Nemzet, 1976. október (32. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
Péntek, 1916. október 1.. A madridi AZ ELLENTMONDÁSOK feszítő ereje hajtja előre a spanyolországi átalakulást — csakhogy a módosító eszközök maguk is ellentmondásosak, tehát kérdés: a két hasonnemű politikai elem nem közömbösíti-e egymást, avagy nem vezet-e előre nehezen kiszámítható robbanáshoz. A már csak megszokásból újnak nevezett miniszterelnök új első helyettesének kinevezése még a viszonylagos egyértelmű madridi döntések közé sorolható. Adolfo Suárez kormányfő — teljes összhangban az uralkodóval — a demokratizálást sürgető erők kedvére és a saját ez irányú terveinek érdekében cselekedett, amikor az előző, az Arias Navarro vezette kormány első miniszterelnök-helyettesét, a Franco eszméihez és irányvonalához ragaszkodók közé számító Fernando de Santiago tábornokot a liberális tisztként ismert Manuel Gutierrez Megadóval váltotta föl. A lépés súlyát növeli, hogy ez a kabinettisztség a nemzetvédelmi, hadügyi kérdések közvetlen ellenőrzésének feladatával — és lehetőségével — is jár. Madridi megfigyelők szerint Cutierrez liberalizmusa elsősorban abból áll, hogy a tábornok politikailag semleges, vagyis nem lépne föl a demokratikus átalakítás ellen, föltéve, hogy a folyamat alkotmányos keretek között és választásokkal szentesítve megy végbe. S többen éppen itt vélik fölfedezni az új kinevezés legfontosabb elemét: ha ugyanis a még francói erőviszonyokat tükröző cortes elutasítja Suárez nemrégiben előterjesztett reformtervezetét, akkor a kormány élére lépő addigi második ember Suárez szellemében felkérheti az események kedvező alakulásában érdekelt királyt, írjon ki népszavazást a demokratikus reform elfogadásának vagy elutasításának kérdésében. S minden jel arra utal, hogy szükség van e másodlagos biztosíték beépítésére. A Suárez-programot ugyanis nemcsak a demokratikus ellenzék bírálta, hanem nála sokkal élesebben visszautasította a konzervatív jobboldal is. Akárcsak később Gutierrez kinevezését, a Suárez bejelentette elképzeléseket is így értelmezték a jobboldali ultrák, mint kísérletet a francói eszme- és intézményrendszer felszámolására. Ennek ellenére nem túlságosan valószínű, hogy a „bunker” államcsínyszerű eszközökkel kívánna a neki nem tetsző fejlemények ellen föllépni. A HATALMI ESZKÖZÖK jelentős részét befolyásolni képes jobboldal elérheti, hogy szinte nyugvópontra jusson az egyébként is fékezett demokratizálás — ami pedig az ellenoldal radikalizálódását, a társadalmi feszültség éleződését váltaná ki, sejthető következményekkel. Figyelemre méltó persze — írja a Neue Zürcher Zeitung —, hogy a jobboldal jelentős tényezői ennek ellenére hajlandók a reformprogramban kitűzött választásokon való „pozitív szellemű” részvételre. A demokratikus ellenzék kedvezően fogadta, hogy olyan új másodkormányos került a madridi vezérhajóra, aki egy nyelven beszél az irányváltozást tervező János Károllyal és Adolfo Suárezzel. Joggal nehezményezi viszont a Demokratikus Koordináció, hogy a reformprogram előkészítésekor csupán zászlójelekből értesültek a szándékokról, s ennek a közlési formának jellemzője az egyoldalúság: tömör utalások és utasítások adhatók általa, ám érdemi vita eszközeként alkalmatlanok. S a koordináció pártjai úgy vélik, Suárez kormányfő közelmúlt sorozatos találkozói az ellenzék vezető egyéniségeivel, csupán puhatolózó jellegűek és a látszat kedvéért valók voltak, nem pedig azonos fontosságúnak ítélt felek tárgyalásai. S ha ez így van, akkor az eredmény, a reformterv sem tükrözhet egyebet, mint az egyik oldal akaratát, amelyben tetszés szerinti adagolásban előfordulnak az ellentábor számára elfogadható és elfogadhatatlan elemek. Súlyos hiányok jellemzik a Suárez-tervet, állapítja meg a Demokratikus Koordináció közleménye.Az új választási elképzelések szerint már nincs ugyan szó arról, hogy a kétkamarás parlament felsőháza útkeresés ben eleve helyet kapnának a jelenleg egykamarás cortes Franco által kinevezett vagy megválasztatott képviselői, de arról sincs említés, hogy a kormány a jövőben felelősséggel tartoznék a törvényhozásnak, s arról sem: jelentősen megváltoznék az eddig konzervatív meghatározottságú koronatanács jogköre vagy összetétele. A terv nem szavatolja a választásokat megelőző időszak szükséges szabadságjogait, amelyek nélkül a szorítóba lépő pártok nem fejthetik ki hatásosan nézeteiket, nem az általuk helyesnek ítélt mértékben használhatják fel a legjelentősebb tájékoztató eszközöket és követeléseiknek sem adhatnak nyomatékot, ha a kormányzat korlátozza a tüntetések és tiltakozó akciók szervezésének jogát. A KÖZLEMÉNY nem fogalmazza meg az egyik kulcskérdést, nevezetesen azt, hogy eleve elutasítást kiváltó elemként kezeli-e a koordináció a kormánynak azt az ismételten kotött döntését, amely szerint a Spanyol Kommunista Párt belátható időn belül, de az első választásokig semmiképpen sem válhat legális politikai erővé. Nyilvánvaló: az elhatározás egyebek között éppen a Demokratikus Koordináció megosztását, esetleges feloszlását célozza. Arra alapoz, hogy a diktatúra évtizedei után a tömörülés számos ereje háromszor is meggondolja, „csupán” emiatt föladja-e a saját törvényes működésének lehetőségét. S kétségtelen, hogy az az erős szocialista-szociáldemokrata pártokat fölvonultató Nyugat-Európa, amelynek kedvéért János Károly és Suárez tulajdonképpen az egész demokratizálási műveletet elindította, kedvező fejleményként fogadná, ha a választásokkal legitimizált új spanyol hatalmi intézmények legfeljebb a liberális-szocialista határvonalig fogadnák be az ellenzéki erőket, a kommunistákat pedig kirekesztenék. S hogy az ilyenfajta manőverekbe milyen jelentős erőket vet be Nyugat- Európa, azt a Spanyolországgal szomszédos Portugália elmúlt két esztendeje igen jól példázza. Kompromisszumot jelez a koordináció állásfoglalása a Suárez-tervet egyértelműen elvető erők — köztük a kommunisták — és az azt elfogadó csoportosulás között. Az ekképpen ellentmondásos közlemény végső soron azt a szándékot tükrözi, hogy nyitva maradjon az út a kormányzattal folytatandó, immár nem csupán informatív, jellegű tárgyalásokhoz, amelyeken esetleg el lehet érni a hiányzó pontok pótlását. Tudja a koordináció, hogy az egyszer meghirdetett tervet Suárez nem vonhatja vissza, de azt is: a kormányfő rákényszerül az alkudozásra, mert a nem jobboldali ellenzék együttműködése nélkül az egész terv füstbe megy. AZ IDŐ pedig sürget. A megoldatlan és a programban nem érintett kérdések közül az egyik legfeszítőbb a nemzetiségi probléma. A kedélyek felfűtéséhez nemcsak a hagyományok járulnak hozzá, s nem is csupán az, hogy a nemzetiségi követelések vállalásával az ellenzék olyan tömegerőket képes megmozgatni, amelyek egyébként közömbösek maradnának, vagy éppen ellenségesen viselkednének. A növekvő feszültség a kormányzat ügyetlen húzásainak is eredménye: például egy baszk tartományi körzetben olyan kormányzó képviseli Madridot, aki korábbi működése során konokul csak a megtorlásra építő politikusnak bizonyult . A másik sürgető tényező az, hogy a megoldatlan gazdasági gondok miatt Madridnak számolnia kell a nemcsak politikai, hanem a létkörülmények javítása érdekében föllépő tiltakozó mozgalom jelentős megerősödésével. Az uralkodónak, a kormányfőnek és az újonnan kinevezett, „másodkormányosnak” akkor sem lenne könnyű dolga, ha a reformterv csak a szélsőjobb felől ütköznek ellenállásba. Fokozódott viszont a bizonytalanság így, hogy az első kézzelfogható reformidőpontig, a jövő év őszéig aligha tart ki a demokratikus ellenzék türelme egy kölcsönösen elfogadott megállapodás nélkül. Futász Dezső : Magyar Nemzet Kádár János fogadta Aziz Mohamedet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön fogadta a hazánkban tartózkodó Aziz Mohamedet, az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárát. A szívélyes légkörben ésaz elvtársi együttműködés szelle- mében tartott találkozón tájékoztatták egymás az MSZMP és az Iraki Kommunista Párt tevékenységéről, véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Hangsúlyozták a testvérpártok két- és sokoldalú tanácskozásainak jelentőségét, a mozgalom egysége erősítésének fontosságát. Állást foglaltak a közel-keleti helyzet átfogó igazságos rendezése, a libanoni vérontás azonnali beszüntetése, a válság politikai megoldása mellett. Megerősítették szolidaritásukat a libanoni haladó hazafias erőkkel, a Palesztinai felszabadítási mozgalommal. Megállapították, hogy az MSZMP és az Iraki Kommunista Párt testvéri kapcsolata, együttműködése tovább mélyült a marxizmus-leninizmus, a proletár internacionalizmus szellemében. Méltatták a magyar és az iraki nép barátságának, a két ország sokoldalú együttműködésének, s azon belül az MSZMP és a Baath Párt kapcsolatainak kiszélesítésében elért eredményeket. A találkozón jelen volt Adél Haba, az Iraki Kommunista Párt KB tagja és dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke a következő táviratot küldte Hua Kuo-fengnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének. A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás ügye javára fejlődjenek. Értekezlet a népgazdasági tervező munkáról Az idei terv teljesítésének soron következő feladatairól és az eddigi tapasztalatokról, valamint az 1977. évi népgazdasági terv előkészítéséről tanácskoztak csütörtökön az Országos Tervhivatalban a minisztériumok és országos főhatóságok vezetői, a budapesti és a megyei pártbizottságok első titkárai, a fővárosi és a megyei tanácsok elnökei, a tervezésbe bevont vállalatok vezető munkatársai, továbbá a társadalmi szervek vezetői. Bevezető előadást Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke tartott. Az aktívaértekezleten felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az Opus Pacis és az OBI katolikus bizottságának együttes ülése Az Opus Pacis intéző bizottsága és az Országos Béketanács katolikus bizottsága dr. Ijjas József kalocsai érsek elnökletével csütörtökön együttes ülést tartott. A tanácskozáson dr. Weisz Ferenc prépost, az Országos Béketanács katolikus bizottságának főtitkárhelyettese beszámolt az eddig végzett munkáról és szólt a Hazafias Népfront VI. kongresszusa után a mozgalom előtt álló feladatokról. Az ülés résztvevői ezután megvitatták a nemzetközi békemunka időszerű feladatait. Budapesten október 8-tól 11-ig Világkonferencia a békéért és a fejlődésért Az Országos Béketanács ügyvezető elnökségi ülését sajtótájékoztatóval egybekötve tartotta csütörtökön a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában. Pethő Tibor, az OBT elnökhelyettese, a Magyar Nemzet főszerkesztője beszámolt a Helsinkiben szeptember 23—26 között megtartott leszerelési világfórumról, s a magyar küldöttség munkájáról. Elmondotta, hogy 90 ország és 52 nemzetközi szervezet képviselői gyűltek össze a helsinki konferencián, amely a leszerelés témakörében a legnagyobb szabású rendezvény volt a békeerők 1973. évi moszkvai világkongresszusa óta. Jelentős eredményként könyvelhették el most Helsinkiben, hogy az egész világon kiszélesedett azoknak az erőknek a köre, amelyekre a következő időszakban számítani lehet a leszerelés ügyének előmozdításában, s az eddiginél is aktívabban lépnek fel hazájukban és a nemzetközi életben a fegyverek nélküli világért. Hangsúlyozta a találkozó legfőbb politikai következtetését: az ENSZ-nek elő kell mozdítania a leszerelési világértekezlet összehívását. Ennek az ügynek támogatására döntés született a most befejeződött konferencián arról, hogy küldöttséget jelölnek ki, amely a világszervezet közgyűlése elé terjeszti a Helsinkiben összegezett véleményeket. Sebestyén Nándorné, az OBT főtitkára az október 8. és 11. között Budapesten tartandó fejlődési világkonferencia tartalmi és szervezeti előkészítéséről tájékoztatta az ügyvezető elnökséget és az újságírókat. A béke-világtanács kezdeményezésére és szerversében „Együttes harc a fejlődésért, a békeerők szerepe” címmel első ízben kerül sor olyan nemzetközi békemozgalmi tanácskozásra, amely átfogóan és részletesen elemzi a béke és a fejlődés összefüggéseit, kidolgozza a békemozgalom feladatait, akcióit a fejlődő országok küzdelménél, támogatásában. Az OBT főtitkára rámutatott: ez a találkozó jó alkalmat teremt arra, hoggy miután különböző tekintélyes nemzetközi fórömökön — az ENSZ közöyslágért és szerveiben, a colombói csúsértekezleten, az Afrika! Egységszervezet s más regionális kormányközi és nem kormányközi szervezetek ülésein — aoltatták ezeket a kérdéseket elhangozzék a nemzetközi békeerők állásfoglalása is. A fejlődési világkonferencia összehívására a Béke-világtanács széles körű nemzetközi előkészítő munkát folytatott. Kezdeményezte, hogy a nemzeti békebizottságok rendezzenek konferenciákat a fejődés előmozdításával kapcsolatos társadalmi kérdések kidolgozására. Ugyanakkor több nemzetközi tanácskozás, találkozó témája volt a konferencia előkészítése. E fórumon részt vesznek a nemzeti békemozgalmak, haladó pártok, a nemzetközi demokratikus szervezetek, felszabadítási mozgalmak képviselő, _ a moziztatásra kerülő témák szakértői, négyszáz külföldi dilezatus és nemezentatív magyar küldöttség cseréli ki véleményét, nézeteit. Simai Mihály professzor, az ENSZ Társaságok Világszövetségének elnöke a fejlődési világkonferencia politikai fontosságáról, tematikáiéról, a szocialista és a fejlődő országok közös érdekeiről szólt az ügyvezető elnökségi ülésen. * A nemzetközi békemozgalom — a békeszerető erők világkongresszusának 3. évfordulója közeledtével — az elmúlt három év eredményeinek öszszegezésére készül. A közeljövőben összehívják a békeszerető erők világfórumát, amelynek előkészítésére bizottsági ülést hívott össze Moszkvában 1976. október 2—3. között a békeszerető erők világkon gr°sszzusa folytatódó és öszszekötő tanácsa. Az ülésre a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács képviseletében Bugát Jánosné, a Hazafias Népfront alelnöke, a Béke-világtanács tagja, valamint dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke, a BVT tagja utazott el A középfokú egészségügyi képzés és a munkaerőhelyzet Csütörtökön délelőtt tanácskozásra ült össze a Parlamentben az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A bizottság dr. Pesta László elnökletével a középfokú egészségügyi szakemberek képzését, továbbképzését vitatta meg. A beszámolóhoz dr. Aczél György miniszterhelyettes részletes és mélyen elemző kiegészítést is fűzött. Hangsúlyozta, hogy a tárgyalt téma az egészségügy alapvető kérdése, nemcsak azért, mert nagyban befolyásolhatja a munkaerőhelyzetet, hanem, mert színvonalban is előnyös változások forrása lehet. Részletesen beszélt az egészségügyi szakdolgozók képzésével kapcsolatos, utóbbi években született határozatokról, amelyek eredményeképpen ma már két középiskola-típusban — az egészségügyi szakközépiskolákban és az egészségügyi szakiskolákban — folyik az egészségügyi szakdolgozók képzésének jelentős része. Az oktatási rendszer továbbfejlesztésében korszakos jelentőségű volt az egyetemi rangra emelt Orvostovábbképző Intézet keretében létesített Egészségügyi Főiskolai Kar is. Kialakították a szakmai alapképzésre épülő, azzal szakmai egységet képező továbbképzés rendszerét is, amelynek irányítását és ellenőrzését az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete végzi. A szakiskolákból kikerülők 99 százaléka, a szakközépiskolát végzettek 70—80 százaléka egészségügyi területen helyezkedik el. Probléma azonban a munkaerő megtartása. Az évente kilépők aránya az utolsó 8—9 évben az ápolónőknél 8—12, az egyéb szakképzettségű egészségügyi dolgozóknál 6—8 százalék volt. A legfájdalmasabb veszteség az, ha a szakképzettek lépnek ki úgy, hogy nemcsak bizonyos munkakört hagynak ott, hanem végleg elmennek az egészségügy területéről. Ez leggyakrabban és legnehezebben megakadályozhatóan a három műszakos területeket érinti, azok közül is főleg a betegágy mellett dolgozókat. A miniszterhelyettes nyomatékosan rámutatott arra, hogy a dolgozók erkölcsianyagi megbecsülése érdekében még többet kell tenni, sok esetben az ágy melletti pótlékot sem használják fel elég ösztönzően. Bevezették az éjjeli pótlékot is, de úgy áll a helyzet, hogy a lakáskérdés megoldása, a több nővérszállás építése ma már a bérkérdéseknél is fontosabb igény. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a munkahelyi légkör javítására is, amelynek keretében a belépő fiatalokkal többet kell foglalkozni, meg kell őket ismertetni lehetőségeikkel. A hozzászólók sorában dr. Tóth János javasolta a munkafeltételek megvizsgálását az ápolónők tehermentesítése érdekében. Dr. Dévald József a vészesen szaporodó zajártalmak megelőzésére, illetve következményeinek gyógyítására az audiológiai képzés megoldását sürgette. Dr. Kaposvári Júlia — a többi között — a szakképzettek arányának romlását említette meg, amely főleg a gyermekgondozási segélyen levő kismamák nagy száma miatt következett be. Dr. Füzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete főtitkára a védőnők besorolási problémáit vetette föl. Nehezményezte, hogy egyes intézmények még a meglevő anyagi lehetőségeket sem használják ki megfelelően. Sürgette az ápolónői normatívák intézményenkénti kidolgozását is. Dr. Lakatos Pál, dr. Pesta László, dr. Vámos Marietta és dr. Zsombor Olga, a Péterfy Sándor utcai kórház rendelőintézetének főorvosa a régi óhajt ismételték meg: ismerjék el az ápolónőbéri munkát szakmunkának és sorolják szakmunkás-státusba, őket. Az említetteken kívül felszólaltak még: dr. Juszt Lajos, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Károlyi György, az Egészségügyi Főiskolai Kar főigazgatója, dr. Lukáts Jenő, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője, Oravetz Júlia, az Egészségügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Tengelyi Vilmos, a Pest megyei tanács osztályvezetője és dr. Ulbing István, az Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézetének főigazgatója is. Napirenden az alumíniumipar, a közművelődés Megyei képviselőcsoportok ülése Csütörtökön Veszprémben, a Hazafias Népfront székházában ülést tartott az országgyűlési képviselők Veszprém megyei csoportja. Megtárgyalták az alumíniumipari központi fejlesztési program, és az V. ötéves terv megvalósításának gazdasági feladatait a megye alumíniumipari vállalatainál. Dr. Dózsa Lajos, a Magyar Alumíniumipari Tröszt vezérigazgatójának előterjesztése többek között rámutatott, hogy az alumíniumipar anépgazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazata. Az alumíniumprogram 1980-at követően, évi 100 ezer tonna kapacitású kohó építését írja elő, amely 1986-ban tenne majd teljes kapacitással. Veszprém megye alumíniumipari vállalatai jelentős feladatokat kaptak e program megvalósításában. A Bakonyi Bauxitbányák Vállalat, amely az országos bauxittermelésnek több mint kétharmadát adja, az V. ötéves tervben 14 és fél százalékkal növeli termelését. Dr. Dózsa Lajos vezérigazgató befejezésül rámutatott, hogy a népgazdasági érdekek azt kívánják: a vállalatok teljesítsék túl az alumíniumprogramban előírtakat. Balogh Mihály, a Veszprém megyei pártbizottság titkára hangoztatta, hogy a megye üzemei eddig is élenjártak az alumíniumipari központi fejlesztési program teljesítésében. A képviselőcsoport ülésén felszólalt Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, aki hangsúlyozta, hogy az alumíniumipar új beruházási döntésénél , az új százezer tonnás alumíniumkohó helyének kijelölésekor elsődlegesen a gazdaságossági számításokat kell figyelembe venni, s az egész népgazdaságot érintő új létesítmény megvalósításánál minden más tényezőt ennek kell alárendelni. Csütörtökön Leninvárosban ülést tartott az országgyűlési képviselők Borsod megyei csoportja. Az ülésen, amelyen megjelent és felszólalt Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára is, időszerű közművelődési kérdésekkel foglalkoztak. A képviselők szerint a művelődési otthonok többsége korszerűtlen, mintegy száz településen pedig nincs is művelődési otthon jellegű intézmény. Sürgették a tanácskozáson, hogy a falvakba telepített üzemek központjai járuljanak hozzá a község közművelődésének fejlesztéséhez.