Magyar Nemzet, 1976. december (32. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-01 / 284. szám
% naiak „minden esetben megtartják szavukat”. Carter szólt a Ford-adminisztráció tagjaival való jövőbeni együttműködésről is. Elismeréssel beszélt Ford elnökről, és reményét fejezte ki, hogy a jelenleg hivatalban levő elnök segíteni fogja őt. Példaként hozta fel Truman egykori elnököt, aki ugyancsak kikérte Hoover volt elnök közreműködését. Carter hangsúlyozta: számít Kissinger jelenlegi külügyminiszterre is, hogy időről időre segítse őt a Közel-Kelettel, Afrikával vagy Panamával összefüggő különleges feladatok megoldásában. Erőfeszítések a libanoni béketerv végrehajtására Kairóból jelenti a UPI. A damaszkuszi rádió vasárnapi közlése után kedden a félhivatalos egyiptomi Al Ahram is arról adott hírt, hogy Aszszad szíriai államfő Egyiptomba látogat. A kairói lap közölte az utazás időpontját is: a két kormány hétfői megegyezése értelmében a szíriai -egyiptomi csúcstalálkozó december 11-én kezdődik az egyiptomi fővárosban. A tárgyalások központi témája diplomáciai források szerint a genfi közel-keleti konferencia felújításának lehetősége lesz. Hoszni Mubarak egyiptomi alelnök múlt heti damaszkuszi látogatása idején — diplomáciai források szerint — a szíriai vezetőkkel folytatott tárgyalásain a két fél egyetértett a genfi konferencia összehívásának szükségességében. Az egyiptomi MÉNA jelentése szerint hétfőn Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter fogadta Nyikolaj Poljakovot, a Szovjetunió kairói nagykövetét. Hírek szerint e megbeszélés középpontjában is a genfi értekezlet munkájának felújítása állt. Ugyancsak hétfőn az egyiptomi külügyminiszter fogadta Hermann Eilts amerikai nagykövetet is. Libanoni hírügynökségi jelentések szerint bejrúti megfigyelők feltételezik, hogy hamarosan sikerült felszámolni a libanoni béketerv végrehajtásának két fő akadályát. Az egyik az ország déli részét fenyegető izraeli veszély, a másik a polgárháborúban részt vett felek némelyikének szembehelyezkedése a kairói csúcstalálkozónak azzal a döntésével, hogy mindenkinek be kell szolgáltatnia a nehézfegyvereket. Az AFP keddi helyszíni tudósítása szerint úgy látszik, hogy Eliasz Szárkisz libanoni államfő és George Lane amerikai ügyvivő hétfői megbeszélése nyomán kezd rendeződni az arab biztonsági erők Dél- Libanonba való bevonulásának kérdése. Lane állítólag arról tájékoztatta a libanoni államfőt, hogy Izrael többé nem kifogásolja „jelképes arab erők bevonulását Dél-Libanon konkrétan meghatározott körzeteibe”. A nehézfegyverek beszolgáltatását illetően mindeddig huzavona folyt az egymással szemben álló felek között. Az AFP kedden arról adott hírt, hogy több, bizalmas jellegű kapcsolatfelvétel nyomán kompromisszumos megoldás kezd körvonalazódni a nehézfegyverek összegyűjtése terén. Jichak Rabin izraeli miniszterelnök hétfőn még azt közölte: mindaddig izraeli katonák fognak állomásozni a libanoni határ mentén, „amíg az szükséges”. Jigal Allón izraeli külügyminiszter pedig azt javasolta, hogy Izrael és Libanon kössön megállapodást a „béke rendezéséről” a határ mindkét oldalán. Kedden a Palesztinai Felszabadítási Szervezet bejrúti szóvivője hivatalosan is megerősítette, hogy december 8- 9-én ülést tart Damaszkuszban a PFSZ Központi Bizottsága. A tervezett KB-ülésről jól informált palesztin körök közölték, hogy azon a 41 tagú testület azokat a kérdéseket vitatja meg, amelyek a libanoni harcok befejezése után, a jelenlegi politikai szakaszban a legfontosabbak. Lényeges kérdés a politikai akciók sikere érdekében biztosítani a mozgalom egységét. Egyetértés csupán elvi kérdésekben Befejeződött az EGK-államok csúcsértekezlete Hágából jelenti az MTI. Kedden délután befejeződött a kilenc közös piaci állam kormányfőinek idei harmadik tanácskozása. Az EGK tanácskozásának ülését ezúttal szinte teljes egészében a gazdasági kérdéseknek szentelték. Érdemi megállapodást azonban nem értek el, csupán elvi egyetértésre jutottak néhány kérdésben. A kormányfők kénytelenek voltak megállapítani, hogy a gazdasági fellendülés visszatértébe vetett, korábbi reményeik korántsem váltak be teljes mértékben. Az idei év második felében a gazdasági fejlődés ismét lelassult, a munkanélküliek száma emelkedett, az infláció növekedésének üteme alig csökkent. A jövő évi terveket veszélyezteti a nyersanyagok és mindenekelőtt a nyersolaj árának várható emelkedése — bár ezt a tanácskozáson elfogadott nyilatkozat nem említi meg ebben a formában. A kormányfők végül is a Közös Piac gazdasági szolidaritásának megerősítését javasolták a válság ellenszeréül a következmények csökkentése érdekében. A szolidaritás megnövelésével kapcsolatos állásfoglalás magában foglalja Schmidt bonni kancellár követeléseit a nagyobb gazdasági fegyelemre vonatkozóan. A miniszterelnökök megállapították, hogy a tagállamok gazdasága sokszor egymással ellentétes irányban fejlődik és ennek kiküszöbölését szorgalmazták. Az energiagazdálkodás terén a kormányfők — elsősorban Giscard d’Estaing javaslatára — takarékossági intézkedéseket helyeztek kilátásba. Külön nyilatkozatot tett a csúcstalálkozó a Közös Piac és Japán gazdasági kapcsolatairól. Ebben elítélik a japán export és import gyakorlatát és különösen veszélyesnek minősítik az EGK kereskedelmi mérlegének ennek következtében létrejött súlyos megromlását. A kormányfők további tárgyalásra hívták fel Japánt, hogy a nyilatkozat ultimátum jellegét enyhítsék, hangsúlyozták: megelégedéssel fogadták a japán kormány együttműködési készségét. A hágai csúcstalálkozó hoszszas vita után általános nyilatkozatot fogadott el a nyugat-európai politikai unió tervéről, az úgynevezett Tindemans- jelentésről. A határozat szerint mind belső vonatkozásban, mind pedig a külpolitikában folyamatosan növelni kell a kilenc tagállam „szolidaritását”. Létre kell hozni az ehhez szükséges intézményeket. A politikai unió megvalósításához alapvető feltételnek tekintik a gazdasági és pénzügyi unió megteremtését — noha ez egyelőre ugyancsak meglehetősen bizonytalan. A nemzeti szuverenitás csökkentésének sokat vitatott kérdéséről a nyilatkozat igen óvatosan fogalmaz. A közös piaci kormányfők értekezlete jóváhagyta az európai közösségek bizottságának új összetételét. A bizottság új elnöke Francois-Xavier Orton helyett Roy Jenkins, az angol Munkáspárt egyik vezetője, aki a párt közös piaci szárnyának irányítója volt, majd tárcát kapott a munkáspárti kormányban. (Róma, DPA) Részleges helyhatósági választások folynak Olaszországban. 112 helységben választják meg a községi tanácsokat. Az első eredmények szerint az OKP vezet a kereszténydemokraták előtt. (Lisszabon, Reuter) Carlos András Pérez venezuelai elnök a portugál fővárosban kijelentette, hogy országa olajat szállít Lisszabonnak és a fizetés megkönnyítésére hitelt is nyújt. Az elnök hozzátette, hogy Venezuela kész munkaalkalmat adni szakképzett portugál telepeseknek. (Ankara, Reuter) Az ellenzékben levő török Köztársasági Néppárt kongresszusa ismét Bülent Ecevitet választotta meg a párt elnökévé. (Nairobi, TASZSZ) Véget ért kedden az UNESCO általános értekezletének 19. ülésszaka. Magyar Nemzet Madrid engedélyezte a Szocialista Munkáspárt kongresszusát A spanyol ellenzéki pártok képviselői — a Spanyol Kommunista Párt kivételével — hétfőn este először nyilvánítottak véleményt a madridi televízióban a kormány azon tervével kapcsolatban, hogy a Franco korszakbeli cortest nyugati mintájú parlamenti rendszerrel váltsa fel. „Igen, de ...” — hangsúlyozta a BJ Pl — röviden így foglalható össze a megkérdezett 18 politikus állásfoglalása. „A reform csak akkor vezethet valóban szabad választásokhoz, ha a francoista nemzeti mozgalom haladéktalanul feloszlik és kivétel nélkül biztosítják a nyugati demokráciában meglevő jogokat — hangsúlyozta a Spanyol Liberális Szövetség, vezetője. A Szocialista Munkáspárt végrehajtó bizottságának egyik tagja kijelentette: „A reformtörvény — noha az eddigi francoista rezsim végleges felszámolását jelenti — nem felel meg a mai politikai dinamizmus követelményeinek, a jelenlegi társadalmi-gazdasági szükségleteknek. Enrique Tierno Galvan, a Szocialista Néppárt elnöke hangsúlyozta: „A politikai reformtörvény csúcspontját jelenti annak a folyamatnak, amelyben a spanyol uralkodó osztály érdekeinek leghatékonyabb, modern és európai mintájú védelmét látja”. A spanyol hatóságok engedélyezték a Spanyol Szocialista Munkáspárt kongresszusának megtartását, jelentette be kedden Juan Jose Roson madridi kormányzó. A tanácskozás megnyitását eredetileg november 4-re tervezték, a hatóságok azonban akkor betiltották. A december 5. és 8. között Madridban megtartandó kongresszusra, amely a spanyol szocialisták első legális hazai konvenciója lesz a polgárháború óta, számos külföldi vendégei várnak, köztük Willy Brandtot, a nyugatnémet SDP elnökét, a Szocialista Internacionálé új elnökét, Mário Soares portugál miniszterelnököt, a Portugál Szocialista Párt főtitkárát, Francois Mitterrand-t, a Francia Szocialista Párt első titkárát és Michael Footot, a Brit Munkáspárt balszárnyának vezetőjét Az angol alsóház megvitatta Skócia és Wales önkormányzatának törvénytervezetét Londonból jelenti az MTI. Michael Foot, a titkos tanács lordelnöke, az angol alsóház vezére, kedden a parlament és a sajtó nyilvánossága elé tárta a decentralizálási törvény tervezetét, amelynek célja, hogy nagymérvű önkormányzatot hozzon létre Skóciában és Walesben. A brit parlament alsóháza a jövő héten különleges eljárással kezdi meg az évszázadok óta legjelentősebb alkotmányos törvény vitáját. A 166 oldal terjedelmű törvény cikkelyeit — horderejére való tekintettel — nem bizottságok, hanem az egész alsóház vitatja meg, így ez a törvényalkotási folyamat fogja kitölteni a parlamenti ülésszak legnagyobb részét. Foot közölte, hogy amennyiben az alsóház jelentős hányada úgy kívánja, népszavazást is rendeznek a decentralizálásról. A Huodesia-tanácskozáson a felszabadító mozgalmak vezetői átadták javaslataikat Richardnak Genfből jelenti a UPI. A Rhodesia jövőjével foglalkozó konferencián az afrikai felszabadító mozgalmak vezetői kedden átnyújtották Ivor Richardnak, a konferencia brit elnökének az átmeneti kormánynyal kapcsolatos javaslataikat. A felszabadító mozgalmak elgondolása szerint a legkésőbb 1978. március elsején megalakuló átmeneti kormányban a színes bőrűek és a fehérek aránya 5:1 lenne, vagyis a 25 tagú minisztertanácsban a fehérek öt helyet kapnának. A felszabadító mozgalmak képviselői továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a miniszterelnök afrikai legyen, továbbá, hogy a Hadsereg és a rendőrség vezetése a színes bőrűek kezébemenjen át. Pieter van der Byl, a Smithrezsim külügyminisztere a keddi tanácskozást követő sajtóértekezletén kijelentette, hogy kormánya nem tágít az angol— amerikai javaslatoktól, s továbbra is csak azon az alapon hajlandó tárgyalni, hogy a hadsereg és a rendőrség ellenőrzése a fehérek kezében marad. A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívása Vientianéból jelenti a TASZSZ. A Laoszi Forradalmi Néppárt Központi Bizottsága Vientianéban felhívást tett közzé a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság megalakulásának december 2-i, első évfordulója alkalmából. A Laoszi Forradalmi Néppárt felhívással fordul az ország minden dolgozójához, a népi felszabadító hadsereg harcosaihoz, a nemzeti felszabadító harc veteránjaihoz, a termelő kollektívákhoz, a parasztokhoz, minisztériumi és hivatali dolgozókhoz, a fiatalokhoz, hogy erősítsék a nép egységét, járuljanak hozzá a népi forradalmi hatalom megszilárdulásához. A felhívás különös hangsúllyal szól annak fontosságáról, hogy erősítsék a testvéri szolidaritást a szocialista országok népeivel, támogassák a proletariátus, minden dolgozó nép harcát a békéért, függetlenségért, demokráciáért és a társadalmi haladásért. Kína visszarendelte állandó ENSZ-nagykövetét A külügyminisztert támadják Pekingben ? Pekingből jelenti azMTI. Kína kedden este hivatalosan bejelentette, hogy az ország állandó ENSZ-nagykövetét, Huang Huát visszahívták állomáshelyéről. Huang Hua sorrendben a nyolcadik kínai nagykövet, aki rövid idő leforgása alatt viszszatér Pekingbe. A kínai főváros diplomáciai köreiben ez a szokatlan mozgás széles körű találgatások tárgya, kivált azután, hogy kellőképpen még meg nem erősített hírek szerint a külügyminisztert, Csiao Kuan-huát hivatalában támadások érik. A visszahívott nagykövetek nagyobbik része igen fontos, posztokon, nyugat-európai fővárosokban, NATO-országokban, illetve Tokióban dolgozott. Pekingben nem tartják kizártnak, hogy egyikük éppen a külügyminiszteri cím várományosa. Ebben az összefüggésben gyakorta említik Huang Huát is, habár sokan úgy tudják, hogy a 66 éves diplomata eredeti okok miatt végleg visszavonul. Huang Hua a Kínai Népköztársaság egyik legtekintélyesebb diplomatája. Sok éven át a néhai Csou En-laj miniszterelnök közvetlen külpolitikai tanácsadójaként dolgozott, később nagykövet volt Kairóban és Ottawában. A „kulturális forradalom” idején ő volt az egyetlen kínai nagykövet, akit „átnevelésre” nem hívtak vissza. A kínai ENSZ-missziót annak megalakulása óta ő vezette. Az AFP jelenti: Kedden délután Pekingben megnyílt az Országos Népi Gyűlés állandó bizottságának harmadik ülésszaka. A napirenden szerepel egyebek között Teng Jing-csaónak, Csou En-laj özvegyének kinevezése az állandó bizottság „alelnökévé”, továbbá „egyéb személyi változások”. A megnyitóülésen Szung Csing-ling asszony, az állandó bizottság alelnöke, Szun Jatszen özvegye, elnökölt. Jelen volt Hua Kuo-teng, a KKF KB elnöke, az Államtanács elnöke és Je Csien-jing, a KKF KB alelnöke. .Szerda, 1916. december X. Buktatás Mexikóban A GYORS NÉPSZERŰSÉGET csodának vagy óriási szerencsének vélhették az egyik új mexikói hetilap, a Proceso szerkesztői, hiszen a magazin első százezer példánya pillanatok alatt eltűnt az újságárusok bódéiból. A cikkírók tanácstalansága persze nem tartott sokáig. A lap munkatársai ugyanis a volt elnököt, Luis Echeverriát bírálták, s ez azt jelzi, hogy az utóbbi időben megélénkült az ország belpolitikai élete. Természetesen ez szorosan összefügg azzal, hogy a volt pénzügyminiszter veszi át az államügyek irányítását Mexikóban. December elsején Jose Lopez Portillo ünnepélyesen beköltözhet az elnöki dolgozószobába, s a következő hat esztendőben már az ő elképzeléseit elemezgetik az újságírók. Az elmúlt hónapokban azonban minden figyelem Echeverriára terelődött, aki elhatározta, hogy nem távozik csöndesen, s maga választotta utódának a politikáját utolsó tetteivel is befolyásolni akarja. Így szeretné a folyamatosságot fönntartani. Sokan azt rebesgetik, hogy az immár előd szelleme kísért majd az elnöki palota folyosóin és termeiben, s akkor is megjelenhet, ha meg sem idézték. Erre utal az is, hogy Lopez Portillonak nincsenek valóságos hatalmi háttérrel rendelkező támogatói. Az új elnök mind mostanáig visszahúzódott, nézeteiről keveset tudni, de a jelenlegi mexikói viszonyok nem teszik lehetővé, hogy a több kedvezőnek látszó megoldás közül válassza ki a neki tetszőt. Nem teheti ezt már csak azért sem, mert Mexikó ma nehéz helyzetben van, s a szilárd gazdasági és politikai építmény falai repedeznek. Igaz, ezek a jelenségek egyértelműen kötődnek az elnökváltozás tényéhez. Echeverria a közelmúltban országjáró körúton volt. Beszédeiben kemény szavakkal illette főként a vállalkozókat, akik szerinte nem az állam, hanem önnön érdekeiket követik. Ezek a megnyilatkozások azon nyomban zavart keltettek, s a hazai tőkések vagyonuk mozdítható részét igyekeztek hamar külföldre terelni, s ott biztonságba helyezni, amíg otthon megnyugszanak a kedélyek. A tőkék kivándorlása viszont tovább gyöngítette a pesót, amelyet rövid idő alatt kétszer értékeltek le, s manapság már csak feleannyi dollárt adnak érte, mint korábban. Huszonkét esztendeig állta Mexikó nemzeti pénze a világ és a belgazdaság meg-megújuló rohamait. A hosszú értékállandóságba vetett bizalom ingott meg most, de ez az országban tapasztalható bizonytalanságnak csak az egyik oka. A POLITIKAI ÉLET finom rezdüléseire is érzékenyen reagáló körökben azt latolgatják, hogy vajon Lopez Portillo létre tudja-e hozni a különböző belső erőknek olyan egységet, amely eddig is jellemezte az országot, s a későbbiekben is elhessentené a stabilitás megtorpanásának az árnyékát. Az új elnök igazi, befolyásos támogató csoport híján csak két dolgot tehet: a nemzeti burzsoáziára, a magántőkére támaszkodik, vagy Echeverria tekintélye mögé rejtőzik, s valójában elődjének politikai képmása lesz. S melyik politikus vállalná szívesen ez utóbbi szerepet? Luis Echeverria azonban nem hiúságból, valamiféle makacs és görcsös hatalomféltésből maradna a politikai színtéren. A jövőben az ő elvi irányításával működő sajtóorgánum útján mondja majd el a véleményét. Nem elképzelhetetlen, hogy Lazaro Cardenas egykori kollégája a példaképe, aki az 1930-as években államosította az olajipart, gyorsítani próbálta a földreform végrehajtását, s 1969-ben bekövetkezett haláláig erős haladó csoportosulás élén fejtette ki gondolatait a mindenkori vezetésről. Echeverria magatartása arra utal, hogy félti azt a rendszert, amelyet ma mexikói modellnek neveznek szerte a világon. Ennek főképpen gazdasági jellemzői a lényegesek: az állam gondozza a természeti kincseket, a legfontosabb iparágakat, az országba beengedik a külfölditőkét, de a magánszektorral együtt ellenőrzik, tevékenységét az erős központi akaratnak megfelelően szabályozzák. AZ EREDMÉNYEI ennek a gazdaságpolitikának igen figyelemre méltóak. Az elmúlt negyedszázadban több mint tízszeresére növekedett az egy főre jutó társadalmi termék. A népszaporulat ugyan nagyon magas, mégis Mexikót ma a tőkés világ gazdasági hatalmai között a tizenkettedik helyre sorolják. Az ország ma még nyilván nem küzd a bőség zavarával, a gondok inkább a látványos gazdasági fejlődésből erednek. A kamaszkor késői szakaszának a rendellenességei ezek, de közeleg a nagykorúvá válás ideje. Hatalmasak még a különbségek az egyes rétegek jövedelmében. A belső feszültségek jelentős mértékben ebből fakadnak. Ezt a kedvezőtlen helyzetet tovább rontotta a peso elerőtlenedése, amiért Lopez Portillo minden felelősséget Echeverriára hárított. A leértékelés indoka pedig a pénzromlás volt, amelyet a tőkés világ gazdasági válsága is előmozdított. Az általános visszaesést Mexikó ügyesen elkerülte, az összes kedvezőtlen hatást viszont érthetően nem küszöbölhette ki. Az olaj emelkedő kiviteléből származó bevételek enyhítették a nehézségeket, s s mire a válság szele elérhette volna Mexikó partjait, addigra már az Egyesült Államok kezdett túljutni a visszaesés mélypontján. Déli szomszédja pedig rögtön megérzi az amerikai gazdaság minden szusszanását. A függőség az általános irányzatnak megfelelően az aztékok földjén is új formákat kezd ölteni. A szépen fejlődő gazdaságnak mindinkább az új technikára van szüksége, s ezt csak Washingtontól kaphatja meg. A helyi tőke ezért igyekszik, majd rávenni Lopez Portillót arra, hogy még jobban közeledjék az északi megválasztott elnökhöz, James Carterhoz, aki januárban szintén teljes felelősséggel átveszi az ügyek intézését. Ezt a politikát a konzervatívabb mexikói erők is megelégedéssel szemlélnék. Echeverria politikájának örököséül azért jelölte ki Lopez Portilót, mert tudta, hogy a gazdaságnak a következő években is értő kezekben kell lennie. A Nemzetközi Valutaalap, az amerikai kincstár és más külföldi bankok szívesen hiteleznének Mexikónak, hiszen pontos és megbízható partnert látnak benne. Lopez Portillo is a gazdaság jó lendületét szeretné megtartani. A siker vagy bukás azonban az amerikai konjunktúra pillanatnyi állapotának a függvénye. Nyilván a szoros kapcsok lazítása végett keresi a kapcsolatot a többi fejlett tőkés állammal, és a szocialista országokkal is. A TÁVOZÓ ELNÖK az ENSZ főtitkára szeretne lenni, s e törekvésében számít a fejlődő országok támogatására. Megválasztása esetén meglehetősen távol kerülne a hazájától, aminek Lopez Portillo alighanem örülne. Ma még viszont csak fontolgatni lehet, miként irányítja majd országát az új elnök, melyik politikai csoportosuláshoz fordul megértésért, s hogyan enyhíti az időnként föllobbanó belső feszültségeket. Gazdasági rendszabályozókat vesz csupán igénybe, vagy a hadsereg cselekvő közreműködésére is igényt tart. A jelenlegi helyzetből ítélve meg a dolgok menetét, nem várható döntő fordulat a mexikói kül- és belpolitikában. A kisebb irányváltozások mégis károsan befolyásolhatják az eddig haladónak értékelt mexikói politikát. Latin-Amerikában Mexikó és Venezuela jár voltaképpen hasonló úton. Léteznek ellenben e térségben másfajta formákat kialakító kormányok is. Körzeti nagyhatalomként itt Brazíliát emlegetik, amely hűségesebben fejezi ki Washington érdekeit. A jobboldali katonai diktatúrák jellemzőek ma Dél-Amerika számottevő részére, s e konok tényekkel Lopez Portillónak is szembe kell néznie. Ezek a realitások is valószínűleg fokozottabb kötelezettségvállalásra ösztönzik majd Washington iránt. Beke Miklós