Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
^^^Tnnak, a Chilei ^Atj^^^SPr lJai~t főtitkárának bocsátását a/ eges/. i;-;‘'rSpPnasy örömmel fogad -a meleg fogadtatás JjHP&'ben a Chilei KP főtitkár* Szovjetunióban részesítették, a különböző nemzetközi és nemzeti szervezeteit, valamint neves politikai személyiségek által küldött üdvözletek, a világ számos fővárosában lezajlott spontán tüntetések egyaránt arról tanúskodnak, hogy Luis Corvalán szabadon bocsátása rendkívüli jelentőségű esemény, a szolidaritás mozgalmának győzelme. Pinochet, a chilei fasiszta rezsim vezetője és a junta vele együttműködő képviselői megpróbálják meghamisítani a tényeket, eltitkolni a legfontosabbat, saját vereségüket és következésképpen a chilei nép győzelmét, annak a széles körű szolidaritási mozgalomnak a diadalát, amely az egész világon kibontakozott a fasizmus foglyainak szabadon bocsátásáért, az emberi jogok tiszteletben tartásáért. A Chilei Kommunista Párt főtitkára — hangsúlyozza a nyilatkozat — a chilei nép kiemelkedő vezetője, a nemzetközi munkásmozgalom egyik kiváló személyisége. Tapasztalata hatalmas értékű tényezővel járul hozzá az anttiimperialista harc ügyéhez. Életén ez megmentése, szabadon bocsátásának kivívása a Chilei KP csakúgy, mint sok más kommunista párt, elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártjának legfőbb célkitűzése volt. Hasonló helyzetben, amikor Antonio Gramsci, az Olasz Kommunista Párt volt főtitkára, az olasz értelmiség kiemelkedő marxista képviselője Mussolini börtöneiben sínylődött, a Szovjetunió minden tőle telhetőt elkövetett, hogy kiszabadítsa őt a fasizmus karmaiból, és olyan lépésekre vállalkozott, amilyeneket most tett Luis Corvalán szabadon bocsátása érdekében. Akárcsak akkor, a Szovjetuniót most is a proletár internacionalizmus és a kommunista humanizmus elvei vezérelték. A Chilei EP nagyra értékeli azt a tényt, hogy Luis Corvalán kiszabadulását ünnepelve, az SZKP, a szocialista közösség országainak és a tőkés országoknak a kommunista pártjai, valamennyi kontinens haladó erői készségüket fejezték ki a chilei néppel való szolidaritás megsokszorozására. Gierek az év mérlegéről Varsóból jelenti az MTI. Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szilveszter este mondott rádió- és tévébeszédében méltatta az ország eredményeit, a szabad és független Lengyelország megteremtését, az újjáépítés hősi munkáját, az új gazdaság felépítését és modernizálását, a munkalehetőségek biztosítását mindenki számára, a tudományos és kulturális haladást. A LEMP hatodik és hetedik kongresszusának programja Lengyelország erejének és nagyságának gyarapítását, a nép jólétének emelését tűzte ki célul. Ezek a célok reálisak és közös munkával elérhetők. Befejezésül a LEMP KB első titkára köszönetet mondott a munkásoknak, a parasztoknak, az értelmiségieknek, valamennyi dolgozónak áldozatos munkájáért, és a LEMP KB, a Szakszervezetek Központi Tanácsa, a Nemzeti Egységfront, az Államtanács és a Minisztertanács nevében boldog új évet kívánt a lengyel népnek. "^IÍhPí ” • ’’ "Í* ”!.í«#'' ■'W HE®|lPP^ / >,;i PSereitek ^;Hpa n Tel Aviv elutasította Szadat javaslatát Izrael igen gyorsan, még csütörtökön este válaszolt Szadat egyiptomi elnöknek arra a jelentős engedményeket tartalmazó javaslatára, hogy a palesztin államot vagy Jordániával államszövetségben, vagy más formában, de Jordániával való szorós kötelékben hozzák létre, cserében pedig az izraeliek a lehető legrövidebb időn belül vonuljanak ki az összes megszállt arab területekről. Szadat ezt a javaslatát a Wrashington Post csütörtöki számában megjelent interjújában körvonalazta, s egyúttal azt is kikötötte, hogy a genfi békeértekezleten Libanon és a PFSZ küldöttsége is vegyen részt egyenrangú félként. Jigal Allón izraeli külügyminiszter a kompromisszumos javaslatnak csak azt a részét nevezte „elfogadhatónak” és „biztatónak”, amely egy palesztin-jordániai államszövetségre vonatkozik. Ehhez fűzött megjegyzéseiben Állón hangsúlyozta: biztató, hogy Szadat elállt egy önálló palesztin állam támogatásától, s helyette ezt a problémát, „Jordánia keretében” látja rendezhetőnek. Ugyanakkor — hangoztatta Állón — szó sem lehet arról, hogy Izrael visszavonuljon az 1967-es háborút megelőző határok mögé, mert „Izrael nem tud és nem is akarja feladni a védhető határokat”. Ugyanígy elutasítja azt a követelést is, hogy a PFSZ és Libanon képviseltesse magát Genfben. A békekonferenciának Izrael véleménye szerint „eredeti összetételében”, tehát Egyiptom, Szíria, Jordánia és Izrael részvételével kell felújítania munkáját — ismételte meg Allan az ismert izraeli álláspontot. Mint a VPI jelenti, Kacir izraeli elnök befejezte a parlamenti pártokkal egy új kormány megalakításáról folytatott megbeszéléseit, s következő lépésként politikai tanácsadóival kíván tárgyalni erről a kérdésről. Megfigyelők véleménye szerint a hamarosan összeült parlament az eredetileg novemberre tervezett parlamenti választásokat előbbre fogja hozni májusra, addig pedig Rabin kormánya marad ügyvezető kormányként az ország élén. A rrhodesia-értekezlet brit elnöke Zambiában tanácskozik Az AP jelenti: Ivor Richard brit diplomata, a Rhodesiával foglalkozó genfi értekezlet elnöke, pénteken a zambiai fővárosban találkozott Siteke Mwale külügyminiszterrel. Mwale a találkozón méltatta „Nagy-Britanniának a megoldás érdekében tett erőfeszítéseit”. Kifejtette, hogy országa biztonságát csak akkor lehet garantálni, ha béke és rend uralkodik Rhodesiában. Richard, aki találkozott Kenneth Kaunda zambiai államfővel is, azt mondotta, hogy Zambiának „döntő szerepe” van a genfi konferencián, az úgynevezett frontállamok között betöltött helyzetéből következően. A TASZSZ jelentése szerint a Bostwana Köztársaság ellen irányuló rhodesiai fegyveres provokációkat keményen elítélte Seretse Khama botswanai államfő a gaborottei rádióban mondott beszédében. Rámutatott, hogy ezek az agressziós lépések sértik országa szuverenitását és területi egységét. A botswanai nép a jövőben is megvédi szabadságát és függetlenségét — hangsúlyozta Khama. (Moszkva, TASZSZ) A francia Plon kiadó Leonyid Brezsnyev 70. születésnapja alkalmából könyv formájában jelentette meg az SZKP KB főtitkárának 1967—1976 között elhangzott beszédeit és nyilatkozatait. A könyvhöz az előszót Brezsnyev írta. (Moszkva, TASZSZ) Demirel török miniszterelnök táviratot intézett Alekszej Kosziginhoz, s köszönetét fejezi ki a szovjet kormánynak azért a segítségért, amelyet a földrengés áldozatainak nyújtott. O (Prága, CTK) Lubomir Strougal csehszlovák miniszterelnök pénteken fogadta V. V. Mackevics prágai szovjet nagykövetet.O (Tokió, AP) A tokiói kormány döntést hozott felségvizei határának három mérföldről 12 mérföldre történő kiterjesztéséről. Az intézkedés februárban lép életbe. Magyar Nemzet Magyar vezetők üdvözlő távirata Kuba nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kuba nemzeti ünnepe alkalmából a következő táviratot küldte dr. Fidel Castro Ruznak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, Minisztertanácsa elnökének. A forradalom győzelmének 18. évfordulója, hazájuk nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, a magyar nép és a magunk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önnek és az ön személyén keresztül a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának, Minisztertanácsának és a hős kubai népnek. A kubai nép történelmi jelentőségű győzelme óta, a kommunista párt vezetésével kiemelkedő sikereket ért el a társadalom szocialista átalakításában, a népgazdaság és a kultúra fejlesztésében, az életszínvonal javításában, a szocialista államrendszer tökéletesítésében. A Kubai Köztársaság sikerei a szocialista építésben, és országuk következetes imperialistaellenes külpolitikája lelkesítő példaként szolgál, a nemzeti felszabadulásért és a társadalmi haladásért küzdő népek, különösen Latin-Amerika népei számára, és méltán vívja ki a világ haladó erőinek elismerését és nagyrabecsülését. Pártjainknak és népeinknek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri barátsága és sokoldalú együttműködése örvendetesen fejlődik és mind gyümölcsözőbbé válik. Testvéri együttműködésünk hozzájárul a szocializmus építéséhez országainkban, a szocialista államok közösségének erősödéséhez, az imperializmus ellen, a békéért, a biztonságért és a társadalmi haladásért folytatott közös harcunkhoz. Forradalmuk 18. évfordulóján kívánjuk önnek és a Kubai Köztársaság testvéri népének, hogy érjenek el újabb sikereket pártjuk I. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásában, a szocializmus építésében, hazájuk felvirágoztatásában. * A Szakszervezetek Országos Tanácsa a kubai forradalom győzelmének évfordulója al-A forradalom győzelmének 18. évfordulóját ünnepli ma Kuba, az első latin-amerikai szocialista ország. Az új esztendő első napján emlékezik meg a világ a Fidel Castro vezette, s csaknem hat évig tartó és hatalmas áldozatokat kívánó hősies küzdelemről. Az 1959. év első napján a Batista diktatúra felett aratott győzelmet a kubai nép, amelynek harca ezzel még nem ért véget. A karib-tengeri szigetországnak egyszerre sokféle nehézséggel kellett megbirkóznia. Hadseregét állandó készültségben kellett tartania, hiszen a belső és a külső ellenforradalmi erők nem nyugodtak bele a vereségbe. A gazdasági nehézségeket fokozta az Egyesült Államok blokádja, de a Szovjetunió és a szocialista országok testvéri segítségével Kuba a fejlődés útjára lépett. A gazdasági elszigeteltség végül is eredménytelen maradt. Washington vereséget szenvedett az Amerikai Államok Szervezetében is, s ma már kevés ország van Latin-Amerikában, amely ne állította volna helyre diplomáciai kapcsolatait Havannával. Kuba immár 1970 óta a gazdasági fejlődés új szakaszát éli, beértek az iparosítási politika első jelentős gyümölcsei. Az 1 halmából táviratban köszöntötte testvérszervezetét, a kubai dolgozók központját a ; ország tagja lett a szocialista országok gazdasági közösségének is, a KGST-nek. Kapcsolatainkat a kölcsönös előnyök és a fejlődő együttműködés jellemzi. A legerősebb tőkés országhoz legközelebb eső szocialista állam létezésével is hirdeti az amerikai kontinensen a szocializmus eszméit. Kuba a szocializmus példát mutató előőrse Latin-Amerikában és ilyen értelemben történelmi hivatást is teljesít. Új szakaszt nyitott a sziget,ország forradalmi folyamatában a kommunista párt 1. kongresszusa, amelyet 1975-ben rendeztek. Ez a fontos esemény lehetőséget adott az eddig megtett út értékelésére és a további feladatok kijelölésére. A múlt év őszén megválasztották Kubában a helyi és a felső népképviseleti szervek tagjait. Ezen alapvető belpolitikai folyamatok az eddigi építő munka helyességét, a néphatalom szilárdságát bizonyítják és mindennél világosabban mutatják, hogy a kubai emberek cselekvően támogatják hazájuk politikáját. A forradalom győzelmének évfordulóján a magyar nép további sikereket kíván a szocialista fejlődés tizenkilencedik évébe lépő testvéri Kubának. Január 1-ével új vízumrendelkezés lép életbe az ADN-ban Az ADN jelenti: 1977. január elsejével az NDK-ban érvénybe lép az az intézkedés, amelynek értelmében a Nyugat-Berlinből egynapi tartózkodásra nem nyugatnémet és nem nyugat-berlini, s a hontalan állampolgárok csak úgy utazhatnak be az NDK fővárosába, ha érvényes útlevéllel és vízummal rendelkeznek. A rendelkezéstől csak abban az esetben tekintenek el, ha az NDK és az illető ország között ilyen értelmű kétoldalú megállapodás van érvényben. Az intézkedéssel kapcsolatban az NDK külügyminisztériumának szóvivője a következőket mondotta: az NDK kormánya által foganatosított intézkedés az egész köztársaság területén egységesen rendezi az utazási feltételeket. Az intézkedés megfelel a nemzetközi utasforgalomban érvényben levő nemzetközi jogi normáknak, illetve a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogainak és érdekeinek. A Nyugat-Berlinből beutazó nyugatnémet állampolgárok, valamint az állandó nyugat-berlini lakhellyel rendelkezők már évek óta csak érvényes vízummal utazhatnak az NDK fővárosába. Az 1977. január elsejével érvénybe lépő rendelkezés ezt a gyakorlatot kiterjeszti az NDK fővárosába egy-egy napi tartózkodásra beutazó más állampolgárokra is. Az NDK kormányának intézkedése teljesen jogszerű eljárás, amely az NDK fővárosát tekintve figyelembe veszi az utóbbi években állandóan növekvő utasforgalom követelményeit. Minden alapot nélkülöznek bizonyos nyugati körök és tömegtájékoztatási eszközök állításai, amelyek szerint ezzel a rendelkezéssel állítólag valamiféle „négyhatalmi státust” sértenek meg. Berlin, mint ismeretes, az NDK megalapítása óta a köztársaság szerves része és a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa. Az is ismeretes, hogy Berlinre vonatkozóan ez idő óta nem létezik többé a „négyhatalmi státus”. Az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás kizárólag a Nyugat-Berlint érintő ügyeket szabályozza. (Szöul, Reuter) A szöuli területi bíróság pénteken a kommunistaellenes törvény alapján az „észa-kareai propaganda támogatásában” bűnösnek minősítette és hétévi börtönbüntetésre ítélte Kim Csin-Ha ellenzéki dél-koreai költőt. ■Szombat. Nyugtalan Nyi akkor van a legnagyobb bajban a hírmagyarázó, ha önmagának sem képes megmagyarázni a helyzetet. Mindenekelőtt: illik-e a kommentátornak az olvasó elé tárni a maga töprengéseit? Csalhatatlanságot, tanmesét aligha vár az olvasó a hírlapírótól, a véleményére azonban joggal kíváncsi, mi egyébért vesztegetné különben idejét e hasábok böngészésével. Az elmúlt hetekben több nyugat-európai fővárosban mondhatni monomániás beszélgetéseket folytattam, politikusokkal, külpolitikai szakértőkkel. Ugyanis csupán egyetlen téma érdekelt, mindig mindenről az jutott az eszembe, arról faggattam beszélgetőpartnereimet. Nem titkolva előttük felfokozott érdeklődésem okát, izgat, ha úgy tetszik, aggaszt az enyhülés sorsa. Ezúttal nem a Hadak, hanem a béke útján látok baljós jeleket: magamat győzködtem, amikor nekem kellett magyarázni, és kételyeim formálták meg a kérdéseimet. A politikában mentegetőzni is kell, hogy nem túlzás e túlzás: kritikus évet kezdünk a mai nappal. Az élet ugyan nem törődik a naptárral, 1977 azonban a döntések éve lehet. A világnak sok a restanciája. És ezennel eljött az a sokat emlegetett „majd jövőre!”, elfogytak az alibik és elfogadhatatlanok a mentségek. Az idén, tehát már jelen időben kell dönteni az enyhülés jövőjéről is: 1977-ben a halogatás is nemleges válasznak számít. Ne kerteljünk: akadnak, akik emiatt nyugtalanok Nyugaton, ahol ezen az évnyitón változatlanul borúsak a kedélyek általában is a vezető körökben. Mert persze a nyugtalanság, mint soros politikai tünet, felettébb hasonlít az egyéni életben bekövetkezett depressziós állapothoz: nehéz meglelni a nyomott hangulat igazi okát, talán mert ezúttal is egymás hatását fokozó okok soráról van szó. Valahogyan viszonylagossá váltak a dolgok ma Nyugaton. Jól nem megy sehol manapság, legfeljebb valahol jobban; a gazdaság helyzete nem javul igazán, csak mintha javulgatna néhol; s már az is eredmény, ha nem kerültek hátrább a megoldáskeresésben, hiszen előbbre legfeljebb a kincstári kommünikék szövegében jutottak. S ami leginkább árulkodó: nem igaziak már az örömök sem. A régi fényükben pompáztak a karácsonyi vásárlóutcák, és a vevők szorgalmasan döntögették a rekordokat, ám az emberek ezúttal azért költötték veszettül a pénzüket, mert rettegnek a pénz jövőjétől. Karácsonyi ajándékként ingatta meg Szaúd-Arábia az olajkartellt, de aggályos az ujjongás: ki tudja, mennyi lesz mához egy évre az olaj ára, és még ennél is kevesebben tudják, mi lesz a szaúdi gesztus ára. Sorolhatnánk a példákat. A nyugati propaganda mostanság mintha lelkendezve emlegetné azt a bizonyos „eurokommunizmust”, holott e „kísértettől” azért továbbra is Nyugaton illő rettegni, miként történik is, valahányszor magukra zárják az ajtót a tanácskozó atlanti politikusok, s táncolni kezd a tárgyalóasztal. Ha valakinek akadtak még kételyei a tekintetben, hogy a hidegháborúnak elsősorban nem kül-, hanem belpolitikai okai voltak, hogy az asztal „megszelídítéséhez” kellett lelakatolni a kontinentális ajtókat, az most leckét kapott az elmúlt időszakban. Még egyet csavarintva a mondáson: a külpolitika a belpolitika folytatása — azonos eszközökkel. A belső félelmek vetülnek ki a világpolitikára, a hazai bajok okozzák az indulatot, mely diplomáciai pörölésekben kap — ha nem is levezetést — legalább kielégülést. A vádaskodás leköli — ha meg nem is nyugtatja — a nyugtalanokat. Egyszóval 1977 nyitányán még több kedvező jelet tartalmazhatna a világpolitikai csillagállás. Az újévi szép szavak, ígéretek a változáshoz nem elegendőek. Az ellenfelek rendezni való közös dolgát úgyszólván kérlelhetetlenül tolja félre k aki egyéni baja; mondom, nem lesz módunk többé mentegetni a halogatást. A fegyverkezés értelmetlenségének felismerését megint egyszer verek logikája tegette egy loncs E szakértő, hogy kózik” a politikaiak tán már elmaradoknak az eddigi fo^kozási módszerek. elvesztegetett idő ^ •kullogó világpolitika szolgáltatja a jelek* hogy is az önvádra, A a vádaskodásra. Esélye még van talán, de nem A biztató, ha máris keres bűnbakokat a még be sem vetkezett kudarcért. Átragadt volna rám isszélgetőtársaim sokrétű nyutalansága, azért ez év ely pesszimizmus? A furcsa a, hogy éppen azok rontották a hangulatomat, akik láthatólag (és szeretném remélni őszintén) aggódtak az enyhültés sorsáért. Merthogy megváltották, meginogtak. És ez a bökkenő. Azt már hónapok óta látjuk, hogy védekezésre kényszerültek a nyugati politikai porondon az enyhülés hívei. Becsapnánk magunkat, ha ezt a jelenséget csakis a választási küzdelmek, a hatalmi harc „rendkívüli állapotának” tudnék be; az utóbbi elmúltával ezt igazán nem tehetjük. Azzal pedig végzetesen leegyszerűsítenénk az ügyet, ha nem vennénk észre, hogy a hetente emberei az érvelésükben is kezdenek defenzívába szorulni, és ez bizony igen nagy baj. Néhány éve úgy mutatták itt a nixonok, az egykori hidegháborús bajnokok metamorfózisán a józan ész diadalát, mint Engels Balzac esetében a realizmus győzelmét az egyéni nézeteken. Ne tartsuk hát elképzelhetetlennek a fordított folyamatot, az enyhülés politikusainak ... Mijét? Itt kezdődik a hírmagyarázó tanácstalansága: milyen kifejezés illene ide? Visszatáncolnának az említettek, avagy következetlenek, netán mégiscsak kimutatják a foguk fehérét? A szóhasználat, az osztályozás félrevezethet, ennyit már megtanulhattunk. Nem lehetünk sem igazságtalanok, sem azokkal nem árulhatunk egy logikai gyékényen, akik — Nyugaton — mindig mindenért minket hibáztatnak. Ha elfogadtuk az enyhülésért való közös felelősség elvét, akkor azt is kutatnunk kell, miben segíthetnénk a hetente megingott híveinek. Éppen azért, mert ha komolyan valljuk, hogy az enyhülés elképzelhetetlen a megfelelő — mert realista — partnerek nélkül, akkor a bajban is azoknak kell őket tekintenünk. Márcsak azért is, mert különben mégiscsak bekövetkezik az, ami ma még csupán riasztó — és netán időben figyelmeztető — lehetőség. Valaki így fogalmazott: „Helsinki nyomán minden másként van, még a súrlódásaink is mások ...” Nem emlegetni kell persze Helsinkit minduntalan (azt manapság aláásói is megteszik), hanem megőrizni. Nem a „légkörét”, hiszen az mégiscsak egyszeri volt, harminc év „atmoszferikus nyomása” szabadult ki akkor, és ne is akarjuk megismételni ezt az előfeltételt... Ámír hiszünk a közös felelősségben, látnunk kell: a Helsinki „feldarabolásának” és kisajátításának kísérlete éppenséggel a szelleme ellen hat. Viszont kölcsönösen meghallgatandó minden aggály, elsősorban azoké, akik partnerek voltak a Helsinkibe vezető úton, s akiktől szintén függ, onnan merre tart a közös utunk, s tarthat-e egyáltalán. Ne féljünk a szótól: ha ami portánkon kell tenni valamit a jó értelemben nyugtalan nyugati partnereink megnyugtatására, akkor az a helyzetük közvetett megszilárdítása. Nem kell elfogadnunk következtetéseiket, melyeket bevallottan defenzív hangulatban vonnak le, de figyelnünk kell az aggályaikra. Nem az ő — ellenfeleiknek tett — engedményeiket kell megtetéznünk, hanem a realizmusunkkal az ő helyzetüket szilárdíthatjuk. Hiszen kellő és fogékony partnerek nélkül jóval nehezebb előrelépni. Aztán majd kárhoztathatjuk az enyhülés ellenfeleit, ők úgyis csak ezt a pillanatot várják, siettetik. Avar János