Magyar Nemzet, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-23 / 19. szám

Tu­rrato, 1977. január 23. Masar Xomzot Ágazati és termékszerkezetünk, gazdaságpolitikánk Beszélgetés dr. Stark Antal egyetemi tanárral — Úgy tetszik az embernek, mintha öt bő esztendő után öt szűk következnék. — Ez egyszerűsítés. Az tény, hogy a világgazdaságban 1973 -74-ben óriási árváltozások mentek végbe, amelyek min­ket különösen érintettek. Amit a­ tőkés országokból behozunk, az összességében 70 százalék­kal, amit pedig kiviszünk az — termékszerkezetétől adó­dóan — 33 százalékkal lett drágább. 1974—75-ben külke­­reskedelmi veszteségünk 47 milliárd forint volt. Ez az irányzat azóta is folytatódott Nem mehet így tovább! Az V. ötéves terv csaknem azo­nos gazdasági növekedéssel számol, mint amit az előző tervidőszakban elértünk. Nem­zeti jövedelmünk is 30—32 százalékkal lesz nagyobb. Igyekszünk tehát az eddigi ütemet tartani. Az árveszteség miatt azonban másfélszer any­­nyit kell exportálnunk, mint amennyit importálunk. Ebből következik, hogy az országban felhasználható nemzeti jöve­delem kisebb mértékben nő­het, mint a IV. ötéves terv­ben, következésképp a beru­házásoknak és a lakosság fo­gyasztásának növekedési üte­me is lassúbbodik. A reáljöve­delem 18—20 százalékkal lesz nagyobb. Az importanyag-fel­használás sem nőhet olyan arányban, mint az előző öt esztendőben, s amíg 1970—75- ben 92 ezerrel gyarapodott az aktív keresők tábora, 1975-től 1980-ig csak 60 ezres többletre számíthatunk. A képlet tehát az, hogy a termelés azonos mértékű növekedését viszony­lag kevesebb emberrel, anyag­gal, kisebb beruházásokkal és bérnövekedéssel kell megolda­nunk, mint a IV. ötéves terv­ben, méghozzá lényegesen jobb minőségben. A minősé­get eleve megköveteli, hogy a tőkés exportot 60—65 száza­lékkal kell növelni ahhoz, hogy ne romoljon külföldi fi­zetési mérlegünk. — Többen kétségbe vonják, hogy helyes-e a gazdasági nö­vekedés ütemét továbbra is tartani. Miért nem lehet las­súbb tempót diktálni? — Azért, mert a tervezett növekedés arra elég csak, hogy fenntartsuk közepes fej­lettségi színvonalunkat 1980- ra azonban megtörténhet ve­lünk, hogy az európai szocia­lista országok között a sereg­hajtók leszünk. I. — Mi változik az ágazati szerkezetben? — Föltehetően a fejlesztési koncepció. Távlati terveinkben ugyanis nem vettük eléggé fi­gyelembe azt a törvényszerű­séget hogy bizonyos színvo­nalon a gazdasági növekedés­sel együtt a struktúraváltozás is lelassul. S vannak „fejlődési rendellenességeink” is. Nos mindezt a foglalkozási szer­kezetünk alakulása tükrözi. E struktúra 1930—1950-ig mozdulatlan volt 1960-ban kezdődik csak a minőségi vál­tozás. 1970-ben pedig a foglal­kozás ágazati szerkezeté­ben a mezőgazdaság aránya mintegy a felére zsugorodik a húsz év előttihez képest. A szolgáltatás ágazaté azonban alig növekedett. 1975-re pedig csak annyival, amennyivel a mezőgazdaságban dolgozók aránya csökkent Az viszont kétséges, hogy ettől mennyire l­­­i­met TM szazi.Háuy az ipariké egy százalékkal lett kisebb, az építőipariaké viszont egy szá­zalékkal nagyobb. A harmadik ágazat 5 százalékkal növeke­dett. A mezőgazdaság dolgo­zóinak aránya megfelel a ha­sonló fejlettségű országokénak, az iparé és építőiparé azon­ban nagyobb, míg a harmadik ágazaté lényegesen kisebb azokénál — Van valami oka e sajá­tos fejlődésnek? — Igen. Az ipar termelé­kenysége sokkal kisebb, mint f­ejlettségünkből következnék. Több emberrel állítjuk elő ugyanazt a termékmennyisé­get mint más hasonló fo­gyasztási színvonalú gazdaság. Az infrastruktúrát pedig el­hanyagoltuk. Az extenzív ipa­rosítás idején azt hittük, fe­lesleges, mert ott nem folyik termelés. Hosszabb ideig ezt azért viselhettük el, mert 1945-ben — az akkori európai viszonyokhoz képest — jónak volt mondható az infrastruk­turális ellátás és a rangsor­ban előbb álltunk, mint most. Némileg módosítja az ismert arányokat, hogy — gazdasá­gunk szocialista jellegéből kö­vetkezően több szolgáltató szervezet — így az étkeztetés vagy az üzemegészségügy — dolgozóinak egy része a ter­melő vállalat keretében műkö­dik, s ott van nyilvántartásban. A népgazdaság ágazati szerke­zete csak hosszú idő alatt vál­toztatható meg, nekünk az el­következő időben az ipar és mezőgazdaság dolgozóinak arányát kell csökken­ten­ünk — termelékenyebb munkával — és a szolgáltatásét növelnünk oly módon, hogy az ellátás ja­vulásában megmutatkozzék. II. — Mondotta, hogy a ter­mékszerkezetünk is oka a kül­kereskedelmi veszteségeink­nek. Itt talán többet tehetünk. — Valóban, az igazi nagy gondunk a mikrostruktúra. A termékszerkezet változtatásá­ról a Magyar Nemzet is so­kat ír, csakhogy azt nem lehet jelenleg központilag előírni, csupán befolyásolni az ár- és az érdekeltségi rendszerrel Az árarányok azonban nem kielégítőek. Először is hazai áraink eltérnek a világpiacé­tól. Képtelenek vagyunk kö­vetni azokat, holott az MSZMP XI. kongresszusa ki­mondta: a világpiaci árak tar­tós változásait úgy kell érvé­nyesíteni a termelő árakban, hogy jobban orientáljanak a hatékony gazdálkodásra. De aránytalanság van az ipari és a mezőgazdasági, valamint a termelői és a fogyasztói árak között is. — A lakosság sokallja a fo­gyasztói árakat. — Ha a drágaság itt-ott el­kedvetlenítő is, azt tudomásul kell vennünk, hogy nálunk a fogyasztói árszínvonal alacso­nyabb, mint a termelői. 1976- ra a forgalmi adó kevesebb lett, mint az állami fogyasztói árkiegészítés. Így az egész fo­gyasztást — a szolgáltatásokat is beleértve — az állam dotál­ja. Ebből következően a költ­ségvetési hiányunk elég nagy. De nézzük a vállalati nyere­séget. Kétharmadát az állami támogatás teszi ki.­­ egy pa­radoxon: amikor legnagyobb volt a világpiacon az áremel­kedés és a mi veszteségünk, akkor fizették ki külkereske­delmi vállalataink a legna­gyobb nyereségrészedést is. Igaz, az állam más csatorná­kon elvon is a vállalattól. Termékstruktúránk radikális és viszonylag gyors megvál­toztatásához azonban ez az ár- és nyereségérdekeltségi rend­szer csak részben alkalmas. — Nem valami vigasztaló, amit mond. — Nem is az a célom. Az V. ötéves tervünk, az elodáz­hatatlan teendőinkkel való szembenézés terve, így a mun­kamorál, a szervezettség meg­javításával, a nagyobb taka­rékossággal is. A kiutat meg­találjuk. Hogy hogyan? Fel­mértük termékeinket és négy csoportba osztottuk őket. Aszerint, hogy versenyképe­sek, azzá tehetők, gyártandók a mai szinten és visszafejlesz­­tendők A termékek minőségét a legmagasabb külföldi szín­vonalhoz mértük, a gyártás fejlesztését, tömegszerűségét összehasonlítottuk a világ élenjáró gyártástechnológiájá­val és számba vettük a piaci lehetőségeket is. III. — Mi a legfontosabb gazda­ságpolitikai teendő? — Véleményem szerint job­ban kell kombinálni az állami irányítás és a kereslet-kínálat figyelembevételét. Ma egyfor­ma a szabályozás. Sok­kal differenciáltabb lehetne. Ki kell emelni néhány válla­latot, és centrálisan irányítani, központi erőforrásból nyújtva az anyagi eszközöket, megha­tározva a termékkomplexumot és a fejlesztést. A gazdaság többi területén viszont haté­kony állami ellenőrzéssel, szé­leskörűen engedélyezni kelle­ne az eszközmozgást, az áru és értékviszonyok szabadabb érvényesül­ését. — Hogyan képzelhető el szocialista tulajdonviszonyok között a „tőkeáramlás”? — Ma minden vállalatnak van fejlesztési alapja, akár van szükség rá, akár nincs. Ésszerű volna, ha egy nagy vállalat, amelyet nem érdemes fejleszteni, másutt fektetné be a pénzét, ahol például ver­senyképessé tehetők a ter­mékek, és ő nagyobb nyeresé­get remélhet. — Hogyan foglalná össze beszélgetésünk következteté­seit? — Termeljük azt, ami a vi­lágpiacon jól eladható, és ak­kor fokozatosan felszámolhat­juk árrendszerünk ellentmon­dásait és nagyobb mértékben emelhetjük az életszínvonalat is. Kovács Judit Tisztább levegő Környezetvédelem Pest megyében Pest megye ötéves fejlesztési tervében jelentős fejezet a kör­nyezetvédelemé. Az ipar fej­lődésével, az urbanizáció előre­haladásával mind nagyobb mértékben domborodik ki és változik a környezeti ártal­mak jellege. A környezetvé­delmi problémák között leg­fontosabb a vízszennyeződés és fertőzöttség. Gondot jelent Pest megyében a jelenlegi és a jövőbeni vízbázisok — Viseg­­rád, Dunakeszi, Szigetszent­­miklós — vízminőségvédelme. Fontos feladat a megye karsz­tos vidékei vizeinek megóvása a szennyeződéstől. A legújabb adatok szerint a megyében naponta 153 600 köbméter szennyvíz keletkezik, amit nagyrészt az élővizekbe bocsá­tanak. A tervidőszak végére ez a mennyiség a számítások szerint napi 228 500 köbméter lesz. 1981-re azonban a helyzet előreláthatóan jelentősen ja­vul, mert a szennyvíztisztító­­kapacitás kétszeresére növek­szik. A megyében a leggyakoribb talajszennyező tényezők a kü­lönböző hulladékanyagok, amelyekből jelentős arányban ártalmas bomlástermékek ke­letkeznek. A le nem bomlott szerves vegyületek bejutnak a talajvízbe és fertőzik, szeny­­nyezik az ivóvizet adó ásott kutakat. Főleg ipari települé­seken a hulladék-lerakóhelyek alatt nő a talaj nitrát, klorid, szulfát koncentrációja. Komoly gondot jelent Pest megyében is az egyre növekvő mennyi­ségű háztartási és ipari szemét elhelyezése. Csak nagyon ke­vés helyen, a települések alig 30 százalékában van megoldva az intézményes szemétgyűjtés. A megye legnagyobb lég­­szennyezője a Cement- és Mészművek váci gyára. A túl­terhelt elszívóberendezés a növekvő termelés következté­ben elégtelennek­­bizonyult, ezért az üzem porártalmával súlyos levegőszennyeződést okoz a Duna-kanyar egész üdülőkörzetében. Javított a helyzeten a közelmúltban üzembe helyezett porleválasztó berendezés. Ebben az ötéves tervidőszakban kicserélik a porleválasztó berendezést, aminek költsége előrelátható­lag 150 millió forint. Ugyan­csak jelentős levegőszennyező­­dési forrás Tököl nagyközség határában az Állatifehérje Ta­karmányokat Előállító Válla­lat, amely a ráckevei járás te­lepülésein és Százhalombattán bűzös levegőszennyeződést okoz. A környezetvédelmi felada­tokhoz kapcsolódik a KÖJÁL tevékenysége. Feladatainak el­látását javítani fogja a rövide­sen megépülő új és önálló Pest megyei KÖJÁL-laborató­­rium. Hazánk és Málta első kereskedelmi egyezménye Kormányközi kereskedelmi megállapodást írtak alá Ma­gyarország és Málta között Ez az első ilyen természetű egyez­mény, s így fontos szerepet játszhat a magyar—máltai ke­reskedelmi kapcsolatok fej­lesztésében. A megállapodás, amely a La Vallettában folyta­tott tárgyalások eredménye­ként jött létre a két ország külkereskedelmi minisztériu­mának képviselői között öt évre szól és kölcsönösen min­den megkülönböztetés nélkül teszi lehetővé a kereskedelmi szállításokat. A református egyház újjáalakult zsinatának ülése Tizenkét éves ciklusokra kap megbízatást a magyarországi református egyház legfőbb ve­zető testülete, a száz tagú zsi­nat, amely most megtartotta újjáalakuló ülését Az esemé­nyen részt vettek a hazai pro­testáns egyházak vezetői, vala­mint három országból érkezett külföldi egyházi személyiségek is. A zsinaton megjelent és fel­szólalt Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke. A zsinat lelkészi elnökévé dr. Bartha Tibor püspököt, vi­lági elnökévé dr. Zsebők Zol­tán orvosprofesszort választot­ták. A zsinat nyilatkozatot fo­gadott el, amelyben támogatja a Hazafias Népfront program­ját, állást foglal az európai béke és biztonság ügye mellett, kinyilvánítja, hogy a magyar­­országi református egyház a jövőben is aktívan részt vesz a Keresztyén Békekonferencia tevékenységében. A HUNGEXPO kiállítást rendez Mexikóban Magyarország bemutatkozik címmel első ízben rendez ki­állítást a HUNGEXPO Mexi­kóban. A bemutató célja a Mexikóba irányuló kivitel fej­lesztése az elmúlt évben alá­írt hároméves kereskedelmi megállapodás alapján. Tizenhat külkereskedelmi vállalatunk mutatja be ipari term­ékeit. Külön érdekesség­nek számít az a fényképkiál­lítás, amely portrésorozat ke­retében ad számot világhírű magyarokról, akik tevékeny­ségükkel hozzájárultak az egyetemes haladáshoz. A kiállítók között szerepel az Egyesült Izzó a világmár­kának számító TUNGSRAM- égőkkel és rádiócsövekkel. A Ganz-MÁVAG szivattyútelep­pel és vasúti jármű­modellek­­kel, a Magyar Hajó- és Daru­gyár kikötői berendezésekkel, a Technoimpex szerszámgé­pekkel, a Transelektro transz­formátorokkal, vesz részt a mexikói fővárosban január 31-én megnyíló kiállításon, amely két hétig várja látoga­tóit A pécsi ipari vásár előkészületei Páros években Szeged, a páratlanokban Pécs rendez ipari vásárt. 1977-ben tehát a mecsekaljai város van soron. Július 1—10. között lesz az ipari vásár, hagyományos he­lyén, a déli városrész iskola­negyedében, összesen hétezer négyzetméter fedett és kétszer ekkora szabad terület áll a résztvevők rendelkezésére. Ed­dig csaknem 200 vállalat, szö­vetkezet, intézmény jelezte nevezését a megyéből és az or­szág más részeiből. A testvér­megyék és városok közül a jugoszláviai Szliven és Eszék készül a pécsi ipari vásárra. A héten 15 jugoszláv cég kép­viselőit várják a Baranya me­gyei székhelyre. Nincs hóakadály a közutakon Az országos közúthálózaton — a 12108 számú utat kivéve — időjárás okozta akadály nincs, az utak két nyomvona­lon járhatók. A 12108 számú utat jegesedés miatt Kispallag felé lezárták. A főútvonalak burkolata Békés és Somogy megyében száraz, másutt ned­ves, de nem síkos. Az alsóbb­rendű utak burkolata helyen­ként síkos, hókásás, mint a KPM ügyelete jelentette. A SZOT elnökségének levele a magyar dolgozókhoz Az idei esztendő első napjaiban országszerte sok értéket munkaverseny-vállalás született a munkások, az üzemi dolgo­zók kezdeményezésére. Vasasok, bányászok és vasutasok, a kő­olajipar és az élelmiszeripar dolgozói, építőipari és könnyűipari szocialista brigádok tettek felajánlásokat. Kiemelkedő jelentőségű a Csepel Vas- és Fémművek közös­ségének felhívása az 1977. évi termelési feladatok tervszerű tel­jesítésére, a munka minőségének és hatékonyságának javításá­ra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplésére. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége üdvözli a kezdeményezőket, és ajánlja a szocialista brigádoknak, az ipari és mezőgazdasági üzemek dolgozóinak, hogy kövessék a csepe­liek és a többiek példáját. Meggyőződésünk, hogy a kibonta­kozó munkaverseny segítheti az 1977. évi gazdasági és társa­dalmi feladataink megvalósítását, előmozdíthatja a jó minőségű termékek gyártását, a nagyértékű termelőberendezések jobb kihasználását, az ésszerű gazdálkodást, a jobb munka- és üzem­­szervezést, a munkafegyelem erősödését, további boldogulá­sunknak, az életkörülmények javításának anyagi megalapozá­sát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyben megnyilvánul a dolgo­zók alkotásvágya, a haza szeretete, a szocialista építőmunká­­ban érzett felelőssége, a szovjet nép iránti tisztelete. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége köszönti a munkaverseny-mozgalom minden részvevőjét és eredményes munkát, további sikereket kíván nemes céljuk megvalósításá­hoz. A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége Bővül a magyar—iráni mezőgazdasági együttműködés Január 19. és 22. között Bu­dapesten tartotta harmadik ülését a magyar—iráni mező­­gazdasági és élelmiszeripari albizottság. Az iráni delegá­ciót Hossein Sepehri, a mező­­gazdasági és természeti erő­források minisztériumának mi­niszterhelyettese, a magyar küldöttséget dr. Soós Gábor mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi minisztériumi államtit­kár vezette. A tárgyaló felek az együtt­működést eredményesnek ítél­ték. Magyarország sikeresen vesz részt több iráni mező­­gazdasági és élellmiszerfeldol­gozó üzem létesítésében. A tárgyalásokon további együtt­működést irányoztak elő az állattenyésztés, a növénytej­­termesztés, a növényvédelem, az élelmiszeripar és élelmi­szerszállítások területén. Az iráni küldöttség több ipari és mezőgazdasági üzemet, intéz­ményt, továbbá külkereskedel­mi vállalatot látogatott meg. Hossein Sepehrit fogadta dr. Romány Pál mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi minisz­ter, valamint dr. Szalai Béla külkereskedelmi minisztériu­mi államtitkár. A belkereskedelem összesítése az elmúlt évi forgalomról A Belkereskedelmi Miniszté­rium szombaton kiadta az 1976. évi kereskedelmi forgalomról szóló összesített beszámolóját. Az év folyamán a kiskereske­delem árukínálata megfelelő volt. Az árucikkek többségé­ben az előző évhez viszonyítva a kínálat javult, másoknál vál­tozatlan maradt. Gondot oko­zott a zöldségek és gyümöl­csök, a hús és húskészítmé­nyek kínálata. Nem elégítette ki a keresletet időnként vagy tartósan egyes vegyes iparcik­kek áruellátása. A forgalom a múlt évben részben az árválto­zások hatására az élelmiszerek és az élvezeti cikkek javára tolódott el. A fogyasztási szö­vetkezetek a korábbi évekhez hasonlóan magasabb forgalmi növekedést értek el, mint az állami kereskedelem. Az emelkedés az egyes iparcikkek­ben nagyobb méretű volt, de jelentkezett a ruházati termé­kekben is. Az értékemelkedés­nek körülbelül a fele árnöve­kedésből keletkezett. 1976-ban a kiskereskedelem — az előzetes adatok szerint — folyó árakon 237,5 milliárd fo­rint forgalmat ért el, ez az elő­ző évinél 15,1 milliárd forint­tal, azaz 6,8 százalékkal több. A kiskereskedelem 1976. évi tervét nem teljesítette. A terv szerint az árbevételnek folyó áron 9,2, változatlan áron 4,1 százalékkal kellett volna emel­kednie, ezzel szemben a tény­leges többlet csak 6,8, illetve 1,4 százalék volt. A nagykereskedelem az év folyamán 9,9 százalékkal több árut szerzett be és 6,1 száza­lékkal többet értékesített, mint az előző évben. A fogyasztási cikkek múlt évi árukészletének értéke 46 milliárd forint volt, ötmilliárddal több, mint az elő­ző év végén. A növekedésből 3,8 milliárd forintnyi érték a vegyes iparcikkekben, 800 millió a ruházati cikkekben és 400 millió az élelmiszerekben jelentkezett. A múlt év decemberében a kereskedelem 6,8 százalékkal magasabb forgalmat ért el fo­lyó áron, mint az előző év ha­sonló hónapjában. December­ben az átlagosnál jobban növe­kedett a bolti élelmiszerek és élvezeti cikkek, valamint a vendéglátás forgalma. Igen szerény mértékben nőtt a ru­házati és a vegyes iparcikkek forgalma decemberben. Húsból és húskészítmények­ből az előző évinél 8—10 szá­zalákkal kevesebb fogyott. Az év második felében a hús és húskészítmények értékesítése az előző évinek mintegy 92 szá­zaléka volt. Tőkehúsokból az igényeket a kereskedelem úgy­szólván maradéktalanul ki tudta elégíteni. A hentesáruk iránti kereslet mérséklődött, el­sősorban vidéken. Kocsonya­húsból, virsliből az ünnepek előtt elegendő mennyiség ke­rült forgalomba. Bő volt a vá­laszték vágott baromfiból, hal­ból, zavartalan volt a tojás­ellátás is és többen keresték a sajtféléket, mint korábban. Az édesipari termékekből az ellá­tás javult, ennek ellenére dísz­dobozokból és csokoládés da­rabárukból az igényeket nem lehetett teljes egészében kielé­gíteni. A tartósított élelmisze­rek közül a befőttek, dzsemek és savanyúságok kínálata a kereslet alatt maradt, de ja­vult a tartósított főzelékből az ellátás. A déligyümölcsök közül a citrom-, narancsellátás kielé­gítő volt. A szocialista keres­kedelem decemberben burgo­nyából 14 százalékkal többet forgalmazott, mint az előző év hasonló hónapjában, gyümöl­csökből 9 százalékkal emelke­dett az értékesítés. A szabad­piaci felhozatal ellenben mér­sékeltebb volt. A vendéglátóipar megfele­lően felkészült az év végi ün­nepekre. Az áruellátás általá­ban jó volt, de az égetett sze­szes italok közül likőrből és gyümölcspálinkákból a keres­letet nem tudták teljes egészé­ben kielégíteni és időnként hordós sörből is hiány mutat­kozott. G. J. 3 Nemzetiségi gyerekklubokat szerveznek Bács-Kiskun megyében Bács-Kiskun megyében újabb felmérést készítettek a nemzetiségi lakosság művelő­déséről. A huszonegy nemzeti­ségi község közül már tizen­hatban szervezték meg az óvo­dai anyanyelvi oktatást. Misike község kivételével a megye valamennyi nemzetiségi tele­pülésén bevezették az általá­nos iskolai anyanyelvi okta­tást. Új kezdeményezés, hogy néhány helységben az anya­nyelvi klubok mellett nemze­tiségi gyerekklubokat hoztak létre.

Next