Magyar Nemzet, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

"""" Magyar Ne­met es­­I HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • ­ if­i/fir/morr/n­itks A kenyereskocsiról hátuk­kal egymásnak fordítva, pá­rosával repülnek a friss ke­nyerek, odalent elkapja őket egy ember és ügyesen bele­­csusszantja a fonott kosárba. Az építkezésen komótosan megtöltik malterrel a vedret, egy munkás a kötél végén fi­tyegő kampóra akasztja, az­tán nosza, húzza, akár több emeletnyi magasságba is. A nyomdák oldalbejáratánál emelőrúddal és kézi erővel igazítják útjukra a súlyos papírhengereket... Hétköz­napi példák, ám mindinkább tegnapi példák — lassacskán feledtetik őket a jótékony változások A kenyeret im­már konténerben hozzák és mindenestől betolják a bolt­ba; az építkezésen kicsiny teherliftek és futószalagok könnyítik a munkát; a pa­­pírhengergetők pedig villás­­targoncák nyergében ülnek. A mindennapi életben is jól érzékelhetők a változá­sok, de még mindig 800—900 ezer ember keresi kenyerét anyagmozgatással hazánk­ban. Mindenütt szükség van rájuk. Nélkülözhetetlenek. Nehéz fizikai munkáról van szó, hiszen nemcsak kenyér­rel megrakott kosarakat kell cipelni, de a gyárakban, mű­helyekben sokkal súlyosabb munkadarabokat is, egyik helyről a másikra ... A ne­héz fizikai munkára azonban egyre kevesebb vállalkozót találni. Gépekre van szük­ség. A minap Szegeden meg­rendezett anyagmozgatási konferencián a felszólalók többször is hangsúlyozták, hogy a gépesítés hatékony megszervezése nagy felada­tokat ró a megoldáson dol­gozó szakemberekre, hiszen nemcsak a legjobban hasz­nosítható berendezésekre kell gondolniuk, hanem — szinte mindent elölről kezd­ve — az anyagmozgatás rendszerét, az áru útját is meg kell tervezniük. A rak­tározás, a szállítás ugyanis nagyon elmaradt a termelés műszaki színvonalától. Fon­tos cél például, hogy megol­dódjon a rengeteg élőmunkát igénylő szántóföldi anyag­­mozgatás, a betakarítás komplex gépesítése. Hazánkban a jelen ötéves tervben 2,4 milliárd forintot fordítanak az anyagmozga­tás gépesítésére, ebből fej­lesztik a gépgyártó üzeme­ket, s ebből költenek beho­zatalra is. A várható fejlő­désre azonban fel kell ké­szülni. Elsősorban munka­­szervezéssel. Az említett konferencián nagy hangsúlyt kapott az a szomorú tény, hogy a meglevő berendezé­seket tulajdonosaik nem használják ki megfelelően. A rossz szervezés, továbbá a karbantartásra szolgáló szer­vizhálózat elégtelensége miatt az anyagmozgató gé­pek 30—40 százaléka nem tekinthető teljes értékűnek. Fehér Béla Kevesebb táppénzes Éveken át foglalkoztunk a témával, gyakran leírtuk: sokan, túl sokan vannak táppénzzel otthon a gyárak­ból, üzemekből, intézmé­nyekből, s feltűnően „ter­jednek” az olyan betegsé­gek, amelyek éppen a sza­bad szombat előtt, vagy a hét első munkanapján „dön­tik ágynak” a dolgozókat. Úgy tűnik, ezt a kórt sike­rült megfékezni; az idei el­ső negyedévi adatok a táp­pénzhelyzet lényeges javulá­sáról tanúskodnak. Mint ismeretes, tavaly ta­vasszal foglalkozott a Mi­nisztertanács ezzel a kérdés­sel, s a helyzet rendezésére határozatot hozott. Év köz­ben számos új rendelkezés is született, valamennyi a ha­tározat mielőbbi megvalósí­tását hivatott szolgálni. Az üzemorvosoknak joguk lett a háromnapos betegségek esetén a táppénzes állomány kiadásának elbírálása, s ez­zel párhuzamosan több főál­lású üzemorvos foglalta el helyét, főként a nagy lét­számmal dolgozó munkahe­lyeken. Január elsejétől újabb könnyítést kaptak munká­jukhoz az orvosok, a gyógy­szer-árrendszer egyszerűsí­tésével. A sokat emlegetett adminisztráció jelentősen csökkent, kisebb a papír­hal­maz az orvosi íróasztalokon , hiszen az úgynevezett „közhasználatú” orvosságo­kat ma már mindenki meg­kaphatja recept nélkül is. Az üzemi orvosoknál azóta 20, a körzeti orvosoknál 13 száza­lékkal csökkent a betegfor­galom. Több idő, több ener­gia jut egy-egy páciensre, receptmásolás helyett is gyó­gyítással, a korábbinál eset­leg alaposabb vizsgálattal, netán lelket-ideget nyugtató beszélgetésekkel is a beteg szolgálatára lehet az orvos. Az a húszszázaléknyi , csak receptet kérő ember pedig munkában töltheti sorban ülés, várakozás he­lyett az idejét.* 1975-ben naponta átlago­san 259 ezer dolgozó volt táppénzen, tavaly 240 ezer , naponta tehát 19 ezerrel többen végezték munkáju­kat. Az idei első negyedév­ben tovább javult ez az arány. Míg 1975 januárjá­ban például a keresők 7,5 százaléka, tavaly 6, idén az első hónapokban 5,7 százalé­kuk volt táppénzen. A sta­tisztika javulásában a már említett rendelkezéseken, s azok jó hatásán kívül nagy szerepet játszott az a szem­léletváltozás, amely a válla­latoknál, üzemeknél egyre inkább érezhető. Sok helyen a hagyományos beteglátoga­tó csoportokon kívül a szak­­szervezeti bizottságok meg­szervezték a „hétvégi bete­gek” látogatását is — az ak­tívák nemcsak csokoládéval, hanem néhány felvilágosító szóval is gyógyulásra ser­kentik a táppénzeseket. Rácz Judit Versenyfutás az idővel a párizsi „Észak—Dél értekezleten” Elégedetlen a harmadik világ a Nyugat ajánlataival A külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI EGYÜTTMŰKÖDÉSRE fordított nagy figyel­met emelte ki a magas szintű szovjet—bolgár tárgyalások ered­ményeit összegező hírmagyarázatában a moszkvai rádió. A megbeszéléseken kivált a helsinki záróokmány végrehajtá­sával foglalkoztak és hangsúlyozták, hogy a politikai enyhülést egészítse ki a katonai enyhülés. A tanácskozások befejezése után közös közleményt írt alá Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára és Todor Zsivkov, a Bolgár KP első titkára, aki egy­ben az Államtanács elnöki tisztét is betölti. Hírügynökségi jelentések szerint Bonnban élénken kom­mentálják a nyugatnémet kancellár minap lezárult belgrádi eszmecseréit, amelyen „meglepően nagyfokú egyetértés” nyil­vánult meg. A Rajna partján főként azt emelik ki, hogy mind Tito elnök, mind pedig Schmidt kancellár közös pontokat talált két fontos kérdésben: az európai enyhülés, illetve a fejlett és a fejlődő országok viszonyának a megítélésében. Földrészünk­kel kapcsolatosan a két tárgyalópartner egyaránt arról beszélt, hogy a belgrádi Európa-fórumnak nem szabad a kölcsönös vádaskodás színterévé válnia, hanem a Helsinki óta megtett utat kell elemeznie és a jövőben adódó lehetőségeket föltérké­peznie. Erősen elüt ettől az angol parlament két albizottságá­nak jelentése, amelyben a brit honatyák „támadó fellépést” ajánlanak a Nyugatnak. Ez az állásfoglalás azonban nem fel­tétlenül egyezik meg a Callaghan-kormány hivatalos vonal­­vezetésével. Owen külügyminiszter a közelmúltban arról be­szélt, hogy Anglia a Záróokmány valamennyi rendelkezésének betartását fontosnak tekinti, és konstruktív szellemben kíván részt venni a belgrádi értekezleten. Persze, az állásfoglalás módot adhat olyan értelmezésre is, amely végül is a szocialista országokat támadó, ily módon enyhülésellenesnek minősíthető nézetekben csapódik le. A fejlett tőkés államok kiemelten fontosnak tartják a párizsi úgynevezett „Észak—Dél” párbeszédet, amely ezekben a napok­ban a francia fővárosban folytatódik , és a nyugati főváro­sokban meglehetősen feszült figyelemmel várják, hogy vajon befejeződik-e. Az érdeklődés nyilvánvaló jele, hogy Genscher külügyminiszter mintegy „műsoron kívül” utazott Párizsba, noha az NSZK-t hivatalosan a Közös Piac képviseli. Szinte szo­rosan a párizsi párbeszéd előzményeihez tartozik Carte­r elnök­nek a közelmúltban elhangzott beszéde, amelyben újólag azt fejtegette, hogy a világnak figyelembe kell vennie az új „reali­tásokat”, köztük az afrikai és az ázsiai földrész történelmileg fiatal országainak az érdekeit. Nem meglepő ezek után, hogy a párizsi eszmecsere-sorozaton valamelyest közeledett a 19 fej­lődő és a 8 fejlett ország álláspontja. Ám a tanácskozás egyik társelnöke azt mondotta, hogy a harmadik világ, vagyis a „ti­­zenkilencek” vegyesen fogadta a hétfőn előterjesztett indítvá­nyokat. A venezuelai Perez-Guerrero nehezményezte, hogy több követelés teljesítése elől egyelőre kitértek a fejlett ipari országok, egyidejűleg méltatta, hogy számos nyugati főváros­ban hajlandónak mutatkoznak a segélyek összegének emelé­sére. A vitás kérdésekről — keddi bejelentés szerint — külön­bizottságok kezdenek tanácskozásokat. A témakörök — ener­gia- és pénzügyek, a fejlesztés problémái és a nyersanyagok — lényegében felölelik az egész párbeszéd „csomagját”, amelyet a fejlett „Észak” nagyon szeretne eladni a „Dél”-nek. A lon­doni The Financial Times szerint például azért is, mert Nyuga­ton attól tartanak, hogy az olaj árát ismét felemelik a terme­lők, ha a párizsi eszmecserék kudarcba fulladnának. Befejeződtek a szovjet-bolgár tárgyalások Moszkvából jelenti az MTI. Szovjet-bolgár közös közle­mény aláírásával fejeződtek be kedden délelőtt Moszkvá­ban a tárgyalások a szovjet vezetők és a Todor Zsivkov ve­zette párt- és kormányküldött­ség között. Szovjet részről a látogatás eredményeit összege­ző okmányt Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkára, bolgár részről Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke írta alá. Az aláírás előtt Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov baráti megbeszélést tartott, amely a Moszkvában kiadott hivatalos közlemény szerint az SZKP és a BKP kapcsolatait jellemző egység, barátság és testvériség légkörében zajlott le. A kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecsere során Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov megkülönböztetett fi­gyelmet szentelt a kapcsola­tok hatékonyságának fokozá­sával összefüggő kérdéseknek, hangsúlyozva, hogy döntő je­lentőséget tulajdonítanak a pártközi kapcsolatok elmélyí­tésének. Mindkét fél kifejezte meggyőződését, hogy a két or­szág sokoldalú együttműködé­se törvényszerűen elvezet a fo­kozatos közeledéshez, s hogy ez a folyamat megfelel a szov­jet és a bolgár nép, valameny­­nyi szocialista ország népe ér­dekeinek. A kommunista és munkás­­mozgalom időszerű kérdései­ről, a nemzetközi problémák­ról aláhúzták, hogy a két or­szág továbbra is minden mó­don elő fogja segíteni az egészséges politikai légkör ki­alakítását a nemzetközi poron­don, az európai biztonság meg­szilárdítására Helsinkiben ki­dolgozott program következe­tes végrehajtását, az enyhülés útján való továbbhaladást. A Szovjetunió és Bulgária nagy fontosságot tulajdonít a fegy­verkezési hajsza beszünteté­sének és a leszereléshez való átmenetnek, s ezt a célt szol­gálják a szocialista országok által előterjesztett gyakorlati indítványok.* A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége Todor Zsivkovot a Szovjetunió Hőse I címmel, a Lenin-renddel és Aranycsillag érdemrenddel tüntette ki. A legmagasabb szovjet kitüntetéseket Leonyid Brezsnyev nyújtotta át a bol­gár vezetőnek a Kremlben.­­ A kitüntetések átnyújtásakor mondott beszédében Leonyid Brezsnyev a szovjet emberek milliói nevében köszöntötte Todor Zsivkovot, s újabb sike­reket kívánt felelősségteljes munkájához. Hivatalos moszkvai bejelentés Brezsnyev párizsi útjáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára a francia köztársa­„Elmaradtak a fejlődő or­szágok várakozásaitól” a fej­lett ipari országok hétfőn elő­terjesztett javaslatai­t jelen­tette ki kedden, a párizsi érte­kezlet délutáni plenáris ülésén Manuel Perez-Guerrero, a ta­nácskozás venezuelai társelnö­ke, aki a fejlődő országok cso­portját képviseli. A fogadtatás a tizenkilencek között „ve­gyes” volt — mondotta. Az MTI jelentése szerint Guerrero úgy értékelte, hogy az ipari országok nem tettek megfelelő javaslatokat a fejlő­dő országok vásárlóerejének védelmére, a fejlett országok piacára irányuló exportjának biztosítására, a multinacioná­lis társaságok tevékenységé­nek szabályozására stb. A fej­lődő országok május 5-én elő­terjesztett 11 javaslatából a nyolcak csak egyet fogadtak el „az afrikai infrastruktúrák évtizedének” meghirdetéséről. A legbiztatóbb javaslatokat nem a nyolcak közös indítvá­nya tartalmazta, hanem egyes országok nyilatkozatai, így például Kanada a fejlődő or­szágok adósságának csökken­tésére, Japán pedig arra tett ígéretet, hogy öt év alatt meg­kétszerezi segélyprogramját — mutatott rá Guerrero. Méltatta Guerrero azt is, hogy az amerikaiak kötelezett­séget vállaltak az állami se­gély növelésére, de megjegyez­te, hogy Washington nem tett ígéretet a nemzeti jövedelem 0,7 százalékának nagyságrend­jét elérő segély folyósítására. A venezuelai társelnök mind­azonáltal kifejezte reményét, hogy a hátralevő két napon a tanácskozás jelentős és konkrét eredményeket köny­velhet el. A nyolcak javaslatai, ame­lyekben jelentős szerepet ját­szott az új amerikai kormány­nak a párizsi párbeszéddel kapcsolatban elfoglalt, elődjé­nél valamivel hajlékonyabb álláspontja, nem teljesítik a fejlődő országok csoportjának kéréseit, de közelednek hozzá­juk bizonyos pontokon. Az sági elnök meghívására június 20—22. között hivatalos láto­gatást tesz Franciaországban. amerikai és kanadai ja­vasl­a­­tokban nem szerepel sem a nyersanyagárak „indexelésé­nek” — azaz a késztermékeit áremelkedéséhez való kapcso­lásának —, sem a fejlődő or­szágok tartozásának elengedé­séről, illetve befagyasztásáról szóló megegyezésnek a gondo­lata. Ezek a javaslatok csak részengedményeket tartalmaz­nak. Ilyen javaslat a nyolcak ré­széről a nyersanyagárak stabi­lizálására szolgáló közös tar­talékok és pénzügyi alap lét­rehozása. Korábban ezt elle­nezte Bonn és Washington. Ez a javaslat azonban csak né­hány alapvető nyersanyagra vonatkoznék, míg a fejlődő országok iS különböző nyers­anyag esetében kívánnák meg­valósítani ezt a rendszert és exportbevételeik stabilizálásá­ra nagyobb hozzájárulást sür­getnek. Ugyancsak gesztusnak szánták a nyolcak az egymil­­liárd dolláros közös alap létre­hozását a legszegényebb orszá­gok megsegítésére (az ad­ósságok elengedése helyett), Washing­ton azonban a maga 375 millió dolláros hozzájárulását kétol­dalú egyezményekhez kívánja kötni az érdekelt országokkal, azaz voltaképpen az amerikai segélyprogram folytatódnék „Észak—Dél” címke alatt. A párizsi értekezlet szóvivő­je kedden közölte, hogy a fej­lődő országok és a fejlett ipán országok képviselőiből három paritásos bizottságot hoztak létre a még függőben levő kér­déseknek, vagyis szinte a kon­ferencia teljes témakörének tanulmányozására. A bizottságok létrehozását a „nyolcak”, vagyis a fejlett tőkésországok javasolták. A fejlődő országok azzal a felté­tellel fogadták ezt el, hogy az energia- és a pénzügyekről ugyanaz a bizottság tárgyal. Az egyik csoport a fejlesztés problémáival, a másik a nyers­anyagokkal, a harmadik az energiával és a pénzügyekkel foglalkozik. A fejlettek és a fejlődők tanácskozásán a venezuelai társelnök több ponton kifogásolta a „nyolcak” közös indítványát Giscard d'Estaing fogadta a szaúdi trónörökös herceget Párizsból jelenti az MTI. Giscard d’Estaing francia köz­­társasági elnök kedden az Ely­­sée-palotában fogadta Fahd szaúd-arábiai trónörökös her­ceget — a rezsim „erős embe­rét’, ahogy a francia sajtó ne­vezi — és megbeszélést folyta­tott vele a közel-keleti hely­zetről, energia- és kőolaj-kér­désekről, az afrikai helyzetről, végül pedig a párizsi értekez­let munkájáról. Fahd herceg hétfőn érkezett a francia fővárosba, miután Washingtonban Carter ameri­kai elnök fogadta. Az Elysée­­palotából távozóban kijelen­tette, hogy másfél órás meg­beszélése igen baráti volt. A közel-keleti békének — mon­dotta — természetesen maga­

Next