Magyar Nemzet, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-01 / 153. szám

4 FOLYÓIRATSZEMLE Valóság, Társadalmi Szemle ..Sokak tudatában a NÉKOSZ mint kifejezetten, vagy éppenséggel kizárólagosan paraszti jellegű intézmény él. Valóban, a NÉKOSZ különösen törekedett arra, hogy a magasabb iskolákhoz legkevésbé hozzáférni tudó parasztság gyermekeit soraiba fogadja.” Tánczos Gábor állapítja meg, többek között, ezt Népi kollégisták útja című, a Valóság júniusi számában megjelent tanulmányában. Hozzáteszi azonban, hogy bár a felszabadulás után megalakult népi kollégiumok „ezrével toborozták a tehetséges, paraszti származású diákokat, mégis — az induláshoz szükséges iskolai, felkészülés hiányában — éppen a parasztság volt az a társadalmi osztály, amelynek gyermekei kisebb arányban szerepeltek a kollégiumi tagságban, mint amekkora a parasztság 1945 előtti részesedése volt a régi, olyannyira paraszti jellegű Magyarország összlakosságában.” A népi kollégiumi mozgalom arra készült, hogy „tagjait — saját szervezeti kereteiben — felvezesse a legmagasabb színvonalú tanulmányokig. Olyan utat igyekezett kialakítani, amelyaz általános, középiskolás és főiskolás kollégiumok rokoni hálózatában kizárhatja a harmonikus fejlődést megbontó, a személyiségfejlődésre oly károsan ható töréseket. A NÉKOSZ 2019-es bürokratikus megszüntetése éppen a legfiatalabbaknak, és közülük is a szociálisan legjobban rászorulóknak ártott a legtöbbet.” Tudatos program és ..a történelmi szituációból, sokszor a helyi adottságokból is táplálkozó rugalmasság” alakította ki a népi kollégiumok tényleges szociális összetételét. ..A kollégiumok életének, tevékenységének eredményes-. sége igazolta azt a szektariánus elzárkózástól, szűkkeblűségtől mentes káderpolitikát, amely számolt az adott évek realitásaival, bizonyos humaniárius szempontokra is fogékony volt; mindenesetre nem alakított ki a kollégiumokban teljességgel zárt, tsz'a tenyészetet. A kollégiumok szociális összetétele így vált — a népi származásúak felétlen, túlnyomó többségét biztosítva — a szélesebb társadalmi mezőny kifejezőjévé, jól szolgálva ezzel is a népfrontkoncepcióra épülő progresszív nemzeti egység gondolatát és gyakorlatát.” A szerző szerint közvetlenül a felszabadulás után a leghaladóbb népi erők .sorra bontakoztatták ki demokratikus népi tömegmozgalmukat, hoztak létre népi szerveket, üzemi bizottságokat, termelési bizottságokat, helyi hatalmi igényekkel is fellépő nemzeti bizottságokat és mindenekelőtt földigénylő bizottságokat”. 1946 nyara „már más történelmi-társadalmi időszak, de lehetetlen nem észrevenni az első kollégiumokat szervező és benépesítő mozgalom rokonvonásait a spontán népi mozgalmakkal.” Tánczos Gábor — egy felmérés adatainak ismertetése után — felveti a kérdést: „Milyen emberi minőséget képviselnek a volt kollégisták ma?” Úgy véli, hogy „egységes, homogén "NÉKOSZ-csoport" vagy bármiféle "nékoszista szubkultúra" nyilván nem létezvén, e kérdésre egységes választ elvileg sem lehet adni, de a legdifferenciáltabb válaszhoz sem kérdőívre adott feleleteket, hanem magát az életüket, tevékenységüket, valóságos döntési szituációkban lejátszódó választásaikat kellene elsősorban vizsgálat tárgyává tenni. Legfőképpen pedig mindennapi, nem látványos cselekedeteiket és teljesítményeiket hétköznapi munkájukat.” (A kiemelkedő teljesítmények, a népi kollégisták közül kikerülő nagyszámú költő, író, művész, tudós kutató, gazdasági szakember alkotásai ismertek; a megjelenő dokumentumkötetek is beszámolnak róluk.) Tánczos megemlíti, hogy a kérdőívek segítségével meginterjúvolt „mintacsoport” részvevői között „a kollégiumi mozgalom egykori legaktívabb tagjai viszonylagnagy számban vannak képviselve. Ezért különösen figyelemre méltó, hogy milyen gyakran és milyen nyomatékkal kerül mai retrospektív-kritikai értékeléseik előterébe az annak idején passzívabb kollégistákhoz, a kevésbé politikus alkatúakhoz és érdeklődésűekhez, valamint a nem kollégistákhoz — köztük a más világnézetűekhez és meggyőződésűekhez — való viszony kérdése . . . Mindezek kapcsán pedig újra, mai fejjel, maga a kollégiumi demokrácia és általában a demokrácia, az egyéniség integritásának tiszteletben tartása, a tolerancia szükséges foka, a kritika és az ellentmondás jogosultságának elismerése.” Szocialista demokratizmus a közoktatásban címmel Lóránd Ferenc tanulmánya olvasható a Társadalmi Szemle júniusi számában. A szerző felveti, hogy „a mai iskolarendszer és benne az iskola a társadalmi egyenlőtlenségeket a gyermekek felkészítésében nem képes ellensúlyozni. Az iskolában újjátermelődik, ami a falain kívül van.” Hiába vonult be a pedagógiai szóhasználatba .az F-es gyerek” kifejezés, a közoktatás, a szerző véleménye szerint, „csak akkor lesz szocialista —nem pedig csak polgári — értelemben demokratikus, amikor a tanulási feltételek tényleges egyenlőségét biztosítja. Ez a tanulással kapcsolatos minden költség állami erőből történő fedezését igényli, beleértve a gyermekek és fiatalok teljes ellátását óvodáskortól az egyetemi tanulmányok befejezéséig. De tán még ez sem elég, hiszen az egyetemi tanulmányok folytatásához az a lehetőség is kell, hogy a fiatalok kenyerére ne legyen szüksége a családnak. Ez pedig olyan volumenű ösztöndíjrendszert igényel, amely — legalább a feltétlenül rászorulók esetében — társadalmilag értékes munkabérként bérezi, megfizeti a tanulást.” Lóránd— a Felsőoktatási Pedagógiai Kutató Központ főmunkatársa, s A Kertész utcaiak című nevezetessé lett könyv szerzője —kijelenti. ..Nem tudom, mikor leszünk mi olyan "gazdagok", hogy ezt mind megengedhessük magunknak. De erősen aggódom, hogy soha, ha előbb nem engedjük meg magunknak.” A szerző hangsúlyozza, hogy „amikor a képességek mindenoldalú fejlesztését várjuk az iskolától, "csak" azt várjuk tőle, hogy ne ismételje meg a képességeknek azt a felosztását, amely a munkamegosztás egy bizonyos fokán következett be, amikor a szellemi munka elvált a fizikaitól. Tekintse az iskola az emberi képességeket egy és oszthatatlan egésznek, amelyből bárhol csippentünk ki egy darabkát, mindig fellelhetjük benne az emberi képességek totalitását.” Ugyanis minden emberi teljesítményben „eleve minden oldalú emberi képesség ölt testet. A társadalmi munkamegosztás következményeként ez a minden oldalú képesség — az egyoldalú tevékenységek konkrét jellegétől függően — eltorzult. A rakó-dómunkás fizikai erejére nagyobb szükség volt, mint sokoldalú műveltségére. De aki valaha hordott már zsákot, vagy szállított bútort, jól tudja, hogy mennyi "szellemi" összetevője van ennek a munkának. Szinte már banalitás hangsúlyozni a sportteljesítményekben a testi, szellemi,és jellembeli komponensek egységét. Kevésbé banális, de éppily kézenfekvő kimutatni a szellemi alkotásokban a fizikai és karakterbeli képességek együttes manifesztálódását. Jót tenne az utóbbi jelenség mélyreható elemzése az iskolának, amely ma — amikor közismerten az ún. szellemi képességekre koncentrál — ezzel a beszűkítéssel nagyon árt a megcélzott képességeknek is, hiszen a képzés folyamatában elválasztja őket mindattól, amitől a tényleges funcionálás folyamatában elválaszthatatlanok.” A tanulmány szerint „a tevékenységrendszer (és vele összefüggésben az értékelési rendszer) mai egyoldalúsága a valódi szellemi értékek felfedezését épp oly kevéssé teszi lehetővé, mint más értékekét.” Az iskola e tevékenység rendszerében már csak ezért is több helyet kell kapnia „az értékalkotó termelőmunkának és a megtermelt értékkel való önálló közösségi gazdálkodásnak, a technikával való gyakorlati ismerkedésnek (ebbe az irányba az új tanterv már tesz lépéseket), a mainál lényegesen intenzívebb fizikai nevelésnek, továbbá a közösség önirányító tevékenységében is az iskola közvetlen környezete társadalmi és kulturális életében való részvételnek.” A. G. Magyar Nemzet Egy hét múlva kezdődik Moszkvában a nemzetközi filmfesztivál Filipp Jermas, a Szovjet Filmművészeti Állami Bizottság elnöke csütörtökön, a nemzetközi sajtótájékoztatón elmondotta a július 7-én kezdődő moszkvai nemzetközi filmfesztiválról, hogy a nagyjátékfilmek versenyén harmincöt ország, köztük a Szovjetunió az Éjszaka Chile felett című szovjet—chilei koprodukcióval és a Sólyom című grúz filmmel. Magyarország pedig az Ötödik pecséttel vesz részt. A zsűri elnöke a szovjet Sztanyiszlav Rosztockij, tagja többek között Nemeskürty István is. A találkozóra a rövidfilm- és más versenykategóriákkal együtt kilencven ország háromszázhatvankét filmmel nevezett be. Mintegy ezerkétszáz vendég érkezik Moszkvába, köztük az olasz Antonioni, az NDK-beli Thorndike házaspár, a román Popescu- Gopo, az angol Stanley Forman, a magyar delegáció tagjaként pedig Fábri Zoltán. A versenyeken és a szakmai bemutatókon kívül a szovjet filmek retrospektív fesztiválját is megrendezik, ebből az alkalomból mutatják be Eisenstein Patyomkin páncélosának eredeti változatát, amelyet Szergej Jutkevics rekonstruált. NAPLÓ ! 1 A kulturális miniszter július 1-ével a Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatójául dr. Ficsor Mihályt nevezte ki. A holland televízió megvásárolta Elek Judit két filmjét. Az Istenmezején és az Egyszerű történet adása július 8-án lesz. •* A magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége július 23-án Baján rendezi meg az I. délszláv folklór szemlét. Az idei szezonban a moszkvai Nagyszínház műsorán nyolc új opera és balett szerepelt, többek között Taktakisvili, Scsedrin, Szlonyimnszkij és Karen Hacsaturján műveit láthatta a közönség. A kanadai York egyetemen júliusban Mészáros Márta filmjeit, az Eltávozott napot, a Holdudvart, a Szabad lélegzetet, az Örökbefogadást és a Kilenc hónapot vetítik. Machiavelli a városi polgárokra támaszkodó fejedelmi hatalommal akarta megtörni a feudális nemesség erejét, s így megalapozni az egységes olasz nemzet politikai társadalmát Itáliában.” Ez az egyik kulcsmondata annak a tanulmánynak, amely „A machiavellizmus” címmel Szigethy Gábor tollából a „Gyorsuló idő” című sorozat legújabb köteteként látott napvilágot. Kiváló magyar kutatók, köztük elsősorban is a néhány éve elhunyt Kardos Tibor, már régebben bebizonyították (többek között Antonio Gramsci megállapításaira és eredeti forrásokra alapozva), hogy az idén négyszázötven esztendeje meghalt Niccolo Machiavelli kora egyik nagy humanistája, de azt is lehet mondani, hogy „korán jött forradalmár” volt. Idem ő, a firenzei „városi titkár” és történeti elmélkedő, tehet arról, hogy a „machiavellizmus” az idők során azonossá vált a politikai gátlástalanság és cinizmus fogalmával. 5 Szigethy Gábor kis könyve most azt a folyamatot kíséri végig, ahogyan Machiavelli műve elsősorban az Erzsébet-kori Angliában (nem függetlenül a korabeli angliai viszonyoktól, társadalmi és szellemi tendenciáktól) félreértelmeződött. S ennek az érdekes ,,értelmezéstörténet”-nek a fényében nemcsak az válik még világosabbá, hogy miként lehet egy lelkes és tiszta embert — és egy, a korabeli itáliai viszonyok között naivan is haladó életművet — jó ügyek megrágalmazására, illetve rossz ügyek „kanonizálására” felhasználni. Hanem az is, amit a szerző így foglal össze: „Machiavelli valójában néptribun volt: harcot hirdető, győzelemre lelkesítő banbárja, testvére minden elnyomottnak.” (a.) Portillo mexikói elnök megnyitotta a Salvador Allendit Nemzetközi Múzeum első kiállítását a mexikóvárosi Modern Művészetek Múzeumának épületében, mexikói művészek festményeiből, szobraiból, fotóiból. Ezzel az eseménnyel kezdődött meg a mexikói szolidaritási hét a chilei néppel. A Magyar Táncművészek Szövetségének elnöksége az évad legjobb előadóművészi teljesítményért járó nívódíjat az idén Szőnyi Nórának, az Állami Operaház magántáncosnőjének, Sólymos Pálnak, a Pécsi Balett magántáncosának és Molnár Ernőnek, a Néphadsereg Művészegyüttese magántáncosának adományozta. Negyedik kiadásban jelent meg a Móránál Antalffy Gyula Édes hazánk című munkája. Az immár több mint százezer példányos könyv — melyet Würtz Ádám rajzai díszítenek — honismeret tizenéveseknek. A bulgáriai Gabrovóban rendezett nemzetközi filmfesztiválon második díjat nyert Dömölky János filmje, a Kard. Vendégművészek júliusban A júliusban külföldről hozzánk látogató művészek között sok olyan énekes lesz, aki a budapesti és vidéki szabadtéri színpadok operaelőadásain lép fel. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon három olasz művész: Vilma Vernocchi a Bajazzókban, a Carmenben és Verdi Requiemjében, Bénító Maresca a Parasztbecsületben és a Bajazzókban, Jone Jori a Parasztbecsületben, Dávid Ohanesian román operaénekes a Parasztbecsületben, a Bajazzókban és a Carmenben, a bolgár Alexandrina Miloseva és az amerikai Michele Molese a Carmentben és a Requiemben énekel. A Szegedi Szabadtéri Játékokon az Aida vendégművésze lesz Nikola Szmocsenszki bolgár, Gisela Schröter NDK-beli, Lorenza Canepa olasz és Francesco Ortiz spanyol operaénekes. Maria Venceslavova bolgár művész Sopronban az Aida, Corneliu Finatzeanu román énekes a soproni A trubadúr és Aida előadásain működik közre. Drew Winter osztrák énekes tihanyi és keszthelyi koncerteken fog szerepelni. A külföldi orgonaművészek közül az osztrák Karl Hochreiter Budapesten és Pécsett, a holland Koos Bons, a lengyel Andrzej Chorosinski és a csehszlovák Jan Hara Tihanyban, a csehszlovák Irma Skukrova Kőröshegyen hangversenyezik majd. Jan Olejniczak lengyel zongoraművész a rádióban, az NSZK-beli Róbert Benz zongoraművész Siófokon ad koncertet. Budapest, Tihany és Keszthely vendége lesz a Moszkvai Kvartett. A Fülöp-szigeteki Népi Együttes és a Columbiai Népi Együttes a Budai Parkszínpadon vendégszerepel júliusban. ,Péntek, 1977. július 1. NÉGY FESTŐ Három magyar és egy külföldi művész tárlata kerül itt most egy csokorba műfajuk azonossága, sőt, túlzás nélkül mondva, világszemléletük rokonsága okán. Bikácsy Daniela, Farkas György, Kunt Ernő és a török Bodri Rahmi Eyüboglu ugyanis eredendően festő; festőként látja, értelmezi és interpretálja a világot, jószerint függetlenül az egyes munkák megvalósításához konkrétan választott eszközöktől. Bikácsy Daniela például akvarelleket mutat be a Stúdió Galériában. S bár néha úgy tetszik, szégyelli alkalmazott eszközének puhaságát, ezért ellensúly gyanánt szálkásan alakított, olykor egyenesen a grafikai nyomatok precizitását idéző részleteket iktat a felhősebb foltok közé — vízfestményei minden más elem fölött elsősorban színekkel operálnak. De nem csupán eszköztára festői alkatú. Az a látásmódja is: munkáinak tartalmát foltokban értékelt látványként éli meg, s így is igyekszik felmutatni. S ilyen módon marad hűséges tanítványa mesterének, Bernáth Aurélnak, aki — ugyan konkrétabb fogalmazással, több valós indítással — lényeges műveiben ugyancsak a festőileg megvalósított színegyüttesek nyelvén közli a világ dolgairól, tárgyi és emberi összefüggéseiről alkotott véleményét. Kétségtelen persze, hogy Bikácsy Daniela akvarelljeinek tartalma és jelrendszere mesteréénél általánosabban fogalmazó. Ennek azonban nem a Bernáth Aurél munkásságától tört út fokozatos elhagyásában kell keresni az okát. Ellenkezőleg: a tanítvány alighanem úgy véli, hoggy a kapott eszköztár, a színek skálája, kevesebb valóságos asszociációval is megáll, mint bernáthi rendszeréből következnék. S ha munkáinak sorából kiemeljük a Képzelt kapu-t és a Vidám állatot, úgy tetszik, gondolatmenete támadhatatlan. Ára az Ady-ünnepség már az alakuló rendszer nehézségeire is figyelmeztet (nem bízható rá minden!), az Altó démonok naiv szimbolizmusa pedig azt mutatja, hogy a kiegyensúlyozott megoldás még alapos munkát igényel. Farkas György megszólalása legelsősorban is meglepetés. A Fényes Adolf teremben felsorakoztatott kollekció ugyanis figyelemre méltó festői tehetséget árul el, s ha e ténnyel szembeállítjuk a másikat, Farkas hosszas hallgatásának tán csak egy-két alkalommal megtört évtizedeit — távolmaradása egyszerűen megmagyarázhatatlan. Az ugyanis, hogy érett éveiben főképpen tanítással és kutatómunkával foglalkozott, nem igazi érv tudása és képessége véka alatt tartásához. A múltak hánytorgatásának azonban nincs értelme. Foglalkozzunk hát a megfogható tényekkel, Farkas György kiállításával Festészete nem hangoskodó, képei szelíden omló, többnyire lírai vallomások a tárgyak keltette asszociációk és hangulatok köréről. Sajátos eszköztáruk átmenet a kollázs és a festmény között: a foltok alakulását és együttesét —úgy tetszik — Farkas kollázsok komponálásával kísérletezi ki munkáinak alakítása előtt, majd egy újabb rendezéssel megfesti az így kapott együttest; bizonyos pontokon bekapcsolja a képbe az eredeti elemeket, másutt viszont festett foltokkal, részletekkel helyettesíti őket, e kötetlenebbül árnyalható és alakítható motívumcsoporttal e°vensúlvozva ki végül a teljes szerkezetet. A tárlat e módszerek és törekvések, illetve az eredmények hiteles összefoglalása. Darabjai koncepciózus tevékenységről beszélnek, melynek eredményei most már remélhetően nem rejtőznek homályba többet. Kunt Ernő munkásságának alapvetően festői természete — bármily meglepően hangzik — nem annyira kénéiben, mint rajzaiban válik nyilvánvalóvá. Mag’’arovatként,en jó lesz mindjárt hozzáfűzni, hogy én és miért — az iménti kijelentés ugyanis aligha tájékoztathat arról, ami Kunt műcsarnoki kiállításán járva első pillanattól szembeötlő, mennyire szilinek tekinti a rajzait építő vonalak erős feketéjét, s mennyire testképzésre törekszik minden egyes vonal meghúzásával. Igaz, Kunt Ernő nem elődök nélkül talált rá erre a felfogásra. Az utat, melyen ő is jár, a magyar művészet első avantgardistái, a Nyolcak és az Aktivisták taposták ki — s ha közvetlen követőjüknek nem tartható is, kétségtelen, nélkülük nem talált volna ilyen élénk nyelvet és ilyen biztos mércét tevékenységének. Festményei ugyanis árulkodnak, s arról beszélnek hogy e jól ismert révet elhagyva. Kant könnyen téveszt mértéket s tesz túldimenzionálttá, a művet veszélyeztetően fölerősödötté bizonyos eszközöket és tartományokat. Például a skála egészéből kitüntetett vörös színeket. Egyébként nem szabályos, hanem különös dolog Kunt Ernő képeinek e színben-formában egyként érezhető billegése. Hiszen egy további műfajban, fametszeteiben azt is bebizonyítja, hogy ha átgondoltan dolgozik, igen jeles dolgokat tud művelni a testes színekkel. E lapjain ismét biztonsággal feszülnek egymás mellé a formák, s az egység érdekében élik életüket a részletek. Bedri Rahmi Eynbogiu Bécsből ideérkezett képeinek kiállítása a Műcsarnok jobb oldali teremsorában nyílt meg. Munkái egész életművét reprezentálják, kezdeteitől máig, pontosabban, a harmincas évek elejétől tavalyelőttig húzva át szálait az idő szövetén. Ezek a kezdetek egyébként fölöttébb különösek. Bedri Rahmi Eyüboglu első képei ugyanis Párizsban születtek, s az első pillanatban szabályos „párizsi iskolás” műveknek tűnnek. Ám ha megállunk előttük, s színeik és formáik mögé hatolva átböngésszük jeleik rendszerét. Bedri Rahmi Eyüboglu piktúrája világosan elárulja hagyományainak otthonról hozott rétegét: alapjainak ugyanis szoros köze van a török—perzsa miniatúrafestészet képleteihez, szerkesztési módszereihez és közlési metódusának szellemiségéhez. Aztán különös — és talán sajnálatos — fordulat következik. Eyyboglu Párizsból hazautazik. Hazatelepülése azonban nem e hagyományok elvárható erősödését hozza. A párizsi képeken még remekül felismerhető etaoréteg elhalványodik, majd eltűnik. Mintha hazatérve Eyüboglu a „tisztán párizsias” képépítéssel ismét emlékeit igyekeznék megőrizni. E két pólus közt egészen a negyvenes évek végéig ingázott Badri Rahmi Eyüboglu festészete. Azután, már a következő évtized fordulóján, meglelte magát, s munkássága egy egyéni stílus mind határozottabbá váló rendszerét mutatja. Igaz, ez a stílus sohasem egységes. Formai alapon elválasztható periódusai bőven akadnak, bennük hol a dekoratív rendekhez, hol a tiszta lírát sugalló szerkezetekhez, hol a konkrét képi beszéd formációihoz közeledik Eyüboglu. Ám ebben az időben már minden műs a saját reakciója, mely tisztán és egyszerűen szakad föl az élmények hívó szavára. őszinteségük minden próbát kiáll mint azt a festő tavalyelőtt formált iparművészeti munkái, festményeivel szoros rokonságot mutató atányérjai és szőnyegei híven tanúsítják. h. A táci Gorsiumban augusztus végén és szeptember elején hat alkalommal a Béléna és az Alcestis című Euripideszdrámát mutatja be a nyári játékok együttese Karinthy Márton rendezésében. A főbb szerepeket Pécsi Ildikó, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor és Ivánka Csaba játssza. SzlÍJHÁZAK * i MÜLT*. fővárosi Operettszínház: Cigányszerelem (7) — Mályils-tentilon,: Vtrtyh Törtre orgonaestje (19 — Fővárosi Nagycirkusz: oprolv' a világ «lu. fél 4 és fél íi). Rövid tartalom és szereplői!ua a Festi Műsorban.