Magyar Nemzet, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-01 / 205. szám
4 Új tanév előtt Beszélgetés dr. Gosztonyi János államtitkárral Véget ér a szünidő, kezdődik a munka, a tanulás. Dr. Gosztonyi János oktatási államtitkárt arra kértük, hogy a tanévkezdés alkalmából válaszoljon néhány olyan kérdésre, amely egyaránt érdekli a pedagógusokat, a tanulókat és a szülőket. Milyen várakozással tekint az Oktatási Minisztérium az új tanév elé? — Szeretném leszögezni: az új tanévnek nincsenek alapvetően új célkitűzései. Az idén is az 1972-es oktatási párthatározat végrehajtása a legfőbb feladat, a munkát jelentősen befolyásoló új intézkedést nem ad ki a minisztérium. A tanév fő jellegzetessége a fölkészülés az új tantervek bevezetésére. Néhány kérdést azonban mégis fontosnak tartok kiemelni. Ebben az évben lesz a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és szeretnénk, ha az iskolákban is megfelelően ünnepelnék meg, mert ennek az évfordulónak sok olyan vonatkozása van, amelyeket a nevelőmunkában ki lehet és ki is kell használni. Szeretnénk előbbre jutni az olyan fontos feladatok megoldásában, mint a tankötelezettségi törvény végrehajtása; itt sok jó kezdeményezés tapasztalható, ezeket kellene folytatni, és tovább csökkenteni azok számát, akik nem végzik el az általános iskola nyolc osztályát. Javítani kívánjuk az új tanévben az iskolai testnevelési és sportmunkát, különös tekintettel az Edzett ifjúságért mozgalomra. Állandó célunk, hogy még erőteljesebben csökkentsük az iskolák színvonala közti különbséget, ezért tovább javítjuk az iskolák taneszközellátását. Nem szorosan véve iskolai, belső ügy, de ide tartozik: szeretnénk, ha a társadalomban az új tanévben is fokozódnék az érdeklődés és figyelem az iskolai munka iránt. Ezen belül is különösen lényegesnek tartom a Hazafias Népfront állandó támogatását, amelyet eddig is jólesően tapasztaltunk, mind a központi, mind a helyi szervezeteknél. Az új tanévben fölemelik a pedagógusok fizetését. Milyen reményeket fűz az intézkedéshez? — Az október 1-én sorra kerülő fizetésrendezés rendkívül jelentős politikai lépés. Talán először történik meg, hogy az óvodától az egyetemig mindenki fizetésemelésben részesül. A pedagógusok fizetése elmaradt más értelmiségi kategóriákétól, és örvendetes, hogy ez az elmaradás most megszűnik, vagy legalábbis csökken. A bérrendezés korrigál különböző korábbi hibákat, és ezzel is jól szolgálja a munka színvonalának emelését. Természetesen nagyon sok minden függ a végrehajtástól. A rendelkezésre álló nem csekély összeget ugyanis többféleképpen is el lehet osztani. Úgy is, hogy egyformán adunk mindenkinek, de úgy is, hogy a szocializmus elveinek megfelelően figyelembe vesszük a végzett munkát, azaz differenciálunk. Ennek a differenciálásnak akadnak ellenzői a pedagógustársadalomban, mondván: úgy is el vagyunk maradva, osszuk tehát ki egyformán a pénzt. Ha ebben van is némi igazság — azért is helyezünk nagy súlyt arra, hogy mindenki részesüljön kötelező emelésben is —, mégsem lenne helyes, ha a végrehajtáskor ez lenne az egyetlen elv. Az oktató-nevelő munka céljait az szolgálja megfelelően, ha a lehetőségek határain belül a differenciálást jól végzik el it, iskolák. Hol tart a munka az tantervek, tankönyvek kidoitalozásában és bevezetésében? — Az új tanterveket már ebben az évben bevezetjük a szakmunkásképző intézetekben, amelyek új nevelési dokumentumokat kapnak, és a közismereti tárgyakat az új tantervek alapján oktatják. Az általános iskolákban 1978-ban, a középiskolákban 1978-ban, illetve 1979-ben vezetjük be az új tanterveket. A 78-ban bevezetendő tanterveket jóváhagytuk, nyomdában vannak. A 79-ben életbe lépő tantervek munkálatai megfelelő ütemben haladnak. Az új tantervek bevezetésének végső határideje •2 1985—86-os tanév— A közvéleményt különösen az új tankönyvek foglalkoztatják, ezekről elmondhatom, hogy pályázatot hirdettünk és a legjobb pályázók kaptak megbízást tankönyvírásra. Közülük eddig hetven szerző számára több hónapos fizetéses szabadságot biztosított a minisztérium. Az 1978- ban használatba kerülő tankönyvek túlnyomó többségét elfogadtuk, és nagyon remélem, hogy a jövő év májusában már a pedagógusok rendelkezésére bocsáthatjuk. Per: új történelem- és magyartantervekről, a heti óraszámokról különböző bíráló megjegyzések hallhatók, olvashatók a sajtóban. Mi a véleménye ezekről az észrevételekről? — Az új tanterveket és óraterveket az elismerés mellett sok bírálat is éri — és ez természetes is. A tanterveket széles körű munkával dolgoztuk ki, kikértük a Magyar Tudományos Akadémia véleményét, bevontunk az előkészítésbe egyetemi szakembereket, gyakorló pedagógusokat. Munka közben sok észrevétel hangzott el és ezekből, amit csak lehetett, hasznosítottunk. Nem áll érdekünkben, hogy olyan óraterveket, tanterveket készítsünk, amelyek a társadalmi támadás pergőtüzébe kerülnek. Szándékaink megvalósítása azonban nem könnyű. Érthető, hogy a vitában ki-ki erre vagy arra helyezi a hangsúlyt. Ez azt fejezi ki — aminek csak örülni lehet —, hogy igen nagy a társadalmi igény az iskola iránt. De ha csupán azt számolnám össze, hogy az utóbbi hónapokban a napi- és hetilapokban, folyóiratokban, rádióban, televízióban mi minden kívánság kapott hangot, és ha ezt mind érvényesíteni akarnánk, a heti ötven óra sem volna elegendő. — Emlékeztetek arra, hogy az 1972-es párthatározat egyik lényeges feladatunkká tette, a tanulói túlterhelés csökkentését. Abban az időben a sajtó arról írt, hogy a gyerekek némely iskolában több Andaxint szedtek, mint a felnőttek. Ezt az állapotot meg kell szüntetni. Különösen sok bírálat érte azt az elgondolást, amely szerint egyes szakközépiskolatípusok negyedik osztályaiban fakultatív lett volna a történelemoktatás. Ez azért vetődött fel, mert a szakközépiskolában a heti 36—38 kötelező óra körül tartunk. Mégse tettük magunkévá ezeket az elképzeléseket, valamennyi középiskola negyedik osztályában kötelező lesz a történelem. Kritikák érték az érettségit is, például, hogy túlságosan az írásbeliségre épít és a korábbiaknál kisebb erőfeszítést kiván a jelöltektől. Változik-e a jövőben az érettségi rendszere? — Az érettségi nem kötelező, annak kell letenni, aki tovább akar tanulni. A továbbtanulókra viszont még egy kemény felvételi vizsga vár és a kettőt együtt kell figyelembe venni. 1972 előtt éppen azt kifogásolták sokan, miért kell két megerőltető vizsgát követelni a tanulóktól. Úgy gondolom, hogy ebben a kritikában volt több az igazság és nem abban, ami ma hangzik el. Ami az írásbeliség túlsúlyát illeti, ez igaz is, meg nem is. A tanulóktól függ, hogy adott tárgyban az írásbeli vagy szóbeli vizsgát választják-e. Akik az előbbi mellett döntenek, azoknál tényleg az írásbeliség kerül túlsúlyba, de ezen nem akarunk változtatni. Ha igazak a túlterhelésre vonatkozó korábbi megállapítások, akkor ezt csak a szükséges erőfeszítés csökkentésével lehet kiküszöbölni. A mai érettségizőktől kisebb erőkifejtést kívánunk meg, de ezt tudatosan tesszük. A pedagógusok anyagi megbecsülését jól fejezi ki a fizetésemelés, de az erkölcsi megbecsülésben, a nyugodt nevelőmunka biztosításában akadnak gondok. Vannak-e ebben az irányban tervei, elképzelései a minisztériumnak? — A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülését az általuk végzett munka rendkívül fontosságára való tekintettel tovább kell fokozni. Sokat tettünk ennek érdekében, de ez is olyan munka, amelyet soha nem lehet befejezni. Azt is látni kell, hogy ez nem egyszerűen a minisztérium elhatározásán múlik. Fontos szerepük van ebben a tanácsoknak, amelyek az iskolák közvetlen gazdái lettek. A kép ebből a szempontból nem egységes. Igen sok olyan tanácsot ismerek, amely példás módon, gonddal és szeretettel foglalkozik az iskola, a pedagógusok ügyével. Meggyőződésem, hogy ez a többség. Vannak persze ellenkező példák is. Az erkölcsi megbecsülésben nem kevés múlik a tantestületeken és pedagógusokon is. Igazi tekintélye csak egy jó tantestületnek lehet szülők, gyerekek, a társadalom előtt. Ha egy faluban vagy városban azt látják, hogy a tantestület belsőleg megosztott, intrikával terhes, hogy némely nevelő nincs egymással köszönő viszonyban, akkor aligha van olyan kormányhatározat, minisztériumi rendelet, amely ennek a tantestületnek kellő tekintélyt tudna szerezni. Mindez azonban nem menti föl a minisztériumot ama feladata alól, hogy a pedagógusok iránti tiszteletet — a társadalmi szervezetek és a szülők támogatását is kérve — a maga eszközeivel is állandóan fokozza. Gábor István Maon Nemzet Mától új szöveggel éneklik a szovjet himnuszt Szerda este a moszkvai rádióban és a televízióban első ízben hangzott fel a Szovjetunió új állami himnusza, amelynek szövegét és zenéjét május 27-én hagyta jóvá a Legfelső Tanács Elnöksége. Ezzel a szöveggel éneklik és az eredeti dallamon végrehajtott hangszerelési változtatásokkal játsszák mától a szovjet himnuszt. Az új szöveg kifejezi a szovjet társadalomban az elmúlt évtizedekben végbement történelmi fejlődést, és aláhúzza a pártnak a fejlett szocialista társadalom vezetésében betöltött növekvő szerepét. A moszkvai rádió első programja adását hagyományosan a Kreml toronyórájának harangjátékával és az állami himnusszal kezdi. Mától ez úgy módosul, hogy a rádió hajnali 5 és 6 órakor a Nagyszínház zenekarának és kórusának előadásában elhangzó himnusszal kezdi, éjfélkor pedig zenekari előadásban felcsendülő himnusszal fejezi be adását. A HÉT FILMJEI A nyár közepén Nem szimbolikus, inkább metaforikus ez a történet, egy, a harmincas éveiben járó házaspár története. A különös események nemcsak a gondolatot elevenítik meg, hanem ugyanakkor megőrzik valóságosságukat is. E lappangó kettősség pedig gazdagít, árnyal, egyszersmind sejtelmessé tesz minden mozzanatot. Egy erdei lakban töltik szabadságukat a házasok — gondos színészek és szinkronszínészek alakításában —, a férfi kandidátusi disszertációján dolgozik, az asszony pihen, kevéssel érkezésük előtt egy nő belefulladt a közeli tóba, érkezésük után pedig megölik a csónakost, a nyaralók egy ismeretlent látnak a környéken több ízben is, a férj meghívja a házukba, a feleség pedig váratlanul enged az idegen vágyának, így hangzanak a tények, a nyár közepén. Csakhogy az asszony napjai csak látszólag kellemesek, valójában magányosak, férje távollétében és jelenlétében egyaránt, teli tanácstalansággal, óhajokkal és félelmekkel, szinte nyomasztja az idilli táj, fülel a természet neszeire is, kiváltképp megretten az emberektől, akik váratlanul tűnnek fel hol a zárhatatlan kertajtónál, hol egy kanyargós úton, hol a házban, hol a stégen, a háta mögött. A tudományába temetkező férj ellenben se lát, se hall, mindig gyanútlan, mindig figyelmetlen a végül mégiscsak szembeszökő tények iránt. így sejlik át az eseményeken a gondolat a kapcsolatok kényes egyensúlyáról, alig titkolt borúlátással, arról, hogy mind az elzárkózás, mind pedig nyitottság tragédiához vezethet. Megnyerő, mégis közepes ez a lengyel film. Igényes szemlélete ugyanis következetlen. A különféle síkú jelentések kulcsolódása ugyanis némelykor fellazul, ilyenkor a bűnügy tolakszik előre, némelykor pedig e kapcsolat nagyon is megerősödik, ilyenkor bántóan közhelyszerű jelkép bukkan fel, mint a mindig tovaillanó, csak holtan megpihenő őz képe, Feliks Fáik különben egyéni rendezésében. Andrzej Jaroszevicz érzékeny felvételein. Pillangó Az iszonyat fojtogatja a torkot, amikor álmában sújtanak le egy szerencsétlenre, véres jelet hasítanak egy arcra, valaki tulajdon kezével roncsolja szét a térdét, mélyen felmetszenek egy gégét, guillotine-nal lecsapnak egy fejet, élve felnyársalnak egy menekülőt, ajtónyitásba szorítják a rab nyakát, vagy éppen a sötét cella foglya tetveket présel silány ételébe. E börtöntörténetben, a szüntelen viszolygás valóban feszültséget teremt, ám csalás az ilyen feszültségkeltés. Számítás a szánalomra. Visszaélés az ember természetes ellenérzésével az erőszak és a nyomorúság láttán. Vakság a valóság árnyalatainak megpillantására. Restség az ábrázolás közvetlenebb, valamivel művészibb módjainak kutatásában. Erkölcstelenség, amely, meglehet akaratlanul, a borzalmak megtörésére szoktat. Kereskedelem ez. Kommersz ez a színes, szélesvásznú, amerikai szuperfilm, Henri Charriere önéletrajzi regényének változata, Franklin J. Schaffner rendezése. Kommersz, de nem a javából. Hiszen nem kalandot, küzdelmet ad, csupán brutalitásokat szemléltet. Hiszen nem embert, személyiséget mutat fel, csupán hőst állít Steve McQueen alakításában. Mert egy untalan hangsúlyozott barátság, néhány szemfényvesztő álomkép és függelékmondat, mindennek tetejébe még a lélekrajz, a művészet, a gondolat látszatával is ámít. Hiszen: csalás. B. E. Center az égből Gyakran adódik úgy, hogy a forgatókönyvírónak eszébe jut egy történet, s később rádöbben: ezt már őelőtte is sokan kitalálták. Vannak komoly irodalomtörténészek, akik esküsznek rá, hogy a világirodalom nem egyéb, mint húsz-harminc alapélethelyzet különféle változatokban való feldolgozása. Természetesen — ha elfogadjuk ezt az elméletet — a feldolgozás, a variációk újszerűsége dönti el, hogy a „régi” alapanyagból készült új termék frissnek mutatkozhat-e. Vaszilij Akszenyov forgatókönyve ilyen őssztorira épül: a fiú beleszeret az ismeretlen lányba, s a történet a leány felkutatását meséli el a boldog befejezésig, az egymásratalálásig. Akszenyov korszerű közhelyekkel frissítette fel az avatag cselekményvázlatot az ifjúság, sport, könnyűzene jegyében. A külön-külön is divatos motívumok így jótékonyan — bár nem sok sikerrel — takarják Iszaak Magiton rendező filmjének legfőbb gyengéjét: a jellemfestés tökéletlenségét. A mutatósan fényképezett sportjelentek, az ízléssel előadott táncdalok azonban csupán könnyed keretbe fogják a kosárlabdázó fiú (Szergej Kretov) és a szép énekesnő Ludmilla (Szuvorkina) szerelmének históriáját, így könnyű észrevenni, hogy a Történetet sablonos figurák játsszák. A szerelem lélektanáról — miként a sportéról — igen keveset tudhat meg ebből az új szovjet filmből a néző. V. P. .Csütörtök, 1977. szeptember Meghalt dr. Arató Endre akadémika Hosszan tartó, súlyos betegség után, 56 éves korában elhunyt dr. Arató Endre akadémikus, egyetemi tanár. Temetése szeptember 7-én, szerdán fél tizenkettőkor lesz a Farkasréti temetőben. Halálának hírét a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Tudományegyetem adta ki.* Arató Endre elsősorban az európai és a magyarországi nemzeti, illetve nemzetiségi kérdés elismert kutatója, tudósa volt. A Művelődésügyi Minisztériumban éveken át foglalkozott osztályvezetőként a nemzetiségi ügyekkel, majd az MTA Történettudományi Intézetében igazgatóhelyettesként a nemzetiségtörténeti kutatásokat irányította. 1955-től az ELTE Kelet-Európa Történeti Tanszékének tanára, majd a történettudományi tanszék csoportvezetője. Irányította az MTA kelet-európai kutatócsoportját és a Magyar Történészek Nemzeti Bizottságának titkáraként is tevékenykedet kutatásaira, a nemzetisé kérdés történetéről számi könyvet publikált. Legjelentősebb munkájának a Kele Európa a XIX. század első flében című, majdnem 600 oldalas művét tartotta. Nemzetke szakmai elismerést vívott vele. Utolsó megjelent könyve A feudális nemzetiségtől polgári nemzetiségig — ebbe használta első ízben a nemzetiségi kutatás általa megtremtett összehasonlító módszerét. Életének utolsó éviben betegségének súlyosbodása ellenére megfeszített erőn dolgozott, utolsó kutatási területe az ír nemzetiséggel Betegen járt be az egyetemi előadásait megtartani és kő házi ágyán is tovább ír könyvét. Sikerült végül nyondakész állapotban leadnia ír kérdés története címmé Munkásságának eredménye könyvei, emlékét egyeten hallgatók, az általa nevelt történelemtanárok és kutatók generációi őrzik. NAPLÓ ! Szeptember 1 | Klasszikus balett címmel színes tévéfilmet készített a szovjet televízió. A legismertebb klasszikus balettekből mutatnak be részleteket a moszkvai Nagy Színház szólistái és balettkara. •1* A TIT tudománybarát köröket szervez az idén is minden korosztály, elsősorban a fiatalok számára, tanulmányok kiegészítésére és a szabad idő hasznos eltöltésére. A TIT budapesti szervezetében szeptember 1-től várják az egyéni jelentkezéseket, a művelődési házakban pedig a csoportokét. A TIT külön előadássorozatokat ajánl az iskoláknak, tudományos, művészeti és aktuális témakörökből. ffj A miskolci Herman Ottó Múzeum ismét megrendezte az Istvánffy Gyuláról, a matyó népélet kutatójáról elnevezett honismereti gyűjtőpályázatot. A résztvevők közül negyvenheten néprajzi, harmincegyen pedig helytörténeti témával pályáztak. A díjkiosztás a múzeumi hónap idején lesz. * Célra tarts! — Polgári lövészegyletek céltáblái a XIX. században — címmel szeptember 4-én, vasárnap 12 órakor kiállítás nyílik Hatvanban, a Hatvany Lajos Múzeumban. Megnyitót mond: Szűr-Szabó Gusztáv, a MAVOSZ Heves megyei Intézőbizottság tagja. 6 Filmművészeti és technikai múzeum nyílt a lengyelországi Lódzban. A múzeumban összegyűjtötték a lengyel és a nemzetközi filmművészet relikviáit a plakátoktól a filmforgatókönyvekig. A szegedi Móra Ferenc Múzeumban megnyílt az újjárendezettt képtár. A díszterembe októbertől hangversenyek, filmvetítéseket is rendeznek. de Illyés Gyula válogatott vejei románul, Constantin Olari fordításában, Szemlér Fejer előszavával, a bukaresti Edtura Albatros gondozásába jelent meg. Az ausztriai Kremsbe, Duna menti folklórfesztivált utazott el szerdán a debrecei népi együttes. Paul Dessau új operája melyet Büchner Leonce Léna című vígjátéka alapja szerzett, 1979-ben mutatja be a berlini Staatsoper Rut Berghaus rendezésében. oo A vágy titokzatos tárgy címmel bemutatták Párizsba Luis Bonnel új filmjét, Pierre Louys Az asszony és a baba című regényének Jacque de Baroncelli, Josef vo Sternberg és Julien Duvivie rendezése után, ez a negyedik filmváltozata. Először Conchita Montenegró, másodszo Marlene Dietrich, harmadszo Brigitte Bardot alakította a nő főszerepet, amelyen most ké különböző alkatú fiatal színésznő osztozik. * Korszerűsítik a győri Lisz Ferenc Zeneiskola műemlék épületét. A XVII. században épült egykori konviktus más új födémeket, központi fűtést kap, helyiségeit hangszigetelik — megtartva természetesen az épület eredeti stílusjegyeit. A munkák három évig tartanak, addig a váró négy általános iskolája ad ideiglenes otthont a győri zeneiskolásoknak. ›£› Thimig címmel kiállító nyílt a salzburgi Max Reinhardt-emlékházban. A kiállításon bemutatják Helenie Thimíg neves német színésznő - Max Reinhardt felesége — leveleit, fényképeit, naplója, szerep-kéziratait, kosztümjeit. Pápai Páriz Ferenc Békésséget magamnak, másoknak című könyvét megjelentette a bukaresti Kriterion Könyvkiadó. Több tanuló a dolgozók iskoláiban Szeptember első hetében a középfokú felnőttoktatásban is megkezdődik az új tanév. A dolgozók középiskoláiban a jelentkezések lezárultak. Ha nem is nagy mértékben, de várhatóan tovább nő a munka mellett tanulók száma. Míg az 1972—73-as tanévben több mint 124 ezren tanultak a gimnáziumok és a szakközépiskolák esti és levelező tagozatán, az elmúlt tanévben ez a szám már megközelítette a 171 ezret. Az oktatásban évek óta szinte pontosan fele-fele arányban vesznek részt a nők és a férfiak. A gimnáziumok iránt az érdeklődés mérsékelten emelkedett, a továbbtanulók mintegy kétharmada a szakközépiskolákba iratkozott be. A tanulók 80 százaléka a levelező tagozatokon sajátítja el az ismereteket. Népszerű a szakmunkások szakközépiskolája, ahol a szakmunkás-bizonyítvánnyal, egészségügyi szakiskolai, valamint gyors- és gépíró iskolai végzettséggel rendelkezők három év alatt szerezhetik meg az érettségit. Az 1977—78-as tanévre még lehet jelentkezni. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Fővárosi Nagycirkusz: Porondon a világ (fél 8). Jubilál a Nemzeti Múzeum és a Széchényi Könyvtár A Magyar Nemzeti Múzeum és az Országos Széchény Könyvtár alapításának százhetvenötödik évfordulójára készül. A jubileum alkalmával október 2-án, Nagycenkei megkoszorúzzák Széchényi Ferenc sírját, a cenki kastélyból ünnepi ülést tartanak. A Múzeum-kertben az alapító szobrát koszorúzzák meg. Ünnep kiállítás mutatja be a múzeum és a könyvtár történetei jelenét. A történeti múzeumok helye és feladatai korunk társadalmában címmel tudományos ülést is tartanak a Nemzeti Múzeumban. Az évfordulóra kétszáz forint névértéki emlékpénzt és bélyeget bocsátanak ki