Magyar Nemzet, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-01 / 231. szám
1 a zenei jegyzetek A BUDAPESTI ZENEI HETEK eseménysorozata — hagyományosan — Bartók-esttel kezdődött. A fesztivált — ugyancsak a hagyományhoz híven — Farkasinszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese nyitotta meg. A zsúfolt Erkel Színház, az ünnepi közösség arról tanúskodott, hogy ez a szeptember,végi évadnyitó esemény az egész zenei élet szívügye. Két nappal előbb ugyanez a produkció Debrecenben hangzott el, az ország „második fővárosában”, és ezzel a fővárosi ünnepség országos érdekű kulturális üggyé válhatott. A hagyományt, amelyet — patinás múlt híján — kétszeres igyekezettel próbálunk megteremteni és megőrizni, ez alkalommal olyan személyiség tette valóban zenetörténeti értékűvé, mint Székely Zoltán. A hetvennégy esztendős hegedűművész több mint fél évszázada él Hollandiában, a vezetése alatt működő Magyar Vonósnégyes az elmúlt években több ízben járt nálunk. Székely Zoltán, mint szólista keveset hallatott magáról a második világháború óta. Bartók hegedűversenyét — amelyet a zeneszerző neki ajánlott — 1939 márciusában mutatta be az amszterdami Concertgebouw zenekarral, Mengelberg vezényletével. Erről a hangversenyről hanglemezfelvétel is készült, a zenei köztudatban azonban a produkció valahogyan lexikális adattá vált, zenetörténeti vizsgakérdéssé, „Ki nyer ma?” feladattá és valójában soha nem képzeltük el, hogy Székely Zoltán még ma is képes arra, hogy felelevenítse e legendás előadást, megvalósítsa Bartók hegedűversenyének első interpretációját. ..élőben”, itt és most rekonstruálja a nagy mű születését. Voltaképpen nem is ezt tette Székely Zoltán és szerencse, hogy nem valamiféle lelet kelt életre Hétfő este az Erkel Színházban. Székely Zoltán úgy szólaltatta meg Bartók művét, ahogyan az ma él benne Egy idős művész, akinek Pályáját üstökösként világítolta be hangszere irodalmának egyik legjelentősebb alkotása. A tapasztalatokban gazdag — és ne feledjük: nem elsősorban a virtuóz, hanem a kamaramuzsi kus tapasztalatai ezek! — működése évtizedei után ad számot önmagának mindarról, amit a lángésztől kapott és amit a remekműhöz hozzáadhatott. Megrendítően tiszta és lenyűgözően világos kenet adott. Székely Bartók művéről, különös ajándék volt hallani őt. FERENCSIK JÁNOS — akinek személye már elválaszthatatlanul összeforrott az őszi ünnepségek megnyitásával — a hangverseny második részében a Zene húros és ütőhangszerekre című, 1936-ból származó opuszt szólaltatta meg a Magyar Állami Hangversenyzenekarral. Mind a zenekarnak, mind főzeneigazgatójának régi, kipróbált műsorszáma a gondos előkészítés új fényében ragyogott ezen az ünnepi estén. Tisztán kirajzolt szólamok segítették a hallgatóságot a mű mesterien szőtt többszólamúságának követésében. A többnyire problematikus zárótétel megoldása is remekül sikerült ezúttal: valódi csúcspont volt ez a finálé, ugyanakkor ezer szállal kötődött az előző tételhez. Ferencsik előadása ezúttal is meggyőzött arról, hogy e művében Bartók — bár szerényen óvakodott sokatmondó címtől — századunk egyik legjelentősebb szimfóniáját alkotta meg. LEHEL GYÖRGY csütörtöki hangversenye a megnyitó eseménysorozatot Dohnányi Lisztés Kodály műveinek előadásával gazdagította. Dohnányi Ernő születésének századik évfordulója alkalmából végre a magyar közönségnek is módja nyílik rá, hogy megismerkedjék műveivel. A Szimfonikus percek című, öt tételes nagyzenekari kompozíció 1933-ban készült, de stílusa a múlt századvéget idézi. Ennek ellenére kitűnően hangzó, ötletekben gazdag, mutatós darab, amely nemcsak a hallgatóságnak szerez örömöt, hanem a zenekar muzsikusainak is. A Rádiózenekar frissen pergő, virtuóz előadása ezt az örömöt tükrözte. KOCSIS ZOLTÁN Liszt Esz-dúr zongoraversenyét szólaltatta meg, kápráztató hangszeres bravúrral, célratörő egyszerűséggel és azzal a Lisztével rokon zeneiséggel, amely a mű ellenállhatatlan varázsát híven megőrizte. Kocsis művészi éleslátása tévedhetetlenül felismerte e versenymű lángeszű alkotóra valló vonásait és ugyanakkor távol tudta tartani produkcióját a látványos díszek, érzelmes sallangok olcsó hatásaitól. GÁTI ISTVÁN Kodály Két énekét (op. 5.) adta elő, nemes lírával, póztalan egyszerűséggel és vonzó muzikalitással. Berzsenyi (A közelítő tél) és Ady (Sírni, sírni, sírni) költészetének rokon mozzanatait, elégikus hangjait foglalta közös opuszába Kodály az első világháború idején (1913., illetve 1916.) írt két dalában. Mind e műsorszámok előadását példásan csiszolt kivitel jellemezte. A hangversenyt befejező Háry Jánosszvit azonban nem hozta meg a diadalmas finálék hangulatát: félrecsúszott szólók, ritmikai pontatlanságok zavarták az előadást. Pándi Marianne * „Európa nem halhat meg: ha Kelet-Európában támad folytatója, oda költözik át a régi Cambrai és Firenze szelleme; ekkor Kelet- Európa zenéje tágul majd világzenévé, s az itteni népdal humánuma emlékezik majd vissza, mai mesterek hangján keresztül, a legegyetemesebb humánumra’*. A jóslat, amely negyven évvel ezelőtt született és Szabolcsi Bencének „Bevezetés a zenetörténetbe” című könyvében olvasható, igaznak bizonyult. Kelet-Európa zenéjén belül hazánké, Bartók és Kodály zenéjével olykor valóban világzenévé növekszik, s „mai mesterek hangjá”-ra is fölfigyel a külföld, a nagyvilág. Így hát Magyarország azzal a jóleső érzéssel köszöntheti ma a Zenei Világnapot, hogy a maga eredményeivel hozzájárul a zene egyetemességéhez. A bármely anyanyelvű ember számára érthető muzsika, amelyről a tavalyi Zenei Világnap alkalmából az azóta meghalt Sosztakovics szólt, gyakorta indul el tőlünk más országokba, és érkezik hazánkba más hazákból. Hazánk, amely a „legegyetemesebb humánumot” útnak indítja és befogadja, azzal a tudattal ünnepelheti ma, október elsején a Zenei Világnapot, hogy nálunk szinte minden délután és este a világzene napja. (g. I.) ŐSZI-TÉLI KEDVEZMÉNYES ÜDÜLÉS VIDÉKI SZÁLLODÁINKBAN: PANNÓNIA-Pécs, ALBA REGIA-Szekesfehervar, ARANY CSILLAG-Dunaujvaros, HUNGARIA-Szeged, ROYAL-Szeged,TISZA-Szolnok,RABA-Gyor, PARK-Eger, MATRA-Gyongyos, fáj? KARANCS-SalgotarjarL^^^ PANNONIA-Sopron, VENDÉGSZOLGÁLATI IRODÁINKBAN Petőfi S.u.18.TektSJ-01-es Lenin krt. 47. Tel: 228-668 Magyar Nemzet Bartók-bemutatóra készül a moszkvai Nagyszínház Magyar—szovjet művészcsere Vezető szovjet művészek szerepelnek Magyarországon, kiváló magyar művészek a Szovjetunióban a jövő évben, a Nemzetközi Koncertigazgatóság és a szovjet Goszkoncert pénteken Moszkvában aláírt megállapodása alapján. Az 1978—79 évre szóló megállapodás részletesen rögzíti a jövő évi kölcsönös vendégfellépéseket. Hazánkban szerepel például jövőre Aram Hacsaturján. Karmesterként látogat el Budapestre, s újra a Honvéd művészegyüttessel lép fel. Magyarországon vezényel 1978- ban Gennagyij Rozsgyesztvenszkij és Dmitrij Kitajenko. A szólisták között lesz Vlagyimi Szpivakov hegedűművész és Dmitrij Baskíron zongoraművész. A moszkvai Nagyszínház két vezető énekese is fellép Budapesten: Vlagyimir Atlantov és Zurab Szotkilava. Az együttesek sorában lesz a Moszkvai Kvartett és a Lett Kamarazenekar — velük együtt összesen mintegy harminc szovjet művész és együttes vendégszerepel Magyarországon a jövő évben. Igen nagy érdeklődéssel várja a szovjet közönség is a magyar művészek vendégfelléptét. Jövőre a Szovjetunióban szerepel például Lehel György karmester, Kovács Dénes hegedűművész, Ránki Dezső zongoraművész. A moszkvai Nagyszínházban lép a szovjet közönség elé Sass Sylvia — a Don Carlos és a Traviata előadásain. Kovács Kolos ugyancsak a Don Carlosban, valamint a Borisz Godunovban énekel Moszkvában , Muszorgszkij operájában oroszul alakítja Pimen szerepét. Orosz Adél és Róna Viktor is fellép jövőre a Szovjetunióban. A megállapodással egyidőben írták alá Moszkvában azt a külön szerződést is, amelyet a Nagyszínház kötött magyar művészek közreműködésére Bartók operája. A kékszakállú herceg vára színrevitelében. A mű betanítását irányítja és több előadást vezényel Ferencsik János főzeneigazgató. Az operát Mikó András, az Operaház főrendezője állítja színpadra. A díszlet Forray Gábor, a budapesti Operaház vezető díszlettervezőjének munkája. A jövő tavaszi bemutató első szereposztásában Jelena Obrazeova lesz Judit, a Kékszakállú szerepét Jevgenyij Nyeszterenko énekli. Ezer est a Koronában Jubileumhoz érkezett a Korona Pódium — hétfőn gálaműsorral köszöntik ezredik estjüket. A Teszt ördöge volt a címe Mikes Lilla előadóestjének, amelyre az előadó a Délbudai Vendéglátó Vállalattal szerződést kötött 1972-ben , s ezzel elindult a Korona Pódium önálló estsorozata. Erről a sikeres öt évről tartott tájékoztatót Bari György, az Országos Rendező Iroda igazgatója. „A várbeli előadások nagy népszerűsége késztette az ORI-t arra, hogy átvegye a Korona Pódium feletti gondnokságot — mondta. — A Pódium előadásait nemcsak a Korona cukrászdában, hanem üzemekben, elvárakban, és vidéki művelődési házakban is bemutattuk. A régi irodalmi szalonok hana"'„,át igyekeztünk felidézni Mikes Lilla szerkesztő-)iázt wwwmM segítségével, örömmel látunk, hogy bértetek nélkül is vannak visszatérő vendégeink.” ’ Külföldön is volt már a Pódium, a Vajdaságban szinte valamennyi műsorukat elvitték, jártak Halléban és Moszkvában is A Korona Pódiumon mintegy 400 ezer ember látta már Béres Ilona. Bessenyei Ferenc. Darvas Iván. Gobbi Hilda. Harsányi Gábor. Kazimir Károly. Mikes L'Ha. Pethes Sándor Ruttkai Éva, Sütő Irén. Turay Ida műsorát, az idegen-, illetve kétnyelvű esteket, a zenei, irodalomtörténeti és publicisztikai műsorokat. Most új bemutatókra készülnek. Az Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára ,.Hatvan év " hatvan állomás" címmel állítottak össze műsort. Rendeznek egy Adv-estet, ezenkívül Tolnán Klárinak, Lukács Sándornak, Márkus Lászlónak és Várkonyi Zoltánnak az önálló estjéire hívja vendégeit a Korona Pódium. NAPLÓ Október 1 Az Elnöki Tanács Szabó Magda kétszeres József Attila-díjas írónak irodalmi munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést Pozsgay Imre kulturális miniszter pénteken adta át. Az átadáson jelen volt Dobozy Imre, az írószövetség elnöke. A bécsi Collegium Hungaricum nagy sikerű évadnyitó koncertet rendezett. A vendégek nagy tapssal jutalmazták Perényi Miklós cselló-, Perényi Eszter hegedű-, és Kiss Gyula zongoraművész játékát. Korniss Dezső „Rezeda 9” A rablók meg a pásztorok című kiállítása október 2-án, vasárnap 11 órakor nyílik meg a hatvani múzeumban. dp A Radnóti Miklós Színpad ma, szombaton este mutatja be Justinas Marcinkevicius szovjet-litván költő A székesegyház című drámai költeményét. A művet Bojtár Endre és Tandori Dezső fordította, Gosztonyi János rendezi. A fontosabb szerepeket Joós László, Szabó Kálmán, Keres Emil, Csikós Gábor, Jancsó Adrienné és Petrozsényi Eszter játssza. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére rendezett bemutató díszletét vendégként Makkai Péter tervezte. Mg. Scholz Erik festőművész képeinek bemutatója október 7-én, pénteken délután fél ötkor nyílik meg a Műcsarnokban.9 Légrády Sándor festő és grafikusművész bélyeggrafikáiból nyílt meg kiállítás pénteken Pécsett. Kass János illusztrációit, grafikai és tipográfiai munkáit bemutató kiállítást nyit meg Juhász Ferenc a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem egyetemi könyvtáráruak kiállítótermében október 4-én, kedden, délután negyed négykor. A dunaújvárosi Rosti Pál fotóklub kétévenként rendezi meg az országos Rosti Pál fotókiállítást a fényképezés magyar úttörőjének emlékére. Az idén az első díjat és a Rosti Pál emlékplakettet Kozák Albert három képből álló kollekciója nyerte, a második díjat Markovics Attila Versenyen című képe, a harmadik díjat Kanyó Ferenc Töprengés című fotója kapta. Az országos Rosti Pál fotókiállítás október 15-én nyílik meg Dunaújvárosban az Uitz Béla kiállítási teremben. „Kerekecske, gombocska" címmel leporelló jelenik meg a Móra Kiadó gondozásában, egy új sorozat első köteteként. Az új sorozat témakörök szerint ismerteti meg a gyermekekkel a magyar népi mondókik gazdagságát. Az első könyv az ismert néprajzkutató. Kresz Mária válogatása tíz tréfálkozó, játékos mondókat ad közre, Szyksznián Vanda rajzaival. Két első díjjal tért haza Olaszországból az esztergomi Labor MIM Balassa Bálint, kórusa, a Descarai nemzetközi kórusfesztiválon klasszikus és ném kategóriában is megszerezte az első helyet. A Petró-gyűjtemény remekei címmel kiállítás nyílik még október 4-én, kedden délután öt órakor a miskolci Herman Ottó Múzeum képtárában. .Szombat, 1977. október 1. Egy írócsoport elmúlása Feloszlott a „Gruppe ’47" Fennállásának éppen a 30. évfordulóján jelentette be a legjelentősebb nyugatnémet írócsoport, a „Gruppe 47”, hogy szervezeteileg beszünteti működését. Ma már természetesen nem töltött be olyan jelentős szerepet a Német Szövetségi Köztársaság szellemi életében, mint korábban, amikor valóságos hatalomnak számított, már persze azok szemében, akiknek egy fogyasztói társadalomban az irodalom még fontos. E közegben hiba volna ugyanis túlzott jelentőséget tulajdonítani az írók és az értelmiség társadalomformáló hatásának. Franciaországban vagy Itáliában talán igen. Németországban azonban vagy száz év óta nincs szerepük az íróknak a közéletben. A vilmosi kor sokkal militánsabb volt, semhogy törődött volna velük, a weimari köztársaságban megtűrték, a hitleri Németországban megvetették és üldözték őket. A mai Nyugat-Németországban pedig legfeljebb keresetüi arányában becsülik az írókat. Egy korábbi kancellár (Erhard) kutyafajtához hasonlította őket. A második világháború után a „Gruppe 47” írói köre mégis jelentős szellemi áramlatot indított el. Valójában előbb alakult meg, mint a bonni állam. A spiritus rector Hans Werner Richter volt, az ő kezdeményezésére jöttek össze 1947 szeptemberében az allgäui Bannwaldsse-ben azok a fiatal írók, akik a nácizmus után politikai és szellemi téren egyaránt gyökeres megújhodást követeltek. Az akkor még névtelen baráti társaság („Gruppe 47”-nek az alapítás évéről csak később nevezte el őket Hans Georg Brenner), hamarosan befolyásos irodalmi csoporttá nőtt. Nem tekintette magát az egész nyugatnémet irodalom képviselőjének, afféle „írói Bundeswehr” szervezésére a „47-es csoport” sohasem törekedett. Nem tartoztak a csoportba olyan jelentős belletristák, mint például Erich Kastner, Kasimir Edschmid, Albrecht Goes, Koeppen, Zuckmayer, Hagelstange, nem is szólván az Amerikából Svájcba települt Thomas Manniról. A 47-es csoport mégis a legjelentősebb irodalmi szövetségnek volt tekinthető. Nem volt meghatározott programja, sem alapszabálya. Legfőbb ismertetőjegyük abban állt, hogy összetartottak. Évenként néhány napos összejövetelen vettek részt, felolvastak új műveikből, a legjobbakat díjjal jutalmazták. A háború utáni írói nemzedék szinte valamennyi tagja itt kezdte pályafutását. Innen indult el Heinrich Böll (1951- ben kapta meg a csoport irodalmi díját). Itt kezdte Ilse Aichinger, Ingeborg Bachmann, Hans Magnus Enzensberger, Günter Grass, Martin Walser és még több olyan fiatal író, akiknek ma már rangja van a modern európai irodalomban. A magyar olvasóközönség is megismerhette működésüket. Az Európa Könyvkiadó gondozásában 1964-ben jelent meg „Özönvíz után” címmel egy válogatás a „Gruppe 47” tagjainak műveiből. Ez a antológia nem lehetett teljes — annak idején írtunk róla —, nem adhatott átfogó képet egy-egy írói életműről. A 28 írón és költőn kívül nem szerepelt a kötetben még legalább húsz szerző, aki már akkor, de később különösen világhírnévre tett szert. Mint például Uwe Johnson, vagy a ,,baloldali” katolikus Carl Amery. Kiadóink és a Nagyvilág azóta részben pótolták ezt a hiányosságot. E válogatásból mindenesetre már akkor értesülhettünk arról, hogy mi történik a Német Szövetségi Köztársaság szellemi életében, milyen új irodalom született a nagy összeomlás után, vagy még pontosabban: mit sikerült átmenteni és újra teremteni a német nép szellemi bárkájában az özönvíz után. A csoport írói ugyanis már akkor látták, hogy újabb vízözön vár erre a társadalomra. Csak példaként egy vers Enzenstjerger „Schaum" című verse, amelyet 1959-ben olvasott fel a csoport összejövetelén. Apokaliptikus vers (a kötetben nem szerepelt), arról szól, hogy a költő megvakítva született ebbe a korba, hab tajtékzik a szeme előtt, mert hab öntötte el ezt az egész világot, az „anyaméhet és a luxusbunkereket”, édeskés, szappanos, klór- és gázízű hab, a társadalom tobzódásának színes, hazug, émelyítő és szennyes habja. A vers kíméletlen költői bírálata a nyugatnémet kapitalista társadalomnak, a Konsumgesellschaft-nak. A művelődés ennek a társadalomnak azt jelenti, hogy „automatizált Bach-heteket rendeznek és képes levelezőlapokat írnak Capriból. . ..soha jóvá nem tétel korszaka ez”, mondja a vers, a társadalom megérett az „adókedvezményes” vízözönre. Időközben Enzensberger kivándorolt Norvégiába. Talán ő villantotta fel a leglátványosabban ennek az írói csoportnak a szellemét. „A Temetés" volt annak az írásnak a címe, amelyet Wolf Dietrich Schnurre, az egyik alapító tag olvasott fel a 30. évfordulós és egyben feloszlató összejövetelen a württembergi Saulgauban. Ez a jelképes halotti beszéd kifejezte azt is, hogy egy olyan sajátos magán-írószövetség szüntette be működését, amelyet nemcsak szociális, de nyelvi forradalmiság is jellemzett. Hogy miért szűnt meg ez az irodalmi csoportosulás? Nyilván személyi okai is vannak. Azóta sokan meghaltak. Marcel Reich-Ranicki, a nagypolgári író és kritikus a „temetésen” azt mondotta, hogy időközben új nemzedék nőtt fel, amely nem igényli a csoport munkájénak folytatását. De talán Hans Bender , az időközben megszűnt Magnum című folyóirat főszerkesztője mutatott rá legtalálóbban már korábban a lényegre. Szerinte a nyugatnémet író — és irodalom — szociális helyzete különös és kétértelmű. Még mindig a „nemzet kultúrhordozója”, ez a szerepe megmaradt, az írót, mint reprezentatív személyt szívesen ünnepük nyilvánosan — különösen halála után. Másrészt az ipari társadalom nyomatékosan érezteti vele, hogy hivatása a gazdasági és technikai foglalkozási ágakhoz viszonyítva funkció nélküli. A legjobb esetben a szórakoztatást szolgálja. Ennek megfelelően kétértelműen kezelik, büszkélkednek vele, ugyanakkor bizalmatlanok iránta. Valószínűleg mindez együttvéve a magyarázata a „Gruppe 47” megszűnésének. Vámos Imre A Budapesti Művészeti Hetek mai műsora Pesti Színház: Druce: Ami a legszentebb (7 óra) — Zeneakadémia: A Budapesti Kamaraegyüttes hangversenye, vezényel Mihály András (nyolc óra) — Vörös Csillag Mozi: Halljátok a túloldalon (negyed hét és fél kilenc) — Állami Bábszínház: Vásári bábkomédiák (négy óra) — A Zenei Világnap gálaestje a Fővárosi Tanács dísztermében (öt óra) — Kórusest a Zenei Világnap alkalmából az Eötvös Loránd Tudományegyetem aulájában (hét óra). SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaház: Manon Lescaut (E. béri. 1.) (7) — Erkel Színház: Rigoletto (5. béri. 1.) (7) — Nemzeti Színház: Különc (Feri. béri. 2. sor. 1.) (7) — Madách Színház: A pillangók szabadok (7) — Madách Kamara Színház: Egy, kettő, három (7) — Vígszínház: Rezeda Kázmér szép élete (7) — Pesti Színház: Ami a legszentebb (Bemutató béri, 1.) (7) — József Attila Színház: Villon és a többiek (7) — Thália Színház: Petruska (7) — Fővárosi Operettszínház: Montmartrei Ibolya (R. béri, 1.) (7) — Mikroszkóp Színpad: Ki fog gólt lőni? (fél 9) — Vidám Színpad: Észnél legyünk! (fél 8) — Radnóti Színpad: A székesegyház (7) — Budapesti Gyermekszínház: A farkas és a hét gida (du. 3) — Zeneakadémia: a Budapesti Kamaraegyüttes koncertje (Korunk zenéje II.) (8) — Állami Bábszínház: Jókai tér: A kacsalaki rejtély (du. fél 3), Népköztársaság útja: Vásári bábkomédiák (du. 4) — Fővárosi Nagycirkusz: Porondon a világ (du. fél 4 és fél 8). Rövid tartalom és szereposztás a pesti Műsorban.