Magyar Nemzet, 1978. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1978-02-01 / 27. szám

- Maityar Vizd­ A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • .*7 Műszakiak A szakmunkás úgy dön­tött, hogy leérettségizve el­végzi a műszaki egyetemet. Mérnök lesz tehát. Egyete­mistaként született egy leá­nya, aki később, pályavá­lasztásakor, munkásszárma­zásúnak könyveltetett. A fiánál azonban, aki néhány esztendővel azután látta meg a napvilágot, hogy apja át­vette diplomáját, ez állt a kartonon: értelmiségi szülő gyermeke. A kategorizálás humoros­nak tetsző, fonákságait bíró­nak tetsző fonákságait bi­zonygató történet egy sajá­tos vitán hangzott el. A be­szélgetés azért nevezhető speciálisnak, mert a részt­vevők szinte elfelejtkeztek róla, mi az oka, hogy össze­gyűltek a hosszú asztal mel­lett. És most aligha hibáz­tathatok, hogy mondandó­juknál nem ragaszkodtak mereven a tárgyhoz. A Gép­ipari Tudományos Egyesület ugyanis egy könyvről szer­vezett vitát. Németh József művéről, amelynek címe: A műszaki értelmiség társa­dalmunkban. És mert a gé­pészek jelentették, a többi között, a témát e könyv ese­tében, érthetően szenvedé­lyesen érveltek, cáfoltak és helyeseltek. Az eszmecsere jelzője ez lehet: fiatalos. Ezúttal azon­ban korántsem csupán a for­mára utaló közhelyszerű melléknévről van szó, in­kább a tartalmat befolyá­soló tényezőről. Az asztal mellett ülő harminc-negy­­venesztendős befutottnak tekinthető mérnökök ugyan­is hasonló kérdésekkel ost­romolták a meghívott szer­zőt, mint tehetnék azt a tizen- vagy huszonévesek, például saját helyzetükről. Mert az értelmiség pon­tos és a mindennapokban használható (tehát nem nagypolitikai) definícióját valóban alig-alig fogalmaz­ták meg az arra hivatottak. Mint ahogy a műszakiakról sem esett sok szó a különféle, a napjainkat tárgyaló ideoló­giai munkákban. Egyet­len aktus emlékezetes csu­pán, az is meglehet vagy ti­zenöt esztendős. A példa rá­adásul külföldi. A francia szakszervezeti szövetség a CCT fogalmazta meg, hogy „a mérnök a munkásosztály első és közvetlen partnere”. Ha a termelést önmagában nézzük, feltétlenül így igaz, ám hiba lenne leszűkíteni a kört csak a munkára. Hiszen a gyártás, az előállítás fo­lyamatának is emberek a szereplői, mégpedig érde­kekkel értelemszerűen bíró állampolgárok. És ahol érdekekről van szó, ott szükségképpen elő­tűnő jelenség az érdekek képviselete. És ez bizony nem nevezhető tökéletesnek a mérnökökről szólva. A szakszervezetek átalakítása­kor, 1948-ban ugyanis az egyes iparágak képviseleté­hez csatolták a mérnököket f­rv a műszaki diplomás "'-tat a pedagógusokhoz. '•'itat, a közalkalmazot­t-’ot ha pedig üzemben dolgozik, az adott iparág szakszervezetéhez tartozik. Egységes érdekképviseletük nincs tehát, noha szükségük van rá. Erről szólva legin­kább az NDK példáját em­legetik, ahol létező szervezet az úgynevezett mérnök-ka­mara. A jelenlegi helyzet­ben aztán érdekes formái születnek az érdekképvi­seletnek. Így megesik, hogy a METESZ — noha társa­dalmi szerv —, a tények, az adatok, a sajátos gondok is­meretében inkább képes a képviseletre, mint az egyén­től szervezetileg meglehető­sen távol, több lépcsőfokra megtalálható iparági szak­­szervezeti központ. A hatékonyság kifejezést, már szinte a kisgyerekek is mindennapi fogalomként használják, annyiszor esett szó róla. Mégis, a mérnökök munkájáról beszélve sem árt megemlíteni — kiegészítve két apró ténnyel. Az egyik. Korántsem biztos, hogy ez esetben a számok minősíte­nek leginkább, tanúskodnék egyértelműen a fejlődésről vagy a visszalépésről. Mert a százalék, mint bizonyíték, meglehetősen kétértelmű va­lami. Ha valakinek, teszem azt, húsz inge van, a társá­nak viszont csupán kettő, elegendő, ha az első húsz százalékkal növeli „készle­tét”, amíg a másik erejét megfeszítve százzal — a kü­lönbség aligha tűnik el. És a másik apróság. Az elfekvő újítások, találmányok és más műszaki kezdeménye­zések ténye, amelyek nyil­vánvalóan a hatékonysággal is összefüggenek. És nem­csak azzal. A mérnök és a társadalom kapcsolatával is, mégpedig tartalmi oldalról. Arról a sokszor és sok he­lyütt felvetett kétkedésről van itt szó, hogy kiad-e ma­gából mindent a mérnök a munkahelyén? A másik ol­dal pedig: a teljesítményből mennyit hasznosít a társa­dalom? A két kérdésnek az­tán kulcsszerep jut, elemez­ve a műszaki értelmiség helyzetét. Az ideális egyen­súlyhelyzet nem éppen jel­lemző napjaink Magyaror­szágán — munkahelytől füg­gően, hol jobbra, hol balra billen a mérleg nyelve. Ez a kényes egyensúly ter­mészetesen fontos eleme a műszaki szakértők közérze­tének is. Csodálkoznivaló persze kevés van rajta, hi­szen nemcsak a mérnökök, hanem mindenki más is, aki komolyan veszi hivatását, bosszankodik, érezvén, hogy feleslegesen törte a fejét az úton, a korszerűnek tetszőn. És ezt a furcsán labilis közérzetet a mérnököknél különféle létfontosságúnak ítélhető kényszerpályák szí­nezik vagy árnyalják. Nap­jaink divatos témája például a diplomás, aki a bonyolult gép mellett vállal feladatot — szakmunkásként. És en­nek csupán egyik oka lehet, hogy a technika fejlődése esetenként megköveteli a termelésben is a lehető leg­magasabb szakképzettséget. Az egyensúly hiánya a dip­lomások keresleténél és kí­nálatánál sem több parányi részösszetevőnél. Gyakran mindent eldöntő oka a vál­tásnak, hogy szakmunkás­ként könnyebben juthat la­káshoz a fiatal mérnök. A műszaki szakember pedig — kell-e ezt mondani — éppen­­úgy vágyik az otthonra, a biztonságra, hasonlóan dol­gozik, örül, vagy bosszanko­dik, mint akárki más. És legalább annyira érzé­keny, ha róla van szó. Malonyai Péter Genf, Bécs, New York Tanácskozások és állásfoglalások a sugár­fegyverek korlátozásáról A külpolitikai helyzet KÜLÜGYMINISZTERI SZINTEN megkezdődött Algírban a Szádat egyiptomi elnök politikai irányvonalával szembehe­lyezkedő négy arab ország, illetve a PFSZ csúcsértekezletét elő­készítő tanácskozás. Miközben a részvevők megtartották a tár­gyalóterem zárt ajtói mögött első megbeszélésüket, a hírügy­nökségek változatlanul elsősorban azt a tényt hangsúlyozták és kommentálták, hogy Irak végül is nem küldte el képviselő­jét az algériai fővárosba — jóllehet az elmúlt hetekben a többi részvevő határozott erőfeszítéseket tett annak érdekébert, hogy a tanácskozásba Bagdad is bekapcsolódjék. A mostanihoz ha­sonló céllal megtartott, tavaly decemberi tripoli csúcson az irakiak jelen voltak, ám a záróközleményt ugyanazzal az in­doklással nem írták alá akkor, amellyel most a távolmaradá­sukat alátámasztották. Bagdad Tripoliban erélytelennek mondta a szadati politikát elítélő határozatot, s most ugyanezt hangoztatva döntött a tá­volmaradás mellett, bár korábban gyakorlatilag hivatalos for­mában bejelentette már részvételi szándékát. Mindezt az elem­zők többsége abból a szempontból tartja rendkívül fontosnak, hogy általános vélekedés szerint az algíri értekezlet célja éppen Tripoli „korrekciója” lett volna, vagyis az, hogy Irak bekap­csolásával megerősítsék a Szadat-ellenes tömörülést. Az algíri megítélés szerint „másik táborba” került Egyiptom fővárosában kedden felújították a közelmúltban megszakadt egyiptomi—izraeli katonai tárgyalásokat. Ezzel összefüggésben a keddi egyiptomi lapok kiemelték, hogy Kairó változatlanul ragaszkodik a Sínai-félszigeten létesített izraeli településeik felszámolásához. Ugyancsak az­ egyp­orra sajtó közölte, hogy a katonai tárgyalások három napig tartanak, míg a szintén félbeszakadt politikai megbeszélések csak Szadat és Carter amerikai elnök közelgő találkozója után kezdődhetnek meg ismét. A földrészünkkel kapcsolatos hírek közül ezúttal a két jelen­tős európai konferenciát: a belgrádi találkozót, illetve a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalást emeljük ki. A jugoszláv fővá­rosban a biztonsági és együttműködési találkozón kedden előbb plenáris ülést tartottak, majd a szerkesztő bizottságok és al­bizottságok tanácskoztak. A plenáris eszmecsere az MTI jelen­tése szerint konstruktív légkörben, viták nélkül folyt le. A Belgrádban eddig végzett munkát, illetve a szerkesztő bizott­ságok egy nappal korábbi találkozóját elemezve, a jugoszláviai Borba viszont egyebek között megállapította, hogy az európai biztonság kérdésével foglalkozó albizottságban a konszenzus elve alapján még egyetlen mondatot sem sikerült papírra vetni. A kompromisszumra irányuló minden eddigi kísérlet falba üt­között — állapítja meg a Borba, hozzáfűzve, hogy a szocialista országok küldöttségei ismételten felhívták a figyelmet a kí­vántnál lassabb előrehaladásra. Néhány nyugati delegáció idő­húzásával szemben — írja a belgrádi lap — a semleges és el nem kötelezett országok részéről is fokozott türelmetlenség nyilvánul meg. A bécsi tárgyalások keddi plenáris ülésén a lengyel küldött­ség vezetője azt hangsúlyozta, hogy a neutronfegyverek gyár­tása és európai tárolása további nehézségeket okozna a lesze­relésre irányuló törekvések megvalósításában és károsan hatna vissza a haderőcsökkentési megbeszélésekre is. A kanadai kül­döttségvezető a NATO-országok korábbi álláspontját fejtette ki. Huszár István tárgyalásai Vietnamban­ ­ Pham Van Dong, a Viet­nami Kommunista Párt KB PB tagja, miniszterelnök, kedden fogadta Huszár Ist­vánt, az MSZMP KB PB tagját, miniszterel­nök-helyet­test, az Országos Tervhivatal­­elnökét, aki gazdasági kül­döttség élén tartózkodik Vi­etnamban. A találkozón je­len volt Karsai Lajos, a Ma­­­gyar Népköztársaság hanoi­­nagykövete­ is. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón Pham Van Dong és Huszár István beha­tó eszmecserét folytatott a sokoldalúan fejlődő magyar ■s vietnami kapcsolatokról. A VSZK miniszterelnöke nagy­ra értékelte a két ország eredményes társadalmi, poli­tikai és gazdasági együttmű­ködését. Hangsúlyozta továb­bá, hogy fel kell kutatni a kölcsönös érdekeket kielégítő, hosszú távú kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Pham Van Dong meleg hangon mondott köszönetet azért a támogatásért, ame­lyet az MSZMP, a Magyar Népköztársaság kormánya és a nép nyújtott Vietnamnak nemzeti felszabadító harcá­hoz, illetve nyújt napjaink­ban is Vietnam újjáépítésé­hez. Végezetül­­kifejezte re­ményét, hogy Vietnam és Ma­gyarország testvéri együtt­működése, baráti szolidaritá­son nyugvó kapcsolata szün­telenül erősödik majd. Kedden délután Huszár István és Le Thanh Nghi, a VKP KB PB tagja, minisz­terelnök-helyettes, a Vietna­mi Állami Tervbizottság el­nöke aláírta a gazdasági együttműködés továbbfejlesz­tését előirányzó dokumentu­mokat. A felek áttekintették a je­lenlegi ötéves tervidőszakra szolgáló gazdasági megállapo­dások eddigi teljesítését, és kijelölték a további aktuális tennivalókat. Egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy Ma­gyarország és Vietnam gaz­dasági kapcsolatai eredmé­nyesen fejlődtek az elmúlt években. Ezt támasztja alá az a tény, hogy a kölcsönös áru­szállítások volumene megha­ladta a tervezetett, és az együttműködés új elemeként termelési kooperáció alakult ki a népgazdaság egyes ága­zataiban. A tárgyalásokról Hanoiban közleményt adtak ki, amely egyebek között megállapítja: 1978. január 22—31. között tárgyalások folytak Hanoiban Huszár István és Le Thanh Nghi között. A­­tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik jelenlegi ötéves népgazdasági tervei teljesítésének tapasztalatairól, áttekintették a tervidőszakról folytatott tervegyeztetésben •kijelölt együttműködési fel­adatok ■teljesítésének helyze­tét, kijelölték a két ország közötti gazdasági együttmű­ködés következő ötéves idő­szakára vonatkozó fejleszté­sek főbb irányait, és jóvá­hagyták a KGST-országok központi tervező szervei kö­zötti együttműködési munka­­programot. A felek kifejezték érdekelt­ségeiket a gazdasági kapcsola­tok hosszú távú, tervszerű, szilárd alapokon történő fej­lesztésében. A két ország gaz­dasági kapcsolatait jelentősen befolyásoló együttműködések­re hosszú távú egyezmény­e­­ket kötnek. A két ország közötti gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sében a felek egyeztetik kö­zéptávú népgazdasági tervei­ket. A két ország közötti gaz­dasági együttműködés és köl­csönös áruszállítások további gyors fejlesztését irányozzák elő. Munkaprogramot hagytak jóvá a két ország központi tervező szervei közötti együtt­működés fejlesztésére. A munkaprogram szerint köl­csönös tapaszt­alatcseréket folytatnak a gazdasági irányí­tás, valamint a népgazdasági tervezés tartalmi és módszer­tani kérdéseiről. A Huszár István vezette magyar küldöttség vietnami tartózkodása során megláto­gatott több, a kétoldalú együttműködésben részt vevő üzemet. A két küldöttség tárgyalá­sai a barátság, a testvéri együttműködés és a teljes egyetértés szellemében foly­ űlegkezdte munkáját Genfben a leszerelési bizottság tavaszi ü­lésszaka Genfből jelenti az MTI. Kedden a svájci konferencia­­városban 30 ország képvise­lőinek részvételével megnyílt a genfi leszerelési bizottság tavaszi ülésszaka. A testület 1962-ben kezdte meg tevé­kenységét. Elsőként Viktor L­ihacsev nagykövet, a Szovjetunió kép­viselője szólalt fel. Beszédé­ben elismeréssel szólt a nem­zetközi kapcsolatok terén az utóbbi időszakban bekövetke­zett pozitív változásokról. „A Szovjetunió a továbbiakban is kész egyezményt kötni a leg­radikálisabb leszerelési in­tézkedésekről” — jelentette ki. Különösen fontosnak mi­nősítette és kiemelte azokat a javaslatokat, amelyeket a Leonyid Brezsnyev tavaly no­vember 2-i beszéde, illetve a Pravdának adott decemberi nyilatkozata tartalmazott. A szovjet államfő javaslatai az atomfegyverek gyártásának beszüntetésére, az atomfegy­ver-kísérletek teljes betiltásá­ra és a neut­ronfegver gyár­­tásától való kölcsönös tartóz­kodásra vonatkoztak. „Az atomfegyverek gyártá­sának megszüntetése megha­tározó lépést jelentene a nuk­leáris fegyverkezési hajsza visszaszorításaihoz vezető úton, és véget vetne az ilyen típu­sú fegyverek tömeges felhal­mozásának” — mondotta Li­­hacsev nagykövet. Adrian S. Fischer nagykö­vet, az amerikai küldöttség vezetője, beszédében először az atomfegyver-kísérletek be­tiltásáról szólt. Kifejezte re­ményét, hogy a kérdésről fo­lyó háromoldalú tárgyalások mielőbb sikerrel befejeződ­nek, és a részvevők benyújt­hatják majd a tárgyalás ered­ményét a leszerelési bizott­ságnak.­­ A vegyi fegyverek betiltá­sával kapcsolatban az ame­rikai képviselő elmondotta: a szovjet—amerikai kétoldalú tárgyalások célja olyan közös kezdeményezés kidolgozása, amely alapként szolgálhat a leszerelési bizottság számára­­a vegyi fegyverkészletek megsemmisítését, és további ,■gyártását betiltó egyezmény kidolgozásához. Az amerikai küldött beszé­dében említést tett a hadá­szati fegyverzetek korlátozá­sáról folyó tárgyalásokról.­­Kijelentette: „A SALT II. ■egyezmény most formálódik. (Ha e megállapodás megköté­sére hamarosan sor kerül — mint ahogy ezt reméljük —,­­az mindkét oldalon csökken­tené a hadászati fegyverzet szintjét, és bizonyos minősé­gi korlátokat tartalmazna a destabilizáló hatású fegyve­rek fejlesztésére vonatkozó­lag. elvben pedig előkészíte­né a SALT III. keretébe tar­tozó, még lényegesebb kor­látozások talaját.’’ Kurt Waldheim fogadta a Béke-világtanács képviselőit New Yorkból jelenti a TASZSZ. Kurt Waldheim, az­ ENSZ főtitkára, fogadta a Bé­­ke-világtanács Irodájának Ro­­mesh Chartára vezette kül­döttségét. A találkozó során véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről. Megvitatták a fegyverkezési verseny megfé­kezésével és a leszereléssel kapcsolatos problémákat A BVT küldöttsége a világ több mint 130 országa békeharco­sainak nevében támogatásá­ról biztosította az ENSZ-nek azokat az erőfeszítéseit, ame­lyeket a béke biztosítása, a még meglevő feszültséggócok felszámolása érdekében fejt ki. Kurt Waldheim és Ro­­mesh Chandra egyetértett ab­ban, hogy tovább kell széle­síteni az ENSZ és a Béke­világtanács már eddig is gyümölcsöző együttműködé­sét. A BVT képviselői átnyúj­tották az ENSZ főtitkárának annak a nyilatkozatnak a szövegét, amelyet az iroda január 25—28. közötti ülésén fogadtak el Washingtonban, s amelyet már beterjesztettek az ENSZ-közgyűlés különle­ges leszerelési ülésszakát elő­készítő bizottságnak is. A nyilatkozatban a BVT

Next