Magyar Nemzet, 1978. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-07 / 56. szám
Kedd, 1918. március 7. Eltartak és eltartottak Támaszkodva Amikor K.-né megtudja, eltartási szerződésének ügyében keresem, összecsapja a kezét. — Még csak az kellene nekem, hogy szerepeljek a világ előtt. Nevetnének is a falumbéliek, hogy pórul jártam. Remélem, fényképész nem jön, vagy csinosítsam a családot? Hellyel kínál, aztán ömlik belőle a szó: — Vidéken éltünk szolgálati lakásban, békességben. Sosem akartunk a fővárosba költözni, jöhettünk volna jóval előbb, az anyósomék lakásába, ha annyira szükségét érezzük. Most? A lányom lakik ott, zátonyra futott a házassága és neki is kell egy lakás, ahol lehajthatja a fejét. Minket meghívott a Sára — az eltartott —, ragaszkodott hozzánk. Csalogatott, hogy itt a szép lakása a város szívében. Negyed százada ismerjük. A tanács előbb megtagadta a szerződést, mert ez a lakás csak jó szándékkal nevezhető másfél szobásnak. De a Sára nem hagyta annyiban. A másodfokú hatóság jóváhagyta a szerződést. Békességben éltünk néhány hónapig. Abban állapodtunk meg, a kislányom alszik a szobájában. Egyszer jön ám a gyerek panaszkodva, nem tud aludni, mert a néni horkol. — Aznap este én aludtam bent. Éjfél körül hallom ám, mint a medve... Szóvá tettem, de védekezett, hogy nem tehet róla, mégis följelentett birtokháborításért. Szerencse, hogy a tárgyaláson visszavonta. Azóta kifogásokat keres. Nehéz életű asszony. Ha ezt tudom, tőlem hatszobás lakása is lehetne. Bár megértem, néha sajnálom is, jól élt, szórakozott, mostanában is csak késő este jár haza, de mióta megözvegyült, nem leli a helyét. Most elcserélné a lakást. Jó lenne hiszen nekünk nagyobb jár, elvégre két család vagyunk. Ha sikerül, mindenki élheti a maga életét. Z.-né, az eltartott, röviden csak ennyit mond: — Nagyra becsülöm a tanácsot is, ha ugyanonnan kapta a címem, meg a sajtót is, de beláthatja, az én helyzetemben nem nyilatkozik az ember, ha nem muszáj. Véleményével szegényebbek maradunk. Virágok, papírból... D.-né büszke tartású aszszony, kimért, mozdulattal végigsimítja galambősz haját, rágyújt. Miközben méltóságteljesen fújja ki a füstöt, rendezi gondolatait: — Biztos, hogy nem ellenőrizni jött? — kérdi bizalmatlanul. — Akkor elmondom. Negyvenévi házasság után halt meg a férjem, igyekeztem úgy irányítani az életem, hogy kevéssé gyötörjenek az emlékek. Meghívtam a régi munkatársaimat, albérlőket vettem ide, hiába. A barátok elmaradtak, az albérlők is elmentek. Jártam-keltem a lakásban, mármár megszoktam a magányt, de ágynak estem, kórházba kerültem. Akkor elgondolkodtam, kire számíthatok az életemben? Sorra vettem mindenkit. Az ismerősök idősek, nem kérhetem, hogy hozzanak nekem kenyeret. A volt munkatársaim rég elfelejtettek. Akkor meglátogatott Irénke, az eltartóm. Dolgozik, esti egyetemre jár, de amikor eljön, vagy hogy hát hazajön, mindig mesél. Közel hozza hozzám az életet.. Amikor otthon alszik — mint most, mert egy elmaradt vizsgájára készül —, az édesanyja hozza az ételt, de ő is fölszalad naponta. Botjára támaszkodik és a konyhába vezet. — Látja — mutat az asztal felé. — Virágok, papírból. Ő ragasztotta oda, hogy a virágok közt jobban essen az ebéd. Na látja, megérdemli a lakást, ha meghalok. özvegy V.-né leül a konyhaasztal mellé, keresztbe fonja a karját. A mosogató fölött konyharuhák száradnak. A szobából halk zene szivárog ki. — Szerencsém volt ezzel a szerződéssel — mondja. — Az uram nem él, a mostohalányom pedig csak egy évvel fiatalabb nálam is az közel lakik néha meglátogat, de a betegségem miatt állandó támaszra van szükségem. Jól jön az a hatszáz forint, amit havonta kapok a keresztlányomtól, mert vele kötöttem szerződést. Neki is jó így, hiszen a közelben dolgozik és nem kell naponta vidékre hazautaznia. Főzök és takarítok, de néha segít, amikor gyengélkedem, így élünk mi... Támaszkodva én rá, ő rám ... pontosabban a lakásomra ... Mások halálára... A kapu éleset nyikordul. A kockakövén piros kőből kifaragott évszám, 1890. A II. emeleti lakás ajtaján Zs.-né eltartott névé. A csengetésre ketten nyitnak ajtót: az eltartó és a szomszédasszonyt, aki rögvest porolni kezd: — Nem mehet be! A házból mindenki figyeli az Ildikót, így szól az egyezség! Az eltartó előbb igazolványt kér, aztán: — Már minden csengetésre összerezzenek — szabadkozik —, mert annyi embert küldtek a nyakamra ... Már nem bízom senkiben, pedig még egy éve sincs, hogy megkötöttük a szerződést. — Egy kis faluból jöttem a fővárosba. Ápolónő vagyok. Kátyúba jutott a házasságom, s bár a bíróság nekem ítélte a kislányomat, mégis az anyósomék nevelik, mert gyerekkel nem látják szívesen az albérlőt. Tíz évig laktam egy házaspárnál, havi ezer forintért. Közben megbetegedtem, foglalkozási ártalom, kétszer műtötték. Lakáshoz akarok jutni és magam nevelni a lányomat. Ezért vállaltam, hogy egy szobás lakásra eltartási szerződést kötök. Úgy terveztem, csak beteg embert vállalok, hogy megnyugtassam a lelkiismeretem. Mindenki azt mondta, Zs.-né gyakran van a fiánál, ezértjöttem ide, nyugalmat akartam. Két hónapig jól éltünk, de egyszer nem volt időm megvenni a vasárnapi sörét. Odaadtam a pénzt, de éreztem, megsértődött. Először azt vetette a szememre, a válás után miért mondtam le a férjem nevéről, aztán a betegségem. Végül azt, miért nincsenek kapcsolataim ... Talán ez a baj? Nem tudom. Decemberben rámfogta, hogy durva vagyok és nem látom el, ezért a bírósághoz fordult. Kéri, szüntessék meg a szerződést. A múlt heti — harmadik — tárgyalás után felkereste a volt anyósomat és a lányomat, rá akarta őket venni, nevezzék meg a haragosaimat. Sok tanút hívott már, de többségüket a bíróságon láttam először. Kiszolgáltatottnak érzem magam. Várom az újabb tárgyalást és reménykedem, csak már belefáradtam. Nagy ár ez egy lakásért, nekem elhiheti. De akkor is végig kell csinálni, mert nagyon nagy a tét! Ha színlelt, megtagadjuk... A VI. kerületi Tanács igazgatási osztályán az esztendő küszöbén 371 tartási, életjáradéki és örökösödési szerződést tartottak nyilván. Tavaly száznégy tartási szerződést hagytak jóvá, tizenhárom szerződés hatósági jóváhagyását megtagadták. A tartási szerződések létrejöttének okairól dr. Józsa Mihály, a jogi csoport vezetője így vélekedik: " Egyrészt a még mindig sok kielégítetlen lakásigény, másrészt a társadalom anyagi teherbírásának korlátozott volta indokolja a szerződések létét, mert nem tudunk minden rászorulót szociális otthonba elhelyezni. A Polgári Törvénykönyv is fenntartja e szerződések jogintézményeit, figyelembe véve a törvényelőkészítés széles körű munkáját, ez, mint tény is alátámasztja e szerződések létjogosultságát. Egyedülálló emberek keresik ezt a megoldást, abban a reményben, hogy eltartójuktól visszakapják azt a biztonságérzetet, amit elvesztettek. Minden úi szerződés beérkezése után környe-zettanulmányt végzünk a szer- r ződés elbírálása előtt. Ebben kikérjük tanácstagjaink véleményét is. Ha eljárásunk során adat merül fel arra, hogy a szerződés színlelt, annak létrejöttét meggátoljuk. Egyre kevesebb ilyen eset fordul elő, bizonyítják ezt a több éve kötött, konfliktusoktól mentes szerződések. De erről vallanak a társadalmi ellenőreink által felvett jegyzőkönyvek is. Ebben a munkában az igazgatási osztálynak nagy segítséget nyújt az igazgatási és jogi bizottság. Az ellenőrzések tapasztalatai jók, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy néhányan elhallgatják gondjaikat és csak akkor szólnak, ha a helyzet elmérgesedett. Bár a szerződések jellege valóban nem a legszerencsésebb, sok esetben a szolgáltatás,ellenszolgáltatás sem áll arányban egymással, mégis hasznosnak tartom ezt a szerződésfajtát. Miért? A szerződés az idős emberekre nézve nem lehet hátrányos, hiszen érdekeiket számos jogintézmény védi. Fontos azonban, hogy azok, akik ezzel foglalkoznak, türelemmel és megértéssel végezzék ezt a feladatot, mert csak így érhetjük el, hogy a szerződés valóban mindkét fél méltányos érdekét szolgálja. Császár Nagy László — Magyar Nemzet__. XI. kerület Minden harmadik ember új lakásban A kerületről írhatnánk színes, lelkendező riportot is. A tények, az adatok kínálják magukat hozzá. Az elmúlt másfél-két évtizedben a főváros leglendületesebben fejlődő körzete a XI. kerület volt. Amíg 1950-ben mintegy 90 ezer lakost tartottak itt nyilván, most 189 ezret, s minden harmadik ember új lakásban lakik. A kerület ipara — elég jól elkülönülve a lakónegyedektől — évente 40 milliárd forintnyi értéket állít elő. A mutatószámokat még sorolhatnánk. A gyors növekedést azonban rendszerint gondok, feszültségek is kísérik. Hogyan csapódnak ezek le a terület gazdájánál, a tanácsnál, milyen erőfeszítéseket tesznek megoldásuk érdekében? 11000 igénylő — Talán furcsán hangzik — mondja Grubics István kerületi tanácselnök —, hogy gondjaink között első helyen a lakáshiányt említem. Az itt épült lakótelepek — a Lágymányosi, a Kelenföldi, a Fehérvári úti, az őrmezői — lakásaiból ugyanis mi is csak arányosan részesülhetünk, előnyöket nem élvezhetünk. Jelenleg mintegy 11 ezer lakásigénylőt tartunk nyilván, igaz, hogy közöttük jelentős a minőségi lakáscserét kérők száma, önálló lakással nem rendelkezik mintegy 4—5 ezer igénylő. Kerületünkben 1980-ra 100 lakásra 311 ember jut, ami még mindig meghaladja a fővárosi átlagot. Ebben az ötéves tervben 5400 lakás épül kerületünkben a fővárosi tanács célcsoportos beruházásában és több tucat vállalat öszszefogásával. A hiány enyhítése érdekében a tetőtér-beépítéseket is messzemenően támogatjuk, ha az városképi szempontból nem kifogásolható. A további lakásépítések nem vezetnek-e zsúfoltsághoz, nem nyirbálják-e meg túlságosan a zöldterületeket, a Gellérthegyen, Sasodon és a Gazdagréten. — Lassan befejeződik a nagymérvű lakásépítés kerületünkben. Még Őrmező bővül mintegy 1000 lakással és a tervekben szerepel a Gazdagrét is 1000—1500 lakás felépítésére. — Az új lakásokba általában többgyermekesek, illetve fiatal házasok költöznek. Hogyan jelentkezik ez a gyermekintézmények férőhely iránti igényében? — Az óvodaépítésben gyors ütemet diktáltunk, és az eredmény nem is maradt el. Ebben az ötéves tervben is mintegy 1300 óvodai férőhely létesítését tűztük ki célul, s ha ez megvalósul, az óvodai igényeket lényegében kielégíthetjük. Nem állunk ilyen jól a bölcsődei elhelyezéseknél: jelenleg csak a gyermekek mintegy 35 százalékának tudunk helyet biztosítani. Két körülmény játszik szerepet az erőteljes igény jelentkezésében: a demográfiai hullám, valamint az, hogy a vártnál kevesebb kismama veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt. Kerületünk 1980-ig további 475, a fővárosi tanács 300 új bölcsődei férőhelyet létesít. Ezzel még mindig csak 45 százalékos ellátottságot érünk el, vagyis ilyen jellegű gondjaink még a nyolcvanas években is lesznek. — És az iskolák? — Sajnos az iskolák építése is lemaradt bizonyos mértékig a lakásépítés ütemétől, ami zsúfoltsághoz, tárgyi feltételek romlásához vezetett, illetve vezet. A jelenlegi népességszaporulat hatására — évente 2000—2300 gyermek születik kerületünkben — 1980 után a többműszakos oktatás általánossá válásával kell időlegesen számolni. — Nem megye-e ez az oktatási színvonal rovására? — Kiváló pedagógus- és nevelőgárdánk van. Erre abból is következtetni lehet, hogy az elmúlt évtizedekben számos iskolánkban különböző oktatásügyi kísérlet folyt és az itt kidolgozott módszerek országos gyakorlattá váltak. Bízunk pedagógusaink felkészültségében, ügyszeretetében, ami garancia lehet arra, hogy színvonalesés nélkül jussunk túl a nehezebb esztendőkön, állandóak az út- és járdabontások. — A kerületfejlesztési összegeket mennyivel toldják meg a vállalatok, a társadalmi munkások? — Nincs okunk a panaszra. A vállalatok például ebben a tervidőszakban mintegy 100 millió forinttal járulnak hozzá a különböző fejlesztésekhez, elsősorban bölcsődék, óvodák létesítéséhez. A népfront is eredményesen közreműködik akcióival a kerület szépítésében. Tennivalóink ebben a vonatkozásban még bőven adódnak. Szemléletformálás kérdése is, hogy kevesebb legyen a szemetes, koszos utca, hogy vigyázzunk a nagy költséggel létrehozott parkokra. Csupán bírságolással itt nem sokra megyünk. Magasabb követelmények — A több lakos több munkát, több gondot jelent az államigazgatás területén is. Mennyiben tudnak megfelelni a kívánalmaknak? — Jelenleg 194 ember dolgozik a tanács apparátusában. Amikor a kerület lakóinak a száma feleannyi sem volt, mint most, akkor viszont 247 főt számláltak a tanácsnál. Nagyobb a leterhelés, magasabbak a követelmények, de az évi mintegy 100 ezer ügyből csupán 1500—2000 az, amelyben neo történik intézkedés többnyire nem az apparátus hibájából. Számtalan esetben tapasztaljuk: egyes állampolgárok csak azt tanulták meg kiválóan, hogy milyen jogok illetik meg, de kötelességeikről hajlamosak megfeledkezni. Kerületünkben például mintegy 19 ezer gépkocsit tartunk nyilván, és a tulajdonosok 10 százaléka nem fizet adót, vag'' csal? többszöri felszólításra. A mintegy 3600 kutyatulajdonos 15—18 százaléka szintén úgy tesz, mintha nem tudna arról, hogy ebadó is van a világon. — Az az általános tapasztalat, hogy a különböző fórumokon — lakógyűléseken, tanácstagi beszámolókon, képviselői fogadóórákon — amennyi panasz, annyi elismerő szó is elhangzik a XI. kerületi tanács ügyintézésére, szakigazgatási szerveink munkájára. — Mi a megalapozott bírálatot mindig szívesen vettük — mondja Grubics István. — A jogos kritika ugyanis felfelrázza az ügyintézőket, az osztályokat az elfásultságból. Ráébreszti dolgozóinkat arra — ha elfelejtették volna —, hogy nem a lakosság van a tanácsért, hanem az ott dolgozók a köz alkalmazottai. Keserű Ernő Százmillió forintos beruházást végez az idén a Pannónia Szálloda Vállalat Az igazi idegenforgalmi idény még kissé távol van, de a vendéglátóipari vállalatok a hátralevő időt igyekeznek fokozottan kihasználni a felkészülésre. A többi közt a Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat a folyamatban levő beruházásait fejezi be a következő néhány hónap alatt. A rekonstrukció szállodákat, éttermeket és más vendéglátóintézményeket érint. Somogyi Jenő, a vállalat vezérigazgató munkatársunknak elmondotta, hogy március végére befejeződik a Rákóczi úti Palace Szálloda külső tatarozása. Az épület tetőzetét is felújították, az eddig sok kellemetlenséget okozó, folyton hulló cserepek helyett rézlemezzel burkolták a szálloda tetejét. Ezzel azonban még korántsem ért véget a patinás szálloda korszerűsítése: a szobákhoz fürdőszobákat építenek. Az igazi nagy munka az idegenforgalmi főszezon lezajlása után, ősszel indul meg. Ekkor kerül sor a szálloda mellett levő régi ház lebontására, amelynek helyén a Papacellhoz hasonló magasságú új szállodaszárnyat építenek, 120 szobával. A tervek már készen vannak, az anyagi fedezet is rendelkezésre áll. A Baross téri Park Szállót is korszerűsítik. Ezt a nagy munkát emeletenként úgy bonyolítják le, hogy közben ne zavarják a szálloda működését. Most jutnak el a befejező szakaszhoz, az utolsó emelet átalakításához. A munkával június végére készülnek el. Két évig tartott a rekonstrukció, harmincmillió forintba került. Itt is minden szobához fürdőszobát építettek. . A szálloda utolsó emeletét eddig a Kereskedelmi Beruházó Vállalat foglalta el. Most sikerült új elhelyezéséről gondoskodni. Az átköltözködés a Park Szállónak 16 új szobát jelent. Az év eleje óta zárva van a Rákóczi úti Metropol Szál-loda. Itt is nagyobb moderni- ■ zálás volt a feladat. A szállo-dai szobákon kívül a két ét- termet is rekord gyorsasággal átépítették Az éttermi munkák befejeződtek, és hús-étra megnyitják az átalakított, immár modern Metropol I Szállodát is. A szabadság-hegyi Olimpia kiállódat egy nagyobb méreíű kongresszusi teremmel és két kisebb terem építésével bővítik, és tanácskozások, nagyobb összejövetelek rendezésére teszik alkalmassá. Miután a szállodát sok sportoló veszi igénybe, a mellette levő telken három teniszpályát létesítenek. Visegrádon bővítik a Silvatius Szálloda szolgáltatásait. Tekepályával, sörözővel és egyéb szórakozást szolgáló létesítménnyel gazdagodik. Még mindig gondot okoz a Déli pályaudvar mellett tervezett új modern szálloda sorsa. A Finta József által tervezett Moszkva Szálló — ez lesz az új hotel neve — építésének megkezdését elejétől kezdve területi viták késleltetik. Nagy nehezen sikerült elérni, hogy a MÁV átadta a telket, azonban rajta áll egy épület, amelyet a Gázművek használ. A Gázművek kitelepítése pedig hónapról hónapra késik, ezért nem indulhat meg a szálloda építése. A tatabányai új szálloda építése viszont programszerűen halad, és ebben az évben átadásra kerül. Tata-Remeteségen 16 szobával bővítik a Touring Szállót, azon kívül két ételbár is létesül az üdülőhelyen. Ami a budapesti egyéb — a Pannóniához tartozó — vendéglátóhelyeket illeti, ezeknél is serény szezon előtti munkák folynak. A Roosevelt téri Gresham Étterem átalakítását nemrégen kezdték meg, de június 1-én már újjáalakítva megnyitják. Május 1-re készül el a Váci utca és az Irányi utca sarkán az új „Pepita Oroszlán”, amelyet a Semmelweis utcából ide helyeztek át. A Pannónia jól járt a cserével, mert az új helyiség sokkal nagyobb a réginél. A földszinten meleg- és hidegételeket, mézesmackó-különlegességeket lehet vásárolni és fogyasztani, az emeleti részen pedig éttermet létesítenek. Az Emke étterem emeleti helyiségeiben visszaállítják a korábban igen népszerű cigánytenés éttermet, vacsorázóhelyet. Ott, ahol a tavaszi szezonnyitásig a munkálatok nem fejeződnének be, azokat megszakítják, a helyiségeket üzembe helyezik, és a korszerűsítést ősszel folytatják. Ezekre az építkezési munkákra a Pannónia ez évben 100 millió forintot fordít. G. .1. |-TAVASZI vásÁr 1 pnTlMOt IG: seevss, (■FOTO* OPTIKAI CIKKEK film I a hészteltHrt. ^ n '*$rw7$rwwi'wwi& 'wt'wwns ini’if'Brf hWit Társadalmi segítséggel A kerületnek — elhelyezkedésénél fogva — nagy a tranzitforgalma, naponta negyedmillió ember utazik át rajta. Nyári vasárnapon a félmilliót is eléri ez a szám. — A főutak a terhelést még úgy-ahogy elviselik, az ilyen útvonalak mellett lakók azonban a zajt és a levegőszenynyezést már sokkal kevésbé. A helyzet javítására vannak elgondolásaink, de ezek realizálásához hosszú esztendők szükségesek. A metró még odébb van egy kicsit, ennek a vonalnak az átadását 1986-ra jelzik a tervezők. A Kelenföldi pályaudvar átépítésének első üteme azonban nemsokára megkezdődik. Ugyancsak égető gondunk, hogy kerületünkben 84 kilométer hosszú földút található. Főleg ennek következtében mutatnak falusias jelleget egyes külső kerületrészek. Az az évi 14 millió forint, amely útépítésre rendelkezésünkre áll, éppen csak hogy elég a javításokra, felújításokra. A lakásépítések, közműfektetések miatt szinte Végső búcsú Hajnal Jenőtől Pénteken a Farkasréti temetőben helyezik örök nyugovóra a 88 éves korában elhunyt Hajnal Jenőnek, a Vörös Újság egykori szerkesztőjének az Egyesült Államokból hazaszállított hamvait. Hajnal Jenő vidéki lapoknál kezdte újságírói pályafutását. Az első világháború idején érkezett Budapestre, ahol a Déli Hírlap, majd a Világ munkatársaként tevékenykedett. 1918 végén került az első kommunista lap szerkesztőségébe. A Tanácsköztársaság idején itt, a Vörös Újságnál dolgozott a társadalmi haladás lelkes harcosa. Az első magyar proletárdiktatúra megdöntését követően Hajnal Jenő Bécsbe emigrált, ahol a Bécsi Magyar Újság és Az Ember című lapnál folytatta munkáját. A magyar rendőrség emigrációs, politikai tevékenysége miatt körözte, s nyomozólevelet adott ki a magyarországi fehérterror ellen írott cikkei miatt. 1934-ben az Arbeiter Zeitungnak is írt cikkeket. A bécsi rendőrség 1936 decemberében előállította, s lakásán házkutatást tartottak. Az üldözött kommunista író és hírlapíró 1938-ban kénytelen volt Franciaországba, majd onnan az Egyesült Államokba emigrálni. Itt hunyt el 1977. július 11-én. 7