Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
% Honcker és Krecski megbbeszélése Berlinből jelenti az MTI. Találkozó Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnökével, a hivatalos kormányfői tárgyalások folytatása és három államközi egyezmény aláírása szerepelt dr Brúnó Kreisky osztrák kancellár NDK-beli látogatásának második, pénteki napján. A Honecker—Kreisky tanácskozás felöleli az NDK—osztrák kapcsolatok teljes tematikáját, Willi Stoph és az osztrák kancellár tárgyalásain pedig hivatalosan is véglegesítették azokat az egyezményeket, amelyeket példamutató gondossággal és a kölcsönös érdekek messzemenő figyelembevetelével készítettek el már jóval a mostani látogatás előtt. A három egyezmény tovább bővíti a két állam között az elmúlt fél évtizedben kibontakozott szerződéses viszonyt, szabályozza az NDK és Ausztria jövőbeni kulturális, tudományos-műszaki, illetve állategészségügyi együttműködését Az NDK-osztrák viszony egyértelműűn pozitív tartalma, s ennek jó hatású nemzetközi kisugárzása "kifejezésre jutott a két kormányfő csütörtök esti pohárköszöntőjében. Willi Stoph hangoztatta, hogy az NDK és az Osztrák Köztársaság közötti kapcsolatok az, azonos érdekek alapján fejlődnek, és e kapcsolatok erősítésére sok a lehetőség. Stoph aláhúzta: ..Tudatában vagyunk annak a megkülönböztetett felelősségnek, amelyet a Német Demokratikus Köztársaság Európa szívében, a két világrendszer választóvonalánál visel". Egyben kifejezésre juttatta, hogy az NDK ,,az egészséges európai helyzet jelentős tényezőjének tekinti Ausztria aktív semlegességi politikáját". Brúnó Kreisky pohárköszöntőjében kifejtette: ,,A megfigyelő számára az enyhülési politikát jelentős mértékben a két német állam, az NSZK és az NDK közötti új viszony fejezi ki. Az enyhülési politika jövője elsősorban ott dől el, ahol a két német állam területe érintkezik Európában. Ezért mindenkor bizonyos nyugtalanság és idegesség támad mindenütt Európában, amikor úgy tűnik, hogy a két német állam között feszültségek keletkeznek.” A kancellár az NDK-osztrák viszonyról szólva kijelentette, hogy" az ,,a diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1972 óta különösen pozitívan fejlődik" és a további együttműködésnek a legkülönbözőbb területeken számos lehetősége van. Arafat parancsba adni a gerilláknak, m ■■ ködjenek együtt a dél-libanoni I.S-erőkkel . Az 1977 októberi szovjet —amerikai közös nyilatkozat alapul szolgálhat a közel-keleti békés rendezéshez — jelentette ki a UPI hírügynökségnek adott interjújában Jasszer Arafat. A PFSZ VB elnöke hangoztatta, hogy a PFSZ elfogad bármely ENSZ-határozatot, amely kimondja, hogy a palesztinoknak joguk van visszatérni hazájukba, joguk van az önrendelkezésre, saját önálló állam alapítására. A palesztinok nem azért háborúznak, mert szeretik a háborút. Izrael kényszeríti őket a háborúra azzal, hogy megtagadja tőlük törvényes jogaikat, s ehhez megkapja az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak támogatását. Carter elnök ,.emberi jogokról" beszél, s közben az Egyesült Államok támogatja ..a palesztin menekülttáborok és libanoni falvak elleni ,izraeli támadásokat — mutatott rá Arafat. A PFSZ vezetője közölte, hogyy parancsban adta ki a szervezetéhez tartozó gerilláknak: működjenek együtt a dél-libanoni ENSZ-erőkkel. Ugyanakkor — mondta Arafat — nem hiszi, hogy Izrael valaha is teljesen kivonul Libanon megszálva tartott területeiről, s közölte: amenynyiben a háború ebben a térségben tovább fölytatódik. Szíriának és más arab államoknak segítséget kellene nyújtaniuk a PFSZ-nek. A maga részéről — mondta Arafat — meg fog tenni mindet annak érdekében, hogy az ENSZ-katonák teljesíthessék dél-libanoni küldetésüket. A Reuter jelenti: Ezer Weizman izraeli hadügyminiszter pénteken délben, 24 órás egyiptomi látogatását befejezve, visszatért Izraelbe, és azonnal felkereste Begin miniszterelnököt, hogy beszámoljon tárgyalásairól. Szadat elnökkel is találkozott és két alkalommal tárgyalt Gamazi hadügyminiszterrel. Weizman nem nyilatkozott a sajtónak, elutazásakor és érkeztekor még csak a repülőtérre sem engedték be az újságírókat. Kairóban titokban tartották az elutazás időpontját. Hivatalos magyarázatot nem adtak a szigorú titoktartásra. Szadat levélben számol be Carter elnöknek az izraeli hadügyminiszterrel megtartott tárgyalásáról — írta a pénteki Al Ahram. Mint az ADN jelenti, a Palesztinai arab nép melletti szolidaritás nemzetközi értekezlete kezdődött csütörtökön Damaszkuszban. A konferencián ötvennél több nemzeti és nemzetközi szervezet képviseli magát, köztük a Béke-világtanács is. Megnyitó beszédében Abdullah Ahmar, a szíriai Baath-párt főtitkárhelyettese hangoztatta: a közel-keleti rendezés kulcsa a palesztin probléma, s éppen ezért ez áll az arab népek küzdelmének középpontjában. Hanoiban cáfolták a P'hnom Penh-i rádió híreszteléseit Hanoiból jelenti az MTI. Hanoiban pénteken cáfolták a Phnom Penh-i rádió március 29-i adásában elhangzott Vietnam-ellenes rágalmakat. A kambodzsai rádió azzal vádolta meg vietnami erőket, hogy március 21-én bombázták az ország keleti övezetében levő Ampul—Kroban körzetének öntözősművét, és március 25-én hasonló jellegű támadást intéztek Tuol Paep ellen. A hanoi közlemény részletesen beszámol azokról a területsértő akciókról, a vietnami lakosság soraiban elkövetett gyilkosságokról, amelyeket kambodzsai fegyveres erők követtek el március 17—23. között. Mint a jelentésből kitűnik, a Long Bé, An Giang, Long An és Tay-Ninh tartományok határfalvai ellen intézett újabb kambodzsai támadásoknak több mint 100 halálos áldozata van, és jelentősek az anyagi károk is. Az MTI másik vietnami jelentés arról számol be, hogy különösebb áringadozások, lényegesebb piaci zavarok nélkül, a közrend fenntartásával folyika magánkereskedelem átszervezése Ho Si Minh-városban és Dél-Vietnam tartományaiban. .A kínai tudományos tanácskozáson meghirdették az új ,.hosszú menetelést” Pekingből jelenti az MTI. Pénteken befejeződött Pekingben a kínai országos tudományos értekezlet, amelyen csaknem hatezer küldött vett részt az ország különböző tartományaiból, ipari és kulturális központjából. Csi Tengkuj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, az államtanács alelnöke záróbeszédében sikeresnek mondotta a tanácskozást, de hangsúlyozta: az új „hosszú menetelésben" sok nehézséggel és akadállyal kell megküzdeni és hatalmas feladat áll Kína előtt, kemény és kitartó munkára, gyakorlati eredményekre van szükség, nem pedig üres beszédre és formalizmusra" Kuo Mo-zso, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke, az országos tudományos értekezlet részvevőihez intézett üzenetében hangoztatta: Kínának nemcsak politikai és kulturális „óriásokra”, hanem tudományos „óriásokra" is szüksége van. _ Magyar Nemzet _ Cariét" ."Nigériába érkezett Az AFP jelenti: A brazil fővárosban csütörtökön közös közleményt adtak ki Carter amerikai elnök látogatásáról. A nem sok konkrétumot tartalmazó közlemény hangoztatja, hogy a két államfő kölcsönösen hasznosnak értékelte az őszinte, udvarias, és a kölcsönös tisztelet légkörében lezajlott tárgyalásokat. A két ország között fennálló nézeteltéréseket azonban ezúttal sem sikerült eloszlatni, és a vitás problémák érintésekor a közleményy meglehetősen visszafogott hangot üt meg. A nézeteltérésekre utal, hogy a dokumentum külön-külön ismerteti a két államfőnek az egyik legfontosabb vitatott kérdésben, a nukleáris energia hasznosítását illetően vallott nézeteit. E tekintetben Carter általános atomenergia-politikai nézeteit ismertette vendéglátójával és a közlemény azt hangoztatja, hogy Geisel brazil államfő biztosítékot adott az amerikai elnöknek arra vonatkozóan, hogy a brazil nukleáris program kizárólag békés célokat szolgál. Az amerikai elnök Rio de Janeiróban töltött rövid pihenő után pénteken Nigériába érkezett. Személyében az első amerikai elnök tesz hivatalos látogatást Fekete-Afrikában. Amerikai lajdavági vakember nyilatkozata Sikeresen fejlődnek a két tilajrendszer kereskedelmi kapcsolatai Washingtonból jelent a JASZSZ. A szocialista aszágokhoz fűződő kereskedelmigazdasági kapcsolatok kiszélesítéséért szállt síkra a kelet- nyugati külkereskedelmi Hivatal ülésén A. Rike, az amerikai kereskedelmi miniszter keletnyugati kereskedelemben illetékes helyettes tanácsadója. Az amerikai kormány képviselőjének véleménye szerint a két világrendszer kereskedelmi kapcsolatai egészében véve sikeresen fejlődnek a Helsinkiben elfogadott záróokmány elveinek megfelelően. Az Egyesült Államok szempontjából különösen nagy jelentősége van a Szovjetunióval való kereskedelmi-gazdasági együttműködésinek — mondotta az amerikai kormánytisztviselő —, s ezen a téren gyakorlatilag „korlátlanok a lehetőségek". Rike szerint mindkét fél akarja a kapcsolatok kölcsönösen előnyös bővítését, mivel az megfelel mindkét ország nemzeti érdekeinek. Az amerikai üzleti életben egyre többen értik meg e kapcsolatok bővítésének szükségességét. E potenciális lehetőségek kihasználása azonban jelentős mértékben a két nagyhatalom viszonyának általános politikai légkörétől függ, s ezen belül is meghatározó szerepe lehet a SALT—II. egyezmény megkötésének. Ugyanis, ha erre sor kerülne — mondotta Rike —, akkor megjavulna az Egyesült Államok és a Szovjetunió viszonyának általános légköre, és kedvezőbb helyzet alakulna ki nemcsak a szovjet—amerikai, de az egész kelet—nyugati kereskedelmi-gazdasági viszony szempontjából. L’Unilan't ország nem lehet az erőszak prédája Rómából jelenti az MTI. Az Olaszországot kormányzó Kereszténydemokrata Párt (DC) vezetősége nem tartja lehetségesnek, hogy engedjen Aldo Moro elrablóinak és eleget tegyen zsarolásuknak. Erről a párt hivatalos lapja, az 1l Popolo írt pénteki vezércikkében. A DC vezetőségének csütörtöki ülésén kialakult álláspontot tükröző írás szerint a kereszténydemokratáknak ezekben a nehéz pillanatokban állandó kapcsolatban kell maradniuk a programmegállapodásban érintett pártokkal. A L’Unita, az OKP lapja pénteki szerkesztőségi cikkében ugyancsak megállapítja: „A demokratikus rendszer nem adhatja be derekát a terrorizmusnak. Ha beadná, utat nyitna újabb és újabb zsarolások előtt, megfosztaná az állami szerveket és az állampolgárokat mindenféle biztonságtól, az erőszak prédájává változtatná az országot." Pastore, a Vatikán sajtóirodájának helyettes vezetője annak a magánvéleménynek adott hangot, hogy a Szentszék Maró esetében sem zárkózna el a humanitárius akciótól, „de ahhoz még sok mindent tisztázni kellene". Egy milánói vizsgálóbíró elrendelte a Magneti Marelli és a Fáik hét munkásának letartóztatását. Azzal vádolja őket, hogy 1975—76-ban a „Vörös Brigádokkal” és az „autonomistákkal" fegyveres felforgató akciókban működtek közre. Értesülések szerint kapcsolatban álltak a „Vörös Brigádok" egykori vezetőjével, a Torinóban perbe fogott Renato Curcióval is. A külpolitika hírei re (Moszkva, TASZSZ) Alekszej Koszigin fogadta Gheorghe Badrust, Románia moszkvai nagykövetét, aki átnyújtotta azt az üzenetet, amelyet Manea Manescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja, a román kormány miniszterelnöke küldött a szovjet kormányfőnek. Koszigin pénteken a Kremlben fogadta Rudolf Sallingert, az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara elnökét is. (Moszkva, TASZSZ) A szovjet baráti társaságok szövetsége és a szovjet-kínai baráti társaság pénteken Moszkvában a barátság házában ünnepi estet rendezett a kínai vasutasok pekingi—hankoui sztrájkjának 55. évfordulója alkalmából. (Belgrád, MTI) Befejezte jugoszláviai látogatását a Kínai KP tanulmányi küldöttsége, amelyet — élén Li Ji-menggel, a Központi Bizottság nemzetközi osztályának helyettes vezetőjével — fogadta Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnökség Végrehajtó Bizottságának titkára. ^ (Tripoli, JANA) Jugoszláv—líbiai katonai együttműködési megállapodást írtak alá Tripoliban a két ország képviselői. if. (Új-Delhi, XJPI) Huszonnégy órás kijárási tilalmat rendeltek el az indiai hatóságok pénteken az Uttar Pradesh szövetségi állam Sambhal városában azt követően, hogy mohamedán és hindu vallású lakosok között összetűzések történtek. A vallási zavargásoknak eddig 13 halálos áldozata és 21 sebesültje van. (Bonn, MTI) Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár pénteken Hamburgban fogadta Warren Christopher amerikai külügyminiszterhelyettest. A kétórás megbeszélésen szó esett a többi között a május végén Washingtonban sorra kerülő NATO- csúcstalálkozó, és a júliusra Bonnba tervezett nyugati gazdasági csúcstalálkozó előkészítéséről. (Peking, MTI) Pénteken Pekingben befejeződtek a kínai—thaiföldi hivatalos tárgyalások. Khangszak Csamanand tábornok, a Thaiföldi Királyság miniszterelnöke két alkalommal tárgyalt Teng Hsziao-ping miniszterelnökhelyettessel bilaterális és nemzetközi kérdésekről. A thai kormányfőt fogadta Hun Kuofeng, a KKP KB elnöke. (Nyugat-Berlin, MTI) Nyugat-berlini területen ismeretlen tettesek csütörtökön újabb merényletet kíséreltek meg az NDK vasúthoz tartozó S-bahn vonat ellen; a sínekre kábelt fektettek, és megrongálták a jelzőberendezések elektromos vezetékeit. Az NDK külügyminisztériuma pénteken hivatalosan tiltakozott a nyugat-berlini szenátusnál a csütörtöki, valamint a kedden elkövetett előző merénylet, egy szerelvény ellen végrehajtott gyújtogatási kísérlet miatt. (Quetta Reuter) Egyhónapos házi őrizetbe helyezték Mohammed Hanif Khan volt pakisztáni tájékoztatási minisztert, aki a március 18-án halálra ítélt egykori kormányfő, Bhutto kabinetjének tagja volt. Szombat, 1918 április 1. Kockázat SZTÁRJA lett kétségtelenül a nemzetközi politikának Valéry Giscard d’Estaing francia államfő. Fényképét vagy rajzolt arcmását az első oldalukon közlik a nagynevű hírmagazinok, vezércikkeiket szentelik neki. A párizsi belső elemzések nyomán is úgy emlékeznek meg róla, mint a márciusi parlamenti választások „nagy győzteséről", akinek a stratégiája megérett, a higgadtsága és a türelme meghozta a gyümölcsét. Hisznek abban a változatban, hogy 1974-es elnöki megválasztása óta most „újjászületett”, végre kitárult előtte minden lehetőség reformprogramjának a megvalósítására. Igyekezett is eleget tenni ezeknek a várakozásoknak az elnök. A Gergely naptári nagy héttel egy időben olyan förgeteges politikai nagyházát rendezett, amelynek alig volt párja a közelmúlt esztendőkben. Húsvét előttől egészen most csütörtökig zárva volt az Elysée-palota kapuja, mindenki belépett rajta, aki igazán számít a francia politikai életben. Az ismét, győztes kormánytöbbségi pártok vezetői, a szakszervezeti központok irányítói, a gyáripari szövetség elnöke, az ellenzéki vezérek, köztük Georges Marchais, az FKP főtitkára. Nem titkolta Giscard d'Estaing, hogy azért óhajtott látni mindenkit, mert így kívánta előkészíteni a miniszterek listáját, és a jövő hét elején bekutatásra váró új kabinet programját. Az alkalmat nem is mulasztották el a degaulle-isták, hogy csípősen megjegyezzék: a IV. Köztársaság futószalagon száguldott kormányválságainak az idején volt hasonló kavalkád az Elysée-palotában, mint ezekben a napokban. Ha netán formailag igaza is volt ennek a bírálatnak, a lényeget tekintve aligha. Hiszen az elnök nem azért, és nem arról tárgyalt szakadatlanul, hogy kiket szemeljen ki a minisztereiül. Ez kizárólag az ő hatásköre. A tőle megszokott látványossággal azt igyekezett bebizonyítani, hogy óhaja szerint megkezdődik országának a politikai életében a ,,görcsoldál", nem végzetszerű a kormánytöbbség és az ellenzék merev szembenállása. FORMAILAG meglehet csakugyan erről van szó, a valóságban viszont sokkal többről. Március közepén nyert Giscard d'Estaing, most tovább akar nyerni. Módszeresen és állhatatosan elérni a nagy vágyát: olyan ,,balközépet” kialakítani* (ami azonban igazán a jobbközép volna), hogy lehetővé váljék a szárnyak lenyesegetése. Balra eltaszítani és megpróbálni elszigetelni a Francia Kommunista Pártot, jobbra sodorni a de gaulle-ista RPR-t, Chirac pártját, és valahol középen tömöríteni a giscard-isták, a jobboldali centristák és a baloldali unióból kiábrándult szocialisták szövetségét. Vagyis régi és eredeti jelszava szerint „a középről kormányozni Franciaországot”. Vitatkoztak róla sokat, hogy ez a célkitűzés reális-e vagy sem. Giscard d’Estaing szemei előtt az az álomkép lebeg, amely a Helmut Schmidt irányította NSZK- ban testesült meg. Csakhogy — és ez a többségi vélemény —, Franciaország nem az NSZK. Egészen más gazdaságának a szerkezete, más a pártfölállás, más a szakszervezeti mozgalom, más az egész társadalom, sokkal több a különbség, mint az azonosság. Érthető, hogy a francia elnök kiaknázni siet a számára kedvező politikai pillanatot: most ünnepük győztesként, most bizonyítják be róla, hogy nem olyan törékeny államférfi, amilyennek a kormányzása első négy évében hitték, terjed, terebélyesedik a „zseniális stratégia” mítosza, aki helyesen látta meg: a baloldali egység előbb utóbb széttörik, és akkor jön el az ő ideje. Kihívásnak minősítik egyesek ezt a nagy átkaroló támadást, egyúttal a nagy tétnek is. Ha miként márciusban, a parlamenti választásokon, megint sikerül evezni, akkor Giscard d'Estaing nem csupán 1981-es második elnöki megválasztását biztosíthatja, hanem beléphet a „nagy elnökök" klubjába. Amire intelligenciája, fölkészültsége és egész életpályája kétségtelenül följogosítja. Csakhogy sikerül-e? Ez izgatja a bal- és a jobboldalt egyaránt. Jean Bothorel, a Le Malin sokoldalú és higgadt elemzője azt mutatja ki, hogy a kihívás korántsem veszélytelen. Ha az államfőnek sikerül meggyőznie az ellenzéket — mindenekelőtt Mitterrand Szocialista Pártját —, hogy kövesse bizonyos terveit, ebben az esetben szakít a de gaulle-istákkal, eléri azt, amit a külső szövetségesei (köztük is a legjobban Helmut Schmidt), a legjobban várnak tőle. MEGTÖRTÉNHET, hogy ebben a törekvésben az első siker néhány napon belül, már a jövő hét elején elérkezik. Hétfőn választják meg az új francia nemzetgyűlés elnökét. Alkotmányjogilag is fontos funkció, de mindenképpen kulcsposzt a kormánytervek elfogadtatásában. Chirac pártja támogatja a tisztség eddigi birtoklóját, Edgar Favre-t, mellette kötelezte el magát. Giscard d'Estaing nagyon ügyesen az ellenfelet ugyancsak az RPR-ből szemelte ki. Annak aJacques Chaban- Delmas volt miniszterelnöknek a személyében, akit Chirac 1974-ben cserbenhagyott, amidőn vele szemben elnökjelöltként a mostani államfőt támogatta. Chaban-Delmasnak, a de gaulle-isták egyik „történelmi alakjának” tehát jó oka van rá, hogy borsot törjön Chirac orra alá. Több eset lehetséges következésképpen. Ezzel a belső háborúskodással vagy megtörik a Chirac-párt egysége, megosztva képviselőinek a szavazatát, ami akkor is jó, ha mégis Faure lenne végül a házelnök, vagy behozzák Chaban- Delmast, politikai pofont adva Chiracnak, vagy a két RPR- hívő fölmorzsolja egymást, és a harmadik, a giscard-ista jelölt lesz végül a nemzetgyűlés elnöke. Akárhogy alakul is az eredmény, ezt a csatát Chirac már mindenképpen elvesztette. Következésképpen Giscard d'Estaing megnyerte, gyarapítván vele győzelmeinek a számát és személyes tekintélyét. A VÉGEREDMÉNYHEZ azonban elegendő-e? A politikában egy nyereség legföljebb ütközetet dönt el, még nem a háborút. Mi történik akkor, ha a Szocialista Párt — és minden erre mutat — nem fogadja el a fölkínált elnöki jobbot, megmarad az ellenzékben, külön úton a kommunistákétól, de nem a kormánnyal együtt? Akkor hoszszú távra, amidőn már lelohadt a márciusi választási győzelem lélektani mámora, Giscard d’Estaing veszít elemzésével és törekvéseivel. Az elnök még nem nyert — jegyezte meg Max Cros is a Le Figaróban —, az is lehet, hogy végül is alulmarad. Ennél pedig lényegesen meszszebbre megy Jean Bothorel, kimondván, amennyiben az államfő kudarcot vall, akkor zsákutcába kerül. Nem sikerül meghódítani a baloldalról senkit (vagy néhány kevésbé számottevő személyiséget csupán), egyszersmind elveszítheti az elidegenített chiracistákat. Elmúlik a tavasz, és a király ott áll meztelenül. Az a 137 giscard-ista képviselő, akiknek a számára most olyannyira büszkék, nagyon kevésnek bizonyul a 491-es létszámú törvényhozásban. Az elnöknek természetesen még mindig vannak adui. Föloszlathatja a nemzetgyűlést, és új választást írhat ki a jobb eredmény reményében. Visszavonulhat a palota magányába, távol a hálátlan vezérkaroktól, és a végén egyedüllétben fejezi be. Valaha— emlékeztet rá Bothorel — Giscard d'Estaing volt az, aki fölhánytorgatta de Gaulle-nak „a hatalom magányos gyakorlását". A fogalom kitalálója maga kerülhet hasonló helyzetbe. Mindenképpen kockázat az a stratégia, amelyet a márciusi választás után a francia elnök választott. De azért mint minden kockázatban, benne van még a nyerési lehetőség is. Jelenleg azonban ez kevésbé látszik nyitvánvalónak. Várkonyi Tibor