Magyar Nemzet, 1978. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

% Honc­­ker és Krecski megbbeszélése Berlinből jelenti az MTI. Ta­lálkozó Erich Honeckerrel, az NSZEP KB főtitkárával, az NDK Államtanácsának elnö­kével, a hivatalos kormányfői tárgyalások folytatása és há­rom államközi egyezmény aláírása szerepelt dr Brúnó Kreisky osztrák kancellár NDK-beli látogatásának má­sodik, pénteki napján. A Ho­­necker—Kreisky tanácskozás­ felöleli az NDK—osztrák kap­csolatok teljes tematikáját, Willi Stoph és az osztrák kan­cellár tárgyalásain pedig hi­vatalosan i­s véglegesítették azokat az egyezményeket, amelyeket példamutató gon­dossággal és a kölcsönös érde­kek messzemenő figyelembe­­vetelével készítettek el már jóval a mostani látogatás előtt. A három egyezmény to­vább bővíti a két állam között az elmúlt fél évtizedben ki­bontakozott szerződéses vi­szonyt, szabályozza az NDK és Ausztria jövőbeni kulturá­lis, tudományos-műszaki­, il­letve állategészségügyi együtt­működését Az NDK-osztrák viszony egyértelműűn pozitív tartal­ma, s ennek jó hatású nem­zetközi kisugárzása "kifejezés­re jutott a két kormányfő csütörtök esti pohárköszöntő­jében. Willi Stoph hangoztatta, hogy az NDK és az Osztrák Köztársaság közötti kapcsola­tok az, azonos érdekek alapján fejlődnek, é­s e kapcsolatok erősítésére sok a lehetőség. Stoph aláhúzta: ..Tudatában vagyunk annak a megkülön­böztetett felelősségnek, ame­lyet a Német Demokratikus Köztársaság Európa­­ szívében, a két világrendszer választó­vonalánál visel". Egyben ki­fejezésre juttatta, hogy az NDK ,,az egészséges európai helyzet jelentős tényezőjének tekinti Ausztria aktív semle­gességi politikáját". Brúnó Kreisky pohárkö­szöntőjében kifejtette: ,,A megfigyelő számára az enyhü­­lési politikát jelentős mérték­ben a két német állam, az NSZK és az NDK közötti új viszony fejezi ki. Az enyhülési politika jövője elsősorban ott dől el, ahol a két német állam területe érintkezik Európá­ban. Ezért mindenkor bizo­nyos nyugtalanság és ideges­ség támad mindenütt Európá­ban, amikor úgy tűnik,­­ hogy a két német állam között fe­szültségek keletkeznek.” A kancellár az NDK-oszt­rák viszonyról szólva kijelen­tette, hogy" az ,,a diplomáciai kapcsolatok felvétele, 1972 óta különösen pozitívan fejlődik" és a további együttműködés­nek a legkülönbözőbb terüle­teken számos lehetősége van. Arafat parancsba adni a gerilláknak, m ■■ köd­jenek együ­tt a dél-libanoni I.­S­­-erőkkel . Az 1977 októberi szovjet —amerikai közös nyilatkozat alapul szolgálhat a közel-ke­leti békés rendezéshez — je­lentette ki a UPI hírügynök­ségnek adott interjújában Jasszer Ara­fat. A PFSZ VB elnöke hangoz­tatta, hogy a PFSZ elfogad bármely ENSZ-határozatot, amely kimondja, hogy a pa­lesztinoknak joguk van vis­szatérni hazájukba, joguk van az önrendelkezésre, saját ön­álló állam alapítására.­­ A palesztinok nem azért háborúznak, mert szeretik a háborút. Izrael kényszeríti őket a háborúra azzal, hogy megtagadja tőlük törvényes jogaikat, s ehhez megkapja az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak támogatá­sát. Carter elnök ,.emberi jo­gokról" beszél, s közben az Egyesült Államok támogatja ..a palesztin menekülttáborok és libanoni falvak elleni ,­iz­raeli támadásokat — mutatott rá Arafat. A PFSZ vezetője közölte, hogyy parancsban adta ki a szervezetéhez tartozó gerillák­nak: működjenek együtt a dél-libanoni ENSZ-erőkkel. Ugyanakkor — mondta Ara­­fat — nem hiszi, hogy Izrael valaha is teljesen kivonul Li­banon megszálva tartott te­rületeiről, s közölte: am­eny­­nyiben a háború ebben a tér­ségben tovább fölytatódik. Szíriának és más arab álla­moknak segítséget kellene nyújtaniuk a PFSZ-nek. A maga részéről — mondta Arafat — meg fog tenni min­det annak érdekében, hogy az ENSZ-katonák teljesíthes­sék dél-libanoni küldetésüket. A Reuter jelenti: Ezer Weiz­­man izraeli hadügyminiszter pénteken délben, 24 órás egyiptomi látogatását befejez­ve, visszatért Izraelbe, és azonnal felkereste Begin mi­niszterelnököt, hogy beszámol­jon tárgyalásairól. Szadat el­nökkel is találkozott és két alkalommal tárgyalt Gamazi hadügymi­niszterrel. Weizman nem nyilatkozott a sajtónak, elutazásakor és érkeztekor még csak a repü­lőtérre sem engedték be az újságírókat. Kairóban titok­ban tartották az elutazás idő­pontját. Hivatalos magyaráza­tot nem adtak a szigorú ti­toktartásra. Szadat levélben számol be Carter elnöknek az izraeli hadügyminiszterrel megtartott tárgyalásáról — írta a pénteki Al Ahram. Mint az ADN jelenti, a Pa­lesztinai arab nép melletti szolidaritás nemzetközi érte­kezlete kezdődött csütörtökön Damaszkuszban. A konferen­cián ötvennél több nemzeti és nemzetközi szervezet képviseli magát, köztük a Béke-világta­­nács is. Megnyitó beszédében Ab­­dullah Ahmar, a szíriai Baath-párt főtitkárhelyettese hangoztatta: a közel-keleti rendezés kulcsa a palesztin probléma, s éppen ezért ez áll az arab népek küzdelmé­nek középpontjában. Hanoiban cáfolták a P'h­nom Penh-i rádió híreszteléseit Hanoiból jelenti az MTI. Hanoiban pénteken cáfolták a Phnom Penh-i rádió március 29-i adásában elhangzott Viet­­nam-ellenes rágalmakat. A kambodzsai rádió azzal vádol­ta meg vietnami erőket, hogy március 21-én bombázták az ország keleti övezetében levő Ampu­l—Kroban körzetének öntözősművét, és március 25-én hasonló jellegű támadást in­téztek Tuol Paep ellen. A hanoi közlemény részlete­sen beszámol azokról a terü­­letsértő akciókról, a vietnami lakosság soraiban elkövetett gyilkosságokról, amelyeket kambodzsai fegyveres erők kö­vettek el március 17—23. kö­zött. Mint a jelentésből kitű­nik, a Long Bé, An Giang, Long An és Tay-Ninh tarto­mányok határfalvai ellen inté­zett újabb kambodzsai táma­dásoknak több mint 100 halá­los áldozata van, és jelentő­sek az anyagi károk is. Az MTI másik vietnami je­lentés arról számol be, hogy különösebb áringadozások, lé­nyegesebb piaci zavarok nél­kül, a közrend fenntartásával folyik­­a magánkereskedelem átszervezése Ho Si Minh-vá­­rosban és Dél-Vietnam tarto­mányaiban. .A kínai tudományos tanácskozáson meghirdették az új ,.hosszú menetelést” Peking­ből jelenti az MTI. Pénteken befejeződött Peking­­ben a kínai országos tudo­mányos értekezlet, amelyen csaknem hatezer küldött vett részt az ország különböző tar­tományaiból, ipari és kultu­rális központjából. Csi Teng­­kuj, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Po­litikai Bizottságának tagja, az államtanács alelnöke záró­beszédében sikeresnek mon­dotta a tanácskozást, de hang­súlyozta: az új „hosszú mene­telésben" sok nehézséggel és akadállyal kell megküzdeni és hatalmas feladat áll Kína előtt, kemény és kitartó mun­kára, gyakorlati eredmények­re van szükség, nem pedig üres beszédre és formalizmus­ra" Kuo Mo-zso, a Kínai Tudo­mányos Akadémia elnöke, az országos tudományos értekez­let részvevőihez intézett üze­netében hangoztatta: Kínának nemcsak politikai és kulturá­lis „óriásokra”, hanem tudo­mányos „óriásokra" is szüksé­ge van. _ Magyar Nemzet _ Cariét" ."Nigériába érkezett Az AFP jelenti: A brazil fővárosban csütörtökön közös közleményt adtak ki Carter amerikai elnök látogatásáról. A nem sok konkrétumot tar­talmazó közlemény hangoz­tatja, hogy a két államfő köl­csönösen hasznosnak értékel­te az őszinte, udvarias, és a kölcsönös tisztelet légkörében lezajlott tárg­yalásokat. A két ország között fenn­álló nézeteltéréseket azonban ezúttal sem sikerült eloszlat­ni, é­s a vitás problémák érin­tésekor a közleményy megle­hetősen visszafogott hangot üt meg. A nézeteltérésekre utal, hogy a dokumentum kü­­lön-kü­lön ismerteti a két ál­lamfőnek az egyik legfonto­sabb vitatott kérdésben, a nukleáris energia hasznosítá­sát illetően vallott nézeteit. E tekintetben Carter általános atomenergia-politikai nézeteit ismertette vendéglátójával és a közlemény azt hangoztatja, hogy Geisel brazil államfő biztosítékot adott az ameri­kai elnöknek arra vonatko­zóan, hogy a brazil nukleáris program kizárólag békés célo­kat szolgál. Az amerikai elnök Rio de Janeiróban töltött rövid pihe­nő után pénteken Nigériába érkezett. Személyében az első amerikai elnök tesz hivatalos látogatást Fekete-Afrikában. Amerikai lajdavági v­­akember nyilatkozata Sikeresen fejlődnek a két tila­jrendszer kereskedelmi kapcsolatai Washingtonból jelent a JASZSZ. A szocialista aszá­­g­okhoz fűződő kereskedelmi­­gazdasági kapcsolatok kiszéle­sítéséért szállt síkra a kelet- nyugati külkereskedelmi Hiva­tal ülésén A. Ri­ke, az amerikai kereskedelmi miniszter kelet­­nyugati kereskedelemben ille­­tékes helyettes tanácsadója. Az amerikai kormány kép­viselőjének véleménye szerint a két világrendszer kereske­delmi kapcsolatai egészében véve sikeresen fejlődnek a Helsinkiben elfogadott záróok­mány elveinek megfelelően. Az Egyesült Államok szem­pontjából különösen nagy je­lentősége van a Szovjetunió­val való kereskedelmi-gazda­sági egy­üttmű­ködésinek — mondotta az amerikai kor­mánytisztviselő —, s ezen a téren gyakorlatilag „korlátla­nok a lehetőségek". Rike sze­rint mindkét fél akarja a kap­csolatok kölcsönösen előnyös bővítését, mivel az megfelel mindkét ország nemzeti érde­keinek. Az­ amerikai üzleti életben egyre többen értik meg e kap­csolatok bővítésének szüksé­gességét. E potenciális lehető­ségek ki­használása azonban jelentős mértékben a két nagy­hatalom viszonyának általános politikai légkörétől függ, s ezen belül is meghatározó sze­repe lehet a SALT—II. egyez­mény megkötésének. Ugyanis, ha erre sor kerülne — mondot­ta Rike —, ak­kor megjavulna az Egyesült Államok és a Szov­jetunió viszonyának általános légköre, és kedvezőbb helyzet alakulna ki nemcsak a szov­jet—amerikai, de az egé­sz ke­let—nyugati kereskedelmi-gaz­dasági viszony szempontjából. L’Unila­n't ország nem lehet az erőszak prédája Rómából jelenti az MTI. Az Olaszországot kormányzó Ke­reszténydemokrata Párt (DC) vezetősége nem tartja lehetsé­­gesnek, hogy engedjen Aldo Moro elrablóinak és eleget te­gyen zsarolásuknak. Erről a párt hivatalos lapja, az 1l Po­­polo írt pénteki vezércikkében. A DC vezetőségének csütör­töki ülésén kialakult álláspon­tot tükröző írás szerint a ke­reszténydemokratáknak ezek­ben a nehéz pillanatokban ál­landó kapcsolatban kell ma­radniuk a programmegállapo­dásban érintett pártokkal. A L’Unita, az OKP lapja pénteki szerkesztőségi cikké­ben ugyancsak megállapítja: „A demokratikus rendszer nem adhatja be derekát a terroriz­musnak. Ha beadná, utat­ nyit­na újabb és újabb zsarolások előtt, megfosztaná az állami szerveket és az állampolgáro­kat mindenféle biztonságtól, az erőszak prédájává változtatná az országot." Pastore, a Vatikán sajtóiro­dájának helyettes vezetője an­nak a magánvéleménynek adott hangot, hogy a Szentszék Maró esetében sem zárkózna el a humanitárius akciótól, „de ahhoz még sok mindent tisztáz­ni kellene". Egy milánói vizsgálóbíró el­rendelte a Magneti Marelli és a Fáik hét munkásának letar­tóztatását. Azzal vádolja őket, hogy 1975—76-ban a „Vörös Brigádokkal” és az „autono­­mistákkal" fegyveres felforga­tó akciókban működtek közre. Értesülések szerint kapcsolat­ban álltak a „Vörös Brigádok" egykori vezetőjével, a Torinó­ban perbe fogott Renato Cur­­cióval is. A külpolitika hírei­ re (Moszkva, TASZSZ) Alek­­szej Koszigin fogadta Gheorghe Badrust, Románia moszkvai nagykövetét, aki átnyújtotta azt az üzenetet, amelyet Ma­­nea Manescu, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a román kor­mány miniszterelnöke küldött a szovjet kormányfőnek. Ko­szigin pénteken a Kremlben fo­gadta Rudolf Sallingert, az Osztrák Szövetségi Gazdasági Kamara elnökét is.­­ (Moszkva, TASZSZ) A szovjet baráti társaságok szö­vetsége és a szovjet-kínai ba­ráti társaság pénteken Moszk­vában a barátság házában ün­nepi estet rendezett a kínai vasutasok pekingi—hankoui sztrájkjának 55. évfordulója alkalmából.­­ (Belgrád, MTI) Befejezte jugoszláviai látogatását a Kí­nai KP tanulmányi küldöttsé­ge, amelyet — élén Li Ji-meng­gel, a Központi Bizottság nem­zetközi osztályának helyettes vezetőjével — fogadta Sztane Dolanc, a JKSZ KB Elnökség Végrehajtó Bizottságának tit­kára. ^ (Tripoli, JANA) Jugo­szláv—líbiai katonai együtt­működési megállapodást írtak alá Tripoliban a két ország képviselői. if. (Új-Delhi, XJPI) Huszon­négy órás kijárási tilalmat rendeltek el az­ indiai hatósá­gok pénteken az Uttar Pra­­desh szövetségi állam Sambhal városában azt követően, hogy mohamedán és hindu vallású lakosok között összetűzések történtek. A vallási zavargá­soknak eddig 13 halálos áldo­zata és 21 sebesültje van.­­ (Bonn, MTI) Helmut Schmidt nyugatnémet kancel­lár pénteken Hamburgban fo­gadta Warren Christopher amerikai külügyminiszter­­helyettest. A kétórás megbe­szélésen szó esett a többi kö­zött a május végén Washing­tonban sorra kerülő NATO- csúcstalálkozó, és a júliusra Bonnba tervezett nyugati gaz­dasági csúcstalálkozó előkészí­téséről.­­ (Peking, MTI) Pénteken Pekingben befejeződtek a kí­nai—thaiföldi hivatalos tár­gyalások. Kh­angszak Csama­­nand tábornok, a Thaiföldi Királyság miniszterelnöke két alkalommal tárgyalt Teng Hsziao-ping miniszterelnökhe­lyettessel bilaterális és nem­zetközi kérdésekről. A thai kormányfőt fogadta Hun Kuo­­feng, a KKP KB elnöke.­­ (Nyugat-Berlin, MTI) Nyugat-berlini területen isme­retlen tettesek csütörtökön újabb merényletet kíséreltek meg az NDK vasúthoz tartozó S-bahn vonat ellen; a sínekre kábelt fektettek, és megron­gálták a jelzőberendezések elektromos vezetékeit. Az NDK külügyminisztériuma pénteken hivatalosan tiltakozott a nyu­gat-berlini szenátusnál a csü­törtöki, valamint a kedden el­követett előző merénylet, egy szerelvény ellen végrehajtott gyújtogatási kísérlet miatt.­­ (Q­uetta Reuter) Egyhó­napos házi őrizetbe helyezték Mohammed Hanif Khan volt pakisztáni tájékoztatási mi­nisztert, aki a március 18-án halálra ítélt egykori kormány­fő, Bh­utto kabinetjének tagja volt. Szombat, 1918 április 1. Kockázat SZTÁRJA lett kétségtele­nül a­ nemzetközi politikának Valéry Giscard d’Estaing francia államfő. Fényképét vagy rajzolt arcmását az első oldalukon közlik a nagyne­vű hírmagazinok, vezércikkei­ket szentelik neki. A párizsi belső elemzések nyomán is úgy emlékeznek meg róla, mint a márciusi parlamenti választások „nagy győztesé­ről", akinek a stratégiája megérett, a higgadtsága és a türelme meghozta a gyümöl­csét. Hisznek abban a válto­zatban, hogy 1974-es elnöki megválasztása óta most „új­jászületett”, végre kitárult előtte minden lehetőség re­formprogramjának a megva­lósítására. Igyekezett is eleget tenni ezeknek a várakozásoknak az elnök. A Gergely naptári nagy héttel egy időben olyan förgeteges politikai nagyhá­zát rendezett, amelynek alig volt párja a közelmúlt esz­tendőkben. Húsvét előttől egé­szen most csütörtökig zárva volt az Elysée-palota kapuja, mindenki belépett rajta, aki igazán számít a francia poli­tikai életben. Az ismét, győz­tes kormány­többségi pártok vezetői, a szakszervezeti köz­pontok irányítói, a gyáripari szövetség elnöke, az ellenzé­ki vezérek, köztük Georges Marchais, az FKP főtitkára. Nem­ titkolta Giscard d'Es­­taing, hogy azért óhajtott lát­ni mindenkit, mert így kíván­ta előkészíteni a miniszterek listáját, és a jövő hét elején bekutatásra váró új kabinet programját. Az alkalmat nem is mulasztották el a de­­gaulle-isták, hogy csípősen megjegyezzék: a IV. Köztársa­ság futószalagon száguldott kormányválságainak az idején volt hasonló kavalkád az Elysée-palotában, mint ezek­ben a napokban. Ha netán formailag igaza is volt ennek a bírálatnak, a lényeget te­kintve aligha. Hiszen az elnök nem azért, és nem arról tár­gyalt szakadatlanul, hogy ki­ket szemeljen ki a miniszte­reiül. Ez kizárólag az ő hatás­köre. A tőle megszokott lát­ványossággal azt igyekezett bebizonyítani, hogy óhaja szerint megkezdődik országá­nak a politikai életében a ,,görcsoldál", nem végzetszerű a kormánytöbbség és az ellen­zék merev szembenállása. FORMAILAG meglehet csakugyan erről van szó, a valóságban viszont sokkal többről. Március közepén nyert Giscard d'Estaing­, most tovább akar nyerni. Módszeresen és állhatatosan elérni a nagy vágyát: olyan ,,balközépet” kialakítani*­ (ami azonban igazán a jobbközép volna), hogy lehetővé váljék a szárnyak lenyesegetése. Bal­ra eltaszítani és megpróbál­ni elszigetelni a Francia Kom­munista Pártot, jobbra sodorni a de gaulle-ista RPR-t, Chirac pártját, és valahol középen tömöríteni a giscard-isták, a jobboldali centristák és a bal­oldali unióból kiábrándult szo­cialisták szövetségét. Vagyis régi és eredeti jelszava sze­rint „a középről kormányoz­ni Franciaországot”. Vitatkoztak róla sokat, hogy ez a célkitűzés reális-e vagy sem. Giscard d’Estaing szemei előtt az az álomkép lebeg, amely a Helmut Schmidt irányította NSZK- ban testesült meg. Csakhogy — és ez a többségi vélemény —, Franciaország nem az NSZK. Egészen más gazdasá­gának a szerkezete, más a pártfölállás, más a szakszer­vezeti mozgalom, más az egész társadalom, sokkal több a kü­lönbség, mint az azonosság. Érthető, hogy a francia elnök kiaknázni siet a számára ked­vező politikai pillanatot: most ünnepük győztesként, most bi­zonyítják be róla, hogy nem olyan törékeny államférfi, amilyennek a kormányzása első négy évében hitték, ter­jed, terebélyesedik­­ a „zseniá­lis stratégia” mítosza, aki he­lyesen látta meg: a baloldali egység előbb utóbb széttörik, és akkor jön el az ő ideje. Kihívásnak minősítik egye­sek ezt a nagy átkaroló táma­dást, egyúttal a nagy tétnek is. Ha miként márciusban, a parlamenti választásokon, megint sikerül evezni, akkor Giscard d'Estaing nem csupán 1981-es második elnöki meg­választását biztosíthatja, ha­nem beléphet a „nagy elnö­kök" klubjába. Amire intelli­genciája, fölkészültsége és egész életpályája kétségtele­nül följogosítja. Csakhogy si­­kerül-e? Ez­ izgatja a bal- és a jobboldalt egyaránt. Jean Bothorel, a Le Malin sokol­dalú és higgadt elemzője azt mutatja­ ki, hogy a kihívás korántsem veszélytelen. Ha az államfőnek sikerül meggyőz­nie az ellenzéket — minde­nekelőtt Mitterrand Szocialis­ta Pártját —, hogy kövesse bizonyos terveit, ebben az esetben szakít a de gaulle-is­­tákkal, eléri azt, amit a külső szövetségesei (köztük is a leg­jobban Helmut Schmidt), a legjobban várnak tőle. MEGTÖRTÉNHET, hogy eb­ben a törekvésben az első si­ker néhány napon belül, már a jövő hét elején elérkezik. Hétfőn választják meg az új francia nemzetgyűlés elnökét. Alkotmányjogilag is fontos funkció, de mindenképpen kulcsposzt a kormánytervek elfogadtatásában. Chirac párt­ja támogatja a tisztség eddi­gi birtoklóját, Edgar Favre-t, mellette kötelezte el magát. Giscard d'Estaing nagyon ügyesen az ellenfelet ugyan­csak az RPR-ből szemelte ki. Annak a­­Jacques Chaban- Delmas volt miniszterelnök­nek a személyében, akit Chi­rac 1974-ben cserbenhagyott, amidőn vele szemben elnök­jelöltként a mostani államfőt támogatta. Chaban-Delmas­­nak, a de gaulle-isták egyik „történelmi alakjának” tehát jó oka van rá, hogy borsot törjön Chirac orra alá. Több eset lehetséges követ­kezés­kép­­pen. Ezzel a belső háborús­kodással vagy megtörik a Chi­­rac-párt egysége, megosztva képviselőinek a szavazatát, ami akkor is jó, ha mégis Faure lenne végül a házel­nök, vagy behozzák Chaban- Delmast, politikai pofont adva Chiracnak, vagy a két RPR- hívő fölmorzsolja egymást, és a harmadik, a giscard-ista jelölt lesz végül a nemzetgyű­lés elnöke. Akárhogy alakul is az eredmény, ezt a csat­­át Chirac már mindenképpen el­vesztette. Következésképpen Giscard d'Estaing megnyerte, gyarapítván vele győzelmei­nek a számát és személyes te­kintélyét. A VÉGEREDMÉNYHEZ azonban elegendő-e? A poli­tikában egy nyereség legföl­jebb ütközetet dönt el, még nem a háborút. Mi történik akkor, ha a Szocialista Párt — és minden erre mutat — nem fogadja el a fölkínált el­nöki jobbot, megmarad az el­lenzékben, külön úton a kom­munistákétól, de nem a kor­mánnyal együtt? Akkor hosz­­szú távra, amidőn már lelo­hadt a márciusi választási győzelem lélektani mámora, Giscard d’Estaing veszít elem­zésével és törekvéseivel. Az elnök még nem nyert — je­gyezte meg Max Cros is a Le Figaróban —, az is lehet, hogy végül is alulmarad. En­nél pedig lényegesen mesz­­szebbre megy Jean Bothorel, kimondván, amennyiben az államfő kudarcot vall, akkor zsákutcába kerül. Nem sike­rül meghódítani a baloldalról senkit (vagy néhány kevés­bé számottevő személyiséget csupán), egyszersmind elve­szítheti az elidegenített chi­­racistákat. Elmúlik a tavasz, és a király ott áll meztele­nül. Az a 137 giscard-ista kép­viselő, akiknek a számára most olyannyira büszkék, na­­gyon kevésnek bizonyul a 491-es létszámú törvényhozás­ban. Az elnöknek természe­tesen még mindig vannak adui. Föloszlathatja a nemzet­gyűlést, és új választást ír­hat ki a jobb eredmény re­ményében. Visszavonulhat a palota magányába, távol a há­látlan vezérkaroktól, és a vé­gén egyedüllétben fejezi be. Valaha­­— emlékeztet rá Bo­thorel — Giscard d'Estaing volt az, aki fölhánytorgatta de Gaulle-nak „a hatalom ma­gányos gyakorlását". A foga­lom kitalálója maga kerülhet hasonló helyzet­be. Mindenképpen kockázat az a stratégia, amelyet a márciusi választás után a francia el­nök választott. De azért mint minden kockázatban, benne van még a nyerési lehetőség is. Jelenleg azonban ez kevés­bé­­ látszik nyitvánvalónak. Várkonyi Tibor

Next