Magyar Nemzet, 1978. június (34. évfolyam, 127-152. szám)
1978-06-01 / 127. szám
4 A HÉT FILMJEI Küzdők Magyar rajzfilm-összeállítás Tizenkét filmecske sorakozik egy műsorra. Épp egy tucat, kínálkoznék a szó, csakhogy ezek közül egyik sem tucatfilm. A klasszikus korban ez a szám a teljesség jele volt, s ez a jel jobban illik ide. Nagyjából ennyi évente a Pannónia stúdió „egyedi” termése — vagyis a sorozatokon kívül eső, s nem is teljes műsort betöltő, egyéni rövidfilmje —, s hosszú évek szakadatlan során csaknem valamennyi érdekes és értékes műalkotás. Kiválasztani ezt a tizenkettőt sok év sok filmjéből éppen ezért lehetett könnyű, s egyszersmind nehéz feladat is. A bőség zavarbaejtő. A műsor Gémes József rajzfilmjével kezdődik, a Díszlépéssel. Gúnykép ez a színes szürkeségről, az uniformizálásról. Nepp József korai filmje, a Mese a bogárról a „kisember-sorozat” kezdete is. Mennyiféle szorongás, megszokás, előítélet sorakozik azóta a „bogárgyűjteménybe”! Dargay Attila Variációk egy sárkányra címmel a valóság és a valóságábrázolás eltéréseit figurázza ki. Ternovszky Béla kemény humorú filmje, a Modern edzésmódszerek nemcsak a sportélet kegyetlen vonásai ellen emel szót, s az Animália, vagyis Hernádi Tibor és Majoros István három kis fricskája sem az állatvilág jelenségeire céloz, hanem emberi — emberi? — magatartásokra. Szórády Csaba Rondinója is önvizsgálatra szólítja az embert, aki hozzá hasonló embertársát kínozza. Az erőszak terjedéséről ad természetrajzi ábrázolást Hé! Te! címmel Szoboszlay Péter. Mintha feneketlen kút mélyén mutatnának tükröt az embernek ezek a filmek, nemcsak olyan értelemben, hogy jellemünk s kivált jellemhibáink mélyére figyelmeztetnek, hanem annyiban is, hogy elmélyülten ábrázolnak igaz gondolatokat. Természetes, hogy a filozofikus karikatúrák különfélék. A stúdió munkájának elismerésre méltó jellegzetessége a sokféleség. Az évi tíz—tizenkét „egyedi” film gondolati elmélyültsége, magas művészi színvonala a bőséges termésnek köszönhető, de — persze — az „egyedi” filmek között is van jobban és kevésbé sikerült. Noha a rajzfilmek hosszúsága is változó, előfordul egyik-másikban afféle töltelék-pillanat, időhúzó részlet, amikor a feszültség erőtlenebb. Mit látni még e sorozatban? Macskássy Katalin szinte rajzriportfilmjét Nekem az élet teccik nagyon címmel. Gyermekek rajzai a film, álmaikról szólnak és élményeikről (s másodrendű, hogy ezek a gyerekek történetesen cigányok), a felnőttvilág fonákságai tűnnek szembe, sértik a fület a megrázó filmen. Foky Ottó vidám játékot mutat be, a Bábfilmet, amely embervilágunk és történelmünk ábrázolása bábszemek nyüzsgésében. Két különös film is helyet kapott a sorban: Kovásznái György emlékezetes festményfilmje, az Átváltozások és Reisenbüchler Sándor Csajkovszkij-zenére komponált illuminációja. Az 1812-es év. Nehezebb művek ezek, mert a megszokott formáktól eltérnek, cselekmény nem segíti megértésüket. Kovásznai filmje két arc színeváltozásaiban érzékelteti az emberek közötti kapcsolatok sokféleségét, az emberek kölcsönös hatását egymásra. Reisenbüchler képei nem csupán a zenével együtthatásra törekszenek, maguk is „zenei” élményt adnak, harmóniák és disszonanciák láthatók a vásznon és hivatottak arra, hogy a nézőben érzelmigondolati hatást érjenek el. Jankovics Marcell műve, a Küzdők, címadója és záróköve a sorozatnak, az ember és a műalkotás birkózásában és egymásrahatásában voltaképp a történelem fontos vonását ábrázolva. Művészi hitvallás is ez a film, s vele a sorozat: a könnyed ábrázolások azért készülnek — gyakran nehéz vívódások árán —, hogy embernek és világnak emberi arculatot segítsenek ölteni. Ez a törekvés szembeötlő valamennyi filmen, sokféleségükben ez kapcsolja össze őket. S ennek jegyében volnának fölcserélhetők is, hiszen a teljességet képviselő tizenkettő közül hiányzik számos emlékezetes Pannónia-film. Csupán csak epigrammáik közül menynyi kaphatna helyet hasonló sorozatokban: az Eseménytől a Concertissimóig! Emberformáló, jellemalakító, világot véső hatása ezeknek a tartalmas és élvezetes filmeknek csak úgy lehet, ha láthatók is. Most első ízben készült összeállítás abból a gazdag kincsestárból, amely évek szakadatlan során fölhalmozódik Pannónia-filmekből. Gyűjteményes tárlata, válogatott bemutatója ez a kiváló művészgárdának. Híresek ezek a filmek idehaza és a nagyvilágban (ez a tizenkettő tizennyolc fesztiválon huszonegy díjat kapott). Ideje volna meghitt galériát létesíteni ezeknek a filmeknek, hogy ott állandó és alkalmi, egyéni és gyűjteményes tárlatokon gyönyörködtessenek és formáljanak bennünket. Zay László A folyó vonala Vannak témák, amelyek mintegy függetlenül a film értékétől, semmiképpen nem hagyják hidegen az embert. Ilyen téma a zsidók üldözése, még inkább ilyen a gyermekeké. Egy zsidó kisfiú menekülését csaknem hetedhét országon át mondja el A folyó vonala, az olasz Aldo Scavardla filmje, igen egyszerűen és emberségesen. Nem borzongat különleges kegyetlenkedésekkel, holott az erőszak igazán mindennapos e háborús időkben. Nem érzékenyül el minduntalan, holott a szenvedés ugyancsak szánandó. Nem rázza öklét elvakultan a világra a szerző. Éppen ellenkezőleg, hősével együtt, gyermeki hittel kutatja az érdemeket nemcsak a bátrak, partizánok és ellenállók között, hanem a gyávábbak között is, akiknek lelkierejéből gyakran csak egyetlen, tétova, vacogó jócselekedetre telik. Ki tudja? Talán éppen a bizalom bátorítására. Ahová lépek, ott fű nem terem „La moutarde me monte au néz” — így szól e francia film eredeti címe. Szinte érthetetlen szó szerinti fordításban: orromba száll a mustár. Hiszen ismerni kell hozzá nemcsak a francia mustár csípős, pikáns, pompás zamatét, hanem e francia szólás átvitt értelmét is: fejembe száll a vér, elvesztem a türelmem, megdühödöm. E változatok még mindig messze esnek a magyar címtől. Ahová lépek, ott fű nem terem. Nem pusztán a fordítás nehézségeit példázza e metamorfózis, hanem inkább a két kultúra különbözőségét. Ami francia földön tipikus lehet, a választási hadjárat, a sztárkultusz, a sajtószenzáció és más egyéb, az itthon ismeretlen, így jószerivel érdektelen. Különösen olyan középszerű, kissé hevenyészett történetben, mint a szorgalmas vígjátékszerző és rendező Claude Zidi munkája. Mindazonáltal akad egy ismerős, érdekes figura , a kitűnő Pierre Richard (az ugyancsak kitűnő Tahi Tóth László hangjával). Most a komikus ugyan nem felemás cipőben csetlik-botlik, de nem kevésbé sete-sután, szerencsétlenkedve, mégis szerencsésen forgolódik bakfis tanítványai, a politikusok, a filmesek és az újságírók társaságában. Ha nem kell tüstént továbbállnia, a komédiákban már-már kötelező száguldozás jegyében, akkor, ahová lép, ott humor terem. B. E. _ Magyar Nemzet_ KÉT VENDÉGJÁTÉK A Szabadkai Népszínház Tartuffe A rendőr főhadnagy elzengi a király dicséretét, leleplezi Tartuffe mesterkedéseit, majd súg valamit a teljes bocsánatot nyert Orgon fülébe, aki föleszmélve kábulatából („Jól mondod ezt, igen, menjünk hát mind eléje / S hálás szivünk az ő kegyes szívét dicsérje) — népes családjával és egész háznépével az uralkodó elé siet. Ekkor a hadnagy elengedi foglyát, hahotázni kezd, kezet ráz Tartuffe-fel. Így végződik Molière vígjátéka a Szabadkai Népszínház előadásában, Harag György marosvásárhelyi főrendező vendégrendezésében. A jóságos király és a hiszékeny polgár, háta mögött cinkos egyezséget köt a hatalom képviselője és az álszent csaló. Az egyezségnek ára van. Nemcsak a Moliére-figurák elő- és utóéletében, hanem az előadásban is. Harag György tudja ezt, nagyon tudatos rendező. Következetesen alakítja a szöveget, formálja a játékot, hogy ehhez a végkövetkeztetéshez, figyelmeztető befejezésihez eljuthasson. A tragikomédia helyenkint, időnkint nehezen alkalmazkodik a rendezői szándékhoz, a társulat egy része sem győzi színekkel és változatos "eszközökkel az ebben a felfogásban megkívánt sarkos stílust, a közönség zavarban van, nyugtalan. S az utolsó jelenet után sokan tanácstalanul állnak fel. Talán majd csak este otthon, vagy mástran ötlik fel a megfejtés. Pedig sejthettük volna. Pernelle asszony fátyla mögül se lát, se hall — a bigottnál is bigottabban rajong Tartuffejáért. Marianne ostoba liba, elkényeztetett úrilány, akinek magához való esze sincs, a hólyag Valérral együtt szinte megbűvöltett állja a csapásokat. Damis ideggyenge úx-ifiú, botcsinálta lázadó, Cléante cselekvésképtelen szószátyár. Nem csoda, ha ebben a társaságban Dorine komorna kicsattanó kedélyével, eszével és furfangjával főszerephez jut: az érzéki, mostohalányát kedvelő, a fiatalokat szerető Elmirát könnyen ráveszi, hogy csalja tőrbe Tartuffe-öt. A zsarnok, felfuvalkodott, újgazdag Orgon meggyőzése azonban már nehezebb feladat. A csuhába és karócba bújtatott, már-már kihívó nyíltsággal szerepjátszó Tartuffe kegyetlenül céltudatos, kemény ellenfél. Felkapaszkodásához eszköznek tekint mindenkit, sohasem gondol azzal, mi lakik a másikban, így ér célt, és így veszt rajta. Elmira iránti vágyakozásában éppoly elvakult, mint politikai cselvetésében — mintha csak sejtené, hogy a hatóság emberében, a hadnagyban végül majd cinkosra talál az újabb mesterkedéshez. Ehhez a végső egyezséghez azonban nehezen igazodik a Moliére-komédia. A szentek mozgatható, embernagyságú agyagszobraival berendezett helyszín (Petrik Pál díszlete) néhány barokk karosszékével inkább raktár, mint házikápolna (vagy előtér?). A Megfeszített háttérben magasodó szoboralakja nagyon is erőltetett jelkép, miként nehezen bonyolódik asztal nélkül a híres leleplezési jelenet is. Az időnkint csak alsóruhát viselő hölgyek és a jobbára kortalan jelmezekben járó urak (Tamás Anna vendégtervező munkája) mintha légüres térben mozognának. Az az érzése a nézőnek, hogy a tervezők Harag György rendezői kívánságának megfelelően mintegy kiemelték korukból a komédia szereplőit, de ugyanakkor nem tudták őket biztonságos talajon elhelyezni. Nem az a baj, hogy ez a szcenírozás, ez a befejezésben kicsúcsosodó elgondolás megmásítja Moliére szándékát a deus ex machinában kifejezett kénytelen megalkuvást, hanem az a baj, hogy a társulat ezt az érdekes elgondolást nem tudja árnyaltan megvalósítani. Nem tudja árnyaltan megvalósítani az elgondolást Harag György sem: kivált a színészi játék irányításában. Igaz, remeg Tartuffe-ja van. Pataki László pompás orgánumát és kitűnő beszédkultúráját alá tudja rendelni a szerep megkívánta hajlékonyságnak — égő szemű kolosszus, kíméletlen fenevad, aki semmitől sem retten vissza, ha vágyai kielégítése a cél. Árok Ferenc Orgonja is kiváló, kisstílű házizsarnok, aki üres hólyagként lappad össze, amikor az istenített Tartuffe lelepleződne előtte, és ellene fordul Karna Margit Dorine-ja maga a tenyeres-talpas népi kedély, bölcsesség és jóság — színes, változatos, még helyenkénti harsányságában is meggyőző alakítás. A nagy hármas mellett még Albert Mária Elmirája dicsérhető a tartózkodó ízléssel eljátszott, érzékiségből fakadó jóság elhihető ábrázolásáért. Ám a többiek (Majoros Kati — Pernelle asszony, Kerekes Valéria — Marianne, Bicskei István — Damis, Bata Ferenc — Valér, Szabó Ferenc — Cléante) olyan hibában A csaknem háromezer éves kínai irodalomban, bár korán utalnak az emlékek a drámai művészetekre, viszonylag későn születik meg az írott dráma, az udvari és utcai mulattatók játékaiból, hangszeres, énekes, táncos vagy akrobatikus műsoraiból. A mongol Jüan-dinasztia idején, nagyrészt a tizenharmadik század második felében, Kuan Hancsing teremtette meg a klaszszikus kínai drámát, nevezetesen: a rendszerint előjátékkal is bevezetett, felvonásokra tagolt, s egy énekes és több prózaszereplővel előadott, fordulatos cselekményű, tömör stílusú, szabályokhoz igazodó cacsát, mint amilyen a néhány esztendeje a 25. Színházbanelőadott Tour igaztalan halála, vagy mint most a Radnóti Miklós Színpadon, a pozsonyi Poeticka Scena vendég előadásában bemutatott Pavilon a folyó felett "és Az erőszakos című komédiák. A színészek, mutatványosok, örömlányok körében élő, érvényesülésében aligha bizakodó Kuan Hang-csing természetesen az egyszerű emberek szemszögéből írta meg történeteit, a kiszolgáltatottakat pártolta a szélhámosok ellenében. Mindkét művében a hatalmaskodó Lu Csaj-lang főtisztségviselő okozza a bonyodalmakat. Az elsőben, a Pavilon a folyó felett című játékban hamis vádakkal halálra ítélteti Paj hivatalnokot, mert annak feleségét kívánja, a leleményes asszony azonban megmenti férjét. A másodikban, Az erőszakosban pedig Lu Csaj-lang sorra elrabolja a férjektől asszonyaikat, a párok azonban most is újraegoadásra találnak, mi több: ezúttal Lu Csaj-lang fejét leüti a bakó. Látnivaló, mind a fordulatok, mind pedig a figurák egyszerűek, ismerősek, tipikusak. Akár a commedia dell’artéban vagy akár népi játékainkban. Nem is valamilyen képzeletbeli, korabeli, vagy éppen kortárs kínai stílust imitálnak, hanem inkább a színház nemzetközi jellegét, népi eredetét és közös szellemiségét sugallják a Poeticka Scena fiatal, fáradhatatlan színészei, Stanislav Párnicky rendezésében, életvidám előadásukkal, amelyet feltétlen közérthetőség, játékosság és mozgalmasság jellemez, szenvednek, amely úgy látszik határainkon túl ismételyéri a magyar nyelvű színházakat: artikulációjuk tisztátlan, beszédjük néha teljességgel érthetetlen. Két rövid, de fontos szerep alakítója még kivétel ez alól: Remete Károly Lojális ura és Sebestyén Tibor rendőr hadnagya világosan, érthetően szólal meg. Hullámzó a játék, hullámzó az előadás a váltakozó értékű színészi teljesítmények és a túlzott következetességében némileg erőltetettnek tetsző rendez® elgondolás következtében. Sokáig nem tudjuk, mire akar jutni külsőségedben lecsupaszított, érzelmekben felhevített előadásával. De amikor végre megértjük, amikor végre megérteni engedi szándékát, egy érdekes és tanulságos este emlékével távozunk a színházból. Ezúttal a Szentendrén levő Pest megyei Művelődési Központból, ahol a Szabadkai Népszínház három napig vendégszerepelt Barta András Egy hibája akad azért e játékmódnak: kevéssé alkalmas a jellemek árnyalására, a feszültség fokozására, gyakran a komikummal párban járó tragikum érzékeltetésére. És egy hibája akadt e vendégjátéknak is: talán a hírverés vagy a szervezés hibája, remélhetőleg nem az érdeklődés hiánya miatt, mintegy félház előtt elevenedtek meg a középkori kínai komédiák. Bogácsi Erzsébet Giorgione születésének ötszázadik évfordulóját egész Olaszországban emlékkiállításokkal ünneplik meg. Giorgione szülőhelyén, Castelfranco Venetóban két kiállítást is rendeztek, amelyeken olasz és külföldi képtárak és múzeumok által kölcsönadott Giorgione-képek és dokumentumok láthatók.A Shaw „Szerelmi házasság” című színművét a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István színművészeti főiskola végző hallgatóinak előadásában, Harag György rendezésében bemutatta magyar nyelvű adásában a román televízió. Voltaire halálának kétszázadik évfordulójára emlékkiállítás nyílt a nagy francia író és filozófus személyes tárgyaiból kézirataiból és könyveinek első kiadásaiból a sceaux-i kastélyban. A pozsonyi Poeticka Scena Középkori kínai komédiák SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Magyar Állami Operaház• A bolygó hollandi (M., bék. 9.) (7) — Erkel Színház: nincs en. — Nemzeti Színház: Káin és Ábel (7) — Népszínház: Cserepes Margit házassága (fél 8) — Madách Színház: Egy vadász halála (7) — Madách Kamara Színház: Kései találkozás (L/2. bék.) (7) — Vígszínház: Jó estét nyár, jó estét szerelem (7) — Pesti Színház: Ami a legszentebb (TV. béri. 3.) (7) —• József Attila Színház: Úrhatnám polgárok (V. béri. 6.) (7) — Thália Színház: vidéki szereplés — Fővárosi Operettszínház: Balettest (7) — Zsebínház: Ő meg ő (fél 8) — Vidám Színpad: Kölcsönlakás (fél 8) — zeneakadémia: az MRT szimfonikus zenekarának koncertje (Tavaszi bék. C/6.) (fél 8) — Állami Bábszínház: Népköztársaság útja: Vásári bábkomédiák (du. 3). Jókai tér: Ezüstfurulya (de. 10) — Fővárosi Nagycirkusz: Cirkuszvilág (fél 8). Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. BONIiY M. \ * Kisstadion június 30. július 1. július 2. Az előadások este 7 órakor kezdődnek Jegyek válthatók az Országos Rendező Iroda Jegyirodájában V. ker., Vörösmarty tér 1. sz. Telefon: 176—222, az üzemi közönségszervezőknél és a helyszínen .Csütörtök, 1978. Június . Befejeződött az NDK írókongresszusa Szerdán Berlinben befejeződött az NDK VIII. írókongresszusa. A háromnapos tanácskozás első napján részt vett Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke. A kongresszus utolsó napján az írószövetség díszelnökévé választották Anna Segherst. A vitában szerdán felszólalt Csák Gyula, a Magyar Írók Szövetségének titkára és tolmácsolta a magyar írók üdvözletét Az NDK írószövetségének új elnöke Hermann Kant lett Alelnökök: Jurij Brezan, Gerhard Holtz-Baumert, Rainer Kerndl, Joachim Nowotny és Max Walter Schulz. A szövetség első titkára ismét Gerhard Henniger. NAPLÓ A Színházművészeti Szövetség vendégeként Budapesten tartózkodik két neves bolgár színművész: Lara Krémen, a szófiai „Könny és Nevetés” színház, valamint Aszen Tosev, a perniki színház tagja. Ugyancsak a szövetség vendége volt Ingeborg Pitzsch, a berlini Theater der Zeit folyóirat kritikusa. A Vígszínház munkásságát tanulmányozta, mivel a színház az ősz folyamán Berlinben vendégszerepel a Popfesztivállal és a Jó estét nyár, jó estét szerelemmel.* A Képcsarnok vidéki bemutatótermeiben hat kiállítás nyílik meg ma délután. Veszprémben a Dési Hiben teremben Kontár Gyula, Nagykanizsán, az Egry József-teremben Szekeres Emil, Kecskeméten, a Képcsarnokban Izsák József, Békéscsabán, a Munkácsy Mihály-teremben Hajós Éva, Salgótarjánban, a Képcsarnokban Kiss Attila festőművészek, Szombathelyen pedig a Derkovitsteremben a Csongrád megyei festőművészek kollektív kiállítása. A tárlatok két hétig tekinthetők meg. KI Az Állami Hangversenyzenekar az év első felében javarészt külföldön vendégszerepelt: januárban a Német Szövetségi Köztársaságban 25, áprilisban Ausztriában 2 és Svájcban 4, májusban pedig ismét Ausztriában 6, Olaszországban 8 hangversenyen — mondották el szerdán, a Vigadóban rendezett tájékoztatón. A zenekar — Ferencsik János vezényletével — sikerrel szerepelt a többi között Bonnban, Frankfurtban, Linzben, Bernben, Genfben, Salzburgban, Torinóban, Velencében és Grazban. Rádiófelvételt is készítettek velük Grazban és Torinóban és szinte valamennyi helyen ismét vendégszereplésre hívták a zenekart. • A fővárosi állami zeneiskolák központi hangversenyét június 3-án, szombat délután négy órakor rendezi meg a fővárosi tanács művelődésügyi főosztálya a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A belépés díjtalan.* A napokban elhunyt Szalóky Sándor festőművész akvarellműveiből kiállítás nyílik meg ma délután 5 órakor a Tanács körúti Mednyánszkyteremben. A két hétig tartó tárlatot Borbély László művészettörténész nyitja meg. # Ibsen 1882-ben írt A népgyűlölő című színművének színes tévéváltozatát elkészítette az osztrák televízió Georg Marischka rendezésében. * A Néprajzi Múzeum gyűjteményéből első ízben mutatják be azokat a kőkori vadász-, halász-, gyűjtögető eszközöket, amelyeket Roheim Géza etnológus, pszichológus gyűjtött 1928—30 között ausztráliai kutatásai során.A A Hazafias Népfront budapesti bizottsága — több más szervvel együttműködve — irodalmi vetélkedősorozatot hirdetett meg a „Kell a jó könyv ’77” olvasópályázat keretében. A vetélkedősorozat, amelyről tegnapi lapunkban tévesen azt írtuk, hogy most lehet rá jelentkezni, ma a Láng Gépgyár művelődési központjában megrendezett dör,+ével fejeződik be. • Június 1