Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-09 / 186. szám
Szerda, 1978. augusztus 9.) , Magyar Nemzet. „ Vess öszve jelenkort... ” Egy nap Balassagyarmatért Pár lépés a határ. A főútról nyíló Mikszáth Kálmán utca a magyar—csehszlovák határátkelő-állomáshoz vezet A határon éjjelnappal van szolgálat Éjjelnappal zajlik a határátkelés. Innen a fő irány a Tátra. A lengyelek is előszeretettel veszik igénybe ezt az átkelőhelyet. A ki- és beutazók száma évente meghaladja a 400 ezer főt. A külföldiek szívesen időznek a szép és tiszta városban, ez viszont hatalmas terhet rak a kereskedelemre. Balassagyarmat — régebben — büszkén vallotta magát kereskedővárosnak. Joggal tette. A harmincas években 260 üzlet állt az élénk kereskedelmi élet szolgálatában. Ma kisebb-nagyobb áruházak vették át a kiskereskedelem szerepét, a lakosság elégedett. Igaz, sokan járnak vásárolni a megyeszékhelyre, Salgótarjánba, de onnan meg átjönnek Gyarmatra. „Jobb a szomszéd kerítése” — vallják Számosan a régi nézetet Tanácstagi alap Dél körül találkozóm van dr. Petrik Jánossal, a városi tanács vb-titkárával és Páll Imrével, a városi népfrontbizottság titkárával. A tanácsháza impozáns épületét állványerdő borítja. Ráfér a „generáljavítás”. 1914- ben épült, az egykori Magyar Királyi Szálló helyén, eklektikus stílusban, négy oszlopos erkéllyel. Valahogy mégis megtalálom a bejáratot, és egy ideiglenesen ácsolt falépcsőn feljutok az emeletre. Kívül-belül tataroznak. De mi ez ahhoz képest, ami a városban végbement: öreg, 80—100 éves épületek megfiatalítása és modernizálása, 5 új lakótelep felépítése, üzemtelepek, gyári csarnokok létesítése, s mindez olyan mérnöki gondossággal és lokálpatriotikus szeretettel, hogy megőrizzék a táj karakterét, és zöldelljenek a parkok, nyíljanak a virágok. Tervek, teljesítések, számadatok és elvégzendő feladatok egymásutánja határolja be témakörünket. Számok, adatok, amelynek fedezetét munkáskezek garantálják. A Nyirjesi-tó rendezése ebben az évben befejeződik. Az üdülőterület a rendezési tervnek megfelelően lesz kiépítve. A határátkelőhely csinosítását megkezdik, parkosítják, a járdát helyreállítják. Aztán a kórház rekonstrukciója. A lakásállomány növelése- Kérik a vállalatok, üzemek vezetőit, hogy minél több munkásnak biztosítsanak lakásvásárlási kölcsönt... Ebben a nagy és átfogó városrendezésben részt vesz egész Balassagyarmat. A városi népfrontbizottság lendületes szervezésében a gyárak, üzemek 260 szocialista brigádja a motor. A szocialista brigádok példája kedvező hatással van az általános munkafegyelemre, a társadalmi munkára is. Ők kezdeményezték a vietnami műszakokat, a kommunista szombatokat, felajánlásaik nyomán indult el az „Egy nap Balassagyarmatért” és az „Egy nap gyermekeinkért" mozgalom. Új színt jelent a város életében a számban egyre növekvő műszaki értelmiség. A településfejlesztést segítő társadalmi munka értéke az 1978-as évben eléri a 4 millió 350 ezer forintot. Példás — és immár hagyományos — a népfront és a tanács együttműködése, az alkotmányos munka, a tömegkapcsolatok erősítése, s a lakosság szocialista szellemű nevelése terén. A népfront az idén öt körzeti bizottságot hozott létre, 100 főre emelve az eddigi 42 tagú városi népfrontbizottságot. A körzeti bizottságok választásán a városi tanács elnöke adott tájékoztatót a tervekről, s a tanácstagok megjelenésükkel is segítették a választások sikerét. A város fejlesztésével összefüggő legfontosabb kérdésekben a tanács már az előkészítés időszakában véleményt kér a népfronton keresztül a lakosságtól. Ennek figyelembevételével készítette el a város ötéves tervét. A népfront vezetőit rendszeresen tájékoztatják a tanácsülésekről. Ebben az évben a városi tanács tanácstagi alapot létesített. A hetventagú tanács minden tagja tízezer forintos alappal rendelkezik, amelyet választókörzetében saját belátása szerint felhasználhat. Jó példa Siket Béla ipariskolai tanár, az Április 4. lakótelep tanácstagjának jól kamatozó „gazdálkodása”. Az alapból anyagokat vásárolt, és társadalmi összefogással — az ipari tanulók segítségével — a lakótelepen játszóteret és parkot létesítettek százezer forintos értékben. De van már példa a kooperációra is. A tanácstagok az alapokat összeadták és az öszszegyűlt tízezreket járdaépítésre fordították. Természetesen az érintett utcák lakóinak közreműködésével, társadalmi munkájukkal gazdagítva az értéket. A tanácsnak most az a terve, hogy a jól „gazdálkodó” tanácstagok alapját ösztönzésül jövőre megemeli — akár a kétszeresére is —, az improduktív körzetektől viszont esetleg meg is vonják az alapot. „Válogatott” főállatorvos Az üzemek és a körzetek nagy lelkesedéssel vállalták Balassagyarmat sportéletének társadalmi támogatását. Öltözőt építenek a futballpályán, kis sportpályákat az iskolák udvarán és valamennyi sportlétesítményt rendszeresen karbantartják. A Kábelművektől kezdve a Gyógyszertárközponton át az Ipoly Bútorgyárig a vállalás értéke több mint 900 ezer forintra tehető. A FŰSZERT és a TÜZÉP egy-két kommunista szombat munkabérét ajánlotta fel sporttámogatásra. A lelkesedés érthető: a BSE labdarúgócsapata bekerült az NB II-be, 45 éves fennállása óta először. Dr. Fenyvesi Máté, a Fradi volt játékosa, 76-szoros magyar válogatott, a labdarúgószakosztály szaktanácsadója beszél a város jó „sportközérzetéről”, a mérkőzések látogatottságáról — 3—5 ezer néző — és a BSE megkapaszkodási tervéről. A népszerű „Tüske" nem öregedett — hajóban az ősz szálak már játékos korában megjelentek —, pedig az idő felette is jár. Fia most felvételizett a Tanárképző Főiskolán, s lassan eladósorba kerül a lánya is. Most is szerény, kevés beszédű, noha régi ismerősként üdvözölhettük egymást. A rá jellemző kevés szóval, de nagy elismeréssel beszél a város fejlődéséről, a kielégítő ellátásáról, no meg egy kissé epésen arról, hogy Gyarmaton alig akad Fradi-szurkoló, és ez állatorvosi munkájában is érezteti hatását. Egy vérbeli Fradi-szurkoló. ..ha macskáiénak fájt a feje”, már hívatta is az állatorvost, aki ugye, nem más, mint a Fradi népszerű volt játékosa. Munkájáról, Petrik tanácstitkár tájékoztat: — Fenyvesi Máté hat éve városi főállatorvos. Nagy elismerés övezi a munkáját. Főállatorvosi munkája és a sport minden idejét lefoglalja (erre helyeslőleg bólogat Tüske), mégis most beiratkozott a Marxista—leninista Egyetem politikai gazdaságtanára. (Tüske pironkodva hárítgatja el a dicséretet.) Az ember a tájban él Régi ismerősöket keresek. Réti Zoltánt, a város nagy hírű zeneiskolájának igazgatóját, a kiváló festőművészt, akinek műveiből június 2. óta szeptember 3-ig rendez kiállítást a Palóc Múzeum. Külföldön tölti a szabadságát. Nézegetem kiállított festményeit, és felidézem néhány évvel ezelőtt mondott szavait. ..Nem a műfaj szabja meg, hogy ki a művész. Csak a műve legyen jó és őszinte. A táj és az emberábrázolás szervesen illeszkedik egymásba. Az ember a tájban él, és éppúgy meghatározója annak, mint a táj, a mezők, a dombok és a hegyek”. Schumann Zoltánt, az ipari szakmunkásképző intézet volt igazgatóját, a városi népfrontbizottság elnökét, volt országgyűlési képviselőt — fájdalom — már sehol sem találhatom. Nincs már az élők sorában a „szegények orvosa” sem, dr. Bartha Elemér, az ezerágyas gyarmati kórház volt szemész főorvosa, aki soha egyetlen fillért sem fogadott el a betegeitől. — Nem erény ez — mondta akkor —, s ha mégis úgy adtak neki valamit, hogy csak később vette észre, szétosztotta a kórház szerényebb jövedelmű dolgozói között. S még halálában is adott. A városra hagyta a házát, hogy orvosszállót alakítsanak ki benne. A város dr. Bartha Elemért díszpolgárává fogadta. Kórházi főorvosi szobájában most dr. László Mária osztályvezető főorvos hisztopatológust találom. S ismét, mint annyiszor pályám során, elcsodálkozhatom az élet különcségein. Mármint azon, hogy ez a finom, érzékeny alkatú és modorú asszony naponta egy-két — volt nap, hogy nyolc — boncolást végez. Fogékony a meglepetésemre is, s anélkül, hogy szóban kifejeztem volna, válaszol: — Lassan ez a pálya is elnőiesedik. Munkám nyomasztó része — havonta 40—80 boncolás — háttérbe szorul, és a szövettan vizsgálatának tudománya kerül előtérbe. Talán a vizsgálati anyagok ébresztették fel bennem különösen az életigenlést. Szeretem az életet, s elítélek minden olyan tudatos emberi cselekvést, amely azember életének kioltására irányul. Dr. László Mária az Országos Béketanács tagja. — Csak húsz percre hagynák abba a világon a fegyverkezést, és a megtakarított pénzt az egészségügyre fordítanák ... — Az ember szépre és jóra vágyik. Vágyik arra, hogy szépet alkosson maga körül. S főleg arra, hogy békében, békességben éghessen. Hány esztendeje is? öt-hat éve, hogy ebben a helyiségben azt mondta nekem dr. Bartha Elemér: — Azt hiszem, azért is vagyunk, hogy örömet szerezzünk másoknak. Vagy talán már ezt is László Mária mondta? Most? Gál Zoltán A konzervipar teljes áruskálája a Skálában is ! Konzervekből egyszerűen, gyorsan készíthető ételötletek kirándulóknak, kempingezőknek Konzervétel-bemutató és kóstoló a Skála Budapest Nagyáruházban augusztus 10-én csütörtökön 15 órától 17 óráig A helyszínen szaktanácsot ad Pelle Józsefné !3 fűszert! Konzervvásárlásait is kezdje a Skálánál! Teniszpályás játszóterek a fővárosban Tíz teniszpályát épített a Fővárosi Kertészeti Vállalat a Népligetben, az óbudai hajógyári sziget parkjában és a XIII. kerületi Thälmann utcai lakótelepen. Budapest az idén összesen hetvenkét játszótérrel gyarapodik, ezeket elsősorban az új lakónegyedekben, és a megfiatalodó városrészekben létesítik. A játszótereken és a parkokban számos pingpong-, és sakkasztalt helyeznek el. Nagyszabású szabadidő-központtal gyarapodik a kelenföldi városrész is, ahol a tervek szerint 1980-ig korszerű sportkombinátot építenek. MINDENKI VETT? Nyerhet, ha MHV zsetonra vett! Aki ezzel a zsetonnal állami vagy szövetkezeti boltban S aerosolos, KMV spray készítményt vásárol, részt vesz a sorsoláson. 47 készítmény közül válogathat A zsetonok legközelebbi sorsolása:1373.szept. Név:_________________________ Lakcím:_____,_______________ A zsetont átvevő , üzlet neve:_______szám:_______ Válasz százötven kérdésre ÜPIMLÓCUS Így utólag visszapillantva, be kell vallanom: napilapban szokatlan egy ilyen írássorozat, amely többé-kevésbé az olvasóra bízza a következtetések levonását. Szokatlan, mivel az újságíró tulajdonképpen csak a feltett kérdésekben van jelen, azokkal próbálja kifejezni szándékát és elérni célját, nem magyaráz, nem befolyásol, csak a nyers pontossággal törődik. Mindezt a szokatlanságot nevezhetnénk kísérletnek is. A szándék egyértelmű volt: három fiatal, most végzett szakmunkás gondolkodásmódját, érzéseit, a világhoz való viszonyát igyekeztem megközelíteni százötven kérdéssel; ez jó néhány helyen sikerült is, másutt — minek tagadjam — nem egészen. Mi az, ami világosan és kedvező értelemben kiderült a három fiúról, Pajor László kőművesről, Holéczy Béla autószerelőről és Makai Lajos szobafestőről ? A legelső: önzésnek, erőszakos anyagiasságnak egyelőre alig találtam nyomát bennük, véleményük, gondolkodásmódjuk e tekintetben lényegesen különbözik attól a szemlélettől, amely a felnőtt társadalom oly sok tagjára jellemző. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ifjúságuknál fogva különbek más embereknél, csupán annyit, hogy gyermekkoruk viszonylagos védettsége mind ez ideig megóvta őket a „kaparj kurta, neked is jut” életérzéstől; önmagukkal, érdekeikkel még nem ilyen brutálisan tárgyilagos formában törődnek. Nem tudom, hogy „tisztaságukat” a későbbiek során megőrzik-e, nyilvánvalóan sok függ attól, miféle munkahelyi környezetbe kerülnek, a nem idealizált, hanem valóságos élet milyen nyomokat hagy majd bennük. F Figyelemre méltó, hogy azokra a kérdésekre, amelyek azt firtatták, vajon elégedettek-e eddigi életükkel, és jó várakozással néznek-e a jövőjük elé, mindhárman igenlő választ adtak. Közérzetük kétségkívül jó, mondhatnám olyannyira jó, hogy bizonyos ideig immunitást biztosíthat számukra a világ itt-ott fertőző hatásaival szemben; elégedettségük erőt is jelent. Válaszaikból az is világosan kiderül, hogy optimizmusukban nincs tudatlanság, kedvező lehetőségeiket speciálisan a mi társadalmunk jellegéből fakadónak érzik — egyáltalán nem közömbös számukra, hogy Magyarországon élnek. Helyeslésük tehát tudatos, és érdemes megjegyezni, hogy mindhárman az állandóságot, nyugalmat, létbiztonságot említették korunk s társadalmunk legnagyobb értékeként. Ez így nem politikai jelszó vagy hitvallás, hogyan is várhatna ilyesmit az ember azoktól, akik a politikában meglehetősen tájékozatlanok. Ők a politikából nyilván csak azt érzik, ami így vagy úgy közvetlenül érinti őket és különös módon mégis így tudták megfogalmazni, megközelíteni a lényeget, egyszerű szavakkal jellemezni az elmúlt húsz-egynéhány esztendő állandóságra, nyugalomra, kiegyensúlyozott fejlődésre törekvő politikáját. Tehát számukra — megint csak eltekintve a jelszavakat — a most felnövekvő munkásnemzedék számára, megfelelő ez a politika. Ezzel párhuzamosan válaszaikból az is világosan kiderült: viszolyognak az erőszaktól, a háborútól, a terrorizmustól, felfogják és átérzik a társadalmi igazságtalanságokat, nem nézik közömbösen, miképpen hánytorog, vajúdik a világ. Persze itt nem kell túlságosan meszszemenő következtetéseket levonni: egészében nem sokat értenek abból, amiről szó van, érzéseik, helyeslésük vagy helytelenítésük egyszerű, néhol a tájékozatlanságig egyszerű, de véleményüket mégiscsak a társadalmi légkör érlelte, félig-meddig öntudatlan ítéletükben benne van, hogy szocialista közösségben nőttek fel, s társadalmunk rendjét természetesnek tekintik. Mondhatnám úgy is, ennek a generációnak — legalábbis három képviselőjének — vérévé vált az, amit néha — kissé fellengzősen — szocialista gondolkodásmódnak nevezünk. ‘ Természetesen itt ennek a gondolkodásmódnak nem a legmagasabbrendű formájáról van szó, hanem valamely öntudatlan rátermettségről: életformánk a lételemük. Jó okkal fel kell említenem azt a — véleményem szerint — rendkívüli érdekes, negatívumokban is jelentkező műveltség és tudástiszteletet, amely kicsendült a fiúk válaszaiból, amikor ezt a kérdéskört érintettük. Mindenki előtt világos, aki válaszaikat figyelmesen olvasta, hogy ők hárman korántsem műveltek, sőt egy alaposabb vizsgálódás nagy réseket mutathatna ki általános műveltségükön. Bizonyosra vehetjük, hogy a világ számos más dolgában sem mozognak otthonosan, tájékozottságuk, tudásuk szűk körű és speciális. Ám a műveltség tisztelete, vágya és akarása megvan bennük, tudják, hogy a tudatlan ember, bármilyen jártas is legyen valamely szakmában, nem teljes értékű. Elismerik a szellemi értékeket, az értelmi teljesítményt, ha önmaguk tudatlanságát érzik, szégyent is éreznek. Ez a szégyenkezés azt jelenti, hogy kedvező környezetben, közegben, jó ráhatásokkal mindegyikükből a szükséges mértékig művelt és tájékozott ember lehet. Jó értelmű az is, hogy mindhárman számos olyan embert ,tudtak említeni, akik nem gyűlölnek senkit. Ezt megint ifjúságukkal magyarázhatnánk, de nem ennyire egyszerű a dolog. A gyűlölet és agresszivitás forrása mindig a megaláztatás és gátoltság. Örvendetes, hogy olyan fiatalokkal beszéltünk, akiket eddigi életükben alig-alig ért megaláztatás, s akaratuk csak nagy ritkán szorult gátak közé. Örvendetes, mert beszélgető társaink kiválasztása találomra történt, s így ami rájuk jellemző, társaikra is jellemző lehet. A százötven kérdésre adott válaszok természetesen nem csupán kedvező dolgokra hívták fel a figyelmet. Elhangzott sok olyan szó is, amely előítélet, tájékozatlanság, kispolgári szemléletmód jelenlétére utal. Itt-ott a részvétlenség nyomaival találkoztunk, s bebizonyosult az is, hogy a fiatal szakmunkások családjuk körén túl az emberekkel szemben eléggé közömbös magatartást tanúsítanak. Közönyük ugyan jóindulatú, csöppet sem ellenséges, ám mégiscsak beszűkülésre utal. Van egy-két olyan dolog is, amit, ha nem is rosszallással, de figyelemkeltő hangsúllyal kell megemlítenem. Sok válaszból az derült ki, hogy ezek a fiúk politikai kérdésekben tájékozatlanok, sok mindenről nem tudnak, s az, amiről tudnak, eléggé zavaros. A rájuk zúduló információáradatot képtelenek feldolgozni, nem mindig tudják hol, mi történt, s főleg ezt nem, miért. Más helyütt pedig a tömegtájékoztatás közhelyeit visszhangozzák tartalom nélkül. íves... abbahagyom az újjjságírói mérlegelést, az utólagos elemzést, hiszen bízom abban, hogy a figyelmes olvasó sok olyan összefüggést felfedezett a 150 válaszban, amelyet még itt megemlíteni sem tudok. Az ilyen olvasónak szívből köszönöm a figyelmét. Azoknak pedig, akiket netán untatott vagy bos Szantott, hogy egy nagy napilap hasábjain hosszú időn át három fiatal szakmunkás beszél a legkülönbözőbb, néha össze sem függő kérdésekről, csak azt tudom mondani: elnézést kérek — lehet, hogy tévedés —, de nekem az a véleményem, a valóság mindig érdekes. És ez a kísérlet, jól vagy rosszul, a valóságot próbálta szolgálni. Kristóf Attila 7