Magyar Nemzet, 1978. augusztus (34. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-29 / 203. szám
Kedd, 1978. augusztus 29. Nagyobb felelősség vár minden részvevőre Nemcsak az építőkön múlik a budapesti lakásépítési terv teljesítése Ha valami közügy, akkor a lakásépítés feltétlenül az, de elsőnek is a fővárosi munkálatok. Nem véletlen, hogy a Minisztertanács legutóbbi ülésén is tárgyalták. A kormány a Fővárosi Tanács és az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium együttes előterjesztése alapján vitatta meg a budapesti V. ötéves komplex lakásépítési terv megvalósításának helyzetét. A Minisztertanács korábban, így 1976-ban és 1977-ben határozatokat hozott a budapesti lakásépítési teendőkről és az augusztus 24-i ülésén a határozatok teljesítését elemezte. A közvélemény talán felvetheti: miért csak a fővárosi lakásépítést tárgyalta a kormány? Válaszként két okot említünk. Az egyik: a lakásgond a fővárosban a legnagyobb, itt kell a legtöbbet tenniük a résztvevőknek: a tanácsnak, a tervezőknek és a kivitelezőknek a lakásépítés folyamatrendszerében, amelyben bőven akadnak tennivalók. A másik: a vidéki városokban jóval kevesebb a lakásigénylő és ezzel az építőszervezetek szinkronban is vannak. Sőt, az őszi hónapokban jelentős számú munkaerővel segítenek az ÉVM- vállalatok a budapesti lakások befejező munkálatainál. Gondok Mindenképpen helyeselhető, hogy a Minisztertanács foglalkozott a lakásépítési helyzettel; egyetértés nyilvánul meg abban is, hogy a határozatok helyesek és időszerűek voltak, hozzájárultak a korábbi kedvezőtlen állapot javításához. Az intézkedések a tanács és a minisztérium részéről javították a lakásberuházások előkészítését, javult a beépítési tervekkel és a beruházási programokkal, valamint a műszaki-kiviteli tervekkel való ellátottság. Szorosabbá vált a beruházó, a tervező és a kivitelező vállalatok közötti együttműködés, hatékonyabbá vált a koordináció és az irányítás. A javulást mutatja: további építési területeket jelöltek ki, egyszerűsödött a beruházási programok jóváhagyása, gyorsult a hatósági engedélyezési, a műszaki átadási és üzembehelyezési eljárás. A beruházáselőkészítési feladatokat és időtartamukat folyamatterv rögzíti, a lakásépítéssel kapcsolatos feladatköröket az elmúlt év április 1-től megosztották az ÉVM és a tanács szervezetei között. A fővárosi tanács a lakásfejlesztéssel összefüggő beruházástervezési, területelőkészítési és hatósági, az ÉVM pedig a lakásépítéssel kapcsolatos teljes lebonyolítási, megvalósítási feladatokat látja el. A fenti időponttól a FŐBER felügyeletét a minisztérium látja el, a fővárosi tanács saját szervezetei útján gondoskodik a tanácsra háruló hatósági, szanálási, kártalanítási és egyéb feladatok ellátásáról. Az építési kapacitásigények kielégítésére tett eddigi intézkedések csak részben bizonyultak elégségesnek. A lakásépítési feladatok évenkénti növekedése a házgyári termelés bővítését igényli. A kapacitásnövelést a berendezések rekonstrukcióival kell megoldani, egyidejűleg műszaki és szervezési intézkedésekkel csökkentve a lakásegységre jutó élőmunka-ráfordítást. Segítette az építőszervezetek termelékenységének növelését a bevezetett bérpreferencia. A munkaerő stabilizálódását, a létszámhiány pótlását azonban nem tudták megoldani, a komplex lakásépítési folyamat hiányosságai, a termelésirányítás gyengeségei miatt nem tudták az élőmunka-ráfordítást a kívánt mértékre csökkenteni. Változatlanul gond: a munkaterületek egy részét még nem tudják a kormány által előírt időben az építőknek átadni. A lakás- és ipari szanálásoknál, a közművesítéseknél objektív nehézségek merülnek fel. A munkaterületek, illetve a szanáláshoz felhasznált lakások átadásánál mutatkozó minden időbeli eltolódás a kivitelezésnél idéz elő torlódásokat és rontja az ütemességet, a termelékenység növelését. Alapközmnyvek Nem javult megfelelően az anyagi-műszaki ellátás tervszerűsége. Az érdekelt minisztériumok és főhatóságok részéről a megfelelő anyagiműszaki ellátásra fokozott figyelmet kellett fordítani, azonban ez csak részben enyhítette a gondokat. A lakótelepek üzemeltetéséhez szükséges alapközmű, úthálózat, elektromosenergia-ellátás érdekében összehangolt intézkedések történtek. Nem sikerült azonban a fűtőmű-bővítéseket a tervezett határidőre megvalósítani, emiatt ideiglenes fűtőműveket helyeztek üzembe, ezek többletköltséget okoztak, de a lakások használatba vétele nem szenvedett késedelmet. A vaskohászati anyagokból, szerkezetekből, épületgépészeti termékekből és felszerelési tárgyakból, villanyszerelési cikkekből, kábelekből ismétlődő, tartós hiányok vagy a feladatokhoz nem igazodó szállítási határidők gátolják az építési munka tervszerűségét és minőségének javítását. Ezekkel a gondokkal nemcsak a kivitelező-szerelő vállalatok találkoznak, a magánépíttetők is ugyanezt panaszolják. A jelen és a jövő A minisztertanácsi előterjesztésekben szereplő összlakásépítési program az V. ötéves terv első két esztendejében túlteljesült. Erről az országgyűlés nyári ülésszakán is bőven esett szó. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a fővárosban az előző két évben együttesen 34 278 lakást vettek használatba, ez azonban tartalmaz 1272 olyan lakást is, amelynek műszaki átadása 1975-ben történt meg, azonban a használatba vételi engedélyek kiadására csak 1976-ban került sor. Milyen feladatokat kell az idén ellátnia a kivitelező szervezeteknek? Az állami lakásépítésnél az idei kivitelezői vállalás megfelel a minisztertanácsi előterjesztésekben szereplő ütemezésnek. Idén az ÉVM kivitelező szervezetei 11 370 állami lakás megépítését vállalták, ebből a 43. számú Állami Építőipari Vállalat és a Budapesti Lakásépítő Vállalat 11 072 célcsoportos lakás kivitelezését végzi, ez összhangban van a terv szerinti előirányzattal. A teljesítés elősegítése érdekében az ÉVM vidéki vállalatai kaptak kijelölést több mint 1700 lakás szak- és szerelőipari munkái elvégzésére, döntően a negyedik negyedévben. Itt említjük meg, hogy a minisztérium 30 kivitelező szervezete segítséget ad a budapesti komplex lakásépítési feladatok ellátásához, a fővárosi tanács felügyelete alá tartozó hat vállalat pedig a lakásépítéshez kapcsolódó létesítményekhez járul hozzá. Kapcsolódó létesítmények Az előző két évi előirányzatok teljesítése a gyermekintézményeknél megfelel a normatívák szerinti lakásarányos mértéknek, azonban még nem tudták pótolni az előző tervidőszakok lemaradását. A kereskedelmi, szolgáltatási, egészségügyi és közösségi létesítményeknél a hiány jelentékenyebb. Emiatt az új lakótelepeken ellátási gondok mutatkoztak, így Békásmegyeren, Újpesten, Kőbánya-Újhegyen és Pesterzsébeten. A feszültségek enyhítésére ideiglenes üzleteket, lakásóvodákat és napköziket létesítettek. Segíti az elmaradások felszámolását, hogy a kapcsolódó létesítmények építésével szakosított vállalatot bíztak meg, kialakult a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál a gyártó kapacitás. Sőt, a könnyűszerkezetes iskola bemutatására is sor került augusztus elején. Székesfehérvárott, a vállalat igazgatója, Kiss József beszámolt az angol CLASP könnyűszerkezetes építési rendszerről az érdekelteknek. A megyei építőipari vállalat — magyar anyagokból — öt negyed év alatt 16 tantermes iskolát szerelt össze. A másodikat pedig egy év alatt. Ezt azért említjük, mert Angliában — ahonnan a technológiát vásárolták — hasonló idő alatt építkeznek. Nem lesz könnyű a könnyűszerkezetes építési módszer bevezetése, mert bőven vannak ellenzői és különböző érveket sorakoztatnak fel. A minisztériumban ez év elején aktívát tartottak, ezen Fock Jenő, a Politikai Bizottság tagja is megjelent és hozzászólásában megemlítette: annak idején a házgyár ellen is érveltek, de végül is győzött: a 15 éves lakásépítési program, teljesítésében, a tömeges lakásépítésben fontos szerepet töltött be. Így lesz a könynyűszerkezettel is — mondotta egyebek között. Az MSZMP Központi Bizottsága 1964-ben hozott határozatot az építőipar feladatairól, ennek megvalósítását bizonyítja az egymillió új lakás felépítése. Új technológiákat alkalmaztak, lendületet vett az építés gépesítése. A XI. pártkongresszus megjelölte az építőipar fejlesztésének fő irányát. Termelési teljesítőképességét az elkövetkező 15 évben az 1975. évinek a két és fél, háromszorosára kell növelni. Kádár János, a Központi Bizottság első titkára az április 19—20-i tanácskozáson foglalkozott a lakáskérdéssel. Idézzük szavait: „Most feladataink között szerepel, hogy a Központi Bizottság még az idén napirendre tűzi az új távlati lakásépítési tervet, mert a lakáskérdés ma is társadalmunk rendkívül fontos, eleven szociális problémája, és valószínűleg még egy ideig az is marad.” Víg István III. Az általános jobbratolódás egyik tünete volt, hogy 1938 tavaszán és nyarán három olyan országos politikai napilappal — a Pethő Sándor vezette Magyarság, a Nemzet és a Magyar Hírlap — lett szegényebb a magyar sajtó, amelyek szemben álltak a német nagyhatalmi politikával és a nemzetiszocializmussal, napilaphoz jutott viszont a nyilasmozgalom. A Fővárosi Cégbíróság irattárának tanúsága szerint, 1938. augusztus 8-án. ..dr. Pethő Sándor hírlapíró és dr. Ángyán Béla országgyűlési képviselő a Magyar Nemzet napilap kiadásának finanszírozására korlátolt felelősségű társaságot alapított. A társaság székhelye: Budapest, VI., Aradi u. 8. Törzstőkéje: 10 000 P, amelyet a két alapító tag 50—50°/n-os arányban fizetett be”. Jenei Károly levéltári kutatásai alapján tudjuk, hogy az augusztus 18-án kelt 5857/ 1938-as miniszterelnökségi okirat engedélyezte Magyar Nemzet néven ..időszaki napilap alapítását, hétköznap 16, vasárnap 32 oldal terjedelemben”. (Fővárosi Cégbíróság Irattára, Cg. 40 632 sz. A kft. egyik alapító tagjaként szereplő Ángyán Béla politikai arculatát az jellemezte, hogy Bethlen István egyik bizalmasa volt. Mellette kezdte pályafutását 1919-ben, a bécsi ellenforradalmi komitében. 1922-től Bethlen kormányzása alatt öt évig volt a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője, majd igazságügyi államtitkár a Bethlen-kormány 1931-ben történt lemondásáig. Alapító tagsága az uralkodó osztály egyik csoportjának befolyását jelezte. Bethlen volt a feje annak az irányzatnak, amely a harmincas évek közepétől egyre világosabban látta, hogy az ország önállóságát súlyosan fenyegeti a hitleri politika. Az ellenforradalmi rendszer stabilizációjának megalkotója veszélyeztetve látta egész konstrukcióját. Külpolitikai koncepciójának tengelyében kezdettől a területi revízió állt. Ezért orientálódott az olaosz fasizmusra és a német nacionalizmusra, amelyek kikezdték az első világháború utáni európai elrendeződést. Hitler hatalomra jutása után azonban Bethlen ráeszmélt, hogy a náci nagyhatalmi politikának magyar vonatkozásban csak mellékes mozzanata, átmeneti taktikája bizonyos revíziós, területi igények részleges támogatása. Valójában ez a politika stratégiailag létében fenyegette a megmaradt, trianoni Magyarországot is. A Magyar Nemzet Lapkiadó Kft. hivatalosan jegyzett alaptőkéje tízezer pengő volt. Napilap megindításához azonban ennek sokszorosa kellett. Bankhitel és bankgarancia, a nyomdaszámla, a papír, a szerkesztőség és a beharangozás, terjesztés költségeinek fedezésére. Ennek eredetére célzott a Wiener Neueste Nachrichten előzetes információja és a Magyar Nemzetet pályáján végigkísérte a gyanúsítás, hogy gazdája a Grosz és a Tébe. Még jóhiszemű, a lappal rokonszenvező megfigyelők is készpénznek vették olykor ezt a demagógiát. A hazugság legtapadósabb válfaja a féligazság. Közismert tény ugyanis, hogy a tőkés társadalomban a polgári sajtót a nagytőke finanszírozza. Közvetlenül vagy különböző intézmények, esetenként állami szervek közbeiktatásával. A gyáripar, a finánctőke és kisebb részben a nagybirtokos arisztokrácia anyagi támogatása biztosította az egész magyar polgári sajtó létét a szélsőjobboldali fasisztától a baloldali polgári ellenzéki orgánumokig. Tehát közöttük a Magyar Nemzetét is. Annak sugalmazása azonban, mintha a Grosz és a Tébe támogatása a Magyar Nemzet egyedi jellemzője, kiváltsága, vagy egyenesen monopóliuma lenne, célzatos porhintés volt. Később, 1940 februárjában bizonyos Kovách Andor a Turul Szövetség lapjában, a Magyar Életben (Kovách Andor: Levél a ..NémetRovat” szerkesztőjéhez. Magyar Élet, 1940. 2. sz.l. annak az állításának alátámasztására, hogy „a lapot nagy részben zsidó pénzen, zsidó érdekek védelmében alapították”, megkockáztatta azt a kacsát is, hogy „a lap egyik főcenzora, Fenyő Miksa, a Gyász Maxija, az ő kézjegye nélkül jelentősebb cikk ki nem szedhető”. A légből kapott, hangzatos valótlanságot nagy garral kapta fel az Új Magyarság februári 8-i száma. Amikor azonban a Magyar Nemzet már vasárnapi válaszában közönséges rágalomnak bélyegezte ezt a nevetséges állítást, és gyanúsítása bizonyítására szólította fel a szélsőjobboldali propagandát, a válasza mélységes hallgatás volt. Ilyenfajta ellenőrzést természetesen senki sem gyakorolt és nem is gyakorolhatott Pethő Sándor lapja fölött. Ugyanakkor tény, hogy a Magyar Nemzet alapításában és finanszírozásában valóban kezdeményező szerepet vállalt a magyarországi gyáriparnak és banktőkének az a szektora, amelyet nemcsak érdekeiben, de létében is fenyegetett a német terjeszkedés veszélye, az ország önállóságának megsemmisítése. Az objektív valóság eltorzítása viszont annak a szélsőjobboldali propagandának volt tudatos, elterelő manővere, amely anyagi tartalékai javát valóban nem a magyar tőkés köröktől, hanem német, vagy azokkal összefonódott erőforrásokból merítette. Pethő Sándornak 1940 nyarán, kétévi működése után bekövetkezett kényszerű távozása után a lap szerkesztését Hegedűs Gyula vette át. Ettől kezdve fokozatosan növekedett Szekfű Gyula szellemi irányításának jelentősége. Erre a szerepre predesztinálta személyisége, és a Bethlen és köréhez, valamint a hivatalos kormánykörökhöz fűződő kapcsolatai. A lényegében kettős irányítás azonban a mindennapi gyakorlatban ellentéteket szült. Ezek kiéleződése oda vezetett, hogy 1943. május 20-án Hegedűs Gyula távozott a felelős szerkesztői állásból, és helyét Barankovics István, a Kis Újság addigi szerkesztője vette át, és vele együtt ment el a Magyar Nemzettől egy időre Karragi György, Lendvai István és Kunszery Gyula. Megmaradt a lap törzsgárdája — belső és külső munkatársak egyaránt — és természetesen nem változott a Magyar Nemzet politikai iránya sem. Egy szerkesztőségi cikk hangsúlyozta is, hogy a lap nem szakadt ketté, és felsorolta huszonegy belső munkatárs nevét, közöttük Arató Antalt, Balla Ödönt, Bártfay Erzsébetet, Bisztray Kálmánt, Drippey Kiss Gyulát, Frey Andrást, Geleji Dezsőt, Gogolák Lajost, Horváth Zoltánt, Izsáky Margitot, Magyar Imrét, Mikszáth Antalt, Papp Antalt, Szabó Istvánt, Szabó Zoltánt, Szilágyi Istvánt, Tombor Jenőt, Várkonyi Tituszt, Vécsey Leót, Wesselényi Miklóst. Az állandó külső munkatársírók között megemlíti Almássy Józsefet, Andorka Rudolfot, Bajcsy-Zsilinszky Endrét, Bernát Aurélt, Bóka Lászlót, Devecseri Gábort, Fodor Józsefet, Galamb Sándort, Barháti Huszár Aladárt, Kovács Imrét, Krenner Miklóst ,Spectatort. Szekfü Gyulát, Szentkuthy Miklóst, Tildy Zoltánt és másokat. Bemutatkozó cikkében A magunk útján cím alatt május 23-án. Barankovics István hangsúlyozta, hogy Pethő Sándor szellemében kívánja szerkeszteni a lapot, amely ,,a szabad, független magyarok szócsöve” marad, ígéretét a lap maradéktalanul beváltotta. A Magyar Nemzetet sokfajta hatás érte. A már említett konzervatív és tőkés befolyás mellett itt kerestek és találtak fórumra németellenes fajvédők, progresszív katolikusok, polgári humanisták, népi írók, a Nyugat köréhez tartozók, haladó hazafias értelmiségiek, később szociáldemokraták. Markos György személyében volt a szerkesztőségnek kommunista munkatársa is. Gyűjtőhelye volt a lap a németellenes szellemi ellenállás minden színárnyalatának. Szélsőségesen ellentétes álláspontokat hozott közös nevezőre azország függetlenségének neve. Ma már méltatásának tűnik az a gyalázkodásnak szánt denunciálás, amely az Új Magyarság 1940. július 19-i számában jelent meg. A szélsőjobboldali napilap leközölte a Turul Szövetségnek a Magyar Nemzet betiltását követelő röpiratát, amely többek között ilyen kitételeket tagalmazott: ,,A zsidó sajtó romjai felett egy minden eddiginél hatalmasabb és rafináltabb sajtókolosszus támadt: a Magyar Nemzet. . . Ez a lap rövid néhány hónap alatt és soha nem látott fejlett technikával „keresztény” és „törzsökös magyar” álcázásban terjesztette Chorin—Éber—Kornfeld— Vida—Aschner, s a vénhedt Habsburg-kripta kísérteteinek szellemét.. . Itt húzódik meg sokszor a fehér-sárga kereszténység színeiben az orvul ma is dolgozó szabadkőműves humanizmus”. A betiltás konkrét indoklására a röpirat azzal vádolja a Magyar Nemzetet, hogy „a lap szolgálója minden ellenséges irányzatnak... A lakáslegitimizmustól a Conti utcai szocializmusig”, hogy ..aggódással kísérte a nyugati front sorsát” és „féktelen német- és olaszgyűlöletével igyekezett meghamisítani tízmillió magyar véleményét!” Vásárhelyi Miklós Fejezetek a Magyar Nemzet múltjából Válságos esztendők &JT 3 itt a gabi ! ŐSZI-TÉLI SZÁMA! Gabi shop az Úttörő Áruházban Új iskolaköpenyekkel és táskákkal a sulira várva Gabi fejek — praktikus frizurák A fonalkosár tippjei kézimunkázóknak és a legfiatalabbaknak: finom falatok. Ruhaszerviz, gyermekszoba A GABI LEGÚJABB SZÁMÁBAN! Magyar Nemzet 7 Megjelent a 32 oldal Ára: 1,60 Ft A tartalomból — Vita a tv-reklám helyzetéről — Milyen termékek nyertek díjat a Szegedi Ipari Vásáron? — Lakástextil-és lakásberendezési tanácsadó — A mezőgazdasági szövetkezeteknek kisgépajánlatok — Rejtvények pályázatok