Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

Vasárnap, 1378. október 1.) Harminc év a közös úton A barcsi Vörös Csillag jubileumi ünnepsége Megalakulásának 30. évfor­dulóját ünnepelte szombaton Somogy megye neves közös gazdasága, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az ebből az alkalomból a já­rási művelődési házban rende­zett ünnepségen megjelentek az alapító tagok, közülük Lo­soncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Ott volt Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter, Szabó Ist­ván, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Varga Péter a Somogy megyei pártbizottság első titkára, Bőhm József a megyei tanács elnöke, valamint a megyei, a járási párt-, állami- és társa­dalmi szervek, a vállalatok és üzemek, továbbá a környék­beli közös gazdaságok képvi­selői. Bogó László a somogyi ter­melőszövetkezetek szövetségé­nek titkára ünnepi megemlé­kezésben méltatta a barcsiak három évtizedes eredményét. 1948 őszén Barcs-Szilonics­­pusztán tizenheten, 130 hold földterületen, három pár lóval, egy-két romos gazdasági épü­lettel kezdték meg a közös gazdálkodást. A szövetkezet gyorsan erősödött, a közös va­gyon 1951-ben meghaladta a másfél millió forintot, s ma már 300 millió körüli. A bar­csi Vörös Csillag a termelő­szövetkezeti mozgalom egyik büszkesége. Harminc esztendő alatt 27 alkalommal kapott kimagasló sikereiért országos elismerést. Legutóbb, az idén augusztusban, termelési nagy­díjjal tüntették ki nagyszerű eredményeiért. A termésho­zamok a három évtized alatt 30—80, esetenként 200 száza­lékkal haladták meg a megyei átlagot. A közös gazdaság fejlődésé­nek fontos tényezője a jöve­delmező gazdálkodásra való törekvés. Erre utal, hogy a legfontosabb ter­melőeszközök kihasználása magasabb az át­lagnál, a betakarítás optimális időben történik, a veszteségek alacsonyak. A legfontosabb termékek önköltsége jóval a megyei átlag alatt van. A fej­lődés összetevői között jelen­tős szerepe van a korszerű szervezésnek, a vezetésnek, a nagy önállósággal rendelkező szervezetek létrehozásának. Bátran és széles körben alkal­mazzák az anyagi ösztönzést. A megyében elsőként a bar­csiak vezették be az önelszá­molás rendszerét: a különböző szervezeti egységek, ágazatok, brigádok munkájuk­ elért eredményeik alapján részesed­nek a közös jövedelemből. 30 felsőfokú végzettségű szakem­ber dolgozik a szövetkezetben, s a közös munkában részt vevő tagság egynegyede szakmun­kás. 9 ezer 700 hektáros gaz­daság korszerű gépparkkal, terményszárítókkal, tárolókkal, a legjobb technológiával fel­szerelt tehenészettel, sertés­­hizlaldával rendelkezik. A szép jövedelem biztosítása mellett sokat áldoznak a tag­ság közművelődésére, törőd­nek a fiatalokkal, a gyermekes anyákkal, a munkában elfá­radt öregekkel. A jubileumi ünnepségen fel­szólalt Losonczi Pál, aki tol­mácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának jókívánságait. Az Elnöki Tanács elnöke és Romány Pál ezután kitünteté­seket adott át. Elutazott a francia külügyi államtitkár Olivier Stirn francia külügyi államtitkár, aki Rácz Pál kül­ügyi államtitkár meghívására látogatást tett hazánkban, el­utazott Budapestről. A láto­gatás alkalmával megbeszélést folytattak a két ország kap­csolatait érintő kérdésekről és a nemzetközi helyzetről. Ká­dár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára fogadta Olivier Stirnt. Ugyancsak fogadta a francia vendéget Marjai József, a kor­mány elnökhelyettese és Bitó József külkereskedelmi mi­niszter. Herbert Kern látogatása hazánkban Szombaton elutazott Buda­pestről Herbert Kern, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság igazságügyi államtitkára, aki küldöttség élén Markója Imre igazságügyi miniszter meghívására hivatalos látoga­táson tartózkodott hazánkban, igazságszolgáltatás kérdéseit A vendégek a jogi élet és az igazságszolgáltatás kérdéseit tanulmányozták, valamint tár­gyalásokat folytattak a két or­szág közötti jogi, igazságügyi kapcsolatok továbbfejlesztésé­ről. A látogatás ideje alatt a küldöttséget fogadta Markója Imre igazságügyminiszter, Szí­jártó Károly legfőbb ügyész és Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Befejeződtek a magyar-lengyel belkereskedelmi t árnyalások Budapesten szombaton befe­jeződtek a magyar-lengyel belkereskedelmi tárgyalások. A megbeszéléseken Molnár Károly belkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Edward Wiszniewski lengyel belkeres­kedelmi és szolgáltatási mi­niszterhelyettes áttekintette a választékcsere helyzetét,­ és egyeztette a jövő évi terveket. A lengyel fél többek között cipőket, mopedeket, elektro­akusztikai cikkeket és kozme­tikai szereket szállít a magyar partnernek bútorok, kötött­áruk és szeszes italok ellené­ben. Két akadémikus szovjet elismerése Tamásait István akadémi­kust, az MTA agrártudomá­nyok osztályának elnökét és Rajki Sándor akadémikust, az MTA Martonvásári Mezőgaz­dasági Kutató Intézetének igazgatóját, tudományos mun­kásságuk elismeréséül, a Le­ninről elnevezett szovjet Össz­­szövetségi Mezőgazdasági Tu­dományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. _ Magyar Nemzet_____ Ma zárul az őszi BNV Zárásbra készülődik az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A hét vége nem jelentett pi­henést, mert jó néhány üzleti tárgyalást most pecsételtek meg a szerződések aláírásá­val. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői közölték: 5 kisipari szövetkezettel és a Fővárosi Kézműipari Válla­lattal megállapodtak hatszáz­ezer farmeröltözék gyártásá­ban. A magyar—finn vegyes bi­zottság könnyűipari munka­­csoportja — amelyet a bútor­ipar mellett idén bővítettek ki textil- és ruhaipari szak­területekkel — a vásáron tar­totta m­eg első tanácskozását. A kibontakozó gyártási együtt­működés kézzelfogható ered­ményei a BNV-n látható ma­gyar és finn közös tervezéssel készült szobaberendezések, egyedi bútordarabok, valamint a Lakástextil Vállalat „skan­dináv” bútorszövet kollek­ciója. A Bubiv belföldre 803 mil­lió forint értékben kötött szállítási szerződést, továbbá lengyel partnerekkel 4,5 millió forint rubel értékű bú­torra előzetes megállapodást. A Szék- és Kárpitosipari Vál­lalat 2 millió dollár értékű stilizált szék gyártására szer­ződött francia partnerével. Nagyobb összegű belföldi üz­letkötést készített elő a vásá­ron a többi között a Sabaria, a Duna és a Minőségi Cipő­gyár, valamint a Zalaeger­szegi Ruhagyár is. Vasárnap 10 órától utoljára fogadja a nagyközönséget az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, amelynek kapuit este 7 órakor zárják. Juhár Zoltán belkereskedel­mi államtitkár a vásárnak az ellátásban betöltött szerepéről nyilatkozott. Hangsúlyozta: az ötödik szakosított őszi vásár teljesítette alapvető célját. Sokféle összehasonlításra adott lehetőséget, megfelelő alkalom volt a termelés és az ellátás színvonalának felmérésére, a közönség tájékoztatására. Je­lentőségét növelte, hogy ebben az időszakban kezdődött az 1979. évi felkészülés, a hazai igények­ és lehetőségek össze­vetése, továbbá a szocialista országok közötti egyeztető tárgyalások az árucsere-for­­galom, a munkamegosztás, a szakosítás, a kooperáció fej­lesztéséről. A külföldi orszá­gok kiállítóival folytatott im­­porttárgyalásokon a vállalatok még erre az évre is kötöttek magállapodásokat, ennél je­lentősebb azonban, hogy meg­alapozták a lakosság jövő évi áruellátásához szükséges fo­­gyasztásicikk-importot, amely­nek részaránya az összes kis­kereskedelmi forgalomból már eléri a 19 százalékot. Örvendetes, hogy az ipar kínálata — bár még koránt­sem olyan, mint szeretnénk — jó néhány cikkcsoportban képes nemzetközi színvonalú termékek előállítására — emelte ki az államtitkár. Üdvözlő távírót Kína ünnepére A Kínai Népköztársaság megalakulásának 29. évforduló­ja alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte Hua Kuo­­fenget, a Kínai Népköztársa­ság Államtanácsának elnökét. Megkezdődött a múzeumi hónap Múzeumaink mindinkább a teljességre törekednek az em­ber és a természet, az em­ber, a termelés és a társa­dalomtörténet bemutatásában. Nyitott múzeumokat akarnak, amelyek eleven intézmények, attól élők, h­a beleszólnak, a mai ember életébe, ha min­den történelemhamisítást és hamis párhuzamot elkerülve válaszolnak a m­ai ember kér­déseire — mondta Pozsgay Imre­ kulturális miniszter, az országos múzeumi és­­műemlé­ki hónap szombati, szekszárdi megnyitóján. Hazánk 430 múzeumában több ezer munkatárs folytat tudományos és közművelődési munkát; a múzeumokat éven­te mintegy tizenötmillió láto­gató keresi föl. Pozsgay Imre elismeréssel szólt a muzeológusok és a műemlékvédők szoros együtt­működéséről, amelynek ered­ményeként helyreállították a sárvári Nádasdy-várat, meg­újítják a tatai várat, folytat­ják a visegrádi vár rekonst­rukcióját, törődnek Sopron, Kőszeg, Pécs, Mosonmagyar­óvár műemlékeivel. A megnyitó beszéd után a miniszter kitüntetéseket adott át. Hivatalosan is világcsúcstartó Kovaljonok és Ivancsenkov Csak szombattól vált hiva­talossá Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov új világcsúcsa: a Szaljut-6 űrállomás második személy­zete ezen a napon lépte túl (tíz százalékkal) az első ál­landó kettős. Jurij Iloma­­nyenko és Georgij Grecsko világűrben töltött idejét A 107. munkanapon a két új­donsült hivatalos világcsúcs­tartó folytatta a munkát a másik „jubiláns”, a világűr­ben immár második évet töl­tő űrállomás, a Szaljut-6 fe­délzetén. A tudósok a Földön most kaphattak képet arról, milyen megpróbáltatásokon megy , át az űrállomás. A tudósok feladata most az, hogy meg­állapítsák, meddig lehet az űrállomást biztonságosan hasz­nálni. Egyelőre a Szaljut-6 teljes biztonságot ad utasai­nak. A világrekorder kettős foly­tatja megfigyeléseit az űrállo­máson. Szombaton a sport­gyakorlatokon kívül folytat­ták a Föld és az atmoszféra jelenségeinek megfigyelését, az egyes égitestek vizsgálatát. Portugál parlamenti delegáció érkezett Budapestre A magyar országgyűlés meghívására szombaton a késő esti órákban hivatalos látoga­tásra portugál parlamenti kül­döttség érkezett Budapestre. A delegációt dr. Vasco Da Gama Fernandes, a köztársa­sági gyűlés elnöke vezeti. Fogadásukra a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Apró An­tal, az országgyűlés elnöke, s ott volt Fernando Delfim Ma­ria Lopes Vieira, a Portugál Köztársaság budapesti nagy­követe. Már áram kering a szovjet szakaszon a 750 kV-os távvezetékben Szombatra virradó éjszaka megkezdték az Albertirsa— Vinnyica között létesült, 750 kilovoltos távvezeték szovjet szakaszának feszültség alá he­lyezését. Európa legnagyobb ilyen magasfeszültségű táv­vezetékének szovjet szakasza három hónappal a határidő előtt készült el. Vinnyicától a szovjet határig 569 kilomé­ter hosszúságban szereltek fel vezetéket, a két végpont között a távolság egyébként 839 kilométer.­­ A szovjet szakasz átvisz a Kárpátok nehezen járható vi­dékei felett, de nem kisebb nehézséget jelentett az építők számára a sok folyó, a vasút­vonalak, az útvonalak áthida­lása sem. Mint K. A. Pogreb­­kov, a Szovjetunió energeti­kai és villamosítási miniszté­riuma távvezeték-építési fő­­igazgatóságának vezetője a Trud című lapnak elmondot­tat. ..A vezeték határidő előt­ti felépülte a szovjet és a magyar munkások kiváló tel­jesítményének, a szocialista munkaversenyben elért ered­ményeinek köszönhető.” — A távvezeték üzembe he­lyezése új korszak a KGST- tagállamok energetikai együtt­működésében — hangoztatta Pogrebkov. — Az építésben részt vevő tagállamok elekt­­romosenergia-rendszere most párhuzamosan működhet a Szovjetunió egységes energia­­rendszerével, a „Béke” táv­vezetékrendszer összekapcso­lódott a Donyec-medencét a Dnyepr mentével összekötő szovjet energiahálózattal. A nemzetiségek kongresszusai előtt megválasztották a megyei küldötteket Szombaton befejeződött a nemzetiségi szövetségek kong­resszusai előkészítésének je­lentős szakasza: a nemzetiségi lakosság a helyi párt- és álla­mi szervek, a Hazafias Nép­front helyi szervezeteinek tá­mogatásával szervezett köz­gyűléseken választotta meg kongresszusi küldötteit. A megválasztott kongresz­­szusi küldöttek — több mint 800-an — októberben megyei értekezleteken vitatják meg a gyűlések tapasztalatait, ta­nácskoznak a párt- és állami szervek, társadalmi szerveze­tek megyei vezetőivel a fel­vetett problémákról, javasla­tok­­ megvalósításáról. Megújuló építészetünk útján , mind erőteljesebben meg­ A fogalmazódó igények bátor kimondása jellemezte a kép­zőművészeti világhét kereté­ben megrendezett „Az építé­szet és a képzőművészet kap­csolata a szocialista városépí­tés gyakorlatában” című kon­ferenciát. Elismerés illeti ezért nemcsak a művészeti szövetsé­geket, hanem­­ a fővárosi ta­nács művelődésügyi és építé­szeti vezetőit is, akik felis­merték az ilyen irányú fejlő­désben betöltendő felelősség­­teljes szerepüket. Sőt — mint az a konferenciát megnyitó Farkasinszky Lajos megnyitó­jából kiderült , világosan lát­ják, mennyire megnövekedtek a saját irányító munkájukkal szemben támasztott követel­mények is. A tanácselnök-helyettes nyíltan és félreérthetetlenül kimondta: annak ellenére, hogy egy felfelé ívelő korszak, hatalmas építőmunka részesei vagyunk, a mennyiségi előre­lépés mellett az igényes építé­szeti megoldások keresésében mintha megtorpanást tapasz­talnánk Az elégedetlenség nem csupán a kivitelezés már- már krónikusan ismétlődő gyengéinek szól, hanem az egyre inkább előtérbe kerülő esztétikai igények kielégítet­­lenségéből is fakad. Olyan idő­szakba értünk, amikor a „szükséges” mellett a „szép” óhaja is elemi erővel jut ki­fejezésre. A „szocialista mecénás” fe­lelőssége érződött ki a meg­állapításból: fővárosunknak van ugyan néhány új gyöngy­szeme, néhány olyan új épüle­te, amely valóban ékszere Bu­dapestnek, de napjainkban nemcsak az egyedire kell fi­gyelni, hiszen jó értelemben vett tömeges, mondhatnánk, „közösségi igényű” építkezés folyik. Valóban, csakúgy mint a fő­városban, talán az ország va­lamennyi városában az új ott­honok, az új negyedek formál­ják át­ településeink arculatát. Nem mindegy, hogy miként és, milyenre. Hatásukra a régi vá­rosszerkezetből kirívó, a vá­ros léptékétől, hangulatától idegen „test” ékelődhet be a sokak által éppen a többitől eltérő, jellegzetes vonások miatt szeretett lakóhely egé­szébe.­okszor elmondtuk, és még­­ mondhatjuk is jó ideig: otthonok százezreivel kell kor­szerű, a XX. század színvona­lán álló hajlékot adni a fel­növekvő, családalapító nemze­dékeknek. Sokat adtunk már eddig is. Egyedül a főváros­ban félmillió ember költözött új lakásokba, közöttük olyan korosztályok is, amelyek ez­előtt a komfortot elérhetetlen álomnak tartották. Nem felejt­hető el, hogy az 1949-es nép­­számlálás adatai szerint a la­kások hetven százaléka még egyszobás volt, ami pedig a komfortot illeti, villannyal az otthonok 46,2, vízvezetékkel 17,1 százaléka rendelkezett az országban. Vízöblítéses W. C.-t az otthonok , mindössze 12,4 százalékában találhattunk. A szocialista várospolitika eredményei tehát nagyok, hi­szen szinte hihetetlen lemara­dásokat kellett felszámolnunk. Ám igazat kell adnunk a fő­város tanácselnök-helyettesé­nek, miként más területeken, a népgazdaság egészében is a „hány” mellett — a felgyor­sult fejlődés eredményeként — ugyanolyan súllyal esik latba a „milyen” kérdése. Igaz, ismét emlékeztethet­nénk arra, hogy hazánk nem tartozik a gazdag országok so­rába, sem természeti kin­cseink, sem anyagi javaink korlátlan mennyisége, hanem társadalmi rendünk minősége sorol bennünket a fejlődés élvonalában haladók közé. A világgazdaság megrázkódtatá­sai nálunk gazdagabbakat is meggondoltabb, hatékonyabb gazdálkodásra, takarékosabb életre késztettek és késztet­nek. Pénzügyi helyzetünk, a házgyári technológia uralko­dóvá válása mégsem ment föl az alkotó szellemű, s képzelet­gazdag megoldások keresésé­nek kötelezettsége alól. A tu­datos cselekvésnek kell ve­zérelnie a társadalom min­den fogaskerekének a műkö­dését. Hogyne­m vonatkoznék ez a talán legátfogóbb emberi te­vékenység, az építés, az épí­tészet területére. A sikert nem lehet a vélet­lenre bízni, hangsúlyozta Far­­kasinszky Lajos is. Olyan ter­vezői magatartásra van szük­ség, amely felhasználja az ed­digi korok és a ma minden, tehát képzőművészeti vívmá­nyát is annak érdekében, hogy nyomában kialakulhas­son a kivitelezők és az alkotá­sokat birtokba vevő lakosság közötti összhang. Ez nemcsak alkotói, kivitelezői és tulajdo­nosi magatartás dolga, ha­nem nemzedéki kérdés, a ma élő korosztályok felelőssége is. A sokat emlegetett, legkü­lönbözőbb természetű nehéz­ségek meglevő és nem kemé­­nyen leküzdhető akadályai annak, hogy végre megvaló­suljon az építészet és a kép­zőművészet termékeny egy­másra találása. Olyan része ez egy újfajta, magasabb mércével mérő és mérhető közösségi tudat kialakulásá­nak, amely nélkül társadal­munk soha nem töltheti be történelmi hivatását. A művészettörténész Né­meth Lajos korreferátumá­ban­ Nicolai Hartmann Eszté­tikájából idézte a következő­ket: ......még az egyszerű la­kóház is úgy viszonylik a sző­kébb családi közösséghez, mint a ruha a személyiség­hez, önfelfogásának és tuda­tos önformálásának kifejező­déseként, így már a lakóház is az ember lényegi sajátossá­gairól tanúskodik. A monu­mentális építmény viszont ar­ról tanúskodik, amit ideái tűznek az ember elé, tehát amivé az ember lenni akar, amit megálmodik... a ház, még a jelentéktelen ház is eleve, közvetlenül a közösség ügye. S épp ez az oka, hogy építészetileg teremtő korok­ban a közösségi érzés a for­mák egyik meghatározója. Éppen ez a meghatározó sze­rep mutatkozik meg aztán az­­uralkodó ízlés’ vagy a .stí­lusérzék’ formájában." Dr. Vántossy Ferenc építész Mies van der Rohe mondását állította mottóként előadása elejére. Ez röviden, nagyon tömören ugyanarra hívja fel a figyelmet: „Az építészet nem más, mint egy korszak akara­tának a térbe való átültetése, amely él, változik és mindig új.” És milyen sokat,­adott a szó szoros értelmében a konferen­cia színeihez dr. Nemcsics An­tal festőművész, a Műszaki Egyetem docensének — meny­nyire korunkat jellemzi a hi­vatása és a foglalkozása is — a magyarországi színdinami­kai kutatásokról és építészeti alkalmazásokról tartott, dia­vetítésekkel kísért eszmefut­tatása. A jó és a rossz példák sora azt igazolta, hogy vala­mi mozdult már. Hogy nem­csak a tér és forma kapcsolat­­a fontos, hanem a felületek, aló egész környezet egymásra itatását, összefüggését kell együtt számba venni. Hogy a szín is egyik el nem hanya­golható alkotóeszköze az épí­tészetnek és a társm­­űvészeti terenek. Az ő meglátása sze­­­rint a környezetnek, a város­képnek egyetlen, nagy monu­mentális, majdhogynem kép­zőművészeti alkotásnak kell lennie. S ebbe az alkotásba minden alkotó tevékenységet folytató „szakmának” szerve­zett formában kell bekapcso­lódnia. E­gyetlen cikk keretébe bele sem fér, de — vélemé­nyünk szerint — hosszú éve­ken át is kell, hogy folyjék a konferencián, a szekcióülése­ken elhangzottak számbavé-­ tele és főleg gyakorlati hasz­nosítása. És ez egyszerűen el sem képzelhető a tanácsi szer­­­eknek — a rendezvények idején tanúsított — példás és kitartó figyelme, a korunk építészetének kialakulása iránt megnyilvánuló felelős­ségteljes, áldozatkész maga­ tartása nélkül. Ha pedig ez elsősorban, de nemcsak a fő­városban, olyan követendő modelleket teremt, amelyek egy fejlettebb közösségi tudat formálódását jelzik, akkor ezek a példák egész társadal­munk tudati gazdagodását, a korszakhoz méltó építészet létrejöttét segíthetik elő. Komor Vilma

Next