Magyar Nemzet, 1978. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
Vasárnap, 1378. október 1.) Harminc év a közös úton A barcsi Vörös Csillag jubileumi ünnepsége Megalakulásának 30. évfordulóját ünnepelte szombaton Somogy megye neves közös gazdasága, a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az ebből az alkalomból a járási művelődési házban rendezett ünnepségen megjelentek az alapító tagok, közülük Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke is. Ott volt Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Varga Péter a Somogy megyei pártbizottság első titkára, Bőhm József a megyei tanács elnöke, valamint a megyei, a járási párt-, állami- és társadalmi szervek, a vállalatok és üzemek, továbbá a környékbeli közös gazdaságok képviselői. Bogó László a somogyi termelőszövetkezetek szövetségének titkára ünnepi megemlékezésben méltatta a barcsiak három évtizedes eredményét. 1948 őszén Barcs-Szilonicspusztán tizenheten, 130 hold földterületen, három pár lóval, egy-két romos gazdasági épülettel kezdték meg a közös gazdálkodást. A szövetkezet gyorsan erősödött, a közös vagyon 1951-ben meghaladta a másfél millió forintot, s ma már 300 millió körüli. A barcsi Vörös Csillag a termelőszövetkezeti mozgalom egyik büszkesége. Harminc esztendő alatt 27 alkalommal kapott kimagasló sikereiért országos elismerést. Legutóbb, az idén augusztusban, termelési nagydíjjal tüntették ki nagyszerű eredményeiért. A terméshozamok a három évtized alatt 30—80, esetenként 200 százalékkal haladták meg a megyei átlagot. A közös gazdaság fejlődésének fontos tényezője a jövedelmező gazdálkodásra való törekvés. Erre utal, hogy a legfontosabb termelőeszközök kihasználása magasabb az átlagnál, a betakarítás optimális időben történik, a veszteségek alacsonyak. A legfontosabb termékek önköltsége jóval a megyei átlag alatt van. A fejlődés összetevői között jelentős szerepe van a korszerű szervezésnek, a vezetésnek, a nagy önállósággal rendelkező szervezetek létrehozásának. Bátran és széles körben alkalmazzák az anyagi ösztönzést. A megyében elsőként a barcsiak vezették be az önelszámolás rendszerét: a különböző szervezeti egységek, ágazatok, brigádok munkájuk elért eredményeik alapján részesednek a közös jövedelemből. 30 felsőfokú végzettségű szakember dolgozik a szövetkezetben, s a közös munkában részt vevő tagság egynegyede szakmunkás. 9 ezer 700 hektáros gazdaság korszerű gépparkkal, terményszárítókkal, tárolókkal, a legjobb technológiával felszerelt tehenészettel, sertéshizlaldával rendelkezik. A szép jövedelem biztosítása mellett sokat áldoznak a tagság közművelődésére, törődnek a fiatalokkal, a gyermekes anyákkal, a munkában elfáradt öregekkel. A jubileumi ünnepségen felszólalt Losonczi Pál, aki tolmácsolta Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának jókívánságait. Az Elnöki Tanács elnöke és Romány Pál ezután kitüntetéseket adott át. Elutazott a francia külügyi államtitkár Olivier Stirn francia külügyi államtitkár, aki Rácz Pál külügyi államtitkár meghívására látogatást tett hazánkban, elutazott Budapestről. A látogatás alkalmával megbeszélést folytattak a két ország kapcsolatait érintő kérdésekről és a nemzetközi helyzetről. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Olivier Stirnt. Ugyancsak fogadta a francia vendéget Marjai József, a kormány elnökhelyettese és Bitó József külkereskedelmi miniszter. Herbert Kern látogatása hazánkban Szombaton elutazott Budapestről Herbert Kern, a Német Demokratikus Köztársaság igazságügyi államtitkára, aki küldöttség élén Markója Imre igazságügyi miniszter meghívására hivatalos látogatáson tartózkodott hazánkban, igazságszolgáltatás kérdéseit A vendégek a jogi élet és az igazságszolgáltatás kérdéseit tanulmányozták, valamint tárgyalásokat folytattak a két ország közötti jogi, igazságügyi kapcsolatok továbbfejlesztéséről. A látogatás ideje alatt a küldöttséget fogadta Markója Imre igazságügyminiszter, Szíjártó Károly legfőbb ügyész és Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke. Befejeződtek a magyar-lengyel belkereskedelmi t árnyalások Budapesten szombaton befejeződtek a magyar-lengyel belkereskedelmi tárgyalások. A megbeszéléseken Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes és Edward Wiszniewski lengyel belkereskedelmi és szolgáltatási miniszterhelyettes áttekintette a választékcsere helyzetét, és egyeztette a jövő évi terveket. A lengyel fél többek között cipőket, mopedeket, elektroakusztikai cikkeket és kozmetikai szereket szállít a magyar partnernek bútorok, kötöttáruk és szeszes italok ellenében. Két akadémikus szovjet elismerése Tamásait István akadémikust, az MTA agrártudományok osztályának elnökét és Rajki Sándor akadémikust, az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutató Intézetének igazgatóját, tudományos munkásságuk elismeréséül, a Leninről elnevezett szovjet Összszövetségi Mezőgazdasági Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választotta. _ Magyar Nemzet_____ Ma zárul az őszi BNV Zárásbra készülődik az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A hét vége nem jelentett pihenést, mert jó néhány üzleti tárgyalást most pecsételtek meg a szerződések aláírásával. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezetői közölték: 5 kisipari szövetkezettel és a Fővárosi Kézműipari Vállalattal megállapodtak hatszázezer farmeröltözék gyártásában. A magyar—finn vegyes bizottság könnyűipari munkacsoportja — amelyet a bútoripar mellett idén bővítettek ki textil- és ruhaipari szakterületekkel — a vásáron tartotta meg első tanácskozását. A kibontakozó gyártási együttműködés kézzelfogható eredményei a BNV-n látható magyar és finn közös tervezéssel készült szobaberendezések, egyedi bútordarabok, valamint a Lakástextil Vállalat „skandináv” bútorszövet kollekciója. A Bubiv belföldre 803 millió forint értékben kötött szállítási szerződést, továbbá lengyel partnerekkel 4,5 millió forint rubel értékű bútorra előzetes megállapodást. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat 2 millió dollár értékű stilizált szék gyártására szerződött francia partnerével. Nagyobb összegű belföldi üzletkötést készített elő a vásáron a többi között a Sabaria, a Duna és a Minőségi Cipőgyár, valamint a Zalaegerszegi Ruhagyár is. Vasárnap 10 órától utoljára fogadja a nagyközönséget az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár, amelynek kapuit este 7 órakor zárják. Juhár Zoltán belkereskedelmi államtitkár a vásárnak az ellátásban betöltött szerepéről nyilatkozott. Hangsúlyozta: az ötödik szakosított őszi vásár teljesítette alapvető célját. Sokféle összehasonlításra adott lehetőséget, megfelelő alkalom volt a termelés és az ellátás színvonalának felmérésére, a közönség tájékoztatására. Jelentőségét növelte, hogy ebben az időszakban kezdődött az 1979. évi felkészülés, a hazai igények és lehetőségek összevetése, továbbá a szocialista országok közötti egyeztető tárgyalások az árucsere-forgalom, a munkamegosztás, a szakosítás, a kooperáció fejlesztéséről. A külföldi országok kiállítóival folytatott importtárgyalásokon a vállalatok még erre az évre is kötöttek magállapodásokat, ennél jelentősebb azonban, hogy megalapozták a lakosság jövő évi áruellátásához szükséges fogyasztásicikk-importot, amelynek részaránya az összes kiskereskedelmi forgalomból már eléri a 19 százalékot. Örvendetes, hogy az ipar kínálata — bár még korántsem olyan, mint szeretnénk — jó néhány cikkcsoportban képes nemzetközi színvonalú termékek előállítására — emelte ki az államtitkár. Üdvözlő távírót Kína ünnepére A Kínai Népköztársaság megalakulásának 29. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Hua Kuofenget, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának elnökét. Megkezdődött a múzeumi hónap Múzeumaink mindinkább a teljességre törekednek az ember és a természet, az ember, a termelés és a társadalomtörténet bemutatásában. Nyitott múzeumokat akarnak, amelyek eleven intézmények, attól élők, ha beleszólnak, a mai ember életébe, ha minden történelemhamisítást és hamis párhuzamot elkerülve válaszolnak a mai ember kérdéseire — mondta Pozsgay Imre kulturális miniszter, az országos múzeumi ésműemléki hónap szombati, szekszárdi megnyitóján. Hazánk 430 múzeumában több ezer munkatárs folytat tudományos és közművelődési munkát; a múzeumokat évente mintegy tizenötmillió látogató keresi föl. Pozsgay Imre elismeréssel szólt a muzeológusok és a műemlékvédők szoros együttműködéséről, amelynek eredményeként helyreállították a sárvári Nádasdy-várat, megújítják a tatai várat, folytatják a visegrádi vár rekonstrukcióját, törődnek Sopron, Kőszeg, Pécs, Mosonmagyaróvár műemlékeivel. A megnyitó beszéd után a miniszter kitüntetéseket adott át. Hivatalosan is világcsúcstartó Kovaljonok és Ivancsenkov Csak szombattól vált hivatalossá Vlagyimir Kovaljonok és Alekszandr Ivancsenkov új világcsúcsa: a Szaljut-6 űrállomás második személyzete ezen a napon lépte túl (tíz százalékkal) az első állandó kettős. Jurij Ilomanyenko és Georgij Grecsko világűrben töltött idejét A 107. munkanapon a két újdonsült hivatalos világcsúcstartó folytatta a munkát a másik „jubiláns”, a világűrben immár második évet töltő űrállomás, a Szaljut-6 fedélzetén. A tudósok a Földön most kaphattak képet arról, milyen megpróbáltatásokon megy , át az űrállomás. A tudósok feladata most az, hogy megállapítsák, meddig lehet az űrállomást biztonságosan használni. Egyelőre a Szaljut-6 teljes biztonságot ad utasainak. A világrekorder kettős folytatja megfigyeléseit az űrállomáson. Szombaton a sportgyakorlatokon kívül folytatták a Föld és az atmoszféra jelenségeinek megfigyelését, az egyes égitestek vizsgálatát. Portugál parlamenti delegáció érkezett Budapestre A magyar országgyűlés meghívására szombaton a késő esti órákban hivatalos látogatásra portugál parlamenti küldöttség érkezett Budapestre. A delegációt dr. Vasco Da Gama Fernandes, a köztársasági gyűlés elnöke vezeti. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Apró Antal, az országgyűlés elnöke, s ott volt Fernando Delfim Maria Lopes Vieira, a Portugál Köztársaság budapesti nagykövete. Már áram kering a szovjet szakaszon a 750 kV-os távvezetékben Szombatra virradó éjszaka megkezdték az Albertirsa— Vinnyica között létesült, 750 kilovoltos távvezeték szovjet szakaszának feszültség alá helyezését. Európa legnagyobb ilyen magasfeszültségű távvezetékének szovjet szakasza három hónappal a határidő előtt készült el. Vinnyicától a szovjet határig 569 kilométer hosszúságban szereltek fel vezetéket, a két végpont között a távolság egyébként 839 kilométer. A szovjet szakasz átvisz a Kárpátok nehezen járható vidékei felett, de nem kisebb nehézséget jelentett az építők számára a sok folyó, a vasútvonalak, az útvonalak áthidalása sem. Mint K. A. Pogrebkov, a Szovjetunió energetikai és villamosítási minisztériuma távvezeték-építési főigazgatóságának vezetője a Trud című lapnak elmondottat. ..A vezeték határidő előtti felépülte a szovjet és a magyar munkások kiváló teljesítményének, a szocialista munkaversenyben elért eredményeinek köszönhető.” — A távvezeték üzembe helyezése új korszak a KGST- tagállamok energetikai együttműködésében — hangoztatta Pogrebkov. — Az építésben részt vevő tagállamok elektromosenergia-rendszere most párhuzamosan működhet a Szovjetunió egységes energiarendszerével, a „Béke” távvezetékrendszer összekapcsolódott a Donyec-medencét a Dnyepr mentével összekötő szovjet energiahálózattal. A nemzetiségek kongresszusai előtt megválasztották a megyei küldötteket Szombaton befejeződött a nemzetiségi szövetségek kongresszusai előkészítésének jelentős szakasza: a nemzetiségi lakosság a helyi párt- és állami szervek, a Hazafias Népfront helyi szervezeteinek támogatásával szervezett közgyűléseken választotta meg kongresszusi küldötteit. A megválasztott kongreszszusi küldöttek — több mint 800-an — októberben megyei értekezleteken vitatják meg a gyűlések tapasztalatait, tanácskoznak a párt- és állami szervek, társadalmi szervezetek megyei vezetőivel a felvetett problémákról, javaslatok megvalósításáról. Megújuló építészetünk útján , mind erőteljesebben meg A fogalmazódó igények bátor kimondása jellemezte a képzőművészeti világhét keretében megrendezett „Az építészet és a képzőművészet kapcsolata a szocialista városépítés gyakorlatában” című konferenciát. Elismerés illeti ezért nemcsak a művészeti szövetségeket, hanem a fővárosi tanács művelődésügyi és építészeti vezetőit is, akik felismerték az ilyen irányú fejlődésben betöltendő felelősségteljes szerepüket. Sőt — mint az a konferenciát megnyitó Farkasinszky Lajos megnyitójából kiderült , világosan látják, mennyire megnövekedtek a saját irányító munkájukkal szemben támasztott követelmények is. A tanácselnök-helyettes nyíltan és félreérthetetlenül kimondta: annak ellenére, hogy egy felfelé ívelő korszak, hatalmas építőmunka részesei vagyunk, a mennyiségi előrelépés mellett az igényes építészeti megoldások keresésében mintha megtorpanást tapasztalnánk Az elégedetlenség nem csupán a kivitelezés már- már krónikusan ismétlődő gyengéinek szól, hanem az egyre inkább előtérbe kerülő esztétikai igények kielégítetlenségéből is fakad. Olyan időszakba értünk, amikor a „szükséges” mellett a „szép” óhaja is elemi erővel jut kifejezésre. A „szocialista mecénás” felelőssége érződött ki a megállapításból: fővárosunknak van ugyan néhány új gyöngyszeme, néhány olyan új épülete, amely valóban ékszere Budapestnek, de napjainkban nemcsak az egyedire kell figyelni, hiszen jó értelemben vett tömeges, mondhatnánk, „közösségi igényű” építkezés folyik. Valóban, csakúgy mint a fővárosban, talán az ország valamennyi városában az új otthonok, az új negyedek formálják át településeink arculatát. Nem mindegy, hogy miként és, milyenre. Hatásukra a régi városszerkezetből kirívó, a város léptékétől, hangulatától idegen „test” ékelődhet be a sokak által éppen a többitől eltérő, jellegzetes vonások miatt szeretett lakóhely egészébe.okszor elmondtuk, és még mondhatjuk is jó ideig: otthonok százezreivel kell korszerű, a XX. század színvonalán álló hajlékot adni a felnövekvő, családalapító nemzedékeknek. Sokat adtunk már eddig is. Egyedül a fővárosban félmillió ember költözött új lakásokba, közöttük olyan korosztályok is, amelyek ezelőtt a komfortot elérhetetlen álomnak tartották. Nem felejthető el, hogy az 1949-es népszámlálás adatai szerint a lakások hetven százaléka még egyszobás volt, ami pedig a komfortot illeti, villannyal az otthonok 46,2, vízvezetékkel 17,1 százaléka rendelkezett az országban. Vízöblítéses W. C.-t az otthonok , mindössze 12,4 százalékában találhattunk. A szocialista várospolitika eredményei tehát nagyok, hiszen szinte hihetetlen lemaradásokat kellett felszámolnunk. Ám igazat kell adnunk a főváros tanácselnök-helyettesének, miként más területeken, a népgazdaság egészében is a „hány” mellett — a felgyorsult fejlődés eredményeként — ugyanolyan súllyal esik latba a „milyen” kérdése. Igaz, ismét emlékeztethetnénk arra, hogy hazánk nem tartozik a gazdag országok sorába, sem természeti kincseink, sem anyagi javaink korlátlan mennyisége, hanem társadalmi rendünk minősége sorol bennünket a fejlődés élvonalában haladók közé. A világgazdaság megrázkódtatásai nálunk gazdagabbakat is meggondoltabb, hatékonyabb gazdálkodásra, takarékosabb életre késztettek és késztetnek. Pénzügyi helyzetünk, a házgyári technológia uralkodóvá válása mégsem ment föl az alkotó szellemű, s képzeletgazdag megoldások keresésének kötelezettsége alól. A tudatos cselekvésnek kell vezérelnie a társadalom minden fogaskerekének a működését. Hogynem vonatkoznék ez a talán legátfogóbb emberi tevékenység, az építés, az építészet területére. A sikert nem lehet a véletlenre bízni, hangsúlyozta Farkasinszky Lajos is. Olyan tervezői magatartásra van szükség, amely felhasználja az eddigi korok és a ma minden, tehát képzőművészeti vívmányát is annak érdekében, hogy nyomában kialakulhasson a kivitelezők és az alkotásokat birtokba vevő lakosság közötti összhang. Ez nemcsak alkotói, kivitelezői és tulajdonosi magatartás dolga, hanem nemzedéki kérdés, a ma élő korosztályok felelőssége is. A sokat emlegetett, legkülönbözőbb természetű nehézségek meglevő és nem keményen leküzdhető akadályai annak, hogy végre megvalósuljon az építészet és a képzőművészet termékeny egymásra találása. Olyan része ez egy újfajta, magasabb mércével mérő és mérhető közösségi tudat kialakulásának, amely nélkül társadalmunk soha nem töltheti be történelmi hivatását. A művészettörténész Németh Lajos korreferátumában Nicolai Hartmann Esztétikájából idézte a következőket: ......még az egyszerű lakóház is úgy viszonylik a szőkébb családi közösséghez, mint a ruha a személyiséghez, önfelfogásának és tudatos önformálásának kifejeződéseként, így már a lakóház is az ember lényegi sajátosságairól tanúskodik. A monumentális építmény viszont arról tanúskodik, amit ideái tűznek az ember elé, tehát amivé az ember lenni akar, amit megálmodik... a ház, még a jelentéktelen ház is eleve, közvetlenül a közösség ügye. S épp ez az oka, hogy építészetileg teremtő korokban a közösségi érzés a formák egyik meghatározója. Éppen ez a meghatározó szerep mutatkozik meg aztán azuralkodó ízlés’ vagy a .stílusérzék’ formájában." Dr. Vántossy Ferenc építész Mies van der Rohe mondását állította mottóként előadása elejére. Ez röviden, nagyon tömören ugyanarra hívja fel a figyelmet: „Az építészet nem más, mint egy korszak akaratának a térbe való átültetése, amely él, változik és mindig új.” És milyen sokat,adott a szó szoros értelmében a konferencia színeihez dr. Nemcsics Antal festőművész, a Műszaki Egyetem docensének — menynyire korunkat jellemzi a hivatása és a foglalkozása is — a magyarországi színdinamikai kutatásokról és építészeti alkalmazásokról tartott, diavetítésekkel kísért eszmefuttatása. A jó és a rossz példák sora azt igazolta, hogy valami mozdult már. Hogy nemcsak a tér és forma kapcsolata fontos, hanem a felületek, aló egész környezet egymásra itatását, összefüggését kell együtt számba venni. Hogy a szín is egyik el nem hanyagolható alkotóeszköze az építészetnek és a társművészeti terenek. Az ő meglátása szerint a környezetnek, a városképnek egyetlen, nagy monumentális, majdhogynem képzőművészeti alkotásnak kell lennie. S ebbe az alkotásba minden alkotó tevékenységet folytató „szakmának” szervezett formában kell bekapcsolódnia. Egyetlen cikk keretébe bele sem fér, de — véleményünk szerint — hosszú éveken át is kell, hogy folyjék a konferencián, a szekcióüléseken elhangzottak számbavé- tele és főleg gyakorlati hasznosítása. És ez egyszerűen el sem képzelhető a tanácsi szereknek — a rendezvények idején tanúsított — példás és kitartó figyelme, a korunk építészetének kialakulása iránt megnyilvánuló felelősségteljes, áldozatkész maga tartása nélkül. Ha pedig ez elsősorban, de nemcsak a fővárosban, olyan követendő modelleket teremt, amelyek egy fejlettebb közösségi tudat formálódását jelzik, akkor ezek a példák egész társadalmunk tudati gazdagodását, a korszakhoz méltó építészet létrejöttét segíthetik elő. Komor Vilma