Magyar Nemzet, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

* rikai közvetítéssel folyó izrae­li—egyiptomi külön­béke tár­gyalásokat, a „Camp David-i szellemet” és alternatívaként a genfi értekezlet felújítását javasolta, vbgkg vbgk javasolta. A király szerint a genfi értekezleten részt kelle­ne venniük az arab országok­nak, a palesztinoknak, Izrael­nek, az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak és „az euró­pai baráti országoknak”. (Husszein az utóbbiakon egyes nyugat-európai országokat ért, köztük Olaszországot.) A gen­fi értekezletnek érvényre kel­lene juttatnia az ENSZ Biz­tonsági Tanácsának.242. és 338. határozatait. A 242-est „kor­rektül kell értelmeznie” — fűzte hozzá, utalva arra, hogy Jordánia szerint az említett határozat , ,korszerűsítésre” szorul. Kairói MTI-hír szerint ked­den elutazott az Arab Liga ténymegállapító bizottsága, hogy tanulmányozza a két Jemen határán zajló esemé­nyeket. A küldöttség Sanaába — Észak-Jemen fővárosába — utazott, onnan utazik majd el a határvidékre. Kairói forrá­sok szerint a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaságnak Észak-Jemennel határos vidé­kein az elmúlt napokban sú­lyos harcok törtek ki. A kambodzsai hazafiak tartományi székhelyet szabadítottak fel Hanoiból jelenti az MTI. A kambodzsai forradalmi erők legjelentősebb katonai sikeré­ről számolt be az SPK, a kam­bodzsai nemzeti egységfront hírügynöksége; a front kato­nai egységei a múlt hét végén teljesen felszabadították Kra­­tie tartomány azonos nevű székhelyét. Az SPK Hanoiban vett fran­cia nyelvű adása szerint a Phnom Penhtől 160 kilométer­re északra levő Mekong-parti város felszabadítása során a forradalmi erők a Pol Pot-­leng Sary hadsereg katonái­nak százait tették harcképte­lenné, sebesítették meg, vagy fogták el. A helyi lakossággal össz­hangban tevékenykedő KNEF- alakulatok folytatják előre­nyomulásukat Ratanakhri tar­tományban is. A forradalmi hadsereg két újabb körzetet, Bung Lungot és Bo Kheót sza­badította fel az elmúlt napok­ban. A Phnom Penh-i hadse­reg dzsungelekbe menekülő katonáit felszólították a csat­lakozásra a forradalmi erők­höz. Az MTI másik jelentése sze­rint a támadó Phnom Penh-i hadsereg három századát tet­ték harcképtelenné a vietnami önvédelmi erők Taj Ninh tar­tományban. A provokátorok december végén tüzérségi és páncélos egységek támogatása mellett hídfőállást akartak ki­építeni a tartomány Chau Thanh nevű járása ellen in­tézendő támadáshoz. A vietnami külügyminiszté­rium memorandumban tilta­kozott a Kínai Népköztársaság hanoi nagykövetségénél a Viet­nam északi határtársége ellen elkövetett sorozatos provoká­ciók miatt. A keddi hanoi la­pok vezető helyen ismertetik a­z okmányt, amely többek kö­zött emlékeztet­ rá: a vietnami külügyminisztérium december 26-i jegyzékében már felhívta a figyelmet azokra a kínai provokációkra, amelyek ko­moly feszültséget okoznak a két ország határán.. Éles hangú kommentárban válaszolt a Nhan Dan a kínai külügyminisztérium szóvivő­jének pénteki megnyilatkozá­sára, amely szerint a Truorng La (Spratly) szigetek Kínához tartoznak. A Truong La szige­tek — írta a hanoi lap — csakúgy, mint a Hoang La (Paracel) szigetek ma is Viet­nam ősi területének részei, s holnap is azok lesznek. Ez a két szigetcsoport sohasem tartozott Kínához. Kínai felhívás Tajvanhoz Carter és Hua Kuo-feng üzenetváltása Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuo-feng, a KKP KB és a Kínai Népköz­­társaság államtanácsának el­nöke vasárnap üzenetet vál­tott Washington és Peking teljes jogú diplomáciai kap­csolatainak felvétele alkalmá­ból. Carter üzenetében „a megbékélés történelmi jelen­tőségű aktusának” nevezte a kapcsolatfelvételt, s azt állí­totta, hogy az a világbéke ügyét fogja szolgálni. Hua Kuo-feng az amerikai elnök­höz intézett üzenetében szin­tén úgy vélekedett, hogy a két ország diplomáciai kapcsolat­­felvétele „történelmi ese­mény!’, amely összhangban áll a két ország alapvető érdekei­vel, és — szerinte — kedve­zően fogja befolyásolni a nemzetközi helyzetet is. Pekingi MTI-hír szerint a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága az új esz­tendő alkalmából azzal a fel­hívással fordult Tajvan tizen­hét millió lakosához és veze­tőihez, hogy tettekkel segítsék elő Kína és Tajvan mielőbbi újraegyesülését. Az állandó bizottság java­solja felhívásában, hogy kezd­jenek tárgyalásokat a tajvani szorosban fennálló katonai konfrontáció megszüntetésére, tegyék lehetővé a kölcsönös látogatásokat a szárazföldi Kína és Tajvan között, léte­sítsenek postai, turisztikai, tudományos, kulturális, sport­os műszaki kapcsolatokat és kezdjék meg a rendszeres ke­reskedelmi-gazdasági forgal­mat. Teng Hsziao-ping az új esz­tendő jelentőségét a követke­zőkben fogalmazta meg: Kíná­ban áthelyeződött a hangsúly a „négy modernizálásra”, lét­rejöttek a diplomáciai kap­csolatok Peking és Washing­ton között, napirendre került Tajvan visszatérésének és Kí­nával való újraegyesülésének kérdése. Mint a TASZSZ jelentette, az amerikai sajtó rámutat: a Carter-kormányzat és a taj­­peji kormány között hallga­tólagos megállapodás született arról, hogy az Egyesült Álla­mok kínai fegyveres támadás esetén továbbra is vállalja Tajvan védelmét. Washing­ton a jövőben is katonai segít­ségben részesíti Tajvant, és ez a segítség főleg a légierő és a rakétacsapatok erősítésére irá­nyul. A The Washington­ Fost ezzel összefüggésben megálla­pítja: „Peking beleegyezett abba, hogy Tajvan továbbra is amerikai fegyvereket kap­jon.” A rhodesiai átmeneti kabinet közzétette alkotmánytervezetét Salisburyból jelenti a Reu­ter. A rhodesiai „belső rende­zéssel” létrejött átmeneti kor­mány kedden Salisburyban nyilvánosságra hozta „alkot­mánytervezetét”. Mint a beve­zető részből kitűnik, az ország neve „Zimbabwe-Rhodesia” lenne, vagyis az alkotmány­­tervezet még az ország elne­vezésének kérdésében sem tett eleget a fekete többség köve­teléseinek. Az ...alkotmánytervezet” ren­delkezik a parlament összeté­teléről és a törvényhozási el­járásról. Leszögezi, hogy a jö­vőben is a fehér kisebbség irányítása alatt maradnak a biztonsági erők és a közhiva­talok, arra hivatkozva, hogy nincs elegendő, megfelelő ké­pesítéssel rendelkező afrikai a vezető pozíciók betöltésére. A kétkamarás parlament a tervezet értelmében harminc-1 tagú szenátusból és száztagú alsóházból állna. Tíz szenátori és 28 képviselői mandátumot a fehértelepesek képviselői­nek tartanak fenn. Az állam­főt a szenátus és a képviselő­ház tagjaiból alakítandó elek­tor­­testület­­választja majd meg. Az alkotmánytervezetről a fehér kisebbség részvételével január 30-án tartanak „nép­szavazást”. Rhodesiát a felszabadító erők már gyakorlatilag ellen­őrzésük alatt tartják — jelen­tette ki kedden Robert Mu­gabe, a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke. Az afrikai vezető hangoztatta,­­ hogy a felszabadító erők már az or­szág négyötödét ellenőrzik, s 1979-ben a felszabadító hábo­rú kiszélesítésével a maradék területet is fennhatóságuk alá vonják. Ü­nnepi ülés H Havannáb­an a forradalom győzelmének 20. évfordulóján Havannából jelenti az MTI. A Kubai Köztársaság nemzet­­gyűlése január elsején Havan­nában rendkívüli, ünnepi ülés­szakon emlékezett meg a ku­bai forradalom győzelmének huszadik évfordulójáról. Az ünnepi ülésen a Kubai Kom­munista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, Fidel Castro Ruz állam- és kor­mányfő mondott beszédet. Az ünnepi ülés elnökségében foglalt helyet az évfordulóra érkezett magyar párt- és álla­mi delegáció vezetője, Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, valamint Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke. Fidel Castro beszédében a többi között rámutatott arra, hogy a huszadik évfordulóját köszöntő kubai forradalom tö­retlenül fejlődik és ugyan­olyan lelkesedéssel folytatódik, ahogyan 1959-ben kezdődött. Az ország külpolitikájának sarkköve a proletár interna­cionalizmushoz, a forradalmi mozgalmakhoz vezető hűség — mondotta Castro —, majd el­ismerő szavakkal méltatta a Szovjetunió szerepét Kuba belső gazdasági helyzetének és nemzetközi szerepének meg­szilárdulásában. ..Kuba nem Kína és nem Egyiptom” — jelentette ki be­szédében Fidel Castro, utalva a jelenlegi kínai és egyiptomi vezetés opportunizmusára és árulására. Hangsúlyozta ugyan­akkor, hogy egyidejűleg a for­radalom erős védőbástyái jöt­tek létre Vietnamban, Laosz­­ban, Angolában, Etiópiában, Mozambikban és Afganisztán­ban. „Forradalmi hazánk mindig élni fog, mert életünkkel véd­jük, s életünkkel forrt össze és mert teljesítettük és telje­síteni fogjuk hősi vállalásun­kat: haza vagy halál, győzni fogunk” — fejezte be beszédét Fidel Castro. A kubai forradalmi fegyve­res erő­k díszalakulatai kedden a köztársaság történetének legnagyobb szabású díszszem­léjével emlékeztek meg a for­radalom győzelmének husza­dik évfordulójáról. II.kongresszus * I. Az nigériai forradalmi tanár* döntése Algírból jelenti az AFP. Hétfőn, Algírban Rabah Bitat ideiglenes államfő elnökleté­vel összeült a forradalmi ta­nács és úgy döntött, hogy „az alkotmányban rögzített határidőn belül” összehívják az FLN párt­­kongresszusát — jelentették be hétfőn az algé­riai fővárosban. A kongresszus hivatott ar­­ra, hogy jelöltet állítson az elhunyt Bumedien elnök he­lyére az államfői tisztre. A kongresszust február 8-ig kell megtartani, hiszen az alkot­mány előírása szerint az ál­lamfői tiszt ideiglenes betöl­tése nem tarthat negyvenöt napnál tovább. Valószínűleg január utolsó heteiben kerül sor az FLN- kongresszusra, hogy még le­gyen idő a választási kam­pányra is, majd az elnökvá­lasztásra. Formailag feltehetőleg két kongresszust tartanak. Az el­sőn, amely rendes kongresz­­szusnak számít, megválasztják az ország új politikai vezeté­sét. Ezt követően kerül sor a rendkívüli kongresszusra, amelyen kiválasztják az el­nökjelöltet. A kongresszus le­bonyolításának módjáról egy­előre vita folyik. Mísévic Nemzet A pápa újévi ifjú beszéde Rómából jelenti az MTI. Olasz politikai körökben nagy visszhangot váltott ki a pá­pának az abortusszal és a vá­lással szembeni­ állásfoglalása. II. János Pál újévi első beszé­dében ugyanis kijelentette: „Nem fogadható el, hogy a vá­lás és az abortusz elve az ember javát szolgálná”. A pápa beszédét követően Benelli bíboros, firenzei érsek élesen támadta azt az olasz törvényt, amelyik — bizonyos megkötéssel — megengedi, hogy az olasz kórházakban művi vetélést hajtsanak vég­re. Loris Fortuna, a válást és az abortuszt megengedő tör­vény egyik szülőatyja az olasz állam belügyeibe való ,,nyílt beavatkozásnak” minősítette az olasz püspöki kar, Benelli és II. János Pál állásfoglalá­sát. Oscar Mammi, az olasz kép­viselőház belügyi bizottságá­nak köztársasági párti elnöke meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a pápa latba ve­tette tekintélyét egy olyan megalapozatlan állításnak az alátámasztására, amely szerint zaklatják és fenyegetik azo­kat­ az orvosokat, akik megta­gadják az abortuszműtéteket, mert lelkiismeretükkel össze­egyeztethetetlennek tartják. A l’Unitá, az OKP lapja szerint az elmúlt tíz napban napvilágott látott tények, ál­lásfoglalások „új és előre még nem látható helyzetet teremt­hetnek” abban az olasz társa­dalomban, amelyet amúgy is mély gazdasági, politikai és szociális válság mardos. szélsőtéttesek meggyilkoltak egy kormányzóhelyet­te*t .S pa ny o l o r * r.n g ba n Sa­n Sebastianból jelenti az AP. Kedden reggel ismeretlen tettesek géppisztolyból leadott sorozattal meggyilkolták a tar­tományi kormá­nyzóhelyettest a baszkföldi Guipuacoa tarto­mány fővárosában, San Se­­bastian központjában. Jose Maria Herrera, aki egyben a spanyol hadsereg tisztje, ép­pen gépkocsijába szállt be, ami­kor halálos lövések érték. A merénylők, akik a ható­ságok feltételezése szerint az ETA nevű baszk szélsőséges szervezet tagjai, egy lopott ko­csin elmenekültek a gyilkosság helyszínéről. Ugyancsak kedden, a kora reggeli órákban a baszkföldi Pamplonában két robbanás történt. Az egyik robbanószer­kezetet ismeretlen tettesek he­lyezték el a spanyol újfasisztái párt, az ,,Új Erő” (Fuerza Nue­­va) helyi vezetőjének lakása előtt. A szerkezet végül is ha­tástalanítás közben robbant fel, a nagyerejű robbanás megölte a hatástalanítást vég­ző rendőrt. Jelentős anyagi károk keletkeztek a másik pamplonai robbantásos me­rénylet, következtében is. A merénylők a város egyik ká­véházát robbantották fel­ Mélyül a Times-lapok válsága Londonból jelenti az MTI. Az újév a Times-lapok 600 alkalmazottja számára állásuk és fizetésük elvesztésével kez­dődött. A december 1-én fel­függesztett Times-lapok vál­sága ezzel tovább mélyült: most m­­ár minden héten átlag 100—100 dolgozónak jár le a felmondási ideje és válik munkanélkülivé. A kiadóvál­lalat és a szakszervezetek kö­zött változatlanul szünetelnek a tárgyalások a műszaki át­szervezésről, mert a szakszer­vezetek nem hajlandók a fel­mondások zsarolásának árnyé­kában tárgyalni és minden dolgozó visszavételét követe­lik. A kiadóvállalat, egyelőre a nyomdászokat, telefonkezelő­ket és irodai segédszemélyze­tet ereszti szélnek. Az újság­írók még három hónapig kap­ják a fizetésüket, hogy addig talán sikerül elfogadtatni a műszaki átszervezés feltételeit a dolgozókkal. Erre azonban változatlanul nincs kilátás. O (Belfast, Reuter) Kedden az észak-írországi Cookstown­­ban pokolgépes merényletet követtek el a helyi bank épü­lete ellen. A robbanószerkezet romba döntötte az épületet és komoly anyagi károkat oko­zott a városközpontban. A merényletet magára vállalta az IRA ideiglenes szárnya. Szerda, 1979. január 3. Argentin bankett NEM SZÉP a részegeskedés. Különösen akkor nem, ha egy köztiszteletben álló politikus néz túl mélyen a pohár fene­kére. Argentínában Szigorúan veszik az ilyesmit, és letartóz­tatták Ricardo Balbint, a Ra­dikális Párt vezetőjét. Hivata­losan túlzott italozásával és rendetlen viselkedésével ma­gyarázták az őrizetbe vételét, valószínű tehát, hogy nem ez volt a valódi ok. Annál is in­kább így tehet, mert Balbin az elnökkel iszogatott és be­szélgetett, országos problémá­kat vitatott meg vele. Szó esett az elmérgesedett határvitáról Chilével, s természetesen a belső liberalizálásról is, a kor­mányrúd visszaadásáról a pol­gári ellenzéknek. E rövid esz­mecsere után kapták el a ka­tonák a radikális politikust, s csak Jorge Videla elnök sze­mélyes utasítására engedték szabadon, a már említett in­doklással. A fogvatartás kellemetlenül érinthette Balbint is, de való­jában az elnököt figyelmeztet­te a katonai ellenzéke, a had­seregnek az a szárnya, amely visszautasítja a párbeszédet a polgári erőkkel. Meglehet azonban, hogy mások húzód­nak meg a háttérben, azok, akik szintén tárgyalnak a ha­gyományos pártok képviselői-­ vel, de elképzeléseik eltérnek az elnök törekvéseitől, s nem a Videlát támogató Balbinnal szeretnék elkezdeni a demok­ratizálást. Annyian és annyi­féleképpen vélekednek e fo­lyamatról, hogy mind ez ideig sem megegyezés, sem program nem születhetett. Nyilatkoza­tok, tervezetek persze a nyil­vánosság elé kerültek, de ezek­ből is csupán arra lehet kö­vetkeztetni, hogy Argentínára továbbra is a gazdasági életet is összekuszáló belpolitikai szétszórtság a jellemző. MEGOSZTOTT a hadsereg, aminthogy a polgári ellenzék sem egységes. Amidőn Videla még december elején részt vett egy banketten, amelyre volt törvényhozók hívták meg, tábornoktársai dühödt kiroha­násainak tette ki magát. Jó néhány polgári párt képvise­lője pedig el sem ment az ese­ményre. A kérlelhetetlenek vezetője, Oscar Alende távol­­létével tüntetett, akárcsak Deolindo Bittel, az egyik pe­ronista mozgalom irányítója. José Antonio Allendét, a két kereszténydemokrata párt, a Keresztény Néppárt és a Ke­resztény Forradalmi Párt el­nökét azért mondatták le, mert ott volt az ebéden. A bankett helyett Bittel Arturo Frandizi volt elnökhöz sietett és az ellenzéki front megala­kítását sürgette — nem sok si­kerrel. Az egy­etlen közösnek nevezhető akció abban merült ki, hogy a fontosabb pártok — a radikálisok kivételével — a demokratikus jogok vissza­állítására és a gazdaságpoliti­ka megváltoztatására szólítot­ták föl a kormányt. Ilyen körülmények között Videla érthetően azt nyilat­kozta az El Pais című spanyol lapnak, hogy a­ katonák , már kitűzték a célokat, a választá­soknak az időpontját azonban még nem. Hozzátette, hogy va­lószínűleg 1981-ben sem köz­vetlenül választják majd meg az utódját, mert az ország erre még nem készült föl. Mind­ezt azután mondta el, hogy a három fegyvernem közzé­tette liberalizálási javaslatait a hadsereg ellenőrizte La Ra­­zónban. A belügyminiszter, Al­­bano Harguindeguy, aki a no­vemberi kormányátalakítás­­kor Martinez de Hoz gazdasá­gi miniszterrel együtt meg­tarthatta a tárcáját, és az egyetlen aktív katonatiszt a kabinetben, úgy vélekedett, hogy a három programot 1979 első hónapjaiban hangolják össze. Kevés a közös vonás az el­képzelésekben. Mind a hár­man egyetértenek abban, hogy a hadseregnek helye van a kormányzásban. Hasonlókép­pen elismerik azt is, hogy fo­kozatosan vissza kell térni a polgári vezetéshez. A száraz­földi erők Alejandro Lamissé volt elnök 1972-es téziseit ele­venítik fel, hogy tudniillik a hagyományos pártok részt vál­lalhatnak a demokratizálási folyamatban, s a hadseregnek nincs szüksége olyan pártra vagy mozgalomra, amelyet ő hozott létre.. Az új játékszabá­lyokat azonban a polgári el­lenzéknek el kell fogadnia. A légierő szélsőségesebb né­zeteket vall. A tapasztalt pár­tokat betiltaná, föloszlatná s a helyükbe új, független nem­zeti mozgalmat állítana. Az általuk kidolgozandó alkot­mány pedig felhatalmazná a kormányt, hogy megfosztassa az állampolgárokat a politikai jogaiktól. Még időrendet is ajánl a légierő. A liberalizá­lást a választott testületek fo­kozatos újjáteremtésével kez­dené, s az általános választá­sokkal fejezné be — mintegy tizenegy év múlva. A FLOTTA terve, ha lehet, még különösebb. Szintén új párton alapuló nemzeti moz­galmat hozna létre. A hadi­­tengerészet elveit még akkor dolgozták ki, amikor Emilia Massera admirális a hivatalá­ban tevékenykedett. Azóta nyugállományba vonult, nem húzódott vissza azonban csön­des magányába, amit az is jelez, hogy a minap géppisz­tolysorozattal akarták lekasza­bolni Buenos Aires-i irodája előtt, de szerencsésen­­ meg­menekült. Elnöki ambíciókat is táplál , ő találta ki, hogy ezt a bizonyos szociáldemok­rata színezetű nemzeti frontot ipari vállalkozók, szakszerve­zeti vezetők, peronisták és ra­dikálisok alkothatnák. A mi­niszteri tárcákat lassacs­kán e front tagjai vennék át, s a többi párt tevékenysé­ge inkább csak jelképes, mint­sem valóságos lenne. A hadsereg tervezetéről már hónapok óta szállingóztak hí­resztelések Buenos Airesben. Némileg meglepetést keltett, amikor Videla átalakította a kabinetet, mert olyanokat vont be a kormányba, akikről köz­ismert, hogy ellenzik a köze­ledést a polgári pártokhoz és erőkhöz. Ezen a helyzeten igyekszik most változtatni az elnök, ezért ül le ebédelni és poharazgatni az ellenzéki kö­rökkel. S ha igaz a hír, ki fog nevezni egy bizottságot, amely három kérdést tanul­mányoz majd: a gazdasági program rugalmasabb alakítá­sát, a jobb kapcsolatok kiépí­tését a szakszervezetekkel és a kötetlenebb eszmecserét a politikai csoportokkal. TÖBB SZEMPONTBÓL is igen érdekesek a hadsereg ja­vaslatai. Időszerűsítik a ko­rábbi katonai kormányzatok „új párt elméletét”, amely a gyakorlatban sohasem való­sulhatott meg, mert nem tud­ták megteremteni a feltétele­ket. Ugyanakkor a megalapí­tandó mozgalmiaknak az ösz­­szetétele voltaképpen peronis­­ta elgondolásokat tartalmaz. Hiszen­­a néhai Juan Peron Juszticialista Pártja volt az egyetlen Argentínában, amely­nek a politikáját a legkülön­bözőbb társadalmi rétegek is elfogadták. Peron halála után rövid idő alatt fölbomlott ez a heterogén mozgalom, de sem a katonai diktatúrák, sem pe­dig Isabel Peron polgári rend­szere nem jelentett fölemelke­dést a valójában fejlett iparú országnak. S a manapság so­kat emlegetett Lanusse tábor­nok is akkor fordult a polgá­ri pártokhoz, amidőn a pero­nista montonero gerillák meg­erősödtek, s tömegbázist sze­reztek maguknak. A válasz­tásokon meg is bukott La­nusse; a montonérok támogat­ta Hector Campóra győzte le, aki átadta a hatalmat Peron­nak. A hadsereg a gerilla háború, a fegyveres erők megosztott­sága, az izeire hullott polgári ellenzéknek a frakció harcai összességükben vezettek zűr­zavarra, s a mostani süketek párbeszéde a káosznak ked­vez. Ezért hallani ma is em­berrablásokról, gyilkosságok­ról, titokzatos eltűnésekről. S hiába ismerik föl sokan Ar­gentínában a gazdasági fejlő­dés törvényszerűségeit, a bel­politikai küzdőtéren halk sza­vukra senki sem figyel, így aztán az sem meglepő, hogy Martinez de Hoz álma a las­sú inflációról és a teljes fog­lalkoztatottságról nem válhat valóra. Sőt a gazdasági muta­tók ismét rosszabbodást jelez­nek. S nem is fognak hossza­san javulni, amíg a hasznos energiákat is a belső csatáro­zások emésztik föl. Beke Miklós

Next