Magyar Nemzet, 1979. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-03 / 1. szám
* rikai közvetítéssel folyó izraeli—egyiptomi különbéke tárgyalásokat, a „Camp David-i szellemet” és alternatívaként a genfi értekezlet felújítását javasolta, vbgkg vbgk javasolta. A király szerint a genfi értekezleten részt kellene venniük az arab országoknak, a palesztinoknak, Izraelnek, az Egyesült Államoknak, a Szovjetuniónak és „az európai baráti országoknak”. (Husszein az utóbbiakon egyes nyugat-európai országokat ért, köztük Olaszországot.) A genfi értekezletnek érvényre kellene juttatnia az ENSZ Biztonsági Tanácsának.242. és 338. határozatait. A 242-est „korrektül kell értelmeznie” — fűzte hozzá, utalva arra, hogy Jordánia szerint az említett határozat , ,korszerűsítésre” szorul. Kairói MTI-hír szerint kedden elutazott az Arab Liga ténymegállapító bizottsága, hogy tanulmányozza a két Jemen határán zajló eseményeket. A küldöttség Sanaába — Észak-Jemen fővárosába — utazott, onnan utazik majd el a határvidékre. Kairói források szerint a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságnak Észak-Jemennel határos vidékein az elmúlt napokban súlyos harcok törtek ki. A kambodzsai hazafiak tartományi székhelyet szabadítottak fel Hanoiból jelenti az MTI. A kambodzsai forradalmi erők legjelentősebb katonai sikeréről számolt be az SPK, a kambodzsai nemzeti egységfront hírügynöksége; a front katonai egységei a múlt hét végén teljesen felszabadították Kratie tartomány azonos nevű székhelyét. Az SPK Hanoiban vett francia nyelvű adása szerint a Phnom Penhtől 160 kilométerre északra levő Mekong-parti város felszabadítása során a forradalmi erők a Pol Pot-leng Sary hadsereg katonáinak százait tették harcképtelenné, sebesítették meg, vagy fogták el. A helyi lakossággal összhangban tevékenykedő KNEF- alakulatok folytatják előrenyomulásukat Ratanakhri tartományban is. A forradalmi hadsereg két újabb körzetet, Bung Lungot és Bo Kheót szabadította fel az elmúlt napokban. A Phnom Penh-i hadsereg dzsungelekbe menekülő katonáit felszólították a csatlakozásra a forradalmi erőkhöz. Az MTI másik jelentése szerint a támadó Phnom Penh-i hadsereg három századát tették harcképtelenné a vietnami önvédelmi erők Taj Ninh tartományban. A provokátorok december végén tüzérségi és páncélos egységek támogatása mellett hídfőállást akartak kiépíteni a tartomány Chau Thanh nevű járása ellen intézendő támadáshoz. A vietnami külügyminisztérium memorandumban tiltakozott a Kínai Népköztársaság hanoi nagykövetségénél a Vietnam északi határtársége ellen elkövetett sorozatos provokációk miatt. A keddi hanoi lapok vezető helyen ismertetik az okmányt, amely többek között emlékeztet rá: a vietnami külügyminisztérium december 26-i jegyzékében már felhívta a figyelmet azokra a kínai provokációkra, amelyek komoly feszültséget okoznak a két ország határán.. Éles hangú kommentárban válaszolt a Nhan Dan a kínai külügyminisztérium szóvivőjének pénteki megnyilatkozására, amely szerint a Truorng La (Spratly) szigetek Kínához tartoznak. A Truong La szigetek — írta a hanoi lap — csakúgy, mint a Hoang La (Paracel) szigetek ma is Vietnam ősi területének részei, s holnap is azok lesznek. Ez a két szigetcsoport sohasem tartozott Kínához. Kínai felhívás Tajvanhoz Carter és Hua Kuo-feng üzenetváltása Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuo-feng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke vasárnap üzenetet váltott Washington és Peking teljes jogú diplomáciai kapcsolatainak felvétele alkalmából. Carter üzenetében „a megbékélés történelmi jelentőségű aktusának” nevezte a kapcsolatfelvételt, s azt állította, hogy az a világbéke ügyét fogja szolgálni. Hua Kuo-feng az amerikai elnökhöz intézett üzenetében szintén úgy vélekedett, hogy a két ország diplomáciai kapcsolatfelvétele „történelmi esemény!’, amely összhangban áll a két ország alapvető érdekeivel, és — szerinte — kedvezően fogja befolyásolni a nemzetközi helyzetet is. Pekingi MTI-hír szerint a kínai Országos Népi Gyűlés állandó bizottsága az új esztendő alkalmából azzal a felhívással fordult Tajvan tizenhét millió lakosához és vezetőihez, hogy tettekkel segítsék elő Kína és Tajvan mielőbbi újraegyesülését. Az állandó bizottság javasolja felhívásában, hogy kezdjenek tárgyalásokat a tajvani szorosban fennálló katonai konfrontáció megszüntetésére, tegyék lehetővé a kölcsönös látogatásokat a szárazföldi Kína és Tajvan között, létesítsenek postai, turisztikai, tudományos, kulturális, sportos műszaki kapcsolatokat és kezdjék meg a rendszeres kereskedelmi-gazdasági forgalmat. Teng Hsziao-ping az új esztendő jelentőségét a következőkben fogalmazta meg: Kínában áthelyeződött a hangsúly a „négy modernizálásra”, létrejöttek a diplomáciai kapcsolatok Peking és Washington között, napirendre került Tajvan visszatérésének és Kínával való újraegyesülésének kérdése. Mint a TASZSZ jelentette, az amerikai sajtó rámutat: a Carter-kormányzat és a tajpeji kormány között hallgatólagos megállapodás született arról, hogy az Egyesült Államok kínai fegyveres támadás esetén továbbra is vállalja Tajvan védelmét. Washington a jövőben is katonai segítségben részesíti Tajvant, és ez a segítség főleg a légierő és a rakétacsapatok erősítésére irányul. A The Washington Fost ezzel összefüggésben megállapítja: „Peking beleegyezett abba, hogy Tajvan továbbra is amerikai fegyvereket kapjon.” A rhodesiai átmeneti kabinet közzétette alkotmánytervezetét Salisburyból jelenti a Reuter. A rhodesiai „belső rendezéssel” létrejött átmeneti kormány kedden Salisburyban nyilvánosságra hozta „alkotmánytervezetét”. Mint a bevezető részből kitűnik, az ország neve „Zimbabwe-Rhodesia” lenne, vagyis az alkotmánytervezet még az ország elnevezésének kérdésében sem tett eleget a fekete többség követeléseinek. Az ...alkotmánytervezet” rendelkezik a parlament összetételéről és a törvényhozási eljárásról. Leszögezi, hogy a jövőben is a fehér kisebbség irányítása alatt maradnak a biztonsági erők és a közhivatalok, arra hivatkozva, hogy nincs elegendő, megfelelő képesítéssel rendelkező afrikai a vezető pozíciók betöltésére. A kétkamarás parlament a tervezet értelmében harminc-1 tagú szenátusból és száztagú alsóházból állna. Tíz szenátori és 28 képviselői mandátumot a fehértelepesek képviselőinek tartanak fenn. Az államfőt a szenátus és a képviselőház tagjaiból alakítandó elektortestületválasztja majd meg. Az alkotmánytervezetről a fehér kisebbség részvételével január 30-án tartanak „népszavazást”. Rhodesiát a felszabadító erők már gyakorlatilag ellenőrzésük alatt tartják — jelentette ki kedden Robert Mugabe, a Zimbabwe Hazafias Front társelnöke. Az afrikai vezető hangoztatta, hogy a felszabadító erők már az ország négyötödét ellenőrzik, s 1979-ben a felszabadító háború kiszélesítésével a maradék területet is fennhatóságuk alá vonják. Ünnepi ülés H Havannában a forradalom győzelmének 20. évfordulóján Havannából jelenti az MTI. A Kubai Köztársaság nemzetgyűlése január elsején Havannában rendkívüli, ünnepi ülésszakon emlékezett meg a kubai forradalom győzelmének huszadik évfordulójáról. Az ünnepi ülésen a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, Fidel Castro Ruz állam- és kormányfő mondott beszédet. Az ünnepi ülés elnökségében foglalt helyet az évfordulóra érkezett magyar párt- és állami delegáció vezetője, Biszku Béla, az MSZMP PB tagja, valamint Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke. Fidel Castro beszédében a többi között rámutatott arra, hogy a huszadik évfordulóját köszöntő kubai forradalom töretlenül fejlődik és ugyanolyan lelkesedéssel folytatódik, ahogyan 1959-ben kezdődött. Az ország külpolitikájának sarkköve a proletár internacionalizmushoz, a forradalmi mozgalmakhoz vezető hűség — mondotta Castro —, majd elismerő szavakkal méltatta a Szovjetunió szerepét Kuba belső gazdasági helyzetének és nemzetközi szerepének megszilárdulásában. ..Kuba nem Kína és nem Egyiptom” — jelentette ki beszédében Fidel Castro, utalva a jelenlegi kínai és egyiptomi vezetés opportunizmusára és árulására. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy egyidejűleg a forradalom erős védőbástyái jöttek létre Vietnamban, Laoszban, Angolában, Etiópiában, Mozambikban és Afganisztánban. „Forradalmi hazánk mindig élni fog, mert életünkkel védjük, s életünkkel forrt össze és mert teljesítettük és teljesíteni fogjuk hősi vállalásunkat: haza vagy halál, győzni fogunk” — fejezte be beszédét Fidel Castro. A kubai forradalmi fegyveres erők díszalakulatai kedden a köztársaság történetének legnagyobb szabású díszszemléjével emlékeztek meg a forradalom győzelmének huszadik évfordulójáról. II.kongresszus * I. Az nigériai forradalmi tanár* döntése Algírból jelenti az AFP. Hétfőn, Algírban Rabah Bitat ideiglenes államfő elnökletével összeült a forradalmi tanács és úgy döntött, hogy „az alkotmányban rögzített határidőn belül” összehívják az FLN pártkongresszusát — jelentették be hétfőn az algériai fővárosban. A kongresszus hivatott arra, hogy jelöltet állítson az elhunyt Bumedien elnök helyére az államfői tisztre. A kongresszust február 8-ig kell megtartani, hiszen az alkotmány előírása szerint az államfői tiszt ideiglenes betöltése nem tarthat negyvenöt napnál tovább. Valószínűleg január utolsó heteiben kerül sor az FLN- kongresszusra, hogy még legyen idő a választási kampányra is, majd az elnökválasztásra. Formailag feltehetőleg két kongresszust tartanak. Az elsőn, amely rendes kongreszszusnak számít, megválasztják az ország új politikai vezetését. Ezt követően kerül sor a rendkívüli kongresszusra, amelyen kiválasztják az elnökjelöltet. A kongresszus lebonyolításának módjáról egyelőre vita folyik. Mísévic Nemzet A pápa újévi ifjú beszéde Rómából jelenti az MTI. Olasz politikai körökben nagy visszhangot váltott ki a pápának az abortusszal és a válással szembeni állásfoglalása. II. János Pál újévi első beszédében ugyanis kijelentette: „Nem fogadható el, hogy a válás és az abortusz elve az ember javát szolgálná”. A pápa beszédét követően Benelli bíboros, firenzei érsek élesen támadta azt az olasz törvényt, amelyik — bizonyos megkötéssel — megengedi, hogy az olasz kórházakban művi vetélést hajtsanak végre. Loris Fortuna, a válást és az abortuszt megengedő törvény egyik szülőatyja az olasz állam belügyeibe való ,,nyílt beavatkozásnak” minősítette az olasz püspöki kar, Benelli és II. János Pál állásfoglalását. Oscar Mammi, az olasz képviselőház belügyi bizottságának köztársasági párti elnöke meglepetésének adott hangot amiatt, hogy a pápa latba vetette tekintélyét egy olyan megalapozatlan állításnak az alátámasztására, amely szerint zaklatják és fenyegetik azokat az orvosokat, akik megtagadják az abortuszműtéteket, mert lelkiismeretükkel összeegyeztethetetlennek tartják. A l’Unitá, az OKP lapja szerint az elmúlt tíz napban napvilágott látott tények, állásfoglalások „új és előre még nem látható helyzetet teremthetnek” abban az olasz társadalomban, amelyet amúgy is mély gazdasági, politikai és szociális válság mardos. szélsőtéttesek meggyilkoltak egy kormányzóhelyette*t .S pa ny o l o r * r.n g ba n San Sebastianból jelenti az AP. Kedden reggel ismeretlen tettesek géppisztolyból leadott sorozattal meggyilkolták a tartományi kormányzóhelyettest a baszkföldi Guipuacoa tartomány fővárosában, San Sebastian központjában. Jose Maria Herrera, aki egyben a spanyol hadsereg tisztje, éppen gépkocsijába szállt be, amikor halálos lövések érték. A merénylők, akik a hatóságok feltételezése szerint az ETA nevű baszk szélsőséges szervezet tagjai, egy lopott kocsin elmenekültek a gyilkosság helyszínéről. Ugyancsak kedden, a kora reggeli órákban a baszkföldi Pamplonában két robbanás történt. Az egyik robbanószerkezetet ismeretlen tettesek helyezték el a spanyol újfasisztái párt, az ,,Új Erő” (Fuerza Nueva) helyi vezetőjének lakása előtt. A szerkezet végül is hatástalanítás közben robbant fel, a nagyerejű robbanás megölte a hatástalanítást végző rendőrt. Jelentős anyagi károk keletkeztek a másik pamplonai robbantásos merénylet, következtében is. A merénylők a város egyik kávéházát robbantották fel Mélyül a Times-lapok válsága Londonból jelenti az MTI. Az újév a Times-lapok 600 alkalmazottja számára állásuk és fizetésük elvesztésével kezdődött. A december 1-én felfüggesztett Times-lapok válsága ezzel tovább mélyült: most már minden héten átlag 100—100 dolgozónak jár le a felmondási ideje és válik munkanélkülivé. A kiadóvállalat és a szakszervezetek között változatlanul szünetelnek a tárgyalások a műszaki átszervezésről, mert a szakszervezetek nem hajlandók a felmondások zsarolásának árnyékában tárgyalni és minden dolgozó visszavételét követelik. A kiadóvállalat, egyelőre a nyomdászokat, telefonkezelőket és irodai segédszemélyzetet ereszti szélnek. Az újságírók még három hónapig kapják a fizetésüket, hogy addig talán sikerül elfogadtatni a műszaki átszervezés feltételeit a dolgozókkal. Erre azonban változatlanul nincs kilátás. O (Belfast, Reuter) Kedden az észak-írországi Cookstownban pokolgépes merényletet követtek el a helyi bank épülete ellen. A robbanószerkezet romba döntötte az épületet és komoly anyagi károkat okozott a városközpontban. A merényletet magára vállalta az IRA ideiglenes szárnya. Szerda, 1979. január 3. Argentin bankett NEM SZÉP a részegeskedés. Különösen akkor nem, ha egy köztiszteletben álló politikus néz túl mélyen a pohár fenekére. Argentínában Szigorúan veszik az ilyesmit, és letartóztatták Ricardo Balbint, a Radikális Párt vezetőjét. Hivatalosan túlzott italozásával és rendetlen viselkedésével magyarázták az őrizetbe vételét, valószínű tehát, hogy nem ez volt a valódi ok. Annál is inkább így tehet, mert Balbin az elnökkel iszogatott és beszélgetett, országos problémákat vitatott meg vele. Szó esett az elmérgesedett határvitáról Chilével, s természetesen a belső liberalizálásról is, a kormányrúd visszaadásáról a polgári ellenzéknek. E rövid eszmecsere után kapták el a katonák a radikális politikust, s csak Jorge Videla elnök személyes utasítására engedték szabadon, a már említett indoklással. A fogvatartás kellemetlenül érinthette Balbint is, de valójában az elnököt figyelmeztette a katonai ellenzéke, a hadseregnek az a szárnya, amely visszautasítja a párbeszédet a polgári erőkkel. Meglehet azonban, hogy mások húzódnak meg a háttérben, azok, akik szintén tárgyalnak a hagyományos pártok képviselői- vel, de elképzeléseik eltérnek az elnök törekvéseitől, s nem a Videlát támogató Balbinnal szeretnék elkezdeni a demokratizálást. Annyian és annyiféleképpen vélekednek e folyamatról, hogy mind ez ideig sem megegyezés, sem program nem születhetett. Nyilatkozatok, tervezetek persze a nyilvánosság elé kerültek, de ezekből is csupán arra lehet következtetni, hogy Argentínára továbbra is a gazdasági életet is összekuszáló belpolitikai szétszórtság a jellemző. MEGOSZTOTT a hadsereg, aminthogy a polgári ellenzék sem egységes. Amidőn Videla még december elején részt vett egy banketten, amelyre volt törvényhozók hívták meg, tábornoktársai dühödt kirohanásainak tette ki magát. Jó néhány polgári párt képviselője pedig el sem ment az eseményre. A kérlelhetetlenek vezetője, Oscar Alende távollétével tüntetett, akárcsak Deolindo Bittel, az egyik peronista mozgalom irányítója. José Antonio Allendét, a két kereszténydemokrata párt, a Keresztény Néppárt és a Keresztény Forradalmi Párt elnökét azért mondatták le, mert ott volt az ebéden. A bankett helyett Bittel Arturo Frandizi volt elnökhöz sietett és az ellenzéki front megalakítását sürgette — nem sok sikerrel. Az egyetlen közösnek nevezhető akció abban merült ki, hogy a fontosabb pártok — a radikálisok kivételével — a demokratikus jogok visszaállítására és a gazdaságpolitika megváltoztatására szólították föl a kormányt. Ilyen körülmények között Videla érthetően azt nyilatkozta az El Pais című spanyol lapnak, hogy a katonák , már kitűzték a célokat, a választásoknak az időpontját azonban még nem. Hozzátette, hogy valószínűleg 1981-ben sem közvetlenül választják majd meg az utódját, mert az ország erre még nem készült föl. Mindezt azután mondta el, hogy a három fegyvernem közzétette liberalizálási javaslatait a hadsereg ellenőrizte La Razónban. A belügyminiszter, Albano Harguindeguy, aki a novemberi kormányátalakításkor Martinez de Hoz gazdasági miniszterrel együtt megtarthatta a tárcáját, és az egyetlen aktív katonatiszt a kabinetben, úgy vélekedett, hogy a három programot 1979 első hónapjaiban hangolják össze. Kevés a közös vonás az elképzelésekben. Mind a hárman egyetértenek abban, hogy a hadseregnek helye van a kormányzásban. Hasonlóképpen elismerik azt is, hogy fokozatosan vissza kell térni a polgári vezetéshez. A szárazföldi erők Alejandro Lamissé volt elnök 1972-es téziseit elevenítik fel, hogy tudniillik a hagyományos pártok részt vállalhatnak a demokratizálási folyamatban, s a hadseregnek nincs szüksége olyan pártra vagy mozgalomra, amelyet ő hozott létre.. Az új játékszabályokat azonban a polgári ellenzéknek el kell fogadnia. A légierő szélsőségesebb nézeteket vall. A tapasztalt pártokat betiltaná, föloszlatná s a helyükbe új, független nemzeti mozgalmat állítana. Az általuk kidolgozandó alkotmány pedig felhatalmazná a kormányt, hogy megfosztassa az állampolgárokat a politikai jogaiktól. Még időrendet is ajánl a légierő. A liberalizálást a választott testületek fokozatos újjáteremtésével kezdené, s az általános választásokkal fejezné be — mintegy tizenegy év múlva. A FLOTTA terve, ha lehet, még különösebb. Szintén új párton alapuló nemzeti mozgalmat hozna létre. A haditengerészet elveit még akkor dolgozták ki, amikor Emilia Massera admirális a hivatalában tevékenykedett. Azóta nyugállományba vonult, nem húzódott vissza azonban csöndes magányába, amit az is jelez, hogy a minap géppisztolysorozattal akarták lekaszabolni Buenos Aires-i irodája előtt, de szerencsésen megmenekült. Elnöki ambíciókat is táplál , ő találta ki, hogy ezt a bizonyos szociáldemokrata színezetű nemzeti frontot ipari vállalkozók, szakszervezeti vezetők, peronisták és radikálisok alkothatnák. A miniszteri tárcákat lassacskán e front tagjai vennék át, s a többi párt tevékenysége inkább csak jelképes, mintsem valóságos lenne. A hadsereg tervezetéről már hónapok óta szállingóztak híresztelések Buenos Airesben. Némileg meglepetést keltett, amikor Videla átalakította a kabinetet, mert olyanokat vont be a kormányba, akikről közismert, hogy ellenzik a közeledést a polgári pártokhoz és erőkhöz. Ezen a helyzeten igyekszik most változtatni az elnök, ezért ül le ebédelni és poharazgatni az ellenzéki körökkel. S ha igaz a hír, ki fog nevezni egy bizottságot, amely három kérdést tanulmányoz majd: a gazdasági program rugalmasabb alakítását, a jobb kapcsolatok kiépítését a szakszervezetekkel és a kötetlenebb eszmecserét a politikai csoportokkal. TÖBB SZEMPONTBÓL is igen érdekesek a hadsereg javaslatai. Időszerűsítik a korábbi katonai kormányzatok „új párt elméletét”, amely a gyakorlatban sohasem valósulhatott meg, mert nem tudták megteremteni a feltételeket. Ugyanakkor a megalapítandó mozgalmiaknak az öszszetétele voltaképpen peronista elgondolásokat tartalmaz. Hiszena néhai Juan Peron Juszticialista Pártja volt az egyetlen Argentínában, amelynek a politikáját a legkülönbözőbb társadalmi rétegek is elfogadták. Peron halála után rövid idő alatt fölbomlott ez a heterogén mozgalom, de sem a katonai diktatúrák, sem pedig Isabel Peron polgári rendszere nem jelentett fölemelkedést a valójában fejlett iparú országnak. S a manapság sokat emlegetett Lanusse tábornok is akkor fordult a polgári pártokhoz, amidőn a peronista montonero gerillák megerősödtek, s tömegbázist szereztek maguknak. A választásokon meg is bukott Lanusse; a montonérok támogatta Hector Campóra győzte le, aki átadta a hatalmat Peronnak. A hadsereg a gerilla háború, a fegyveres erők megosztottsága, az izeire hullott polgári ellenzéknek a frakció harcai összességükben vezettek zűrzavarra, s a mostani süketek párbeszéde a káosznak kedvez. Ezért hallani ma is emberrablásokról, gyilkosságokról, titokzatos eltűnésekről. S hiába ismerik föl sokan Argentínában a gazdasági fejlődés törvényszerűségeit, a belpolitikai küzdőtéren halk szavukra senki sem figyel, így aztán az sem meglepő, hogy Martinez de Hoz álma a lassú inflációról és a teljes foglalkoztatottságról nem válhat valóra. Sőt a gazdasági mutatók ismét rosszabbodást jeleznek. S nem is fognak hosszasan javulni, amíg a hasznos energiákat is a belső csatározások emésztik föl. Beke Miklós