Magyar Nemzet, 1979. február (35. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-01 / 26. szám

Terefo­.­ 12­*21.­­ — Magyar Norozet ip­___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA_________________________________# Biesúgttsoltisági k­önyvek Holnap megnyílik Kalo­csán a 22. mezőgazdasági könyvhónap, és ezzel az ér­deklődés homlokterébe ke­rül a mezőgazdasági könyv és szakirodalom. Az idén több mint negyven új könyv jelent meg, mintegy félmil­lió példányban, nyolc kiadó gondozásában, hogy segítse a korszerű mezőgazdasági termelést. A mezőgazdasági szak­­könyvnek és a­ szakoktatás­nak régi hagyományai van­­­­nak Magyarországon. Lip­­pay János „Posoni kert” cí­mű munkája több mint há­romszáz esztendővel ezelőtt jelent meg Nagyszombat­ban. Azt követően egyre­­anásra jelentkeztek a föld­művelés és állattartás, a kertészkedés, a szőlő- és gyümölcstermesztés kiváló elméleti és gyakorlati isme­rői, hogy átadják tapaszta­lataikat. De hogyan jutott volna el a sok hasznos ta­nács a széles néprétegek­hez, amikor a föld robotos művelői olvasni se igen tud­tak. Zárt körben maradt a tudomány. Az elmúlt évtizedekben teljesen átalakult a falu, és korszerűsödött a munka a határban. Egy nemzedék váltása­ elégnek bizonyult,, hogy csak emlék legyen a kasza, a kapa, a lófogat, az ökrös szekér. Helyettük traktorok, kombájnok, vegy­szerek kezelésében jártas if­jú nemzedék tanulta meg a korszerű gazdálkodást, al­kalmazza az új tudományos eredményeket. És hogy jól, azt bizonyítják a mezőgaz­daság nagyszerű eredmé­nyei. A legutóbb Gödöllőn megtartott tanácskozáson a mezőgazdaság és élelmiszer­­ipar vezetői hangoztatták, hogy nagyobb ösztönzést kell adni a bátor kezdemé­nyezéseknek. Segíteni azo­kat, akik az újat akarják meghonosítani. Ehhez leg­nagyobb segítséget, kétség­kívül, a szakkönyv nyújt­hat. A könyvek hasznos út­mutatása­­nélkül nem tud­nánk megbirkózni az év nagy feladataival. Hiszen köztudott, hogy a tervek szerint tovább kell növel­nünk a termelést. • Romány Pál miniszter fejtette ki éppen Gödöllőn: el kell érni, hogy a mező­­gazdaság saját termelésből elégítse ki a belföldi igénye­ket, ugyanakkor lássa el nyersanyaggal az élelmi­szeripart, vegyen részt a nemzetközi munkamegosz­tásban, növelje az exportot, mindezt úgy, hogy termé­szeti környezetét megőrizze, sőt gazdagítsa a következő nemzedékek számára, és közben fokozza a termelés gazdaságosságát. Hogyan le­hetne mindezt megvalósítani szakértelem, a korszerű szakirodalom útmutatása nélkül? Az idei könyvhónapra megjelenő könyveknek több mint a" lek is ismer­etterjesz­­tő munka, így segít legjob­ban a szakirodalom lépést tartani a fejlődéssel. Ezek a művek remélhetőleg eljut­nak majd a falusi dolgozók széles rétegeihez, és a min­dennapi gyakorlatot segítve lehetővé teszik, hogy a jö­vőben még olcsóbban és jobb minőségben termeljen a mezőgazdaság. Illés Sándor Jogtalan előny keresünk valamit. N­apo­­­­kig, hetekig járjuk a várost kisebb-nagyobb dolgokért, ilyen-olyan árucikkért. És­­ bosszankodunk, mert­­nincs, mert időt rabol és fáraszt az állandó keresés, mert mindig elég tekintélyes a hiánycikkek listája. Holmi buzgólkodást látva, vagy biztató hangra ilyen­kor magunk is könnyebben nyúlunk a zsebünkbe, hogy valahára megszerezzük a várva-várt árut, vége le­gyen a sok szaladgálásnak. Ugyan ki gondol közben ar­ra, hogy jogtalan előnyre tesz szert — eladó és vá­sárló egyaránt —, s az is csaknem teljesen közömbös, ki tette a kezdeményező lé­pést. Mi magunk formáltuk af­féle ördöglakattá a csúszó­pénzrendszert, az adok-ka­­pok e torz változatát. Ám, ha nehezen is, de felnyitható a furfangos szerkezet. A többi közt ebben segít a bel­­kereskedelmi törvény is, amely előírja: tilos a vásár­lót jogosulatlan előnyben részesíteni, hátránnyal súj­tani, a vevőtől külön jutta­tást követelni vagy elfo­gadni. Csakhogy a törvény szava önmagában kevés a csúszó­pénzek felszámolására. Ez legalább annyira függ a vásárlótól, mint az eladótól. És persze kielégítő árualap, megfelelő áruelosztás, a hiánycikkek fokozatos fel­számolása is szükséges hoz­zá. Ez pedig nem megy má­ról holnapra. Szükség van tehát a szi­gorúbb belső ellenőrzésre, a törvénybe ütköző magatar­tás megbüntetésére — van már rá nem is egy példa —, nem utolsósorban pedig ön­magunk nevelésére, hisz a csúszópénz adásának-elfoga­­dásának rossz szokását nem kis részben mi magunk, mint vásárlók, alakítottuk ki. Leküzdésében segíthet bennünket az előjegyzéses áruértékesítés, amelynek rendszerét elsősorban azért hozta létre a Belkereskedel­mi Minisztérium, hogy az eddiginél igazságosabb sor­rendben juthassunk hozzá a nem mindig kapható áru­cikkekhez. És segíthetnek azok a kereskedelmi dolgo­zók, akik szeretik szakmá­jukat, adnak jó hírére és mindent megtesznek a hely­zet javításáért. S ha a közös erőfeszítéshez mi, vásárlók, is hozzájárulunk, nemcsak több pénz marad a zsebünk­ben, de a lelkiismeretünk sem háborog, mert csak csúszópénz ellenében jutot­tunk a jogtalan előny­höz ... Sárvári Márta Lemondott az olasz kormány A külpolitikai helyzet­ ­ NYUGAT-EURÓPA két országa válsággal küszködik­ • Olas­zország ismét kormány nélkül van, Nagy-Britanniá­­ban pedig a kabinet újabb és újabb erőfeszítéseket tesz a sztrájkhullám csillapítására. Az Andreotti-kormány lemondása nem keltett meglepetést­­ azt követően, hogy az OKP kilépett a tavaly márciusban megalakított parlamenti szövetségből. Az Olasz KP egyik vezető tagja ismételten hangsúlyozta, a pártnak nem célja az ellenzékbe vonulás, inkább azt szeretné, hogy a koalíció tagjává váljék. Ezzel ellentétben több kereszténydemokrata politikus ismételten arra mutatott rá, hogy a DC nem változtat eddigi irányvonalán, s ellenzi a kommunisták közvetlen rész­vételét az ország kormányzásában. Római megfigyelők szerint Per­ini köztársasági elnök esetleg már a hét végén befejezheti eszmecseréit a pártok vezetőivel, s elképzelhető, hogy ismét Andreottit kéri föl kormányalakításra. Más források tudni vélik, hogy nem kereszténydemokrata politikus is szóba jöhet Andreotti kudarca esetén, például a köztársaság párti La Maisa. A kormányválság nem szokatlan jelenség az olasz politikában, most éppen a háború utáni 37. kabinet köszönt le. A pillanat­nyi erőpróbának mégis különleges jelentősége van: fölveti azt a kérdést, hogy miképpen alakul az­­ OKP hosszú távú straté­giai elgondolása, a történelmi kompromisszum. A minap hang­súlyozta Berlinguer főtitkár, hogy pártja nem kíván választá­sokat, ami teljesen érthető, hiszen a szélsőséges erők — köztük a DC jobb szárnyának mindenfajta engedményt hevesen ellen­ző csoportjai — megpróbálnának teret nyerni, ha a választókat az urnák elé szólítják. A brit sztráj­khelyzet új mozzanata, hogy a fuvarozók szö­vetsége csaknem teljes mértékben hajlandó kielégíteni a te­­hergépkocsivezetők igényeit Ottonghan miniszterelnök erélyes hangú figyelmeztetést intézett a szakszervezetekhez, mondván, hogy a Munkáspárt elvesztené a választásokat ha a kormány a sztrájkhelyzet miatt lemondani­ kényszerülne. A miniszter­el­nök azt mondotta, hogy három héten belül valamilyen mó­don csillapítani kell a munka­beszüntetések hullámát. A szak­­szervezetek nevében a TUC főtanácsa közölte, hogy nem lehet szó a jogok megnyirbálásáról, sem előzetes kötelezettségváll­­­ásra. A.égi-.a.a c/.ot- . . "v--v -e.ét-re­­ .‘ötaé.i. c.« hajlik bizonyos engedményekre, ami nyilván annak is tulajdoní­tható, hogy a Callaghan-kabinet sarokba szorítása hosszú távon a szakszervezetek igazi ellenfelének, a konzervatívoknak ked­vezhet KÉTOLDALÚ EGYEZMÉNYEK jelzik Teng Hsziao-ping kínai miniszterelnök-helyettes hivatalos washingtoni prog­ramjának a lezárást. James Reston, a The New York Times vezető publicistája kifejtette, Cartert és a külügyminisztériu­mot „dühbe hozták” Teng szovjetellenes megnyilatkozásai. Reston arról írt az amerikai kormányt fölháborítja, hogy a kínai politikus az új SAI­f-egyezmény amerikai ellenfeleit támogatja, s ezzel beavatkozik az ország belügyeibe. A New York-i lap neves hírmagyarázója föltette a kérdést mi lenne, ha Carter — Tengihez hasonlóan — nyilvánosan bírálná Peking szovjetel­lenes politikáját és ugyancsak nyilvánosan a feszült­ségek csökkentését sürgetné. Teng ugyanis nemcsak azt az állí­tást kockáztatta meg, hogy „a Szovjetunió a háború meleg­ágya”, hanem azt is: az Egyesült Államok „gyengül”, „straté­giai visszavonulásban” van. Reston úgy vélekedik, a Teng-láto­­gatás elsősorban propagandajellegű esemény, „valamelyes hala­dást hozott, de nem sokat”. Eltérnek a vélemények a tekintetben, hogy mire készül Kína Vietnam határán. Sajtó­jelentések szerint Carter óvta Tenget bármilyen meggondolatlan lépéstől. A The Washington Post úgy tudja, hogy a zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokon a miniszterelnök-helyettes „megfelelő lépéseket” emlegetett. Amerikai szenátorok benyomásai szerint ez katonai jellegű intézkedéseket is jelenthet. Mint az MTI tudósítója Hanoiból jelentette, a provokációk folytatódtak a határtérség több sza­kaszán. A vietnami néphadsereg lapja visszautasította azokat a híreszteléseket, amelyeket a Pol Pot-rendszer kínai területen működő rádióadója röppentett föl. Ezek szerint a letűnt rezsim csapatai „harci sikereket” értek el Kambodzsa több körzetében. A hanoi lap azonban megállapította, hogy a bukott rendszer hadseregének maradványai fölbomlóban vannak, s nyugati diplomáciai körökben is hitetlenkedve fogadták­­ a rádióadó állításait. Andreotti után Andreotti: Klímában elhúzódó válságra számítanak Rómából jelenti az MTI. Az olasz kormány hivatalosan kö­zölte lemondását, miután fel­bomlott parlamenti többsége. Giulio Andreotti miniszterel­nök a parlamentben szerdán délután véget ért általános politikai vita után megállapí­totta, hogy kormánya többé nem élvezi azoknak a pártok­nak a bizalmát, amelyekre eddig támaszkodhatott és kö­zölte, hogy a kisebbségi ke­reszténydemokrata kabinet le­köszön. A kormányfő hétfői parla­menti előterjesztésében még egy kísérletet tett arra, hogy az OKP bennmaradjon az ed­digi többségben, de semmiféle kötelezettséget sem volt haj­landó vállalni azoknak a re­formoknak a végrehajtására, amelyeket a kommunisták sürgetnek. Emiatt az OKP megerősítette döntését, misze­rint ilyen alapon többé nem hajlandó együttműködni a keresztény­demokratákkal. A kormányválság nemcsak az OKP döntése miatt vált el­kerülhetetlenné, hanem amiatt is, hogy sem a szocialisták, sem a szociáldemokraták nem akarták tovább támogatni ezt a kabinetet. Végtére ők ma­guk is kormányszerepre töre­kednek. Andreotti alig egyéves ka­binetje szerdán délután még egyszer összeült, majd a mi­niszterelnök felkereste Pertini köztársasági elnököt és hiva­talosan is benyújtotta lemon­dását. Római sajtókörökben arra számítanak, hogy Pertini a pártok vezetőivel folytatandó konzultációi után ismét And­reottit kéri fel az új kormány megalakítására. Signorile, a szocialisták főtitkárhelyette­se és Di Giulio, az OKP veze­tőségi tagja a l’Espresso ma­gazin szerdai számában meg­jelent nyilatkozataikban an­nak a véleményüknek adtak hangot, hogy ha Andreottinak nem sikerülne megalakítania az új kormányt, a köztársasági elnöknek egy nem keresztény­­demokrata politikust kellene felkérnie miniszterelnöknek és ezzel kapcsolatban La Maisa köztársasági pártvezér nevét „dobták be” a köztudatba. Rómában úgy vélik, hogy az olasz kormányválság a politi­kai érdekellentétek kiéleződé­se miatt hosszan elhúzódhat. Hírügynökségi jelentések szerint egy héten belül máso­dik alkalommal tartottak ál­talános munkabeszüntetést szerdán az olasz dolgozók, hogy így tiltakozzanak a szűn­ni nem akaró újfasiszta terror­akciók ellen. A CGIL, a CISL és az alt szakszervezeti szövetségek felhívására ezúttal a hét­főn meggyilkolt Emilio Ales­­sandrini milánói főügyész­helyettes temetésének ide­jére szüntették be a mun­kát, s a temetés idején, ame­lyen részt vettek Pertimi el­nök, valamint a demokratikus pártok és a szakszervezetek, valamint más társadalmi szer­vezetek képviselői, a milánói dolgozók hatalmas tömege vo­nult fel a gyászszertartás szín­terére, hogy lerója kegyeletét a terror újabb áldozatának. Sarlós Isiván b­ejrúti lárgyalásai Bejrútból jelenti az MTI­ Kedden Bejrútban megkez­dődtek a hivatalos tárgyalások a Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára vezette népfront­küldöttség és a PFSZ végre­hajtó bizottságának képviselői között. A magyar delegáció tagja dr. Kovács Béla, az Or­szágos Béketanács főtitkára és Göbölyös Gábor, a HNF CT nemzetközi kapcsolatok bi­zottságának titkára. A palesztin tárgyalókül­döttség vezetője, Faruk Kad­­dumi, a PFSZ politikai ősz­öd­iV djiéi.v VfcZcímjte­toje KOZ­­tatást adott a közel-keleti tér­ségben az elmúlt időszakban történt fejleményekről. Ele­mezte és leleplezte a Camp David-i megállapodások impe­­rialistabarát­ jellegét, amely figyelmen kívül hagyja az arab népek és különösképpen a palesztin arab nép érdekeit. Ismertette a Palesztin Nemzeti Tanács 14. ülésszakának hatá­rozatait, amelyek a palesztin felszabadítási mozgalom egy­ségének további megszilárdí­tását hivatottak elősegíteni.­ Méltatta a szocialista országok — köztük hazánk— erkölcsi, politikai támogatásának fon­tosságát és hangsúlyozta az együttműködés fokozásának jelentőségét. Sarlós István a megbeszélé­sen megerősítette az MSZMP és a Magyar Népköztársaság kormányának elvi álláspont­ját a közel-keleti kérdésben és az egész magyar társadalom szolidaritásáról és támogatá­sáról biztosította a Palesztin­ Felszabadítási Szervezet veze­tőit abN­n a .harr-tar. a­ü­­lyet a palesztinai arab nép fel­­szabadulásáért és szuverén független államának megte­remtéséért folytatnak. A Ha­zafias Népfront főtitkára tájé­koztatást adott­ hazánk belső helyzetéről és a HNF előtt ál­ló legfontosabb feladatokról. Az igen szívélyes, baráti hangulatú megbeszélésen a tárgyaló felek ugyancsak vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet legfontosabb idő­szerű kérdéseiről. l lefejeződöt­t/ N­­ A kongresszusa Ibem­zsedid Sadli az algíri elnökjelölt Algírból jelenti az MTI. Bendzsedid Sadli ezredest vá­lasztotta a párt főtitkárává az FLN 4. kongresszusa, és őt jelöli a köztársasági elnöki tisztségre is a február 7-i nép­szavazáson. Ily módon máris bizonyosra vehető, hogy a nép­szavazás eredményeként Bend­zsedid Sadli lesz az Algériai Demokratikus és Népi Köztár­saság elnöke. A döntést a kongresszus szerdán délután ünnepélyes keretek között megtartott zá­róülésén jelentették be. Bend­zsedid Sadli ezt követően rövid beszédet mondott és ismertet­te a párt 17 tagú politikai bi­zottságának a névsorát. Ezután az elnök zárszavával véget ért a Nemzeti Felszaba­dítási Front 4. kongresszusa, amely új, átszervezett pártot hozott létre és lefektette a jövőbeni fejlődés alapjait. A záróülést több ízben is lelkes éneklés, taps szakította félbe, és utolsó aktusként a több mint 3000 ember a ha­talmas csarnokban együtt éne­kelte el Algéria nemzeti him­nuszát.* Bendzsedid Sadli ezredes 1929-ben született. Algéria függetlenségi harcában kez­dettől fogva részt vett. 1960- ban a Nemzeti Felszabadítási Hadsereg zászlóaljparancsno­kává nevezték ki, és 1961 óta a vezérkar tagja, 1963-ban a constantine-i katonai körzet parancsnoka lett, 1964 óta pe­dig az oráni katonai körzet élén állt. Bumedien hatalom­­rajutása, 1965 óta tagja a most megszüntetett forradalmi ta­­nácsnak­, Bumedien elnök ha­lála után a forradalmi tanács az új politikai vezetés megvá­lasztásáig őt bízta meg a nem­zeti néphadsereg­­ ügyeinek koordinálásával. Megfigyelők szerint az ezredes főként a hadseregben élvez nagy nép­szerűséget, de vitathatatlan tekintélye van az egész or­szágban. Ez ideig nem szere­pelt túl gyakran politikusként a nyilvánosság előtt. A TASZ­SZ beszámolója Tajvanról is véleményt cserélt Tar­ter és Teng* Washingtonból jelenti a TASZSZ. James Carter és Teng Hsziao-ping harmadik találkozójának végeztével a Fehér Ház sajtótitkára közöl­te, hogy a megbeszélésen az Egyesült Államok és Kína kö­zötti kétoldalú kapcsolatok kérdéseit érintették. Olyan problémákat vitattak meg, mint a gazdasági és kereske­delmi együttműködés, a légi és tengeri közlekedés, diákok­, tudósok és újságírók cseréje. Megvizsgálták a két ország­ konzuli egyezményének kérdé­sét is. A megvitatott témák között szerepelt a kínai atomkísérle­­tek és Tajvan ügye is. A Fe-

Next