Magyar Nemzet, 1979. szeptember (35. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-01 / 204. szám

MEGYEI KÖNYVTÁR 5401 Békéscsaba, De. -■ •* » f 1 ' * _ _ __ | - Telefon: 12­92? ■ | -- Magyar Nemzet­­· A HAZAFI­AS N­É­P F­R­O­­VT­A LAPJA Étlap Aki ebédelni, vacsorázni óhajt valahol, többnyire megáll az ajtóban, s tanul­mányozni kezdi az étlapot. E hetekben dupla érdeklő­déssel böngészi. Mindenek­előtt azt a felét, ahol az árakat tüntették fel, majd a választékot veszi szem­ügyre. Azt, hogy ezeken a szép árakon vajon ugyan­azokat a régen megunt, más és más elnevezéssel, de valójában csak krumplit­­húst kínáló fogásokat nyújtják-e, vagy vadonatúj, színes, választékos menüt, esetleg ínyenc fogásokat ál­lítottak össze. Mert ez bizony helyen­ként nagyon is ráfér ven­déglátásunkra. Eddig nem jelentett különösebb gon­dot a vendégek becsaloga­tása: az olcsó árakon nem fontolgatták különösebben, érdemes-e beülni valahová, vagy sem. Most azonban óvatos fejszámolás, költség­­vetési elemzés után lép be a vendég még az önkiszol­gáló étterembe is. S még a másod-, harmadosztályú he­lyen is jobban körülnéz, tiszta-e az abrosz, elég gyor­san jön-e a pincér, friss, gusztusos-e az elé tálalt étel, sőt, köszönnek-e neki, ha szerényebb borravalót adva távozik. Megértük, hogy fogni kell a vendéget. Nemcsak a kül­földit, hanem a hazai polgá­rokat is. A családokat, ame­lyek számára ünnepi ese­ménnyé lép elő a vendéglői kiadós ebéd; a diákokat, az egyedülállókat, az albérlet­ben lakókat, a nyugdíjaso­kat, akik az olcsóbb és még­is tápláló, laktató ételeket keresik. Itt az idő, hogy új­ra fölfedezzék a szakácsok a méltatlanul mellőzött, úgynevezett egyszerűbb éte­leket: a sokféle,, változato­san készíthető főzeléket, a mártásokat, a tejtermékek végtelen sorát, a salátákat. S gondoljanak azokra a ven­dégekre is, akik nem Wel­­lington-bélszín szeletet, ha­nem csak egy kisadag pa­calpörköltöt akarnak enni — de jóízűt! Nem az ele­gáns, franciás, vagy angolos hangzású neveket keresik az étlapon, hanem a pénz­tárcájuknak megfelelő, de ízesen laktató ételt részesí­tik előnyben. S hogy mindez megvaló­sítható, arra is akad több példa. Van olyan vendéglá­tó vállalat, ahol új recept­könyvet készítettek az ét­termek számára, s a többi között húst pótló ételek el­készítésének módját, anyag­­mennyiségét ismertetik. Ez­zel nem tekintették befeje­zettnek a munkát, hanem el­lenőrzik is, mit valósítanak meg belőle az éttermek a gyakorlatban. Reméljük, hasonló , kezdeményezések másutt is születnek, s nyu­­godtabban böngészhetjük az étlapokat, nemcsak a kira­katokban, hanem a tisztán terített vendéglői asztalok­nál is. Rácz Judit Blus­ter Annak idején gyakran be­hallatszott az ablakon a kő­­kalapács hangja. A mester féltérdre ereszkedve igye­kezett jobb belátásra bírni a nehezebben illeszkedő ba­zaltkockákat. Hol elvett a kő alatti homokból, hol hoz­zátett, bemérte szemmel és szerszámmal, a kidudorodó darabok befejezésül kaptak egy-kettőt a fejükre, és ré­széről rendben volt a dolog. Majd jött egy másik ember, aki kannájából a fugákba öntötte a többnyire helyi készítésű kátrányt, amely mindaddig szép feketén csil­logott, amíg egy esztétikai érzéktől mentes teherautó­sofőr szét nem mázolta. Az­tán már mindegy volt. A burkolásnak ezen ősibb mó­dozatát időközben túlhalad­ta a technika, rájöttek, tel­jesen fölösleges bazaltkoc­kákat nyomkodni a szurok­ba, vagy fordítva, jobb, gyorsabb, ha mindjárt a kő­zúzalékot mázoljuk széjjel — és megszületett a flasz­ter. A flaszter, amely hova­tovább — sajnos úgy tet­szik, végérvényesen — a nagyváros szimbólumává vált. Ez a burkolóanyag azon­ban sok városban — a leg­nagyobb fokú köztisztasá­gi igyekezet ellenére is — az ápolatlanság, a szutyok érzetét kelti, így a várossal kapcsolatos sokféle jelző közül, minduntalan előtű­nik egy szín: a szürke. Nem vitatom, a közlekedés biz­tonsága megköveteli az ér­desített felületeket az autó­pályákon, az esztétika bizo­nyos esetekben másodlagos szempont. De meggyőződé­sem, hogy sok esetben a ké­nyelmesség, esetleg a gene­rál ízléstelenség juttatja olyan helyekre ezt a fekete kulimászt,­­ahol pedig sem­mi keresnivalója sincs. Ért­hetetlen, hogyan kaphatott létjogosultságot például a Margitszigeten a gyerekek számára épített focigrundo­­kon„, parkjainkban, terein­ken, koszos, fekete folyam­ként az üdezöld, a tarka­barka között. De ezt látjuk a főváros exkluzívnak szá­mító belvárosi pontjain is, mintha ez idő tájt alkalma­sabb, a szemnek kelleme­sebb anyag nem is létezne. Figyelemre méltó, hogy kül­földön a sétálóutcákat, jár­dákat általában kőlapokkal fedik. Vajon ott ki súghat­ta meg, hogy az útburkolat egyszersmind városformáló tényező is? Itthon ez idő tájt — mint a Fővárosi Kertészeti Vállalatnál elpa­naszolták — képtelenség hozzájutni nagyméretű, jó minőségű kőlapokhoz. Igaz ez? A technika mai bűvész­­mutatványain nevelkedett laikus egyszerűen nem hisz a fülének: ugyan mi ebben a képtelenség? Tény, a ne­mesebb anyag drágább és manapság aligha képzelhető el, hogy emiatt elszabadul­jon a légkalapács, de a ter­vekből azért kár lenne mel­lőzni a jó ízlést. Addig is legalább a receptet el lehet­ne kérni... Szényi Gábor Tovább éleződik Teherán és a kurdok visz­álya A külpolitikai helyzet ULSTER VÁLSÁGÁVAL, a legutóbbi véres terrorakciókkal kapcsolatos sajtóértekezletén az ír kormányfő azt fejtegette, reméli, hogy London sietősebben kezdeményezi a probléma, politikai megoldását. Lynch szerint a mostani merényletek előmozdíthatják s nem hátráltathatják az" útkeresést. Megfi­gyelők úgy vélik, hogy Margaret Thatcher és Lynch jövő heti találkozóján Dublin inkább politikailag szeretné megközelíteni a kérdéskört, s kevésbé akar az antiterrorista intézkedések megszigorításáról tárgyalna A ,,fekete hétfő” hatására a kon­zervatív The Evening News azt javasolta, hogy Észak-Írország­­ban ENSZ-erőkkel és egy ulsteri hadosztállyal kellene felvál­tani a brit katonákat. Mindezek a megnyilatkozások persze nem jelentik azt, hogy ne kutatnának fokozott erővel Lord Mountbatten gyilkosai után. Az ír rendőrség nagyszabású razziákat hajtott végre azon a területen, ahol a robbantásos merénylet történt. A lemondott Andrew Young elnökölt még a Biztonsági Ta­nács vitáján, amelynek során a felszólalók a nyugati hírügy­nökségi jelentések szerint — szinte egyöntetűen elítélték Izrael támadásait Dél-Libanon ellen. Waldheim főtitkár is aggódva nyilatkozott a feszült helyzetről, s a tűzszünet betartására szólította fel a szemben álló feleket. Kötődik ehhez a hírhez, hogy az ABC amerikai tévéhálózat megerősítette azt az értesü­lését, amely szerint a titkosszolgálat megfigyelés alatt tartotta Youngot. A tévétársaság szóvivője azt mondta, hogy egy magas rangú személyiségtől származik információjuk, s továbbra is kitartanak eredeti közlésük mellett. Tették ezt annak ellenére, hogy Carter elnök Atlantában személyesen és igen határozot­tan cáfolta az ABC-t. • Az amerikai külpolitika más irányú elkötelezettségéhez kap­csolódik Mondale alelnök kínai látogatása. Az országjáró körút utolsó állomásán, Kantonban a politikus kifejtette, hogy min­den oka megvan a derűlátásra a kimaiai-amerikai viszony fejlő­dését illetően, h Hozzátette, hogy Uua Kuo-fenggel a kapcsolatok fő vonalait egészen 2000-ig felvázolták. Egy kérdésre válaszol­va Mondale elmondta, hogy tárgyalásain az emberi jogok kér­dése is szóba került. Véleménye szerint Kínában „sokat ígérő jelek” mutatkoztak e téren, majd utalt a kínai jogrendszer átszervezésére, Peking bővülő nemzetközi kapcsolataira. A TASZSZ ezzel összefüggésben megjegyzi: a Szovjetunió ter­mészetesen nem ellenzi, hogy más államok normális kapcsola­tokat alakítsanak ki, de nem hagyhatja figyelmen kívül, milyen alapon valósul meg mindez, s ez a fajta normalizálás valóban az enyhülés, a nemzetközi béke és biztonság megszilárdítása érdekében történik-e. Továbbra is igen zavaros a helyzet az iráni Kurdisztánban. Khomeini ajatollah pénteken azt állította, „a kurd felkelők kommunista államot akarnak létrehozni Nyugat-Iránban”. Ismét,kiátkozta a Kurd Demokrata Párt vezetőit, majd közölte: „Ahhoz, hogy gyökerestől kiirtsuk a romlást Kurdisztánban, össze kell hangolni a forradalmi gárdisták, a csendőrség és a hadsereg tevékenységét”. Közben a KDP főtitkára azt fejte­gette, hogy a Sariat Madari ajatollah által javasolt tűzszünet jó kiindulási alap lenne a válság békés rendezéséhez. Mind­azonáltal határozottan cáfolta, hogy megegyezés jött volna létre Teherán és Mahabad tanácsa között. A város előtt még mindig támadási parancsra várnak a kormánycsapatok. Khlomeini ismételten kiátkozta a felkelők vezetőit Teheránból jelenti az AP. Khomeini ajatollah pénteki k­ommunistaellenes hangvételű rádióbeszédében azt állította, hogy „a kurd felkelők kom­munista államot akarnak lét­rehozni Nyugat-Iránban”. Megismételte az augusztus eleje óta betiltott Kurd De­mokrata Párt (KDP) vezetői­nek kiátkozását. Chasszemlu, a Kurd De­mokrata Párt főtitkára pénte­ken­ újságíróknak kijelentet­te, hogy a Sariat Madari aja­­tollah által javasolt tűzszüne­tet jó kiindulási alapnak tart­ja a kurdisztáni válság békés rendezéséhez, s a későbbi tár­gyalások megkezdéséhez. Ugyanakkor hangsúlyozta: el­engedhetetlenül szükségesnek tartja a hadsereg visszarende­lését Mahabad körzetéből, va­lamint a kurdok kivégzésének haladéktalan beszüntetését. Jelentések szerint kurd fegyveresek pénteken tüzet nyi­tottak a kormány három he­likopterére, amelyek Ezzedin Hosszeini kurd szunita val­lási vezető feltétezett tartóz­kodási­ helye fölött végeztek felderítő repülést. Mindhárom gépet találat érte, így azt is, amelyen Musztafa Ali Csam­­ran miniszterelnök-helyettes tartózkodott, hogy ellenőrizze a kurd felkelők ellen folyó hadműveleteket. A Kurd Demokrata Párt pénteken üzenetet küpött az el nem kötelezett országok ha­vannai csúcsértekezletére, hogy felhívja a konferencia résztvevőinek figyelmét a kurd nép helyzetére. A do­kumentum emlékeztet arra, hogy a kurdok aktívan részt vettek a sah megdöntéséért ví­vott harcban, s sok vért áldoz­tak a forradalom győzelme érdekében. A kurd nép támo­gatta a forradalmat — hang­súlyozza az üzenet —, az azonban nem tartotta ide ígé­retét, csapatokat küld a kur­dok megsemmisítésére, s el­lentéteket szít a siíták és a szunniták között. Az üzenet ,,diktatórikusnak” nevezi a jelenlegi iráni veze­tést, és elítéli a kurdok bebör­tönzését és kivégzését. Példátlan összhangban nyomoz az angol és az ír rendőrség Londonból jelenti az MTI. Margaret Thatcher brit mi­niszterelnök egy rádiónyilat­kozatában kijelentette, hogy Jack Lynch ír kormányfővel tartandó szerdai tárgyalásai nyomán „az együttműködés új korszakára” számít Nagy- Britannia és az Ír Köztár­saság között. Nyilatkozatát alátámasztva az Ír Köztársa­ság és Nagy-Britannia rend- őrsége és hadserege máris példátlan operatív együttmű­ködésben nyomoz a brit szi­getek egész területén Lord Mountbatten és a 18 brit ka­tona merénylői után. Pénteken ismeretessé vált, hogy az Ír Köztársaság és Nagy-Britannia rendőrsége és hadserege szokatlan bizalmas információcserét hajtott vég­re: az ír rendőrség a Lord Mountbatten-merénylet két fő gyanúsítottjának kilétét kö­zölte az északír és brit rend­őrséggel, mert felteszi, hogy esetleg már Anliában bujkál­nak. Az északír rendőrség vi­szont arra gyanakszik, hogy a 18 angol katona gyilkosai az ír Köztársaságban lapulnak. Lynch Dublinben tartott sajtóértekezletén annak a re­ményének adott hangot, hogy London meggyorsítja az uls­teri probléma megoldását szolgáló ,,politikai kezdemé­nyezés” keresését. Megfigyelők e kijelentéséből arra következ­tetnek, hogy Dublin a jövő hétre kitűzött Thatcher­ Lynch-találkozón elsősorban Londonnak a politikai kezde­ményezésre tett ígéretéről, nem pedig a antiterrorista in­tézkedések megszigorítására vonatkozó kötelezettségválla­lásról igyekszik tárgyalni. Tito és Castro havannai megbeszélése Előkészületek a csúcsértekezletre Havannából jelenti az MTI. A napirenden szereplő kér­dések vitájával folytatta munkáját pénteken Havanná­ban az el nem kötelezettek csúcsértekezletét előkészítő külügyminiszteri tanácskozás. Ugyanezzel a témával foglal­kozott pénteki eszmecseréjén Fidel Castro és Joszip Broz Tito is. A külügyminiszteri tanács­kozás pénteki munkanapján a résztvevők folytatták a vi­tát a hétfőn kezdődő csúcs­­értekezlet egyes eljárási és szervezési kérdéseiről. Megbízható értesülések sze­rint — a csütörtök esti ud­variassági látogatás után — pénteken került sor az első érdemi megbeszélésre a szer­da óta Havannában tartózko­dó Tito jugoszláv államfő és vendéglátója, a következő há­rom évben az el nem kötele­zett mozgalom elnöki tisztét betöltő ország vezetője. Fidel Castro között. A megbeszélés­ről nem tettek közzé jelentést, nem kétséges azonban, hogy az el nem kötelezett mozga­lomban kiemelkedő szerepet játszó két szocialista ország legmagasabb rangú vezetőjé­nek találkozója nagy jelentő­ségű a csúcsértekezlet szem­pontjából és minden bizonnyal hozzájárul majd az egyes kér­désekben mutatkozó véle­­mény­különbségek áthidalásá­hoz, a kompromisszumos meg­oldások kimunkálásához. Pénteken megérkezett a ku­bai fővárosba Sri Lanka ál­lamfője is. Havannában tar­tózkodik már a senkit sem képviselő, bukott kambodzsai rezsim úgynevezett elnöke, Khieu Samphan is. Kubába érkezése azért vált lehetővé, mert­ a havannai kormány egyes el nem kötelezett orszá­gok kérésének eleget téve en­gedélyezte beutazását. A Kambodzsai Népköztársaság törvényes kormányának kül­döttsége szombaton érkezik a kubai fővárosba Heng Sam­­rínnak, a Népi Forradalmi Tanács elnökének vezetésével. Mint a TASZSZ j­elentette, Heng Samrin útban Kuba felé Moszkvában interjút adott. Elmondta, hogy a Szov­jetunió, amely az elsők között ismerte el a Kambodzsai Nép­­köztársaságot, felbecsülhetet­len értékű segítséget nyújt az új élet felépítéséhez. A Szí­­tonsági Tanács dél-liba­noni lilájában Waldheim a fegyverszüneti megállapodás betartására szólított fel New Yorkból jelenti a WP1. Andrew Youngnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsa soros el­nökének fegyvernyugvásra felszólító nyilatkozatával kö­zép-európai idő szerint pén­tekre virradóan befejeződött a Biztonsági Tanácsnak a dél­libanoni helyzetről folytatott kétnapos vitája. Kurt Waldheim ENSZ-főtit­­kár a Biztonsági Tanács tag­jai előtt aggodalmát fejezte ki a libanoni események ala­kulása miatt. Kijelentette, hogy a dél-libanoni válság ki­hat az egész közel-keleti po­litikai helyzetre, és nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy ma­radéktalanul be kell tartani a fegyverszüneti megállapodást és a helyzet rendezését célzó ENSZ-határozatokat. Wald­heim leszögezte, hogy Tel A­viv semmivel sem tudja iga­zolni Libanon ellen intézett támadásait. A Szovjetunió képviselője a közel-keleti válság megoldá­sával kapcsolatos szovjet ál­láspontot kifejtve rámuta­tott, hogy a helyzet rendezé­sének előfeltétele az izraeli csapatok kivonása a megszállt területekről, a Palesztinai arab nép jogainak — köztük az államalapításhoz való jog — érvényesítése és annak elis­merése, hogy a térség vala­mennyi országának joga van biztonságos határok között élni. A szovjet ENSZ-diploma­­ta éles szavakkal bélyegezte meg a libanoni célpontok el­len irányuló izraeli támadáso­kat. A nyugati hírügynökségek értékelése szerint a kétnapos ülés fő jellemzője az volt, hogy a BT tagjai felszólalá­saikban szinte egyöntetűen el­ítélték Tel Aviv magatartá­sát. Az ENSZ székhelyén el­terjedt értesülés szerint Wald­heim különmegbízottat küld a térségbe a dél-libanoni prob­léma rendezésének elősegíté­sére. A küldött valamennyi érdekelt féllel, így Izraellel és a PFSZ-szel is érintkezésbe kíván lépni. A Biztonsági Tanács fegy­­vernyugvást sürgető nyilatko­zatával szinte egy időben, pénteken hajnalban. Izrael dél­libanoni védencének, a Had­­dad őrnagy vezette szakadár milíciának tüzérsége ismét lőtte a Dél-Libanonban állo­másozó ENSZ-erők egyik kör­zetét. A két és fél órán át tartó ágyúzás célpontja a liba­noni—izraeli határ keleti sza­kasza, Arkub térsége volt, amelyet norvég UNIFID-kato­­nák tartanak ellenőrzésük alatt.

Next