Magyar Nemzet, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

Nemzeti örökségünk Indokolhatja-e valami is, hogy külön foglalkoznunk egy szűkebb terület, még csak nem is egy országrész mű­emlékvédelmével? Miért, mi­yen jogon helyezzük -e,­dául előtérbe Győr-Sop­o, Vas és Zala megyét t adjuk Veszprémmel, Tök­ti, Baranyával szemben, ez utóbbiakban is van­­nemcsak védendő érté­sü­­k, hanem a védelemben elért eredményeink is. Nos, a felosztást — ha más nem — indokolja mű­emlékvédelmünk hivatalos, területi szervezete, de túl ezen még az is, hogy Nyu­­gat-Dunántúl három me­gyéjében található hazánk műemlékállományának 23,4 százaléka; jelentőségüket még csak fokozza Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron, Fertőrákos, Kőszeg és Szombathely műemléki je­lentőségű belvárosa. S hogy még megalapozottabb­ak le­gyenek indokaink a kissé éré­nyesnek tetsző kivétel mi­­att, „felsorakoztatjuk” a közel ezeréves pannonhalmi apátságot; Ják, Lébény, Ve­­lemér, Csem­peszkopács és Soprnhorpács középkori templomait; várakat és kas­télyokat Kőszegen, Sárvá­ron és Egerváron, Fertődön, Nagycenken, Körmenden és Bozsokon; s a népi építé­szet megannyi csodáját: a cáki gesztenyés pincesort, az őrség, Göcsej, Fertőrá­kos és Fertőszéplak emlé­keit. Számos intézkedés szüle­tett — olykor nem kevés harc árán — történelmünk, kultúrhistóriánk e pótolha­tatlan értékeinek megóvá­sára. Elég utalnunk Sopron, Győr, Kőszeg és Szombat­hely történeti városmagjá­nak védetté nyilvánítására, amelyet az utóbbi években követett Mosonmagyaróvár és Fertőrákos központjának védelem alá helyezése. Meg­gyorsította a helyreállításo­kat a nyugat-dunántúli üdülőterület rendezéséről és fejlesztéséről szóló kor­mányhatározat. Megkezdő­dött, elsőként Sopron törté­neti városmagjának­ terv­szerű felújítása, amelynek nemzetközi elismerését je­lezte a Műemléki Európa­­díj. A műemlékvédelem hiva­talos szervezete és a taná­csok közötti jó kapcsolatok miatt is érdemes példaként említeni a három megyét. A feladatok rangsorolásából és folyamatos egyeztetésé­ből olyan kiemelkedő érté­kek helyreállítása történt­­ meg, mint Pannonhalma közmű-rekonstrukciója, a már említett kastélyok és várak felújítása, a győri és a szombathelyi székesegy­ház, a kisebb egyházi épü­letek közül pedig Hidegség, Magyarfalva, Zalaszentmi­­hály középkori templomai­nak restaurálása. Műemlékvédelmünk egyik alapelve, hogy az eredeti szépségükben visszaállított épületeknek a ma igényeit kell szolgálniuk. Már nem megy ritkaságszámba egy­­egy minden kényelemmel felszerelt, külsejében mégis a történelmet idéző szállo­da, étterem, borozó vagy éppen múzeum, könyvtár, művelődési központ. A la­kóházak felújítása során is 1088 család jutott korszerű, a modern élet követelmé­nyeinek mindenben megfe­lelő otthonhoz. Bár szépek az adatok, a megfelelő funkció és ami ezzel együtt jár, hozzá­értő üzemeltető megtalá­lása mindmáig sebez­hető pontja műemlékvé­delmünknek. A leendő gaz­dát elijesztik a fenntartás költségei, megriasztja a fe­lelősség is: utóvégre más­ként kell kezelni egy nem­zeti értéket, mindannyiunk közös tulajdonát, mint egy új­, „csak saját használatra” emelt épületet. S noha torz és hamis ez a szemlélet, ma­rad változatlanul a lényeg: olykor valóságos ipi­ apacsot kell játszani, amíg megfele­lő gazdára talál egy műem­lék. És a lelkiismeretesség­re, a megfelelő gondozásra sincs mindig garancia; a fe­lelőtlenség miatt romlásnak indult, pusztuló építészeti emlékeinkről sokat beszél­hetnénk. Pedig az ország is, a há­rom megye is nem keveset áldoz történelmünk e néma tanúinak megmentésére. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség saját, illetve kül­ső hitelösszegek felhaszná­lásával és részben saját ki­vitelezésben 427 épület fel­újítását végezte el csaknem ötszázmillió forint értékben. Vannak példás, a nemzetkö­zi szakirodalomban is szá­mon tartott helyreállítások. Mégis a műemlékvédelem, hacsak a közeljövőben nem változik lényegesen a hely­zet, egyre reménytelenebb versenyfutás az idővel. A három megye műemléki, műemlék jellegű és város­képi jelentőségű épületei megközelítik a kétezres számot. Ha a jelenlegi ütem­ben folynak a helyreállítá­sok, nyolcvan évre volna szükség ahhoz, hogy min­den épülethez eljussanak. Hogy mi pusztulna el idő­közben, arra jobb nem gon­dolni. És akkor még nem szóltunk az emberi felelőt­lenségről vagy szándékos károkozásról, mert ilyen is van. Mindezt figyelembe kell vennünk, ha reálisan aka­runk szólni műemlékvédel­münk helyzetéről, eredmé­nyeiről, feladatairól. De szólnunk kell a társadalmi összefogásról is, amelynek mind több, szép példájával találkozunk. Ezt sürgette a Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság legutóbbi ülésén dr. Szekér Gyula miniszter­­elnök-helyettes is. Hozzá­tette azonban, hogy nem­csak összefogásra, hanem nagyobb szervezettségre is szükség van. Sokasodnak a műemlék­­védelem feladatai. Az elha­nyagolt, elfeledett épületek felett gyorsabban eljár az idő. Minden lemáló vakolat, omladozó kőfal, tört dísz nemzeti örökségünk egy-egy darabját viszi magával. Sze­gényebbek leszünk nélkü­lük. Ezért kell — a minisz­terelnök-helyettes szavaival élve — időprogramot is fel­állítanunk, hogy megfelelő szervezéssel, belátható időn belül elvégezhessük az ál­lagmegóvás, karbantartás talán kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen munkáját. Sárvári Márta Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség utazik Berlinbe A külpolitikai helyzet CARTER ELNÖK magyar idő szerint kedden hajnalban, lapzárta után mondta el világszerte nagy érdeklődéssel várt tévébeszédét a Kubában állomásozó szovjet kiképző alakula­tok mesterségesen felszított ügyében. Az előzetes washingtoni jelzéseik szerint az amerikai elnök „ellenintézkedéseket” készült bejelenteni, s erre vonatkozólag a beszéd előtti huszonnégy órában számos találgatás látott napvilágot a hírközlő szer­vekben. Mindenesetre a döntés közeledtével mind több figyel­meztető,­ mérséklő tanács érkezett a Fehér Ház címére. A hétfői Washington Postban Robert Byrd, a szenátus demokrata párti többségi csoportjának vezére szenvedélyes hangon állt ki azért, hogy ne engedjék veszendőbe menni a SALT—2 szerződést a jelentéktelen ,,kubai ügy” miatt, amelynek semmi köze a stratégiai fegyverkorlátozás alapvető jelentőségű témájához. Byrd szerint értelmetlen volt, hogy a kormány kifejezte „elé­gedetlenségét a kubai status quó-val”, holott, akkor még nem is tudta pontosan, mi a helyzet. Minden eddigi hírszerzői je­lentés arra mutat, hogy a kérdéses szovjet csapatok évek óta Kubában vannak és éppen ezért „sem erőpróbát”, sem „kihí­vást” nem jelentenek — hangoztatta a demokraták szenátusi vezére. Byrd rámutatott, hogy a SALT ratifikálásának elodá­zása a szerződés végét jelentené, holott az Egyesült Államok­nak nemzeti érdeke a megállapodás, amelynek meghiúsulása bizonytalanságot keltene Amerika szövetségesei körében is. Jacob Javíts, a szenátus külügyi bizottságának rangidős repub­likánus tagja ugyancsak elutasította, hogy a kubai kérdést összekapcsolják a SALT ügyével. A szenátor szerint egyes „megv­eszekedett emberek” a Kínának való fegyverszállítások gondolatával foglalkoztak, mindenesetre a CBS televízió hétfői értesülése szerint Brown hadügyminiszter még az idén Peking­­be utazik. Maga az elnök a hét végét szinte folya­matos tanácskozások­kal töltötte, magához kéretve korábbi demokrata és republiká­nus kormányok tisztségviselőit, köztük három egykori külügy­minisztert: Kissingert, Rogerst és Bushot. Mindenesetre maga Mondale alelnök is elismerte a hét végén, hogy a kubai szov­jet katonai személyzet „valószínűleg” már a hatvanas évek elején is akkora volt, mint most. A U. S. News and World Re­­port szerint a külügyminisztérium vezető munkatársai öröm­mel látják, hogy maga Cyrus Vance irányítja a „kubai kér­désről” folyó tárgyalásokat, mert „annyira tarthatatlannak ítélik az amerikai álláspontot, hogy­­megkönnyebbülten vették tudomásul, nem kell képviselniük”. Vance külügyminiszter egyébként vasárnap váratlanul újabb megbeszélést folytatott Kobrinyin szovjet nagykövettel, de az eszmecseréről egyikőjük sem nyilatkozott. A hétfői New York Times szerint a talál­kozóra amerikai kezdeményezés alapján került sor. Fidel Castro ugyancsak vasárnap a CBS televíziónak adott nyilatkozatában megint foglalkozott a kérdéssel és nem zárkó­zott el az elől, hogy — amennyiben erre Washingtonból javas­lat érkezik — találkozzék Carterral, vagy sor kerüljön a kubai és az amerikai külügyminiszter tárgyalásaira. A kubai államfő megismételte: a szovjet alakulat tizenhét éve van­ a sziget­­országban, s így megválaszolásra vár, hogy miért éppen — az egyébként újraválasztásért harcba induló — Carter elnök tartja szükségesnek felvetni ezt a kérdést. Castro éles különbséget tett az 1962-es rakétaválság és a mostani „álválság” között. Rámutatott, hogy akkor több tucat nukleáris töltet, negyven­ezer szovjet katona és számos bombázó repülőgép volt Kubá­ban, de ezeket az akkori megállapodás nyomán kivonták. A most megkérdőjelezett kiképző központban, cserélő személy­zettel. 1962 óta azonos létszámú és azonos feladatú egység tar­tózkodik, és emiatt nem aggódott sem Kennedy kormányzata, sem az őt követő elnököké. Magas szintű­ delegációk az IJUK évfordulós ünnepségein Az MTI jelenti: Kádár Já­nosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának vezetésé­vel október elején párt- és kormányküldöttség utazik Ber­linbe, hogy­­ a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottságának, az NDK Állam­tanácsának és Minisztertaná­csának meghívására — részt vegyen a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. Berlinből jelenti az ADN. Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága fő­titkárának, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnöksége elnö­kének vezetésével október 4-én szovjet párt- és kor­mányküldöttség érkezik hiva­talos, baráti látogatásra az NDK-ba, a Német Demokra­tikus Köztársaság megalaku­lásának 30. évfordulója alkal­mából. A bolgár küldöttség Todor Zsivkov, a csehszlovák dele­gáció Gustáv Husák, a lengyel küldöttség Edward Gierek, a mongol delegáció Jumzsagim­ Cedenbal vezetésével érkezik Berlinbe. A román delegáció élén Ilie Verdet miniszterel­nök áll, a vietnami küldöttsé­get Vo Nguyen Giap tábor­nok, miniszterelnök-helyettes, honvédelmi miniszter vezeti. 1065131 ült­ i­nja Frigyes EBISZ-beli csemecserét Ne­w Yorkból jelenti az MTI. Puja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés 34. ülés­szakán részt vevő magyar kül­döttség vezetője New Yorkban találkozott Bohuslav Chnou­­pek csehszlovák külügyminisz­terrel. A meleg elvtársi-baráti légkörben lefolyt megbeszélé­sen áttekintették a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kér­déseket, valamint az ENSZ- közgyűlés napirendjén szerep­lő témákat. Puja Frigyes találkozott Ludmila Zsivkova bolgár kul­ turális miniszterrel, a bolgár ENSZ -s kü­ldöttség vezetőjével. Külügyminiszterünk hétfőn látogatást tett dr. Kurt Wald­­heimnél, az ENSZ főtitkáránál. A találkozón jelen volt Heltai Imre nagykövet, Magyaror­szág állandó ENSZ-képvise­lője. A magyar külügyminiszter találkozott Ramphay Boupha laoszi megbízott külügyminisz­terrel, majd Uppadit Pancsari­­jangkhun thaiföldi külügymi­niszterrel. MCI | L Magar Nmiei TM ____________AH A­Z AFIAS NÉPFRONT LAPJA • Tikfon. h­ Brezsnyev megbeszélése a Szocialista Internacionálé képviselőivel Moszkvából jelenti az MTI. A leszerelés időszerű kérdé­seiről folytatott megbeszélést Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke, a Szocialista In­­ternacionálé leszerelési mun­kacsoportjának küldöttségé­vel, amely Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, a munkacsoport elnö­ke vezetésével vasárnap óta tartózkodik Moszkvában, Brezsnyev meghívására. Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió Kommunista Párt­ja mindig kulcsfontosságú kérdésnek tekintette a lesze­relést, amely minden ország dolgozói számára létérdek. Az 1970-es években sikerült elér­ni azt, hogy a feszültség je­lentős mértékben enyhüljön, sikerült háttérbe szorítani a hidegháború híveit. Létrejöt­tek a feltételek ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a fegyverkezési verseny korlá­tozása felé. Brezsnyev ezzel kapcsolatban szólt a SALT-2 szerződésről, és megállapítot­ta: a szerződés nemcsak a ha­dászati fegyverzet mennyiségi és minőségi korlátozását je­lenti, hanem lehetőséget te­remt arra is, hogy tovább ha­ladjanak ezen az úton. Az SZKP főtitkára ugyan­akkor felhívta a figyelmet ar­ra, hogy az enyhülés és a le­szerelés ellenségei még ko­rántsem tették le a fegyvert. Ha nem verik vissza kísérle­teiket, akkor­ megakadályoz­hatják mindazoknak a hasz­nos intézkedéseknek a megva­lósulását amelyek eddig lét­rejöttek. A Szovjetunió Kom­munista Pártja külpolitikájá­nak irányvonala az, hogy megvédje az enyhülést bizto­sítsa a haladást a leszerelés felé, kiszélesítse és elmélyítse a békés nemzetközi együttmű­ködést. Az SZKP főtitkára szólt azokról az imperialista propa­­gandakísérletekről is, amelyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Meg­állapította: ez hazugság és csupán a fegyverkezési ver­seny kezdeményezőinek kö­dösítése, köztük azoké, akik most olyan terveket szorgal­maznak, amelyek megvalósu­lása Nyugat-Európát a Szov­jetunióra irányzott amerikai fegyverek kiinduló pontjává változtatnák. Ezek az erők veszélyes játékot folytatnak a tűzzel­­— mondotta Brezsnyev. — A Szovjetunió senkit sem fenyeget, senki ellen sem ké­szül támadást indítani — mondotta az SZKP főtitkára. — A Szovjetunió tartós béké­re törekszik, s amikor kiépí­ti védelmét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetet­lenül szükséges a saját és a szövetségeseinek biztonságá­hoz. A Szovjetunió állhatato­san azt javasolja, hogy csök­kentsék a Varsói Szerződés és a NATO fegyverzetét és fegy­veres erőit, s tucatnyi javas­latot terjesztett elő erről. Leonyid Brezsnyev arra hí­vott fel, hogy a leszerelés te­rén a szavakról térjenek át a tettekre. „Készek vagyunk ar­ra, hogy ennek érdekében cse­lekedjünk. A leszerelés előre­haladása szempontjából alap­vető jelentőségű a bizalom és a kölcsönös megértés légköré­nek létrehozása” — hangoz­tatta az SZKP főtitkára. Kalevi Sorsa válaszában kö­szönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és átadta az SZKP főtitkárának a Szocia­lista Internacionálé elnöke, Willy Brandt személyes üd­vözletét, őszinte jókívánságait. Köszönetet mondott azért is, hogy az SZKP KB főtitkára módot talált a megbeszélésre. „Úgy tekintjük ezt, mint an­nak a személyes elhatározásá­nak jelét, hogy nem kíméli erőfeszítéseit a leszerelésért és a nemzetközi feszültség csökkentéséért vívott küzde­lemben” — mondotta Kalevi Sorsa. Elmondotta: a munka­­csoport találkozott már az Egyesült Államok elnökével, az ENSZ főtitkárával és az el nem kötelezett országok kép­viselőivel. Felszólalt a megbeszélésen Bernt Karlsson, a Szocialista Internacionálé főtitkára is. Rámutatott: a küldöttség lá­togatása a Szovjetunióban az első ilyen jellegű látogatás, s valóban történelmi jelentősé­gű. Karlsson kiemelte: a je­lenlegi látogatás párbeszéd a szocialisták és a kommunisták között a mindkettőjük számá­ra nagy fontosságú kérdésről, a leszerelésről. Moszkvai tudósítónk telrvsrh­ntep A görög miniszterelnök a szovjet fővárosban Moszkva, október 1. Hétfőn délben megérkezett Moszkvába Konsztantin Ka­­ramanlisz. A görög miniszter­­elnököt és­ kíséretét a repülő­téren Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter, Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter, Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, vala­mint a szovjet politikai és tár­sadalmi élet több képviselője és a diplomáciai testület tag­jai fogadták. A görög kormányfő a na­pokban a szovjet sajtó képvi­selőinek nyilatkozva ezeket mondta látogatásának a hátte­réről: „Miután a szomszédos szocialista országokhoz fűződő viszonyunkban már haladást értünk el, 1973-ban külügymi­niszterünk Moszkvába látoga­tott, most az én utazásommal újabb lépést teszünk”. Kara­­manisz az első görög kor­mányfő, aki a Szovjetuniót felkeresi. Fontos fejleménynek a tanúi lehetünk tehát a görög kül­politikában. Nem csoda, hogy a látogatást megelőző napok­ban néhány nyugati hírma­gyarázat Görögország új „ke­leti politikájáról” beszélt, nyil-

Next