Magyar Nemzet, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-02 / 230. szám
Nemzeti örökségünk Indokolhatja-e valami is, hogy külön foglalkoznunk egy szűkebb terület, még csak nem is egy országrész műemlékvédelmével? Miért, miyen jogon helyezzük -e,dául előtérbe Győr-Sopo, Vas és Zala megyét t adjuk Veszprémmel, Tökti, Baranyával szemben, ez utóbbiakban is vannemcsak védendő értésük, hanem a védelemben elért eredményeink is. Nos, a felosztást — ha más nem — indokolja műemlékvédelmünk hivatalos, területi szervezete, de túl ezen még az is, hogy Nyugat-Dunántúl három megyéjében található hazánk műemlékállományának 23,4 százaléka; jelentőségüket még csak fokozza Győr, Mosonmagyaróvár, Sopron, Fertőrákos, Kőszeg és Szombathely műemléki jelentőségű belvárosa. S hogy még megalapozottabbak legyenek indokaink a kissé érényesnek tetsző kivétel miatt, „felsorakoztatjuk” a közel ezeréves pannonhalmi apátságot; Ják, Lébény, Velemér, Csempeszkopács és Soprnhorpács középkori templomait; várakat és kastélyokat Kőszegen, Sárváron és Egerváron, Fertődön, Nagycenken, Körmenden és Bozsokon; s a népi építészet megannyi csodáját: a cáki gesztenyés pincesort, az őrség, Göcsej, Fertőrákos és Fertőszéplak emlékeit. Számos intézkedés született — olykor nem kevés harc árán — történelmünk, kultúrhistóriánk e pótolhatatlan értékeinek megóvására. Elég utalnunk Sopron, Győr, Kőszeg és Szombathely történeti városmagjának védetté nyilvánítására, amelyet az utóbbi években követett Mosonmagyaróvár és Fertőrákos központjának védelem alá helyezése. Meggyorsította a helyreállításokat a nyugat-dunántúli üdülőterület rendezéséről és fejlesztéséről szóló kormányhatározat. Megkezdődött, elsőként Sopron történeti városmagjának tervszerű felújítása, amelynek nemzetközi elismerését jelezte a Műemléki Európadíj. A műemlékvédelem hivatalos szervezete és a tanácsok közötti jó kapcsolatok miatt is érdemes példaként említeni a három megyét. A feladatok rangsorolásából és folyamatos egyeztetéséből olyan kiemelkedő értékek helyreállítása történt meg, mint Pannonhalma közmű-rekonstrukciója, a már említett kastélyok és várak felújítása, a győri és a szombathelyi székesegyház, a kisebb egyházi épületek közül pedig Hidegség, Magyarfalva, Zalaszentmihály középkori templomainak restaurálása. Műemlékvédelmünk egyik alapelve, hogy az eredeti szépségükben visszaállított épületeknek a ma igényeit kell szolgálniuk. Már nem megy ritkaságszámba egyegy minden kényelemmel felszerelt, külsejében mégis a történelmet idéző szálloda, étterem, borozó vagy éppen múzeum, könyvtár, művelődési központ. A lakóházak felújítása során is 1088 család jutott korszerű, a modern élet követelményeinek mindenben megfelelő otthonhoz. Bár szépek az adatok, a megfelelő funkció és ami ezzel együtt jár, hozzáértő üzemeltető megtalálása mindmáig sebezhető pontja műemlékvédelmünknek. A leendő gazdát elijesztik a fenntartás költségei, megriasztja a felelősség is: utóvégre másként kell kezelni egy nemzeti értéket, mindannyiunk közös tulajdonát, mint egy új, „csak saját használatra” emelt épületet. S noha torz és hamis ez a szemlélet, marad változatlanul a lényeg: olykor valóságos ipi apacsot kell játszani, amíg megfelelő gazdára talál egy műemlék. És a lelkiismeretességre, a megfelelő gondozásra sincs mindig garancia; a felelőtlenség miatt romlásnak indult, pusztuló építészeti emlékeinkről sokat beszélhetnénk. Pedig az ország is, a három megye is nem keveset áldoz történelmünk e néma tanúinak megmentésére. Az Országos Műemléki Felügyelőség saját, illetve külső hitelösszegek felhasználásával és részben saját kivitelezésben 427 épület felújítását végezte el csaknem ötszázmillió forint értékben. Vannak példás, a nemzetközi szakirodalomban is számon tartott helyreállítások. Mégis a műemlékvédelem, hacsak a közeljövőben nem változik lényegesen a helyzet, egyre reménytelenebb versenyfutás az idővel. A három megye műemléki, műemlék jellegű és városképi jelentőségű épületei megközelítik a kétezres számot. Ha a jelenlegi ütemben folynak a helyreállítások, nyolcvan évre volna szükség ahhoz, hogy minden épülethez eljussanak. Hogy mi pusztulna el időközben, arra jobb nem gondolni. És akkor még nem szóltunk az emberi felelőtlenségről vagy szándékos károkozásról, mert ilyen is van. Mindezt figyelembe kell vennünk, ha reálisan akarunk szólni műemlékvédelmünk helyzetéről, eredményeiről, feladatairól. De szólnunk kell a társadalmi összefogásról is, amelynek mind több, szép példájával találkozunk. Ezt sürgette a Nyugat-dunántúli Intéző Bizottság legutóbbi ülésén dr. Szekér Gyula miniszterelnök-helyettes is. Hozzátette azonban, hogy nemcsak összefogásra, hanem nagyobb szervezettségre is szükség van. Sokasodnak a műemlékvédelem feladatai. Az elhanyagolt, elfeledett épületek felett gyorsabban eljár az idő. Minden lemáló vakolat, omladozó kőfal, tört dísz nemzeti örökségünk egy-egy darabját viszi magával. Szegényebbek leszünk nélkülük. Ezért kell — a miniszterelnök-helyettes szavaival élve — időprogramot is felállítanunk, hogy megfelelő szervezéssel, belátható időn belül elvégezhessük az állagmegóvás, karbantartás talán kevésbé látványos, de nélkülözhetetlen munkáját. Sárvári Márta Kádár János vezetésével párt- és kormányküldöttség utazik Berlinbe A külpolitikai helyzet CARTER ELNÖK magyar idő szerint kedden hajnalban, lapzárta után mondta el világszerte nagy érdeklődéssel várt tévébeszédét a Kubában állomásozó szovjet kiképző alakulatok mesterségesen felszított ügyében. Az előzetes washingtoni jelzéseik szerint az amerikai elnök „ellenintézkedéseket” készült bejelenteni, s erre vonatkozólag a beszéd előtti huszonnégy órában számos találgatás látott napvilágot a hírközlő szervekben. Mindenesetre a döntés közeledtével mind több figyelmeztető, mérséklő tanács érkezett a Fehér Ház címére. A hétfői Washington Postban Robert Byrd, a szenátus demokrata párti többségi csoportjának vezére szenvedélyes hangon állt ki azért, hogy ne engedjék veszendőbe menni a SALT—2 szerződést a jelentéktelen ,,kubai ügy” miatt, amelynek semmi köze a stratégiai fegyverkorlátozás alapvető jelentőségű témájához. Byrd szerint értelmetlen volt, hogy a kormány kifejezte „elégedetlenségét a kubai status quó-val”, holott, akkor még nem is tudta pontosan, mi a helyzet. Minden eddigi hírszerzői jelentés arra mutat, hogy a kérdéses szovjet csapatok évek óta Kubában vannak és éppen ezért „sem erőpróbát”, sem „kihívást” nem jelentenek — hangoztatta a demokraták szenátusi vezére. Byrd rámutatott, hogy a SALT ratifikálásának elodázása a szerződés végét jelentené, holott az Egyesült Államoknak nemzeti érdeke a megállapodás, amelynek meghiúsulása bizonytalanságot keltene Amerika szövetségesei körében is. Jacob Javíts, a szenátus külügyi bizottságának rangidős republikánus tagja ugyancsak elutasította, hogy a kubai kérdést összekapcsolják a SALT ügyével. A szenátor szerint egyes „megveszekedett emberek” a Kínának való fegyverszállítások gondolatával foglalkoztak, mindenesetre a CBS televízió hétfői értesülése szerint Brown hadügyminiszter még az idén Pekingbe utazik. Maga az elnök a hét végét szinte folyamatos tanácskozásokkal töltötte, magához kéretve korábbi demokrata és republikánus kormányok tisztségviselőit, köztük három egykori külügyminisztert: Kissingert, Rogerst és Bushot. Mindenesetre maga Mondale alelnök is elismerte a hét végén, hogy a kubai szovjet katonai személyzet „valószínűleg” már a hatvanas évek elején is akkora volt, mint most. A U. S. News and World Report szerint a külügyminisztérium vezető munkatársai örömmel látják, hogy maga Cyrus Vance irányítja a „kubai kérdésről” folyó tárgyalásokat, mert „annyira tarthatatlannak ítélik az amerikai álláspontot, hogymegkönnyebbülten vették tudomásul, nem kell képviselniük”. Vance külügyminiszter egyébként vasárnap váratlanul újabb megbeszélést folytatott Kobrinyin szovjet nagykövettel, de az eszmecseréről egyikőjük sem nyilatkozott. A hétfői New York Times szerint a találkozóra amerikai kezdeményezés alapján került sor. Fidel Castro ugyancsak vasárnap a CBS televíziónak adott nyilatkozatában megint foglalkozott a kérdéssel és nem zárkózott el az elől, hogy — amennyiben erre Washingtonból javaslat érkezik — találkozzék Carterral, vagy sor kerüljön a kubai és az amerikai külügyminiszter tárgyalásaira. A kubai államfő megismételte: a szovjet alakulat tizenhét éve van a szigetországban, s így megválaszolásra vár, hogy miért éppen — az egyébként újraválasztásért harcba induló — Carter elnök tartja szükségesnek felvetni ezt a kérdést. Castro éles különbséget tett az 1962-es rakétaválság és a mostani „álválság” között. Rámutatott, hogy akkor több tucat nukleáris töltet, negyvenezer szovjet katona és számos bombázó repülőgép volt Kubában, de ezeket az akkori megállapodás nyomán kivonták. A most megkérdőjelezett kiképző központban, cserélő személyzettel. 1962 óta azonos létszámú és azonos feladatú egység tartózkodik, és emiatt nem aggódott sem Kennedy kormányzata, sem az őt követő elnököké. Magas szintű delegációk az IJUK évfordulós ünnepségein Az MTI jelenti: Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével október elején párt- és kormányküldöttség utazik Berlinbe, hogy a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, az NDK Államtanácsának és Minisztertanácsának meghívására — részt vegyen a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. Berlinből jelenti az ADN. Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének vezetésével október 4-én szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik hivatalos, baráti látogatásra az NDK-ba, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. A bolgár küldöttség Todor Zsivkov, a csehszlovák delegáció Gustáv Husák, a lengyel küldöttség Edward Gierek, a mongol delegáció Jumzsagim Cedenbal vezetésével érkezik Berlinbe. A román delegáció élén Ilie Verdet miniszterelnök áll, a vietnami küldöttséget Vo Nguyen Giap tábornok, miniszterelnök-helyettes, honvédelmi miniszter vezeti. 1065131 ült inja Frigyes EBISZ-beli csemecserét New Yorkból jelenti az MTI. Puja Frigyes külügyminiszter, az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője New Yorkban találkozott Bohuslav Chnoupek csehszlovák külügyminiszterrel. A meleg elvtársi-baráti légkörben lefolyt megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket, valamint az ENSZ- közgyűlés napirendjén szereplő témákat. Puja Frigyes találkozott Ludmila Zsivkova bolgár kul turális miniszterrel, a bolgár ENSZ -s küldöttség vezetőjével. Külügyminiszterünk hétfőn látogatást tett dr. Kurt Waldheimnél, az ENSZ főtitkáránál. A találkozón jelen volt Heltai Imre nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. A magyar külügyminiszter találkozott Ramphay Boupha laoszi megbízott külügyminiszterrel, majd Uppadit Pancsarijangkhun thaiföldi külügyminiszterrel. MCI | L Magar Nmiei TM ____________AH AZ AFIAS NÉPFRONT LAPJA • Tikfon. h Brezsnyev megbeszélése a Szocialista Internacionálé képviselőivel Moszkvából jelenti az MTI. A leszerelés időszerű kérdéseiről folytatott megbeszélést Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, a Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportjának küldöttségével, amely Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke, a munkacsoport elnöke vezetésével vasárnap óta tartózkodik Moszkvában, Brezsnyev meghívására. Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió Kommunista Pártja mindig kulcsfontosságú kérdésnek tekintette a leszerelést, amely minden ország dolgozói számára létérdek. Az 1970-es években sikerült elérni azt, hogy a feszültség jelentős mértékben enyhüljön, sikerült háttérbe szorítani a hidegháború híveit. Létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a fegyverkezési verseny korlátozása felé. Brezsnyev ezzel kapcsolatban szólt a SALT-2 szerződésről, és megállapította: a szerződés nemcsak a hadászati fegyverzet mennyiségi és minőségi korlátozását jelenti, hanem lehetőséget teremt arra is, hogy tovább haladjanak ezen az úton. Az SZKP főtitkára ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy az enyhülés és a leszerelés ellenségei még korántsem tették le a fegyvert. Ha nem verik vissza kísérleteiket, akkor megakadályozhatják mindazoknak a hasznos intézkedéseknek a megvalósulását amelyek eddig létrejöttek. A Szovjetunió Kommunista Pártja külpolitikájának irányvonala az, hogy megvédje az enyhülést biztosítsa a haladást a leszerelés felé, kiszélesítse és elmélyítse a békés nemzetközi együttműködést. Az SZKP főtitkára szólt azokról az imperialista propagandakísérletekről is, amelyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Megállapította: ez hazugság és csupán a fegyverkezési verseny kezdeményezőinek ködösítése, köztük azoké, akik most olyan terveket szorgalmaznak, amelyek megvalósulása Nyugat-Európát a Szovjetunióra irányzott amerikai fegyverek kiinduló pontjává változtatnák. Ezek az erők veszélyes játékot folytatnak a tűzzel— mondotta Brezsnyev. — A Szovjetunió senkit sem fenyeget, senki ellen sem készül támadást indítani — mondotta az SZKP főtitkára. — A Szovjetunió tartós békére törekszik, s amikor kiépíti védelmét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetetlenül szükséges a saját és a szövetségeseinek biztonságához. A Szovjetunió állhatatosan azt javasolja, hogy csökkentsék a Varsói Szerződés és a NATO fegyverzetét és fegyveres erőit, s tucatnyi javaslatot terjesztett elő erről. Leonyid Brezsnyev arra hívott fel, hogy a leszerelés terén a szavakról térjenek át a tettekre. „Készek vagyunk arra, hogy ennek érdekében cselekedjünk. A leszerelés előrehaladása szempontjából alapvető jelentőségű a bizalom és a kölcsönös megértés légkörének létrehozása” — hangoztatta az SZKP főtitkára. Kalevi Sorsa válaszában köszönetet mondott a szívélyes fogadtatásért és átadta az SZKP főtitkárának a Szocialista Internacionálé elnöke, Willy Brandt személyes üdvözletét, őszinte jókívánságait. Köszönetet mondott azért is, hogy az SZKP KB főtitkára módot talált a megbeszélésre. „Úgy tekintjük ezt, mint annak a személyes elhatározásának jelét, hogy nem kíméli erőfeszítéseit a leszerelésért és a nemzetközi feszültség csökkentéséért vívott küzdelemben” — mondotta Kalevi Sorsa. Elmondotta: a munkacsoport találkozott már az Egyesült Államok elnökével, az ENSZ főtitkárával és az el nem kötelezett országok képviselőivel. Felszólalt a megbeszélésen Bernt Karlsson, a Szocialista Internacionálé főtitkára is. Rámutatott: a küldöttség látogatása a Szovjetunióban az első ilyen jellegű látogatás, s valóban történelmi jelentőségű. Karlsson kiemelte: a jelenlegi látogatás párbeszéd a szocialisták és a kommunisták között a mindkettőjük számára nagy fontosságú kérdésről, a leszerelésről. Moszkvai tudósítónk telrvsrhntep A görög miniszterelnök a szovjet fővárosban Moszkva, október 1. Hétfőn délben megérkezett Moszkvába Konsztantin Karamanlisz. A görög miniszterelnököt és kíséretét a repülőtéren Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter, Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter, Vlagyimir Kirillin miniszterelnök-helyettes, valamint a szovjet politikai és társadalmi élet több képviselője és a diplomáciai testület tagjai fogadták. A görög kormányfő a napokban a szovjet sajtó képviselőinek nyilatkozva ezeket mondta látogatásának a hátteréről: „Miután a szomszédos szocialista országokhoz fűződő viszonyunkban már haladást értünk el, 1973-ban külügyminiszterünk Moszkvába látogatott, most az én utazásommal újabb lépést teszünk”. Karamanisz az első görög kormányfő, aki a Szovjetuniót felkeresi. Fontos fejleménynek a tanúi lehetünk tehát a görög külpolitikában. Nem csoda, hogy a látogatást megelőző napokban néhány nyugati hírmagyarázat Görögország új „keleti politikájáról” beszélt, nyil-