Magyar Nemzet, 1979. október (35. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

4 A RÁDIÓ MELLETT A költészet dicsérete A Rádió mindig szeretettel fogadta a verseket, gondos szerkesztésben engedte mikrofon elé őket, kiváló versmondókat biztosítva számukra. Ha valaki végigböngészne néhány hónap, akár évek rádióműsorait, meglepetve látná, hogy a költészet milyen előkelő helyet foglal el, nemcsak számszerűen, de színvonalban, minőségileg is a hárord adó műsorában. Klasszikus és kortárs költők kitűnően válogatott, gazdag antológiáit lehetne öszszeállítani ezekből az adásokból, talán szabad mindebből arra következtetni, hogy a rádióhallgatók nagy-nagy tábora szereti ma is a verseket, vonzzák a költészet gondolati és nyelvi szépségei, a versek változatos érzelmi világa. Azt meg aligha kell hozzátennem, hogy a költészet szeretete a kultúra világának napmelege. Nem volt váratlan tehát, hogy a Rádió a nemrégen megnyitott Budapesti Művészeti Hetek programjához kapcsolódó műsorsorozatát is ezzel kezdte. Simon István költészetét, helyesebben mondva: költtészetének „mélyrétegét” mutatta be Dorogi Zsigmond, oratorikus kompozíciójában”. Varga Géza halk hangsúlyokra is érzékeny rendezésében. Az oratorikus kompozíció, mint műfaj, a rádióra ádflptélónak, szerkesztőnek, rendezőnek egyaránt kockázatos és nehéz, mint két torony közt átmenni egy szál kötélen az utca fölött.. Úgy járni be a költő műveit, kötetről kötetre, versről vérére szökkenve, néha csak egy-egy versszakot, egymgy sort csendítve meg, hogy ebből a „merész sétából”, szubjektív asszociációkból egy, a hallgatók számára is érthető, új verskompozíció szülessék, amelyből a költőnek, ha nem is a teljes alakja, ám maradandó arcképe tükröződjék. Ez a nem könnyű, s nem is gyakran ajánlatos feladat sikerült Dorogi Zsigmondnak a néhány éve elhunyt, bár-már méltánytalanul háttérbe szorult Simon István esetében. Talán éppen azok számára jelentett fölfedezést a műsor, akik régebben ismerték és szerették a költőt, mert itt a költészet tiszta fényében pillantották meg, libájának legmélyebb érzelmi gyökereit tapinthatták ki, rételték őt a paraszti sorshoz s a forradalmi átalakulás korához, kötötték, s melyekre az élet realitása, mint mindig történni szökött, másféle rétegeket is rakott. Kora érett bölcsessége, filozófiája, kissé melankolikus, mégis derűs lírája ebben a kompozícióban újszerűen hatott, amihez hozzájárult, nem is utolsósorban, a kitűnő előadói együttes, s itt föl kell sorolni valamennyiüket, mint Simon István lírájának érzékeny értőit és tolmácsolóit: Arab István, Berek Katalin, Hámori Ildikó, Hegedűs D. Géza, Szabó Gyula, Venczel Vera. A műsorban közreműködött, S a zenét szerezte, egy-két szám kivételével az átélés tűjében, és frisseségével, a Kaláka együttes. Rövid időn belül ez már a második ilyen, emberi hangokra „szerelt” oratorikus mű a rádió műsorában, mely arra vállalkozik, hogy a maga szubjektív módján behatol egy költő vagy egy író (az előbbiben Krúdy volt az) alkotói világába, akár kísérleti, akár ünnepi jelleggel, hogy új aszszociációkat, kevéssé sejtett összefüggéseket hozzon napfényre onnan. S habár mindkét műsor hangulati hatásában és művészi kivitelében sikeres volt, ez még nem látszik biztosítéknak a további sikerekre (főleg az ízlésszínvonal megtartására), amennyiben az „oratorikus” feldolgozások megszaporodnának kétségtelen, hogy — jobbik esetben — erős érzelmi hatást érhetnek el, de nagyon kevés tárgyi fogódzót adnak azoknak, akik nem, vagy csak hiányosan ismerik a megszólaltatott költő, író műveit. Roszszabbik esetben, éppen szubjektivitásuknál fogva, hamis képet adhatnak a költőről, s ez főként azokat csalja meg, akik most ismerkednének költészetével. Talán nem is véletlen, hogy élő költő ilyen oratorikus feldolgozására eddig alig is került sor tudomásom szerint, ha csak el nem tévedtem magam is a rádióműsorok sűrű rengetegében. Nofretete és Bradbury No. nem egy műsorban,le mindkettő a rádió műsorán, sőt, a híres egyiptomi királynő — aki ezúttal Béres Ilona volt — még a Budapesti Művészeti Hetek rádióprogramjában is, ahonnan a sci-fi író Bradbury érthetően kimaradt, mivelhogy a tudományos fantasztikumokról nem készül a jövő évben hosszabb történelmi sorozat, mint a művészettörténetből, amelynek első, beajánló, kedvet csináló darabja az örömök kertjében, s hősnője. Nofretete az időszámítás előtti XIV. századból, illetve, titokzatos szépségével ma is bámulatot keltő színes portrészobra a kairói múzeumban (ha még ott van). Ne legyünk zordak a költészettel szemben, fogadjuk el annak azt, ami szándéka szerint az akar lenni, s mi lehetne más egy olyan hangjáték, mely majdnem három és fél ezer év távolából idéz fel egy királynőt, kinek nevét is, ahány lexikon, annyiféleképpen írja, hol Nefretiti, hol Nefertiti, itt meg Nofretete, de ura, a fáró is hol IV. Amenhotep-Ehnaton vagy Ehnaton, hol IV. Amenophis stb. Ebből a mérhetetlen távolból, egy szépséges szobor izgató híradása révén felelni arra a nem egyszerű kérdésre, hogyan keletkezett a maga egyedülvalóságában ez a királynői képmás, miféle külső és belső gátakkal, tilalmakkal, szorongással kellett megküzdenie a még a királynő szépségénél is bámulatosabb tehetségű szobrásznak: lehet-e másképpen felelni erre egy hangjátékban, mint költői kedélyű művészettörténészek nyugtató, szelíd álmaival? Tehetett-e másként a műsor gazdája, Zoltán Péter? S ha akár visszanéztünk ezerháromszáz évre, nézzünk előre most egy-két százra is, mivel hogy a műsort, készítő Mesterházi Márton és Szentmihályi Szabó Péter nagyobb messzeségre nem engedték ezúttal sci-fi szerzőiket, hiába maradt a főcím: Hídfők a végtelenben. Fontosabb volt a műsor készítői számára az írások hitelessége a végesben, vagyis a mi körülhatárolt világunkban. Így aztán a hoszszú és a sok szerzőt, a sok témát elvonultató műsor inkább scii-fi köntösbe bújtatott társadalomkritika volt, vagy éppen szatíra, eszmefuttatás, elmélkedés, hol haragos, hol meg derűs, bizakodó színezettel. A műsor készítői és a szerkesztő, László György mintha a sorozat egy vélt hiányosságát akarták volna ezúttal pótolni, bizonyítva, hogy a sci-fiben nemcsak racionalitás van (ha van) elrejtve, nem is oly mélyen, hanem kritikai prakticitás is, mindig föllelhető társadalmi konkrétság is. Tehát, hogy a sci-fi felfelcsapó divatja praktikusan magyarázható, ha megfelelő elméletünk van hozzá, s kevéssé figyelünk a sci-finek hódőlő gyerek-felnőttek htésészomjára, akik már nem lelve elhihető fantasztikumra a múltban és a természetben, az alig elképzelhető jövőben, s távoli galaktikákon oltják a fantasztikum utáni vágyakat. Az ember, ha minden rendben van vele, három síkban él egyszerre: a világban, amelyhez a realitás köti, önmagában, amelyhez szubjektivitása, s a világon „túl” (a materialista is), ami felé emberi képzelete hajtja, nevezhetjük ezt a „túl”-t mesének mondának, sci-finek, metafizikának, vagy másnak. Ha átvetítjük a realitásba: ha elvesszük mesejellegét, levágjuk a szárnyát: ha túlságosan megmagyarázzuk (ha mégoly figyelemre méltó okossággal is), elveszítjük fantasztikum ízét. Hiába, más a meseirodalmat tudományosan osztályozni, összefüggéseiben, szimbolikájában értelmezni, s megint más a maga egyszerűségében és nagyszerűségében élvezhetni; nem jó a kettőt egy műsorban vegyíteni. S nincs ez másképp a sci-fivel sem, mégha az egykori idők veteránjai, H. G. Wells és Aldous Huxley gyűrkőznek is neki meggyőzésünkre. Ami mese volt és klasszikus sci-fi a műsorban, az jellemző módon. Szilárd Leó Üzenet a csillagokhoz című írása volt. Kár, hogy Solymosi Ottó rendező körülcirkalmazta komolytalan, gyermekded űrhangokkal a lényegi mondandót. Hegedűs Zoltán bsT**' BOJLEREK. A VILLANYTŰZHELYEK szerelését, cseréjét rövid határidőre vállaljuk Bojlert biztosítunk! Elektromos Szövetkezet f / Budapest VII.. Damjanich u. 15. Telefon 230-017 -yjf Budapest VII. Thököly út 36. telefon 420-395 f Budapest V.. Vigyázó F u. 3. Telefon 125-423 __MatarNemzet__ NAPLÓ Október 2 Dr. Nemes Lászlónak, a Képzőművészeti Főiskola tanszékvezető egyetemi tanárának 10. születésnapja alkalmából, munkásmozgalmi tevékenysége, valamint több évtizedes tudományos és oktató munkája elismeréseként az Elnöki Tanács a Szocialista Magyarországért érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Molnár Ferenc kulturális államtitkár hétfőn adta át. ...Jü. : , A Károlyi Mihály Alapítvány megünnepelte a Hizza melletti Vence városkában fennállásának 20. évfordulóját. A három napon át tartó ünnepi előadások során szavalással, muzsikával és tánccal emlékeztek■ Károlyi Mihályt lé jelenlétében a nemzetközi alapítvány tehetségistápoló tevékenységére. Francia, amerikai, ausztráliai, portugál versek hangoztak el. A magyar lírát Bari Károly költeményei képviselték. A Nice-Matin című nagy dél-francia, napilap több tudósítást közölt a rendezvényekről, s Véssey Gábor festőművész kiállítása nyílik meg október 3-án a Stúdió Galériában. A zenei világnál Alkalmából vasárnap a Zeneakadémián a váci Vox Humanoénekkar Bárdos Lajos születésének 80. évfordulójára adott koncertet. Itt Farkasovszky Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese tartott ünnepi beszédet. Vasárnap hangversenyt rendeztek Székesfehérvárott a megyei művelődési központban. Az ünnepi műsor Illyés Gyula Bartók című költeményének elmondásával ldött, majd iskolai énekkarok, adtak elő Bartók- és Kodályműveket, valamint Bárdos Lajos Édesanyámhoz című kórustnűvét. A Tompa Mihály-emlékmúzeumot a költő egykori házában, a kelemen volt paplakban kibővítve újra megnyitják a közeljövőben. A Tompa Mihály-múzeum baráti kör több éves gyűjtéssel egészítette ki a már meglevő anyagot. A szomszédos Gömörszőlősön a kör vasárnap kisgalériát nyitott meg, amelyben a miskolci művésztelepen élő fiatal művészek műveit állítják ki. A SOFRES nevű francia közvéleménykutató intézet felmérése szerint a franciák 50 százalékut olvas többé-kevésbé rendszeresen. Az olvasók 44 százaléka részesíti előnyben a történelmi munkákat és az emlékiratokat, a regénykedvelő 42 százalékkal szemben. A könyveken kívül több, nagy példányszámú népszerű történelmi folyóirat jelenik meg (História, Historamia, s újabban H Historié). Korunk és az ásványi nyersanyagok címmel kiállítás nyílik meg október 3-án délután 6-kor, a TIT Bocskai úti Természettudományi Stúdióban. Puskin-emlékérem Snara Róbertnak Snara Róbert nyugalmazott egyetemi tanárnak, az orosz nyelv- és irodalomtanárok nemzetközi szövetsége (MAPR,JAL) Puskin-emlékérmet nyújtott át hétfőn, a Barátság házában Jurij Lvovics Aszaturov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének tanácsosa. Idén augusztusban, a MAPRJAL IV. kongresszusán ítélték oda először a nemzetközi szövetség Puskin-emlékérmét annak a 16 szakembernek, aki kiemelkedő tevékenységével hozzájárult a MAPRJAL létrehozásához, az orosz nyelv és irodalom kutatási eredményeinek gyarapításához, a nyelvoktatás népszerűsítéséhez. Hazánkból a MAPRJAL magyar szekciójának első elnökét érte a megtiszteltetés. A Bwlápsi Míívisiti Fifti'li mai műsora 7.eneakadémia : Camerata Strumentale ,,Alfredo Casella" (19.30) — Fővárosi Operettszínház, a prágai Nemzeti Színház vendésátéka- Stroupezniczky: Hencegek (19 óra) — Nemzeti Galéria: Játékkiállítás (10 óra) — „Szkéné": M07 ;Másszinházak előadásai (17: 19,30, 22 óra). Három Amikor az első órára becsöngetnek, a táblán felirat várja az 5. osztály tanulóit a német irodalmi és nyelvi kabinetben. A cím: Pelle der Eroberer, azaz a Magyarországon is közismert Hódító Pelle. Martin Andersen Nexe híres regénye. Alatta a fejezet címe: Pelle megmenti apja életét, majd egy idézet a regényből arról, hogy milyen állhatatos jellem volt a kis Pelle. A részletet az olvasókönyvből otthon már megismerték a gyerekek, most a fiatal tanárnővel, Birgit Hermannal közösen beszélik meg. Pelle karakterét elemzik, és a tanárnő szép gyöngybetűivel fölírja a táblára a jelzőket: jókedvű, vidám, kedves, bátor, sportszerű. Az ötödikesek egymásután mondják Pelle jellemvonásait, a tanárnő csak irányítja a beszélgetést, és írja a táblára, amit a húsz-egynéhány kislány és kisfiú mond. A fürge Pelle Újabb részletet olvasnak közösen, utána ismét a tanárnő kérdéseire válaszolnak. Arra például, hogy milyen volt Pelle játék közben. Ilyen: okos, élelmes. És a munkában? Kitartó, fürge. Az óra végén lemásolják füzetükbe a táblára írt szöveget és a házi feladatot. Magyarázzátok meg, milyen sokoldalúan világi Irodalom rótta meg a dán író ennek a résznek az értelmét. Az óra vidám, kedves derűs légkörben telik el. A tanárnő, aki szemmel láthatóan gyakorlott szakember, és kiválóan teremt kapcsolatot a gyerekekkel, pontos, világos kérdéseket tesz föl, amelyekre joggal várhatja el az egyszerű, mégis lényegre törő válaszokat. Sokan dolgoznak az órán, nemcsak a jelentkezők, a szemfülesek, hanem azok is, akik olykor megbújnak szomszéduk háta mögött. És miközben leírják füzetükbe a táblai vázlatot, kis vadszomszédomtól elkérem az olvasókönyvét. Első kiadása 1967- ben jelent meg, ez már a 12. kiadás. A könyv három részre tagolódik. Mesék olvashatók benne többek között Aesooustól. Le Fontaine-től. Lessingtől, elbeszélések Csehovtól. Egon Erwin Kischtől. Nexetől. Capektől. Erwin Strittmattertől. Anna Segherstől. Traventől, versek Goethétől. Theodor Stormtól. Mörikétől. Gottfried Kellertől. Johannes R. Bechertől. Brechttől. Erich Weinerttől. Ez utóbbi, az NDK nemzeti költője, a kulturális élet egyik vezetője, az 1953-ban elhunyt Erich Weinert neve azért is különösen érdekes ebben az osztályban, mert az iskola az Erich Weinert utcában található. Az épület mindössze tizenkét éves, és viszonylag távol van a központtól. Fritz Grosse, az 1957-ben meghalt antifasiszta harcos nevét viseli, mellszobra az iskola tágas előcsarnokában látható. Maga az iskola egyike Berlinben azoknak a tízosztályos, általánosan képző, politechnikai iskoláknak, amelyeknek kötelező bevezetéséről az NDK Népi Kamarája 1965. február 25-én fogadott el határozatot. A törvényt, akárcsak jelenleg nálunk, fokozatosan, osztályról osztályra hajtották végre az NDK-ban, 1968-ban vezették be az első osztályokban az új tarftérvét, és tavaly végeztek ászok a diákok, akik már az új taritervek alapján tanultak. Új tanítók A tetszetős külsejű, kívülbelül tiszta, csinos épület arra az útra is emlékeztet, amelyet alapítása óta, az idén harmincadik évfordulóját ünneplő Német Demokratikus Köztársaság megtett. Súlyos gondokkal megterhelve indult az oktatás az országban. Nem voltak tanáraik — nagy részük fasiszta párttag volt, vagy meghalt a háborúban —, az épületek közül sok elpusztult. Jellemző adat, hogy az NDK megalapításának évében, 1949- ben minden ötödik iskola egyosztályos volt. Ami a tanárokat illeti, utánpótlásukról kezdetben rövid tanfolyamokon gondoskodtak. Még ma is működnek azok a pedagógusok, akik így szerezték meg képesítésüket Heulehrernek, azaz új tanítónak hívták őket — így, egybeírva, új fogalommá alakítva a szót —, de azóta nagy többségük tremészetesen elvégezte a főiskolát, az egyetemet, sőt közülük nem egy kandidátusi fokozatot is szerzett. Az iskolaépületeket illetően ugyancsak hatalmas a fejlődés az NDK-ban: a jelenlegi tantermeknek több mint egyharmada 1968-tól 1975-ig épült, és egyedül a mostani és 1980-ig tartó ötéves tervben további 16—17 ezer tanterem és csaknem 900 iskolai sportcsarnok készült, illetve készül el. Belépve az ötödik osztályba, feltűnt, hogy miven kevésen vannak. Az első tanítási napok egyike vélt: néhányan talán megtoldották szabadságukat? Azután a hetes jelentéséből kiderült, hogy mindössze egy kislány hiányzott. A kis létszámnak nem a távolmaradás az oka, hanem az, hogy az NDK-ban évrőlévre csökken az egy osztályban tanulók száma. Amíg 1949-ben a 72 100 osztályban , átlagosan 36,9 tanuló jutott, egy osztályra, addig most, a harmincadik évfordulón a jelenlegi 107 600 tanteremben az arány átlagosan mindössze 23,5 diák. Az 1965-ben alapított tízosztályos középiskola eredményeihez tartozik az is, hogy a diákoknak több mint 90 százaléka jut el a tizedik osztályig. Onnét azután tovább ágazik az út a kétéves középiskola és szakmunkásképző, illetve az érettségit adó három évfolyamos iskola felé. Néhány nap múlva fogadott Siegfried Bezer oktatási miniszterhelyettes, oktatási főtanácsos, aki annak idején maga is állanító volt. A miniszterhelyettest, akit már korábbról ismertem, arra kértem, ezúttal ne szokványos interjút adjon, hiszen az adatok és tények jól ismertek a minisztérium sajtóosztályán kapott dokumentumokból, mindenekelőtt a tavaly októberben tartott VIII pedagóguskongresszus jegyzőkönyvéből. Helyette azt ajánlottam: elmondom, milyen órákat hallgattam a Fritz Grosse középiskolában, és fűzzön hozzá kommentárt. A miniszterhelyettes — noha előrebocsátotta, hogy nem ez elsősorban a működési területe, és jelenleg az új ötéves terv oktatási beruházásainak tervét készíti elő —, szívesen vállalkozott a látott órák értelmezésére. A személyiség kiteljesedése Az első órával kapcsolatban azt kérdeztem: milyen szerepe van az iskolában az általános műveltségnek, milyen feladatot láthat el ebben az irodalmi nevelés? — Rendkívül fontos az irodalom a gyermekek számára, mert azt a mély bensőséges nevelést nyújtja, amely élvezet az emberi problémák átéléséhez és megértéséhez Úgy látom, hogy jelenlegi tantervünkben a világirodalom sokkal nagyobb helyet foglal el, mint korábban, és ez így helyes. Az a fiatal, aki elvégezte a tízosztályos általánosan képző politechnikai iskolát, az irodalom, különösen a szocialista, de az egész hí,adó világirodalom segítségével kiteljesítheti önmaga szocialista személyiségét. Az óraszámokat illetően tíz esztendő is kevés ahhoz, hogy a tanulók még mélyebben megismerkedhessenek a világirodalom mindével * * * * */ csak c£l de aligha lehet teljes mérőkben elérni. Ennél lényesésebbnek tartom azonban a 7. i roll domoltatásnak azt a f»'nkhnov akik elhasolík 37 isVrVféJf £7 *7. ^rlékrtt; i|'0',^ln*T)hoz. Az ifskóf*hhpz, ió alánokat ad' mpokrn/srtpf p •/. *arnlv»-r*i«ijá'-í rtfyrtH iitivrjl folbí'-in íi frra. pmi ir irodalomban — Az a célunk, hogy az irodalomoktatás a marxista-leninista világnézet segítségével pozitív magatartási formákat alakítson ki a tanulókban az emberiség történetével, jelenével és jövőjével kapcsolatban. Természetesen ehhez még sok minden feltétel szükséges, de a lényeg az, hogy az iskolát befejező fiatalok tíz év alatt megfelelő alapokat szerezzenek ízlésük formálásához, az irodalom megkedveléséhez, és mindenekelőtt ahhoz, hogy élni tudjanak az irodalom felkínálta választási lehetőségekkel. Azt hiszem, ez a cél nagyén szén, főleg, ha arra gondolok, hogy az ifjúságot elő kell készíteni az irodalom útján is arra, hogy megértsék: most, a mi szocialista társadalmunkban éltsék, és meg kell szilárdítaniuk önmagukban az általánosan elfogadott társadalmi erkölcsöt. Akik különleges érdeklődést tanúsítanak az irodalom iránt, azok számára, a kilencedik osztálytól kezdve lehetőséget biztosítunk arra, hogy jól képzett pedagógusok irányításával még mélyebben foglalkozzanak ezzel a területtel. Megvallom, nem vagyok még teljesen elégedett, az eredményekkel; az irodalomoktatás színvonalát tovább kellene javítani, amint erről előadásában oktatási miniszterünk. Margot Honé eket is beszélt a Vili. pedagóguskongresszusok. Szerencsére ma már sok jól képzett irodalomtanuánunk van, és ez főként az utóbbi évek naiv eredménye. Gábor István éra az NDK-ban A prágai Nemzeti Színház vendégjátéka Budapesten A Budapesti Művészeti Hetek egyik kiemelkedő eseménye a prágai Nemzeti Színház vendégjátéka a Fővárosi Operettszínházban. Hétfőn magyar mű előadásával mutatkoztak be a cseh művészek: Örkény István Macskajátékát adták elő. Orbánná és Giza történetét — amelyet Európa számos színházában játszottak — Székely Gábor rendező irányításával hat évvel ezelőtt vitték színre. Ma, kedden és holnap, szerdán Stroupeznicky: Hencegek című művét adják elő; ez az első cseh realista dráma, ennek előadásával nyitották meg 1883-ban a cseh nemzet alapította Nemzeti Színházat. Kedd, 1979. 9 kétert.