Magyar Nemzet, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-01 / 256. szám
2 Thatcher villámlátogatása HHsktauigai német csúcs Hornban Bonnból jelenti az MTI. Egynapos brit nyugati német konzultációt tartottak szerdán Bonnban. Helmut Schmidt kancellár a délelőtt folyamán két és fél órás négyszemközti megbeszélést folytatott Margaret Thatcher brit miniszterelnökkel. Ezzel párhuzamosan a két külügyminiszter, Genscher és Lord Carrington is tárgyalóasztalhoz ült. Egy bonni kormányszóvivő szerint az első találkozón aktuális nemzetközi kérdésekről esett szó. A két politikus tájékoztatta egymást Hua Kuofeng kínai kolhiahírfö böli, illetve londoni látogatásának eredményeiről. Eszmecserét folytattak az enyhülés témaköréről, különös tekintettel a leszerelésre és a fegyverzetellenőrzésre. Előkészítették a NATO decemberi csúcstalálkozóján megvitatásra kerülő nyugati tértet új rakéta fegyverek gyártásáról, európai államához tatásáról, valamint az észak-atlanti börek „leszerelési” javaslatáról. Ugyancsak szó esett a SALT—2 és a SALT—3 megállapodásról is. Napirenden szerepelt a brit kormány számára legégetőbb kérdés is: Londonnak az a követelése, hogy a Közös Piac november végi dublini csúcsértekezletén csökkentsék Anglia hozzájárulását a közös költségvetéshez. Thatcher, aki a nap folyamán felkereste Karl Carstens nyugatnémet köztársasági elnököt is, délután újabb tárgyalást folytatott. Schnidtter A brit kormányfő még az esti óbáktóli Visszatért Lcchdoffba. Az esti záró-sajtóértekezleten kitűnt, hogy eredménytelenül zárultak a megbeszélések. Schmidt és Thatcher nem jutott megállapodásra az angolok közös piaci hozzájárulását illetően. Nem sikerült az álláspontok egyeztetése a halászati vitában, és kitűnt a véleménykülönbség a leszerelés problémakörével kapcsolatban is. IVUKSZK megállapodások az úthasználási díjakról Berlinből jeleníti az MTI. Új, közlekedési vonatkozású kormány -megállapodásokat írt alá Berlinben szerdán a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között Hanns Nimmrich, az NDK pénzügyminisztériumának osztályvezetője és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-ibelli képviseletének vezetője. Az egyik egyezmény értelmében december 1-től mind az NDK, mind pedig az NSZK eltekint attól, hogy a másik állam teherautóitól és autóbuszaitól útadót, illetve úthasználati díjat szedjen be. A másik megállapodás értelmében 1980. janár 1-jeől nem fizetnek egyéni úthasználati díjat az NSZK-személygépkocsik sem az NDK-ban. A jelenleg — távolságtól függően — 9—25 márka egyéni úthasználati díj Helyett a következő tíz esztendőben az NSZK évi 50 millió nyugatnémet márkát térít az NDK-nak. Az NDK—NSZK megállapodásokkal párhuzamosan levélváltásra került sor dr. Walter Müller, az NDK kormánya és Gerhard Kunze, a nyugatberlini szenátus megbízottja között. Ennek értelmében január 1-től megszűnik a nyugat-berlini rendszámú személygépkocsik számára az úthasználati díjak egyéni fizetése az NDK-ban, s a nyugatberlini gépkocsik úthasználati díjtételeit is átalányban térítik az NDK részére. A megállapodások mintegy kéthónapos tárgyalások eredményeként születtek. Ezek az első egyezmények a két német állam, illetve az NDK és Nyugat-Berlin között Erich Honecker október 6-i berlini beszédének elhangzása óta, amikor az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke újból kifejezésre juttatta az NDK készségét a kapcsolatok további normalizálására és a nyitott kérdések lezárására. Emlékezetes, hogy ezt követően október 12-én Berliniben Honecker Gansszal, Bonnban pedig Helmut Schmidt NSZK-kancellár Ewald Moldt nagykövettel, az NDK állandó NSZK-beli képviseletének vezetőjével folytatott megbeszélést a kapcsolatok egyes időszerű kérdéseiről. Az elmúlt hetekben sor került az első NDK-miniszter NSZK- béli hivatalos látogatására is, Wolfgang Junker építési miniszter személyében. A baszkföldi baloldal sikeresnek minősíti a tömegek válaszát a terrorizmusra Madridból jelenti az MTI. A baszk kommunisták és szocialisták igen pozitívan értékelika terrorizmus elleni harcban a három baszk tartományban hétfőn tartott 24 órás általános sztrájkot. Baszkföld Kommunista Pártja kedden közzétett nyilatkozatában megállapította, hogy Euskadi (Baszkföld) lakói — és különösen a munkásosztály — csodálatra méltó eréllyel válaszoltak Germán Gonzalez szocialista párti és szakszervezeti aktivista meggyilkolására. A közlemény a továbbiakban megállapítja, hogy a demokratikus mozgósítás alapvető fegyvernek bizonyult és arra szólított fel, hogy a párt tagjai maradjanak riadókészültségben és erélyesen Válaszoljanak az előre látható terrorista akciókra, amelyeknek célja elrrekeszteni a demokrácia és a haladás útját. A baszk szocialista vezetők madridi sajtóértekezletén Txiki Benegas, a Baszkföldi Szocialista Párt főtitkára kijelentette, hogy az autonóm kommandók fenyegetései nem fogják őket megijeszteni. A szocialisták is nagy sikernek minősítik a hétfői általános sztrájkot, mint a dolgozó osztályok első válaszát a terrorizmusra és az erőszakra. Benegas nyilatkozata egyben válasz a szombati gyilkosságot elkövető úgynevezett „autonóm kommandók” újabb bejelentésére, amely szerint szocialista vezetőket fognak meggyilkolni. Cáfolatok cáfolatai Párizst felkavarta a miniszter öngyilkossága Párizsból jelenti az MTI. Nyilatkozatok, helyreigazítások, cáfolatok. S ezek cáfolatai követik egymást Robert Boulin francia munkaügyi miniszter halálával kapcsolatban. Miután Boulin az AFP- hez írott posztumusz levelében Peyrefítte igazságügy-miniszter felelősségét hangoztatta, az közleményben válaszolt. Peyrefítte szerint júniusban Boulin ugyan tájékoztatta őt az ügyről és feltette a kérdést: nem kellene-e kihallgatást kérnie a vizsgálóbírótól (amihez a Minisztertanács felhatalmazása kell a kormány egy tagjának esetében), ő maga mégsem avatkozhatott a jogi eljárásba. Peyrefilte közölte, hogy egy október 27-i cikk nyomán vizsgálatot indított a bírósági titok megsértésének körülményeiről. A szerdán ismeretessé vált anyagokból nyilvánvaló, hogy a kormány különböző tagjait régóta foglalkoztatta Boulin telekvásárlása. A Le Monde az Elysée-palota cáfolata ellenére fenntartja értesülését, amely szerint a miniszternek többször is magyarázkodnia kellett a kormányüléseken. O (London, MTI) Hua Kuofeng kínai miniszterelnök szerdán Sir Keith Joseph ipari és Norman Folwler közlekedési miniszter társaságában Közép- Angliába repült, hogy megterentsen gazdasági létesítményeket. O (Bécs, MTI) Szerdán megtartották Bécsben a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 217. plenáris ülését. Magar Nemzet Brezsnyev üdvözölte Naillit A Szovjetunió nagyra értékeli Algéria antiimperialista Iiareát Moszkvából jelenti a TASZSZ. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, táviratban üdvözölte Beildzsedid Sádilt. &?: Algériai Nemzeti Felszabadítási Front főtitkárát, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnökét és személyében az egész algériai népet az algériai forradalom 25. évfordulója, az ország nemzeti ünnepe alkalmából. „A függetlenség éveiben megnőtt és megszilárdult az Algériai Demokratikus és Néb Köztársaság nemzetközi tekintélye. A Szovjetunióban nagyra értékelik azt, hogy Algéria következetesen harcol az imperializmus ellen, a békéért és a nemzetközi biztonságért, az elnyomás és a falüldözés minden formájának felszámolásáért, aktívan részt vesz a haladó erőknek a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában” — hangsúlyozza Brezsnyev üdvözlete . Rabah Bitat, az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front politikai bizottságának tagja, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság Népi Nemzetgyűlésének elnöke, fogadta Vaszilij Kuznyecovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének első helyettesét. Kuznyecov vezeti a szovjet küldöttséget, az algériai forradalom 25. évfordulójával kapcsolatos ünnepségeken. Vance sajtóértekezletén elvesztte az újabb Kabu-ellenes vádakat Washingtonból jelenti az MTI. Cyrus Vance amerikai külügyminiszter szerdai sajtóértekezletén cáfolta bizonyos törvényhozási köröknek azokat az állításait, hogy a Szovjetunió nukleáris tengeralattjárótámaszpontot épít Kubában. Vance a SALT-szerződés megbuktatását célzó újabb híresztelésekkel kapcsolatban leszögezte: sem a Szovjetunió, sem Kuba nem tett olyan lépést, amely ellentétben állna korábbi megállapodásokkal. Jobboldali, a kubai emigrációhoz közel álló kongresszusi körök a napokban azt híresztelték, hogy a Szovjetunió kiépít és nukleáris tengeralattjárók fogadására is alkalmassá tesz egy kubai haditengerészeti támaszpontot. Vance most kijelentette: „Semmi jele nincs annak”, hogy a cienfuegosi bázist, amelyen két éve folynak építkezések, a kubai erőkön kívül mások is használnák, vagy hogy szovjet hadihajók készülnének befutni oda. Éppen ezért a Szovjetuniónak fel sem vetették a kérdést — mondotta. Vance egy kérdésre válaszolva immár nem kívánta használni az amerikai kormánynak azt a korábbi megfogalmazását, hogy „szovjet harci egység” van Kubában, hanem kijelentette, hogy ,,a helyzet kedvezően változott”. A külügyminiszter elhárította azokat az állításokat, hogy Kubának szerepe volna a nicaraguai vagy a salvadori fejleményekben, és hangoztatta: kormánya Kuba kérdésében „megteszi a szükséges lépéseket”, de a kérdést — mondotta — helyes arányaiban kell szemlélni. Brzezinski, Carter elnök nemzetbiztonsági tanácsadója olyan terveket dolgozott ki a Szovjetunióval és Kubával kapcsolatban, amelyek — Vance szerint — „a visszájára fordítanák 15 évi amerikai külpolitikáját. Jack Anderson, az ismert szemleíró, szerdán közölt cikkében arról számolt be, hogy Brzezinski, a Washington keltette ,,kubai válságban” elszenvedett amerikai tekintélyveszteség után, további lépéseket javasolt az elnöknek. A javaslatok szerint Washingtonnak fokozottan kell támogatnia a kommunistaellenes kormányokat a latin-amerikai, elsősorban a karibi térségben, segyidejűleg nagyszabású hazai propagandakampányt kell indítani az állítólagos „kubai—szovjet veszélyről”. A terv második szakaszában — írja Anderson, aki állítása szerint látta az okmányt — az USA „világméretű politikai propagandakampányt indítana és politikai nyomást gyakorolna” a Szovjetunióval és Kubával szemben. A laoszi vezetés felhívása a néphez a kínai manőverek meghiúsítását In Hanoiból jelenti az MTI. A laoszi párt- és állami vezetés a népi forradalmi hadsereg főparancsnoksága felszólította a laoszi hadsereg katonáit és az ország lakosságát, hogy a vietnami és kambodzsai hadsereggel együttműködve álljon készen a haza megvédésére, az imperialisták és Kína fenyegető manővereinek meghiúsítására. Ezt a laoszi rádió közölte. A vientianei rádió kommentárja ezt követően a laoszi főparancsnokság felhívását idézte, s hozzáfűzte: „a laoszi népi hadsereg, hagyományaira támaszkodva, nem fél semmilyen ellenség fenyegetésétől”. Prágából jelenti az MTI. Vo Nguyen Grop hadseregtábornok, a Vietnami KP Politikai Bizottságának tagja, a VSZK miniszterelnök-helyettese és nemzetvédelmi minisztere, aki párt- és kormányküldöttség élén látogatást tett Csehszlovákiában, kedden este nyilatkozatot adott a prágai televíziónak. Hazájának életével és küzdelmeivel foglalkozva kifejtette: Ma a helyzet olyan, hogy egy következő harc nemcsak a kínai-vietnami határon mehet végbe, hanem öszszefügghet a kambodzsai nép sorsával is. Az indokínai félszigeten ma három szocialista ország van, és ezek a helyes marxista-leninista irányvonalat követik, egységben vannak egymással, és felkészültek minden cselszövés meghiúsítására. A diktátor szombati temetésével véget ér a politikai gatászszünet Dél-Koreában Hírügynökségi jelentések szerint változatlanul fennáll a Dél- Koreában állomásozó 38 000 amerikai katona riadóskészültsége, amelyet a múlt héten pénteken, Pak Csong Hi meggyilkolása után rendeltek el — erősítette meg kedden az amerikai hadügyminisztérium szóvivője. Közben 11 amerikai hadihajó, köztük a Kittyhawk repülőgép-anyahajó tart Dél-Korea felé. A Blue Bridge, az amerikai hetedik flotta zászlóshajója már kedden befutott Puszan dél-koreai kikötőbe. Amint az AFP egyik hírmagyarázatában írja, Pak Csöng Hi szombati temetése után ,,nehéz és bizonytalan időszak” kezdődik Dél-Koreába. A temetéssel véget ér a kilencnapos gyász ideje alatt betartott politikai tűzszünet és élénk politikai tevékenység indul majd meg. A helyzetet a Pak Csöng Hi utódlásáért folyó harc fogja uralni, miközben az ellenzék minden bizonnyal elszánt akciót indít a Pak Csöng Hi-iéle 1972-es alkotmány hatálytalanítása érdekében. Úgy tűnik, hogy Csei Kju Ha ügyvezető elnök kormánya „politikai földcsuszamlások” elkerülése végett tiszteletben akarja tartani az „Intézményes folyamatosságot” és az alkotmány előírásainak megfelelően három hónapon belül megválasztják az új elnököt. Ám az új elnököt ugyanaz a 2583 „nagyeffektorból” álló testület fogja megválasztani, amely 1978-ban egyhangúlag újraválasztotta Pak Csöng Hit, vagyis kizárólag az eddigi rezsimhez közel álló politikusnak van esélye arra, hogy elnökiké válasszák.. .» (Moszkva, TASZSZ) Az SZKP KB meghívására Nisizava Tomio, a Japán KP Központi Bizottsága Elnökségének elnökhelyettese vezetésével japán küldöttség érkezett szerdán a szovjet fővárosba. Csütörtök, 1979. november 1. Aurél ELTŰNŐDNI lehet századunk történelmének a szédítő száguldásán, a tények attól még tények maradnak. Szinte hihetetlennek látszik, hogy negyedszázadnyi messzeségben van immár az az esemény, amely a maga korában megrázta Európát és Afrikát, fölborította a nemzetközi viszonyokat, a mindennapos válság érzetét keltette a kortárs nemzedékben. Éppen huszonöt éve, 1954. november elsején kezdődött el az algériai nemzeti mozgalom fegyveres szabadságharca a francia gyarmati uralom ellen, nyolc esztendőre a világpolitika középpontjába helyezve az úgynevezett algériai kérdést. Ezen a mindenszenteki ünnepnapon, amidőn Párizs és egész Franciaország a halottaira emlékezett, a kegyelet virágait vitte ki a temetőkbe, háromezer elszánt fegyveres roppant vállalkozásba kezdett. Constantinétól délre, az Aurélhegység lankáin, elszórt kis falvakban megtámadta a francia helyőrségeket, jelet adva az általános háborúra. Pierre Mendes-France akkori miniszterelnök, aki csupán négy hónapja, keservesen vezette ki Franciaországot a vesztes vietnami háborúból, éppen Washingtonban tartózkodott, ott érte a hír. Ez az egyébként világosfejű polgári politikus, jóllehet több komoly hibát követett el a pályafutása alatt, ezúttal is hadilábon állt a felismerés képességével. Hazatérve a parlament előtt „bűnösök”-ről beszélt, erélyes megtorlást helyezett kilátásba, és megengedhetetlennek mondott minden szakadást az — úgymond — anyaország, valamint észak-afrikai birtoka között. Igaz, nem ő volt az egyetlen, aki akkor és később így vélekedett, a szenvedélyekre mindig kész Franciaország ezúttal is elvesztette a mértéket. KORSZAKOS volt ez az 1954. november elsejei algériai lázadás, a következmények mutatták meg, mennyire. A szerényen indult fegyveres akció csakhamar hatalmassá terebélyesedett, magával ragadta a tízmilliós ország egész arab lakosságát. Hiába küldte Párizs az elit egységeit a Földközi-tenger afrikai partjára, hiába vezényelte oda a legkipróbáltabbnak hitt tábornokait, nem boldogult a mind szervezettebb és mind tudatosabban politikus Nemzeti Felszabadítási Fronttal (az FLN-nel), annak egyetlen célja volt: a teljes függetlenség semmivel sem adja alább. Algéria már a kezdettől túlnőtt a maga jelentőségén; nem gyarmattartó és gyarmatosított párharca volt, hanem mintegy a második világháborúból kinőtt nemzeti mozgalmaknak a jelképe. A harmadik világ fogalma még nem létezett, de már valahol születőben volt az Aurés-ben. Rendkívülivé tette ezt a küzdelmet a páratlan tét is. Franciaország számára az érzelmek síkján a háború már kezdettől több volt a büntető expedíciónál. Belelovalta magát abba az ábrándba, hogy a X. Károly csapataitól 1830- ban megszállt föld százhúsz év alatt tökéletesen magába szívta a gall szellemet, a trikolor részének tekintette. Igaz, nemzedékek nőttek föl, amelyek itt születtek, talán soha nem is ismerték Franciaországot, gyökeret eresztettek a példásan megművelt szőlőbirtokokon, de mindez nem feledtethette, hogy a lakosság kilenctizede mégis az arab pária volt, és csupán egytizede francia származású. A szenvedélyek túlfűtött légkörében, amikor már szemmel látható volt, hogy a fegyveres harc Párizs számára elveszett, csak végtelenül bátor és képzeletdús államférfi vállalkozhatott arra: végrehajtja a fájdalmas műtétet, belenyugszik az algériai fegyveres harc győzelmével az északafrikai ország elszakadásába, függetlenségének az elismerésébe. Charles de Gaulle volt ez a kivételes politikus, aki egyébként éppen a vereséghangulat légkörében, máig sem teljesen tisztázott körülmények között került hatalomra 1958- ban a válság mélypontján, és további négy évig húzta a kibontakozást. De Gaulle voltaképpen egyet akart: Franciaországnak, ha már politikailag le kell mondania Algériáról, gazdaságilag minél szorosabban magához kötni, megtartani a Szahara olajkincsét, hogy így biztosíthassa a nemzetközi politikai szerep anyagi hátterét. A forradalom, amely ma huszonöt éve kezdődött a fegyveres akciókkal, ekkor érkezett a második szakaszába. Egészen más viszonyok között, más társadalmi és gazdasági közegben kellett kivívni immár a gazdasági füttyetlenséget, hogy a nyolcesztendős küzdelemben elért győzelem ne legyen felemás. A harmadik világban mennyi példa tanúskodhatna róla, hogyan fordultak át tragédiába kezdetben becsületes és igaz erőfeszítések, mert erről elfeledkeztek, tehetetlenül álltak szemben a neokollonializmus rohamaival. ALGÉRIA rendkívül következetesen, vezetőinek a kitartásával a jó utat választotta. Volt idő, amidőn „rögeszmének” tartották ezt az állhatatosságot a gazdasági önálság és az építőmunka mellett ma már azonban az eredmények igazolják a választás helyességét. A bírálók kénytelenek belátni tévedésüket. Úgy tartott ki ez a forradalmi, szocialista célokra törekvő ország a maga eszményei mellett, hogy mindvégig elkerülte a romantika csapdáit, a politika olcsó megoldásait, szilárdan állt meg a reálpolitikai tátajon, és jóllehet nem látványosan, de révbe ért. Tekintélye ezen a huszonötödik évfordulón töretlen; elismerik politikai higgadtságát, gazdasági szilárdságát, diplomáciai rangját a nemzetközi fórumokon, és az úgynevezett Észak—Dél eszmecseréken. Az el nem kötelezettek mozgalmában — amelyben egyébként Algéria vezető szerepet tölt be — a meglehetősen gyakori átmeneti viharokban mindig csillapítóan lép föl, közvetíti az áthidaló megoldásokat, a stabilitásnak az egyik elsőrendű tényezője Elérkezvén XX. századi rövid független létének ehhez a jelentős fordulójához. Algéria mégsem az önelégültség és az örömittasság jegyében emlékezik vissza a megtett útjára. Az országnak mindössze néhány hónapja volt olyan tragikus eseménye, amely amúgyis számvetésre adott alkalmat. Huari Rumedien elnök hirtelen halála volt ez a megrázkódtatás; jobbára az ő műve volt, amit eddig elértek a társadalom, a gazdaság és az államélet szervezésében. Az ő szellemében cselekedtek az utódok, amikor fölsorakoztatván az eredményeket, a továbblépés lehetőségeit és módjait keresik. A gyorsított ütemű és változatos iparosítás mint példátlan társadalmi vívmány gondokat is hozott magával. Az alapvető kiegyensúlyozatlanság, a mezőgazdaság viszonylagos elmaradottsága, az ellátási problémák egy részének a megoldatlansága, és a tudat visszamaradottsága a gazdasági sikerek mögött. A közmorál növelése elsőrendű feladat lett. Bendzsedid Sadli államfő elődjének a végakarata nyomán most erre mozgósít. AZ FNL, a korábbi fegyveres forradalomnak és a mai építő munkának a szervező pártja újabb kongresszusára készülődik. Ennek a nagy országos tanácskozásnak lesz a hivatása az új cselekvési program kidolgozása. A huszonöt év előtti történelmi múltjához azzal is visszatér, hogy közös munkára hívja a forradalomnak azokat az egykori vezetőit, akikkel időközben egyes részletkérdésekben viták támadtak, köztük Ahmed Ben Bellát, a szabad ország első elnökét. Egy olyan Algériában, amely a lakosságát tekintve az elmúlt tizenhét évben menétszerezte önmagát, gondosan kell elkészíteni a jövőt. Kr.tár az Aurés-ben 1934-ben fegyvert fogottak unokáinak. A mai algériaiaknak több mint a fele még nem élt a szabadságharc kezdetekor. Csakugyan, soha száguldóbb történelem. Várkonyi Tibor