Magyar Nemzet, 1979. november (35. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-14 / 266. szám
Szerda, 1970. november 14." A Mi Ügyünk Elbeszélésünk ott maradt abba, hogy a három besurranó-köszörűs-féregirtó a falnak támasztott homlokkal, előírásszerűen tarkóra tett kézzel áll, az arcuk keserű, tartásuk csüggedt. A mafiózó különböző tárgyakat szed ki zsebükből: tolvajkulcsot feszítővasat, vésőt, rengeteg gagyizásra való rézgyűrűt és nyakláncot, gumival bevont ósmos botot... — Nehéz fiúk, mi? — szólal meg Mister X, aki a karosszékben elterpeszkedve ül, túl a lámpa fénykörén. — De eszük is van. Ugye van eszük? — Van — feleli a mafiózó. — Nem tudod, hogy hívják őket? Lehet, hogy az okos fiúknak nincs is nevük? — Az okos fiúknak legtöbbször nincs nevük. — Azért kérdezd meg tőlük — mondja Mister X. — Hátha eszükbe jut? A mafiózó az ólmos bottal megpiszkálja a bal szélen álló köszörűst. — Na?! Ki vele... — Jocó — hangzik azonnal a válasz. — Gagyis — nyögi a másik, aki középen áll. — öreg — mondja a pepita kabátos. — Ezek itt azt mondják — fordul a mafiózó Mister X. felé —, hogy a nevük Jocó, Gagyis és öreg. Elhigygyük nekik? — Higgyük el — feleli Mister X. — Hiszen rendes fiúk. — Rendes fiúk — ismétli a szicíliai. — Csak bejöttek a csőbe. — Be ám — hagyja rá Mister X. — Azt gondolod, hogy tudnak csótányt irtani, kész köszörülni, vagy csak úgy mondják. Hazudozzák... — Tudunk — szólal meg az öreg. Igenis tudunk. — Az egyik okos fiú azt mondja, hogy tudnak. — Az a tanult foglalkozásunk — dünnyögi vagyis. — Az a foglalkozásuk — ismétli a mafiózó. — A Gagyis megfordulhat — mondja Mister X. — Elárulta, hogy mi a foglalkozásuk. Rendes fiú. — Megfordulhatsz — mondja a mafiózó. Gagyis megfordul, csüggedten néz maga elé. — A másik kettő is megfordulhat — mondja nagylelkűen Mister X. — Úgy látom, ők is rendes fiúk. Akár ingyen is elvégeznék a féregirtást. — Jó, jó — dünnyögi az öreg. — Hát csőbe jöttünk. Mindenkivel megesik. A fene gondolta, hogy itt kuksol a Hé. Ezért nem kell piszkálni és szekírozni az embert. — Az okos fiú azt mondja, hogy itt kuksol a Hé — néz körül Mister X. — Látsz itt egyetlen zsarut. — Nem látok — feleli a mafiózó. — Ha csak Jocó vagy Gagyis nem zsaru.Zsaruk vagytok? Jocó és Gagyis elképedve bámul Mister X.-re. — Nem zsaruk — mondja a mafiózó. — Állítólag egyikük sem az. Be vannak tojva. — Nagy baj, ha a nehéz fiú betojik — bólint Mister X. szomorúan. — Rögtön a kablin találja magát. — Az öregre néz. — Mikor jártál utoljára Baracskán? — Két hónapja — dünnyögi mogorván az öreg. — És ti? — Mi is — feleli készségesen Gagyis és Jocó. — Ott jöttünk össze. — Elmondjuk nekik? — néz a mafiózó Mister X.-re. — Mondjuk el. Mister X. hátradől a karosszékben, állát a tenyerébe teszi, a szemét lehunyja. — Na fiúk — kezdi a szicíliai —, egy időre abbahagyjuk a tegeződést, mivel komolyra fordul a szó. Tehát uraim, ne legyenekbetojva, vagy nagyon is legyenek betojva, ez nem az Oberdé kelepcéje és mi nem vagyunk, zsaruk. Mister X., aki ott ül a karosszékben, hetek óta belevaló fiúkat keres egy üzleti vállalkozáshoz, olyanokat, akik szeretik a dohányt, nem finnyás a természetük és értik a dolgukat... — Helyismereti hiányok miatt — veszi át a szót Mister X. —, mind ez ideig nem tudtunk kapcsolatba kerülni a magyar bűnözéssel, sőt mármár arra gondoltunk, hogy itt nincs alvilág. Ez az elmaradottság és szervezetlenség, amely hazai társadalmunk számos más területén a felvilágban is tapasztalható, sajnálattal tölt el benn linket. Időmet olvasással, statisztikák tanulmányozásával töltöttem: a magyar bűnözés termelékenységi mutatói elmaradnak a világszínvonaltól, ugyanakkor az Oberdé technikai és taktikai téren is a legfejlettebb tőkés országok nívóján áll. vég.igy aztán nem lehet csodálni gyermekeim, hogy háromhavonként sittre kerültek, és küblit használtak márványvécé helyett Szomarúan néztem esténként a Kék fényt, mikor a képernyőn egy-egy jobb sorsra érdemes, előre megfontolt szándékú, különösen kegyetlen fiú a kezét tördelve, tekintetét, lesütve hülyeségeket, hablat volt, míg a sötét szemüveges riporter egyszerre mosolygott jóságosan és szigorúan, a nagy Lucianóra gondoltam, a Zsinek a szenátus jó néhány tagja előre köszönt. Pitik vagytok gyermekeim, komoly bűntényhez nincsen eszetek, se kurázsitok. — Tizenöt évet ültem emberölésért — szólal meg az öreg. — Nekem ■ senki se dumáljon kurázsiról. — Unm — néz rá szelíden a mafiózó. — Nem tudja, kivel beszél. Én csak a Padre testőre vagyok, a lába kapcája, de tizennégy tökéletesen végrehajtott gyilkosságra tekinthetek vissza, és egyetlen napot töltöttem börtönben gyorshajtás miatt. — Szilencio — emeli fel a kezét Mister X. — Nincs okunk dicsekvésre. Az urak nyilván hallottak a Cosa Nostráról, a Mi Ügyünkről. — Hogyne hallottunk volna — szólal meg félénken Jocó. — A szocializmus építése a mi ügyünk. — Hallgass te barom — mondja Gagyis. — így talán ismerősebb — tekint rálik Mister X. sötét szemüvege mögül. — A geng. a maffia . . . — Maffia minálunk? — szólal meg az öreg. — Egyszerű bűnözők között? — Nem nálunk, nem itt — mondja a mafiózó. — A Padre másról beszél. — Szí. szú. Szicília — nyögi ki gyogyós Jocó. — Te, te... te ... terroristák. — Hallaass, te barom —mondja Gagvis. — Szilencio — suttogja Mister X. — Ne keverje bele folyton a politikát. — A Padre — szólal meg a szicíliai — az USA-ban az egyik legnagyobb család feje volt. Profi. Igazi profi. Keresztapa. A Cosa Nostra első embere. Ne keverje hát bele a politikát. — Hm — krákog az öreg —, nem tudom, mi az a Cosa Nostra, de profi voltam én is. Harmincesztendős koromig együtt dolgoztam a Mackós Sneiderrel. Fél óra alatt kinyitottuk a kiskunhalasi ÁFÉSZ mackóját lángvágóval. Tizenhét kilót, vittünk el belőle Azok voltak ám a szép idők. — Tizenhét kilót?! — emeli fel mutatóujját Mister X. — Piti! Gyermeteg! De a Kék fény manapság még egy Hűen macist sem tud lencsevégre kapni. Kiveszett az utánpótlás. Ne szaporítsuk a szót, térjünk a tárgyra. Feltett szándékom,, hogy ennek a tűrhetetlen helyzetnek véget vetek. Megteremtem a szervezett bűnözést hazánkban, ha a fene fenét eszik is. Mister X. elhallgat, szemüvege alól könnycsepp gördül ki. — Pszt — suttogja a mafiózó. — A Padre elérzékenyült. Hazájára gondol, húsz esztendő alatt sem tudta elfelejteni, hogy ő magyar Akárcsak én. — Igen — emeli fel hangját Mister X. — Hazám szomorú állapota könnyet csal szemembe. Mert miféle világ az, ahol nincs alvilág? Fiam — fordult Gagvishoz — velem tartasz? — Én ? — rémül meg Gagvis. — Hová megyünk? — Emberekre van szükségem, megbízható emberekre, akik összegyűjtik a csellengőket a nyugalomba vonult mackósokat, a letört zsebeseket, a bérgyilkolásra termett markecálókat, a bankrablásra hivatott besurranókat, a Rákóczi téren ténfergő elházasodott striciket, az anyagbeszerzőnek álcázott szélhámosokat, mind-mind az elanyátlanodott, árvasarki rendőrtől rettegő alaházókban ácsorgó, idétlenkedő, üres lelkű fiatalokat, akik nem ízlelték meg a falbontás örömét a széfrobbantás kérét, akik már-már elveszettnek látszanak, úgy a feliseg, mint az alvilág számára. Esküszöm, megteremtem a Nagy Családot, hogy hazám elesett bűnözői, magányos tolvajai beijedt zsebmetszői, különösen kegyetlen, citerázó lábú gyilkosai végre önmagukra találjanak emberi méltóságra tegyenek szert. A Padre felindultságában sírva fakad. — Erős lélek — suttogta a mafiózó. — Hatalmas elme. A legkisebb izgalom megviseli. Fiúk" Értitek, mit várunk tőletek ? — De — suttogja az öreg, s ő sem bírja leküzdeni meghatottságát. — De mi reresek vagyunk. Bármikor becsöngethet otthonainkba a körzeti megbízott, egy héten háromszor jelentkezni kell az Oberben .. . már most is balhé lesz, ha nem érünk időben haza. Hogyan szerezhetnénk mi embereket? Az első önkéntes zsernyák kiszúrja, ha felkeresünk egy-két régi cimborát, s máris nyakunkon a meseautó. Az ember nem bújhat ki a bőréből ... — Szilencio — néz fel Mister X — Engem Padrénak szólítottak odaát, és tudom, hogy bárki kibújhat a bőréből, ha éppen akar. — A Padre azt mondja, hogy szilencio — szólal meg a testőr —, és akkor én is azt mondom, hogy szilenció, ne pofázzatok. Ti lesztek az első, kedves gyermekei a nagy családnak. Lesz dögives pénz, frankó csajok és dolcsi vita. — Nekem csalnem kell — mondja Gyogyós Jocó — Úgyis buknak rám, már matrózom tőlük. — Hallgass te barom — mondja Daevis — Lesz pénz? — kérdi az (Ve*. — És mennyi lesz.9 — A Pidrénak tízmilliója vana bankban —Forint? — ámuldozik Jocó — Dollár — köp egyet a mafrózó — Esküszünk — emel i fel a kezét a három köszörűs — A szemünk itt folyton ki, anyánk köpjön le bennünket .. — Nem i!yen egyszerű — van közbe Mister X *s felemeli,ed!k a karosszékbe! __ Felolvasom az eskü szövegét. Mondjátok utánam' ’ . VV'nn hát rám kötél vagy börtön- a mi névünk titkát megőrzőm. Vágjanak bár harminc év sittre, aprítsanak zsaruk míszükbe, sosem vallok rá M'csr X.-re. Legyen hétköznap, legyen iímen, hűséggel szolgálom ügyünket Az életünkre esküszünk, esküszünk az Oberdénak nem köpünk nem köpünk ...” — Nem kövünk — ismétli a három köszörűs. Kristóf Attila (Folytatjuk) A törzsgárda Magyar Nemzet 7 Látszat és valóság Versenyfutás az idővel Az emberek szeretnek mesélni. Így aztán nem csoda, hogy időnként szájról-szájra járnak a történetek. A szóbeszéd szerint akadnak, ugyanis mesterek, akik a munka megkezdése előtt magukhoz kéretik a lakót — vagy a fűtési bizottság elnökét — és kizárólag négyszemközt emígyen vázolták a munka menetét.. ..Tetszik tudni, az embereket nem lehet állandóan nógatni, a munkakedvet pedig nem lehet a nap minden órájában ébren tartani. A család meszszi lakik és amikor a munka nem köti le teljes egészében az embert, akkor az a szeretteire gondol. Tetszik már érteni, hogy mire gondolok?... Ha netán nem, akkor ezt a másik házban szebben és érthetőbben is el tudják mondani.” És bizony, amelyik bizottsági elnök nem elég találékony, az megnézheti, hogyan halad a munka. Pontosabban gyakran egész nyáron lesheti, hogy mikor dolgoznak. Mert ilyenkor szokott előfordulni, hogy egy napot is késik a hétvégi vonat, és már csütörtökön délben sorba kell állni a másnapi vonatjegyért. Ha pedig egyszer már az állomáson van az ember, akkor már botorság volna visszafordulni. Másutt pedig csodák csodájára négy-öt nap alatt elkészül a különben két hétig tartó munka, különösen akkor, amikor a lakók már előre összegyűjtik«a ..célprémiumot”. Persze, ez csak afféle szóbeszéd, amit (ki tudja rrvért?) a lakók találnak ki. Mert a valóság az egészen más. Vagy talán mégsem ? Jöhet bárki Tóth Ákos, az V. kerületi IKV gépészeti osztályának a vezetője ingerült lesz, amikor elmesélem a történetet: — Már hogyne, amikor sok ■ ilyen mendemondát hall az ember. Azt viszont nem értem, hogy miért nem jelentik azonnal?! Ha szólnak, mi haladéktalanul , jelezzük a kivitelező vállalat vezetőinek, és nyiván az elmarasztalásra sem kell sokáig várni. Talán nem, de a jelenlegi munkaerőszegény világban aligha vannak sokan, akik megvárják az elmarasztalást, mert sokan panaszkodnak, hogy hamar sértődnek mostanában a szakemberek. Olyannyira, hogy még szóbeli dorgálás után is kikérik a munkakönyvüket, mert néhány kisiparos tárt karokkal várja őket. A nyáron a FŰSZER-t is faképnél hagyta egy brigád, állítólag azokkal a munkákkal maradtak el, ahol ezek az emberek dolgoztak volna. A vállalat pedig az idén nyolc házat adott ,át késve az V. kerületben. A vállalat kapuján egy táblán jó nagy betűk kiabálják, hogy központi fűtésszerelésben járatos szakembereket keresnek, minden szakmában. Jöhet, bárki, mert a saját oktatóikkal még a képzést is magukra vállalják. Panka István azonban úgy indokolja a hirdetést, hogy több szakemberrel több munkát tudnak végezni. Nem is tartja súlyosnak a munkaerőgondokat. Az arányok jónak mondhatók hiszen nálunk két szakemberre jut egy betanított vagy segédmunkás. Még véletlenül sem fordulhat elő, hogy avatatlan kezek szerelik a berendezéseket. Kitűnő szakmunkásaink vannak akik mindent elkövetnek, hogy határoeré, kifogástalan munkát végezzenek. Már-már hajlamos lennék azt hinni, hogy az udvaron játszott sörmeccsek már nem is látszatnak, hanem egyenesen víziónak nevezhetők, ám Ráczkevey Gyula fődiszpécser fölemeli a mutatóujját és közbeszól : — A legrosszabb esetben is csak nemi szervezetlenség vethető a szemünkre, de ez is csak látszólagos. Ennek ugyanis az volt az oka, hogy a késve érkező alkatrészek miatt kapkodni kellett. Azt elismerem, hogy a gyakori átcsoportosítások a szervezetlenség látszatát keltették, de nem tehettünk mást. Ahol volt alkatrész, ott minden esetben teljes erővel dolgoztunk. Aztán elmondják, hogy a vállalat sokat áldoz a szakmunkásképzésre Évente százszázhúsz — főként vidékről a fővárosba került diák ismerkedik a szakmák alapjaival. Képzésükre évente 2,6 millió forintot költenek, ehhez régebben kaptak segítséget, az utóbbi években viszont maguk fedezik ezeket a költségeket. Haaz elmúlt időszakban kezdődött folyamat tovább folytatódik, alighanem kifizetődőbb lesz bezárni az iskolát, mert a diákok zöme a mestervizsga után vidékre költözik. Pedig munkásszálláson helyezik el a vidéki dolgozóikat, a fiataloknak pedig már klubot is nyitottak. Csukott szemmel Török Pál, az Energiagazdálkodási Intézet irodavezetője ekképp vélekedik: — Mind a FŰSZER-nél, mind pedig a többi kivitelező vállalatnál sok olyan szakember dolgozik, akik akár csukott szemmel is elvégzik ezt a munkát. A késedelmes átadások okait nem bennük, hanem sokkal inkább a munkaszervezés hiányosságaiban kell keresni. De sajnos a munkaerkölcsről sem mondhatok sok jót, mindenekelőtt a munkahelyi italozást kell sürgősen megtiltani. Ez már egyenes beszéd, amiben nincs okunk kételkedni, és ami igazán különös, a látszat, időnként egyezik a valósággal. Gyanítom, hogy a különbözőségeket az adja, hogy nem mindig azonos szemüvegen nézve értékeljük a végzett munkát. A fűtés korszerűsítése, ha lassan is, de folytatódik. Igaz, a gázprogram költségei az utóbbi időben megdrágultak, hiszen az építőipar és az épületszerkezeti anyagok ára 1972 óta hozzávetőlegesen ötven százalékkal emelkedett ám az intézet irodavezetője úgy látja, hogy jelenleg egy-egy kazán telepítése mindössze harmadával kerülne többe, ha a programot 1970-ig végrehajtották volna. A további növekedés a biztonságtechnikai követelmények költségeinek a következménye. Kezdhetjük az elején? Vajon ennyi nehézség után mikorra várható a belváros, házak kazánjainak a korszerűsítése? Biacsi Árpád az V kerületi IKV üzemeltetési osztályvezetője borúlátó: — A tervek szerint 1985-re elkészülünk, de nem bízom ebben. A munka jelenlegi üteme mellett ugyanis évente öthat kazánház-telepítést tudnak vállalni a kivitelezők, emellett évente hat-nyolc kazánt teljesen fel kell újítanunk. Számoljunk hát reálisan. Még ötvennyolc épület fűtéskorszerűsítéshez hozzá se kezdtek, harminckettőt pedig mielőbb fel kell újítani Ezekben a házakban olyan kazánok vannak, amelyek rendbehozását nem lehet halogatni, hiszen a gyártásukat a termék korszerűtlensége miatt tiltották be. A hazai alkatrészellátást, ismerve pedig már-már természetesnek vehető, hogy ezekhez, szinte nem lehet alkatrészt kapni. Ha mindehhez, még hozzáteszi azt is, hogy a tapasztalatok szerint nálunk nemigen készülnek olyan kazanok, amelyeknek élettartama a nyolctíz évet meghaladja, akkor megértheti, miért vagyok borúlátó. Ez ugyanis gyakorlatilag azt jelenti, hogy mire befejezzük a központi fűtések korszerűsítését, kezdhetjük elölről a munkát. Mi pedig úgy érezzük, hogy minden gond a nyakunkba szakad. Pedig szerintem olyan fontos kérdésről van szó, amiben a gázprogram végrehajtóit nem lehet magukra hagyni. A korszerű kazánokra tehát égető szükség van, mert az igények rohamosan nőnek Vajon mennyit tudnak ebből vállalni a Fegyver- és Gázkészülékgyárban? Somos Csaba, a piacszervezési osztály vezetője kimutatást tesz elém. A statisztika elárulja, hogy 1977-ben tizenhét darab modul-kazánra érkezett megrendelés, a gyárban viszont húszat gyártottak. A megrendelésen felül készült három darab sem volt azonban fölösleges, mert , a következő esztendőben negyvenkét kazánra érkezett igény, ugyanakkor a gyárban harminc darab készült. Az idén pedig már kilencvenöt igénybejelentés érkezett az üzem ebből ötvenhat darab gyártását tudta vállalni. Igaz, most megpróbálnak többet készíteni. De az előrejelzés szerint a jövő évben sem javul az arány, mert ez idáig száznegyven kazánra van megrendelő, a tervek szerint közülük nyolcvan-kilencvenet tucsniik kielégíteni. — Örökösen versenyt futunk az idővel — mondja az osztályvezető —, mert érthetően a legkorszerbb termékeket keresik nekünk pedig csupán ennyi kazán gyártására van lehetőségünk. A hazai gyakorlat az, hogy a tervezéstől a beszerelésig általában 2—2,5 év telik el, ennek ellenére vannak utólagos módosítások, márpedig az azonnali megrendelések szerintem zavarják a munkaszervezést. Hallgassuk meg Németh Sándort az áruforgalmi főosztály vezetőjét is: — Bár a modul-kazángyártás feltételei a gyárunkban a legkedvezőbbek, mégis úgy látszik, hogy az új gazdasági szabályozók, életbelépése után sem tudunk megfelelő fejlesztési alapot létrehozni. A saját erőinket olyan gázkészülékek gyártására kell fordítanunk, amelyekből nagy az elmaradásunk. Ennek ellenére az eddigieknél több modul-kazánt akarunk gyártani. De a fejlesztésekhez sok pénzre van szükség. Ahhoz, viszont, hogy lépést tudjunk tartani az igényekkel, nem csupán gázprogram, hanem a gázkészülékeket gyártó ipar általános fejlesztése szükséges. Ezzel a kazánok környékéről szóló riportok sora egyelőre lezárult, a gázprogramrt viszont (jó esetben is) csak évek múlva fejeződik be. Mint hallottuk, a derűlátó terv megvalósulásához háttériparra és sok pénzre van szükség. És még valamire: az értékítéletek mielőbbi megváltoztatására, ez még pénzbe sem kerül. Mert illene már elérni végre, hogy a vállalatok a szállítási szerződéseket ne csupán formanyomtatványként kezeljék, a mulasztásnak pedig valahára felelősségre vonás legyen a következménye. Ez azonban addig aligha valósulhat meg, amíg a hanyag munkáért (és ezrek bosszantásáért) jutalom is jár. És épp a közelmúlt napokban megrendezett, vállalati ünnepségeken át is adták. Császár Nagy László Túrók, sajtok, joghurtok Évente 25 millió liter tej megy veszendőbe Kedden délelőtt a Tejipari Vállalatok Trösztjénél dr. Simka István vezérigazgató és Nagy István kereskedelmi igazgató ismertette a tejipar helyzetét. Ebben az évben a felvásárlás és a termelés örvendetesen növekedett. Az egy tehénre jutó átlag tejhozam idén mintegy 135 literrel emelkedik, egy tehén tejtermelése eléri a 3330 litert. Az állami tejipar tejfelvásárlása az előző évit 3,6 százalékkal haladja meg. Az állami tejipar idén várhatóan 3,6 százalékkal növeli értékesítését. Jelenleg 212-féle terméket állítanak elő. Különösen kedveltek, népszerűek az ízesített, édesített és savanyított készítmények, amelyből,17 százalékkal növekedett a fogyasztás, ezzel szemben az úgynevezett natúr sajtok vásárlása csökkent, illetve az előző évi szinten maradt. A tehéntúró vásárlása öt százalékkal volt nagyobb, mint tavaly. Nem kielégítő a vajfogyasztás 2,5 százalékos növekedése ebben az évben 30-féle új terméket hozott forgalomba az ipar, a karamellás, kávés, csokoládés tejet, a különféle gyömölcsös joghurtokat,"a fűszeres ízesítésű túrókrémeket. Az idén kezdte meg működését a kaposvári és a veszprémi új tejfeldolgozó üzem. A veszprémi üzem állítja elő a camembert, ugyancsak itt készül a kedvelt Sport túrókrém. A kaposvári gyár főként a Balaton környéke és a Dél-Dunántúl ellátását hivatott javítani. A mátészalkai túróüzem fejlesztésével a gyermekek által nagyon kedvelt Túró Rudi termelését többszörösére emelik. Jelenleg naponta 135 ezer darabot állítanak elő. Előkészítették újabb csokoládés, vaníliás, puncsos ízválasztékok forgalombahozatalát. Még idén a boltokba kerül a Baranya megyei Tejipari Vállalat új, zsíros, óvári jellegű sajtja Misi néven. Jelentősen növelik a Göcseji sajt termelését, ugyancsak közkedvelt a legutóbbi BNV-dí i.ra kitüntetett zalai füstölt sajt is. Tervbe vették, hogy a háztartásokban igényelt reszelt sajtok beszerzésének megkönnyítésére megfelelő keménysajtot reszelt formában hoznak forgalomba. Meg akarják szüntetni a sok jogos panaszt a zacskós tejek gyönge csomagolása miatt. Tárgyalások folynak megbízható minőségű csomagolóanyag gyártására. A rossz minőségű csomagolás miatt évente 35 millió liter termény veszendőbe, illetve nm kerülhet emberi táplálkozásként felhasználásra. Ez a mennyiség 6—6 tehenészet pgész évi termelésével egyenlő. G. .1.