Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-21 / 68. szám

s llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllir llllllllllllllll!llllllllll!!llllllimi!lllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllll Kegyelmet a „néni” szónak! A Magyar Nemzet február 21-i számának „Tisztelt Szer­kesztőség!” rovatában egy le­vélírójuk (T. I.) azt javasolja, hogy a néni szót — amely sze­rinte lebecsülést fejez ki — ezután egyáltalán ne használ­juk az újságban. T. I. nagyon helyteleníti, hogy én „A sza­badságharc emlékei egy buda­pesti lakásban” című cikkem­ben (Magyar Nemzet, 1980. január 24.) Kovács Jánosné Placskó Márta hetvenkét éves nyugdíjas tanítónőt többször is „Márta néni”-ként említet­tem. T. I. szerint: „Ha az illető idős nő magas állami hivatalt visel, akkor már nem néni, hanem asszonyom. Elnök­asszony vagy főorvosasszony. De egyébként az egyszerű kis tanítónő vagy hasonló idős korú értelmiségi egyszerre vállonveregetett néni lesz.” Azzal végzi sorait, hogy „ik­tassuk ki” ezt a megszólítást. Hogy mit javasol helyette, ki­derül kis írásának a címéből: „Néni? Asszonyom!" Én azonban nem hiszem, hogy helyesen jártam volna el, ha a cikkben azt írom: „asszonyom”, mert ott nem megszólításról, hanem az idős hölgy személyének szóbeli megjelöléséről volt szó. Az el­ső bekezdésben a teljes nevé­vel és a néni szó nélkül így írtam róla: „Nem sokkal A tizenötödik aradi vértanú cí­mű könyvem (Kossuth Kiadó, 1979) megjelenése után meg­hívást kaptam Kovács János­né Placskó Mária hetvenkét éves olvasómtól: látogassam meg, mert családi örökségként több emléktárgyat őriz a száz­harminc évvel ezelőtti szabad­ságharc idejéből.” Nem akar­tam a cikkben mindvégig a hivatalos nevén emlegetni őt, ezért írtam a­ továbbiakban, hogy Márta néni. Ő ugyanis azt szereti, ha a nála jóval fiatalabb ismerősei így szólít­ják. Ha T. I. figyelmesen végig­olvasta volna cikkemet, észre­vette volna, hogy ez a Márta néni nem ..egyszerű kis taní­tónő” akiről én „vállveregető” módon írok, hanem rendkívül gazdag lelkivilágú, évszázadok érdekes családi hagyományait őrző, művelt idős hölgy, aki­ről a legnagyobb megbecsülés hangján szólok cikkemben. Emberi személyisége, a tarta­lom számít, és nem a forma, és a ..néni” kapcsán inkább azt kellene észrevenni, hogy ettől az idős tanító nénitől még ma is volna mit tanul­niuk a fiatalabb nemzedékek­nek. Úgy emlékszem, hogy ami­kor először írtam levelet Már­ta néninek, így szólítottam meg: „Kedves Asszonyom!” Ő a nekem szóló leveleit így írja alá: Márta néni. Ezért sem látok semmi kivetnivalót abban, hogy ezt a bizalma­sabb személymegjelölési for­mát cikkembe is átvettem. Családias hangvételű írásban ez nem lehet hiba. Egyébként Kovács Jánosné Placskó Márta helybenhagyó­­lag fogadta és olvasta az új­ságban a cikket. Akkor kül­dött levelében így nyilatko­zott róla: „Igen szépen köszö­nöm, hűen és pontosan írta. Fogadja érte köszönetünket! Azóta is sokan gratuláltak...” És mit ír a néni szóról „A magyar nyelv értelmező szó­tára”? E szótár szerint a néni egyik jelentése: „idősebb ro­kon vagy (közeli) ismerős nő”, s ezt a szót „kereszt- vagy családnévvel megszólításként is” lehet használni. Magának a szónak nincsen sértő jelen­téstartalma, hacsak készakar­va nem használja valaki sér­tően, fölényeskedve, tisztelet­­lenül ! Pásztor Emil Átkelés és várakozás a Közraktár utcában A Zsil utca torkolatában, a 2-es villamos kétirányú megállójához egy éve hoztak létre jelzőlámpás forgalomirányító rendszert, ami biztonságossá tette a forgalmas főúton való átkelést. Köszönet ér­te. Elég gyakran előfordul azonban, hogy az átkelésre váró csoport­ból egy-két türelmetlenkedő az úttesten mindkét irányból 2—2 sávban gyorsan közlekedő gép­járművek távolságát és sebessé­gét jól vagy rosszul felmérve — a néhány másodpercen belül kö­vetkező zöld jelzést „nem tudja” kivárni — átszalad a pirosban. Egyszer talán sikerül, de hogy másodszor vagy harmadszor is sikerüti-e, az már véletlen dolga. Az ilyen fegyelmezetlen ember önmaga veszélyeztetésén kívül hirtelen fékezésre kényszerítheti a gépkocsivezetőt, esetleg a gépko­csik „összekoccanását” is okoz­hatja, s a kísérő nélküli gyere­keknek is rossz példát mutat. Egy másik témáról is szeretnék néhány szót szólni: a már emlí­tett gyalogos átkelőhelynél, a 2-es villamos megállójában egy ember szélességét alig meghaladó, kes­keny járdasziget áll a gyalogosok rendelkezésére. Ezen várakoznak, s erre szállnak le a villamosról. Csapadékmentes, szép időben még nincs is probléma, de télen igen, amikor a járdasziget mellett fel­gyülemlett eső, hó, latyak az el­­száguldó járművek „jóvoltából” pocsolyazáport zúdít az ott állók­ra. Ezen kellene segíteni! Valamit tenni kéne, hogy ennél a fontos, forgalmas villamos-megállóhelynél és gyalogos átkelőhelynél főútvo­nali, világvárosi, kulturált helyzet jöjjön létre. Glatz Géza Budapest r vf a! ^ 1 NÉPSZERŰ ORATÓRIUMOK ! *' Messiás; Saul;'Sámson; Izrael Egyiptomban S * * ‘NI Ip^i§ Judas Maccabaeus H ' 8L BACH János-passió, Máté-passió Évszakok,Teremtés _ SLPX 1211 G.ARA: 70 Ft. Budapesti Kórus Az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel: ERDÉLYI MIKLÓS NÉPSZERŰ ZENEKARI MŰVEK DEBUSSY: Egy faun délutánja DE FALLA: A háromszögletű kalap­­­táncok RESPIGHI: Róma kútjai DUKAS: A bűvészinas A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: SÁNDOR JÁNOS SLPX 1 2031 ARA 70 Ft. Magyar Nenizor Noszlopy Gáspár sorsa A Magyar Nemzet ismétel­ten foglalkozott ifjúságunk hazai történet ismeretei­nek hiányosságaival. Szinte megdöbbentő, mennyire nem ismerik a magyar múltat. Úgy vélem, ludasak ebben gyér számú történelmi film­jeink és színdarabjaink is. Például a fővárosi mozikban most vetített Élve, vagy halva című film. A valóság a következő: Noszlopyt Hosszú gerillahar­cok után, melyeket a Bakony­ban és vidékén folytatott, 1850 áprilisában elfogták és haditörvényszék elé állították, ítélethozatal előtt megszökött. De nem úgy, ahogyan a film­ben látjuk, a jól felismerhető Rudas-fürdőből, hanem az ak­kor Windischgrätz által hadi és rabkórházzá alakított Lu­­dovíceum épületéből. Hosszú bujdosás után Kecskeméten talált menedéket, ahol kapcso­latba jutott Mack József volt honvéd ezredes illegális moz­galmával. Miután ezt a moz­galmat árulás útján az oszt­rák rendőrség felgöngyölítette, jutott Noszlopy arra a vak­merő ötletre, hogy a magyar­­országi látogatás alkalmával az útiterv szerint 1852 júniu­sában Kecskeméten átutazó Ferenc József császárt elfog­ják, és így kényszerítik ki tő­le az ország függetlenségét. Árulás miatt azonban ez a terv kitudódott és az osztrák csendőrség a szövetkezés va­lamennyi tagját elfogta, egyedül Noszlopynak sikerült Kecskemétről megszöknie. Megpróbált a Dunántúlon is­mét szabadcsapatokat szer­vezni, de 1852. november 16-án újra elfogták, így a filmben rendkívüli techniká­val és ügyességgel mutatott el­fogatási jelenet is­merő fan­tázia. Robbanóanyagot nem juttatott neki semmiféle oszt­rák tiszt, mert szerepelt ugyan a tervben egy tiszt, Andrássfy Károly, volt testőr hadnagy, de őt is elfogták, mielőtt bármit segíthetett vol­na. De Noszlopyt nem lőtték agyon, ahogyan a film mutat­ja, hanem Pesten, az Újépü­letben, ahol Batthyány Lajost is kivégezték, öt és két társát,­­Jubál Károly műegyetemi ta­nárt és Sárközy Aurél föld­­birtokost 1853. március 3-án fölakasztották. A volt testőr hadnagyot sem lőtték agyon vele együtt, hanem az akasz­tás napján Bécsben szenve­dett golyó általi halált. Nosz­lopy többi társa, Bobory Ká­roly ceglédi róm. kat. plébá­nos. Szabó Károly ceglédi ref. lelkész, Zabolay Károly ge­­rillahadnagy. Gál József hon­véd főhadnagy és Vasváry Fe­renc kecskeméti földbirtokos hosszú, súlyos várfogságot szenvedett. Ez valóság. A film csupán fantázia, nem alapszik történelmi tényeken. Soós Károly Budapest * Bizony jó volna, ha több, élvezetes történelmi film, té­véjáték, dráma és könyv se­gítené a fiatalok és idősebbek történelmi érdeklődésének föl­­keltését és kielégítését. Olva­sónk érdekes és értékes meg­jegyzéseihez mégis hozzá kell fűzni néhány szót. A történelmi témájú műal­kotások és művészeti munkák hitelessége elsősorban művé­szeti és csak másodsorban tör­ténelmi kérdés, összefügg egymással történelmi tudás és történelmi tudat, de nem azo­nos, és a kapcsolat olykor la­zább is lehet. A művészet el­sősorban a történelmi tudatot szolgálja, s csak másodsorban a tudást, hiszen ha a törté­nelmi tudat eleven, világos, hiteles, akkor a tudás iránt is megnövekszik az igény, s az esetleges interferencia ki­egyenlítődik. Mert különböző­ség, eltérés bizony nagyon is lehetséges. Nem a mi dolgunk megmérni, jó-e az angolok történelmi tudata és tudása, de akár jó, akár nem, Shakes­peare történelmi műveinek „tévedéseivel” együtt az. Mert nem Hl. Richárd hiteles ké­pét rajzolta meg honfitársai­nak Shakespeare, hanem tör­ténelmi tanulságokra vezette őket. A történelmi témájú ma­gyar filmek körül mindig új­ra viták keletkeznek. A Jókai és Gárdonyi műveiből formált filmek többé-kevésbé roman­tikus színezetűek, ehhez pedig a közönség hozzászokott, a történelmi tudatra tett hatást kevésbé mérlegeli. A történe­lem mélyebb tanulságait ke­reső­­ Szegénylegények viszont olyan vitákat is föl­szított, hogy a cselekmény ide­jén viseltek-e kakastollat a csendőrök. Alighanem az is másodren­dű részlet, hogy Noszlopy Gáspárt fölakasztották-e vagy főbe lőtték, császárrabló ter­vének kudarca után tüstént, vagy csak később. Az már in­kább vitatható, hogy milyen tanulság érdekében kerül egy­más mellé a filmbeli kivégzés­kor ő, meg az ingadozó, áruló tiszt. Csakhogy ez sem azért vitatható, mert a valóságban nem így történt, hanem a mű­vészi jellemzés, gondolattársí­tás tisztázása érdekében. Ne­hogy valaki azt vélje, hogy a hazafias túlbuzgóság meg az árulás (vagy akár csak gyá­vaság) egyremegy. A történelmi tényeket tud­ni kell, s helyesen kell tudni, való igaz (ezért jó, ha a mű­vek élvezete újabb tények megismerésére indít), de ah­hoz, hogy a tudásból tudat le­gyen, bizony fantázia is kell. Művésznek és műélvezőnek egyaránt. z. I. Mikoviny térképeiről Lapjuk február 12-i számában „Közkinccsé tenni az értékeket” címmel tájékoztatót közöltek az Akadémiai Könyvtár kiadói tevé­kenységéről. A példák között hangsúlyt kapott Mikoviny Sá­muel térképeinek gyűjteményes kötete. Mint a magyar térképészet tör­ténetének kutatója, örülhetnek a kiemelésnek. Mikoviny valóban korszakalkotó munkát végzett a török uralom után lábadozó or­szág mérnöki hitelességű térképe­zésével. Munkásságával a Geodé­zia és Kartográfia című szaklap­ban sorozatban foglalkoztam, egyik cikkem címét idézem is: „Térkép­­történeti korszakváltás Mikoviny Duna-Tisza közi térképén”. A kiemelésnek mégis kevésbé örülök. Magam is hiányolhatnám cikkírójuk szavaival: ritkán ka­punk visszajelzést egy-egy cik­künk fogadtatásáról. Ugyanis Mikovinyről szóló írásaimban sok helyen utaltam az említett kiad­ványra, sőt rámutattam a benne található tévedésekre, hibákra. Így már kevésbé tartom szeren­csésnek a kiadvány propagálását. A „facsimile térképgyűjtemény” nyomásának minősége gyenge, né­mely térképnyomata az olvasható­ság határát súrolja. A cikkükben említett Balaton­­térkép magasvízállás adata éles vitát keltett már korábban (Föld­rajzi Értesítő, A Veszprém megyei múzeumok közleményei, Somogyi múzeumok közleményei). A ki­emelt „pontosan 11,38 m” adat egyébként a tó legnagyobb víz­mélysége, a (valószínűleg becsült) hat öt, méterre átváltozott adata, nem pedig a Balatonnak a mainál ennyivel magasabb vízállása. Az ..eddig fel nem használt Buda— Óbuda vázlatok” téves értékelésé­re Gál Éva és magam mutattam rá (Geod. és Kart. Műemlékvéde­lem). Más visszajelzések mellett még egy címet említek: Könyvis­mertetés Mikovinyről — pontat­lanságokkal (Geod. és Kart, 1978.). Az adatok pontatlanságára meg­ítélésem szerint fel kell hívni a figyelmet, mielőtt azok a gyanút­lan felhasználókat félrevezetik (bővebb ismertetésem a Technika­­történeti Szemle készülő számában jelenik meg). Főképpen azt fájlalom írásuk kapcsán, hogy Mikoviny Sámuel magyar nemesről, a kiváló mér­nökről és munkásságáról külföl­dön már több reprezentatív mű jelent meg, a mi kiadványunk vi­szont Mikoviny érdemeihez mél­tatlan. Hrenkó Pál A Moszkva tér felújítása Több mint három hónapja felszed­ték a tér villamossíneinek kő­­szegélyét. Hogy mégis lehetővé váljék a közlekedés, a felszedett kőszegély helyett fenyődeszkákat helyeztek el. Ezek a hóban, sár­ban pusztulnak. Megítélésünk sze­rint a munkát nem kellett volna télvíz idején elkezdeni, annál ke­vésbé, mert a fenyődeszkák, ame­lyek hiánycikkek, fölöslegesen mennek tönkre. A metró bejárata előtti vízgyűj­tő, közlekedést akadályozó mélye­dést „megjavították”. Most a má­sik oldalon gyűlik össze a víz. Helyesebb lett volna az egész le­si­*­élyedt aszfalt részt egy munká­val rendbe hozni Egyébként a fá­­ról élők azt remélik, hogy a bo­­kaficamító magas kőszegélyeket megszűnteik, miután a téren nemcsak atléták, hanem idős em­berek is járnak. Dr. György Sándor Budapest Péntek, 1980. március 21. Szabad szombatok az iskolákban Az utóbbi időben sűrű be­szédtéma volt a tantestületi szobákban és a szülők között, a lapokban is olvashattuk, hogy beváltak-e a szabad szombatok és jó-e a 11 napos tanítási rendszer? A kísérlet­ből ma már országos gyakor­lat lett, a tanítási beosztás ér­tékelését több oktatásirányítá­si fórum is elvégezte. Örömmel vettük tudomásul, hogy a Pedagógusok Szakszer­­veztének közelmúltban elvég­zett elemzése szerint az álta­lános iskolákban sikerült meg­oldani sok, időközben felme­rült nehézséget, s reméljük, hogy hasonlóképpen alakul a helyzet a középiskolákban is. Ha azonban jobban körülte­kintünk és messzebbre is né­zünk, a helyzet mégsem egé­szen megnyugtató. Sőt, egye­nesen aggasztó. Ugyanis a szabad szombaton a több mint egymillió általá­nos iskolai tanuló egyik része, nagyon helyesen, a szülőkkel tölti idejét, a másik része va­lahová máshová, a különféle rendezvényekre, foglalkoztatá­sokra megy, míg a harmadik csoport tagjai — mivel a szü­lők különféle okokból a gyer­meküket nem tudják foglal­koztatni és az iskola kapui zárva vannak előttük — csel­lengenek, csavarognak. Hall­hattuk a rádióban, olvashat­tuk a lapokban a rendőrség jelentését, mely szerint a ti­zenévesek bűnözése az 1979. évben országos viszonylatban nagy mértékben emelkedett. Amilyen megnyugtató és ör­vendetes az a rendelkezés, amely a társadalmi érdek fi­gyelembevételével az iskolai szabad szombatokat hozzáiga­zította a népgazdaság más te­rületeinek munkaidejéhez, ugyanakkor ebből kifolyólag egy súlyos részletkérdés adó­dott, amelyet sürgősen meg kell oldani. Nem arról van szó, hogy ál­lítsuk vissza az előző hely­zetet, hanem arról, hogy mit csináljunk a szabad szomba­ton a csellengőkkel, a csavar­gásra, a bűnözésre hajlamos tanulókkal. A rendelet alkalmat ad a tizenéveseknek a kellemes, vonzó időtöltésre, de nagyobb lehetőséget nyújt a tétlenke­désre azoknak a gyermekek­nek, akikkel a szülők nem tudnak foglalkozni, vagy nem akarnak tanulni, tartalmasan pihenni. Az illetékesek pedig főként azt tárgyalták, hogy mennyi­re volt hasznos az otthon és a máshol foglalkoztatott gyer­mekek eltöltött szabad ideje, de azzal már nem foglalkoz­­tak, hogy mit kellene tenni az unatkozó gyermekekkel, akik egyébként szívesen mennének, az iskolába, és mit az iskola­­köteles csavargókkal a szor­galmi időben. Ne áltassuk tehát magun­kat azzal, hogy túlnyomó rész­ben most már jól megoldód­tak a szabad szombati nap gondjai. Meg kell oldani a ve­szélyeztetett tanulók ügyét is a megelőzéssel, mert egyéb­ként kockára tesszük a rende­let jó szándékát. Most már főként erről kellene beszélni és intézkedni, hogy építően hasznosítsa minden tanuló a szabad idejét, és hogy milyen segítséget tud adni ehhez az iskola és az egész társadalom. Fényes Kálmán, ny. iskolaigazgató Debrecen A füredi Polányi-kút sorsa • Egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzetben olvasólevél jelent meg, amelyben a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Válla­lat észak-balatoni üzemfőnök­sé­­gének „Füred” szocialista brigád­ja felajánlotta szakmai-fizikai munkáját és segítségét a társa­dalmi formában — hajdan gondo­san ápolt, bővizű szénsavas for­rás, a „Polányi-kút” megmentése érdekében. A levélíró Boros Im­rétől tudom, hogy levelét még válaszra sem méltatták az illeté­kesek! Két évvel ezelőtt vetettem fel a megyei NAPLÓ hasábjain, hogy mivel a „Polányi-kút” még ma is él, s vizét a szüretelő diá­kok évente, de a kirándulók, a közelben lakók és a szőlőmunká­sok folyamatosan fogyasztják, meg kellene menteni, fel kellene újítani, hiszen Lóczy Lajos azt írta róla, hogy „a forrás vize né­mileg a parádi kénes savanyú­vízre emlékeztet”. A kút környe­zetében szép kiránduló-, illetve pihenőhelyet lehetne kialakítani. Ezt az írást még két cikk követte, de válasz egyikre sem jött se­honnan! Szép és követendő pél­dát mutatott viszont a füredi Ha­jógyár „Március 15.” szocialista brigádja: társadalmi munkában elkészítették az addig fedetlen forrás kútborítóját, s azt fel is erősítették az öreg kútgyűrűre. Nincs tudomásom arról, hogy bri­gád t­agok kaptak volna akárcsak egy köszönő sort is a tanácstól, viszont Sonnevend Imre tájren­dező szakmérnök irányításával és aktív közreműködésével 1979 de­cemberében eljuttattuk a balaton­füredi tanácselnök-helyettesnek a forrás és környéke — szintén társadalmi munkában elkészített — komplex tájrendezési tervét! Választ a terv készítője sem ka­pott. Csak annyi volna a kérdésem: két év alatt miért nem került sor a víz analizálására, s a felajánlott társadalmi munka igénybevételé­vel a kút felújításának a végre­hajtására? Szekér Ernő okleveles agrármérnök, tájrendező és környezetvédő szakmérnök ÚJ UTAKON cél:­ 4 AZ IBUSZ-SZM Kedvezményes utazások LENGYELORSZÁGBA: Varsó—Krakkó Kirándulás a szlovák—lengyel Utazással együtt 4 nap, Tátrába júliustól szeptemberig. Utazással együtt 6 nap. Utazás repülőgéppel májustól decemberig, és autóbusszal. Utazás autóbusszal.­­ Teljes ellátás. Teljes ellátás. Részvételi díj: 2350,— Ft. Részvételi díj: 2550—2950,— Ft. Besztercebánya—Krakkó Dél-lengyel hegyvidék Utazással együtt 4 nap. Utazással együtt 4 nap,­­ májustól szeptemberig, májustól augusztusig. I Utazás autóbusszal. Utazás autóbusszal.­­ Félpanziós ellátás. Teljes ellátás. Részvételi díj: 2100.— Ft. Részvételi díj: 2100.— Ft.­­ Részletes felvilágosítás és jelentkezés az IBUSZ-iirodékban

Next