Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)
1980-03-21 / 68. szám
s llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllllir llllllllllllllll!llllllllll!!llllllimi!lllllllltllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllll Kegyelmet a „néni” szónak! A Magyar Nemzet február 21-i számának „Tisztelt Szerkesztőség!” rovatában egy levélírójuk (T. I.) azt javasolja, hogy a néni szót — amely szerinte lebecsülést fejez ki — ezután egyáltalán ne használjuk az újságban. T. I. nagyon helyteleníti, hogy én „A szabadságharc emlékei egy budapesti lakásban” című cikkemben (Magyar Nemzet, 1980. január 24.) Kovács Jánosné Placskó Márta hetvenkét éves nyugdíjas tanítónőt többször is „Márta néni”-ként említettem. T. I. szerint: „Ha az illető idős nő magas állami hivatalt visel, akkor már nem néni, hanem asszonyom. Elnökasszony vagy főorvosasszony. De egyébként az egyszerű kis tanítónő vagy hasonló idős korú értelmiségi egyszerre vállonveregetett néni lesz.” Azzal végzi sorait, hogy „iktassuk ki” ezt a megszólítást. Hogy mit javasol helyette, kiderül kis írásának a címéből: „Néni? Asszonyom!" Én azonban nem hiszem, hogy helyesen jártam volna el, ha a cikkben azt írom: „asszonyom”, mert ott nem megszólításról, hanem az idős hölgy személyének szóbeli megjelöléséről volt szó. Az első bekezdésben a teljes nevével és a néni szó nélkül így írtam róla: „Nem sokkal A tizenötödik aradi vértanú című könyvem (Kossuth Kiadó, 1979) megjelenése után meghívást kaptam Kovács Jánosné Placskó Mária hetvenkét éves olvasómtól: látogassam meg, mert családi örökségként több emléktárgyat őriz a százharminc évvel ezelőtti szabadságharc idejéből.” Nem akartam a cikkben mindvégig a hivatalos nevén emlegetni őt, ezért írtam a továbbiakban, hogy Márta néni. Ő ugyanis azt szereti, ha a nála jóval fiatalabb ismerősei így szólítják. Ha T. I. figyelmesen végigolvasta volna cikkemet, észrevette volna, hogy ez a Márta néni nem ..egyszerű kis tanítónő” akiről én „vállveregető” módon írok, hanem rendkívül gazdag lelkivilágú, évszázadok érdekes családi hagyományait őrző, művelt idős hölgy, akiről a legnagyobb megbecsülés hangján szólok cikkemben. Emberi személyisége, a tartalom számít, és nem a forma, és a ..néni” kapcsán inkább azt kellene észrevenni, hogy ettől az idős tanító nénitől még ma is volna mit tanulniuk a fiatalabb nemzedékeknek. Úgy emlékszem, hogy amikor először írtam levelet Márta néninek, így szólítottam meg: „Kedves Asszonyom!” Ő a nekem szóló leveleit így írja alá: Márta néni. Ezért sem látok semmi kivetnivalót abban, hogy ezt a bizalmasabb személymegjelölési formát cikkembe is átvettem. Családias hangvételű írásban ez nem lehet hiba. Egyébként Kovács Jánosné Placskó Márta helybenhagyólag fogadta és olvasta az újságban a cikket. Akkor küldött levelében így nyilatkozott róla: „Igen szépen köszönöm, hűen és pontosan írta. Fogadja érte köszönetünket! Azóta is sokan gratuláltak...” És mit ír a néni szóról „A magyar nyelv értelmező szótára”? E szótár szerint a néni egyik jelentése: „idősebb rokon vagy (közeli) ismerős nő”, s ezt a szót „kereszt- vagy családnévvel megszólításként is” lehet használni. Magának a szónak nincsen sértő jelentéstartalma, hacsak készakarva nem használja valaki sértően, fölényeskedve, tiszteletlenül ! Pásztor Emil Átkelés és várakozás a Közraktár utcában A Zsil utca torkolatában, a 2-es villamos kétirányú megállójához egy éve hoztak létre jelzőlámpás forgalomirányító rendszert, ami biztonságossá tette a forgalmas főúton való átkelést. Köszönet érte. Elég gyakran előfordul azonban, hogy az átkelésre váró csoportból egy-két türelmetlenkedő az úttesten mindkét irányból 2—2 sávban gyorsan közlekedő gépjárművek távolságát és sebességét jól vagy rosszul felmérve — a néhány másodpercen belül következő zöld jelzést „nem tudja” kivárni — átszalad a pirosban. Egyszer talán sikerül, de hogy másodszor vagy harmadszor is sikerüti-e, az már véletlen dolga. Az ilyen fegyelmezetlen ember önmaga veszélyeztetésén kívül hirtelen fékezésre kényszerítheti a gépkocsivezetőt, esetleg a gépkocsik „összekoccanását” is okozhatja, s a kísérő nélküli gyerekeknek is rossz példát mutat. Egy másik témáról is szeretnék néhány szót szólni: a már említett gyalogos átkelőhelynél, a 2-es villamos megállójában egy ember szélességét alig meghaladó, keskeny járdasziget áll a gyalogosok rendelkezésére. Ezen várakoznak, s erre szállnak le a villamosról. Csapadékmentes, szép időben még nincs is probléma, de télen igen, amikor a járdasziget mellett felgyülemlett eső, hó, latyak az elszáguldó járművek „jóvoltából” pocsolyazáport zúdít az ott állókra. Ezen kellene segíteni! Valamit tenni kéne, hogy ennél a fontos, forgalmas villamos-megállóhelynél és gyalogos átkelőhelynél főútvonali, világvárosi, kulturált helyzet jöjjön létre. Glatz Géza Budapest r vf a! ^ 1 NÉPSZERŰ ORATÓRIUMOK ! *' Messiás; Saul;'Sámson; Izrael Egyiptomban S * * ‘NI Ip^i§ Judas Maccabaeus H ' 8L BACH János-passió, Máté-passió Évszakok,Teremtés _ SLPX 1211 G.ARA: 70 Ft. Budapesti Kórus Az Ifjú Zenebarátok Központi Kórusa Magyar Állami Hangversenyzenekar Vezényel: ERDÉLYI MIKLÓS NÉPSZERŰ ZENEKARI MŰVEK DEBUSSY: Egy faun délutánja DE FALLA: A háromszögletű kalaptáncok RESPIGHI: Róma kútjai DUKAS: A bűvészinas A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara Vezényel: SÁNDOR JÁNOS SLPX 1 2031 ARA 70 Ft. Magyar Nenizor Noszlopy Gáspár sorsa A Magyar Nemzet ismételten foglalkozott ifjúságunk hazai történet ismereteinek hiányosságaival. Szinte megdöbbentő, mennyire nem ismerik a magyar múltat. Úgy vélem, ludasak ebben gyér számú történelmi filmjeink és színdarabjaink is. Például a fővárosi mozikban most vetített Élve, vagy halva című film. A valóság a következő: Noszlopyt Hosszú gerillaharcok után, melyeket a Bakonyban és vidékén folytatott, 1850 áprilisában elfogták és haditörvényszék elé állították, ítélethozatal előtt megszökött. De nem úgy, ahogyan a filmben látjuk, a jól felismerhető Rudas-fürdőből, hanem az akkor Windischgrätz által hadi és rabkórházzá alakított Ludovíceum épületéből. Hosszú bujdosás után Kecskeméten talált menedéket, ahol kapcsolatba jutott Mack József volt honvéd ezredes illegális mozgalmával. Miután ezt a mozgalmat árulás útján az osztrák rendőrség felgöngyölítette, jutott Noszlopy arra a vakmerő ötletre, hogy a magyarországi látogatás alkalmával az útiterv szerint 1852 júniusában Kecskeméten átutazó Ferenc József császárt elfogják, és így kényszerítik ki tőle az ország függetlenségét. Árulás miatt azonban ez a terv kitudódott és az osztrák csendőrség a szövetkezés valamennyi tagját elfogta, egyedül Noszlopynak sikerült Kecskemétről megszöknie. Megpróbált a Dunántúlon ismét szabadcsapatokat szervezni, de 1852. november 16-án újra elfogták, így a filmben rendkívüli technikával és ügyességgel mutatott elfogatási jelenet ismerő fantázia. Robbanóanyagot nem juttatott neki semmiféle osztrák tiszt, mert szerepelt ugyan a tervben egy tiszt, Andrássfy Károly, volt testőr hadnagy, de őt is elfogták, mielőtt bármit segíthetett volna. De Noszlopyt nem lőtték agyon, ahogyan a film mutatja, hanem Pesten, az Újépületben, ahol Batthyány Lajost is kivégezték, öt és két társát,Jubál Károly műegyetemi tanárt és Sárközy Aurél földbirtokost 1853. március 3-án fölakasztották. A volt testőr hadnagyot sem lőtték agyon vele együtt, hanem az akasztás napján Bécsben szenvedett golyó általi halált. Noszlopy többi társa, Bobory Károly ceglédi róm. kat. plébános. Szabó Károly ceglédi ref. lelkész, Zabolay Károly gerillahadnagy. Gál József honvéd főhadnagy és Vasváry Ferenc kecskeméti földbirtokos hosszú, súlyos várfogságot szenvedett. Ez valóság. A film csupán fantázia, nem alapszik történelmi tényeken. Soós Károly Budapest * Bizony jó volna, ha több, élvezetes történelmi film, tévéjáték, dráma és könyv segítené a fiatalok és idősebbek történelmi érdeklődésének fölkeltését és kielégítését. Olvasónk érdekes és értékes megjegyzéseihez mégis hozzá kell fűzni néhány szót. A történelmi témájú műalkotások és művészeti munkák hitelessége elsősorban művészeti és csak másodsorban történelmi kérdés, összefügg egymással történelmi tudás és történelmi tudat, de nem azonos, és a kapcsolat olykor lazább is lehet. A művészet elsősorban a történelmi tudatot szolgálja, s csak másodsorban a tudást, hiszen ha a történelmi tudat eleven, világos, hiteles, akkor a tudás iránt is megnövekszik az igény, s az esetleges interferencia kiegyenlítődik. Mert különbözőség, eltérés bizony nagyon is lehetséges. Nem a mi dolgunk megmérni, jó-e az angolok történelmi tudata és tudása, de akár jó, akár nem, Shakespeare történelmi műveinek „tévedéseivel” együtt az. Mert nem Hl. Richárd hiteles képét rajzolta meg honfitársainak Shakespeare, hanem történelmi tanulságokra vezette őket. A történelmi témájú magyar filmek körül mindig újra viták keletkeznek. A Jókai és Gárdonyi műveiből formált filmek többé-kevésbé romantikus színezetűek, ehhez pedig a közönség hozzászokott, a történelmi tudatra tett hatást kevésbé mérlegeli. A történelem mélyebb tanulságait kereső Szegénylegények viszont olyan vitákat is fölszított, hogy a cselekmény idején viseltek-e kakastollat a csendőrök. Alighanem az is másodrendű részlet, hogy Noszlopy Gáspárt fölakasztották-e vagy főbe lőtték, császárrabló tervének kudarca után tüstént, vagy csak később. Az már inkább vitatható, hogy milyen tanulság érdekében kerül egymás mellé a filmbeli kivégzéskor ő, meg az ingadozó, áruló tiszt. Csakhogy ez sem azért vitatható, mert a valóságban nem így történt, hanem a művészi jellemzés, gondolattársítás tisztázása érdekében. Nehogy valaki azt vélje, hogy a hazafias túlbuzgóság meg az árulás (vagy akár csak gyávaság) egyremegy. A történelmi tényeket tudni kell, s helyesen kell tudni, való igaz (ezért jó, ha a művek élvezete újabb tények megismerésére indít), de ahhoz, hogy a tudásból tudat legyen, bizony fantázia is kell. Művésznek és műélvezőnek egyaránt. z. I. Mikoviny térképeiről Lapjuk február 12-i számában „Közkinccsé tenni az értékeket” címmel tájékoztatót közöltek az Akadémiai Könyvtár kiadói tevékenységéről. A példák között hangsúlyt kapott Mikoviny Sámuel térképeinek gyűjteményes kötete. Mint a magyar térképészet történetének kutatója, örülhetnek a kiemelésnek. Mikoviny valóban korszakalkotó munkát végzett a török uralom után lábadozó ország mérnöki hitelességű térképezésével. Munkásságával a Geodézia és Kartográfia című szaklapban sorozatban foglalkoztam, egyik cikkem címét idézem is: „Térképtörténeti korszakváltás Mikoviny Duna-Tisza közi térképén”. A kiemelésnek mégis kevésbé örülök. Magam is hiányolhatnám cikkírójuk szavaival: ritkán kapunk visszajelzést egy-egy cikkünk fogadtatásáról. Ugyanis Mikovinyről szóló írásaimban sok helyen utaltam az említett kiadványra, sőt rámutattam a benne található tévedésekre, hibákra. Így már kevésbé tartom szerencsésnek a kiadvány propagálását. A „facsimile térképgyűjtemény” nyomásának minősége gyenge, némely térképnyomata az olvashatóság határát súrolja. A cikkükben említett Balatontérkép magasvízállás adata éles vitát keltett már korábban (Földrajzi Értesítő, A Veszprém megyei múzeumok közleményei, Somogyi múzeumok közleményei). A kiemelt „pontosan 11,38 m” adat egyébként a tó legnagyobb vízmélysége, a (valószínűleg becsült) hat öt, méterre átváltozott adata, nem pedig a Balatonnak a mainál ennyivel magasabb vízállása. Az ..eddig fel nem használt Buda— Óbuda vázlatok” téves értékelésére Gál Éva és magam mutattam rá (Geod. és Kart. Műemlékvédelem). Más visszajelzések mellett még egy címet említek: Könyvismertetés Mikovinyről — pontatlanságokkal (Geod. és Kart, 1978.). Az adatok pontatlanságára megítélésem szerint fel kell hívni a figyelmet, mielőtt azok a gyanútlan felhasználókat félrevezetik (bővebb ismertetésem a Technikatörténeti Szemle készülő számában jelenik meg). Főképpen azt fájlalom írásuk kapcsán, hogy Mikoviny Sámuel magyar nemesről, a kiváló mérnökről és munkásságáról külföldön már több reprezentatív mű jelent meg, a mi kiadványunk viszont Mikoviny érdemeihez méltatlan. Hrenkó Pál A Moszkva tér felújítása Több mint három hónapja felszedték a tér villamossíneinek kőszegélyét. Hogy mégis lehetővé váljék a közlekedés, a felszedett kőszegély helyett fenyődeszkákat helyeztek el. Ezek a hóban, sárban pusztulnak. Megítélésünk szerint a munkát nem kellett volna télvíz idején elkezdeni, annál kevésbé, mert a fenyődeszkák, amelyek hiánycikkek, fölöslegesen mennek tönkre. A metró bejárata előtti vízgyűjtő, közlekedést akadályozó mélyedést „megjavították”. Most a másik oldalon gyűlik össze a víz. Helyesebb lett volna az egész lesi*élyedt aszfalt részt egy munkával rendbe hozni Egyébként a fáról élők azt remélik, hogy a bokaficamító magas kőszegélyeket megszűnteik, miután a téren nemcsak atléták, hanem idős emberek is járnak. Dr. György Sándor Budapest Péntek, 1980. március 21. Szabad szombatok az iskolákban Az utóbbi időben sűrű beszédtéma volt a tantestületi szobákban és a szülők között, a lapokban is olvashattuk, hogy beváltak-e a szabad szombatok és jó-e a 11 napos tanítási rendszer? A kísérletből ma már országos gyakorlat lett, a tanítási beosztás értékelését több oktatásirányítási fórum is elvégezte. Örömmel vettük tudomásul, hogy a Pedagógusok Szakszerveztének közelmúltban elvégzett elemzése szerint az általános iskolákban sikerült megoldani sok, időközben felmerült nehézséget, s reméljük, hogy hasonlóképpen alakul a helyzet a középiskolákban is. Ha azonban jobban körültekintünk és messzebbre is nézünk, a helyzet mégsem egészen megnyugtató. Sőt, egyenesen aggasztó. Ugyanis a szabad szombaton a több mint egymillió általános iskolai tanuló egyik része, nagyon helyesen, a szülőkkel tölti idejét, a másik része valahová máshová, a különféle rendezvényekre, foglalkoztatásokra megy, míg a harmadik csoport tagjai — mivel a szülők különféle okokból a gyermeküket nem tudják foglalkoztatni és az iskola kapui zárva vannak előttük — csellengenek, csavarognak. Hallhattuk a rádióban, olvashattuk a lapokban a rendőrség jelentését, mely szerint a tizenévesek bűnözése az 1979. évben országos viszonylatban nagy mértékben emelkedett. Amilyen megnyugtató és örvendetes az a rendelkezés, amely a társadalmi érdek figyelembevételével az iskolai szabad szombatokat hozzáigazította a népgazdaság más területeinek munkaidejéhez, ugyanakkor ebből kifolyólag egy súlyos részletkérdés adódott, amelyet sürgősen meg kell oldani. Nem arról van szó, hogy állítsuk vissza az előző helyzetet, hanem arról, hogy mit csináljunk a szabad szombaton a csellengőkkel, a csavargásra, a bűnözésre hajlamos tanulókkal. A rendelet alkalmat ad a tizenéveseknek a kellemes, vonzó időtöltésre, de nagyobb lehetőséget nyújt a tétlenkedésre azoknak a gyermekeknek, akikkel a szülők nem tudnak foglalkozni, vagy nem akarnak tanulni, tartalmasan pihenni. Az illetékesek pedig főként azt tárgyalták, hogy mennyire volt hasznos az otthon és a máshol foglalkoztatott gyermekek eltöltött szabad ideje, de azzal már nem foglalkoztak, hogy mit kellene tenni az unatkozó gyermekekkel, akik egyébként szívesen mennének, az iskolába, és mit az iskolaköteles csavargókkal a szorgalmi időben. Ne áltassuk tehát magunkat azzal, hogy túlnyomó részben most már jól megoldódtak a szabad szombati nap gondjai. Meg kell oldani a veszélyeztetett tanulók ügyét is a megelőzéssel, mert egyébként kockára tesszük a rendelet jó szándékát. Most már főként erről kellene beszélni és intézkedni, hogy építően hasznosítsa minden tanuló a szabad idejét, és hogy milyen segítséget tud adni ehhez az iskola és az egész társadalom. Fényes Kálmán, ny. iskolaigazgató Debrecen A füredi Polányi-kút sorsa • Egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzetben olvasólevél jelent meg, amelyben a Dunántúli Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat észak-balatoni üzemfőnökségének „Füred” szocialista brigádja felajánlotta szakmai-fizikai munkáját és segítségét a társadalmi formában — hajdan gondosan ápolt, bővizű szénsavas forrás, a „Polányi-kút” megmentése érdekében. A levélíró Boros Imrétől tudom, hogy levelét még válaszra sem méltatták az illetékesek! Két évvel ezelőtt vetettem fel a megyei NAPLÓ hasábjain, hogy mivel a „Polányi-kút” még ma is él, s vizét a szüretelő diákok évente, de a kirándulók, a közelben lakók és a szőlőmunkások folyamatosan fogyasztják, meg kellene menteni, fel kellene újítani, hiszen Lóczy Lajos azt írta róla, hogy „a forrás vize némileg a parádi kénes savanyúvízre emlékeztet”. A kút környezetében szép kiránduló-, illetve pihenőhelyet lehetne kialakítani. Ezt az írást még két cikk követte, de válasz egyikre sem jött sehonnan! Szép és követendő példát mutatott viszont a füredi Hajógyár „Március 15.” szocialista brigádja: társadalmi munkában elkészítették az addig fedetlen forrás kútborítóját, s azt fel is erősítették az öreg kútgyűrűre. Nincs tudomásom arról, hogy brigád tagok kaptak volna akárcsak egy köszönő sort is a tanácstól, viszont Sonnevend Imre tájrendező szakmérnök irányításával és aktív közreműködésével 1979 decemberében eljuttattuk a balatonfüredi tanácselnök-helyettesnek a forrás és környéke — szintén társadalmi munkában elkészített — komplex tájrendezési tervét! Választ a terv készítője sem kapott. Csak annyi volna a kérdésem: két év alatt miért nem került sor a víz analizálására, s a felajánlott társadalmi munka igénybevételével a kút felújításának a végrehajtására? Szekér Ernő okleveles agrármérnök, tájrendező és környezetvédő szakmérnök ÚJ UTAKON cél: 4 AZ IBUSZ-SZM Kedvezményes utazások LENGYELORSZÁGBA: Varsó—Krakkó Kirándulás a szlovák—lengyel Utazással együtt 4 nap, Tátrába júliustól szeptemberig. Utazással együtt 6 nap. Utazás repülőgéppel májustól decemberig, és autóbusszal. Utazás autóbusszal. Teljes ellátás. Teljes ellátás. Részvételi díj: 2350,— Ft. Részvételi díj: 2550—2950,— Ft. Besztercebánya—Krakkó Dél-lengyel hegyvidék Utazással együtt 4 nap. Utazással együtt 4 nap, májustól szeptemberig, májustól augusztusig. I Utazás autóbusszal. Utazás autóbusszal. Félpanziós ellátás. Teljes ellátás. Részvételi díj: 2100.— Ft. Részvételi díj: 2100.— Ft. Részletes felvilágosítás és jelentkezés az IBUSZ-iirodékban