Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-22 / 69. szám

2 Visszaestek a nagy pártok a katalán parlamenti választásokon Madridból jelenti az MTI. Meglepetésszerű eredmény született a csütörtökön befejeződött parlamenti választásokon, amelyet — akárcsak tíz nappal ezelőtt a Baszkföldön — a nacionalista pártok előretörése és a nagy országos pártok visszaesése jellemzett. A közvélemény-kutatások jelzéseivel ellentétben a csaknem végleges eredmények szerint az autonóm parlament legerősebb pártja, a jobboldali polgári nacionalista Konvergencia és Unió lett, a második helyre visszaszorult Katalán Szocialisták Pártjával, valamint a Spanyol Szocialista Munkáspárt katalán szervezetével szemben. Itt is folytatódott a spanyol kormánypártnak, a Demokratikus Centrum Uniónak a jelentős visszaesése, míg a fasiszták némileg megerősítették pozícióikat. Jelentősen előretört a Köztársasági Baloldal elnevezésű katalán párt. A választások alakulása bonyolult politikai helyzetet teremtett, amelyben nehéz tárgyalások előzik majd meg az autonóm kormány, a Generalitat megalakulását, mivel a legtöbb szavazatot szerzett polgári párttal szemben a képviselők abszolút többsége a baloldali pártokhoz tartozik. Ebben a helyzetben Josep Tarradellas, az ideiglenes katalán Generalitat most lelépő elnöke az eddigi gyakorlat követését, egységkormány alakítását javasolta pénteki nyilatkozatában. A spanyol kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió csütörtökön megalakította új országos vezető szervét, a végrehajtó bizottság állandó bizottságát. Az új vezető szervnek, amely Adolfo Suárez miniszterelnök elnökletével megtartotta első ülését, a kormánypárton belüli legfontosabb irányzatok vezető személyiségei lettek a tagjai. Az új vezető szerv létrehozása a párt sorozatos választási vereségei nyomán a végrehajtó bizottság legutolsó ülésén elhangzott bírálatok következménye. A most létrehozott állandó bizottság hetenként ülésezik majd. Babrak Karmai Afganisztán külkapcsolatairól Kabulból jelenti a TASZSZ. A muzulmán újév alkalmából Babrak Karmai beszédet mondott a kabuli televízióban. A párt főtitkára, az állam és kormány feje a többi között aláhúzta, hogy az Afganisztán és a Szovjetunió közötti hagyományos barátság minőségileg újabb szintet ért el, s az afgán nép szabad akaratát fejezi ki. Az ország külpolitikájáról szólva kijelentette: Afganisztán el nem kötelezett ország. Baráti kapcsolatokra törekszik minden országgal, főleg a térség országaival és szomszédaival, de csakis az egyenjogúság, a szuverenitás és a be nem avatkozás elveinek tiszteletben tartása alapján. Az Afganisztán és Irán közötti testvéri muzulmán kapcsolatok azt követelik, hogy ezek az országok barátságban és kölcsönös megértésben éljenek. Karmai hangoztatta, hogy Afganisztán baráti kapcsolatokat kíván Pakisztánnal, de az iszlamabadi vezető körök inkább az Afganisztán körüli feszültség szításának útját választották, s ez visszaüthet magára Pakisztánra is. Az április forradalom ebben az esztendőben új szakaszába lépett — mondotta. Az ország elegendő lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy eredményesen folytassa a társadalmi és gazdasági fejlesztést. A párt főtitkára külön kiemelte a széles alapokon nyugvó nemzeti egységfront megalakulásának jelentőségét az új esztendő feladatainak megoldása szempontjából, vagyis abból a szempontból, hogy arányosan folytassák a köztársaság társadalmi és gazdasági fejlesztését, jelentősen növeljék a mezőgazdasági és az ipari termelést, fellendítsék a kultúrát és kielégítsék a lakosság alapvető szükségleteit. Khomeini körvonalazta Irán fontosabb feladatait Teheránból jelenti az AFP. Khomeini ajatollah pénteken a perzsa újév alkalmából ismét beszédben fordult az iráni néphez, körvonalazva Irán további politikáját és feladatait. A teheráni Behesz Zara temetőben tartott nagygyűlésen az idős vallási vezető nevében fia olvasta fel a nyilatkozatot. Az ajatollah kijelentette: „Irán egyaránt harcban áll a nemzetközi kommunizmussal és az elnyomó imperializmussal”. Épp ezért — mondotta — az egyetemeket „meg kell tisztogatni a baloldali és az imperialista befolyástól” és törekedni kell arra, hogy „az iráni forradalom szelleme átcsapjon más országokba is.” Khomeini hadat üzent a hadseregben és az iszlám gárdisták körében tapasztalható fegyelmezetlenségnek és kilátásba helyezte a rendőrség és a csendőrség újjászervezését. A forradalmi bíróságoknak az alkotmány szellemében kell ítélkezniük és fokozatosan fel kell oldódniuk az iszlám igaz-ságszolgáltatási rendszerben. A sztrájkok károsak és szervezőik felelősségre vonandók, a kormánynak fokozott erőfeszítéseket kell tenni a fontos gazdasági feladatok végrehajtásáért; a földeket az iszlám elveinek megfelelően kell szétosztani, az illetéktelen vagyonkisajátításnak véget kell vetni — hangoztatta az ajatollah. Baniszadr államfő szintén felszólalt a nagygyűlésen. Hangsúlyozta: reméli, akiket illet, tudomásul veszik Khomeini üzenetét és ő, mint államfő hozzáláthat az ajatollah programjának végrehajtásához. Újabb fontos gazdasági intézkedéseket jelentettek be Iránban. Rafszandzsani ajatollah, az iszlám forradalmi tanács tagja közölte: az országot irányító legfőbb államhatalmi szerv törvénytervezetet fogadott el a földreform végrehajtásáról. Az iráni kormány — mint mondotta — egyebek között most vizsgálja azt a kérdést, hogy a nagy földbirtokosoktól megváltja a termékeny, öntözhető földfeleslegeket. India felszólította Washingtont a pakisztáni fegyverszállítások leállítására Új-Delhiből jelenti a Reuter. Az Egyesült Államok Pakisztán felfegyverzésével egyáltalán nem segíti elő a dél-ázsiai szubkontinens súlyos nemzetközi problémáinak megoldását, sőt élezi a térségben kialakult feszültséget — mondta az indiai alsóházban Naraszimha Rao külügyminiszter. Képviselők interpellációjára válaszolva közölte, hogy India a Pakisztánba irányuló fegyverszállítások leállítására szólította fel Washingtont. Ezt a követelést több nyomós ok magyarázza — jelentette ki a külügyminiszter. Többek közt az, hogy az amerikai fegyvereket Pakisztán már nemegyszer India ellen használta fel. Naraszimha Rao hangoztatta, hogy India Szaúd-Arábiát és más arab országokat is megpróbálja meggyőzni: ne vegyenek részt Pakisztán felfegyverzésében. India tudatában van annak, hogy Kína katonai segélyt nyújt Pakisztánnak — mondotta Naraszimha Rao. Washingtonból jelenti az MTI. Az Egyesült Államok és Kína megegyezett abban, hogy „megteszik a tőlük telhetőt az afgán felkelők támogatására” — közölte Csang Ven-csin külügyminiszter-helyettes washingtoni tárgyalásairól kínai forrásokra hivatkozva a The Washington Post. A lap értesülései szerint Kína „sok hónapja” nyújt támogatást az afgán ellenforradalmároknak, míg az Egyesült Államok titokban juttat segítséget, a többi között fegyvereket — bár erről Washingtonban illetékesek nem kívánnak nyilvánosan beszélni. Magyar Nemzet Brezsnyev válasza amerikai tudósoknak Moszkvából jelenti a TASZSZ: Az amerikai tudósok kiemelkedő szerepet tölthetnek be abban, hogy rávilágítsanak a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti nukleáris konfliktusnak az emberiséget fenyegető pusztító következményeire. Egy ilyen konfliktus kétségtelenül globális méreteket öltene — állapította meg Leonyid Brezsnyev az atomháború veszélyéről szóló nyilatkozatot megfogalmazó amerikai tudósokhoz intézett válaszában. Az ilyen felvilágosítás előmozdítaná a fegyverkezési hajsza megfékezéséért, és valamennyi állam — köztük az Egyesült Államok és a Szovjetunió — normális kapcsolataiért küzdő erők elszántságának és aktivitásának fokozását. Leonyid Brezsnyev emlékeztetett arra, hogy az atomenergia háborús célokra történt első alkalmazása óta a Szovjetunió következetesen síkraszáll a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek betiltásáért. Kanada részt vesz a madridi értekezleten Interjút adott az AFP hírügynökségnek Mark McGuigan kanadai külügyminiszter, amelyben röviden ismertette Kanada álláspontját az időszerű nemzetközi kérdésekben. „Kanada szilárd elhatározása — mondta —, hogy részt vesz az európai biztonság és együttműködés témakörével foglalkozó madridi találkozón.” A Washington által sugalmazott olimpiabojkott kérdésében kitérő választ adott. „Álláspontunkat még nem határoztuk meg, április közepe táján fogjuk ezt megtenni” — jelentette ki. Az iráni fejlemények kapcsán kifejtette, hogy Kanada nem siet teheráni nagykövetségének újbóli megnyitásával, „megvárja az amerikai túszok szabadon bocsátását, a külföldi diplomaták biztonságának iráni szavatolását”. A miniszter hangsúlyozta, hogy országa katonailag is erősíteni kívánja szerepét a NATO-ban, s a szervezet keretében is „minden évben növelni akarja hadikiadásait”, de politikai hagyományainak megfelelően „a nemzetközi fegyverkereskedelemben nem szándékozik részt venni” A francia külügyminisztérium pénteken hivatalosan cáfolta azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint Franciaország a madridi értekezlet elhalasztását vagy lefújását javasolta egy, a héten megtartott NATO-tanácskozáson. Az erről szóló hír az International Herald Tribüne pénteki számában jelent meg. A lap szerint a helsinki értekezlet záróokmányában foglalt ajánlások áttekintésére hivatott novemberi madridi tanácskozással kapcsolatos új álláspont azzal magyarázható, hogy Párizs hangvétele az afganisztáni eseményekkel kapcsolatban „keményebbé vált". Ez a híresztelés — szögezte le a Quai d’Orsay (külügyminisztérium) — alaptalan, és Franciaország folytatja az előkészületeket a találkozóra. Európa biztonságáért Befejeződött a brüsszeli eszmecsere Brüsszelből jelenti az MTI. Az európai biztonságért és együttműködésért küzdő nemzetközi bizottság kétnapos brüsszeli ülésszakának végén közleményt adtak ki, amely hangoztatja, hogy a részvevők nyugtalanságukat fejezték ki a nemzetközi helyzet romlása miatt, és határozott akaratukat nyilvánították az enyhülés folyamatának folytatására. A fasizmus felett aratott győzelem 35. évfordulójának emlékeztetnie kell Európa népeit a béke fenntartásának nagy árára — hangoztatja a közlemény, amelyben a bizottság határozott akciókat követel mind a politikai, mind a katonai enyhülés folytatása érdekében. A nemzetközi bizottság szükségesnek tartja, hogy megvalósítsák az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakának határozatait a leszerelésről, ratifikálják a SALTO 2 szerződést, érjenek el haladást a bécsi tárgyalásokon, támogassák azokat a javaslatokat, amelyeket egy nemzetközi leszerelési konferencia összehívása érdekében a többi között Lengyelország és Svédország javasolt. Kössenek összeurópai egyezményt az erőszak alkalmazásáról való lemondásról, tanúsítsanak konkrét és pozitív hozzáállást a madridi találkozóhoz, adjanak határozott választ azokra a kísérletekre, amelyek ellentéteket akarnak szítani a népek között, így például a moszkvai olimpia bojkottálására irányuló manőverekre. Nem akarunk sem hidegháborút, sem konfrontációt, az enyhülést és a népek közötti együttműködést akarjuk — hangoztatja a közlemény. A nemzetközi bizottság elhatározta, hogy nyáron, a madridi találkozót megelőzően konferenciát szervez, amelyen a nemzetközi közvélemény képviselői eszmecserét folytatnak az európai biztonságról és a leszerelésről. A konferencia helyéről és időpontjáról később döntenek. Az orosz pravoszláv egyház nyilatkozata Moszkvából jelenti a TASZSZ. Nyilatkozatot fogadott el az orosz pravoszláv egyház szinódusa, amely az egyház küldetésével, ökumenikus, hazafias és a béke megvédelmezésében játszott szerepével foglalkozik. A nyilatkozat hangsúlyozza az orosz pravoszláv egyház és más egyházak, illetve felekezetek közötti kapcsolatok elmélyítésének és fejlesztésének szükségességét. Hangot ad annak az aggodalomnak, amelyet a pravoszláv egyház hívői éreznek a nemzetközi feszültség fokozódása miatt. Ez utóbbi szorosan összefügg a fegyverkezésről hozott NATO-határozattal, valamint az afganisztáni eseményekkel. . A nyilatkozat szerint az orosz pravoszláv egyház megérti azokat az okokat, amelyek arra késztették a szovjet kormányt, hogy baráti segítséget nyújtson Afganisztánnak. Egyúttal visszautasítja az Egyesült Államok és más országok minden arra irányuló kísérletét, hogy az afganisztáni eseményeket a nemzetközi feszültség fokozására, illetve a moszkvai olimpia bojkottjára használják fel. A külpolitika hírei (Maputo, TASZSZ) Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Mozambiki Népi Köztársaságban, az országaik közötti kapcsolatokról, valamint a nemzetközi kérdésekről, köztük a dél-afrikai helyzetről tárgyalt Joaquim Alberto Chissano mozambiki külügyminiszerrel. O (Párizs, TASZSZ) Georges Marchaisnek, az FKP főtitkárának zárszavával befejeződött Ivryben a Francia Kommunista Párt KB plénuma. O (Salisbury, AP) Lord Soames, Rhodesia brit főkormányzója rendelettel eltörölte az országban 18 hónapja érvényben levő rendkívüli állapotot. , 10 (Belgrád, MTI) Sztevan Doronyszki, a JKSZ KB elnökség ügyvezető elnöke fogadta Paolo Bufalinit, az OKP titkárságának tagját, akit tájékoztatott Tito elnök betegségéről és a JKSZ tevékenységének időszerű kérdéseiről. (Bonn, Reuter) Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár , és Anker Jörgensen dán miniszterelnök egyetért abban, hogy a közös piaci brit hozzájárulást sokalló londoni panaszokra „csomagterv” keretében kell választ adni, egyszersmind eldönteni más közös piaci problémákat is. A dán miniszterelnök kétnapos NSZK- beli tanácskozása után sajtóértekezleten ismertette annak eredményeit. . ■Szombat, 1980. március 22. Washingtoni tudósítónk hírmagyarázata Carter Reagan elleni növekvő hányada egyetérteni látszik a jelöltség szándékától időközben ismét visszalépett Gerald Forddal abban, hogy „ennek az országnak ma Jimmy Carter a legnagyobb baja’’ — de nem követik a volt elnöknek már-már könyörtelenül egyértelmű tanácsát, miszerint „meg kell szabadulni tőle.. EZER és egy technikai okot felhoznak az amerikai elemzők Carter viszonylagos erejének a magyarázatára. (Reagan sikerét megindokolni még csak kísérletet sem tesznek.) Nem amerikai helyzetértékelő, hanem Conor Cruise O’Brien a londoni The Observer szerkesztője mutatott rá egy olyan mélyebben fekvő tényezőre, amely legalább részben feleletet adhat a rejtélyre. Szerinte abban van az elnök fő ereje, hogy „az emberek úgy vélik, megfelelően határozott ugyan, de mégsem viszi bele őket egy újabb Vietnamba”. Az első pillantásra meglepő ez az állítás, hiszen a saját politikai világának a jobbszélére átvándorolt Carter éppen elég veszélyesen kiszámíthatatlan, lépést tett az elmúlt fél évben. A már említett felmérések szerint tudatában is van ennek a szavazók többsége, de a sejtjeik mélyén legalább enynyien úgy érezhetik, hogy az úgynevezett „emberi értékek” dolgában változatlanul magasra tartott elnök feltehetően elcikcakkolna egy esetleg végzetes konfrontáció elől. Ez az a pont — alkalmasint —, ahol a szavazók képtelenek megbízni Edward Kennedyben. A nevezetes hhappaquiddick-i halálesetre, s a későbbi szenátor egyetemista korszakának egy gyerekes csalására hivatkoznak. De nyilvánvalóan csak fedőszók ezek, amelyek bonyolult lélektani mozzanatot lepleznek: bizonytalan és kockázatokkal terhes világban az emberek a „jellemszilárdsághoz” bújnak és elmenekülnek a bonyolult, az esetleg általuk is osztott nézetek „kockázatai” elől. A KIJELÖLÉS módszerei államonként változnak ugyan, ezen belül pedig nem mindenütt pontosan meghatározható a delegátusok „kihez tartozása”, annyi viszont megállapítható, hogy Carternak és Reagannak már sikerült megszereznie a konvenciójuk első szavazásán azonnal győzelmet jelentő ■küldöttmennyiségnek körülbelül az egynegyedét. Következésképpen a demokratáknál Kennedynek, a republikánusoknál pedig Bushnak vagy Andersonnak győzelmek sorozatára lenne szüksége ahhoz, hogy a már összegyűjtött hátrányt szép lassan ledolgozza. (Azért lassan, mert a republikánusok kaliforniai előválasztását leszámítva minden jelentős államban megkapja a vesztes a szavazatok egy részét, tehát a különbség még a most leszakadófélben levők szerencséje esetén is csak módjával lenne csökkenthető.) A verseny lélektana és a választási számtan fokozódóan Carter és Reagan javára dolgozik tehát Ulinoist követően, mégis elhamarkodott lenne lezártnak tekinteni a végső jelöltség kérdését. Csaknem erriberfeletti teljesítményre lenne ugyan szükség ahhoz, hogy a mögöttük futó vetélytársak utolérjék őket , de ott van még a leszakadozók által szem elől nem tévesztett lehetőség arra, hogy az élen haladók elbotlanak a saját lábukban. Carter újraválasztási álomvára a győzelmei ellenére is könynyen szertefoszló anyagból épült, s az elnöknek tulajdonképpen az a szerencséje: a demokrata szavazók olyanynyira idegenkednek Kennedytől, hogy inkább elbújnak Carter ködkastélyában, vagy fogják a batyut és átvándorolnak John Anderson táborába. Tudják pedig, a legújabb közvélemény-kutatások alapján ítélve, hogy Carter sem a gazdaságot, sem a külpolitikát, azon belül a szovjet—amerikai kapcsolatokat vagy az iráni ügyet nem kezelte megfelelően — és mégis. Az elnök általános tevékenységét december óta először ismét többen értékelik negatívan mint jóváhagyóan , de ennek ellenére. Az amerikaiaknak ismét Futász Dezső Washington, március 21. RÉGÓTA áhította George Bush, rövidebb ideje John Anderson, hogy a republikánusok előválasztási csatája párviadallá szűküljön: senki mással, csak Ronald Reagannal kelljen valamelyiküknek szembenéznie. Jelentékeny módosulással ugyan, de mintha közelednék a kétszereplős küzdelem ideje az Illinois államban kedden megrendezett szavazások eredményeként. Meglesz a párbaj, de Reagan immár nem annyira Bush vagy Anderson főhadiszállására készül küldeni a segédeit, hanem a Fehér Házba, hogy — időnek jóval előtte — az országos viaskodás mezejére hívja Jimmy Cartert. Ki tudja, hányadik „új felállása” a vázolt helyzet a fordulatokban bővelkedő előválasztási folyamatnak, s ki állíthatná biztosan, hogy a meglepetéseknek már végük. Természetesen senki — ám a váratlan fejlemények előtt zsugorodik a tér. Mióta januárban megkezdődtek a két nyári pártkonvencióra küldötteket állító szavazások, a még versenyben levő öt jelöltnek — a demokrata Carternak és Kennedynek, illetve az említett három republikánusnak — mindegyike volt legalább egyszer tényleges vagy „erkölcsi” győztes, és Kennedyt leszámítva valamennyiük elábrándozhatott a gyors diadal lehetőségein. Habár a felsoroltak egyikének az álmai sem foszlottak még teljesen szét, Reagannak és Carternak javuló esélyei vannak arra, hogy valósággá változzanak a nem is olyan régen még igen halovány reményeik. Az újabb nagy fordulat csökkenő lehetőségének az oka a számok erejében kereshető. Az elmúlt két hónap nagy vereségeinek és győzelmeinek a látványossága, a százalékarányok fényjátéka elterelte a figyelmet arról, hogy az eseményeknek a fő céljuk a küldöttállítás az elnökjelölő konvenciókra. Eldöntheti az elnökválasztás sorsát ez a nehezen megfogható tényező , s ha így van, akkor több újabb súlyos kérdés vetődik fel. Először is a „tiszta” politikában: a jelöltállítás folyamata a lehető legfurcsább párosítást eredményezheti. A gyakorlatilag teljes egészében elvek, gondolatok és tapasztalatok híján levő Reagantama Carter ellenében, aki elnökségének három éve alatt két kézzel szórta a semmibe azokat az eszméket, amelyek mellett 1976-ban hangzatosan hitelt tett. Ha erre a két bizonytalanul megalapozott politikusra szűkül le a választási lehetőség, taktikai marakodásnál többet ne várjon a világ. Ebben az esetben Carter elkerülhetetlenül és rohamosan tovább mozdul majd jobbra, elvégre a középerőknek és a liberálisoknak a voksaival számolhatna, a győzelmét tehát a konzervatívoknak Reaganhoz nem feltétlenül ragaszkodó rétegével kellene biztosítania. A MÚLT NYÁR dereka óta hivatásos „válságcsinálóvá” előlépett elnök — csak Reagannal szembesülvén — taktikai megfontolásokból olyan együttműködésre késztetné kormányzatát és a törvényhozást, amelynek az eredményei akár az egész nyolcvanas évtizedre meghatározhatják az Egyesült Államok politikai és gazdasági irányvonalát. A jelenleginél is mélyebb süllyesztőbe kerülne a SALT—2, általában a nukleáris fegyverek korlátozásának a gondolata, s visszavonhatatlanul törvény formáját öltené az az amerikai katonai fejlesztési program, amely a fegyverkezési versenynek új, irracionális ütemű fordulóját nyitja meg. Politikailag pedig a szovjetellenességnek az „intézményesítését” hozhatná a Carter—Reagan párharc, mivel az elnök szükségesnek láthatná bizonyítani: ezúttal nem szélkakas módjára fordult, hanem komolyan gondolja, hogy az Egyesült Államoknak — szövetségeseivel együtt, de akár nélkülük is — meg kell felelnie a „szovjet kihívásnak”. Mit neki Hekuba, ha a Fehér Házról van szó...