Magyar Nemzet, 1980. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

Kedd, 198­0 március 11. Vizsgafilmek a főiskolán Három, most végzett, hall­gató — Kovácsi János rende­ző, ifj. Jancsik Miklós opera­tőr és Usztics Mátyás színész •— közös vizsga- és diploma­­filmjeit­ mutatták be nemré­giben a Színház- és Filmmű­vészeti Főiskolán. Az össze­szokott és egymást inspiráló hármas négy év alatt forgatott közö­s filmjei mind szorosabb és eredményesebb együttmun­­kálkodásról, a játékfilm, a fik­ció iránti fogékonyságról ta­núskodott. Érdekes és különös e fogékonyság, hiszen fiatal filmeseink napjainkban első­sorban a filmdokumentum sze­­retetével és magas szintű do­­kumentumfilmekkel tűnnek ki, a dokumentum filmnyel­vét szinte anyanyelvként be­szélik. Kovácsi János és ifj. Jancsó Miklós első közös filmje is dokumentumfilm volt, s mint ilyen, a kevéssé sikerültek sorába tartozó. A Chicago System a marhavá­­góhíd termelési folyamatát mutatja be, a gépesített ke­­g­yellenséget, az érzelemmen­­tes öldöklést. A szigorú, rideg képsorok azonban szubjektív snittekkel keverednek, s noha az ilyen megoldás sok esetben erősíti a művészi mondaniva­lót, a gondolatot, ez esetben kárára van: épp az utóbbi, a gondolat hibádzik, erőtlen, meg foga­l­maza­tlan. A dzsungel könyve már a játékfilm felé vezet át — en­nek is Kovácsi János a ren­dezője, ifj. Jancsó Miklós az operatőre —,­ de egyelőre csak halvány jelzésekkel. E film kimondott célja az operatőri munka elmélyítése, a színes technikában rejlő lehetőségek mind mélyebb kiaknázása. Ifj. Jancsó Miklós érdekes, egyéni képi világba avat be e film­ben, vall a jelentéktelen kis tárgyak szeretetéről, az ente­riőrök hangulatára való érzé­keny hangolódás ritka képes­ségéről. a törtsárgákból, ko­pott barnákból építkező szín­világ biztos kezű megkompo­­nálásáról. S a rendező is újat hoz ebben az elhanyagolha­tóan soványka története etűd­ben: a hangok világának tör­vényei iránti tiszteletét, a csönd drá­­nai erejét értően és ízléssel használja. Kisjátékfilm a harmadik, a Nyuszikák. Egy fiatal taxiso­főr a hőse, amolyan hétközna­pi amorozó, aki azonban ha­zugságra építi életét. A ko­­pott, körfolyosós bérházból, a kocsi volánja mögül csak ezekben az álmokban tud fel­­jebb emelkedni, de az álmok megvalósításához, a hazugsá­gok „beváltásához" már gyen­ge és gyáva. Usztics Mátyás jósvádájú. ..belevaló” fiatal­embere szájhős, aki, amikor sz­erepétől megfosztják, mikor a hazugságok kezdenek való­sággá válni, megretten, össze­törik. A színész hihetővé és átél­hetővé teszi ezt a banális közhelyszerű történetet, a ren­dező azonban tétovázni lát­szik, a dramaturgiai csúcspon­tot, a lelepleződést még több —­ de az alapgondolathoz újabb élményt hozzá nem adó — jelenettel megfejeli, s így filmje hatását csaknem kiolt­ja. A legjobb munka kétségte­lenül a diplomafilm, Das­­­ied volt. Érzékeny, finom, egy ki­csit borongós, s egy csöppet gunyoros történet egy semmi kis ügyvédről, egy teljesen hétköznapi hagyatéki gond­nokról és egy titokzatos, hű­vös, csupa nőiesség ném­et asszonyról, aki váratlan örök­ségét, — egy ódon kúriát — átvenni érkezik a balatonfel­­vi­déki nyaralóhelyre. (Az ügy­­védet ezúttal is Usztics Má­tyás alakítja szinte teljesen kiém­elt" eszközökkel.) A két férfi számára ez a nő az ,,élet nagy kalandja”, a titok­zatosságok világa. Kamaszos álmaik persze csak vágyké­­peikben teljesednek be, a nő ahogy jött — a semmiből —, úgv is tűnik el. Érz­ékeny és finom belsőket pásztáz itt is ifj. Jancsó Mik­lós kamerája, önálló megfo­galmazású kompozíciókat te­remtve gyakran, máskor meg elődök, mesterek kénsoraira és keni világára emlékeztetően. No,a dinamikusak ezek a be­­állítások, néhol inkább halla­dés hangulatúak, a rendelő ál­­tal a csönd dram­aturg­ájával e~ed­*et*ek. j'Yzékeny és szőv. szavú a rendezés is. spim+ó­­soí£hq] és hand­olatok^vS1 én*t­­kező. a fényekre. a t­**tégé­sekre. a gondolatikra csak n ’e /^ziik^áge^ebb információk­­kal szolgáló. Megfogalmazat­lan vágyak, kimondatlan re­mények. félve végigálmodott álmok és nagy csöndek. Eny­­nyi a film, ezért és ettől iga­zán megragadó. V. P. Elkészült Alain Resnais leg­újabb, Amerikai nagybácsim című filmje, Gérard Depar­aieit, Roger Pierre, Marie Du­­bois és Kelly Borgeaud közre­működésével. A Gondviselés rendezőjének új művében a szerelmi történet tudományos kutatással párosul. ♦ Olga Csehova, az orosz származású német színésznő, vasárnap, 32 éves korában, Münchenben meghalt. Szta­­nyiszlavszkij moszkvai iskolá­jában tanulta a színészmes­terséget. 1921. óta szerepelt német színpadokon. Több mint kétszáz nagy sikerű ala­kítása volt.* Nagy sikerrel vendégszere­pelt Oberfrank Géza vezény­letével február végén Fran­ciaországban a MÁV Szimfo­nikusok együttese. Saint Etienne-ben, és Brestben a magyar hetek alkalmából ren­dezték meg a hangversenye­ket, Korientben a Kongresz­­szusi Palota volt a koncert helyszíne. A műsorban magyar szerzők: Erkel, Bartók­, Ko­dály, Sugár Rezső művei hangzottak el, többek között koncertszerű előadásban A kékszakállú herceg vára. A Bartók-opera két szerepét Szőnyi Olga és Kováts Kolos énekelte. Mindhárom hang­verseny telt ház előtt zajlott le és olyan rendkívüli siker­rel, hogy két év múlva szíve­sen visszavárják Franciaor­szágba a MÁV Szimfonikuso­kat.­ A pozitivizmus történetfilo­zófiájáról tartja akadémiai székfoglaló előadását Zsig­­m­ond László március 13-án, csütörtökön három órakor, az MTA fel­olvasótermében. Kulturális központok ünnepi műsorai Ünnep: előadásokkal, kiállí­tásokkal köszöntik a szocialis­ta országok kulturális köz­pontjai az MSZMP XXI. kong­resszusát, Lenin 110. születés­napját, hazánk felszabadulá­sának és a fasizmus fölötti győzelemnek 35. évfordulóját továbbá a Varsói Szerződés negyedszázados jubileumát. A Bolgár Kultúra rendezésében március 22-én tartanak mun­kásgyűlést a Csepel Művek­ben, ünnepi műsorral és a két testvérpárt internacionalista együttműködését bemutató kö­zös fotókiállítással. A Szovjet Kultúra és Tudo­mány Háza a Pataki István művelődési házban rendez fotókiállítással egybekötött ze­nés ünnepséget Lenin születé­sének tiszteletére április 2-án Felszabadulásunk ünnepén a Csehszlovák Kultúra rendez plakátkiállítást a Fővárosi Művelődési Házban. A Varsói Szerződés évfor­dulójáról a Lengyel Kultúra szervezésében a Magyar Nép­hadsereg Központi Művelődé­si Házában emlékeznek meg a fasizmus fölött aratott győ­zelemről pedig az NDK-cent­­rum a BM Központi Művelő­dési Házában rendez megem­lékezést. A színházak keddi műsora Operaházi Manon L­escaut (L béri 5.) (7) — Erkel Színház: Aida ( Főlak. béri. Xli. sor. 5.) (7) — Nemzeti Színház: Éjjeli menedék­hely (7) — Várszínház: A lovakat lelöv­i k, ugye? (7) — Madách Színház: A merán: fiú (13 béri.) (7) Madách Kamaraszínház: (Egyetemi Színpad) A bajnokság éve (7) — Vígszínház: Kakukkfé­­szek (7) — Pesti Színház: Orfeusz alaszéll (XVI. bék­. 3.) (7) — Jó­zsef Attila Színház: Anna őfelsége (7). Kamaraszinpad: Érdemei el­ismerése ... (7) — Fővárosi Ope­­rettszínház: A denevér (7) — Thá­­lia Színház: A Mester és Marga­­rita (7) — Korona-pódium. ..Pa­rancsolj velem. Tündérkirálynő !” (7) — Vidám Színpad: A család­ban marad (7). Kis Színpad: Do­­bo­gón vagyunk (fél 3) Radnóti Színpad: Sem emlék, sem varázs­lat .. . (du. 3) — Mikroszkóp Színpad: Mi nek néz ene mi? (fél 9) — Játékszín: Emigránsok (7) — Budapesti Gyermek­színház: F­ej szívdobbanás fele (du. 3). A cső­ri -íratos jávorfák (Marcib'ánys tér. du. 3) — Zeneakadémia: Az I. István Gimn. szint£. zenekara 4. (fel 3) — Állami Bábszínház: (Jó­kai tér) Rózsa és Ibolya (de. 10). Rövid tartalom és szereplőlist­­ a Pesti Műsorban. Mű­har­omzot Március végén átadják az új metrószakaszt Június 15-re elkészül a Petőfi-híd, és megkezdik a Szabadság-híd felújítását Az ötödik ötéves tervidő­szak legjelentősebb közlekedé­si beruházásának, az észak- déli metróvonal újabb szaka­szának átadását jelentette be hétfő délelőtt a városházán Stadinger István, a fővárosi tanács elnökhelyettese. Az új szakaszon március 30-án meg­indul a forgalom. Az átadásra kerülő szakasz hossza 4.7 kilo­méter­, ezzel a Deák tér—Kő­bánya—Kispest között közle­kedő metró 8.4 kilométer hosz­­szú lesz, új megállói: a Nép­liget, az Ecseri út, a Pöttyös utca, a Határ út és a Kőbá­nya—Kispest végállomás. Az új metróvonal teljes hosszán négy egységből álló szerelvény jár majd, amely 15 perc alatt teszi meg az utat. A szerelvények csúcsidőben 2 perc 15 másodperc alatt kö­vetik egymást. Jelenleg csúcs­órában az Üllői úti villamo­sok és autóbuszok mintegy 13 ezer utast szállítanak, a számítások szerint a metró 17 ezerre növeli az utasszá­mot. Az új metrószakasz üzembe­­helyezé­sével az Üllői úton, a Nagyvárad tér és a Határ út között megszűnik a villamos- és autóbuszközlekedés. Az autóbuszoknak Kőbánya—Kis­pestnél és a Határ úti metró­­állomásnál új végállomás épül. Nem minden létesítmény ké­szül el az új szakasz átadá­sáig, ezért elhalasztják a 13-as és a 23-as villamos átirányí­tását. A Határ útnál végállo­más épül a 42-es, az 50-e­s és az 52-es kispesti, pestlőrinci és erzsébeti villamosnak. Rö­vidül a 42-es, az 50-es és az 51-es útvonala, megszűnik az 50 A és az 51­­A járat. A Határ út és a pesterzsébeti Előd utca között, új vonalon az 52-es villamos jár majd. Huszonöt autóbuszvonalat érint a háló­zatmódosítás, megszűnik a 35-ös, a 8­-es gyors, a 08 A, a 99-es gyors, a 123-as és a 199-es járat. Rövidül a 35-ös gyors, a 81-es, a 93-as és a 135-ös gyors, továbbá módo­sul, illetve hosszabbodik a 48-as, az 54-es, az 54 E, a 85-ös, a 154-es, a 182-e­s éjsza­kai járat. Nyolc új autóbusz­­vonalat állítanak be, mind­­ a 189-es, a 189 A és a 199-es kivételével — gyorsjárat lesz. Közvetlenül gyorsbusz visz a metróhoz Soroksárról (66-os), Pesterzsébetről (123-as gyors), a Ferihegyi repülőtérről (93-as gyors), Rákoshegyről (98-as gyors) és a Pestlőrinc Állami és KISZ-lakótelepről (136-os gyors). Stadinger István bejelentet­te, hogy a Petőfi-híd átépíté­sét, amelyet eredetileg 18 hó­napra terveztek, négy és fél hónappal korábban, június 15-ére befejezik, és a hidat átadják a forgalomnak A híd átépítése 750 millió forintba került. A Petőfi-híd átadásá­nak napján, június 15-én meg­kezdődik a Szabadság-híd részleges felújítása. A Duna-hidak felújítási programja során a Szabadság­­híd felújítását 1981—83-ra irá­nyozták elő. A múlt esztendő­ben megtartott felülvizsgálat azonban azt bizonyította, hogy a híd egyes tartóelemeinek állapotromlása meggyorsult, ezért a felújítás nem halaszt­ható tovább. A Szabadság-híd felújítása 95 millió forintba kerül. A felújítási munkákat 5— 6 hónapra tervezik, ezen idő alatt szünetel a hídon a közúti és villamosforgalom. A Szabadság-híd szerepét a két szomszédos híd veszi át. A Marx és Dimitrov tér között villamospótló autóbuszok köz­lekednek. Sűrítik a 4-es, a 6- os, a 9-es, a 18-as és a 19-es villamosok, valamint az - es és a 7-es autóbuszjáratokat. A Szabadság-híd felújításá­nak befejezése után, ez év vé­gén sor kerül majd az Árpád­­híd átépítésére is. Népfronttanácskozás Budapest és környéke közlekedésének együttes fejlesztéséről A Hazafias Népfront Orszá­gos Elnökségének település­­politikai albizottsága hétfő délután a budapesti agglome­ráció helyzetéről, a főváros és környéke közlekedése együt­tes fejlesztésének lehetőségei­ről tanácskozott. , Komlósi Józsefnek, az al­bizottság titkárának bevezető szavai után Deresz András, a Fővárosi Tanács közlekedési főigazgatóságának helyettes vezetője tartott előadást. Be­vezetőben arról beszélt, hogy a komplex tervezés célja a fő­város és környéke iparának működtetése, elősegítése, az infrastrukturális ellátás javí­tása, a rentábilis városgazdál­kodás felételeinek megterem­tése. A tervezési módszerek megválasztásánál alapelv, hogy a fejlesztési terveket­­ egységes egésznek kell tekin­­­­teni. Tudományosan megalapo­zott koncepciók a hatvanas évek elje óta készülnek, és időről időre felülvizsgálják őket. Budapest forgalmának át­fogó elemzése az elmúlt év­tized közepén történt meg, és ennek alapján minden koráb­binál megalapozottabb anali­tikus előrebecslések készülhet­tek. Ez tett lehetővé a metró­­hálózat fejlesztésének tizenöt évre szóló koncepciójáról, az országos forgalom Bud­apest­­központúságának feloldásáról, az elővárosi forgalomról, vala­mint a dunai átkelésről szóló tanulmányok elkészítését. Az­ előadó kifejtette, hogy Buda­pest forgalmának fejlesztésé­ben döntő szempont a tömeg­közlekedés elsősége. (gy-) Májusban kezdődnek a barlangkúrák Jósvafőn A jósvafői „föld alatti szana­tóriumban” a klímaterápiás gyógyhellyé nyilvánított Béke barlangban május közepén kezdődik meg a gyógyidény — jelentették be hétfőn Jósva­­főn tartott értekezleten. A gyógyhelyet fenntartó Borsodi Szénbányák szakszervezeti bi­zottsága, valamint több mint tíz bányavállalat küldöttei megállapodtak, hogy szeptem­ber közepéig hat turnusban mintegy kétszáznegyven, lég­úti, valamint asztmatikus meg­betegedésben szenvedő bá­nyászt fogadnak háromhetes turnusokban. Lehetővé teszik a gyógy­barlang látogatását más hazai és külföldi vendé­geknek is. Tavaly mintegy háromszáz­ötvenen vették igénybe a ter­mészetes barlangüregben a magas relatív páratartalmú, gyakorlatilag teljesen pormen­tes levegőn a kúráztatést. A­­ barlangkezelésben részt vett­­ betegeknek csaknem a felénél­­ teljesen megszűnt, illetve re­­­elentősen mérséklődött a gyógyv­iszerszedés. Mintegy negyed­­­ részüknél pedig tartósan csök­kentek a betegség jellemző tünete: a köhögés, a sípolás és a légszomj. A munkaszüneti napok előtti bérfizetések rendje A Magyar Nemzeti Bank a SZOT-tal egyetértésben egész évre meghatározta a munkaszüneti napok előtti bérfizetések rendjét. Eszerint az állami és szö­vetkezeti szervezeteknek a kö­vetkező napokon kell kifizet­niük a béreket. Az április 2-án esedékes bé­reket április 1-én; az április 3-án, 4-én és 5-én járó béreket április 2-án; az április 30-án, május 1-én és 2-án esedékes béreket április 28-án; a má­jus 3-án és 4-én esedékes bé­reket. április 29-én; a december 23-án, 24-én és 25-én esedékes béreket december 22-én; a de­cember 26-án, 27-én és 28-án esedékes béreket december 23-án; a december 31-én, az 1981. január 1-én és 2-án ese­dékes béreket december 29-én; az 1981 január 3-án és 4-én esedékes béreket december 30-án fizetik. Esélyek Néhány évvel ezelőtt még találkoztam olyan vállalatve­zetővel, aki a munka- és üzemszervezésre irányuló kí­váncsiságomat azzal a katego­rikus­ megjegyzéssel hárította el: „mi nem érünk rá szer­vezni, mi dolgozunk’ Ez a fajta szemlélet már akkor sem volt elfogadható. Hiszen a 70-es évek elején született KB-határozat minden gazdál­kodó egységre kötelező ér­vénnyel előírta a munkafolya­matok célszerű és ésszerű át­szervezését, a kor követelmé­nyéhez igazodó — tehát a dolgozó ember képességeit leginkább hasznosító — mód­szerek alkalmazását. Ez az elv azonban a mindennapok gya­korlatában nem terjedt el a kívánt mértékben. Ebben köz­rejátszott az az „idillikus” ál­lapot, amelyben a vállalatok­nak a jelenleginél sokszorta nagyobb lehetőségük volt ar­ra, hogy gondjaikat állami se­gítséggel — beruházással, re­konstrukcióval — orvosolják. Emellett persze akadtak olyan kezdeményezések — mint a DH-rendszer, az értékelemzés, a háló­tervezés, a műszeres termelésirányítás, a munkalé­lektani vizsgálatok —, amelyek némely iparágban egy-egy trösztnél vagy vállalatnál szerves részévé váltak a gaz­dálkodásnak és közvetlenül vagy közvetve forintosíthatóan éreztették jótékony hatásukat. KÖZÖSEN A bevált, a begyakorlott, a külföldi tapasztalatok alapján átvett és egyes helyeken ki­próbált módszerek azonban még egy adott iparágon belül sem váltak közkinccsé. Ez volt az egyik leginkább fi­gyelmeztető megállapítás, a Magyar Élelmezésipari Tudo­mányos Egyesület pszicholó­giai és ergonómiai szakbizott­sága által a közelmúltban ösz­­szehívott szervezési munkabi­zottság alakuló ülésén. A meg­­beszélésre a minisztérium képviselőjén kívül az élelmi­szeripar legfontosabb ágazatai­nak szakembereit hívták meg. Pszichológusokat, szervezőket, kutatókat,­ üzemvezetőket, akik hivatásuknak tekintik és szívügyüknek érzik a munka­­körülmények, munkafolya­matok korszerűsítését és a maguk területén tettek is en­nek érdekében -,lépéseket. A bizottság létrehozása azon a felismerésen alapszik, hogy a népgazdasági célkitű­zésekkel összhangban a válla­lati gazdálkodási feltételek szigorúbbakká váltak, ezért az erőforrások megteremtése, és ésszerű felhasználása szo­rosabb, alkotó együttműkö­dést kíván a hazai szakembe­rektől. Különösen igaz ez a belső tartalékok feltárása, hasznosítása, tehát a szerve­zés területén. Itt ugyanis kü­lönösebb anyagi ráfordítás nélkül, csupán több figyelem­mel, kezdeményezőkészséggel, az átállások nehézségét is vál­laló vezetői döntésekkel csök­kenteni lehet a munkaerő-fe­szültséget, a veszteségidőt és hasznosabbá, értékesebbé le­het tenni a kollektívák mun­káját, szervezeti, emberi okait, és ja­vaslatokat készítsenek kikü­szöbölésükre. Ez viszont köte­lező érvényűvé akkor válik, ha a döntési posztokon állók azzá minősítik, végrehajtását elrendelik, és a kijelölt határ­idő után szigorúan ellenőrzik. Igen ám, de a javaslatok né­ha olyan egyének, érdekeit sértik, akik hatáskörüket, jog­körüket felhasználva igyekez­nek megakadályozni gyakor­lati megvalósítását. A jól idő­zített érvek és ellenérvek káoszában sokszor látszatmeg­oldást eredményező kompro­misszum születik. S ha a hely­zet már tarthatatlan, akkor megjelennek a külföldi szak­emberek, akik a vállalat bel­ső , függőségi és erőviszonyait nem ismerve, a tekintélyelvet félretéve, ha kell belenyúlnak a megváltoztathatatlannak hitt darázsfészekbe is. A belső em­berek pedig azt veszik észre, hogy a több éves hiábavaló küszködés után mindaz, amit korábban kezdeményeztek, néhány hónap alatt valósággá válik. Ezek után nem lehet cso­dálkozni azon, hogy az élelmi­szeripar tizennégy ágazatában az elmúlt két évben az üzem- és munkaszervezéssel foglal­­kozók 52 százaléka kicserélő­dött. Ez a nagyfokú fluktuáció jelzi: a követelményekkel el­lentétben nincs kellő rangja, szerepe, megbecsülése ennek a munkakörnek. A két rossz kö­zül a jobb megoldás, ha a szervező a sorozatos kudarcok után saját vállalatánál vagy­ máshol gazdasági pozícióba kerül. Ebben az esetben lehe­tősége nyílik ezirányú adottsá­gait saját munkaterületén ér­vényesíteni vagy a szervezési feladatokat támogatni. Ennél sokkal veszélyesebb az a gya­korlat, amikor a vállalatveze­tés papírforma szerint nellesí­­ti kötelességét, de olyan em­berekre bízza a szervezést, akiket máshol már nem tu­dott foglalkozatni. Az így ki­nevezett munkatársak helyze­tükből adódóan nem partne­rei, hanem kiszolgálói lesznek a vezetői döntéseknek. DARÁZSFÉSZEK A vezetői magatartás mi­lyensége kulcskérdésként sze­repelt a találkozón. A részt­vevők, elsősorban a főállású szervezők elmondták: a jó öt­letek, típustervek önmaguk­ban mit sem érnek, ha nem párosulnak vezetői­­ntézkedé­­sekkel. A szervezőknek, az ergonómiai szakembereknek csak arra van lehetőségük, hogy feltárják a fejlődést aka­dályozó tényezők technikái. A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1674 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái! Jogi tanácsadás! Hétfőn 14—16 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.30 Építkezők tanácsadója: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.31" Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30 5 ELSZIGETELTEN A jelenlegi helyzetet elemez­ve a munkabizottság tagjai felhívták a figyelmet a szak­emberképzés és az információ­áramlás hiányosságaira is. Megítélésük szerint az elmúlt időszakban az oktatásban, a különböző tanfolyamokon sok­kal nagyobb súlyt fektettek az elméletre, mint a helyi sajá­tosságokat szem előtt tartó gyakorlati módszerek ismerte­tésére. Részben ennek követ­keztében a szervezési csopor­tok egymástól elszigetelten működnek, holott jó néhány területen — mint például az anyagmozgatás, a karbantar­tás, a szállítás, a számítógépes termelésirányítás, a zajárta­­lom — azonos kérdésekre ke­resik a választ. Ezért is tartották naiztás­­nak a 12—14 fős csoport meg­alakítását, amelynek tagjai — véleményük szerint — az u­tol­­só előtti órákban még helyes irányba terelhetik a szétapró­zott kezdeményezéseket és segítséget adhatnak az egész iparágat érintő szervezési-fej­lesztési döntések előkészítésé­nél. Céljuk továbbá, hogy a kéthavonta megrendezésre ke­rülő találkozókon — lehetőség szerint mindig más vállalatnál — megismerjék egymás gond­jait, sikereit, ötleteket adjanak és kapjanak, s amit jónak tar­tanak, azt a saját körny­eze­­tükkel is igyekezzenek elfo­gadtatni. Ezek után önkéntelenül adódik a gonoszkodó kérdés: vajon az újonnan alakul­ bi­zottság a kezdeti lelkesedés után beáll-e az ülésezők sorá­ba, vagy a gazdasági körülmé­nyek kényszerítő erejére tá­maszkodva ki tud lépni a bel­terjesség keretéből és a tudo­mányoskodás helyett a min­dennapok gyakorlatán tud ér­demben változtatni? A biztató előjelek — a pro­tokolláris szempontok mellő­zése, a közösen kialakított, a változásokhoz rugalmasan al­kalmazkodó tematika az őszinte érdeklődés, a kölcsö­nös segíteni akarás­­ alapján az utóbbi variációnak jók az esélyei. Feltéve, ha a vállalat­­vezetők is így akarják. László Ágnes

Next