Magyar Nemzet, 1980. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
1 3lólj fel a jövő évezrednek Egy történeti tárgyú tanulmány állapította meg nemrég, hogy míg az ötvenes években a szépirodalom nyelvén fejeztük ki magunkat és világunkat, a hatvanos évek „ábécé”-je a filozófia, a hetvenes évtizedé pedig a gazdaság volt. A tanulmányt szerző történész inkább jelzésnek, mint beható jellemzésnek szánta megállapítását, amely mégis találó. Az ilyen karakterisztikumok azonban csak egy bizonyos időszak letelte után derülnek ki, noha már közben is sok mindent tudunk, vagy legalábbis sejtünk például valamely évtized „védjegyeiről. A tendenciák még nem jelentenek tartalmat, és még azt is hozzátehetnénk, hogy nem is oly könnyű eldönteni, mikor is zárul le egy évtized. A naptár nem mindig pontos útmutató. Éppen nem csoda hát, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökségi közoktatási bizottsága a távlati műveltség tartalmát jellemezve kifejezetten óvatosan fogalmaz. Állásfoglalását a Kossuth Kiadó gondozásában, most napvilágot látott kötet tartalmazza nyolc egyéb tanulmánnyal egyetemben. Nem arról beszél, hogy milyen lesz az általános műveltség az országban, de igazából még arról sem, hogy milyennek kell lennie. Inkább a lehetőségeket rögzíti, azokat a „trendeket”, amelyek ugyan (az eddigi fejlődés, a mai eredmények és problémák vizsgáztatása alapján) szükségszerűek, ám tudnivaló, a szükségszerűség még nem jelent automatizmust. Mind oktatási rendszerünk, mind a társadalom immár nem jelentéktelen része ráébredt arra, hogy az anyanyelvet valóban megtanítani — pontosabban: megtanulni — halaszthatatlan feladat, mert különben egyszerűen nem fogunk tudni érintkezni és szót érteni egymással, de az már más kérdés, hogy mire jutunk e téren az évtized végére. Lehet, hogy többre, mint akár a legoptimistább szakemberek elképzelik, lehet azonban, hogy különböző váratlan nehézségeink támadnak majd és miattuk a kívánatosnál is kevesebbre. A lényeges viszont mégis az, amit mind a bizottsági állásfoglalás, mind Szépe György a kötetben szereplő tanulmányban (A nyelvi és kommunikációs nevelés fejlesztése) lerögzít, hogy tudniillik már az óvodában kell kezdeni a nyelv elsajátítását, de a kifejezőképesség fejlesztését nem lehet abbahagyni az iskola elvégzése után sem. „A tudományos nyelvészet bizonyos alapvető ismeretének, elemeinek megtanítása nélkül — figyelmeztet Szépe György — nem lehet megvalósítani magasabb szinten a tudatos nyelvhasználatot.” Nem azt követeli, hogy „álljunk rá a témára”, sőt jelzi azt is, hogy ha más „területek ’,’-ről vonnának el szellemi kapacitást, akkor sem biztos, hogy meggyorsíthatnánk a tudatos nyelvhasználat (kanyargós) folyamatát. A távlati műveltségképhez, annak megközelítéséhez hozzátartozik azonban, hogy a szakember elmondja azt a különben immár nemzetközi fórumokon is ,,szentesítődött” észrevételét: közüggyé kell válnia a grammatikának (és mindannak, ami ebbe „belefér”), ha azt akarjuk, hogy az anyanyelv is közügy legyen. Lehet, hogy éppen a kommunikáció lesz a nyolcvanas évek „vezérszava”? Ilyesfajta jóslatokba — utaltunk már erre — kár bocsátkozni. De talán nem egészen véletlen, hogy például Nádori László — aki kitűnő tanulmányban jelzi a hagyományos értelemben vett „testnevelés”-nél többet jelentő „szomatikus nevelés” holnapi lehetőségeit és feladatait — többek között arra mutat rá, hogy a mozgáskultúra szorosan összefügg a nyelvi — ha úgy tetszik, kommunikációs — neveléssel. A tág értelmezésű grammatika ugyanis arra tanítja — taníttatja — meg a kisgyereket is, hogy mit üzenünk egymásnak én, te és ő, mozdulatainkkal is. A mozgás fejlődésével nemcsak esztétikai öröm jár — járhat — együtt, hanem szellemi szabatosság is. Nádori nem tartja elégségesnek, hogy 15—16 éves fiuk és leányok erőnlétét sok mozgásos testnevelésiórákkal, vagy akár tanórán kívüli sportalkalmak kínálatával növeljük „Nemcsak futásról, hosszan tartó futóedzésekről van szó, hanem elsősorban óratervezési és metodikai, szervezési kérdésekről. Mindez pedig összefügg az egyéni, a képességek szerinti fejlesztés elvének érvényesülésével is.” A legfiatalabb nemzedék egy részének gyenge fizikai adottságai is kikényszerítik, hogy korszerűen értelmezzük az igényeknek, és fogalmaknak azt a birodalmát, ami a szocialista műveltség. Hogy milyenek lesznek a magyar kamaszok 1989- ben? Majd elválik. Ami bizonyos, az az, hogy nemcsak az iskolai testnevelésnek és nem is csak a sportéletnek, hanem az egész — komplex — közművelődésnek kell fejlődnie, ha azt akarjuk, tíz év múlva, az akkori tizenévesek testileg és szellemileg (ez a kettő szervesebben kapcsolódik egymáshoz, mint azt akárcsak tegnap is gondoltuk!) egészségesek legyenek. Műveltségkép az ezredfordulón. Ez a címe annak a kötetnek, amelyben a már idézett Állásfoglalás és a hivatkozott írások napvilágot láttak. A kötet azonban nem jóslások gyűjteménye, hanem program. Program a ma iskolája, ismeretterjesztése és kutatói számára- S e program lényegét — Szubjektív előszavában — Szentágothai János foglalja össze. Szerinte az egyoldalúság — és a régi beidegzésekben való megnyugvás — túlhaladott álláspont, hiszen „a jövő évezred máris ajtónkon kopogtató, hatalmas kihívásának csak újszerű megközelítéssel és megoldásokkal tudunk megfelelni.” Antal Gábor « (_ r^ £ ' ■ . lWa/1T ______________________________________________ | A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA® Moszkvában megkezdődtek Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt tárgyalásai A külpolitikai helyzet A SZOVJET FŐVÁROSBA érkezett Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter. Mint a Pravda megjegyezte, abban a reményben üdvözlik Moszkvában a két magas rangú politikust, hogy a látogatásuk hozzájárul a két ország kapcsolatainak a további fejlődéséhez, s ilyen módon a javára válik mindkét népnek, valamint az európai béke és enyhülés ügyének. A tárgyalások megkezdése előtt szovjet részről hangsúlyozták, hogy Schmidt és Genscher személyében olyan állam vezetői lesznek a vendégei Moszkvának, amely vitathatatlanul vezető szerepet játszik Nyugat- Európában , mind a politikában, mind a gazdaságban és katonai tekintetben. Emellett viszont azt is kifejtették, hogy nem helyeslik a NATO fegyverkezési programjának nyújtott nyugatnémet támogatást, valamint a bonni kancellár személyes szerepét a rakétatelepítési terv elfogadásában. A nyugatnémet lapok pártállásuktól függően írnak a moszkvai párbeszéd lehetséges kérdéseiről, de abban valamennyien egyetértenek, hogy rendkívül fontos eseményről van szó. Első helyen a nemzetközi kérdésekkel, illetve az ezekkel összefüggő álláspontokkal — adott esetben véleménykülönbségekkel — foglalkoznak, de egybehangzóan kiemelik a kétoldalú, ezen belül is a gazdasági kapcsolatok jelentőségét A bonni kormányhoz közel álló General-Anzeiger hangsúlyozza: a nyugatnémet politikusok rendkívül konstruktív tárgyalásokra számítanak. A lap hangoztatja, hogy bár nem várható a megbeszélésektől az alapvető nézetkülönbségeknek a megszüntetése, de mindkét félnek eltökélt szándéka egymás nézeteinek a jobb megismerése, a nemzetközi helyzetről alkotott értékítéletek közelítése. A Frankfurter Rundschau idézi az utazással kapcsolatban elhangzott legutóbbi bonni nyilatkozatokat, kiemelve, hogy a tárgyalások a kormánykoalíció álláspontja szerint a Kelet és Nyugat békéjének a biztosítását szolgálják. A Süddeutsche Zeitung tudni véli, hogy Schmidt és Genscher Moszkvában az „eurorakéták” telepítésének a kérdését is szóba hozza majd. A Die Welt viszont a megbeszélésekről mint „az idegek játékáról” ír. Elkerülve azt, hogy eleve eredménytelennek minősítse a látogatást a tárgyalásokat követően „a nyereség, illetve a veszteség elszámolására” szólít fel, óvatos hangnemben fogalmaz az angol sajtó a hétfőn kezdődött szovjet—nyugatnémet véleménycseréről. A brit lapok hangsúlyozzák, hogy Schmidt feltételezhetően a nyugati országok velencei találkozóján kidolgozott álláspontot képviseli majd. A cikkekből mindemellett kitűnik, hogy Londonban attól tartanak: a politikai kérdések háttérbe szorulnak a gazdasági témákkal szemben Minden újság biztosra veszi, hogy a kancellár hosszú távú kétoldalú gazdasági szerződésről tárgyal majd a vendéglátóival. A Daily Telegraph úgy véli, hogy Schmidt útjának „egyetlen érzékellhető eredménye egy gazdasági megállapodás lesz”. A Financial Times hozzáteszi, hogy ez „kiváltja a nyugati országok aggodalmát”. Tokióban is figyelemmel kísérik az eseményeket annak ellenére, hogy mint azt az MTI tudósítójának kijelentették, ilyen esetekben általában tartózkodnak a hivatalos és a nem hivatalos véleménynyilvánítástól. Ezért nem foglaltak állást Brezsnyev és Giscard d'Estaing varsói találkozóját illetően sem. Mindazonáltal a távol-keleti szigetország hasznosnak tart valamennyi olyan véleménycserét, amely egyengetheti a nemzetközi feszültségek enyhítésének, ezen belül az afganisztáni kérdés rendezésének az útját A tokiói politikai körökben érdeklődést keltett a japán gazdasági élet vezető lapjának, a Nihon Keizai Simbunnak a szerkesztőségi cikke, amely megállapítja: a nyugatnémet kormányfő utazásának és tárgyalásainak a ténye már akkor is fontos szerepet játszhat a Szovjetunió irányában folytatott nyugati diplomácia felélénkítésében, ha, azonnal nem is jár kézzelfogható eredménnyel ^QYEÜCöjv^X | Ut w|C :sc I Eszmecsere a Kremlben Bonnból jelenti az MTI. A szovjet vezetők meghívására hétfőn kétnapos látogatásra Moszkvába érkezett Helmut Schmidt, az NSZK szövetségi kancellárja és Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter. Kíséretükben vannak: Günther van Well külügyminisztériumi államtitkár, Klaus Bölling kormányszóvivő, Berndt von Staden és Horst Schulmann, a kancellári hivatal osztályvezetői, valamint több szakértő. A szovjet fővárosban csatlakozik a delegációhoz Hans-Georg Vieck, az NSZK moszkvai nagykövete. A vnukovói repülőtéren a vendégeket Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin miniszterelnök, Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyiségek fogadták. Hétfőn Bonnban megerősítették: a látogatás befejeztével Genscher külügyminiszter szerdán Washingtonba repül, hogy „első kézből” tájékoztassa Carter amerikai elnököt a moszkvai tárgyalásokról. A többi NATO-partner tájékoztatása állítólag van Well államtitkár feladata lesz. Mint azt az MTI jelenti, Moszkvában hétfőn megkezdődtek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások. A megbeszéléseken szovjet részről Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke vesz részt A nyugatnémet felet Helmut Schmidt, a Német Szövetségi Köztársaság kancellárja és Hans-Dietrich Genscher alkancellár, külügyminiszter képviseli. A tárgyalásokon nyílt és elmélyült eszmecserét folytattak a jelenlegi nemzetközi helyzet kulcsfontosságú kérdéseiről, valamint a Szovjetunió és az NSZK kétoldalú kapcsolatairól. Leonyid Brezsnyev a tárgyalások során felhívta a figyelmet a nemzetközi béke és biztonság szavatolására, az enyhülésnek, mint a nyolcvanas évtized nemzetközi élete fő tendenciájának megőrzésére irányuló szovjet külpolitika következetességére. Síkraszállt az európai biztonsági és együtt működési értekezlettel megkezdődött folyamat töretlen folytatásáért, valamint a konferencia záródokumentumát aláíró államok között bizalom és kölcsönös megértés erősítését szolgáló további lépésekért. Szólt a katonai enyhüléssel és leszereléssel kapcsolatos konferencia összehívásának kérdéseiről, megállapítva, hogy egy ilyen tanácskozás fontos szakasz kezdetét jelenthetné az európai béke megszilárdításában. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokról szólva megerősítette, hogy a Szovjetunió szilárdan törekszik egy olyan rendezés megvalósítására, amely megfelel mindkét fél biztonsága tiszteletben tartása elvének. A szovjet fél kifejezte azt a készségét, hogy minden tőle telhetőt megtesz a bécsi tárgyalások aktívabbá és konstruktívabbá tétele érdekében. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a bizonyos nyugati körökben az afganisztáni eseményekről kialakult kép nem a tényeken, hanem a tényekkel kapcsolatos előítéleteken alapul. A körülmények úgy alakultak, hogy a Szovjetunió nem mondhatott le a szomszédos baráti ország megsegítéséről egy olyan pillanatban, amikor araiak függetlensége veszélybe került. Brezsnyev síkraszállt azért, hogy az Afganisztánnal kapcsolatos problémákat az afganisztáni kormány erre vonatkozó javaslataival összhangban politikai úton rendezzék. E politikai rendezés keretében megoldódhat a szovjet csapatok Afganisztánból történő kivonásának kérdése is. Schmidt kancellár a megbeszélések során kifejtette, hogy az NSZK kormánya elejét szeretné venni a nemzetközi feszültség kiszélesedésének, s annak, hogy ez a feszültség újabb térségekre terjedjen ki. Hangsúlyozta, hogy az NSZK kormánya továbbra is fontos céljának tekinti az enyhülés politikai folytatását, és síkraszállt a Nyugat és Kelet közötti együttműködés kereteit kiszélesítő kapcsolatok megőrzéséért, a párbeszéd folytatásáért. Schmidt hangot adott kormánya azon szándékának, hogy elősegítse az előrehaladást a leszerelési folyamatban. Az NSZK — mondotta — érdekelt a SALT—2 szerződés ratifikálásában, valamint, a bécsi tárgyalások sikerének biztosításában. A felek kifejtették elképzeléseiket a világ különböző térségeiben kialakult helyzettel kapcsolatban. Mindkét részről megerősítették, hogy folytatni kívánják a különböző területeken megkezdett együttműködést, hűek kívánnak maradni az 1970-ben aláírt moszkvai szerződéshez, az 1978-ban aláírt közös nyilatkozatukhoz, gazdasági megállapodásaikhoz és más területekre vonatkozó szerződéseikhez. A szovjet—nyugatnémet tárgyalások ma folytatódnak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa hétfőn este a Kremlben vacsorát adott Helmut Schmidt nyugatnémet szövetségi kancellár és kísérete tiszteletére. A vacsorán nyugatnémet részről jelen volt Helmut Schmidt, Hans-Dietrich Genscher, valamint a küldöttség tagjai, szovjet részről pedig Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának , elnöke, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagjai és póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a Minisztertanács elnökének helyettesei, a Minisztertanács tagjai, s más hivatalos személyiségek. A vacsorán Leonyid Brezsnyev és Helmut Schmidt pofiár köszöntőt mondott. A SZKP főtitkárának pohárköszöntője — Tisztelt szövetségi kancellár úr! — Tisztelt szövetségi miniszter úr! — Elvtársak! — Ez az újabb találkozónk, kancellár úr, nagyon időszerű volt. Elég sok olyan kérdés gyülemlett fel, amelyet meg kell önnel vitatnunk. Ma megkezdtük ezt a munkát — Minden bizonnyal senkit nem lep meg, hogy önnel együtt figyelmünket nagymértékben a nemzetközi kérdésekre fordítjuk. A világban bonyolult a helyzet. — Nyugtalanság jelei érkeznek a világ hol egyik, hol másik térségéből. Igaz, a széles körűkonfliktusok veszélyét sikerült elhárítani, de a robbanóanyag továbbra is megmarad, sőt egyes helyeken a mennyisége tovább növekszik. Természetesen nem állíthatjuk, hogy nézeteink minden kérdésben megegyeznek. A legfontosabb dologban azonban egységesek vagyunk, nevezetesen abban: nem engedhetjük meg, hogy az enyhülési politikát kár érje. Az utóbbi tíz évben fontos tapasztalatokra tettünk szert a konfliktushelyzetek rendezésében, a viták és nézeteltérések kiküszöbölésében. Sikerült jelentős mértékben túljutnunk a nemzetközi kapcsolatokban a hidegháború miatt bekövetkezett kisikláson. Ezen az úton emlékezetes szakaszt jelentett a Helsinkiben megtartott európai biztonsági értekezlet. A világ és különösen Európa lakosai szabadabban kezdtek lélegezni. Úgy érezték, hogy házaik küszöbén már nem leselkedik a háború réme. És mégis vannak olyan befolyásos erők, amelyeknek nincs ínyére az események ilyen irányú fejlődése, amelyeknek nem felel meg az enyhülés. Ezeknek az erőknek a válságok szításához, a fegy- verkezési hajszához fűződik érdeke. Nagy erő áll azonban velük szemben: a népek béketörekvése. Ez a törekvés állandó és mindenkinek számolnia kell vele. —Tekintettel a fegyverkezési hajsza szítására irányuló újabb és újabb kísérletekre, azzal a határozott felhívással fordulunk a Nyugathoz, hogy állítsa le, tegye félre a különböző jellegű „pótfegyverkezési” programokat, mondjon le az újabb fegyverfajták és fegyverrendszerek — legyenek azok rakéta-, neutron-, vegyi vagy bármilyen más fegyverek — előállításáról. — A megoldásra váró kérdések közé tartozik a középhatótávolságú fegyverek kérdése is. Ezekről holnap fogunk tárgyalni. Szeretném kifejezni reményemet, hogy párbeszédünk eredményes lesz. A realista politikában nem fordulhat elő kiúttalan helyzet, kivéve persze ha mesterségesen hozzák azt létre. — Szövetségi kancellár úr! — A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatai már hosszú ideje