Magyar Nemzet, 1980. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-18 / 245. szám
% Kádár János üdvözlő távirata Kim Ir Szenhez Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, táviratban üdvözölte Kim Ir Szont, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtitkárává történt újraválasztása alkalmából. Rónai Rudolf kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Rónai Rudolfnak, a Kulturális Kapcsolatok Intézete volt elnökének több évtizedes munkásmozgalmi tevékenysége, valamint az állami intézményekben és a Magyar Népköztársaság diplomáciai szolgálatában kifejtett munkássága elismeréseként, nyugállományba vonulása alkalmából, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át. Jelen volt Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője. Idegenforgalmi egyezmény Ausztriával Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter, az Országos Idegenforgalmi Tanács elnöke és Josef Staribacher osztrák kereskedelmi és iparügyi miniszter pénteken a bécsi Hofburgban aláírta a két ország idegenforgalmi együttműködési egyezményét. Az ünnepélyes aláíráson ott volt Czeglédi József, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára és Randó Jenő bécsi nagykövetünk. • A pénteken aláírt együttműködési egyezmény intézkedik a kölcsönös idegenforgalmi kapcsolatok bővítéséről, az együttműködés fejlesztéséről harmadik piacokon, a határátlépési eljárás további kölcsönös könnyítéséről, a közlekedési lehetőségek és a feltételek javításáról. Kiterjed továbbá az idegenforgalmi területi tervezési együttműködésre, a környezet- és természetvédelmi együttműködésre, a tájékoztató- és propagandaanyagok cseréjére, újságírók, reklámszakemberek utazására, idegenforgalmi szakemberek tapasztalatcseréjére, létesítmények építésével foglalkozó magyar és osztrák vállalatok együttműködésének támogatására. Ösztönzi az idegenforgalmi propagandát folytató képviseletek kölcsönös létesítését, és az egyezmény végrehajtásának elősegítésére idegenforgalmi vegyes bizottságot hoz létre. A közgazdaságtudományi egyetem rekonstrukciója Építkezéssel kezdődik a közgazdaságtudományi egyetem épületeinek rekonstrukciója. Dobrovits Iván rektorhelyettes elmondta, több szintes létesítménnyel egészítik ki a Kinizsi és a Zsil utca közötti épülettömböt, amelyet a Budapesti Műszaki Egyetem adott át azért, hogy lehetővé tegyék a Dimitrov téri, központi épület rekonstrukcióját. Az U-alakú épületnek a Közraktár utcára nyíló udvarán hamarosan fel is vonulnak az építők — lengyel szakemberek — s mintegy ötezer négyzetméternyi területen 150 000 kötet elhelyezésére alkalmas könyvtárat létesítenek. A központi épület rekonstrukciója 1982 végén vagy 1983 elején kezdődik, s előreláthatóan öt-hat évig tart. URBENVITA '80 Az Építőipari Tudományos Egyesület október 21—23. között Urbenvita 80 címmel rendezi meg a második környezetvédelmi konferenciát — erről tájékoztatta a sajtó, képviselőit pénteken a Techika Házában Jancsó Gábor, az ÉTK környezetvédelmi bizottságának vezetője. A háromnapos tanácskozáson elsősorban a települések környezetvédelmének gyakorlati feladataival foglalkoznak. Alapvető emberi érdek a híradások objektivitása Aczél György beszéde a Magyar Távirati Iroda megalapításának centenáriumi ünnepségén A Magyar Távirati Iroda megalapításának 100. évfordulója alkalmából pénteken centenáriumi ünnepséget tartottak Budapesten, a Magyar Néphadsereg művelődési házában. A megjelent állami, társadalmi, politikai személyiségek sorában ott volt és az elnökségben foglalt helyet Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, Bajnok Zsolt államtitkár a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Részt vettek az ünnepségen az európai hírügynökségek szövetségének (ALLIANCE) és a nemzetközi sajtó és távközlési tanácsnak (IPTC) vezetői, továbbá a szocialista országokban és más államokban működő, összesen harmincnégy hír-, sajtó- és fotóügynökség vezető képviselői. Jelen voltak a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezetői, a hazai újságírótársadalom — a nyomtatott sajtó, a televízió, a rádió — vezető munkatársai. Lakatos Ernő, az MTI vezérigazgatója üdvözölte a megjelenteket. Megnyitó beszédében egyebek között arról szólt, hogy a Magyar Távirati Iroda működése száz esztendejének utóbbi három és fél évtizede hazánkban a szocialista hírszolgáltatás megteremtését, tartalmi és technikai munkájának szüntelen fejlesztését fémjelzi. Aczél György a kormány nevében üdvözölte a száz esztendős Magyar Távirati Irodát, amelynek munkatársai — mint mondta — a történelem különböző korszakaiban és azok lehetőségein belül, három emberöltő óta azon munkálkodnak, hogy a magyar közvélemény megtudja, mi történik az országban és a világban. Különösen az utóbbi évtizedekben, rendkívül sokat tett az MTI azért — hangsúlyozta —, hogy népünk nemzetközi látóköre kiszélesedjen, megismerje a hazai és a világban végbemenő változások tényeit. Az MTI három betűje mögött ezernél több újságíró, fotóriporter, műszaki és más szakember szerényen és többnyire névtelenül, mégis egyes szám első személyi felelősséggel, többes szám első személyi azonosulással végzett, értékes munkája húzódik meg. Ha — képletesen szólva — száz esztendő fölmérhetetlen sok távirati szalagját, papírtekercsét, gyorskiadványait, gyorsjelentéseit egybegyúrná valaki, abból egyfajta magyar történelem kerekedne ki. Az emberi jogokkal összefüggésben Aczél György hangsúlyozta: „Minden erőnkkel a béke, a biztonság mellett vagyunk. Ha sorrendben ezt az emberi jogot, a biztonság jogát az első helyre tesszük, mint az élet, az építés alapvető feltételét, akkor ezt nem más jogok rovására tesszük. Ellenkezőleg. Mi az eszmék szabad áramlásának hívei vagyunk. De nem tekintjük eszmének a háborús uszítást, a fajgyűlöletet, a sovinizmust és más torzszüleményeket." Ezután arról szólt: támogatjuk a tájékoztatás aránytalanságai megszüntetésének, egy új, igazságos információs világrend megteremtésének követelését. Hirdetjük és gyakoroljuk is — a szocializmus természetéből, fő irányából következően —, hogy meg kell szüntetni a politikai beavatottság monopóliumát. A sajtó szempontjából, feladatként, ez a bonyolult folyamatok érthető, de nem leegyszerűsítő sokoldalú ismertetését, a lényeges történések és összefüggések kiemelését jelenti, ellentétben a csak szenzációkra orientált tájékoztatással. Reális, hiteles tájékoztatásra van szükség. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután arról szólt, hogy a hírszolgálatokkal szemben is követelmény — és alapvető emberi érdek — a híradások objektivitása, az események, a megnyilatkozások megbízható tükrözése. A népek közötti bizalom növeléséhez — Helsinki szellemében — ezzel járulhat hozzá leginkább a tömegkommunikáció. Csak a bizalom erősödésével juthatunk el addig, hogy egy napon a legnagyobb szenzációként közöljék a világ minden részéből a távirati irodák: ma sehol nincs háború, nincs terrorizmus, nincs vérontás, nincs elnyomás, hanem egyetemes béke, nyugalom van. Ezért a célért mélységes felelősséggel, szocialista elkötelezetséggel kell munkálkodniuk a magyar újságíróknak is, köztük az MTTA munkatársainak — mondta befejezésül Aczél György, s a fennállásának 100. évfordulóját ünneplő magyar hírügynökség minden dolgozójának további jó eredményeket, ösztönző sikereket kívánt. Ezután Cari Sandelin, az FNA finn hírügynökség vezérigazgatója, az Alliance alelnöke az európai hírügynökségek szövetsége nevében köszöntötte a jubiláló magyar hírügynökség dolgozóit, majd a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és az egész magyar újságíró-társadalomnak az üdvözletét, jókívánságait Pálfy József, a szövetség elnöke tolmácsolta. Az MTI centenáriumi ünnepsége a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese műsorával zárult Együttműködés a tájékoztatásban Szocialista országok hír-, sajtó- és fotóügynökségei vezetőinek tanácskozása Balatonaligán október 14— 16-a között a szocialista országok hír-, sajtó- és fotóügynökségeinek vezetői értekezletet tartottak. A küldöttségek Bulgária, Csehszlovákia, Kambodzsa, Kuba, Laosz, Lengyelország, Mongólia, az NDK, a Szovjetunió, Vietnam és Magyarország tizenhét hír-, sajtó- és fotóügynökségét képviselték. A tanácsokzáson részt vett Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője és Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Az értekezleten áttekintették az egy évvel ezelőtt Varsóban tartott vezérigazgatói konferencia óta végzett munkát és az együttműködés eredményeit. A testvérpártok központi bizottságai iránymutatásainak alapján egyeztették a szocialista hír-, sajtó- és fotóügynökségek időszerű feladatait az ideológiai harcban. Megvitatták a tájékoztató és propagandamunka hatékonyságával, fejlesztésével, mindenekelőtt a szocialista építés eredményeinek bemutatásával összefüggő tennivalókat. A tanácskozás résztvevői az UNESCO Belgrádban ülésező XXI. közgyűléséhez küldött levelükben biztosították a világszervezetet, hogy egyetértőig támogatják az előző közgyűlésén elfogadott nyilatkozatot, amely szerint a tájékoztató szerveknek hozzá kell járulniuk a béke és a nemzetközi megértés erősítéséhez, a fajgyűlöletet, a faji megkülönböztetés és a háborús uszítás elleni küzdelemhez. A szocialista országok hír-, sajtó- és fotóügynökségei küldöttségeinek vezetőit pénteken fogadta Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Az MTI megújította együttműködési szerződését a TASZSZ-szal, az APN-nel és a lengyel INTERPRESS-szel, illetve együttműködési szerződést kötött a bolgár Sofiapress-szel. Mamar Nemzet Todor Zsivkov fogadta parlamenti delegációnkat Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnöke pénteken fogadta a magyar parlamenti küldöttséget, amely Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével a bolgár nemzetgyűlés meghívására hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik Bulgáriában. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen a felek megelégedésüket fejezték ki, hogy a két ország közötti testvéri kapcsolatok sikeresen fejlődnek és az együttműködés minden területén gyümölcsözőek. A találkozón részt vett dr. Vladimir Bonev, a nemzetgyűlés elnöke és Sebestyén Jenő, hazánk szófiai nagykövete. Küldöttségünk pénteken koszorút helyezett el Dimitrov mauzóleumánál. Elutazott a csehszlovák pártmunkásküldöttség Pénteken elutazott Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, amely az MSZMP KB meghívására Vaclav Moreknek, a KB osztályvezetőjének vezetésével október 15—17. között a pártgazdálkodás irányításával kapcsolatos kérdéseket tanulmányozta hazánkban. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára fogadta a csehszlovák vendégeket. Karakas László, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője megbeszéléseket folytatott a küldöttséggel. Tímár Mátyás hazaérkezett Szófiából Pénteken hazaérkezett Szófiából a magyar delegáció, amely Tímár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének vezetésével részt vett a Nemzetközi Beruházási Bank és a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank tanácsülésén. Az NGEB tanácsülésén a magyar delegáció vezetője elnökölt. A tanácsüléseken értékelték a bankok hitelezési tevékenységét, egyeztették a jövő évi munkatervet, továbbá tárgyaltak egyes konkrét fejlesztési hitelügyletekről. A mozambiki központi bank kormányzója BudapestTM Pénteken Budapestre érkezett Sergio Vieira, a mozambiki központi bank kormányzója, miniszter, Timár Mátyásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívására. A kormányzó minisztert elkísérte Eneas Comiche, a mozambiki fejlesztési bank elnöke. Tárgyalásokat folytatnak a bankok közötti kapcsolatokról és a két országot érintő gazdasági és pénzügyi kérdésekről. Gyermek-tüdőgyógyászat Megszűnt a tbc, gyakori a légzési zavar Huszonöt évvel ezelőtt az ország egyik tuberkulózissal legerősebben fertőzött megyéjében, Zalában alakult meg az első önálló vidéki gyermektüdőgyógyászati szakrendelő. A negyedszázados évforduló alkalmából pénteken tudományos ülést tartottak Zalaegerszegen. A résztvevő 200 egészségügyi szakember a gyermek-tüdőgyógyászat eredményeit és időszerű feladatait vitatta meg. A tudomány segítségével sikerült a gyermek tbc-t megszüntetni, de mint elmondták azóta újabb egészségügyi probléma jelentkezett: ma a gyermek légzési zavarok jelentik a nagyobb gondot a szakorvosoknak. Ez a betegség évről évre jobban terjed. Ennek sokféle okozója lehet, ezért a gyógyítás módja is szelektív, a gyógykezelés időigényes, orvostól, ápolótól, betegtől egyaránt türelmet kíván. A szakrendelők vizsgálati műszerei megfelelőek és elégségesek ahhoz, hogy már csecsemő-, illetve óvodás korban kiszűrhessék a légzési zavarral küzdőket. Szabadság-híd Amikor ezek a sorok I-UIIIMM napvilágot látnak, a Szabadság-hídon már vígan zajlik a közlekedés, autóbuszok és villamosok felvették a régi keréknyomot, az utazóközönség a régi megállóhelyeket, egyszóval „békebeli” rend uralkodik a hídon, amelyet jelentős időnyereséggel újítottak fel. Már nem lepett meg senkit, hogy az együttes, amely a harmadik hídon teremtett rendet hoszszú távra, ekkora nyereséget könyvelhet el, ilyen okosan és hasznosan gazdálkodtak a szűken mért idővel. A Szabadság-híd — amely egykor Ferenc József nevét viselte — kibontakozott az építés kellékei közül, s bár vannnak még rajta kisebb feladatok, amelyekazonban a forgalmat nem zavarják, máris átadták. Átgurították a hagyományos söröshordót az útpályán s ezzel felavatták, használatba adták Budapest lakosságának, amely egy ideig nélkülözni volt kénytelen a hidat. Mióta ezek a futószalagon készülő hídfelújítások folynak, s a munkálatokról sorozatokban számolok be, egyre inkább a beavatott ember érzése kerít hatalmába, mert sok mindent megtudok a folyamatban levő munkákról, sok olyan kulisszatitkot, amelyeket aztán nem publikálok, mert vagy nem érik meg a nyomdafestéket, vagy nem tartoznak a nagy nyilvánosságra. A Szabadság-hídon lezajlott munkaütközetet figyelve — főleg az utolsó szakaszban — kialakult az a meggyőződésem, hogy a hídépítők nem egyszerűen egy roppant arányú műszaki feladatot hajtottak végre, de bizonyos esztétikai leckét is feladtak önmaguknak s ezt a leckét megoldandó, a hidat beillesztették, hozzácsiszolták a város arcához. Mert a Margit-hídnál, később a Petőfi-hidnál s most a Szabadság-hídnál figyeltem meg azokat az aprólékos tervezői fogásokat, amelyek nem csupán a hídszerkezetre fordítottak gondot, hanem a környezetre is, megújítva olyan nagy térségeket, mint például a Margit-híd esetében a Mártírok útja egészen a Széna térig, a budai hídfőben forgalommentes pihenőket alkotva. Pesten egy ■nagy kiterjedésű aluljáróhálózatot, amelyet azonban a pesti ember meglehetősen ritkán használ, inkább közlekedik a láncok fölött és a járművek kerekei között, mint az aluljáróban. A Szabadság-híd eddig minden valószínűség szerint a legbonyolultabb és a legnehezebb műszaki feladatot állította a gárda elé, annyira elöregedett s annyira talányosak voltak egyes alkatrészei, így az ellensúlyrendszer, amelyet olyan óvatosan bontottak ki, mint egy emberi testet a legjobb sebészteam, amely meglepetésekre számít. Az ellensúlycsere a nehézségek és a megfejtésre váró rejtelmek ellenére sikerült, de az építők akkor már arra gondoltak, hogy a Gellért-szálló előtt rendezni kell a közúti közlekedést. A Szabadság-híd budai hídfőjében nem olyan nagy területek vártak rendezésre, mint a Margit-hídnál s a Petőfi-hídnál, ahol a rendezés mélyen belenyúlt a lágymányosi épülettengerbe. Itt egy épületektől határolt, szűk területen kellett elvégezni azokat a kozmetikai műveleteket, amelyek szépítik a várost. Most már — a hatma-UIV.M 111(11 djk hídról szólva — beszélhetünk arról, hogy a felújításokkal mennyi nyereséget könyvelhet el a főváros lakossága, a beillesztéssel mennyivel lett ékesebb, jellegzetesen budapesti tájképünk, mennyiben szolgálták az egységes látványt e munkálatok. Bár nem vagyok építészeti szakértő, csak úgy kívülről tanulgattam meg egyet s mást, lassan megértettem, hogy egy viszonylag nem nagy méretű munka, mint a Szabadság-híd felújítása is, egy koncepció része, amely néhány év alatt rendkívül sokat lendített Budapest fejlődésén. Fővárosunk gerince vitathatatlanul a Duna, a folyam vizében tükröződik mindannak kétharmad része, amire Budapesten érdemes föltekinteni, s ami nagyjából a magyar fővárost jelenti, ezért is van rendkívüli jelentősége a hidak méltó felújításának és beillesztésének abba a látványosságba, amelyet budapesti panorámának nevezünk. Elnézegettem az építkezés alatt a terepet szokásom szerint, mert a munka részleteinek a megfigyelése sok mindenről tájékoztatja a szemlélődő embert. Megfigyeltem még a homokszórással való tisztogatás időszakában a szakmunkásokat, akik ezt a kényes és bizonyos fokig veszedelmes munkát végezték. Munkájukat olyan aggályos műgond jellemezte, mint az aranyművesekét, akik a grammok tört részéig is felelősek, míg ezek a homokszóró szerkezetet kezelő munkások a szerkezet minden hajlatát, minden görbületét olyan aprólékos figyelemmel tisztogatták meg évtizedek rászáradt festékrétegeitől, a rozsdától — modom —, mintha egy antik ékszert restaurálnának. A munkadarab gyöngéd szeretete nyilvánult meg egy öregebb munkás minden mozdulatában, őt figyeltem a legtovább —, aki dünnyögve-dudorászva kezelte a nehezen engedelmeskedő szerszámot. Nim voltam jelen, csak HUH így leírásból értesültem, hogy a híd színét mennyi kísérlet után határozták meg. Ez a mellékesnek tetsző munka volt talán a beillesztés egyik legfontosabb mozzanata, mert a tervezőknek a harmóniát kellett megkeresni a parti épületekkel, a vízzel, a többi híddal, s ez aligha lehetett könnyű feladat. Emlékszem az Erzsébethíd befejező munkálatainak a korszakára, amikor a mai színkompozíció nyilvánosságra került, mennyi ellenvetés hangzott el, hogy túl világos lesz, túlságosan kirívó és kiabáló. Ma már tudjuk, hogy a karcsú hídhoz az előkelő öltözék illik a legjobban, ez a az a szín emeli ki modernségét és szépségét. A Szabadsági híd megmaradt klasszikus vonalúvezetését pedig az a lágy zöldesszürke szolgálja a leghatásosabban, amibeöltöztetik. A teljesítmény tiszteletre méltó, ami — nem először írom le — a szervezésnek köszönhető elsősorban. A Margit-híd átépítésének a kezdeti időszakában még gyanakodva figyeltem azokat a rejtélyes-nek ható táblázatokat és grafikonokat, amelyek oly bőségesen voltak megtalálhatók a munkavezetőség különböző szálláshelyein, mint az őszi levelek a fák alatt. Korábbi tapasztalataim arra figyelmeztettek, hogy ahol ilyen bőséges a termésteleirt telerajzolt papírlapokból, ott baj lesz a munka folyamatosságával, mert a papírtenger csak arra jó, hogy hivatkozni lehet rá — késedelem esetén. A Szabadság-hídon még a beillesztés végső szakaszában sem zavart a bőséges papírtenger, megtanultam már, hogy minden szeletre szükség van, csak éppen annyi szükségeltetik, hogy mindig legyen egy fej és egy kéz, amely megtalálja a fontos lapot. Edződik és fegyelmeződik a pesti nép, kevesebb ellenállást tanúsít és ritkábban mozog a szükségszerű akadályok miatt, mint korábban. A Margit-hídon még akadtak duhaj és rosszindulatú elemek, akik belegázoltak a friss betonba, és ott hagyták a lábuk nyomát, voltak, akik tudatos kártevőként a Dunába dobáltak fontos és a másnapi munkára előkészített vasalkatrészeket. A Petőfi-hídnál inkább a hídfők készülő építményeit rongálták té meg ismeretlen teherautók, némelyik kártevése olyan ijesztő veszélyeket idézett fel, amelyektől hideglelést kapott a legedzettebb hídépítő is. A Szabadság-hídon fordult elő a legkevesebb bajkeverés,, Igaz, nagyon szem előtt van a híd, de legyünk jóhiszeműek s tételezzük fel, hogy Budapest lakossága lassan megtanulja, hogy nem érdemes azt pusztítani, ami a javát szolgálja. A Szabadsághíd rövid krónikája ezzel véget ért Baróti Géza Beillesztés ■Szombat, 1980. október 18.