Magyar Nemzet, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)

1980-11-01 / 257. szám

1,20 forint i fiiigJ111 1 IfylllfJlyl TMroya” A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA E­nergia a A mezőgazdaság, miköz­ben fogyaszt, azonközben termel is energiát, büszkél­kednek az agrárszakembe­rek m­ás joggal. A „zöld energia” ingyen van: a nö­vények, mint miniatűr ve­gyi gyárak vízből és nap­fényből állítják elő. S bár ez elenyésző hányada a ter­­mé­kelőállításhoz szükséges energiamennyiségnek, a szántóföldek, az iparszerű nagyüzemi telepek tájékán számtalan mód és lehetőség kínálkozik még a forintban kifejezhető, invesztált ener­giával való takarékosságra. Jeles szerzők — egyetemi tanárok, kutatók, gyakor­lati szakemberek — nemrég megjelent kiadványa hívja fel a figyelmet azokra az új módszerekre, melyek segít­ségével maga a termőföld is ésszerűbben hasznosítható. Területe ugyan az elmúlt húsz év alatt 380 ezer hek­tárral csökkent, megfelelő talaj­műveléssel, talajerő­­utánpótlással és tájjellegű növények termesztésével azonban elérhető, hogy az évi 2-3 százalékos terme­lésnövekedési arány az el­következendő években meg­maradjon. Akár az okszerű takar­mányfelhasználás révén is, mely eddig évente 50 mil­liárd forintba került, né­hány százalékkal csökkent­ve a feleslegest, milliókat takaríthatunk meg, akár a melléktermékek hasznosítá­sával, hiszen az egy hektá­ron megtermelt kukorica­szárban rejlő energia 1200— 1500 kilónyi gázolaj ener­giájával egyenértékű. Meg­felelő technológiák beikta­tásával tehát fűtésre kivá­lóan alkalmas. A gabonafé­lék, a takarmányok szárítá­sa ugyancsak energiaigé­nyes, keresni kell tehát a tartósítás olcsóbb formáit, melyek egyikével például­­elérhető, hogy a nedvesen tárolt kukorica mázsánkénti 26 forintnyi költsége 14-re redukálódjék. Az új típusú állattartó telepek beruházási költsége is csökkenthető 30 százalékkal, s a megfelelő típustervet alkalmazva az üzemelés is olcsóbb így vagy 25 százalékkal. Legdrágább importtakarmányunkkal, a szójadarával való okos gaz­dálkodásra az AGROKOMP­­LEX rendszer nyújt példát: ez évben, terméskiesés nél­kül csökkentette az adagot, s vele 55 millió forint érté­ket „mentett” meg. A szal­ma, a leveles cukorrépafej szintén nem mellékes mel­léktermékek, táplálóértékük jelentős, felhasználásukkal a takarmánytermő területek jobb kihasználását segíthe­tik elő. Hogy a „szerfás” istállót, a kisebb vonóerőt igénylő talajművelést, vagy a cse­­pegtetős öntözést korábban is ismerték a gazdák? Bizo­nyára, de ha az energiata­karékos technológiák­­széles skálájából akár csak húszat számítunk át tételenként­, kiviláglik, hogy ezek össze­sen 5 milliárd forintnyi megtakarítást jelenthetnek népgazdaságunknak. Ami nem csekélység. Bedő Ildikó BButusepsi mecénásti Sokszor írtunk már arról, hogy a fiatalok körében mi­csoda hatalmas — eleddig kihasználatlan, vagy kevés­bé igénybe vett — szellemi energia, tőke rejlik. Megle­het, egyiküknél-másikuknál még hiányzik az életbölcse­let, egy hosszú-hosszú pá­lyafutás megannyi tapaszta­lata — de friss szemmel, különböző (vélt és valós) ártalmaktól mentesen ezer­nyi szikrája pattan ki fe­jükből az újításnak, a job­bításnak. Ezt a hajlamot, ezt a kész­séget a célszerű változtatá­sokra idejekorán fölismer­ték az illetékesek is. Szám­talan formában nyílik lehe­tőség a fiatalok szellemi energiájának, tőkéjének ka­matoztatására, kihasználá­sára.­ Az egyetemeken, a fő­iskolákon a tudományos diákkörök teremtik meg a kiaknázás szervezeti for­máit, és mód nyílik arra is, hogy a tanszéki alkalma­zott, szerződéses és más ku­tatásokban is igénybe ve­gyék a hallgatók addig meg­szerzett ismereteire alapuló ötleteket, elképzeléseket. Hiszen ahogy az egyetemis­ták, a főiskolások szemesz­terről szemeszterre halad­nak előre a tananyag elsajá­tításában, úgy halmozódik föl az ismeretük, s bizonyos feladatok megoldására úgy válnak mind alkalmasabbá. Érdeke ez a népgazdaság­nak és érdeke a hallgatók­nak is: már az elméleti meg­alapozás idején kezd szoro­sabbá válni a kapcsolatuk a gyakorlattal. A fiatalok szabad szelle­mi kapacitásának lekötését szolgálhatják a munkahe­lyeken a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsai, s a más hasonló testületek. A leglátványosabb azonban va­lamennyi fórum közül az Alkotó Ifjúság-pályázat, amely az elmúlt esztendők során mind hatékonyabban járult hozzá a népgazdasági feladatok teljesítéséhez. Kü­lönböző számítások szerint a benyújtott (és hasznosításra elfogadott, majd bevezetett) pályamunkák több millió fo­rint hasznot hajtottak a gazdálkodó egységeknek, népgazdaságunknak , a társadalomnak. Csakhogy a kép nem volt ilyen rózsás: sok helyen voltak kerékkötői is a jó öt­letek érvényesülésének. Úgy tetszik azonban, hogy e vég­ső állomás elől is elgördül­tek az akadályok: a közel­múltban az Állami­ Fejlesz­tési Bank vezérigazgatója, Havas Péter és a KISZ köz­ponti bizottságának titkára, Juhász András aláírta az Alkotó Ifjúság Egyesülés társulási szerződését. A több millió forintos alaptőkével rendelkező egyesülés célja és feladata az, hogy előse­gítse az Alkotó Ifjúság­ pá­lyázatokra benyújtott alko­tások hasznosítását, előmoz­dítva a vállalatoknál a pá­lyamunkák gyakorlati be­vezetését, kapcsolatot tart­son a pályázattal foglalkozó állami és társadalmi szerve­zetekkel, rendszeres piacku­tatást végezzen, s ha kell, a vállalatoknak anyagi támo­gatást is nyújtson az ifjú alkotók, újítók hasznosítha­tó javaslatainak valóra vál­tásához. Gyulay Zoltán Amerikai flottamozdu­latok a Perzsa-öböl térségében Újabb találgatások Teheránban a túszok sorsáról A külpolitikai helyzet­ ­ VÁLTOZATOS a nemzetközi körkép: a távirati irodák • nagy figyelmet szentelnek a szovjet—lengyel csúcstalálko­zónak, részletesen foglalkoznak az amerikai elnökválasztási küzdelem hajrájával, továbbra is érdeklődéssel követik — ez utóbbival szoros összefüggésben — a teheráni fejleményeket, Nyugat-Európában pedig a bonni kormányalakítási tárgyalá­sokat értékelik. Nemcsak a szocialista országok sajtója számolt be a csü­törtöki szovjet—lengyel csúcstalálkozóról, hanem több nyugati hírügynökség is. A fogadtatásból, a kommüniké tálalásából igyekeztek következtetéseiket levonni, s szinte mindegyik táv­irati iroda aláhúzta annak a fontosságát, hogy a megbeszélések eredményesen záródtak. Több szemleíró — a csúcstalálkozó nyomán — úgy látja, szovjet részről bíznak abban, hogy Len­gyelország sikeresen megoldja feladatait. A moszkvai Novoje Vrém­ja legfrissebb száma a madridi értekezlethez kapcsolódva arról ír, hogy földrészünk a találko­zótól nem a konfrontációt, hanem az enyhülés ügyének az elő­mozdítását várja. A cikkíró hangsúlyozza, ma nagyobb szükség van a katonai enyhülés terén teendő konkrét lépésekre, mint bármikor volt. Nem arról van szó, hogy „vissza kell térni Hel­sinkihez” , hiszen nyilvánvalóan hamisak azok a nyugati állítások, amelyek szerint a záróokmányban foglaltakból semmi sem valósult meg. A Novoje Vremja szerint hosszan sorolhatók az eredmények, és az elmúlt tíz hónap fejleményei ellenére a nemzetközi együttműködésben is érezhető haladás. Új elkép­zelésekre, politikai döntésekre és módszerekre van szükség, amelyek a korábban elért eredmények továbbfejlesztésére is alkalmasak — hangsúlyozza a moszkvai szemleíró, végül leszö­gezi, a siker a madridi résztvevők politikai szándékától függ: attól, hogy elfogadják-e azt a tételt, amely szerint az európai enyhülés folyamatát lehet, sőt kell folytatni. Ebből a szempontból sem közömbös, hogy miként alakul a két német állam vitája, illetve Bonnban hogyan határozzák meg a választásokon győztes koalíció nemzetközi irányvonalát A két párt — a hírek szerint — megállapodott abban, hogy a szövetségi köztársaság egyfelől a jövőben is erőteljesen támo­gatja a NATO-t, másfelől a párbeszéd és az együttműködés fenntartására törekszik a szocialista országokkal.­­ AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSOK előtt néhány­­ nappal ismét találgatásokat közöltek a távirati irodák Teheránból: ezek szerint az úgynevezett iszlám diákok szó­vivője úgy nyilatkozott, hogy a túszok november 4-én már­ szavazhatnak az Egyesült Államokban. Ám nem részletezte a szabadon bocsátás feltételeit. Azt is tudni vélik, egy repülő­gép készen áll arra, hogy a foglyokat elszállítsa az iráni fővá­rosból. A teheráni rádió szokatlan hangúnak minősített kom­mentárjával azt fejtegette, hogy az amerikai diplomaták immá­ron nem egészen egy éve vannak fogságban. A hírmagyarázatot többen úgy értelmezik, hogy Teheránban elégnek tartják a tú­szok „büntetését” és mintegy megpróbálják előkészíteni a köz­véleményt a foglyok szabadon bocsátására. A távirati irodák megjegyzik azonban, hogy ilyen találgatások már korábban is voltak, s eleddig a várakozások nem teljesültek. A Pentagon — a túszok szabadon bocsátásától függően — fegyverszállítá­sokat ígér Iránnak, azt hangoztatván, hogy a pótalkatrészek rendkívül gyorsan eljuttathatók Teheránba. A hírügynökségi jelentések beszámolnak arról is, hogy az Egyesült Államok minden eddigit felülmúló haditengerészeti erőt állomásoztat az Indiai-óceán térségében. A Perzsa-öböl közelében készenlétben álló flottaegységek száma megközelíti a negyvenet. Az iráni miniszterelnök élesen bírálta Washingtont Nyugati hírügynökségek pén­teken sok olyan jelentést ad­tak, amelyek alapján feltétele­zik, hogy az Iránban egy éve fogva tartott amerikai túszok november 4., vagyis az ameri­kai elnökválasztás előtt visz­­szanyerik szabadságukat. Az iszlám diákok szóvivője pénteken úgy nyilatkozott, hogy az amerikai túszok no­vember 4-én már szavazhat­nak az elnökválasztáson , de nem szólt a szabadon bocsátás feltételeiről. A svéd külügyminisztérium ezzel egy időben arról tájékoz­tatott, hogy svéd repülőgépet béreltek az amerikai túszok Teheránból történő elszállítá­sára. Bár hivatalosan nem kö­zölték, hogy ki kérte a repülő­gépet, stockholmi források szerint vagy az Egyesült Ál­lamok, vagy az Iránban Wa­shingtont képviselő Svájc kö­tött szerződést a gépre. E híreket támaszthatja alá a teheráni rádió pénteki, szo­katlan hangnemű kommentár­ja. Eszerint a túszok elengedé­sét nem lenne szabad ,,igazság­talan, vagy gyáva tettként” ér­tékelni, mert az — úgymond — nagy győzelem lenne Irán szá­mára. Most a foglyok elenge­dése irányítaná rá a világ fi­gyelmét az Egyesült Államok bűnös iráni politikájára — hangsúlyozza a teheráni rádió. Az amerikaiak már csaknem egy éve ,­büntetésként az iráni nép ellenőrzése alatt állnak” — hangzik az iráni rádiókom­mentár, azt sugallva, hogy ez a rabság már elég büntetés volt számukra. A hosszú rádió­kommentár szerint „Khomeini ajatollah és az iráni nép igaz­ságos módszert dolgozott ki a túszok elengedésére”. (Az iráni vezető legutóbb ezt követelte: a diplomaták elen­gedése fejében az Egyesült Ál­lamok nyilvánítsa ki, hogy nem avatkozik be Irán bel­­ügyeibe; visszaszolgáltatja a sah vagyonát, feloldja az Irán elleni amerikai bankzárlatot. Feltételei között akkor nem szerepelt az a korábbi követe­lése, hogy Washington gyako­roljon „bűnbánatot” iráni po­litikája miatt.) A UPI amerikai hírügynök­ség szerint a legújabb teheráni kommentár arra készíti fel az iráni közvéleményt, hogy a tú­szokat a közeljövőben esetleg hazaengedik. Ellentmondó beszámolók Ugyanakkor már hetek óta a legkülönbözőbb találgatások láttak napvilágot az amerikai diplomaták szabadlábra helye­zéséről, az amerikai—iráni kapcsolatok részleges norma­­litásáról, s az Iránba irányuló amerikai­­ fegyverszállítások felújításáról. A feltételezések azonban eddig nem igazolód­tak be. Ali Radzsai iráni miniszter­­elnök pénteken a teheráni egyetemen mondott beszédé­ben élesen támadta az Egye­sült Államokat. Utalva a tú­szok kiszabadítására tett ame­rikai fegyveres kísérletre, a júliusi sikertelen puccskísér­letre, valamint a jelenlegi irá­ni-iraki háborúra, kijelentet­te: az Irán ellen irányuló va­lamennyi összeesküvésért Wa­shington a felelős. Az iráni miniszterelnök hangoztatta: országa rákényszeríti az Egye­sült Államokat a már kifize­tett katonai tartalékalkatré­szek leszállítására. Az iráni- iraki háborúról szólva han­goztatta: „Még a győzelmünk érdekében sem leszünk tarta­lékalkatrészekért cserébe az imperializmus lakájai.” Rad­­zsai beszédében nem érintette a túszok közeli kiszabadulásá­val kapcsolatos híreket. Az amerikai túszok napokon belüli kiszabadulásával kap­csolatban az utóbbi napokban elterjedt hírekkel ellentétes bejelentést tett pénteken Svájc teheráni nagykövetségé­nek szóvivője. Elmondotta, hogy az iráni külügyminiszté­rium egy héttel ezelőtt állító­lag engedélyezte, hogy az or­szágban tartózkodó ameri­kaiak, beleértve a fogva tar­tott nagykövetségi alkalma­zottakat is, a svájci nagykö­vetség közvetítésével szavaz­hatnak arról, ki legyen a jö­vőben az Egyesült Államok el­nöke. A szóvivő most arról beszélt, hogy mivel mind ez ideig nem érkeztek meg a sza­vazócédulák Washingtonból, kétségessé vált a túszok sza­vazási lehetősége. Súlyos összecsapások. Csütörtökön éjszaka Bani­­szadr államfő elnökletével ülést tartott az iráni legfelső nem­zetvédelmi tanács — jelentette pénteken reggel a teheráni rá­dió. A testület titkára közölte, hogy a tanácskozáson Abadan védelmének, valamint az ira­ki tüzérség szakadatlan táma­dásának kitett körzet hadtáp- és élelmiszer-ellátásának szen­telte a legnagyobb figyelmet. Amint a rádióközlemény be­számolt róla, a legfelső nem­zetvédelmi tanács ülésén el­határozták, hogy egyesített parancsnokság alá helyezik a harcokban részt vevő összes irá­ni erőket, s így a hadsereget, a forradalmi gárdistákat és a csendőrséget. Az iráni rádió pénteken első ízben ismerte el közvetve Khorramshahr teljes elestét, amikor azzal vádolta az iraki katonákat, hogy kifosztják a várost és elrabolják a lakosság javait. Khorramshahr bevétele után az iraki támadások Abadanra koncentrálódnak. A teheráni rádió beszámolt arról, hogy csütörtök éjszaka és pénteken hajnalban megszakítás nélkül ágyúzták az olajvárost. A teheráni rádió pénteken azt jelentette, hogy az iráni fegyveres erők Dizful körze­tében a nap folyamán meg­hiúsították az iraki csapatok átkelését a Karun folyón. A jelentés szerint a nagyméretű összecsapásban az irakiak vesztesége 550 katona, vala­mint 80 harckocsi és szállító­­jármű volt. Indira Gandhi üzenete A háború folytatódásával egyidejűleg fokozott diplomá­ciai erőfeszítésekről érkeztek jelentések. Bagdadban folytat­ta tárgyalásait Malmierca ku­bai és Agha Sahi pakisztáni külügyminiszter. Szadun Ham­­madi iraki külügyminiszter pénteken fogadta Agha Sahit, aki az iszlám konferencia megbízásából közvetít Bagdad és Teherán között. Pénteken India és Törökország is beje­lentette, hogy hajlandó közve­títeni a szembenálló felek kö­zött a fegyveres konfliktus rendezése érdekében. Szathe indiai külügyi államtitkár In­dira Gandhi miniszterelnök megbízásából Teheránba uta­zott, s ott átadja Baniszadr iráni elnöknek Gandhi asz­­szony üzenetét. Rao indiai kül­ügyminiszter Belgrádba uta­zik, ahol csatlakozik az el nem kötelezett országok héttagú jószolgálati közvetítő csoport­jához, amelynek Indián kívül Algéria, Kuba, Pakisztán, Ju­goszlávia, Zambia, valamint a PFSZ képviselője is tagja. Az­ ifjú Ileza „vállalja” a szírázu­­i feladatok, ellátását Kairóból jelenti az MTI. Az elhunyt iráni sah legidő­sebb fia, ifjabb Reza Pahlavi pénteken Kairóban, „az iráni néphez” intézett üzenetében ünnepélyesen közölte, hogy mostanitól kezdve „vállalja az iráni császár által betöltendő feladatok ellátását”. Az ifjabb Pahlavi (akit a kairói MEN­A hírügynökség „második Reza sah császári őfenségeként” em­lít az üzenetről szóló jelenté­sében) pénteken töltötte be huszadik életévét, s az 1906-os iráni alkotmány értelmében a trónörököst ezen a napon kell császárrá koronázni. Az „ifjú sah” kairói menedékéből to­vábbított­ üzenetében „az Irán­ban uralkodó rendkívüli körül­ményekre” hivatkozva közöl­te, hogy egyelőre kénytelen el­tekinteni az eskütételtől. Az­ iráni sah, akinek hatal­mát 1979 januárjában söpörte el az iszlám forradalom, csa­ládjával együtt elmenekült az országból, s végül idén tavasz­­szal Szadat egyiptomi elnök meghívását elfogadva telepe­dett le Kairóban. A nyáron el­hunyt volt uralkodó családja azóta is Szadat elnök vendég­szeretetét élvezi, s a Kubbeh ■ palotában lakik. Ami ifjabb Reza Pahlavi terveit illeti, a kairói sajtó korábbi jelentései alapján feltételezhető, hogy eredetileg emigráns kormányt kívánt felállítani, de ettől az elgondolástól a jelek szerint elállt, feltehetően a császár­párti emigráns mozgalom meg­osztottsága miatt.

Next