Magyar Nemzet, 1980. november (36. évfolyam, 257-281. szám)
1980-11-19 / 271. szám
Szerda, 1980. november 19. A VI. ötéves terv küszöbén Árpolitika és piacszervezés A VI. ötéves terv irányelveiről hozott központi bizottsági határozat megjelenése után, az általános célok körvonalainak ismeretében kértük meg dr. Rácz Lászlót, az Országos Anyag- és Árhivatal közgazdasági főosztályának vezetőjét. Válaszoljon a területüket érintő kérdésekre. — Az idén bevezetett árrendszernek milyen előnyeit lehet ma látni, s a VI. ötéves tervidőszakban milyen további változásokat várhatunk? — Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy helyes volt 1980-ban életbe léptetni az új termelői árrendszert és ármechanizmust. Így a bevezető év megelőzte az új tervidőszak indítását, gyakorlati eredményeket, s tapasztalatokat hozott, melyeket most már fokozottabban lehet hasznosítani. Az alapelv ismeretes: a külpiac ítélete alapján kell kialakítani az egyes gyártmányok hazai árát, a kompetitív — tehát valamennyi piacon elérhető — ár érvényesíthető itthon is, így a termelő vállalat minősíti önmagát, bizonyítja, hogy versenyképes, vagy ellenkezőleg, változtatni kell a terméken, a termelés szervezésén, az önköltségen, valamennyi tényezőn, ami javíthatja a gyártmány nyereségességét. Ma az exportra is dolgozó ipari vállalatok kétharmada — az élelmiszeripart nem számítva— már így képezi az árakat. A közeljövő fontos feladata, hogy olyan, a külpiacokon érdekelt iparágak, mint az üveg-, kerámia- és bútoripar is áttérjen erre a rendszerre. Vannak termékek, amelyeket jobban értékel a világpiac, mint eddig a belkereskedelem, ezeknél a hazai árak már nagyrészt igazodtak az új helyzethez. Máshol kiderül a nemzetközi versenyben, hogy termékeink nem érnek annyit, mint amennyiért előállítjuk. A világpiac például drágának minősítette sok gépipari termékünket, így most számos gépipari vállalatunknak árcsökkentési feladata van, különösen a híradástechnikai és elektromos cikkek körében. — ön említette, hogy erősíteni kívánják a kompetitív árrendszert. Jelenti ez a további kiterjesztést is? — Feltétlenül. Egész népgazdasági ágakat érintően. Tervezzük, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek árait is fokozatosan a külkereskedelmi árakhoz igazítva alakítjuk ki. Nem feltétlenül az iparban ma érvényes árképzési módszereket értjük ez alatt, mivel a mezőgazdasági termékekre úgyszólván az egész világon sajátos, preferenciális árképzés érvényesül. Át kell alakítani az építőipari árrendszert is, úgy, hogy az építő nem részköltségeket számol fel, hanem megszabott összegért elvállal, elvégez egy munkát. — Vannak viszont olyan területek, ahol külkereskedelmi kapcsolatok, export hiányában ez a rendszer nem érvényesíthető. Mik a tervek ezek termelői áraival? — Ahol a kompetitív árképzést nem lehet bevezetni, ott viszonylag magas a hatósági árak részaránya. Fokozott figyelemmel kísérjük, szabályozzuk ezek alakulását, erőfeszítéseink arra irányulnak, hogy az ilyen árak ne lazuljanak fel. Világos, hogy az ár csak az egyik — természetesen nagyon fontos — szabályozó a népgazdaság külső és belső egyensúlyának megteremtésében. Abban kell érdekeltté tenni a termelőket, hogy valóságos szükségleteket elégítsenek ki, reális termelési költségekkel, árakkal. Alapvető kérdés, a lakosság szempontjából, hogy mindezek konkrétan hogyan hatnak majd a fogyasztói árszínvonalra a következő években? — A terv az életszínvonal mai szintjének megőrzését irányozza elő. S még ezt is csak úgy érhetjük el, ha a termelő munkában jelentős további javulás következik be. A bérkiáramlás növekedése évi 4,5— 5 százalék körüli szintre állt be és a bérrendszeren nem kívánunk változtatni. Ha a hazai árak növekedését ezen a mértéken belül tartjuk, eleget , teszünk a terv általános célkitűzésének. Az átlagban természetesen lesznek szóródások. Az eredményesen gazdálkodó vállalatok több bért fizethetnek ki, s szorgalmazzuk a bérek differenciálását az üzemeken belül is. Biztos, hogy lesznek rétegek, emberek, családok, amelyek megőrzik a mai szintet, mások valamit javíthatnak helyzetükön, s az ellenkezőjére is alad majd példa. A terv az átlag megtartását irányozza elő. De ismételném, ezt még termelési oldalról alá kell támasztani, s erre a reális lehetőségek meg is vannak. — A kérdés végül is a termelő üzemekben dől el. Milyen központi intézkedésekkel, eszközökkel lehet — az elmondottakon túl -- segíteni a folyamatot? — Említettem, hogy az árrendszer csak az egyik fontos eszköz. Vannak azonban más lehetőségeink is. Az energiatakarékossági intézkedések például már azzal az eredménynyel jártak, hogy nem kellett tőkés valutáért olajat vásárolni. Az államközi szerződésekben meghatározott szovjet szállítások és a hazai termelés elég volt a szükségletek fedezésére. De az energiatakarékossági program nagy beruházásokat is követel. Azokat a befektetéseket kell előnyben részesíteni, melyek még ebben a tervidőszakban meghozzák gyümölcsüket. Például: fokozottabban ki kell használnunk az úgynevezett másodlagos nyersanyagforrásokat, erősíteni kell a hulladékbegyűjtő hálózatot. — Sok szó esik a túlzott anyagfogyasztásról, a magas készletekről, illetőleg ezek csökkentéséről. Várható e téren javulás? — Kedvező jelenség, hogy az idén az energia mellett az anyagfelhasználás is csökkent a gazdaságban. Másutt a növekedés üteme mérséklődött. De ezt ismét csak első eredménynek könyveljük el, s a kedvező folyamatokat a következő tervidőszakban erősíteni szeretnénk. Világos, hogy a felesleges készleteket csökkenteni kell. Viszont gondosan ügyelm kell arra, hogy a zavartalan termeléshez a „stratégiai” tartalékok meglegyenek. Ezt csak úgy érhetjük el, hogy folyamatosabb, biztosabb, jobb ellátással a termelőket „leszoktassuk” a felesleges készletgyűjtésről. Ha például a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok megbízhatóbban szolgálják ki az üzemeket, várhatóan javul a helyzet. Az egységes kereskedelempolitikai irányítás érdekében éppen ezért a jövő év elejétől több TEK-vállalat az Országos Anyag- és Árhivatal felügyelete alá kerül. Ettől is kiegyensúlyozottabb ellátást remélünk. — Nem várunk-e túl sokat ezektől a szervezeti változtatásoktól? Vannak régi keserű tapasztalatok arról, hogy az aktuális gazdasági gondokat egyszer „trösztösítéssel”, máskor „decentralizálással” véltük megoldhatónak, de a célokat ilyen intézkedésekkel nem mindig sikerült elérni. — Látszatátszervezésekkel valóban nem juthatunk előbbre. Most azonban a szabályozást és a szervezetet egymással összhangban fejlesztjük. A kötött, merev tervgazdasággal szemben minőségi fordulat volt az 1968-as gazdaságirányítási rendszer bevezetése, sok jó eredményt hozott. Most tovább kell lépni az akkor megkezdett úton. A gazdaságirányítás egyik feladata az egészséges verseny szervezése a vállalatok között. Beszéltünk az árrendszer szerepéről. De a tudatos piacszervezéshez az áron kívül sok minden hozzátartozik, mint például a lehetőségeinkkel összhangban nem álló kereslet'' kialakulásának megelőzése, szervezeti és jogi feltételek, lehetőségek. Lehetséges, hogy egyes vállalatokat meg kell szüntetni, s újakat életrehívni. A piacszervezés feladatai közé sorolom a vállalati profilok kötöttségeinek csökkentését, a külkereskedelemre vonatkozó jogok szélesítését, a szerződéses rendszer erősítését, az ütemes szállítás biztosítását, s az ellenkező esetek szigorúbb elbírálását, szankcionálását, a szállítás, a csomagolás javítását, s még egy sor hasonló változást. Mindezek együttvéve hatásosan hozzájárulhatnak termelőmunkánk megjavításához, s ennek eredményeként az elért életszínvonal megőrzéséhez. Faludi András Kunszabó Ferenc Mai krónika IX. Kovács Lajos megszorította a forgófejet és ránézett az órára . Mocorgó pár perc múlva indul kávézni, s ha ott tiszta számára a levegő, egy órán belül vissza se jön. Végiggondolt még egyszer mindent, míg a kést fölvezette. Ezekből a rudakból kell leszúrni a darabokat, amiket, ugye, csak egyesével lehet. Ha viszont egyszerre három szálat fogna be az álló gépbe, s fűrésszel vágná szét, akkor körülbelül tízszer gyorsabban haladhatna ... Igaz, ez esetben még le kell simítani a végeket, de erre megkéri valamelyik gyalus kollégát — alkalomadtán majd viszszasegít... Erre a technológián valahogy nem gondoltak. Nem a kölcsönös segítésre, az nemaz ő dolguk, hanem a fűrészre. Mert ott már csak modern technikában gondolkodnak ... Mocorgó kibújt barlangjából s végigment a gépsorok között, nagyon szigorú arccal. Hogy senki se merjen rosszat gondolni, mikor ő most lelécel. Nem a főbejárat felé, arra nagyobb főnökkel találkozhatna ... Eltűnt a vécé felé vezető ajtón, ám a műhelyben mindenki folytatta tovább a munkáját, fapofával. Mert vissza szokott kukkantani. Hogy leleplezze a lógósokat, s hogy soha senki se érezze biztonságban magát. Szurdi Bálint felmászott a gépe tetejére, kikandikált az ablakon, majd hosszú éleset füttyentett. Ez volt az egyezményes jel. A művezető átment a hátsó udvaron és az Egyedi Üzem felé tart, ahol a szeretője irodista. Az emberek egy része ekkor befejezte a hivatalos melót, és maszekja után látott. Nem mindenki. Volt, aki éppen sem önmagának, sem rokonainak vagy barátainak nem volt adós semmilyen ígérettel. Ezek rágyújtottak, meglátogatták a többi gépen dolgozót. De volt olyan is, nem egy, aki tovább csinálta a hivatalos munkát. Mint éppen Kovács Lajos, Kisülés János odament hozzá, megtámasztotta a karuszelpadot. Nem kérdezett semmit, mert ha a másik akarja, mondja magától, ha pedig nem, úgyis hiába kíváncsiskodik. Ő befejezte az első fűrészelést, nagyot fújt és kacsintott: — Ezer százalék! — Kinek számolod el? Mert az ember már százharminc százalékkal is nagyon kíváncsivá teheti a normálokat. — Magamnak. Kisülés bólint, az más. Ha jön egy rossz meló vagy ha fusija van az embernek. — Nem is ide akart ő kilyukadni, csak valahogy meg kellett kezdeni a beszélgetést, hogy észrevételével meg ne sértse a másikat. — És ha kilágyult? — Közelebb lépett és ráköpött az elfűrészelt végekre. Azok enyhén sisteregtek. Lajos bólintott, odaigazította a hűtővíz csövét s úgy fogott az új fűrészeléshez. Nem köszönte meg a segítséget — a másik nem is várta. Mert a babona szerint ez ugyanolyan, mint a gyógyszerajándékozásnál: ha megköszönik, nem használ... S különben is: ma nekem, holnap neked. Ahol ennyi ember van egy csomóban, ott állandó figyelmesség, segítőszándék híjján még akkor is elviselhetetlen lenne az élet, ha a főnökség csupa angyalból állna. Pedig hát nem áll abból, ahogyan a munkások sem, ez világos ... — Ilyesmi járhat mindkettejük fejében, mert ahogy kész az újabb fűrészelés, János azt mondja: — Berec ki akar lépni. — Eltaposta a cigarettáját, indul. —.. Állítólag csak a sértődés miatt. Hogy tudniillik nem azért, mert máshova csalják nagyobb órabérért. Lajos odailleszti a fűrészt a kijelölt helyre, s fölnéz. A hatodik gépen dolgozik Berec Tibor... öt éve került ide. Csendes ember, és jó munkatársnak mondható. Segít amiben segíteni kell, hallgat amiről hallgatni kell — viszont ha probléma van, azt ő tudja megfogalmazni úgy, hogy a főnökség is értse meg a munkások is el tudják fogadni. Ezért aztán, amikor év elején, átszervezések miatt újjáalakult a szocialista brigád, egészen természetes volt, hogy ő legyen a vezető. Berec a főnökség jelölését elfogadta, a kollégák bizalmát megköszönte, egyébként pedig nem szaporította a szót. Ebből is látszott, hogy érti a dolgát. Mert szép mondatokat mindig hallani a gyárban is, a tévében is, olvashatni az újságban, hallhatni a rádióban. Akkor bújt ki a szög a zsákból, mikor a munkaversenyeket kezdték szervezni. A részvétel egy pillanatig sem volt vitás. Mert régi tapasztalat, hogy amelyik brigád benevez és törekedik is, azt a főnökség jó szemmel nézi, nem felejti ki a célprémiumos munkából, jobb szerszámokat, segédeszközöket juttat, meg a többi. S a végén jön az aranyérem, az oklevél, meg az a kis pénz. Ezzel mindenki elégedett, és senki sem irigyli a másikat. Hanem, a dobogós helyek nehezebb helyen vannak — és akárkik érik el, azokat a többi mindig megszólja. Mert az emberek nem ismerik a más munkahelyeken dolgozók eredményeit,s mert a vállalati első, második, harmadik helyezés odaítélését — ahogyan a főnökség mondani szokta — egyéb szempontok is befolyásolják, és ezeket sem ismeri pontosan senki: ez a baj. Ezért egyeztek bele abba, hogy Berec elmenjen az üzemvezetőhöz, meg a szakszervezeti bizottsághoz. Mondják meg, mire számíthatnak. Mert ha dobogós helyig, akkor meg kell nyomni, nehogy szégyenben maradjanak — de ha nem, akkor csak a szokásos módon, nehogy a többiek kigúnyolják őket ahiábavaló törekedésért... — A szokatlan kérdést mindenütt elutasították, és ők ebből pontosan értették, hogy az idén nincs dobogós hely. Tavalyelőtt volt, s talán jövőre lesz, rendben van. És ennek megfelelően mozogtak: nem túl élénken, de nem is lanyhán, hanem ahogy a kialakult szokások megkövetelik. Igen ám, de az eredmény kihirdetése után őket külön megrótták: dobogós helyet igényeltek, és abszolút utolsók lettek!... És ebből nem igaz, egyetlen szó sem: nem igényelték a helyezést, és nem lettek utolsók. Mert ahogy nagyon nehéz kiszámítani, melyik brigád az első, második, harmadik, ugyanúgy képtelenség megmondani, melyik lett az utolsó. Ezt ők itt maguk között pontosan megbeszélték — mostmár csak a főnökséggel kellene megértetni. Hanem Berec, aki, eddig mindig közvetíteni tudott, erre éppen nem hajlandó. Úgy látszik, mindenki életében akad egy pont, ahol megmakacsolja magát, ráadásul neki most mintha a vezérség is a fejébe szállt volna egy kicsit. Lajos befejezte a fűrészelést. Az utolsó két rudat késsel szúrja le: háromnegyed három, mindjárt jön vissza Mocorgó. Helyére húzta a hűtővíz csövét, s közben átnézett Berechez, megint: Leszegett fejjel dolgozik, szusszanás nélkül. Hetek óta nem szól senkihez. Márpedig — ahogy Fehérszaki mondaná — a túlhajtott magányos munka rossz tanácsadó . .. Beszélni kellene vele... Mert ha véletlenül mégis a nagyobb pénzért megy el, hát istenem! Nem szép dolog itthagyni csapot-papot, elfelejteni a haverokat, az együtt hajtott nagy melókat — de hát mindnyájan a piacról élünk. Ellenben, az is lehet, hogy csak a sértődését kellene eloszlatni. (Folytatjuk.) Magn Nomzpf 7 Növekvő feladatok teljesítésére készül a bányászat Országos értekezlet Siófokon A bányászat teljesíti V. ötéves tervét, a földtani kutatásokkal pedig jól előkészítették a VI. ötéves terv mezőkapcsolásait, bányanyitásait — hangoztatta dr. Kapolyi László nehézipari miniszterhelyettes kedden Siófokon az országos bányászati tanácskozáson. A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete kétnapos eszmecserére hívta össze a szilárd érc- és ásványbányászat, a szénhidrogén-bányászat, a bányagépgyártás vállalatainak igazgatóit, pártbizottságainak és szakszervezeti bizottságainak titkárait. A termelési feladatokat dr. Kapolyi László ismertette. Bevezetőjében leszögezte, hogy a jövőben is olyan mennyiségű termelést és választékot kell biztosítani, hogy elkerüljük az energiaellátási zavarokat, ne legyen szükség energiafelhasználási korlátozásokra. Ennek érdekében a szénbányákból 1981-re is az ideihez hasonlóan, legalább 25,5 millió tonna szilárd energiahordozóra tart igényt a népgazdaság, a VI. ötéves terv további éveiben a termelés mennyiségének növekednie kell. A kőolaj- és földgázbányászattól 1981-ben 2 millió tonna kőolajat, 6,5 milliárd köbméter földgázt és kisebb fűtőértékű mért gázt várnak. A szénhidrogének felhasználásával kapcsolatosan hangoztatta a miniszterhelyettes, hogy a gazdaságosság érdekében a kőolaj mind magasabb fokú feldolgozására kell törekedni, csökkenteni kell a földgáz erőművekben történő elégetését és helyette a szenet célszerű felhasználni. A munkásosztály és az értelmiség közeledése Nemzetközi tudományos tanácskozás Salgótarjánban A munkásosztály és az értelmiség közeledése című téma nemzetközi empirikus kutatásának első eredményeit megvitató munkaértekezlet kezdődött kedden Salgótarjánban, a Nógrád megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán. A szocialista országok tudományos akadémiáinak együttműködése keretében folyó közös kutatásban bolgár, csehszlovák, lengyel, magyar, NDK-beli, román és szovjet szociológusok vesznek részt. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete rendezésében megtartott tanácskozás részvevőit Géczi János, az MSZMP Nógrád megyei bizottságának első titkára köszöntötte. Földi távirányítással feltöltötték a Szaljut—6 hajtóművét Forró a Titán felszíne Immár több mint egy hónapja ismét automatikus üzemmódban folytatja repülését a Szaljut—6. A szovjet űrállomás Leonyid Popov és Valerij Rjamin rekordhosszúságú űrexpedíciójának befejezése óta a Progressz—11 teherszállító űrhajóval összekapcsolva kering a Föld körül, s ez újabb lehetőségeket nyújt a szakembereknek a szovjet űreszközök képességeinek kipróbálására. Így az űrkutatás történetében először került sor arra, hogy űrhajósok részvétele nélkül, földi távirányítással töltötték fel a Szaljut—6 hajtóművét a Progressz szállítóterében a világűrbe juttatott üzemanyaggal. A feltöltés vasárnap fejeződött be, majd kedden, ugyancsak távirányítással, módosították az űrkomplexum pályáját. Jelenleg a Szaljut—6 és a Progressz—11 299—315 kilométer magasságú, 51,6 fok hajlásszögű keringési pályáján 90,5 perc alatt tesz meg egy Föld körüli fordulatot. A szakemberek ezzel párhuzamosan folytatják a több mint három éve működő űrállomás rendszerei és berendezései munkaképességének vizsgálatát. A repülésirányító központ legújabb jelentése szerint a Szaljut—6 és a Progressz—11 együttes repülése a kijelölt programnak megfelelően folytatódik. * A Voyager—1 amerikai űrszonda „detronizálta” a Saturnus holdját, a Titánt, amelyet eddig a naprendszer legnagyobb holdjaként tartottak számon. Kiderült, hogy a legnagyobb természetes hold „szűkebb hazánkban” a Jupiter egyik holdja, a Ganymedes. A Titán mellett alig négyezer kilométeres távolságban elszáguldó űrszonda Földre sugárzott adataiból kiderült, hogy a hold légköre jóval vastagabb, mint korábban véltek. Következésképpen átmérője kisebb, mint eddig gondolták, így a Titán a maga 4912 kilométeres átmérőjével nagyságban a második helyre szorult a Ganymedes mögött. Ennek átmérője 5056 kilométer. A kaliforniai Pasadena űrlaboratóriuma, a „Jet propulson laboratory” egyik munkatársa elmondotta, hogy még a Voyager—1 sem tudott a Titánt borító titokzatos felhőréteg mögé hatolni kameráival. Azt azonban megállapította, hogy a Titán felszíne, talán a sarkkörök kivételével, forró, íg’ előfordulhat, hogy folyékony nitrogén-tengerek hullámoznak a holdon. Az is lehet, hogy a Titán felszínét nitrogéneső veri, de valószínű, hogy a nitrogéncseppek elpárolognak, mielőtt elérnék a felszínt. A Voyager–1 jelenleg egy távoli csillagrendszer felé száguld 57 600 kilométeres óránkénti sebességgel, de célját soha nem éri el: a csillagrendszer jóval gyorsabban „távolodik”. Földértékelés a gyakorlatban Az új földértékelés valamennyi külterületi és zártkerti, továbbá a belterületen nagyüzemi művelés alatt álló földre kiterjed. Bevezetése — megfelelő előkészítés után — 1981-ben kezdődik, és 1985 végére fejeződik be — hallottuk kedden délután az MTSZ-ben megtartott sajtótájékoztatót. Itt a Geodéziai és Kartográfiai Egyesület szervezésében földügyi szakemberek és mezőgazdászok vitatták meg a földértékelési rendszer bevezetésével kapcsolatos teendőket. Bacsa Imre, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője az ötéves munkaprogramot ismertetve elmondotta: az új értékelés a földek természetes termőképességét veszi alapul, szemben a több mint száz éve érvényben levő aranykorona-értékszámítással. Hangsúlyozta: az nem csupán a föld valódi értékét mutatta, hanem például azt is, hogy milyen művelési ágra használják fel, tehát, hogy az adott földdarabon gyümölcstermesztést vagy rét-legelőgazdálkodást folytatnak-e. A földértékelés új rendje a természeti tényezőket veszi alapul — mondta a MÉM osztályvezetője. Hozzátette: a becslőjárások során mintákat vesznek az adott földterületből. Azokat laboratóriumi vizsgálattal értékelik, s a kapott eredmény alapján születnek a termőhelyi értékszámok. S hogy a munkát mihamarább megkezdhessék, a földhivatalok szakemberei és a mezőgazdászok tanfolyamon vesznek részt, ahol elsajátíthatják a föld újólag megfogalmazott értékrendjének „tételeit”, a méréshez szükséges technikai fogásokat. A munkák tömegét tükrözi: 1981-ben az összes mezőgazdasági terület tíz százalékán el kell végezni a földértékelést. m. j. g.