Magyar Nemzet, 1980. december (36. évfolyam, 282-305. szám)
1980-12-02 / 282. szám
_____ A RÁDIÓ MELLETT Thököly Imréről Egy tanár gimnáziumi diákjainak nem tudott felelni arra, vajon pozitív vagy negatív személyisége-e a históriának az ellentmondásokkal megterhelt életű Thököly Imre. Ezért a Rádió történelem- és mítosztisztázó műsorához fordult, hogy a legfrissebb, szakkönyvekben még meg nem jelent kutatások, levéltáriadalékok és értékelések birtokosai ismertessék a kuruc vezér cselekedeteinek mérlegét. Az Olvastam valahol szerkesztői Benda Kálmán riporteri és Benczédi László történészi közreműködésével készségesen válaszoltak a tanári kérelemre, feltehetően a rövid műsor hallgatóságának nem kis örömére. A história bizonyos szakaszai időnkint a történeti érdeklődés középpontjába kerülnek tananyagtól, évfordulóktól, újdonatúj felfedezésektől függetlenedve is. Úgy tetszik , egynémely demitizáló művészeti alkotás is ezt jelzi —, ily hirtelen támadt érdeklődés faggatja most, közvetlen okok nélkül is, a kurucmozgalmat; nem lehetetlen, hogy történelmi analógiák keresése végett. Míg azonban Thaly Kálmán valódi és utánzott kurucnótáiról, Rákóczi fényes és keserves esztendeiről szinte minden kisgyermek tud valamicskét. Rózsa János kegyetlen filmje óta a mozgalom szétzülléséről is léjez kinek-kinek élénk, képi emlékekkel bevésett elképzelése — a kezdetekről szinte senkinek nincsenek pontos adalékai Még a történelemtanároknak sem. Kitetszett pedig a rádióműsorból, hogy az ifjan az elégedetlenkedők élére álló, a „testi és lelki szabadságtalanság leküzdéséért” harcoló Thököly Imre legalább olyan fontos figurája történelmünknek, mint fogadott (?), azaz nevelt (?) fia, Rákócz Ferenc, mint a most ünnepelt Bethlen Gábor, mint a reformkor, majd a szabadságharc vezető politikusai. Vagy, ha fontosság, történeti hatás és jelentőség tekintetében tán mégsem velükedvhet,velük, országvezetői jellegzetessége, hadvezérlés, politizáló személyisége mindenképpen figyelmeztető tanúság lehet a históriától példákat és ellenpéldákat, magyarázatokat és eligazításokat váró utókor számára. A két történész rövid, ám minden lényeges és úgynevezett „kényes’’ kérdésre kitérő beszélgetéséből kiviláglott, hogy az ország alkotmányosságáért hadba induló Thököly Imre addig volt nemzete igaz és bátor gondviselője és vezetője, míg övéinek — bujdosókból lett katonáinak és népének — törvényt, jobb sorsot követelt. De midőn saját fejedelemsége, önnön országló hatalma jobban kezdte izgatni már az ország sorsánál, midőn a reáliákra kevésbé ügyelt, "mint saját birtokaira és rangjára, rossz küzdelmekbe bonyolódott, a haladás ellenében cselekedett. Szemérmetes történetírásunk nem szívesen ismeri be, hogy a haladó, nagy vezérekből olykor bizony éppen önös érdekeik védelmezése közben a haladás kerékkötői lesznek. Ez a szemérmetesség, hallgattatja el, hogy Thökölyből 1682 után kurucaival együtt az'ország érdeke' ellen hadakozó renegát lett. Pedig, ha az iskolai könyvek, a nagy történeti munkák hallgatnak is erről, kimondani mégis érdemes. S nem csupán a történelmi igazság kedvéért, amiként a kifogástalan rádióbeszélgetés tette, de érdemes beszélni a közösség javát és önnön érdekeit összekeverők mentével védéséről az élettanulság, kedvéért is. I. A revizor Hlesztakov persze hogy gátlástalan. Persze hogy elfogadja az önként felkínált előnyöket, zsebrevágja a rátukmált négyszáz pénzt, persze hogy beköltözik polgármester házába, poloskás és barátságtalan szállodai szobájából. Hiszen a Klesztakovok jó sakkjátékosok, felismerik az ellenfél gyönge pontjait, hamar áttekintik saját hadállásukat és ellenfeleiket, s gyorsan rájönnek arra, hol nyílik lehetőségük. A revizor hőse természetetesen csak akkor él meg, ha partnerei akadnak. Olyanok mint a korrupt polgármester, az ostoba tanfelügyelő, a hanyag és kíváncsi postamester. Olyan partnerekre van szüksége, akiknek van mit takargatniuk, akiknek van vaj a fejükön, akiknek jó okuk van félni. Gogol tudta, hogy a távoli és közeli kormányzóságokban uralkodó kiskirályok szemében nincs semmi elborzasztóbb, mint egy olyan „felső” ellenőrzés, amely összedöntheti birodalmukat, szétrombolhatja a sok évszázados alá- és fölérendeltségi viszonyokat. Revizorok azonban ritkán érkeznek, s ha útnak is indul néhanapján egy-egy, ezernyi módja van már annak, hogy mire célhoz ér, szemlélete megváltozzék, becsülete megpöttyösödjék, fürkésző tekintete elhályogosodjon. Ősiek a módszerek, de jól működnek. A revizor rádióváltozata Gál István rendezésében épp e módszerek mechanizmusát mutatta be a legjobban. A rádióbéli revizor — Fülöp Zsigmond — kezdetben némiképp naiv csodálkozással szemlélte e mindnyájunk előtt ismerős gépezet mozgásba lendülését, noha tán nem volt olyan történelmi kor, nem volt olyan ország és kormányzóság, amelyben ismeretlen lett volna a kicsinyes és önző érdekekből szőtt, kéz kezet mos alapon felépített véd- és dacszövetség. Gál István szatirikus felhangokkal elegyítve, mintegy idézőjelesen jelenítette meg a kisszerű korruptak riadalmát, a riadalomtól rövidre záródó áramköröket, a jól olajozott túlélési mechanizmus működését. Ez az idézőjelesség némiképp eltávolította a hallgatót Gogol világától és arra késztette, hogy letűnt világok, letűnt módszereinek tartsa mindazt, ami az álrevizor megjelenésére a darabbéli kormányzóságban történik. Greguss Zoltán polgármestere erősítette talán a legjobban a rádióváltozat ilyen vonásait, s mivel alakítása — miként Mezey Máriáé, Gera Zoltáné, Gyenge Árpádés GelleyCornélné, — klasszikus és' élvezetes volt.. ajáték már-már..meg-győzött" arról, hogy“a polgármesternek és társainak világa visszavonhatatlanul letűnt. Szerencsére Gogol is sejtette már, hogy az önző érdekek és ostobaságok építménye sziklánál is szilárdabban áll még századokon át, s műve így nem engedi Hlesztakovot és társait panoptikumba utalni. Az élet mindenesetre Gogolt igazolja, hiszen néha-néha mi is úgy érezzük, hogy alakjai ma is köztünk járnak. v. p. Égiháború Mennyországban és pokolban, földön és másvilágon játszódik Gáspár Margit szatirikus színműve, amelyet két évtizeddel ezelőtt mutatott be az egykori Petőfi Színház. A játék rádiósított változatát érdemes volt újra előrevenni; mondandója napjainkban is aktuális, ma is közérdeklődésre számíthat a szokatlan környezetben pergő cselekmény. Gallus doktor, békeharcos újságíró, lapszerkesztő és Z. Z. Merkantos, multinacionalista fegyvergyáros halálos ellenfelek. Eltávozván a földi létből, harcukat a másvilágon is folytatják, ki-ki a maga módján. Gallus doktor nyílt sisakkal, 7. Z. Merkantosalantos eszközökkel. Környezetükben halandók és halhatatlanok, szentek és szeráfok rangjelzéssel, ark-, angyalok — lám e mennyei hie-.rarchiában csak úgy van minden, mint a földön. Z. Z. Merkantos az eget akarja fölfegyverezni és doktor Gallus harcos lapjában, az Égi Harsonában leleplezi a háborús uszítót, aki cselvetéseivel a jámbor égieket is megtéveszti. Az abszurd környezetbe állított alaphelyzet rengeteg alkalmat kínált a komédiázásra is az adaptálórendező Siklós Olgának, bár talán kevésbé élt ezekkel, mint tehette volna. Gáspár Margit szatírájának — húsz évvel az első bemutató után — modernebb korunkban talán mélyebb tanulságai vannak, s ezek játékosabb könnyedséggel jobban kibonthatók lehettek volna. Kiváló színészek alakították a főbb szerepeket, Gábor Miklós és Bessenyei Ferenc játékából az is kitetszett, hogy jókedvűen vállalták el ezt a komédiát, amelyről az okos figyelem méltán, s nem hiába fújta le a feledés porát. K. K. Történet az emberről „A létezés különös pillanatát” ragadta meg ez a rádiódráma, ez a Történet az emberről — aki egyetlen sötétzöld, sárga, piros vagy fehér virágot sem hagyott figyelmen kívül, e hosszú című, de hatvanegynéhány perces folyamatában sem hosszadalmas rádiójáték, Bradimir Scepanovic műve. Különös pillanatát ragadta meg csakugyan, amikor egy emberben összefut múlt, jelen, jövő, az ember minden reménye, emléke és minden félelme, korunknak ez az oly jellemző életérzése. Jellemző életérzése ez annak a XX. századnak, amely háborúival, erőszak tételeivel, gázkamráival, terrorjaival szorongáshoz szoktatta az embert, gyanakváshoz, s még ritsga idilljeiben is ahhoz a rémképhez, hogy üldözik őt. Három ember utazik a vonaton, s „a létezés egy különös pillanatában” egyszerre félni kezd az egyik a másik kettőtől, aztán a másikkettő is egymástól, űzőbe fogják egymást, s mindhármukat űzőbe fogja a világ. Az az egyik végül is úgy hal meg, virágok közt, énekelve és jajongva, hogy riadalmainak titkát elviszi magával, és senki nem tudja, üldözői a legkevésbé, miért is maradt holtan és mezítelenül egy ember egy magányossziklán. Ezt a különös drámát, ezt a különösségében is világosan áttekinthető, századunkra oly jellemző történetét Scepanovic Földbe némult száj című elbeszéléséből Szűcs Imre fordításának alapján László György mély ráérzéssel és nagy erővel alkalmazta rádióra. S ha ősz, szefut is a történetben egy ember múltja, jelepe, jövője,mind(len ,emléke és reménye, kiváltképp pedig akkor minden szo: pangása, nem mosódik össze ez a sokféle belső motívum. Nem, mert Szász Péter rendezése világosan tagolja ezeket a lélektani elemeket, észrevétlenül é s mégis egymástól elhatároltan játszatja egymásba az idő síkjait s a riadt ember gondolatait. A játékütem gyorsításaival és lassításaival pontosan tájékoztat egy ember rejtelmes belső világáról, melyet rengésben tart a közeli halál tudata és a menekülés életösztöne, a szépség vágyának és a félelemnek állandó ütközete. Pontosan, sőt, ennél nemesebb és kifejezőbb szóval: költőien vezet végig, ez a rendezés egy zaklatott lelkiállapoton, melyfutásra késztet egy embert, menekülésre a jelenből a múltba, a fenyegető jövő elől a szorongó, de mégiscsak élhető jelenbe. A futó lábak kopogása, az óramutatók percegő futása és a szívdobogás egyként vér ütemet Szász Péter rendezésében és zaklatja gondolkodásra a hallgatót. Három nagyszabású színészi alakítás, Huszti Péteré, Kállai Ferencé és Kern Andrásé: nemcsak egy-egy em,bert jelenít meg, hanem környezetet, már-már lincs indulatú tömeget is teremt e három egymást űző s önmaga elől menekülő férfi alakja köré. m. b. b. Man Nemzet A szinházak keddi műsora Irkel Színház: A varázsfuvola (ifj. bert. VII. sor. 2. eaf fél 6) Nemzeti Színház: TV. Henrik T. rész (nyilv. főpróba, 7)— Madách Színház: A meráni fiú (7) — Népszínház—Várszínház : Frontátvonulás — Régi dalok (7) — Népszínház—Józsefvárosi Színház: Tíz kiló arany (7) — Játékszín: Meserék 17) — Vígszínház: Mindená, ha vége jó 17) — Pesti Színház: Deficit (7) — Fővárosi Operettszínház: János vitéz 17) — József Attila Színház: pályamódosítás 17) — Kamaraszínnadon: Halmi. . 17) — Thália Színhez: F.nekik éneke (7) — Radnóti Miklós Színmaad: Kései sirató 17) — Mikroszkóp Színpad: Hogyan? Továbbítél 9) — Vidám Színpad: Nyitott ablak (7) — Budapesti Gyermekszínház: Liliomfi (de. 3.) — Stürtiószínbadon: Profán ballada — Patt (7) — Adlami Bábszínház ajókai téren: Varjúdombi meseahozók (de. 10) — Zeneakadémia, Nagyterem : Michel H ’C' ser rmrornestie fypogorabéri. T3 fél 9'. Rövid tartalom és szereplőlista a Pesti Műsorban. Molter Károly kilencven éves kilencvenedik életévét ma tölti be Marosvásárhelyen a nyugalomban élő Molter Károly tanár, író, kritikus, az 1926-ban létrehozott Helikon íróközösség egyik utolsó élő tagja. Egész élete, munkássága minden mozzanatában hű tükörképe annak a már lassan-lassan csak történetivé lett szellemi harcnak, az emberiességért, a társadalmi igazságért, a szebbért és a jobbért vívott mindennapos küzdelemnek, amelyben teljes önmagával vett részt. A társadalmi változások szükségességének megérzésével, a hazai irodalmi életnek és alkotásoknak mindig naprakész ismerete mellett a nagyvilágra is kitekintő irodalmi tájékozottságával figyelte az önállóvá vált erdélyi irodalom és a közélet eseményeit, és színes egyéniségének, borotvaéles észjárásának villanásszerű gondolatait sűrítő véleményét ha kellett kemény szóval, ha kellett iróniával, humorral írta meg azokról. A Bácskában, kisiparosi családban született Molter Károly a kecskeméti református gimnáziumban, majd a budapesti egyetemen tanul, itt szerez német—magyar szakból tanári képesítést. 1913 után harminckét évig középiskolai tanár, a marosvásárhelyi Református Kollégium Főgimnáziumában. A német, majd utóbb a francia nyelv mellett a felsőbb osztályokban magyar irodalmat tanított. A középiskolásnál jóval magasabb szintű magyarázatait, előadásait sokkal szívesebben tartotta — s azokat a diákok sokkal szívesebben hallgatták —, mint ahogyan végeznie kellett a tanári munka egyéb feladatait s viselnie azok nyűgeit: a feleltetést, a fegyelmezést, dolgozatíratást és javítást. 1945—1950 között a kolozsvári Bolyai Egyetem német tanszékének professzora. Az évek száma szerint is, de a valóságban is — mert közben sokszor történt nagy változás — egy emberöltőt meghaladótanári működése tanítványainak sokezres táborában hagyott máig is megmaradt élményt. Szellemi villanásairól — ezekkel valóban nevelni tudott, —,Szórakozottságéiról — mindezek, szorosan hozzátartoztak Molter Károly egyéniségéhez — számtalan emlék, anekdota keletkezett s forog azóta is a mindenkori és a volt diákjai ajkán. az idegölő tanári munka mellélett Molter Károly időt tudott szakítani — ő tudta hogyan — az irodalmi munkásságra is. Elsősorban környezetének, gyermek- és fiatalkori élményeit felidéző, a kisvárosi emberek furcsaságait bemutató, ironizáló, de sokszor súlyos társadalmi problémákat feszegető novellái több kötetben jelentek meg. Regényei közül a Tibold Mártonban nemcsak saját önéletrajzi regényét írja meg, hanem a korszakról, a kisvárosi társadalomnak az idők sorában való életéről is éles szemmel megírt kritikát ad. Színdarabjait Marosvásárhelyen kívül a budapesti Nemzeti Színház is játszotta. Még szűkebb hazájabeliek előtt is kevéssé volt áttekinthető az a szerep, amelyet Molter az irodalompolitikában — és ami nála ezzel együtt járt —, a közéletben játszott. A közelmúltban megjelent, Az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh levelesládája (1924—1949) című forrásgyűjteményből legalább nagy vonásokban meg lehet ismerni Molternek a Helikon íróközösség és a folyóirat (amelyben novellái mellett a hazai és külföldi könyvekről írt folyamatosan kritikát), valamint a Céh (amelynek hosszú időn keresztül Irodalmi lektora volt) életében vitt szerepét. Közéleti szereplésében következetesen polgári radikális. A Kós Károly, Kecskeméthy István és társai radikális néppárti törekvéseinek lelkes támogatója, aláírja a magyarországi statáriális perek elleni tiltakozást (emiatt egyik budapesti rádiószereplése meghiúsult). 1937-ben az egyik előkészítője a Vásárhelyi Találkozónak, hogy csupán a legfontosabb, de rá jellemző állásfoglalásait említsük. E egyik életrajzírója, Vanó Ján Jnos szerint Molter....... azzal a tudattal sétálhat el mindennap egykori iskolája előtt, hogy odabent, a zümmögő osztálytermekben Molter Károly írói munkásságáról folyik az előadás”. Volt tanítványai, olvasói, tisztelői ,azzal küldik legjobb kívánságaikat a kilencvenéves Molter Károlynak, hogy munkásságáról tisztelettel és szeretettel emlékeznek meg nemcsak a volt, több mint négyszázesztendős iskolájában, hanem máshol is, mindenütt, ahol Vele együtt szeretnénk hinni az emberség és az emberiesség győzelmében az embertelenség és a rosszindulat felett. Nagy Lajos Megkezdődött a gyermekkönyv hete A III. országos gyermekkönyv-hetet ünnepélyesen, nyitották meg hétfőn Budapesten, az országos ifjúsági- és gyermekirodalmi központban. Az Olvassatok mindennap felhívás kifejezi, hogy a könyvvel való találkozás természetes, szükségszerű, okosan megtervezett tevékenysége, mondotta Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára a megnyitón. Hangsúlyozta, hogy a fiatal olvasóknak a felnőttek, a szülők, a nevelők okos, türelmes segítségével lehet és kell könyvet szerető, rendszeres olvasókká válniuk. A megnyitó színhelyén mintegy 700 kötetből kiállítás nyílt, amely a 30 éves Móra Ferenc Könyvkiadó tevékenységét reprezentálja. A tárlat kötetei között természetesen ott láthatók a gyermekkönyvhét újdonságai is. NAPLÓ 1 * Bensőséges ünnepségen adták át hétfőn a Füst Milánná által Füst Milán emlékére alapított jutalmakat a Magyar Írók Szövetsége székházában. Az ez évi jutalmakat Szentkúthy Miklós és Hajnóczy Péter kapta. A Vasi Műhely 13. kiállítását december 3-ára dr. Szentléleky Tihamér nyitja meg Szombathelyen, a megyei művelődési és ifjúsági központ épületében. A párizsi Odeonban bemutatták Racine tragédiáját, az Athalie-t és Moliere komédiáját, a Don Juant, Roger Planchon rendezésében. . .. „Lélegzet” címmel Algos László, Győre Balázs, Kemenczky Judit, Keszthelyi Rezső, Oravecz Imre, Rácz Péter, Tábor Ádám, Tábor Eszter és Tamás Gáspár Miklós olvas fel verseiből és prózai írásaiból ma, kedden este 7 órakor a Budapesti Műszaki Egyetem Bercsényi utcai Rózsa Ferenc kollégiumában. A francia rádió szombaton élő adásban közvetített kamarahangversenyt a Magyar Nemzeti Galériából. A közvetítés előtt a francia bemondó méltatta a barokk kiállítóterem hangversenyprogramját, képet adott a helyszínről, az egyes számok előtt részletesen ismertette a műveket és beszélt szerzőjükről. Balogh Edgárral rendez találkozót december 3-án, szerdán este hat órakor a Kossuth Klubban a Magyar Írók Szövetsége és a TIT budapesti irodalmi szakosztálya. A vendéget Babhory Imre, az írószövetség elnöke köszönti, majd Balogh Edgár „Eszmeáramlatok a romániai magyar irodalomban" címmel tart előadást. Az est házigazdája Király István akadémikus.A " A XX. század balettje, Mau- Hée Bejárt társulata december IIi. és január 4. között a párizsi Théatre des Champs-Elysms-ben vendégszerepel, az Erős bánatos és a Mi Faustunk című előadásaival. -Kedd, 1980. december 2. Kellér Dezső köszöntése Addig viccel arról, hogy harmincegynéhány éveseket már „öregek”-nek neveznek, amíg hetvenöt éves lett Kellér Dezső. Amiben az a külön vicc, hogy már húszegynéhány éves korában, amikor bátyja, Kellér Andor bevezette őt a budapesti irodalmi, sajtó- (és éjszakai) életbe, már „öreg róka’ volt, szinte percek alatt kiismerte magát abban a világban. „Min nevettek a héten a Fészekben?” — ez egyik vissza-visszatérő témája volt a fiatal újságírónak a színházi hetilap rovatában. . Ugyanis már a harmincas évek elején megvolt az a képessége, hogy egy humoros „bemondás"-t egy félmondat, esetleg csak egyetlen szó betoldásával szatirikus élűvé gazdagítson. S könyveiben is olvasható, élet**rajzi vallomásaiból tudni, hogy bár már a felszabadulás előtt is konferált, ebben a műfajban még nem találta meg magát. A felszabadulás után azonban szárba szökkent tehetségének ez a vonása is, a közönséggel való egyoldalú csevegése, amelyben azonban párbeszédek egész sorozatai vannak. Nagy Endréhez, a műftij úttörőjéhez, abban hasonlít, hogy Kellér is úgy befolyásolta azt a színházat, ahol szerepeit, a Pódiumot, a Vidám Színpadot, hogy abszolút főszereplő” volt, de mégsem rendelte alá a maga egyéniségének az egész kabarét. „Én voltam a Vidám Színpad főpincére” — jellemezte a maga szerepét, amikor valaki „vendéglátóipari üzemegységének mondotta a tegnapi Vidám Színpadot. Tegyük hozzá, hogy ő maradt a „főpincér’ a mai napig a magyar kabaréban, a magyar konferálásban. Ő tanított meg bennünket, nem mindig felkészült vendégeket, arra, hogy az „étlap” változatosabb, mint ahogy azt gondoljuk, és ha éppen nem jó a felszolgálás, akkor szabad reklamálni. Mi is ország vagyunk — ez a * . címe Kellér Dezső egyik — konferanszokat, jeleneteket tartalmazó könyvének. Ebben a könyvében is — amelyben különben a remek „Pomocsi’'szcénák is olvashatók —, arról szól,a maga módján, saját és műfajaiban, hogy milyen nehézségek és paradoxonok származnak abból, ha egy ország kicsi. Ám azt, hogy egy féis országnak milyen előnyei is lehetnek, sok más mellett — a pesti humor is bizonyítja. Amely igazán nem nagyhatalmi — és még csak nem is Budapest metropolis-jellegéhez méretezett — humor, hanem fanyar, kétkedő, érzékenyen okos. S amelynek egyik legkoholtabb őrzője a hetvenöt éves Kellér Dezső. Hétfőn köszöntötték a Vidám Színpadon Kellér Dezső kiváló művészt, a színház örökös tagját. Szalai József igazgató a társulat nevében üdvözölte a magyar kabaré kiemelkedő alakját. A népszerű művész eredményes munkásságát méltatta Kazini Károly, a színházművészek szövetségének főtitkára is, s ugyancsak köszöntötték Kellér Dezsőt a fővárosi tanács képviselői. A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának finn Budapest, Dob U. 60.) fogadóórái! Jogi tanácsadás: Hétfőn 14—10 Szerdán 14—16 Pénteken 13—14.36 Építkezési tanácsadás: Minden hó első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések:csütörtökön 15.30—11.30