Magyar Nemzet, 1981. március (37. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-10 / 58. szám
s — Magyar Nemzet__ Biológiai tömegírás „A természetért azért rajong az ember, mert a városok lakhatatlanok.” . (Bertolt Brecht) Századunk végéig több százezer állat- és növényfajta pusztul ki, ha a műszaki fejlődés így megy tovább. Ez a washingtoni „Worldwatch Institute” kutatócsoportjának a megállapítása. Az intézet együttműködik az ENSZ környezetvédelmi szervezetével, ennek a megbízásából végeztek több éven keresztül kutatómunkát. Vizsgálatuk lényege: az emberiség „biológiai tömegirtást” követ el, ami befolyással van az időjárásra, a légkörre, az ember természetére és egész életformájára, s a káros következmények máris érezhetők. A biológiai „elszegényedés” együtt jár az ember és az emberiség nyomorúságával, bármint emelkedjék az életszínvonal vagy stagnáljon. (Ez az említett intézet tudományos munkatársainak a megállapítása.) A tanulmány nem foglalkozik a tömegpusztító fegyverek, az atom-, a hidrogén-, a neutron- és egyéb embertermészetirtó fegyverek kísérleteinek közismerten káros hatásával, kizárólag glóbusunk biológiai változásának az elemzésére szorítkozik. Csupán azt mutatja ki, tudományos alapossággal, hogy minden évben kipusztul egy-két növény- és állatfaj. Nem csupán az úgynevezett ősállatokról, továbbá a tigrisről, az elefántról és nagyhalakról van szó, amelyekről már korábban írtunk, hanem olyan növényekről, amelyeknek léte vagy nem léte a mi életünket és természeti környezetünket is meghatározza. Kiirtunk például gyógynövényfajtákat, megritkítunk, kipusztítunk erdőket. Elszennyeződnek patakok, folyók és óceánok, kiirtódik élővilágunk. „A tengerek szemétlerakodóhelyek”, írta Thor Heyerdahl, a híres norvég etnológus. S a flóra megtizedelése károsítja az állatvilágot is, mert megfosztatik természetes táplálékának fontos elemeitől. Sőt, még az éghajlat is másként alakul miatta, mint eddig. A földtörténet során körülbelül tízmillió növény- és állatfaj és fajta létezett. A tudományos irodalom jelenleg másfél milliót tart számon. Az irtás szinte abban a pillanatban megkezdődött, hogy az ember megjelent. A kőkorszakban már kiirtották például a mammutok és a masztodonok nagy részét. Kétezer évvel ezelőtt eltűntek Európából az oroszlánok. Egy évszázad alatt több mint ezer madárral és emlősállattal lett szegényebb Európa. Továbbra is folyamatban van a „biológiai tömegirtás”. És sajnos nemcsak a mi földrészünkön, hanem az úgynevezett fejlődő, vagy harmadik világban is. Példa rá Dél- Amerika, az őserdők, a dzsungelek, az Amazonas vidéke. Biológiailag ma talán ez a világ leggazdagabb területe. De említhetjük akár Afrika és India egyes részeit is. Egy amerikai tudós, Peter Raven találóan állapította meg: „Sok milliárd dollárt költöttünk a Hold fölfedezésére. Többet tudunk a Holdról, mint az Amazonas vidékéről. Pedig ennek az őserdőnek a felkutatása fontosabb volna. A Hold megmarad. Sokkal több ideig, mint a veszélyeztetett Amazonasvidék.” Tíz napon keresztül e kérdéssel foglalkozott, részletesen az ENSZ által támogatott környezetvédelmi konferencia, amely Új-Delhiben ülésezett. A szervezet 1973-ban alakult, hivatalos neve: „International Union for Conservation of Nature and Natural Resources.” És a másik társulat: a „World Widlife Fund.” Jelen voltak 67 ország és száz természetvédelmi szervezet küldöttei. A központi téma a természetvédelem, a még szabadon élő állatok megmentése és a növényvilág kímélése volt. Védettnek nyilvánítottak 92 állat- és növényfajtát. Különböző bálnafajtákat, fókákat, papagájokat és énekes madarakat. Több új határozatot hoztak tehát, de kérdéses, hogy más lesz-e a sorsuk, mint a régieké volt. Vámos Imre / #"•!/' * ! /• •• r Evilági bűnözés Sok vagy kevés? Aki a bűnözés alakulását elemzi és magára csak kicsit is ad, az nem nélkülözheti az objektivitás legfőbb garanciáját, az adatokat. Ez az a bizonyos kályha, ahonnan elindulni már-már kötelező. Jöjjenek hát mindenekelőtt a számok. 1980-ban 130 470 közvádas bűncselekmény vált ismertté. Ez nem több, nem is kevesebb az elmúlt másfél évtized átlagánál, ami évente 125—130 000 bűncselekmény (1979-ben 29 942 elkövető kilétét nem sikerült tisztázni). A számok után jöhet az elemzés, a kérdés: sok ez vagy kevés? Stagnálás Nos hát — az olvasót talán meglepi a szokatlan válasz — az attól függ. Mint minden, ez is viszonylagos. Az összehasonlítás más országokkal több okból is nehéz. Ugye, tudjuk mindannyian, hogy a magyar bűnüldözési statisztika igen alapos, sokkal alaposabb, mint jónéhány országé. Az összeírás szempontjai sem azonosak. Van, ahol a letartóztatottak száma szerepel a kimutatásokban, máshol a jogerősen elítéltekét köztik, ismét másutt a börtönben levőkről készül az összesítés. Az is előfordul, hogy ami egyik helyen szabálysértés, az máshol bűncselekmény. Ha házon és házán belül maradunk és a korábbi évekkel vetjük össze a jelent, a hivatalos értékelések a bűnözés enyhén csökkenő tendenciájáról beszélnek, hozzátéve, hogy — idézem a legfőbb ügyész legutóbbi beszámolóját — „ennek nem mond ellent az a tény, hogy az évenkénti plusz, mínusz 3— 5 százalékos eltéréssel a bűnözés nagyságrendje lényegében azonos.” Más megfogalmazás szerint a bűnözés tendenciája sokáig csökkenő volt, az elmúlt években pedig a stagnálás a jellemző. Egyes időszakokban és egyes bűnözési ágakban emelkedés is tapasztalható. A „sok vagy kevés?” kérdésre adandó feleletnek szólnia illik arról is, hogy egyetlen ország sem állítja, hogy csak annyi bűncselekményt követnek el területén, mint amenynyiről tudomást szereznek. A latens bűnözés nagyságáról csak feltételezések vannak, a pontos száma megállapíthatatlan. A kriminológusok anonim kérdőíveket próbálnak adatokat gyűjteni, de megbízható eredményre ezek a vizsgálatok sem vezetnek. Mindenesetre, fogadjuk el azt a megállapítást, hogy a bűnözés mértéke nem túlzottan magas hazánkban. Persze, elsősorban az tud egyetérteni ezzel, aki „biztos távolból” figyeli a fejleményeket és hallgatja a jelentéseket. Akit netán áldozatként érint az ügy, az feltehetően nem ily nyugodtan, higgadtan értékeli a bűnüldözés alakulását. Botrányok A „sok vagy kevés” kérdés köré húzható koncentrikus körökben haladvaelérkeztünk a jelentősebb és a kisebb súlyú bűncselekmények arányához. Az új Büntető Törvénykönyv hatályba lépése után változás következett be. 1980-ban a bűntettek aránya 28 százalék, a vétségeké 72 százalék volt. A túlnyomó többséget tehát a társadalomra kisebb mértékben veszélyes cselekmények alkotják — emelte ki említett tájékoztatóján a legfőbb ügyész. A kisebb súlyú bűncselekmények túlsúlya egyfelől valóban kedvező, s bár ez a túlsúly nemzetközileg is általános, mégis öröm, hogy nagyszabású akciók, postarablások, gyilkosság-sorozatok — nem, vagy ritkán borzolják föl a kedélyeket. Másfelől ezek a kisebb bűncselekmények határozzák meg a lakosság hangulatát, a biztonságérzetét. Jó, hogy nem kell attól tartania, hogy az utcán golyót kap a hasába, vagy elvágják a torkát, de ne kelljen félnie attól sem, hogy ellopják a tárcáját, belekötnek erőszakoskodó alakok. A kisebb bűncselekmények felderítésének sikere vagy sikertelensége az emberek szemében — minden ellenkező látszat ellenére — szintén sokat nyom a latba. Nem tudja mindenki és nemcsak az állampolgárok nem tudják, hogy a feljelentést akkor is fel kell venni és ki kell vizsgálni a rendőrségnek, ha mondjuk a lopás szabálysértésnek minősül. Az értékhatár nem mérvadó abból a szempontból, hogy meg kell-e próbálni kideríteni a tettest, vagy sem. Az értéket tekintve kis kárt okozó rablások, fosztogatások száma nőtt az utóbbi időben, fényes nappal, nagy forgalmú helyeken is követtek el bűncselekményeket. " Személyes konfliktusok, szóváltások befejezéseként könnyen elcsattan egy balhorog, előkerül a kés olyan helyeken is, ahol eddig nem volt megszokott látvány a verekedés, a botrány. Erkölcs és jog A bűnözési ranglistát azonban változatlanul a vagyon elleni bűncselekmények népes tábora vezeti. Ami itt új, bár nem meglepő fejlemény, hogy nagyobb arányban emelkedett a társadalmi tulajdont károsítók száma. Az ilyen bűncselekmények száma 1979-ben 24 289, 1980-ban 29 635 volt. A cselekmények nyolcvanhárom százaléka tízezer forint alatti kárt okozott. Jog és erkölcs különbsége tetten érhető a társadalmi tulajdon megítélésében is. A néhány száz, néhány ezer forint értékű felvételek a közösből” a jelek szerint a büntetőjog tiltása és fenyegetése ellenére sem számítanak égbekiáltó bűnnek. Hogy miért, annak számos okát itt még csak jelezni sincs hely és mód, de a tények egyértelműen erre utalnak. És aligha erőltetett itt említeni a köznyelven korrupciós bűncselekménynek nevezett típus virágzását, különösen azt a kedvezőtlen jelenséget, hogy a latens korrupciót a szakemberek számottevőnek becsülik. Erkölcsi és jogi megítélés különbségét jól példázzák a vám- és devizabűncselekmények is. Nem az éppen kurrens áruk nagy tételben történő becsempészésére gondolok, hanem például arra, hogy a turistaként külföldre utazó sok magyar valutakiviteli korlátozások ilyen vagy olyan megsértéséből nem csinál lelkiismereti kérdést, mert külföldön sem szeretne rosszabb színvonalon élni, mint idehaza megszokta. Egyre többször hallani elméleti és gyakorlati szakemberektől egyaránt: míg a bűnözés elleni küzdelemben jelentős szerepet kell hogy játsszék a rendőrség, a bűnözést nem lehet rendőri problémáim egyszerűsíteni. A bűnözés társadalmi jelenség, tehát azokat a körülményeket kell vizsgálni, amelyek a bűnözővé váló embereket termelik. A hangsúly a megelőzésen legyen — sokat hallott, mondhatni divatos jelszó. Mennyiben jelszó csupán és mennyiben valóság? Mennyiben változott és milyen is ma a bűn, a bűnös megítélése? Erről lesz szó a következő cikkünkben. Javornitzky István A magyar városok napjainkban történő átalakulása, felnövése a legerőteljesebben az Alföld hajdani óriásfalvaiban mutatkozik meg. A sajátos településformát képviselő úgynevezett mezővárosokban, amelyeknek a lakossága századokon át főként földmíveléssel foglalkozott ugyan, de rendelkezett bizonyos kiváltságokkal, elöljáró-választási joggal, vásártartással, adózási és vámkedvezményekkel,- s a viszonylagos szabadság levegőjében a polgárosodás első lépéseit is megtehette. A nagy kiterjedésű, laposan szétterülő, alacsony beépítésű mezővárosok, ha agrárjellegűek voltak is, a falusinál fejlettebb életforma kialakítására adtak lehetőséget a jobbágysornál kedvezőbb társadalmi és gazdasági helyzetben levő lakosaik részére. Cegléd egyike volt a legtipikusabb magyar mezővárosoknak. Egészen a XVIII. század közepéig a rideg állattartás volt az uralkodó gazdasági forma mintegy 50 000 holdnyi határában. 1780-ban azonban már 27 000 holdra emelkedett a szántóterület, s a fokozatosan művelés alá vonható földek nagysága erős vonzást gyakorolt a környék népére, úgy hogy Cegléd lakossága 1820-ra elérte a 10 000 főt, a múlt század közepén pedig már a 17 000 fölé emelkedett. A lakosság szaporodása a belterjesség irányában fejlesztette a város mezőgazdaságát, így kezdődött meg az 1820-as években a homokos legelők feltörése, és szőlővel, gyümölcsfákká való beültetése. Zsellérek hada teregette el a szélhordta homokhalmokat, töltögette fel a vizenyős laposokat, s a nagy munka eredményeként Cegléd szőlőterülete századunk elejére meghaladta a 4000 holdat. A földnélkülizsellérek munkaerejét azonban az egyre szélesebb körben elterjedt kerti termelés sem tudta felvenni, egyre tömegesebben szorultak ki a külső határterületekre, így alakult ki a múlt század második felében Cegléden is a mezővárosokra oly jellemző tanyásgazdálkodás. A két világháború között tovább növekedett a teljes anyagi bizonytalanságban élő napszámos réteg, s mivel a városnak számottevő ipara nem volt, megkezdődött rendszeres bejárásuk vagy felköltözésük Budapestre. Csupán 1928 és 1935 között több mint ezerrel fogyott a város népessége az elvándorlás következtében. Nagy ipari bázis Cegléd lakossága ma 40 000 fölött van. A foglalkoztatottak száma 24 000, ezek 52 százaléka az iparból él, 17 százaléka a mezőgazdaságból, a többi a kereskedelemben, a közlekedésben és különböző szolgáltatási ágazatokban dolgozik. Micsoda gyökeres átalakulást jelentenek ezek a számok! Cegléd nem mezőváros többé, hanem — miként Kovács Károly tanácselnök megfogalmazza — fejlett nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező ipari város. Támasszuk alá ezt a minősítést még két adattal: 1980-ban a ceglédi mezőgazdaság 1,4 milliárd, az ipar pedig 4,5 milliárd termelési értéket produkált. Az utóbbi negyedszázadban nagy ipari bázis jött létre Cegléden. A kereken ezer főt foglalkoztató Közlekedésépítési Vállalat gyáregysége elsősorban útépítő gépeket készít és javít; hasonló nagyságrendű az Egyesült Villamosgépgyár ceglédi üzeme, amely Közép- Európa egyik legkorszerűbb villamosmotor gyára. Ami a könnyűipart és az élelmiszeripart illeti, a ruhagyár, a cipőgyár, a konzervgyár, valamint a húsipari és a tejipari vállalat a legjelentősebb, mellettük kiemelkedő szerepe van a hatalmas fűrészüzemmel rendelkező hordógyárnak, amely igen komoly segítséget nyújt a Duna—Tisza közi borexport lebonyolításához. Az ipar felnövése azonban nem járt a mezőgazdaság viszszafejlődésével. A város három termelőszövetkezete mintegy 13 000 hektáron gazdálkodik, a szőlőterületeken is fokozatosan a gépi művelésre áll át, s több száz hektáros nagyüzemi gyümölcsösök létrehozásán fáradozik. A Magyar— Szovjet Barátság Tsz termálvízzel fűtött 5 hektárnyi növényházában és 3 hektár összterületű fóliasátrai alatt a különböző virágfélék és primőrök mellett nagyarányú palántanevelést folytat a környékbeli termelőszövetkezetek és a háztáji kisegítő gazdaságok igényeinek kielégítésére. Az Állami Tangazdaság 17 000 hektárnyi területen — amely túlterjed a város határán — 1800 állandó dolgozót foglalkoztat. Hatalmas kertészeti és állattenyésztő telepei vannak, ez utóbbiakon folyik az állategészségügyi szakközépiskola növendékeinek gyakorló tevékenysége. Az urbanizálódás lépcsőfokai Cegléd középfokú központi ellátóterületének a népessége meghaladja a 100 000 főt. Tájszervező szerepét iparán kívül — amely 2000 bejárót foglalkoztat — elsősorban kórházán és iskoláin keresztül fejti ki. Az 1972-ben épült, 900 ágyas kórház nemcsak a közvetlen környéknek, de a szomszédos járásoknak az egészségügyi ellátását is magas szinten biztosítja. A város iskolái csaknem 8000 fiatalt oktatnak és nevelnek. Az állategészségügyi szakközépiskola a megyehatáron is túlnyúló funkciót tölt be, de a gimnázium, a közgazdasági szakközépiskola és a szakmunkásképző iskola tanulóinak is több mint egyharmada környékbeli. Mivel ezek a tanintézetek a város főutcája mentén egy csoportban helyezkednek el, lehetőség nyit arra, hogy kiszolgálásukra most egy teljesen korszerű tornacsarnok épüljön, 46x26 méteres játéktérrel és ezerfős nézőtérrel. A szomszédos termálfürdőt — a tervezett üdülőközpont létrehozása után — fedett uszodaként testnevelési célokra használják majd az általános és a középiskolák, a tornacsarnokok ideális kiegészítőjeként. A diáknegyed szomszédságában emelkednek a város új lakótelepei, négy-ötszintes házak laza csoportjaival. Az utóbbi tizenöt esztendőben csak itt mintegy 1800 korszerű lakást létesítettek. A város rendezési és fejlesztési terve messzemenően figyelembe vette a település történelmileg kialakult helyzetét. Az új lakónegyedeket nem perem területeken, hanem a belső részek elavult házainak elbontásával a városközpont, és a pályaudvar között helyezték el. A vasútállomástól a főtérig bevezető, két kilométer hosszú Rákóczi út is több szintes lakóházakkal épült újjá. Korábban csak a Hild tervezte, klasszicista református nagytemplom és az eklektikus tanácsház körüli néhány egyemeletes középület magasodott a földszintes házak rengetege fölé, az új lakónegyedek létrehozása és a főutca rekonstrukciója azonban már figyelemre méltó léptékváltást eredményezett. Az V. ötéves terv végrehajtása során 1500 lakás épült meg, körülbelül ugyanennyivel számolnak a VI. tervidőszakban is, s a városiasodás szempontjából különös jelentősége van a közművesítés gyorsításának. 1964- ben — amikor Cegléd mezővárossá alakulásának 600. évfordulóját ünnepelte — a vízvezeték-hálózat hossza még csak 42 kilométer volt, ma több mint 120 kilométernyi; a csatornázás akkor épp hogy megkezdődött, ma a városközpontban és az új lakótelepeken már teljesen kiépült. Az üdülőközpont A városi életforma teljessé tétele érdekében azonban feltétlenül szükség van arra, hogy a lakosságnak a szabad idő egészséges és hasznos eltöltése iránti erős igényét is kielégítsék. Ceglédnek nincs folyója, nincs nagyobb erdeje, a kikapcsolódni, üdülni, pihenni vágyók hétvégeken kénytelenek Szolnokra, vagy még távolabb. Tiszakécskére, Cserkeszöllőre utazni, holott a város határában feltárt és feltárható hévizek helyben is lehetővé teszik egy ideális üdülőközvont létrehozását. E cél érdekében hirdetett országos tervpályázatot az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, az Ipari Minisztérium energiagazdálkodási hatósága, az Országos Vízügyi Hivatal, az Országos Idegenforgalmi Hivatal, a Pest megyei és a Cegléd városi tanács, valamint a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet a termálvizek több célú hasznosítására a szbadidő-központban és a mezőgazdaságban. A város mellett elfutó Gerjepatak vizének felduzzasztásával egy nagy, 7 kilométer hosszú és 1,5 kilométer széles víztározó létesül, amely a mezőgazdaság öntözési igényeinek kielégítése mellett különböző vízi sportok és horgászat céljaira is szolgálhat. E parkerdővel övezett tározótóhoz kapcsolódó területen alakítják ki, a tervpályázat ajánlásait felhasználva, a szabadidőközpontot, amely a beépítési javaslat szerint 5000 férőhelyes termálstrandot, motelt, üdülőszállót, autóskempinget, éttermeket, bungalótelepet, vállalati és szövetkezeti üdülőket, ifjúsági tábort és különböző sporthelyeket foglal majd magában, s csúcsidőben több mint tízezer ember fogadására lesz alkalmas. A tervpályázat fontos része a termálvíz több lépcsős hasznosításának a kidolgozása. A geotermikus energiafelhasználás igen kedvező helyi eredményei arra ösztönzik a Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezetet, hogy további mezőgazdasági hasznosítást valósítson meg a termálvízre alapozva. A már meglevő 8 hektár alapterületű hévizes kertészeten kívül további 10 hektárnyi üvegház, illetve fóliasátor fűtését, és egy szárítóüzem energiaellátását szándékozik termálvízzel biztosítani. Olaj helyett földhő A népgazdaság hatodik ötéves tervének energiagazdálkodási programja szükségesnek tartja, hogy az energiaigényeket az egyre drágábban beszerezhető szénhidrogének helyett a lehetőség szerint olcsóbb hazai energiaforrásokból elégítsük ki. E program része a geotermikus energia — a földhő — felhasználásának a fokozása olyan területeken, ahol helyettesítheti a tüzelőolajat. Ceglédnek jelenleg öt termálkútja van, összes vízhozamuk percenként 3000 liter, és minden lehetőség megvan a geotermikus energia feltárásának és hasznosításának a fokozására. A hatodik kutat az idén fúrják meg, ennek a vize és hőenergiája elégíti majd ki a mezőgazdaság növekvő igényeit, s azokon túlmenően az üdülőközpont intézményeinek, kereskedelmi-szolgáltatási létesítményeinek melegvíz-ellátását és fűtését. Ismét egy újabb bizonyítékát kapjuk majd annak, hogy milyen nagy helyi energiát, milyen tekintélyes településfejlesztő erőt jelent a termálvíz. 1964-ben Cegléd még azt ünnepelte, hogy 600 évvel ezelőtt oppidum, vagyis mezőváros lett. A gyorsléptű iparosítás és a vele járó erőteljes urbanizálódás eredményeként azonban ma már kétségkívül civitas, vagyis valóságos város, amely az eddigi ferjesztéseket kiteljesítve, alapvető igényeket elégít ki a lakosság szabad idejének tartalmas eltöltését biztosító üdülőközpont létrehozásával. Antalffy Gyula Ceglédi léptékváltás Mezővárosból — város • Kedd, 1981. március 10. A MAGYAR NEMZET olvasószolgálatának (1074 Budapest, Dob u. 60.) fogadóórái: Jogi tanácsadás: Hétfőn I1—16 Szerdán 14—16 Pénteken, 13—14.30 Építkezők tanácsadója: : Mindenló első és utolsó péntekén 16—17.30 Közérdekű bejelentések: csütörtökön 15.30—17.30