Magyar Nemzet, 1981. július (37. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-01 / 152. szám

megyei könyvtár BÉKÉSCSaba 1.« Magyar Molitor is­A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • • Mitt nap A múlt hét végén, a nagy szabad szombat előtt, pénteken 11 óra tájban telefonon kerestem egyik neves intézményünk osz­tályvezetőjét. Hosszasan csengettem, s már-már a készülék hibájára gya­nakodtam­­, mert ez sem lepett volna meg — mikor is a vonal túlsó végén fiatalos női hang szólalt meg. Miután többször el­mondtam ki vagyok és kit keresek, a kedves is­meretlen —, akit még sen­ki nem tanított meg a kommunikáció alapvető szabályára, a bemutatko­zásra — a lehető legköz­vetlenebbül közölte: az osztályvezetőt ilyenkor már hiába keresem, mert szabad szombatos. Majd válaszadásra sem hagyva időt, letette a kagylót. Modortalansága oly mér­tékben felingerelt, hogy csak másodpercek után jutott el a tudatomig, de hiszen ma még péntek van és napsütés ide vagy oda, ilyenkor a Munka Törvénykönyv szerint dol­gozni illenék. Majd fél­órával később a Lenin körúton, a kilométeres, döcögő kocsisorba ékelőd­ve, döbbentem rá: jó né­hány honfitársunk az osz­tályvezetőhöz hasonlóan a naptári időszámításra fit­­­tyet hányva, boszorká­nyos ügyességgel válik igazolatlanul láthatatlan­ná munkahelyén, s ül a volán mögé, rohan a gye­rekért, az ábcbe a pá­lyaudvarra, természetesen csökkentve ezzel a dél­utáni, a hét végi zsúfoltsá­got. De ha jól tudom, eled­dig csupán a lépcsőzetes munkakezdésre született intézkedés, a befejezésre még nem. Ám úgy látszik, ez nem akadályozza meg az egyéni kezdeményezé­sek kibontakozását és ra­gályos terjedését. Arról ugyanis nem szól a fáma, hogy a félbehagyott, a meg sem kezdett munkák­ból személy szerint bár­kinek is kára származott volna. Sőt: a hivatal sem dőlt ettől még össze, a vállalat ugyanúgy nyere­séges, vagy veszteséges lett és a dolgozó is hiány­talanul megkapta fizetését. Mert a pénteki három, négy, öt óra kiesést­­ a hét többi napján, egyé­ni munkaszervezéssel könnyedén pótolta. Ha pedig ez így van, akkor az ötnapos munka­hét általános bevezetésé­nek sem lehetnek különö­sebb akadályai. Mert akik mostanáig, a saját — kissé tévesen értelmezett — érdekükben tudtak töb­bet és jobban dolgozni a hétköznapokon, ezután majd megtehetik ugyan­ezt azért, hogy ebben az évben, de még inkább jö­vőre ne csak ezrek, de milliók élvezzék a rövi­­debb munkaidő előnyeit. Köztudott, hogy a Mi­nisztertanács április 15-i határozata alapján, ma, azaz július 1-én és az el­következendő napokban, több mint száz vállalat­nál, elsősorban a több mű­szakos és a folyamatosan termelő üzemekben tér­nek át az ötnapos munka­hétre. Az előkészületekhez a legtöbb helyen már az év elején hozzáfogtak, sőt volt olyan vállalat — mint például a Kőbányai Tex­tilművek zalaegerszegi gyára —, ahol a tavasz­­szal sikeres főpróbát tar­tottak. A dolgozók keve­sebb időt töltöttek az üzemben, mégis növelték a teljesítményt. Létezik, hogy egyik napról a má­sikra megtáltosodtak? Nem lehetetlen, de in­kább az a valószínűbb, hogy a vezetők és a beosz­tottak egyaránt kicsit jobban figyeltek saját fel­adatukra. Esetleg változ­tattak néhány — koráb­ban megcsontosodott — módszerükön a szobák közötti levélváltás helyett egyszerűen csak átszóltak egymásnak, a szerelők sem mentek el tétlenül a mű­szakzárás előtt kifulladt gépek mellett, sőt az is lehet: a textilmunkások a folyamatosan ér­kező alap­anyaggal és a jól karban­tartott masinákkal a mun­kaidő minden percét hasz­nosan és értelmesen tud­ták kihasználni. Ha mélyebbre ásnánk, bizonyára találnánk ha­sonló kezdeményezéseket a bányászat, a kohászat területén és más iparágak­ban, de ez az egyetlen ki­ragadott példa is tanúsít­ja: az ésszerűbb, a fe­gyelmezett munkával, a gépek állásidejének csök­kentésével, a jobb szerve­zéssel, a napi feladatok­hoz rugalmasabban alkal­mazkodó időbeosztással, a partnervállalatok együtt­működésének javításával és még számos műszaki­gazdasági intézkedéssel zökkenőmentes lehet az átállás. Megtették már ezt előt­tünk más országokban is. Miért ne bízhatnánk hát saját sikerünkben? Ha jól meggondoljuk, mi még a tanulópénzt is meg­spórolhatnánk, ha nem mindent magunk akar­nánk kitalálni és nem csak az általános irányelvek megfogalmazásakor, de a gyakorlati megvalósítás­kor is figyelembe vennénk szomszédaink tapasztala­tait. Nem állítom, hogy a módszerek egy az egyben átvehetők, de azt sem tar­tom megnyugtatónak, hogy az ágazatokon belül is — többek között a tex­tiliparban, ahol ezekben a napokban a dolgozók hatvan-hatvanöt százaléka kezd új életet — sok még a bizonytalanság, az át­gondolatlan intézkedés. Készültek olyan vállalati programok, amelyek a munkaidő megváltoztatá­sával a maguk részéről el­­intézettnek tekintik az ügyet. Nem gondolnak arra, hogy a dolgozók hiába mennek korábban és távoznak később a mun­kahelyükről, ha jelenlé­tük ez idő alatt a szerve­zetlenség miatt formálissá válik, akkor ez a gyakor­lat nem hogy csökkenteni, de növelni fogja a gondo­kat, a veszteségeket. Lehet tehát számolni, tervezni, mérlegelni, mo­delleket készíteni, de a munkáról — pénteken — sem szabad megfeledkez­ni. László Ágnes Brezsnyev és Brandt megbeszélése­ k Á­llást foglaltak az enyhülés folytatása mellett A külpolitikai helyzet A HIVATALOS megbeszéléseken, amelyek kedden kezdőd­tek a Kremlben Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt között, elsősorban a nemzetközi helyzet romlásának okait vizsgálták meg. Hangoztatták, hogy mindent meg kell tenni az enyhülési politika folytatásáért, és egyetértettek abban: a vitás kérdések megoldásának egyetlen megbízható eszköze az olyan tárgyalá­sok megtartása, amelyeknek a részvevői valóban érdekeltek a kedvező eredmények elérésében, s készek az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveiből kiindulva tanácskozni. A nyugat­német politikus leszögezte: a szociáldemokrata párt arra törek­szik, hogy az NSZK aktívan elősegítse az enyhülést, a külön­böző államok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös megértésének erősödését. Annak a vélemé­nyének adott kifejezést, hogy Leonyid Brezsnyev közelgő bonni látogatása és Schmidt kancellárral folytatandó eszmecseréi európai és világméretekben is elősegítik majd a pozitív fejlő­dést. A TALÁLKOZÓRÓL kiadott nyilatkozat megerősíti, hogy Brandt moszkvai látogatása részben előkészíti Brezsnyevnek még az idén várható útját az NSZK-ba, ugyanakkor tájékozó­dást nyújt a kelet—nyugati kapcsolatok fejlesztésének lehető­ségeiről, mindenekelőtt a szovjet—amerikai tárgyalások kilátá­sairól. Mindennek ellenére Schmidt kancellár az SPD-politikus mostani megbeszéléseivel összefüggésben megismételte, Brandt nem Washington szószólója a szovjet fővárosban, noha eluta­zása előtt kimerítő tájékoztatást kapott mind a nyugatnémet kormánytól, mind a NATO vezetőitől, s így megbízhatóan kép­viseli a Nyugat érdekeit Moszkvában. A rakétatelepítés ügyét Helmut Schmidt újból összekötötte a saját politikai jövőjével, azaz a további szereplését attól tette függővé, hogy a NATO 1979-es határozatát végrehajtja-e az NSZK vezető pártja. A Frankfurter Rundschau hasábjain kö­zölt írásban a kancellár az állítólagos szovjet fölérvével indo­kolta az 572 közép-hatótávolságú amerikai rakéta nyugat-euró­pai elhelyezésének a szükségességét. Hozzáfűzte azonban, hogy a katonai megerősítéssel egyidejűleg mihamarabb kezdődjenek tárgyalások az ilyen típusú rakéták kölcsönös csökkentéséről. Arra vonatkozóan, hogy egyes amerikai vezetők szögesen el­lentmondó nyilatkozatokat tesznek arra vonatkozóan, az Egye­sült Államok hajlandó-e tárgyalóasztalhoz ülni a Szovjetunió­val vagy sem, Schmidt kifejtette: szerinte az amerikai kormány tanácskozási szándéka komoly és a két nagyhatalom Leonyid Brezsnyevnek a tervezett bonni látogatása idején már tárgyalni is fog egymással. A KÖZEL-KELETI feszültség néhány új fejleménye is szóba került azokon a megbeszéléseken, amelyeket Gromiko szovjet külügyminiszter folytatott a Palesztinai Felszabadítási Szervezet küldöttségének vezetőjével, Faruk Kaddumival, aki kedden nemzetközi sajtóértekezleten fejtette ki véleményét a rendezés­ről. Ez megegyezik a szovjet állásponttal, miszerint a végleges megoldás feltétele az izraeli csapatoknak az 1967 előtti határok mögé történő visszavonása, a palesztin nép törvényes jogainak a helyreállítása. -Aid­ ­' #5M9/1v­) A szovjet államfő fogadta az SPD elnökét Moszkvából jelenti az MTI. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek elnöke kedden a Kreml­ben fogadta Willy Brandtot, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) elnökét, a Szocia­lista Internacionalé elnökét. A baráti, konstruktív légkörű találkozón szovjet részről je­len volt Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere és Borisz Ponomarjov, a Politikai Bi­zottság póttagja, a KB titká­ra. Nyugatnémet részről részt vett a megbeszélésen Hans- Jürgen Wischnewski, az SPD el­nökhelyett­ese. A találkozón mindkét fél nagy aggodalommal szólt a nemzetközi helyzet romlásá­ról, különös tekintettel a fegy­verkezési hajsza fokozódásá­ra, a világ sok részén kiala­kult háborús tűzfészkekről, s a háborús veszély ezekkel kapcsolatos fokozódásáról. Leonyid Brezsnyev és Willy Brandt a megbeszélésen kifej­tette álláspontját az európai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták kérdésében, s leszö­gezte, hogy a problémát a ko­rábbiakban említett elvek alapján lehet és kell is meg­oldani. Mindkét fél síkraszállt a SALT-tárgyalások folytatá­sa és a madridi találkozó si­keres befejezése mellett. Hangsúlyozták, hogy senki­nek sem szabad katonai fö­lény megszerzésére törekednie, s mindenkinek első kell segí­tenie a katonai szembenállás szintjének csökkentését. Leo­nyid Brezsnyev hangsúlyozta: a NATO militarista köreinek soha nem látott méretű fegy­verkezési hajsza kibontakoz­tatására irányuló törekvése nem hozza meg számukra a katonai erőfölényt, viszont to­vább nehezíti az amúgy is bo­nyolult nemzetközi helyzetet. Emlékeztetett arra, hogy az SZKP XXVI. kongresszusa átfogó, a nemzetközi légkör egészségesebbé tételét célzó programot hirdetett meg. Em­lékeztetett arra a békefelhí­vásra is, amelyet a Legfelső Tanács legutóbbi ülésén inté­zett a világ népeihez és par­lamentjeihez, s kifejtette a Szovjetunió álláspontját Észak- Európának atomfegyvermen­tes övezetté tételéről. Leszö­gezte, hogy a Szovjetunió to­vábbra is nagy figyelemmel vizsgál meg minden, más ál­lamoktól származó, s e kérdé­sekre vonatkozó konstruktív javaslatot. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az 1979- ben Moszkvában aláírt szer­ződés és más kétoldalú meg­állapodások alapján az NSZK-val folytatott hosszú távú és sokoldalú együttmű­ ködés megszilárdítására törek­szik. Willy Brandt leszögezte: az SPD arra törekszik, hogy az NSZK aktívan elősegítse az enyhülést, a különböző álla­mok, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kölcsönös megértés erősödését. Annak a véleményének adott hangot, hogy Leonyid Brezs­nyev közelgő NSZK-beli lá­togatása és Schmidt kancellár­ral folytatandó tárgyalásai európai- és világméretekben is elősegítik majd a pozitív tendenciák fejlődését. A béke jelenti a legnagyobb értéket P pohárkov­ontok a Kremlben Leonyid Brezsnyev kedden Moszkvában vacsorát adott Willy Brandt tiszteletére. A va­csorán Brezsnyev és Brandt pohárköszöntőt mondott. Az SZKP KB főtitkára, szovjet államfő hangsúlyozta: „Örülök, hogy ismét itt üdvö­zölhetem önt Moszkvában, ahol már nem első ízben jár. Szá­momra minden korábbi talál­kozónk emlékezetes marad. A múltra visszatekintve joggal mondhatjuk, hogy ezek a ta­lálkozók jelentős eredménye­ket hoztak, különösen a hatva­nas és a hetvenes évek for­dulóján, amikor egy valóban történelmi jelentőségű áttörést sikerült elérnünk a hideghábo­rútól az enyhülés felé. Az, amit a hetvenes években létrehoztunk, továbbra iev­ej ez­­eti hatását a világban, még ma, a kiéleződött nemzetközi légkörben is. De nézzünk be­csületesen egymás szemébe — ma újabb fordulat veszélye fe­nyeget az enyhüléstől egy újabb hidegháborús időszak irányába. A Szovjetunió, mint a többi szocialista ország is, arra tö­rekszik, hogy elejét vegye az események ilyen irányú alaku­lásának, mivel az egyetlen or­szágnak sem hozna semmi jót. Szeretném biztosítani önt, Brandt úr, hogy mindkettőnk számára ugyanúgy, ahogy tíz évvel ezelőtt, a béke jelenti a legnagyobb értéket, s nemzet­közi tevékenységünk is annak megőrzését szolgálja. Nézetünk szerint nemzetközi téren most nincs lényegesebb és komolyabb feladat, mint a fegyverkezési hajsza megszün­tetése. A jelenlegi helyzetben e cél megvalósítását a nukleáris fegyverkezési hajsza Európá­ban történő korlátozásával kellene kezdeni. Mi akár hol­nap készen állunk arra, hogy tárgyalóasztalnál vitassuk meg az ezzel kapcsolatos kérdése­ket. Az Egyesült Államok ál­láspontja miatt azonban a tár­gyalások még mindig nem kez­dődhetnek meg. Ugyanakkor kétségbevonják azt az őszinte szándékunkat, hogy hirdes­sünk moratóriumot a NATO- tagországok és a Szovjetunió közepes hatótávolságú új nuk­leáris rakétafegyvereinek euró­pai telepítésére. A szívvítkezés csö­kkenjés következésképpen, ha a tár­gyalások egyáltalán megkez­dődnek, akkor is csak olyan körülmények között, amikor mindkét fél tovább folytatja katonai programjainak meg­valósítását. Ez pedig nem a legjobb megoldás. Kijelenthetem: a Szovjetunió kész leállítani saját közepes hatótávolságú rakétáinak az ország európai részén történő elhelyezését azon a napon, ami­kor a kérdés lényegét érintő tárgyalások megkezdődnek. Er­re természetesen csak abban az esetben kerülhet sor, ha az Egyesült Államok kijelenti, hogy a tárgyalások ideje alatt szintén nem növeli Európában elhelyezett közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközeinek számát. A Szovjetunió komoly, reá­lis eredményeket vár ezektől a tárgyalásoktól. Az a vélemé­nyünk, hogy ideje előrelépni a nukleáris rakétaeszközök szá­mának csökkentése terén. Katonai egyensúély Minden állam arra törekszik, hogy kellő módon biztosítsa saját biztonságát. Az atomkor­ban azonban ezt a célt nem lehet elérni, ha valaki csak a fegyverkezési hajszában meg­­szerzendő előnyökre számít. Kori-r.k­b­.- b't -.tonság csak akkor lehet reális és tartós, ha a szemben álló erők már ki­alakult viszonylagos katonai egyensúlyán, s a fegyverzetek ennek létrejöttét követő csök­kentésén alapul. Ellenkező esetben senki nem érezheti magát biztonságban. Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy katonai erő­fölényre tegyen szert a Szov­jetunióval szemben, aláássa a nemzetközi biztonságot és in­gatagabbá teszi magának az Egyesült Államoknak a bizton­ságát is. És még egy megjegyzés: va­jon a katonai egyensúly eléré­sének mindig a fegyverzetek növelése lesz az egyetlen esz­köze? Ezt a célt a fegyverzetek kialakult szintjének kölcsönös csökkentésével is el lehet érni. Ez a megoldás pedig csak hasz­nára lehet a népeknek. A Szovjetunió és az NSZK különböző szövetségi rendsze­rek tagjai, és magától értető­dik, hogy mindkét országnak megvanak a maga szövetségi kötelezettségei. De vajon ezeket a kötelezettségvállalásokat min­dig maradéktalanul alá kell-e rendelni a katonai erőfölény elérését és az enyhülés aláásá­­sát célzó irányvonalnak? Ter­mészetesen nem. Ami legalább­is a Varsói Szerződés tagálla­mait illeti, tőlük idegen ez a fajta magatartás. Mi, a Szovjetunióban egyér­telműen síkraszállunk azért, hogy békés, jószomszédi kap­csolatokat tartsunk fenn a Né­met Szövetségi Köztársasággal. Ez a mi állandó, ha úgy tet­szik, stratégiai irányvonalunk. Remélem, hogy a Schmidt kan­cellárral önöknél, az NSZK- ban sorra kerülő tárgyalásaink konstruktívak lesznek és elő­segítik az országaink közötti együttműködés továbbfejlődé­sét. A lényeges nemzetközi kér­dések megoldása és a háborús veszély csökkentése érdekében becsületes, nyílt, tárgyszerű megbeszélést folytattunk. Mi annak a hívei vagyunk, hogy a tárgyalások a lehető legszélesebb körben menjenek végbe­ a kormányok között, s a tekintélyes társadalmi erők, köztük természetesen a kom­munisták és a szociáldemokra­ták képviselői között is. Mi nagyra értékeljük sok ország szociáldemokratáinak

Next