Magyar Nemzet, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
J.ÉS MEGYEI KÖNYVTÁR BÉKÉSC dííja Pf.: 30. 5601 s. — Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Munkás kincs Ahogy a társadalmigazdasági fejlődés előre halad, igényeink egyre nőnek. Ma már nemcsak a bevásárlókosáron, az öltözködésen, az utazásra fordított összegeken mérjük le, hogy milyen az élet minősége. A falvakban élő emberek például azon is, hogy télen ki tud-e kocsijával állni az utcájából, zavartalanul foghatja-e a televízió műsorát, milyen távolságban részesülhet szakorvosi ellátásban. Az utóbbi esztendőkben egyik legfontosabb minőségi mutató lett vidéken, hogy a település rendelkezik-e egészséges ivóvízzel vagy sem. A felmérések szerint jelenleg hazánkban mintegy 2,7 millió ember vízellátása nincs megnyugtatóan megoldva. S itt nem csupán arról van szó, hogy az érintett településeken hiányzik a vízmű, a csatorna, hanem arról is, hogy az ásott kutakból nyert víz szennyezett s a benne levő nitrát, ammónia, arzén, higany vagy peszticid magas aránya miatt az egészségre ártalmas. Több megyében, községek tucatjaiban már évek óta palackos, illetve tartálykocsis vízellátás van, főleg a csecsemők védelme érdekében. Az egyik nagyközségben uszodát építettek, a KÖJÁL azonban nem engedte megnyitni a feltöltésre szánt víz szenynyezettsége miatt. „Miért ijesztgetnek bennünket azzal, hogy nem egészséges községünkben az ivóvíz? Én ezt a vizet iszom 65 éve, gyermekeim is felnőttek, az unokáimnak sincs semmi baja.” Ilyen állásponttal is találkoztunk nemrég Baranyában, ahol 137 községben vannak vízgondok. Tagadhatatlan, hogy vízminőségi normáink a nemzetközi szinthez viszonyítva túl szigorúak. Mégsem lehet az a célunk, hogy a tűrési határokat jelentősen módosítsuk, felemeljük, hanem keressük a probléma végleges, megnyugtató megoldását. Ebben a Hazafias Népfrontnak is felelősségteljes feladatai vannak, hiszen a ma még jó vízzel ellátatlan, egészségre veszélyeztetett területeken él a lakosság egyharmada. Ha számottevő javulást tudnánk elérni, azzal a falvak népességmegtartó képességét is fokozhatnánk, amit a mozgalom fontos célkitűzésének tart. Látszólag pénzkérdésről van itt szó: törpevízművek, csatornák építéséről, tisztítótelepek létesítéséről, esetleg a szennyezők szigorúbb bírságolásáról. A terven felüli beruházási igényekről pedig nem illik — hiába is tennénk — követelőzve szólni. A Hazafias Népfront országos titkárságának legutóbbi ülésén sem az anyagiak körül folyt elsősorban a vita, hanem az egyéb tartalékokról. „A víznyerő bázisok szennyeződéséhez — hangzott el — elsősorban vállalatok, üzemek és egyének felelőtlen magatartása járul hozzá.” Például szeméttelepet létesítenek — rendszerint illegálisan — vízadó földrétegek felett, s amikor a víz minősége megromlik, az államtól követelik a tisztítómű építését. A szakszerűtlen műtrágyázás, vegyszertárolás is sok helyütt előidézője mind a felszín feletti, mind a felszín alatti vízkészletek szennyeződésének. A felelőtlenségnek azzal a minősíthetetlen példájával is találkozunk egyes vidékeken, hogy miután elkészült az ivóvízhálózat, sokan az udvarokban levő régi ásott kutakat használják fel szikkasztásra, amivel elszennyezik a földrétegeket a közművizet adó szintig. A vitában elhangzott az is: az ivóvíz- és csatornázási beruházásoknál a jelenlegi érdekeltségi rendszerünk nem ösztönöz eléggé az olcsóbb megoldásokra, ezért felül kellene vizsgálni. A jelenlegi vízdíjak sem szorítják a felhasználókat az ésszerű takarékosságra, hogy az így felszabaduló szabad mennyiségeket, az ellátatlan területekre juttassák. Ma például egy köbméter ivóvíz előállítási költsége 26 forint, ugyanakkor a lakoság ezért a mennyiségért vidéken 60 fillért, a vállalatok pedig 6—7 forintot fizetnek. (Az állami lakásokban élőket — 4 millió ember — ebben a vonatkozásban takarékosságra ösztönözni lényegében ma nem lehet, mivel a vízhasználati és csatornahasználati díj a lakbérben rejtve marad.) Ha a vállalatok, üzemek gyakorlatát nézzük, itt is hamar beleütközünk az elégtelen ösztönzésbe. Sok olyan gyárunk van, ahol az ipari vízhálózatot kiépítették ugyan, mégis ivóvizet használnak, mert az az olcsóbb. Ahol korábban viszszaforgatták, többször felhasználták a vizet, mára e jó gyakorlattal szintén felhagytak. Ami a háztáji és a kiskerti zöldség- és gyümöstermelést illeti — helyeselve termelésük fokozását —, az igazság kedvéért azonban azt is meg kell mondani: túl drága, ha öntözésre ivóvizet használnak, keresni kellene egyéb megoldásokat. A népfrontbizottságok kiútkereső és ellenőrző szerepe tehát ebben a vonatkozásban is nélkülözhetetlen. Mivel a legtöbb településen a lakosság saját forintjaival is kész hozzájárulni a gondok megoldásához, ezért az érdekelt állami és társadalmi szerveknek jó és olcsó tervekkel, módszerekkel kell a segítségükre sietni. Olyanokkal, amelyek megvalósíthatók, a község, a lakosság teherbíró képességéhez igazodnak. S nélkülözhetetlen a felvilágosító, magyarázó szó, mivel még ma is hat egy örökölt, káros szemlélet, amely szerint a hazai vízkészletek korlátlanok. Az elmúlt évtizedekben ennek is köze volt ahhoz, hogy kevesebb történt a szükségesnél a drága kincset jelentő vízkészletek átgondolt felhasználásáért, a szennyezés mérsékléséért. Ha ezen a nézeten, magatartáson nem változtatunk, akkor egy fontos területen az élet minőségére vonatkozó terveink könnyen zátonyra futhatnak. Keserű Ernő w'-‘j cfj*-1 k <Jp <3 ci -jay ir~j auúJI Szeretettel üdvözöljük hazánkban Ali Nasszer Mohamedet, a Jemeni Szocialista Párt főtitkárát, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság elnökét és miniszterelnökét! Szovjet értékelés a kelet—nyugati kapcsolatokról A külpolitikai helyzet RENDKÍVÜL VESZÉLYESNEK minősítette a jelenlegi washingtoni politikát Georgij Arbatov akadémikus a szovjet televízió külpolitikai műsorában, a Kilences stúdióban. A vezető America-szakértő azt fejtegette, hogy az Egyesült Államok politikájában a szélsőséges nézetek váltak hangadóvá. Washington sajnálatos módon a hidegháború felé tett lépéseket, s ez bizonytalanságot kelt a világban. Az adás másik részvevője, Vitalij Kobis, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának alosztályvezetője az amerikai magatartás okát abban jelölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült az enyhülés körülményei között féken tartania a világban lezajló társadalmi változásokat, a nemzeti felszabadító mozgalom előretörését. Most a „szovjet fenyegetés” elleni hadjáratnak tünteti fel azt az igyekezetét, amely a nyersanyag- és energiakészletek megszerzésére irányul. A két politikus hangsúlyozta, hogy a nyugateurópai béketüntetések is bizonyítják, a washingtoni politikával szemben mind nagyobb az ellenérzés. Leszögezték, nagy jelentőségű lesz Leonyid Brezsnyev közelgő bonni látogatása, s figyelemre méltó a nukleáris fegyverzetek kérdéséről meginduló szovjet—amerikai tárgyalássorozat E témakörrel hozható összefüggésbe Haig amerikai külügyminiszternek az a megnyilatkozása, miszerint az eurorakéták állomásoztatásáról a döntés elsősorban Helmut Schmidt kancellár kezdeményezésére született. A bonni kormányfő viszont a Baltimore Sunban megjelent interjújában azt mondta, hogy a telepítést első ízben Carter hozta szóba a fejlett tőkés országok 1979-es csúcstalálkozóján. KIIGAZÍTÁST tett közzé a PFSZ szóvivője azt követően, hogy a bejrúti An-Nahar című lapban Arafat a Fahd-tervről kifejtette véleményét. A szóvivő cáfolta, hogy a palesztin vezető azt mondta volna: a szaúdi trónörökös nyolcpontos béketervében az arab—izraeli együttélésre vonatkozó utalás a terv pozitív eleme. A pontosításból az derül ki, hogy Arafat szerint a szaúdi kezdeményezés tartalmaz pozitív elemeket, amelyeketrészletesen megvitatnak majd a november végén megrendezendő marokkói arab csúcsértekezleten. Arafat igen óvatosan fogalmazott az arab—izraeli együttélésről, hiszen a Szilárdság Frontjának országai és a palesztin szervezet radikális körei elutasítják Izrael létének jogosultságát, s az együttélés kifejezésének az elfogadása megkérdőjelezné ezt a nézetet és megosztaná az amúgy sem egységes csoportosulást. Bejrúti értesülések szerint libanoni és palesztin körökben attól tartanak, hogy az Izrael számára kudarccal végződött AWACS-ügy miatt a Begin-kormány újabb támadást indít Dél-Libanon ellen. Szíria és a PFSZ hangot adott annak az aggodalmának, hogy Philip Habib amerikai elnöki megbízott küszöbönálló küldetése a súlyos júliusi harcokhoz hasonló öszszetűzések kirobbanását idézheti elő. Bejrúti lapok úgy vélik, hogy Tel Aviv az egyiptomi—izraeli területi vita lezárását követően másutt keres kárpótlást a Sínai-félsziget visszaadásáért és a legegyszerűbb megoldásnak Dél-Libanon ismételt elfoglalása látszik. Hétfőn hazánkba érkezik a dél-jemeni államfő Az MTI jelenti: Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására november 2-án, hétfőn párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Ali Nasszer Mohamed, a Jemeni Szocialista Párt főtitkára, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság Legfelső Népi Tanácsa Elnökségének elnöke, miniszterelnök.* Ali Nasszer Mohamed 1939. december 31-én született, szegényparaszti családban, Dél- Jemenben. Általános iskolai tanulmányait szülőföldjén végezte, majd 1959-ben magasabb képesítést szerzett. Általános iskolai tanítóként, majd iskolaigazgatóként dolgozott. 1960-ban csatlakozott az arab nacionalisták mozgalmához. Tevékenységéért az angol megszállók többször letartóztatták. 1963-tól az angolok elleni fegyveres harc irányítására létrehozott Nemzeti Front tagja, 1964 végén a kiképző front parancsnoka. 1965-ben katonai iskolán tanult Kairóban. Ezt követően a Nemzeti Front katonai irodájának tagjává választották. A függetlenség kivívása után a 2. kormányzóság vezetője. A Nemzeti Front IV. kongresszusán, 1968-ban a főparancsnokság tagja lett. 1969-ben a helyi igazgatási szervek miniszterévé, 1970-ben honvédelmi miniszterré nevezték ki. Még ugyanebben az évben tagja lett a Nemzeti Front végrehajtó bizottságának. 1971-ben a Legfelső Népi Tanács az Elnöki Tanács tagjává és miniszterelnökké választotta, s megerősítette honvédelmi miniszteri tisztségében. A Nemzeti Front kongreszszusán, 1972-ben a politikai szervezet központi bizottságának és politikai irodájának tagjává választották, 1974-ben . korábbi tisztségeinek meghagyásával oktatásügyi miniszterré is kinevezték. 1975-ben a Nemzeti Front egyesített politikai szervezet megalakulásakor a szervezet központi bizottsága politikai bizottságának tagjává választották. Az 1977-ben végrehajtott kormányátalakítás után csak miniszterelnöki tisztségét tartotta meg. Az 1978. június 26-i puccskísérlet leverése után az Elnöki Tanács elnökévé nevezték ki. Ezt a funkciót 1978 novemberéig töltötte be. Akkor megválasztották a Legfelső Népi Tanács Elnöksége elnökének, Abdul Fattah Iszmailnak a helyettesévé. 1980 januárjáig ő volt az állambiztonsági bizottság elnöke is. 1978, a Jemeni Szocialista Párt megalakulása óta a párt politikai bizottságának tagja. A JSZP Központi Bizottsága 1980. április 20-i ülése a párt főtitkárává választotta. 1980. április 26-án a Legfelső Népi Tanács Elnökségének elnökévé választották Ali Nasszer Mohamedet. Arbatov akadémikus nyilatkozata Moszkvából jelenti az MTI. Georgij Arbatov akadémikus a szovjet televízió külpolitikai műsora, a Kilences stúdió szombati adásában a szovjet— amerikai kapcsolatok megromlásának okait elemezte. Rámutatott: az Egyesült Államok politikájában manapság a legszélsőségesebb nézetek váltak hangadóvá. Washington sajnálatos módon a hidegháború felé tett lépéseket, komfrontációs politikai irányvonalat valósít meg, politikája az erő alkalmazását veszi számításba. Mindez bizonytalanságot kelt a világban, növeli a nukleáris háború veszélyét — hangoztatta Arbatov. Az adás másik résztvevője, ugyancsak ismert Amerikaszakértő, Vitalij Kobis, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának alosztályvezetője az amerikai politikai magatartás okának azt jelölte meg, hogy Washingtonnak nem sikerült a békés egymás mellett élés, az enyhülés körülményei között féken tartania a világban végbemenő társadalmi változásokat, a nemzeti felszabadító mozgalom előretörését. Az amerikai vezetés ezeket a változásokat a Szovjetuniónak, a „kommunizmus mesterkedéseinek” tulajdonítja. A világtörténelem objektív menete elleni hadjáratát az állítólagos „kommunista veszély”, „a szovjet fenyegetés” elleni hadjáratnak tünteti fel. Ez a politika azonban nemcsak a Szovjetunió, hanem, — ahogy ezt például Washingtonnak Egyiptomban, a Közel-Keleten, Salvadorban tanúsított magatartása bizonyítja — az egész világ ellen irányul. A „szovjet fenyegetés” legendája olyan szemfényvesztés, amellyel el akarják takarni a különböző világrészeken levő nyersanyag- és energiakészletek megszerzésére irányuló igyekezetüket. Az adásban részt vevő szovjet politikusok felhívták a figyelmet arra, hogy ezzel a washingtoni politikával szemben, a legutóbbi nagy nyugateurópai béketüntetések tanúsága szerint is, mind nagyobb az ellenállás. Mind többen ismerik fel a vitágban, hogy a háború életveszélyes ostobaság és kirobbantását nem szabad megengedni. Ezzel kapcsolatban aláhúzták a Szovjetunió új diplomáciai kezdeményezéseinek, az SZKP kongreszszusán elfogadott békeprogram megvalósítására irányuló lépéseinek jelentőségét. Ezek a javaslatok gyakorlati alapot adnak a konstruktív tárgyalásokhoz. Ebben az összefüggésben nagy jelentősége lesz Leonyid Brezsnyev soron következő bonni látogatásának, illetve a nukleáris fegyverzet kérdéseiről meginduló szovjet—amerikai tárgyalásoknak. „A Szovjetunió a legteljesebb jóindulattal indul a tárgyalásokra s őszintén törekszik arra, hogy a problémára megtalálják a gyakorlati megoldást” — állapította meg a moszkvai televízió Kilences stúdió című adásának két résztvevője. Szintén az MTI jelentette, hogy a Leonyid Brezsnyev bonni látogatását megelőző nyilatkozatok sorában először közöl a szovjet sajtóbeszélgetést nyugatnémet ellenzéki politikussal. Walter Leissler Kiep, a CDU—CSU parlamenti frakciójának alelnöke a Szovjetunió kereskedelmi és iparkamarájának meghívására tett látogatást Moszkvában és Leningrádban. A Szocialisztyicseszkaja Indusztrija tudósítójának nyilatkozva Kiep kifejtette, hogy a szovjet—nyugatnémet kapcsolatok sikeres fejlődése ellenére úgy véli, még korántsem használtak ki valamennyi, a két ország gazdasági potenciálja nyújtotta lehetőséget. — Ezen a téren még sok a tennivalónk, s a kérdést Leonyid Brezsnyev látogatása alkalmával is behatóan tanulmányozzuk majd — mondotta. A nyugatnémet küldöttség elégedetten tapasztalta, hogy szovjet részről örömmel fogadják a kérést: vonják be a gazdasági együttműködésbe a közepes és a kis vállalatokat is. Megegyezés született arról, hogy a két fél gyakorlati lépéseket is tesz ennek érdekében — mondotta Kiep. A politikus hangsúlyozta, hogy Leonyid Brezsnyev bonni látogatását — amely a genfi szovjet—amerikai tárgyalások előtt alig egy héttel kerül sorra — fontos állomásnak tartja. Az enyhülés politikája mindenképpen feltételezi, hogy egyik fél se akarjon a másik rovására előnyökhöz jutni — mondotta. A vezető CDU— CSU politikus leszögezte: az NSZK lakossága a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatok javítására törekszik.