Magyar Nemzet, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
Man Nemzet Szerda, 1982. szeptember 1. Norvégia közelről A SZÁRAZFÖLDNEK támasztva hátát, előre tekint a tengerre. Tömören így fogalmazta az egyik oslói tudományos intézet vezetője a norvég magatartás lényegét. Háromnapos „villámlátogatáson” — mégha oly gazdag és változatos programot állítanak is össze a vendéglátók — lehetetlen megismerni egy országot, elmélyedni lakóinak lelkivilágában; e röpke néhány óra azonban arra elegendő, hogy szakavatott beszélgetőpartnerek felvázolhassák hazájuk helyzetét, kormányuk elképzeléseit, pártjaik nézeteit. Alkalmam volt találkozni jelentős személyiségekkel, a külpolitika formálóival, a hatalmon levő konzervatívok és a velük szövetséges kereszténydemokraták, valamint az ellenzékbe szorult munkáspárt képviselőivel, az újságírótársadalom több mértékadó tagjával. A fővároson kívül felkereshettem a nemzetközi sajtóban annyit emlegetett Stavangert, az északi-tengeri olajtermelés hatalmas iramban fejlődő központját. Mindezek alapján nem túlzás kijelentenem: egyetértek az elöljáróban említett megállapítással, a norvégok valóban tökéletes kettősségben élnek, hiszen az európai kontinensen és a legtávolabbi tengereken egyaránt érdekeltek, hatással van sorsukra szőkébb értelemben vett térségük, Skandinávia minden jelensége, tágabb otthonuk, közös földrészünk valamennyi fejleménye, de ugyanakkor ezekkel párhuzamosan a „hét tengeren” hajózók ézékenységével észlelnek, felfognak sok ezer kilométernyire történt jelzéseket, mozzanatokat. Harminchárom esztendővel ezelőtt, az akkori világpolitikai körülmények közepette beléptek ugyan az Északatlanti Szövetségbe, de egy évtizede népszavazáson döntöttek arról, hogy távol maradnak az Európai Gazdasági Közösségtől. (Elhatározásukat azóta sem bánták meg, örülnek, hogy megőrizhették viszonylagos függetlenségüket a Közös Piactól, és látva a legkülönbözőbb nyugat-európai, valamint észak-amerikai országok gazdasági nehézségeit, fokozódó gondjait, megelégedéssel nyugtázzák saját erőfeszítéseik eredményeit.) AZ ÉLETSZÍNVONAL emelése, illetve az utóbbi időben annak megtartása volt az egymást követő kormányok elsődleges törekvése, s a nemzetközi gazdasági állapotok általános romlása dacára, Norvégia — társai közül szinte egyedülállóan — megőrizte kemény, szorgos munkával és az olajkincs nyújtotta nem csekély szerencsével elért jólétét. A skandináv időjárás jellemzője: a gyakori, rengeteg, komor felhő eddig még elkerülte a fjordok népét, de a hosszú távú gazdasági előrejelzés már itt sem ígér tiszta, kék égboltot. A munkanélküliség az összehasonlításokat tekintve rendkívül csekély, az infláció viszont kétszámjegyű. Az igazi baj a szakértők szerint abban rejlik, hogy — az olajat nem beleértve — drágán termel az ipar, csökken az árucikkek világpiaci versenyképessége. Bár Norvégia területe négyszer nagyobb hazánkénál, ezen az európai mércével már tekintélyesnek minősíthető térségen a lakosság lélekszáma alig haladja meg a négymilliót (csak Izlandban kisebb a népsűrűség). Ehhez járul a meghatározóan fontos adat: mindössze a terület három százaléka művelhető. Festői tájak, erdők, hegyek, vizek, amerre a szem ellát. A példamutatóan egészséges életmódhoz kitűnő lehetőségeket biztosítanak — a norvégok valóban szenvedélyes természetjárók, a téli és a vízi sportokat rendszeresen és tömegesen űzik. A mezőgazdaság azonban a sajátosságok miatt, még a legkorszerűbb felszereltség mellett is, csak az ellátás töredékét adja, a behozatal élelmiszerből — persze nem beszélve a halászati termékekről — nagyarányú volt és marad. Tiszteletre méltó következetességgel őrzik, óvják páratlan természeti szépségeiket, adottságaikat. Lapunk sok olvasója bizonyára megfelelően méltányolja, hogy már 1972- ben külön környezetvédelmi minisztériumot hívtak létre, amely széles és öntudatos társadalmi összefogásra támaszkodva sikerrel teljesíti nemes feladatait. (Az „átfutó” idegen mindenesetre irigykedve élvezi — az ipartelepek közelsége ellenére is — koromtól és szennyeződéstől mentes fővárosi levegőt, de a temérdek gépkocsi kipufogógázaitól itt sem lehet maradéktalanul felszabadultan lélegezni.) Amikor pedig a Storting épületében hosszú órákig hallgatom a különböző pártállású törvényhozók őszinte, szókimondó fejtegetéseit a sürgető kérdésekről, az öregek és rokkantak fokozott megsegítésének szükségességéről, a fiatalság egy részének elkényelmesedéséről — az eszmefuttatások ismerősként csengenek. A KÜLPOLITIKAI elgondolások, összefüggések megvilágítását — a beszélgetéseken kifejtett norvég álláspontok ellemzését — rövid beszámolóm befejező szakaszára hagytam, hiszen a nemzetközi helyzetről lesz szó Svenn Stray külügyminiszter ma kezdődő budapesti látogatásán, országaink diplomáciai vezetőinek tárgyalásain. Mindenesetre az elképzelések lényege kitűnik azokból a szinte teljesen egybehangzó válaszokból, amelyeket arra a kérdésre kaptam: mik a norvég kormány külpolitikai prioritásai? Elsősorban a béke, a biztonság, a második világháború után létrejött stabilitás megőrzése, továbbá az enyhülés éveiben létrejött eredmények lehetőségek szerinti megóvása, a viták békés tárgyalások útján történő rendezése. Nagy hangsúlyt kaptak a leszerelést szorgalmazó, kölcsönös engedményeken alapuló egyezményeket szorgalmazó megnyilatkozások. Oslóban változatlanul kiemelkedő fontosságot tulajdonítanak a helsinki biztonsági és együttműködési okmánynak, s alapos gonddal készülnek a madridi értekezlet november kilencediki folytatására. A norvég fővárosban tartják egyébként a nyugati előzetes tanácskozást még ebben a hónapban. Hasonlóképpen élénk érdeklődéssel kísérik a genfi és bécsi leszerelési megbeszéléseket. Külön kiemelték az illetékesek, mennyire szívükön viselik az ENSZ megerősítését, szerepének, tekintélyének, befolyásának növelését. A világszervezetet ért különböző bírálatok és támadások ellenére, bebizonyosodott, hogy létére, működésére nélkülözhetetlenül szükség van. Egyetlen mondatba sűrítve: Norvégia a maga részéről kész mindent megtenni a konfliktusok rendezésének elősegítésére, az atomháború veszélyének elhárítására. (Megdöbbentett, amikor az egyik tájékoztatóm elmondotta: napjainkban már a tízesztendős gyermekek körében is sokan vannak, akik félnek, egyszerűen rettegnek a nukleáris megsemmisüléstől. Nyilván a szülőket és a felnőtt korhoz közeledő fiatalokat ezek a felismerések serkentik arra, hogy mind nagyobb számban csatlakozzanak az atomfegyver-ellenes mozgalomhoz, a béke híveinek nagy táborához.) A KIS ORSZÁGOK felelősségéről, helyzetéről, szerepéről, feladatairól is sok szó esett az elmúlt napokban. Félreérthetetlen megfogalmazást nyert az óhaj, hogy a világpolitikában a kedvező irányú folyamatok fenntartására, illetve kialakítására hatást kell gyakorolniuk — társadalmi rendszerükre, szövetségi hovatartozásukra való tekintet nélkül — a kis államoknak, amelyek egymás közti kapcsolataik fejlesztésével, a kölcsönös bizalom szellemének érvényesítésével példát mutathatnak, hozzájárulhatnak az egészségesebb nemzetközi légkörhöz. Nem kétséges, ilyen összefüggésekben kell értékelni a magyar—norvég együttműködés jelenét és távlatait egyaránt. MatolcsyKároly Kitüntetések Az Elnöki Tanács Mádi- Szabó Gábor színművésznek több mint négy évtizedes, eredményes művészi munkássága és közéleti tevékenysége elismeréséül — 60. születésnapja alkalmából — a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést Köpeczi Béla művelődési miniszter kedden adta át. Az Elnöki Tanács a Magyar Néphadsereg fejlesztésében hosszabb időn át végzett kiemelkedő munkája elismeréseként, nyugállományba helyezése alkalmából Vörös Csillag Érdemrenddel tüntette ki dr. Hinek Emil ezredest, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetőjét. A kitüntetést Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter nyújtotta át. Az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki dr. Stark Ervin akadémikust, a Magyar Tudományos Akadémia kísérleti orvostudományi kutatóintézetének igazgatóját, a neuroentdokrinológia, az endokrin szabályozó mechanizmusok feltárása terén végzett kiemelkedő tudományos munkájáért, eredményes vezetői, tudománypolitikai és tudományszervezői tevékenységéért, 60. születésnapja alkalmából. Ezt a kitüntetést kapta dr. Amirás Ernő, az MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetének gazdasági igazgatója, két évtizede végzett magas színvonalú munkájáért és társadalmi tevékenységéért, ugyancsak 60. születésnapja alkalmából; továbbá Tímár István, az MTA mezőgazdasági kutatóintézete kísérleti gazdaságának gépszerelője, hosszú időn át végzett színvonalas munkájáért, nyugállományba vonulása alkalmából. Az Elnöki Tanács dr. Steffler Sándor legfőbb ügyészségi főtanácsosnak, osztályvezető ügyésznek, több évtizedes, eredményes vezető ügyészi munkája elismeréséül — nyugállományba vonulása alkalmából — a Munka Érdemrend arany fokozato 's cí tűn lefest'' adományozta. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész kedden nyújtotta át a kitüntetést. Az Elnöki Tanács dr. Lippényi Ferencnek, az Állami Egyházügyi Hivatal osztályvezetőjének, több évtizedes munkássága elismeréséül, nyugállományba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést kedden Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke adta át. Borsodi sikerek és gondok Az 1982. évi költségvetési és fejlesztési alap első félévi felhasználásáról tanácskozott kedden Miskolcon a Borsod megyei tanács végrehajtó bizottsága. Mint a testület megállapította, az ez évre előirányzott összegnek az év első 6 hónapjában 44,6 százalékát használták fel a megyében, s ennek eredményeként elkészült összesen nyolcszázkilenc célcsoportos és egyéb állami, illetve társasházi lakás. Az óvodai hálózat négyszázhetven hellyel bővült, az általános iskolák pedig harminchat új tanteremmel gyarapodtak. A sikerek elismerése mellett szóvá tették az ülésen hogy a késedelmes tervszállítások miatt több községben, közöttük Mezőcsáton és Boldván az általános iskola bővítése, Mezőcsáton és Putnokon pedig mintegy száznyolcvan lakás építése a tervezettnél lassabban haladt. Miskolcon, Ózdon és Szikszón a kórház bővítését hátráltatta a mélyépítők késése. A gondok enyhítésére a megye több városában Ózdon, Mezőkövesden és Leninvárosban megyén kívüli vállalatokat bíztak meg a kivitelezési munkákkal Sikeresek voltak a megyében a lakáshiány enyhítése érdekében kezdeményezett lakáscserék is. Ma indul az őszi szolidaritási akciósorozat A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata Nehéz időszakot él át az emberiség. Évtizedek óta nem volt ennyire feszült, ellentmondásokkal, veszélyekkel terhes a világ — hangzik az MSZB nyilatkozata. — A békét féltő tömegek mind bátrabban és erőteljesebben lépnek fel az emberiséget fenyegető veszélyek ellen. E világméretű küzdelemben — elsősorban a hatékonyabb szocialista építőmunkával — részt vállal a magyar nép. A Szovjetunió, a szocialista országok, a világ népei és haladó erőinek cselekvő szolidaritása, összefogása a békéért, a háborús politika feletti győzelem döntő feltétele. A Magyar Szolidaritási Bizottság ez évben is szeptember 1-től, az antifasiszta világnaptól kezdődően meghirdeti hagyományos őszi akciósorozatát. Az akció keretében megrendezésre kerülő politikai fórumok, szolidaritási gyűlések, kiállítások és más rendezvények segítik, hogy közvéleményünk minél szélesebb körben megismerje a rendkívül bonyolult nemzetközi helyzet összefüggéseit, a világbékéért, a politikai enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért, Európa békéjéért és biztonságáért, a társadalmi haladásért folytatott világméretű küzdelem legfontosabb eseményeit, az imperializmus ellen küzdő népek jogos és igazságos harcát. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez, hogy határozottan ítélje el az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, a NATO-nak agresszív, a világbéke szempontjából beláthatatlan következményekkel járó konfrontációs politikáját. Tiltakozzon Izrael közel-keleti agressziója,a palesztin és a libanoni nép elleni támadásaival szemben. Emelje fel szavát a latin-amerikai népek és Afrika déli részének haladó és felszabadítási mozgalmai elleni helyi háborúk, a független államok belügyeibe történő beavatkozás és a reakciós erőknek nyújtott támogatás ellen. Biztosítsa szolidaritásáról Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeit békés építőmunkájukban és tiltakozzon a nemzetközi imperializmust támogató kínai hegemonizmus és a térség más reakciós erőivel szemben. Nyilvánítsa ki szolidaritását az afgán néppel, ítélje el az afgán forradalom külső és belső ellenségeinek a politikai kibontakozást akadályozó provokációit. A Magyar Szolidaritási Bizottság köszönetét fejezi ki azoknak a kollektíváknak és egyéneknek, akik önkéntes hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy az év első felében segítséget nyújtsunk a Palesztinai, a libanoni, az angolai, a namíbiai, a nicaraguai, az etióp, a vietnami, a laoszi, az afganisztáni, a kambodzsai népnek hősies küzdelmükhöz és enyhítsük a függetlenségért, a társadalmi haladásért harcoló népek szenvedéseit. A világ különböző népei a jövőben is számítanak támogatásunkra, ami jelentősen erősíti szocialista hazánk nemzetközi tekintélyét. A Magyar Szolidaritási Bizottság ezért köszönettel fogadja a számlájára történő önkéntes befizetéseket. Abban a meggyőződésben hirdetjük meg az őszi akciósorozatot, hogy az a magyar nép internacionalista hagyományaihoz méltóan ezúttal is kifejezésre juttatja társadalmunk egészének tevékeny hozzájárulását a békéért, a nemzetközi enyhülésért vívott küzdelemhez, a nemzeti felszabadítási mozgalmak harcának támogatásához. . . (MNB egyszámlaszám: 238- 96832.) Koszorúzás Révész Géza sírjánál Révész Géza fémmunkás, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének egyik alapítója, a magyar partizánmozgalom szervezője születésének 80. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek kedden a Mező Imre úti temetőben. Révész Géza a felszabadulás után különböző vezető pártés állami tisztségeket töltött be, 1957-től az MSZMP KB tagja, honvédelmi miniszter volt, majd hazánk moszkvai nagyköveteként képviselte a Magyar Népköztársaságot nyugállományba vonulásáig. A munkásmozgalmi panteonban levő síron a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Rácz Sándor, az MSZMP KB közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője és Szűrös Mátyás, a KB külügyi osztályvezetője helyezte el a tisztelet és a megemlékezés koszorúit, a Honvédelmi Minisztérium részéről Csémi Károly vezérezredes, államtitkár és Papp Dezső vezérőrnagy, az MSZMP néphadseregi bizottságának első titkára, a Külügyminisztérium képviseletében Nagy János államtitkár és Somodi Gyula, a minisztérium pártbizottságának első titkára, valamint a KISZ KB, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság országos elnökségének képviselői. A kegyelet virágaival borították el a sírt Révész Géza hozzátartozói, volt harcostársai, munkatársai és tisztelői. Búcsú Weisz Ferenc préposttól A Farkasréti temető ravatalozójánál százak álltak augusztus 31-én, hogy búcsút vegyenek attól a paptól, aki életművében eredményesen ötvözte az egyházi és a társadalmi tevékenységet, aki hűen szolgálta egyházát és cselekedeteivel a szocializmust építő nép céljai mellett tett hitet. A 72 éves korában, súlyos betegségben elhunyt Weisz Ferenc a budapesti bazilika plébánosa és az esztergomi káptalan tagja volt: protonotárius kanonok és címzetes prépost. Társadalmi feladatvállalását mutatja, hogy több mint egy évtizede az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának főtitkára volt, akit ezért a tevékenységéért 1973- ban a Munka Érdemrend ezüst, 1978-ban pedig a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntettek ki. Holtáig büszkén viselte a békemozgalom kitüntető jelvényét. Az Országos Béketanácsnak mindvégig aktív elnökségi tagja volt. Hivatását úgy gyakorolta, hogy szívesen dolgozott együtt nagy, társadalmi céljaink megvalósításában, az emberi élet és jólét felvirágoztatásában a más felfogású emberekkel. Nem jelentett számára lelkiismereti konfliktust, hogy a nem hívőkkel is sorsközösséget vállalt. Sőt, éppen így érezte teljesnek hivatása gyakorlását is. Vallotta: minden békeszerető, jót akaró embernek együtt kell haladnia. Ezért övezte őt köztisztelet mind a békemunkában, mind az oltár szolgálatában. A távollévő bíboros megbízásából dr. Bagi István püspök végezte a temetési szertartást, a Hazafias Népfront részéről dr. Molnár Béla, az Országos Béketanács nevében Bíró Imre kanonok búcsúztatta a megboldogultat. Vietnami fotódokumentációs kiállítás A vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség kikiáltásának 37. évfordulója alkalmából fotódokumentációs kiállítás nyílt kedden a kőbányai Pataky István Művelődési Központban. Mintegy 70 fotográfia mutatja be Vietnam gazdasági életét, ipari, kulturális, tudományos fejlődését. A látogatók megismerkedhetnek a vietnami néphadsereg honvédő harcaival, és azzal a tevékenységgel is, amelyet a katonák békeidőben végeznek a hazáért. A kiállítás megnyitása után vietnami és magyar dokumentumfilmen mutatták be a két nép baráti, fejlődő kapcsolatait, a vietnami emberek hétköznapjait. Országos épületgépészeti gázkonferencia A gázkazánok és más gázfogyasztó berendezések karbantartásának és energiatakarékos működtetésének fejlesztése szerepel a szeptember 7-én Veszprémben megnyíló V. országos épületgépészeti gázkonferencia napirendjén. Mint a tanácskozást rendező Építőipari Tudományos Egyesület kedden Budapesten megtartott sajtótájékoztatóján többek között elmondották, a konferencia részvevői 39 előadás alapján vitatják meg a fejlesztésben hasznosítható legújabb tudományos és gyakorlati eredményeket. Ezek,, hangoztatták, lehetővé teszik a szervizszolgálat kiterjesztésének meggyorsítását, ami a rendszeres karbantartás és javítás révén kazánonként és egyéb gázkészülékenként általában 3-4 százalékkal csökkenti az energiafogyasztást. 3 Harminc éves a Szatmár Bútorgyár Harmincéves évfordulóját ünnepelte kedden a Szatmár Bútorgyár. 1952 tavaszán alakult meg a vállalat jogelődje, a Mátészalkai Vegyesjavító Vállalat, amely akkor ezen a vidéken lényegében az ipart jelentette. Az első év egymillió forintos termelési értéke ma már „muzeális” adat, jelenleg az éves ötszázharmincmillió forintnál tartanak. A vállalat fejlődéséhez jelentősen járult hozzá az a párthatározat, amely a kevésbé iparosodott területek fejlesztését segítette. Kétszázkilencvenmillió forintos beruházással, a megye és a város támogatásával folyt az üzem korszerűsítése. A Szatmár Bútorgyár az elsők között kezdett hozzá a festett lakásgarnitúrák, a politúrozott, fényezett bútorok, illetve a poliésztergarnitúrák gyártásához. Eddig több mint kétszázharmincezer szobaberendezés hagyta el a Szatmár Bútorgyárat, olyan termékek, amelyek nemcsak piaci igényeket elégítenek ki, hanem segítik az ízlésformálást is. A gyár maga gondoskodik szakmunkás-utánpótlásáról, itt képzik a tanulókat. Diákok a gyümölcsösökben Kedden öt zalai termelőszövetkezetben, illetve állami gazdaságban kezdték meg a gyümölcsszüretet a megye középiskolás diákjai. A pacsai tsz-ben zalaegerszegi gimnazisták, a Nagykanizsai ÁG- ban a keszthelyi és a miklósfai tsz-ben nagykanizsai, a baki tangazdaság kilimámi kerületében, valamint a Zalaszentgróti ÁG-ban pedig keszthelyi tanulók segédkeznek az alma- és körtefélék szedésében. Még további 14 mezőgazdasági nagyüzemben dolgoznak majd fiatalok, akik lépcsőzetesen kapcsolódnak be a munkába. Zalában ezúttal 27 100 diák veszi ki részét a betakarításból. Közülük 5760-an Vas és Somogy megyéből, 830-an budapesti egyetemekről érkeznek.