Magyar Nemzet, 1983. február (46. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-01 / 26. szám

ff d­/pr 4 . m. Magyar Nem­zet. A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA * / Ita a vevő ítr Ki hinné, hogy már több mint öt éve létezik a Vá­­sárlók könyve üzleteink­ben. Ha egy kisgyerek be­tölti ötödik esztendejét, ál­talában rendkívül büszkén közli környezetének min­den tagjával, hogy ő már nagycsoportos ... Az élet azonban más, mint az óvo­da, s a „felnőttek” e sokra hivatott, a kereskedelem­mel kapcsolatos észrevéte­leinek új közlési formája még nem mindenütt érett meg arra, hogy „felsőbb osztályba” lépjen. Pedig az ötlet jó. Hasznára válhatna azoknak, akik a jobb, színe­sebb árukínálat szervezését, a kulturáltabb kiszolgálást tekintik feladatuknak, hiva­tásuknak. A gond itt is, mint gazdasági életünk jó­­néhány területén, az ügy­intézéssel van. Emlékszem, kezdetben viccelődtünk, minek e köny­vecskéhez a hangzatos cím, úgyis panaszokkal telik meg. Azután egyre-másra hallottam olyan üzletveze­tőkről, akik mint a ritka bélyegeket, úgy kezdték gyűjteni a boltjukra vonat­kozó­ dicséretet , sőt, olyan eseteknek is híre ment, hogy csak az írhatja be morgós véleményét vala­mely visszásságról, aki e mellé egy pozitív tapasz­talatot is párosít. Mérgelőd­tek vendéglőkben kellően ki nem szolgált kuncsaftok, még azt az örömet sem hagyták meg nekik, hogy kipanaszkodják magukat a Vásárlók könyvében, mert nem adták oda, eldugták, mondván: a részeg vendé­gek széttépkedik. De hal­lottam őszinte örömmel, sőt, meghatottsággal dicse­kedni háziasszonyokat, akik észrevételükre néhány na­pon belül udvarias választ kaptak, a levélben még meg is köszönték nekik, hogy vették a fáradságot vélemé­nyük közlésére. Az Országos Kereskedel­mi Főfelügyelőség tavaly iktatta programjába annak vizsgálatát, hogyan fogad­ják a vállalatok a Vásárlók könyvébe írtakat, mi lesz a sorsuk a bejegyzett pana­szoknak, javaslatoknak, ne­tán használható ötleteknek. Fejér, Komárom, Pest, So­mogy, Tolna és Vas me­gyében harminchat állami vállalatnál, negyven szö­vetkezetnél, magánkereske­dőknél és kisiparosoknál, összesen ötszáz üzletben és negyvennégy vállalati köz­pontban néztek utána, ho­gyan intézik a gazdálkodó szervezetek a vásárlói ész­revételeket. A kép eléggé vegyesnek bizonyult. Akadt olyan vállalat, ahol eleve kizárták az üzletvezetőket az ügyintézésből, másutt pedig éppen ezeket a „kulcs­embereket” — a saját por­tájukat leginkább ismerő boltvezetőket bízták meg azzal, mielőbb nézzenek utána a dolgoknak, s hoz­zák hamar egyenesbe, amit lehet. Egyes helyeken az ellenőrzési, a hálózatirányí­tási osztály, másutt a ke­reskedelmi, vagy az igazga­tási­ osztály hivatott az il­letékes panaszok kivizsgá­lására, a bejelentések meg­válaszolására. Kevesen akadnak azonban olyanok, mint a Csemege Vállalat, vagy a Tolna megyei szö­vetkezetek vezetői, akik minden évben, rendszeresen a legfelsőbb vállalati fóru­mon foglalkoznak azzal, mi­lyen vásárlói véleménye­ket tolmácsolnak ezek a könyvecskék. Mert mikről is panasz­kodtunk az eltelt évek alatt? Nehezteltünk az áru­ellátásra — a kenyér,­ tej szállítására; nem voltunk elégedettek az eladók maga­tartásával, főként az ipar­cikkek minőségével; mérge­lődtünk azon, hogy becsap­tak bennünket, s megírtuk véleményünket a nyitvatar­­tásról. De hangot adtunk elégedettségünknek is: a vásárlók könyvébe bejegy­zett észrevételek csaknem negyven százaléka dicséret, elismerés volt. S hogy mindezekre hogyan reagál­nak a vállalatok, szövetke­zetek? Talán, túlzás lenne azt állítani, hogy ahány ház, annyi szokás — de az ellenőrzés tényei arra utalnak, hogy sok helyütt az ügyintézéssel megbízott dolgozó Intelligenciájától, jó modorától, jogszabály-isme­retétől —, vagy éppen ezeknek hiányától függ a válaszlevelek sorsa. Jó pél­dánk megint Tolna megye: itt az előírt harminc nap helyett már tíz napon be­lül reagálnak minden be­jegyzésre, nem röstellik a fáradságot, hogy a helyszí­nen, az üzletben győződje­nek meg az igazságról, s kártalanítják a vevőt, ha szükséges. Somogyban egy­szerűbbnek falták előkapni a sablont, íme, egy példa. A vendég ama közlésére, miszerint a felszolgált bor zavaros volt, meger­kezett a válasz: a bor jó, zavarossága a szállítás következménye. S a vendégek ihatták to­vább a törődött nedűt.­­ Az OKF javaslata nyo­mán a Vásárlók könyve kezelésével kapcsolatos sza­bálytalanságok ma már sza­bálysértésnek minősülnek. E legutóbbi vizsgálatot is kö­vették nagy összegű pénz­bírságok, figyelmeztetések, sőt egy vállalat ellen eljá­rást is indítottak. Mindez azonban csak eszköz, amely­­lyel az ellenőrök szerve­zettebb, érdemibb munkára kívánják sarkallni azokat, akik nem így dolgoznak. A cél nem a büntetések ki­szabása. Sokkal inkább az, hogy mindenütt komolyan vegyék a legapróbb vásár­lói észrevételt, azonnal in­tézzék el a vitás ügyeket. S olyan kínálatot, légkört, modort teremtsenek az üz­letekben — ebben egyéb­ként sokszor éppen a vevők megjegyzései segíthetnek — hogy ne panaszokkal tel­jenek a könyvek lapjai. S éppen az érdemi ügyinté­zés segíthet ahhoz, hogy „nagykorúvá” váljék az üz­letek,vevők kapcsolatát javító véleménynyilvání­tási forma. Rácz Judit Jurij Andropov a Szovjetunió belső feladatairól l­jobb leszerelési fórumok kezdik meg munkájukat Génfben A külpolitikai helyzet KÉT TOVÁBBI ÉRTEKEZLETEN vitathatják meg a szo­cialista, illetve a tőkés országok képviselői a leszerelésről val­lott nézeteiket. A Genfi-tó pártján a Nemzetek Palotájában ma megnyíló értekezlet munkájában negyven ország, köztük hazánk is részt vesz. A leszerelési bizottság a mostani ülés­szakon a vegyi és radiológiai fegyverek betiltásán, valamint a nukleáris kísérletek teljes meggátolásán fáradozik. Holnap pedig folytatja­ a tavaly nyáron megkezdett párbeszédet a Karpov szovjet és Rowny amerikai nagykövet vezette kül­döttség a hadászati fegyverek csökkentéséről és korlátozásá­ról. Most kezdődő tanácskozásukat összevetve az elmúlt héten felújított eurostratégiai tárgyalásokkal, közös vonásként emel­hető ki, hogy az Egyesült Államok az egyenlő biztonság elvét figyelemen kívül hagyva egyoldalú előnyöket próbál elérni. Genfbe érkezve Viktor Karpov éppen ezért kijelen­tette, hogy csak a mindkét fél számára elfogadható megálla­podás mozdíthatja elő a két állam és az egész világ biz­tonsági érdekeit Edward Rowny azt hangoztatta, hogy Wa­shingtonnak is érdeke a megegyezés az interkontinentális rakéták számának a csökkentéséről. Ugyanakkor említés nél­kül hagyta az Egyesült Államok nukleáris fegyvertárának a többségét képező egyéb hadászati fegyverfajtákat, amelye­ket a szovjet fél be akar vonni a vitákba. VÉDEKEZŐ HADMŰVELETNEK értékelik tekintélyes hír­magyarázók az óceán túlsó partján Bush amerikai alelnök­­nek európai, és Schultz külügyminiszter ázsiai útját. „Két kül­detés — közös stratégia” című írásában Zbigniew Brzezinski, a Carter-kormány nemzetbiztonsági főtanácsadója egyenesen „mentőakciót” említ. „A nyugati szövetségnek a nukleáris stratégia körül kialakuló válsága, és az amerikai—kínai vi­szony csendes hanyatlása olyan körülmény, amely nem szük­ségképpen alakult úgy, s amelynek „nem kellene tartósnak lennie" --- di». James Peston pedig a The New York Times-­ hasábjain Bush küldetését elemezve rámutat: „Az alelnök nem visz magával új javaslatokat, csupán arról akarja meg­győzni a szövetségeseket, hogy támogatniuk kell az ame­rikai indítványokat, mégpedig mostani formájukban.” Az is­mert, szemleíró azonban leszögezi, hogy ezt nem is a NATO hivatalos személyiségeinek a körében, hanem az egyes tag­államok közvéleményénél lesz nehéz elérni. A The Wa­shington Post „csaknem képtelen küldetésnek” minősíti Bush misszióját, mivel „az alelnök nem tudja okát adni annak, hogy miért ragaszkodik Reagan a nulla-változathoz”. Az ame­rikai napilap szerint az NSZK-ban a lakosság hatvanöt szá­zaléka az 1979-es NATO-határozat felülvizsgálata mellett van, a politikai vezetők közül pedig egyedül Helmut Kohl tart ki Reagan mellett. Schultz távol-keleti útját vizsgálva Michael Olsenberg, Carter Kína-szakértője személyes tapasztalataira hivatkozva kifejti: az ötvenes évek szoros Moszkva—Peking kapcso­latainak a visszatérése ugyan nem várható, de „minden hi­vatalos személyiség, akivel beszéltem, a Szovjetunióhoz fű­ződő viszony javulását helyezte kilátásba. Kulturális, tudomá­nyos cserére, növekvő kereskedelemre számítanak a következő hónapokban” Ugyanakkor „az Egyesült Államok kisebb fon­tossággal szerepel a pekingi stratégiai elképzelésekben, mint két vagy több évvel ezelőtt”. A vezető amerikai diplomaták utazásait összegezve Henry Kissinger volt külügyminiszter az úticsomagokból éppen a hosszú távú koncepciót hiányolja. 1 + Az SZKB­ KII főtitkárának beszéde moszkvai munkások előtt Moszkvából jelenti az MTI. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn látogatást tett a moszkvai Ordzsonikidze sz­erszámgépgyárban, s a Szovjetunió gazdasági életé­nek legidőszerűbb, legtöbb gondot okozó kérdéseiről mon­dott beszédet. Andropov a látogatás során megismerkedett az üzem mun­kájával, a dolgozók életével, körülményeivel. Több mű­helycsarnokot is felkeresett és elsősorban a munkások élet­­körülményei, keresete és mun­kahelyi közérzete iránt érdek­lődött. Ezután — a déli ebéd­szünetben — munkahelyi gyű­lést tartottak, ezen szólalt fel az SZKP KB főtitkára. Beszédében Jurij Andropov örömmel állapította meg, hogy az SZKP KB-nak a Szovjet­unió gazdasági feladatait meg­szabó, múlt év novemberi plé­numán hozott határozatai tá­mogatásra találtak a munkás­ság, a szovjet emberek köré­ben. Ez annál is értékesebb, mert az ország előtt valóban nagy feladatok állnak, s ezek megoldását ma még sok nehéz­ség hátráltatja. A Központi Bizottság ülése megállapítot­ta például, hogy a szovjet gaz­daság nem teljesíti több, az ötéves tervben megszabott mutatóját. Nem növekszik megfelelő ütemben például a munkatermelékenység és a gaz­dasági tevékenység sok terü­letén nem úgy mennek a dol­gok, ahogy az szükséges len­ne — mondotta Andropov. — Az üzemekben indokoltnál több anyagot használnak fel és sokszor túl nagy a munka­­ráfordítás. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést. De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfel­adatok növelését jelentette volna — állapította meg a fő­titkár. — Ha módosításról be­szélnek, az mindig a feladatok csökkentését jelenti. A terme­lés tehát csökken, a fizetés pedig változatlan marad, sőt, a csökkentett terv teljesíté­séért gyakran még prémiumot is adnak. Állami méretekben ez végül is azt eredményezi, hogy szakadék keletkezik az árukészlet és a lakosság fi­zetőképessége között.­­ Csodák természetesen nincsenek. Az állam csak any­­nyi árut biztosíthat, ameny­­nyit megtermettek. A fizetés­­emelés, ha nincs megfelelő mennyiségű jó minőségű áru, ha akadozik a szolgáltatás. nem vezet az anyagi jólét va­lós növekedéséhez. Ebből a helyzetből természetesen van kiút. Emelhetnénk például az árakat, de mi ezt nem akar­juk általános irányvonallá ten­ni, még akkor sem, ha az árképzésnek vannak bizonyos hiányosságai, amelyeket meg kell szüntetnünk. Járható út­ként marad tehát számunkra a termelés hatékonyságának növelése. Mindazt, amit ter­melünk, a lehető legkisebb rá­fordítással, a legjobb minő­ségben és a lehető leggyorsab­ban kell előállítani. Szó esett a plénumon arról is, hogy ez az év kulcsfon­tosságú az ötéves terv szem­pontjából. „Igyekeznünk kell behozni lemaradásainkat s meg kell teremtenünk az öt­éves, terv utolsó két évére a normális munka feltételeit — mondotta Andropov, kijelent­ve, hogy a rendteremtést a munkafegyelem megszilárdí­tásával kell kezdeni. Bármi­lyen sok élmunkása van ugyanis az országnak, csupán az ő erőfeszítéseik nem ele­gendőek a szovjet gazdaság előtt álló feladatok megoldá­sához. A fegyelemre minden­hol szükség van: a munka­helyen, a tervfeladatok telje­sítésében, az állami életben. A munkafegyelem megszilár­dítását természetesen nem le­het leszűkíteni néhány perces késések kicsinyes számonké­résére, mivel az vonatkozik a technológiai előírások betar­tására, az üzemek szállítási kötelezettségének maradék­t­­­lan teljesítésére s a termelő munka minden elemére. A munkafegyelem betartását a munkástól kezdve a minisz­terig mindenkitől szigorúan számon kell kérni. A továbbiakban Jurij And­ropov utalt arra, hogy a bel­ső helyzet alakulásának nem­zetközi jelentősége is van. „Az SZKP XXVI. kongresz­­szusán Leonyid Brezsnyev előadói beszédében hangsú­lyozta, hogy a helyzet egyre forróbbá válik, nő a háborús veszély. Pártunk és a szovjet állam mindent megtesz azért, hogy ezt a veszélyt elhárítsa, s megvédje a békét.” „Nem nehéz megérteni: minél na­gyobbak a sikereink, minél erősebb gazdaságunk, minél jobban mennek a dolgok or­gazdaságunkban, annál erő­sebbek lesznek nemzetközi pozícióink, annál tartósabb lesz a béke a földön” — mon­dotta az SZKP KB főtitkára Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogad­tatást, az iránta tanúsított bi­zalmat, amelyet — mint mon­dotta — munkájával igyekszik igazolni. Hangsúlyozta: úgy tekinti, hogy ez­ nem szem­é­lyének, hanem az egész Köz­ponti Bizottságnak és a Poli­tikai Bizottságnak szól. Edward Rowny és Viktor Karput nyilatkozatai Genfből jelenti az MTI. Hétfőn Genfbe érkeztek a ha­dászati nukleáris fegyverek korlátozásáról tavaly június­ban megkezdett szovjet—ame­rikai tárgyalásokon részt ve­vő küldöttségek. A december­ben befejeződött második for­dulót követő szünet után szer­dán találkozik ismét első íz­ben a Viktor Karpov nagy­követ vezette szovjet és az Edward Rowny nagykövet irányításával tárgyaló ameri­kai küldöttség. A delegátusok megérkezésükkor a repülőté­ren rövid nyilatkozatot adtak. Az elsőként Genfbe érkező Edward Rowny amerikai nagykövet — Paul Nitzéhez, az ugyancsak Genfben folyó eurostratégiai tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség vezetőjéhez hasonlóan — nyi­latkozatában mindenekelőtt a nyugat-európai közvélemény megnyugtatására törekedve Washington megegyezési szán­dékát bizonygatta. A diplo­mata kijelentette, hogy az in­terkontinentális, ballisztikus rakéták számának csökkenté­sében, illetve az erről létre­hozandó egyezményben látja a genfi tárgyalások alapvető célját. Ugyanakkor említés nélkül hagyta az Egyesült Ál­lamok nukleáris arzenáljának túlnyomó többségét képező egyéb hadászati fegyverfajtá­kat, amelyek csökkentését, il­letve a tárgyalásokba való be­vonását a szovjet fél már régebben javasolta. Elismerte viszont azt, hogy a nemzet­közi közvéleményt fokozott mértékben foglalkoztatja a­z eszm­elés ügye, s ennek va­lamilyen formában a genfi tárgyalások munkájában, azok eredményében is tükröződnie kell. Viktor P. Karpov nagykövet nyilatkozatában Jurij Andro­pov december 21-i beszédére utalva leszögezte: a Szovjet­unió őszinte, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvén ala­puló megegyezésre törekszik az Egyesült Államokkal a ha­dászati fegyverek korlátozásá­ról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalásokon. A Szov­jetunió nem csupán szavakban ad hangot ezen szándékának, hanem a tárgyalásokon olyan javaslatokat is előterjeszt, amelyek — elfogadásuk ese­tén — lehetővé tennék az em­lített fegyverfajták gyors és határozott csökkentését, meg­akadályoznák azok felhalmo­zását, és nagymértékben csök­kentenék a nukleáris háború veszélyét. Az Egyesült Álla­mok azonban nem segíti elő ezt a törekvést, fokozza a fegyverkezési versenyt, és a legkülönbözőbb módszerekkel megpróbál egyoldalú katonai előnyökre szert tenni. A hadászati fegyverek kor­látozásának és csökkentésének sikeres megvalósítása érdeké­ben ezért a szovjet küldöttség vezetője az említett javasla­tok — az SZKP Központi Bi­zottságának múlt év december 21-i ülésén elhangzott kezde­­ményezések — konstruktív­­mérlegelésére szólította fel az amerikai tárgyaló küldöttsé­gét. Csakis a mindkét fél szá­mára elfogadható megabandi­­dás szolgálhatja a két nem­zet és az egész világ bizton­sági érdekeit — mondotta Karpov szovjet nagykövet. ­­t Távol-keleti körsútja első állomásán tárgral az amerikai kalauszminiszter Tokióból jelenti az MTI. A távol-keleti körútjának első ál­lomásán, Tokióban tartózkodó George Shultz amerikai kül­ügyminiszter hétfőn tárgyalá­sokat folytatott Nakaszone Ja­­szuhiro miniszterelnökkel, va­lamint Abe Sintaróval, a ja­pán diplomácia vezetőjével. A megbeszélések középpontja - v

Next