Magyar Nemzet, 1983. április (46. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
Magyar Nemzet • A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • fVirrfaálom Egy álmot kergetünk. A nagy magyar fürdőálmot. Ezt kergették már fantaszta eledeink is, akiket szintén felvillanyoztak kimerítítetetlenül buzogó forrásaink. Szárnyait a Képzelet, gyógyszállók, fürdők tucatjai születtek papíron, megfontolt szakértők és lelkes dilettánsok vitáztak (mintha csak ma lenne), sokan a geotermikus világhatalom bűvöletében éltek. Közbeszéd tárgya volt fürdőügyünk. Reményeinket, vágyainkat éltette a jeles esemény is: az 1937-ben Budapesten megtartott nemzetközi fürdőügyi kongresszuson megalakult bizottság székhelyéül fővárosunkat választotta, mondván, kitűnő hatású gyógyvizeink, a szép természeti környezet, az orvosok magas fokú felkészültsége, gyógyintézeteink felszerelése és a tudományos kutatás színvonala indokolttá teszi, hogy a gyógyfürdők dolgait innen intézzék. Pedig riválisban akkor sem volt hiány. Megindult az agyunk. Egy Amerikába kivándorolt hazánkfia például levelet írt Pest alpolgármesterének, hogy szerinte két rhéter mélységig fel kéne ásni a Vérmezőt, medrét kicementezni é . !›■~' *r~*' a lágymányosi források vizeit... Hiába, hősi korszak volt ez. A hazafiúi szenvedély egyik fokmérőjének számított — legalábbis a korabeli krónikák szerint —, hogy a furaóz kérdésében ,ki mire teszi le a voksát. Honatyák, városatyák és tudós orvosdoktorok olykor ölre menő polémiát folytattak, s ugyanúgy nem jutottak dűlőre, mint azok, akik ma, viszonylag csendes irodáikban kalkulálják, jut-e fűmagra és csempére. A recesszió még a Dagályt sem kíméli, ezért nincs mit csodálkozni azon, hogy napjaink szerény szenzációja: öt helyen építettek szaunát, megreperálták a Lukácsot, sokévi kényszerpihenő után májusban megnyitják a Gellért hullámfürdőt. Európa legszebb strandját avatják orgonavirágzás idején, a Fővárosi Fürdőigazgatóság pedig van annyira gavallér,, hogy állja a 360 millió forintos számlát. Hogy van-e annyira gazdag, az megint egy másik, bár csöppet sem elhanyagolható kérdés. Azt hiszem, a főváros fürdőügyi szakértői kissé megbántott emberek. Úgy vélik, hogy a szolgáltatásaikat élvező nyolc és fél millió ember nem tudja kellőképpen értékelni erőfeszítéseiket. Fürdőink közállapotát lehet magyarázni és lehet tapasztalni. Akik magyarázzák, sokkal megértőbbek, mint akik tapasztalják. Talán mert kevesebbet fürdenek és többet számolnak. Talán mert ők, úgymond ez összefüggéseket is látják, mi pedig csak a kedves vakolatot, az eldugult lefolyót, a kényelmetlen öltözőket, időnként a sajátos színű vizet, a lehetetlen tömeget. Vagyis vendég minőségünkben Csakis a rosszra vagyunk fogékonyak. Nincs szándékomban ironizálni (akut fürdő- Vendég vagyok magam is), be kell ismernem, aligha akad ma olyan ember, aki akkora csodát tudna művelni, hogy a főkönyv is szépen mutasson, meg mi is megtapsoljuk. A nosztalgiából indultam ki. Abból, hogy Budapest fürdővárosa. Fogalmam sincs, hogy az akkori lelkesedők közül hányan böngészték át az év végi kimutatásokat. Mert azokból kitetszik, hogy fürdetni pengőért sem volt ragyogó gazdasági vállalkozás. Fürdőálmunk foszladozott, a tervek a papírkosárba hullottak, a bombát meg a fürdőkre. Rongálódásuk mértéke — olvasom — 40—70 százalékos volt. Az elmúlt harminc év alatt kétmilliárd foritot költöttek rájuk és tartunk, ahol tartunk. . Miért nem tartunk messzebbre? Csak a Széchenyi rekonstrukcióját másfél milliárdra taksálják, ezt pedig illetlenség szembesíteni a felújításra szánt évi hatvanmillióval. Így tehát hosszúnak ígérkező fürdőálmát, alussza a Pascal is, amíg nem akad egy nagylelkű mecénás, akinek megér 1,3 milliárd forintot, hogy az 1980-ig elkészült alánokról elhordassa a homokot és parancsot adjon az építőknek. Egy szerény fürdőálmom nekem is volt. Azt áll tudtam, hogy kedvenc uszodámban, főszezonban, vasárnap délelőtt egyedül úszkálok a medencében, de akkor valaki rálépett az orromra. Gonosz kis emberkének tűnt, sötétbarna bőre szorosan tapadt kiugró pofacsontjára, ádámcsutkája idegesen ugrált le-fel. Nézett és állt az orromon. Egyszerűen nem tudta elviselni, hogy a napozón már ülőhely sincs. Fürdőközérzetünket labilissá tette a tömeg. A sokaság, amely az elmúlt esztendőkben sokszor meghaladta az elviselhetőség mértékét. Sóhajtva nézegetem a századelő megsárgult fotográfiáit, amelyeken elődeink szinte magányosan nyújtóznak a medencék partjain. Tömegben ugyanis, mint bebizonyosodott, lehetetlen jól „szolgáltatni”, s hiába van a fürdőigazgatóságnak saját, kellően felszerelt laboratóriuma, bizony előfordult olykor, hogy a legállóképesebb KÖJÁL-ellenőr is csuklani kezdett az eléje tárulkozó látványtól. Pedig a női napozóra be sem tette a lábát. Tartok tőle, hogy a közlekedési költségek emelkedése újabb tömegeket késztet maradásra s a 27 budapesti strandnak, uszodának és gyógyfürdőnek az eddigieknél is kíméletlenebb rohamokkal kell számolnia. Kis helyen sok ember pedig egymást is eszi, nemcsak a gondosan becsomagolt rántott csirkét. Fürdőkultúránkat — ha egyáltalán van ilyen — megbuggyantja a kánikula. Láttam Budapest fürdőiről egy reklámfilmet. Virítottak a virágok, a hölgyek bájosan tusoltak, uralkodott az idill. A képek ellenállhatatlanul sugallták: Budapest igenis fürdőváros. Legyen. Egy hónap múlva nyitnak a strandok, s ha mi is azt látjuk, amit a kamera, bizonyára ámulunk. Vagyis, nézünk, mint a moziban ... Szényi Gábor Közös közlemény a magyar—Jugoszláv SB tárgyalásokról Kádár János fogadta Petar Sztambolicsot A külpolitikai hdiwi VÁLTOZATOS HANGVÉTELŰ nyilatkozatokkal fogadták a nyugat-európai fővárosokban az Egyesült Államok javaslatát a Szovjetunióval kötendő közbülső rakétamegállapodásról. A francia külügyminisztérium szóvivője szerint Párizs, miközben támogatja a nuha megoldást, már a múltban is kifejezte azt a nézetét, hogy ezt az indítványt ne kezeljék „mindent vagy semmit” alapon. Helmut Kohl nyugatnémet kancellár üdvözölte az új amerikai megközelítést, s azt kívánja, hogy a genfi tárgyalások vezessenek a lehető leggyorsabban konkrét és kiegyensúlyozott eredményre. A spanyol kabinet pozitívnak ítélte Reagan javaslatát, de végső célként a nullt megoldást támogatja. Belga részről hangoztatták, hogy a közbülső megállapodást csak az első állomásnak tekintenék a közép-hatótávolságú szárazföldi rakéták teljes felszámolásában. Brüsszel szerint most a Szovjetunión a sor, hogy Genfben válaszoljon erre az indítványra. Hollandiában szintén azt hangsúlyozzák, csak átmenetinek tekintenének egy ilyen egyezményt. Az olasz lapokban a kétkedés erősebb az amerikai elnök indítványának várható eredményét illetően. Az Il Giornale abból indul ki, hogy Reagan azt mondta, amit a rakétatelepítésben érintett nyugat-európai kormányok vártak. Moszkva azonban valószínűleg nem fogadja el ezt a javaslatot, mert a lényeg nem változott. A Corriere della Sera és a La Repubblica szerint Reagan könnyíteni akart az angol, a nyugatnémet és az olasz kormány telepítési gondjain. Ha Genfben nem születne egyezség, arra lehetne hivatkozni, hogy Washington ,már dr. lehetségest elkövetett a tárgyalashk előmozdítására. A L.V.ma szerint semmivel sem sikerült előbbre lépni, az amerikai elnök ugyanis figyelmen kívül hagyta az angol és a francia hadászati eszközökre vonatkozó reális szovjet aggályt. Hasonlóan fogalmaztak a japán lapok. Az Asszahi Simbun felettébb furcsa logikának nevezte, hogy Reagan a fegyverzetcsökkentés érdekében szükségesnek tartja az amerikai rakétatelepítést. Feltette a kérdést: miért nem lehet a tervezetet rögtön feladni és úgy tárgyalni a csökkentésről? MEGNYUGVÁSSAL fogadták Damaszkuszban a szovjet kormány szerdai nyilatkozatát, amely elítélte a Szíria megtámadására szőtt izraeli terveket, és egyben figyelmeztetett: e közel-keleti ország maga mellett tudhatja a világ békeszerető erőit. A moszkvai állásfoglalás olyan időpontban látott napvilágot, amikor Tel Aviv nagyarányú csapatösszevonásokat hajt végre, és kiterjedt erősítéseket végez a kelet-libanoni fronton. A Tisria című damaszkuszi lap erre utalva húzza alá a nyilatkozatnak azt a részét, amely kifejti, hogy Szíria az izraeli terjeszkedési terveknek áll az útjában. Feltűnő hír egyébként az An Nahar című libanoni lapnak a jelentése, amely szerint Gemajel elnök feloszlatta az arab békefenntartó erők bejrúti parancsnokságát. Előzőleg a libanoni kormány jegyzékben tájékoztatta Damaszkuszt és az Arab Ligát, hogy március 31-től érvényteleníti a Szíriai egységekből álló arab erők mandátumát. Damaszkuszban egyébként ammani látogatását megelőzően Jasszer Arafát ismételten elutasította a Reagan-féle közel-keleti rendezési tervet. Megerősítette: a döntés csak a fezi arab csúcsértekezlet határozatain alapulhat. Husszein jordániai királlyal feltehetően azt is megvitatják majd, hogy miként értelmezzék az önálló palesztin állam létrehozását. A kétoldalú kapcsolatok erősítése Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Petar Sztambolicsot, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság Elnökségének elnökét, aki hivatalos, baráti látogatáson tartózkodik hazánkban. Kádár János és Petar Sztambolics áttekintette a két szomszédos szocialista ország kapcsolatainak alakulását és véleménycserét folytatott a nemzetközi helyzet néhány kérdéséről. Megelégedéssel állapították meg, hogy országaink együttműködése kiegyensúlyozottan, gyümölcsözően fejlődik és megerősítették készségüket a kölcsönösen előnyös kapcsolatok további elmélyítésére, ami megfelel népeink érdekeinek. A szívélyes, baráti légkörű találkozón jelen volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Puja Frigyes külügyminiszter, Lázár Mojszov, a JSZSZK külügyminisztere, továbbá Simon Pál, hazánk belgrádi és Milán Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete. A baráti ország elnökének kíséretében érkezett politikusok is véleménycserét folytattak magyar partnereikkel. Puja Frigyes külügyminiszter jugoszláv kollégájával, Lázár Mojszoval megvitatta a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket, valamint a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Hetényi István pénzügyminiszter, a magyar— jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság magyar tagozatának elnöke Nedeljko Mandiccsal, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagjával, az együttműködési bizottság jugoszláv tagozatának elnökével találkozott. A társelnökök áttekintették a külkereskedelmi forgalom, valamint a kooperációs kapcsolatok helyzetét, s kölcsönösen tájékoztatták egymást a legutóbbi találkozójuk óta végzett munkáról. Hivatalos, baráti látogatását befejezve csütörtökön, a délutáni órákban elutazott Budapestről Petar Sztambolics. Petar Sztambolics és kíséretének ünnepélyes búcsúztatására a magyar és jugoszláv zászlókkal díszített Országház előtt, a Kossuth Lajos téren került sor, ahol felsorakozott a magyar néphadsereg díszzászlóalja. A vendégek búcsúztatására megjelent Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Péter János, az országgyűlés alelnöke, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Pója Frigyes külügyminiszter, a kormány több más tagja, s az állami, a társadalmi élet számos vezető képviselője. Ott volt Simon Pál, Magyarország belgrádi és Milán Veres, Jugoszlávia budapesti nagykövete, valamint a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Meghatározó elvek Petar Sztambolics látogatásáról közös közleményt adtak ki. Abban a többi között megállapítják, hogy a közös erőfeszítések eredményeként a két baráti szocialista ország jószomszédi viszonya politikai, gazdasági, kulturális együttődik. A felek újból megerősítették, hogy a magyar—jugoszláv kapcsolatok a szuverenitás, a területi integritás, a függetlenség, az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás elvein, a szocializmus építésének közös céljain, a két ország belső fejlődésében és nemzetközi helyzetében meglevő különbségek kölcsönös figyelembe vételén alapulnak. Ezek az elvek — amelyeket Kádár János és Joszip Broz Tito találkozóin dolgoztak ki és erősítettek meg — megbízható alapul szolgálnak a magyar—jugoszláv együttműködődés kölcsönsen előnyös, sokoldalú fejlődéséhez, a barátság és a bizalom erősítéséhez a két ország népei között. Megismételték szilárd elhatározásukat, hogy ezeken a tartós alapokon folytatják a kapcsolatok erősítését Magyarország és Jugoszlávia között, és újabb erőfeszítéseket tesznek a kölcsönösen előnyös kétoldalú együttműködés fejlesztésére. Megelégedéssel állapították meg, hogy egyre gazdagodik a közvetlen együttműködés a Magyar Népköztársaság és Jugoszlávia szocialista köztársaságai, tartományai, valamint a két ország határ menti területei és testvérvárosai között. Hangsúlyozták a két ország lakossága közvetlen kapcsolatainak fontosságát is. A nemzetiségek hídszerepe A felek kedvezően értékelték a gazdasági együttműködés eredményeit, a kiegyensúlyozott árucsere-forgalom növekedését. Elismerően szóltak azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a két ország kormánya, a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottság és más gazdasági intézmények ezért tettek. Rámutattak, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a gazdasági együttműködés új és fejlettebb formáinak, a termelési kooperáció újabb lehetőségeinek feltárásáért, az országaik szomszédságából fakadó előnyök jobb kihasználásáért, a határ menti gazdasági együttműködés és árucsere fejlesztéséért. A két fél egyetértett abban, hogy a magyar—jugoszláv kulturális, tudományos,oktatási együttműködés eredményesen fejlődik és jól szolgálja a két ország népeinek közös érdekeit. Készségüket fejezték ki, hogy e területeken előmozdítják és bővítik az együttműködést. Hangsúlyozták, hogy a kulturális együttműködési vegyes bizottság fontos szerepet tölt be az együttműködés megvalósításában. Mindkét elnök hangsúlyozta, hogy fontosnak tartja a Magyar Népköztársaságban élő szerb, horvát, szlovén, illetve a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban élő magyar nemzetiség kiegyensúlyozott helyzetét és sokoldalú fejlődése valamennyi társadalmigazdasági, kulturális-művelődési és más feltételének biztosítását. Kedvezőnek értékelték, hogy a két ország jószomszédi kapcsolatának fejlesztésében a nemzetiségek a híd szerepét töltik be. Aláhúzták, hogy országaik elvi álláspontja a nemzetiségi kérdésben a két ország népes barátsága erős-lésének folytos eleme. A teX. ebben azellemben tovább munkálkodnak a nemzetiségek sokoldalú igényeinek minél teljesebb kielégítéséért. Losonczi Pál és Petar Sztambolics beható véleménycserét folytatott az időszerű nemzetközi kérdésekről, különös figyelmet fordítva a nemzetközi feszültség enyhítését, a békét és a nemzetközi biztonságot, az államok egyenjogú, kölcsönösen előnyös együttműködésének fejlesztését szolgáló erőfeszítésekre. Európa biztonsága A két fél aggodalmát fejezte ki a mostani bonyolult nemzetközi helyzet miatt, amely feszültségekkel terhes. Rámutattak arra, hogy a fegyverkezési hajsza a legsúlyosabb veszély a világ békéjére és biztonságára, az országoknak a békés egymás mellett élés elvén alapuló együttműködésére. A meglevő válsággócok kiterjednek és újabbak keletkeznek. A népeknek a világ különböző részein még mindig harcolniuk kell a gyarmatosítás, az újgyarmatosítás, a fajgyűlölet és apartheid különböző formái ellen, a felszabadulásért és a függetlenségért. Kifejezték meggyőződésüket, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a fegyverkezési verseny gyors megfékezéséért, a tényleges leszerelésre irányuló intézkedések kidolgozásáért és végrehajtásáért. Szükségesnek tartják, hogy előrehaladást érjenek el minden leszerelési tárgyaláson. Támogatnak valamennyi olyan konkrét javaslatot és kezdeményezést, amely a tényleges leszerelési tárgyalásokhoz vezet. Az európai helyzetről folytatott eszmecserén a felek nagy jelentőséget tulajdonítottak az európai biztonság és együttműködés elmélyítésének, a helsinki záróokmánynak, melynek következetes és maradéktalan érvényesítése megkülönböztetett fontosságú valamennyi európai ország és nép létérdeke szempontjából. A két fél azt várja, hogy a madridi találkozón tartalmas, kiegyensúlyozott záródokumentumot fogadnak el, amely magában foglalja az európai bizalommal, biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia összehívásáról szóló határozat