Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-13 / 112. szám
Győzelmi jelek Nagyvázsonyban Mit akarnak Kinizsi unokái? Nagyvázsony egykori és mai védőinek ereje sem a falvakban vagyon — mondhatnánk a Gárdonyitól kölcsönvett szép gondolattal —, hanem védői lelkében. Kinizsi unokái ugyanis évekig tartó harcot vívtak a várért és környékéért. Hosszú volna felsorolni az ütközetek helyét és számát, akár csak az elmúlt öt évben is — amióta a Kinizsi várbarát kör végre megalakulhatott —, összefoglalva talán csak annyit érdemes megemlíteni, hogy más volt a terület fejlesztéséért felelős közigazgatási egység vezetőinek az elképzelése, más az idegenforgalom szervezőié és a műemlékvédelem szakembergárdájáé. Az utóbbiak javaslatai álltak legközelebb a vázsonyiak kezdeményezésére önkéntes alapon létrejött egyesület tagságának célkitűzéséhez. Mint az alapszabályban kimondták, a Kinizsi-vár baráti körének célja a működési területtel kapcsolatos haladó, történelmi, munkásmozgalmi, irodalmi, néprajzi stb. hagyományok feltárása, ápolása, a muzeális értékek felkutatása, a műemlékek, emlékművek, védett természeti, építészeti egységek védelme, gondozása. Ez sürgető feladat, mert aki ismeri Nagyvázsony környékét és beszélt már Éri István muzeológussal vagy Reményi Antal művelődési házigazgatóval, az nemcsak Nagyvázsony és vidéke ritkaságszámba menő lakótornyos váráról és az idegenforgalmi látványosság gyaránt kétévenként megrendezett lovas játékokról kap tájékoztatást, de azt is megtudhatja, hogy történelmi emlékeink feltárására eddig még nem jutott pénz. A középkori kolostorok, bástyák, templomok, gátak, malmok, de a lovasiskola melletti hotelnek helyt adó Zichy-kastély is évtizedek óta vár hiába a szakemberek átfogó, feltáró, értékmentő, felújító kezemunkájára. Igaz, hogy ennek ellenére jártak és járnak ide rendszeresen lovagolni társaságok, többnyire külföldről. Baráti összejöveteleket is láttam már a kastély udvarán, amelynek felújítására a megyei idegenforgalmi hivatal vállalkozott, de a hazai turizmus és az idegenforgalmi lehetőségek kiaknázására tett kezdeményezések sorra kifulladtak. Pedig Kinizsi unokái régóta hajtogatják: a háttértelepülésekre is kellene költeni, mert az eddigi egyoldalú fejlesztéssel kárt okoznak az idegenforgalomnak is, a tónak is, nem beszélve a Balaton-felvidék pusztuló falvairól, parasztbarokk pincéiről, műemlék jellegű malmairól, kastélyairól, hídjairól és templomairól. A Bakonyi Idegenforgalmi Bizottság most segítségére sietett a vázsonyiaknak, kidolgozva Nagyvázsony és környéke távlati idegenforgalmi koncepcióját. Ebben megmutatkozik, miképp kapcsolódhat egybe a honismereti kutatómunka a műemlékvédelemmel, miképp teremthet lehető jéget az idegenforgalom bő-vítéséhez a helyi kezdeményezés. Mint a honismereti munkkákban olvasható, a vázsonyi - medence nyugati részén, a természetvédelmi területen le-vő Kinizsi-forrás kristálytiszta; vizét a középkorban kőgátak segítségével duzzasztották a pálosok halastavakká. A Bakonyi Idegenforgalmi Bizottság megkérte a vázsonyi honismereti kör gárdáját, gyűjtőmunkával járuljon hozzá a lehetőségek feltárásához. Ennek eredménye is, hogy most a falu környékén három középkori gátrendszer felújítását terve-zik. Ezek megerősítésével le-hetőség nyílik a halastórend- szer visszaállítására, kislépté- ! kű vízparti üdülőkörzet, eset- leg kemping kialakítására. Mint a helybeliek javaslatát továbbfejlesztő BIB tervezi, a * tábdi völgyben a romok fel-! tárására, régészeti kutató és konzerváló munkára KISZ ] építőtábort lehet szervezni. Ha már a fiatalok munkájánál tartunk, meg kell jegyezni, hogy nemcsak társadalmi segítségükre számítanak a vár- barát kör tagjai, hanem ellen- szolgáltatásul azt is ajánlják, hogy a nyári szürdőben rendezzenek a térség adottságait kihasználó kultúrtörténeti, képzőművészeti, biológiai, természet- és környezetvédelmi , vándortáborokat. Nagyvázsony területét a balatoni regionális tervben javasolt Mencshely— Pécsely—Tótvázsony lovagló-i út és a balatoni kerékpárkor- út is érinti... ! Lehetne sorolni tovább azokat az elképzeléseket, lassan határozatokká, javaslatokká formálódó korábbi „lázálmokat”, melyek megvalósításával gazdagodhat a környék lakóinak sport és turisztikai, idegenforgalmi és kultúrtörténetet formáló napi tevékenysége. Gazdasági, anyagi gondjaink közepette is megéri a ráfordítást az az elképzelés, illetve annak megvalósítása, mely szerint ezen a vidéken is létre kell hozni a panziók, a tájjellegű vendéglők, a népi csárdák, a művésztelepek, a műemlékcsoportok hálózatát. Ez ma viszonylagosan olcsóbb megoldás, mert az említettek kialakítására alkalmas épületek még (!) állnak. Győztek Kinizsi unokái. Bi-zonyítja ezt, hogy a néhány éve még a megyénél igencsak ellenzett várbarát kör leg-;utóbbi összejövetelét a helyi lap is kiemelten nagybetűs! címmel adta hírül. Jelzi ezt a változást, hogy a község tanácselnöke és párttitkára is-smét együtt ült végig néhány napirendi pont megtárgyalásá-hoz szükséges időt. ] Úgy tűnik, megszűnőben vannak azok a nézetek, ame- ] lyek korábban ezen a vidéken ] akadályoztak minden átfogóbb, területfejlesztő elképzelést. Az is bebizonyosodott, hogy a lokálpatriotizmus is lehet tárgabb horizontú, mint azt általlában megszoktuk. Lehet, hogy a gyakorlat is rákényszerítette az ellenfeleket a kompromisszumra, mert tény, hogy 180—190 ezer kiránduló fordul meg Nagyvázsonyban évente, de a vendégéjszakák száma csupán 11—13 ezer. (Metszet a századfordulón megjelent Balaton útikönyvből) . Köröshegyi verseny Az olaszrizling vetélytársai „A dombok oldalán szőlőtőkék sora fut, amelyet kisebb füves, gyümölcsfákkal tűzdelt térségek, présházak szakítanak meg. A pincék mélyén kellemes zamatú borok érlelődnek, amiket szívesen kóstolgatnak az ide látogató turisták” — olvashatjuk egy útikönyvben. Még azok is szívesen vetemednek ízlelgetésre — tesszük hozzá —, akik nem szándékolják, nem a bor kedvéért látogatnak a faluba, hanem megnézni a XV. században épült templomot, meghallgatni benne egy-egy orgonahangversenyt. Remény van rá, hogy talán néhány év múlva a település másik jeles műemlékét, a késő barokk stílusban épült Széchenyi-kastélyt is helyreállítják, az egykori szép parkjából még megmenthető valami. Ma azonban mégis fő vonzerő a bor. A rangot a községnek elsősorban az enyhén mandulaízű, zamatos olaszrizling adja, de lassan felsorakozik mellé a tramini, a rizlingszilváni és savignon is. Az ötvenes-hatvanas években nagyrészt parlagterületté vált, elvadult domboldalak ma ismét teremnek. S ebben nemcsak az őslakosság megnövekedett termelési kedve játszik szerepet, hanem az új honfoglalók igyekezete is: többségük Siófokról, Kaposvárról, Budapestről jár ide szőlőt művelni. A jó bornak is kell cégér, s ebben a tekintetben a helybeliek nem vártak csodára, cselekedtek. Most, május elején borversenyt hirdettek. A szervezés időt rabló, fáradságos munkáját Horváth László, a Hazafias Népfront elnöke és Bödök Lajos nyugalmazott tsz-elnök vállalta magára. S amíg a borbírálat tartott, a nagyteremben összegyűltek ismerkedtek, tapasztalatokat cseréltek. Az idő nem telt hatszontalanul. Az egyik csoport-ban arról esett szó: az idén kevesebbet ígérnek a tőkék,s nagyobb gondot kell fordítani a permetezésre. Idősebb gazda veti fel: „Valamikor a BNV-n, ( az őszi Mezőgazdasági Kiállí-táson mindig volt poharazója) Kőröshegynek, miért nem lehetne ezt a hagyományt fel- újítani?” (Közben, hallgatólag írosan, egy másik verseny is folyt: a feleségek az asztalra kirakott pogácsákkal, sajtos- süteményekkel, szendvicsekkel mérték össze tudásukat.) Sok volt a díjazott bor, s ez nem okozott meglepetést. Kétbalkezesnek kell lennie annak — mondta az egyik gazda —, aki ilyen kiváló éghajlati és talajadottságok mellett savanyú lőrét, vinkót termel. A bíráló bizottság elnöke, Borsódi Ottó azonban figyelmeztetett: a termelők ügyeljenek jobban a kénezésre. Aranyérmet nyert borával többek között: Papp Gyula, Kovács Jenő, Rajki Sándor, Bántó László, Csizmadia Jó-zsef. De nem vallottak szó-igyent az olyan jónevű borter-melők sem, mint Járfás János, Bödök Lajos, Pavlek Ferenc, Kovács Sándor és még folytathatnánk. Amire legtöbben felfigyel-tek, egy vörös bor is aranyérmes lett: Tomcsányi László kékfrankosa. Ilyen is lehetsé- ges Kőröshegyen? ] — Hadd oszlassak szét egy illúziót — mondja István József református lelkész, a honismereti szakkör vezetője, szintén díjnyertes borok gazdája. — Amikor itt a XII. században a promontoriak a szőlőkultúrát megalapozták, hírehamva sem volt a fehér faj- Stáknak, csak a vörös bort tér- Smelték.k. e. Ma sem minden zökkenő- mentes azért a területfejlesz- tő munkában. Az arányokra és a célkitűzések elérésének üte- ] mére a vázsonyiaknak is job- ] ban kell ügyelniük. Vázsony központjában ál- ] lók. Egymás mellett két tábla jelzi, merre van a vár és a Tschárda! Utóbbi tábla színes, s nagybetűs, jól olvasható min] den nemzetiségű és korú ven dég számára. A várat mutató pléh nyíl mintha csak egy idős lenne a falakban levő kövek] kel. ] Nádor István MAGYAR NEMZET | BALATON, 2 * a. Keszthely bizakodik Erőfeszítések a fürdőzés, a pihenés jobb körülményeiért Rendszeres vízminőség-vizsgálatok. Felújították és bővítették a városi strandot. Városszerkezet és épületrehabilitáció. Feltöltötték a Büdösárok régi medrét. Nem cél a város lakosságának gyors növelése. Keszthely üdülőváros. Ez nem csak rang, gond is. Az elmúlt év idegenforgalmi statisztikája is ezt mutatja. Tavaly főidényben a városban több napot töltő vendégek száma 83 ezer volt. A kiránduló- és tranzitforgalom is erőteljesebb lett: a település három múzeumában tavaly 283 ezer érdeklődő fordult meg. A nyári kulturális rendezvényeknek 92 ezer látogatója volt. A helyiek elismerik az idegenforgalom hasznát, s igyekeznek mindent megtenni az igények és a lehetőségek közötti feszültségek feloldására, így sem könnyű elviselni a nagy ,,rohamokat”. Az érdekelt szervek a szolgáltatások színvonalának emelésével, a megfelelő környezet és köztisztaság megteremtésével, a szezon széthúzását elősegítő kezdeményezésekkel igyekeznek elviselhetőbbé tenni az idegenforgalom okozta terheket. Több csatornán A szolgáltatások minőségének javítására, az ellátás zavartalanságára többféle intézkedést hozott a városi tanács. Szakosították az üzleteket, bevezetik a folyamatos nyitvatartást, s az előre ki nem számítható tranzitforgalom miatt az alapvető élelmiszerekből tartalékot képeznek. Szorgalmazzák a többcsatornás árubeszerzést, valamint a szövetkezeti és a magánkereskedelem közötti versenyt. Ez kedvezően érinti a lakosságot. Ahogyan elválaszthatatlan fogalommá vált az idegenforgalom és a Balaton, ugyanúgy a Balaton nélkül elképzelhetetlen lenne Keszthely élete is. Ezért fájó pont: a tó vize éppen a Keszthelyi-öbölben a legszennyezettebb. A városban ezt senki nem tagadja, de a siránkozás helyett inkább cselekszenek és a legfontosabb tennivalókhoz szervezik az erőket. A Zala megyei és a keszthelyi Köjál rendszeresen végez a kijelölt pontokon vízminőség-vizsgálatot, a mintákat kémiai és bakteriológiai kutatás alá vetik. Ezek alapján az egészségügyi szakemberek a vizet továbbra is alkalmasnak találták fürdőzésre és sportolásra. Az illetékesek hangsúlyozzák: a szennyezettségből eredően — egyes híresztelésekkel ellentétben — megbetegedés nem volt, az esetenként előforduló bőrgyulladások a helytelen napozásból következtek vagy más okokra vezethetők vissza. A Kis-Balaton visszaállítása csak évek múlva érezteti majd a hatását, így azon kívül is történnek intézkedések azért, hogy a Keszthelyi-öbölt fürdőzésre alkalmas állapotban fenntartsák. A Balatoni Intéző Bizottság és a megye támogatásával elvégezték a városi strand felújítása és bővítése érdekében a kotrást, a visszahomokozást és a hínárirtást. Határozott rendelkezéseket hoztak az ipari szennyezés megszüntetésére. A város a veszélyeztetett körzetben feltöltötte a Büdösárok régi medrét. Kotrás, kontokosás A munkálatok elsősorban a Balaton-parti részekre összpontosulnak, de jelentősen fejlesztették a csatornahálózatot egész Keszthelyen. Megoldották a vasútállomás térségének vízlevezetését. Az elmúlt év decemberében átadták a MATDANO komposztáló berendezést a szennyvíziszap és a háziszemét feldolgozására. A megyei és központi hínárvágó gépekkel együtt — a kevésbé közkedvelt helyeken dolgozik a városi költségvetési üzem hínárvágó brigádja. Helyi összefogásba támaszkodva szüntették meg a Csókakői-patak és a Szent Imrepatak szennyeződését. Elkészült a mólóáttörés és a Helikon-szálló előtti partrendezés kiviteli terve. További tízezer négyzetméterrel szeretnék bővíteni a strandot Ehhez a városi partszakasz kotrására és homokozására van szükség. A „Szebb, tisztább Balatonpartért”mozgalom keretében egyes szakaszok parkosítását és köztisztasági védelmét tűzték ki célul. Értéknzentős Keszthely ősi település, többféle építészeti stílus ötvöződik harmonikusan épületeiben. Az utóbbi években, sajnos, a gótikus építmények mellett jellegtelen vasbeton skatulyák is megjelentek. Ezeket az idegen elsősorban a Festetics-kastély és a ferences templom környékén látja. Van azonban remény arra, hogy nem folytatódik. Az újabb beavatkozások már szerencsésebbek, mentik az értékeket. 1981-ben országos pályázat alapozta meg a városszerkezet és az épületek rehabilitációját. Ennek egyik állomása, hogy a Georgikon tanügyi épületét múzeummá alakították át. Fontos feladatnak látják, hogy a Goldmarkházat és a ferences rendházat is hasznosítsák közcélokra, valamint a Kossuth utcát felújításokkal és beépítésekkel egységessé tegyék. Biztató jel: a mennyiségi mutatók helyett a minőségiek kerülnek előtérbe. Így beszélt erről a városi tanács elnökhelyettese: „A Balaton regionális fejlesztési tervével összhangban nem célunk a következő időszakban a város lakosságának fokozott mérvű növelése. Az ezredfordulóra 25—26 ezer lakossal számolunk. Úgy érezzük, hogy a jelenlegi foglalkoztatási lehetőségek finomítása, a magasabb szakmai színvonalat megkövetelő munkahelyek bővítése és a hatékonyság fokozása nagyobb mértékben elősegíti a város fiatalodását." A keszthelyi gondok egy része nem csupán a városé. A Balaton-part és a vízminőség feladatainak megoldásához központi segítséget kapnak. Ugyanakkor mind többet vállalnak helyileg. Egyre jobban építenek a kezdeményezőkre, a lakók támogatására. Ez javítja az esélyeiket arra, hogy egyszer majd végleg megoldódjanak gondjaik. Laczkó András intalffy Gyula SZÍVEK ÉS SZELEKMájus az előszezon legszebb hónapja, idegenforgalmilag mégis meglehetősen kihasználatlan. Mivel a somogyi part nagy teljesítményű termálkútjai még nincsenek a szabadfürdőzés szolgálatába állítva, a Balaton korai vendégei inkább a zavartalan pihenést keresik a fürdőhelyeken, a már megnyílt vállalati üdülőkben. A partszegélyen, a strandokon még csak horgászokat látni, de napfényes délelőttökön mindig sok a sétáló a tóba nyúló mólókon, hogy élvezzék a tavaszi szelektől szántott vízmező tengerszerű látványát. Ha megállunk a tóparton, mi már csak gyönyörködünk a nagy állóvíz életjelenségeiben, mozgásában, fényeiben, színeiben. A Balaton első búvárlóinak mindez vizsgálati anyag, megfejtendő feladvány volt. A legelső feladatok egyikeként ki kellett kutatni, honnan kapja vizét a tó. A múlt század végén sokan még úgy vélték, hogy a Balatont a fenekén fakadó források táplálják, éltetik. A tó medencéjének és vizének beható vizsgálata azonban kétségtelenné tette, hogy a Balatonnak nincsenek fenékforrásai, hatalmas teknőjét a belehulló csapadék és a beléfolyó patakok vize tölti meg. Az északi hegyvidékről harminckét patak, Somogyból tizenegy árok, ezenkívül a Zala folyócska és a veszprémi partszegélyen három-négy forrás szállítja a vizet a tóba. Azt a föltevést, hogy a Balatont fenékforrások is táplálják, alátámasztani látszott az az érdekes tünemény, hogy a tó felszíne néhány ponton a leghidegebb télen sem fagy be. Ezeket az északi part közelében megfigyelhető olvadási foltokat a nép „heveseknek” nevezi, s létüket a mederfenéken fakadó melegforrásokkal magyarázza. A „hevesek” különös jelenségét már Lóczy Lajos is megfigyelte, de kétségbe vonta, hogy keletkezésük víz alatti hőforrásokkal függene össze, inkább széndioxidfeltörésekre gyanakodott. A legújabb hidrológiai kutatások megerősítették Lóczy feltevését, Kessler Hubert számolt be arról, hogy a „hevesek” helyén leszálló búvárok a tófenék iszapjában kis nyílásokat észleltek, amelyekből széndioxid buborékok szálltak fel. Ezek a gázfeltörések akadályozzák a „heveseknél” a vízfelszín befagyását A tó vizének összetételét, kémiai tulajdonságait is gondos elemzés alá vette Lóczy kutatócsoportja. Megállapították, hogy a magyar tenger vize oldott ásványi anyagokban igen gazdag, a balatoni fürdőzés jótékony hatását azonban az is okozza, hogy a folytonos hullámzástól állandóan finom iszapszemcsék lebegnek a vízben, izgatják a bőrt, élénkítik a vérkeringést, fokozzák az anyagcserét. A bársonyos tapintású, tiszta édesvíz a napfénydús éghajlat alatt valósággal újjáteremti a balatoni üdülőket, és sajátos lelki gyógyhatása is van a táj kedves bájának, nyugtató zsépségének, a tófelszín ritmikus mozgásának, tengerszerűségének. A régiek még az apály és a dagály jelenségeit is észlelni vélték a Balatonon, mivel megfigyelték, hogy a partokon a víz magassága néhány órás időközökben többször változik. Ez a vízszint-különbség egy nap alatt elérheti a 30 centimétert is, ami majdnem olyan nagy, mint az Adriai-tenger dagályának a magassága Fiuménál. Ennek a rendkívül érdekes kérdésnek a vizsgálata a Balaton-kutatás egyik fő feladatává vált. Siófokon, Keszthelyen és Tihanyban önműködő műszereket állítottak fel, amelyek állandóan jegyezték a vízmagasságot. Az automatikus följegyzések zegzugos, görbe vonalakat rajzoltak, ezek tömkelegéből hámozták ki a kutatók az áramlás és a vízlengés tüneményének magyarázatát. Ha északi szél fúj, akkor a déli parton megemelkedik a vízszint, az északin pedig lecsökken. Amikor azonban a szél nyomása így kimozdítja a tó felszínét vízszintes helyzetéből, a megbomlott egyensúly helyreállítására a víz a mélyben a széliránnyal szemben visszafelé áramlik. Kiderült tehát, hogy ezek a mozgások függetlenek a Nap és a Hold vonzásából származó kozmikus erőktől, amelyek a tengerjárást létrehozzák. Okozójuk a szél, ez idézi elő az árapályszerű mozgást a Balatonon. E vizsgálatok egyik rendkívül érdekes eredménye a tó legnagyobb lengésének felismerése és megmérése volt. A Balaton hosszában futó szelek, ha keletről fújnak Keszthelyen, ha pedig nyugatról, akkor Kenesén megemelik a vizet, míg a tó ellenkező végében egyidejű apadást okoznak. Ha a szél, amely a tó felszínét kimozdította vízszintes helyzetéből, megszűnik, a tó egész víztömege igyekszik visszalendülni nyugalmi helyzetébe, de az ingalengés szabályai szerint túllendül a másik irányba. Ez a lassú kiegyenlítő ingás addig ismétlődik, amíg a fokozatosan lecsendesülő víz a súrlódás következtében nyugalomba nem jut. Keszthely és Kenese között tíz-tizenkét óra hosszat