Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-03 / 103. szám
Kedd, 1983. május 3. Pénz még lenne... Hitelek közös célokra Győrött egymástól alig háromszáz méterre dolgozik két vállalat. Az egyiknek nagy teljesítményű, korszerű hőköz- pontja van, amely három évtizede fele kapacitással dolgozik; a másik gyár kis, elavult berendezéssel, nagy költséggel állította elő a gőzt. Az energiagazdálkodási kormányprogram — az ebben kapható hitel, állami támogatás — kellett ahhoz, hogy kiépítsék a távvezetéket, s egyetlen kazántelepről lássák el a két üzemet. Természetesnek véli az ember, hogy valamennyi üzemnek, termelőnek saját érdeke az energia megtakarítása, a kevesebb anyagból selejtmentesen végzett gyártás. Miért kellett ezeket a célokat kormányprogramokba foglalni, külön pénzeszközökkel elősegíteni? S hogyan halad a végrehajtás? Ezekről kérdeztük meg Dancs Istvánt, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatóját. A gazdaságos termelés, a nagyobb értékek előállítása, a jobb eladási ár, s a kisebb ráfordítás valóban kézenfekvő érdeke lenne minden gazdálkodó szervnek. S mégis, a nagy iparfejlesztés idején, amikor a mai üzemek összetétele, profilja, gyártmányskálája kialakult, amikor a külpiacokon is jobban lehetett értékesíteni, létrejöttek azok a gazdálkodó szervek, amelyekben kevés a rugalmasság, erőteljes a megszokás, sok helyütt hiányzik a változtatás igénye. Ezért kell kiemelt kormányprogramokban célként megjelölni a legfontosabb teendőket. Befektetés és haszon Első volt az export növelését célzó célhitelek sora, amelyek nagyban hozzájárultak a kivitel növeléséhez, a külgazdasági egyensúly javításához. Ezek rendkívül hasznosak, egyetlen kockázati elemük, hogy egy-egy területen időközben visszaesik a kereslet, s az exportra szánt árutöbbletet mégse lehet eladni, vagy kevesebb nyereséget hoz a számítottnál. Három további célhitelcsoport: az energiatakarékosság, a másodlagos anyagok felhasználása, s az anyagtakarékosság egyértelműen a ráfordítások csökkentését szolgálja. Kimutatható itt, mennyi a beruházás, az elérhető haszon, mennyi idő alatt térülnek meg a befektetett összegek. A Magyar Nemzeti Bank ebben az ötéves tervidőszakban elkülönített összegeket ad a három célra. Két program már 1980- ban indult, öt év alatt az energiaracionalizálásra 15 milliárd, a hulladékanyagok öszszegyűjtésére, hasznosítására 10 milliárd forintot szántak. Az anyagtakarékossági program tavaly az év végén öltött végső formát, és 1985-ig mintegy 2 milliárd forintot akartak kiadni a pályázóknak. Túl a vállalatoknak nyújtott hiteleken, az energiaprogramban még további 15 milliárd forintot irányoztak elő, amelyből nagy egyedi beruházásokkal, központi lépésekkel érhetünk el eredményeket ezen a fontos területen. Ebből épül Százhalombattán az új krakkói üzem, amely növeli a hazai ipari- és motorbenzin-termelést. Ide tartozik a „benzinfaló" nagy teherautók motorjának kicserélése dízelhajtásra, vagy a vasútvonalak villamosítása. Tehát, mint az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén megfogalmazták: megkezdődött az energia- és anyagtakarékossági, valamint a hulladék- és másodnyersanyag-hasznosítási program végrehajtása. A program kétszerese A legjobban áttekinthető, alaposan kidolgozott, s mér eredményeket hozó az energiaprogram. Talán az egyetlen terület, ahol a mostani, takarékos időben, amikor minden fillér felhasználását sokszorosan meggondoljuk, messze túlteljesítették az előirányzatokat a hitelezésben is. Az első két évben sok vállalat vett föl kisebb-nagyobb pénzeket, szüntette meg a pazarlást, korszerűsítette berendezéseit. Az eredmény: valamelyest növekvő termelés mellett csökkent az energiafelhasználás. Ezért az 1985-ig elképzelt 15 milliárd forintos keret fölött már eddig kiadtak tizenkilencet, s a számítások szerint a tervidőszak végéig elérik a 27—28 milliárdot. Megéri az igazi eredmények az idén, s a következő években érnek majd be. Most már olyan nagy változások hatásai hoznak majd megtakarítást, mint Almásfüzitő teljes átállása olaj helyett szénre. Sorra jelennek meg az új berendezések, amelyekkel szalma, fanyesedék vagy kukoricaszár égethető el jó hatásfokkal. A FÉG 300 millió forintos beruházással korszerűsített és folyamatosan hozza majd piacra az új földgáztüzelésű készülékét. A bányászat mosók, válogatók építésével jobb minőségű háztartási szenet ad majd, készülnek a brikettüzemek. Ezen a területen várhatóan nemcsak a befektetéseket, hanem az előirányzatokat is túl lehet teljesíteni. A második program, a hulladékok összegyűjtése, a másodlagos nyersanyagok hasznosítása nagyjából a terv szerint halad, de itt előreláthatóan nem használják fel 1985-ig az előirányzott mintegy 10 milliárd forintot. Ez már összetettebb feladat, különféle, még hasznosítható anyagokat kell összegyűjteni, osztályozni, bontani, előkészíteni az újrafeldolgozásra. Néhány nagyobb cég: a KOKÖV, a METALLOGLOBUS, a MÉH érdekelt ezekben. Amiben gazdaságos, időben megtérülő beruházásra tettek javaslatot, megkapták a pénzt. Ilyen például a használt akkumulátorokat bontó üzem építése, vagy a begyűjtőhálózat bővítése. Jelenleg tizenkét fejlesztést végeznek ezen a területen. Vannak még nyitott kérdések. Egyre több az országban — különösen a mezőgazdaságban — a használt műanyag, fólia, zsák, nem tudnak vele mit kezdeni. Pedig ezek, összegyűjtés után szétdarabolhatók, újra hasznosíthatók lehetnének. E területen is minden használható javaslat megkapná az állami, banki támogatást. Nagy lehetőség a dunaújvárosi és az ózdi salakhányók feldolgozása, feltárása. Szakemberek véleménye szerint ezekben 12—13 százalék vas lelhető fel. Nem beszélve arról, hogy a hatalmas hulladékdombok megszüntetése a tájak képén is sokat javítana. Ma úgy becsülhető, hogy e területen a már megkezdett, említett beruházásokat folytatják, az idén újat nem kezdenek. Jövőre, a következő évben — pályázatok alapján — még további hiteleket adnak majd ki. Vállalkozók kerestetnek! Ahol a legkisebb mozgás látható — legalábbis a hitel oldaláról —, az az idén megkezdettanyagtakarékossági program. Igaz, e területen nincs mindig szükség külön pénzre, beruházásra. Fejtöréssel, szellemi energiák megmozgatásával, „ingyen” is óriási eredményeket lehet elérni. A jobb konstrukciós munka, méretezés, a megfelelő anyagfajták kiválasztása, például a fémek helyettesítése műanyaggal, óriási eredményeket hozhat. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük azt, hogy ma a hazánkban készült termékek költségeinek 60—70 százaléka az anyag, s ehhez jön az energia, a bér, a tárolás, a szállítás. Ugyancsak sokat segíthet a forgalmazás: az, ha a felhasználók méretre szabott, pontosabb alapanyagokat kapnak. Minden hiány egyben a pazarlás forrása is. A legkirívóbb példák egyike: a panelgyártásra orientált építőipar igényei szinte kényszerítették a cementgyárakat nagy szilárdságú 600-as cement előállítására. Ma szinte csak ez kapható. S ez túl jó, túl drága a kisebb terhelést igénylő magánházakhoz, ahol akár a 200-as is elegendő lenne ,ha volna. A nagy összegeket igénylő, s a jövőben megvalósítandó változtatások mellett az volt az elképzelés, hogy egy-egy gyárban néhány technológiai művelet megváltoztatásával előbbre jutnak majd az anyagtakarékosságban. Úgy számolták, hogy 40—50 kisebb beruházást hoznak majd a következő évek, s esztendőnként mintegy félmilliárd forintnyi hitelt tartalékoltak erre a célra. Amikor jó esztendeje — az előkészítés időszakában — 15 fontosabb anyagfajtát vizsgálva ötleteket kértek a vállalatoktól, több javaslat érkezett: egyes üzemek azt mondották, néhány millió forintos fejlesztéssel jelentős megtakarítást érhetnek el. Amikor elfogadták a programot, s kérték a javaslatokat, tavaly az év végén, alig tíz igény érkezett. Így az idei 500 millió forintot még nem is tudták kiadni. Több ok együttes hatásáról lehet szó. Ismeretes: szigorodtak a gazdálkodási feltételek, kevesebb a vállalatok pénze. Emelkedtek a beruházási és hitelkamatok is. Igaz, jó célért, eredményes munka esetén ezekből a bank visszatérít. Jellemző, hogy az energiatakarékossági hitelkamatoknál 20—30, esetenként 50 százalékos volt a visszatérítés. De valamennyi vezető bizonytalan abban, hogy ugyanezt megkapja-e az anyagtakarékosságnál. Ráadásul volt még egy fék: sok esetben nem a gyártónál — a hitelt kérőnél — jelentkezik az anyag megtakarítása, hanem a felhasználónál. Most ezt az ellentétet feloldották, s tekintetbe veszik a további megmunkálásnál jelentkező előnyöket is. Ennek ellenére kisebb az érdeklődés a vártnál, nincsenek pályázók, pénz viszont még lenne anyagmegtakarítási fejlesztésekre. Annak ellenére, hogy ez a legfrissebb, rendkívül bonyolult és sok ellentétes érdek között megvalósuló program, az indítás után most már több hónappal jobb eredményeket, nagyobb érdeklődést lehetett volna elvárni. Banki eszközökkel nehéz a vállalatokat rávenni arra, hogy gyorsabban mozduljanak a lehetséges irányba. Most vizsgálják a tartózkodás okait, gondolkoznak a lehetőségeken. Bizonyos, hogy alapvető változást csak a termelők magatartása hozhat. Ritka helyzet ez a mai pénzszűkében: ott a hitellehetőség a Magyar Nemzeti Banknál, s kevés a pályázó, az igénylő. Országos érdek, hogy elmozduljunk a holtpontról, s legalább annyit fölhasználjunk az anyagtakarékossági program kisberuházásaira, amenynyi van. Faludi András KÖZÜLETEK ÉS MAGÁNOSOK! Bármilyen jellegű takarítási problémáját megoldja, így napi karbantartó takarítást, üvegfelületek tisztítását a DUNASZOLG G. T. Budapest 1X. Szamuely utca 58. 1093 Telefon: 180-408, 181-807. Magyar Nomet A MAGYAR MÉDIA MŰSORIRODA MÁJUSI PROGRAMJAI A PESTI VIGADÓBAN KAMARATEREM: 5-én, csütörtökön: KISS ANNA operaénekesnő, Olasz—brazil est HANGVERSENYTEREM: 4- én, szerdán: , PRO ARTE KAMMERORCHESTER (Bécs) 5- én, csütörtökön: GULYÁS DÉNES — POLGÁR LÁSZLÓ Brasmns-est 7-én, szombaton: TOKODY ILONA — KOVÁTS KOLOS Operaest 14- én, szombaton: ROGER SALANDER (Bécs) Klarinétest 15- én, vasárnap: KATONA KLÁRI és a SATURNUS EGYÜTTES koncertje „Titkaim” 17-én, kedden: SIMÁNDY JÓZSEF és növendékei Zeneakadémia operatanszaka 22-én, vasárnap: SEBESTYÉN JÁNOS — CORELLI ZENEKAR Csembalóest, vezényel: Ella István. 26-án, csütörtökön: NÉMETH SÁNDOR-est Az előadások este fél 8 órakor kezdődnek. Jegyek válthatók (szombaton és vasárnap is) a Magyar Média jegypénztáraiban (Budapest VII., Lenin körút 9—11., telefon: 228-457, XIII., Balzac utca 12., tc- 11lefon: 490-920), a Vigadó előcsarnokában, a Színházak Központi Jegyirodájában (Budapest VI., Népköztársaság útja 18., telefon: 120-000). 7 Születésnap Nem készült gyentyás születésnapi torta, nem hangzottak el felköszöntők, de nem érdemes róla megfeledkeznünk sem. Egy esztendeje él, funkcionál a Hazafias Népfront — divatos kifejezéssel élve — gesztorságában a Fogyasztók Országos Tanácsa. Ezt felidézve azt még nem mondhatjuk el, hogy a fogyasztók tanácsai úgy élnek az emberek tudatában, mint ahová lehet és főként érdemes fordulniuk. De az mégis tény, hogy Magyarország megyéiben, valamennyi városában, nem egy nagyközségben és a főváros kerületeiben több mint ötezer társadalmi munkás állt csatasorba, hogy formálja, kialakítsa, rangját megteremtse a fogyasztók társadalmi érdekvédelmi hálózatának. A Fogyasztók Országos Tanácsának megalakításához elméletileg nem kellett több, mint a Hazafias Népfront Országos Tanácsának döntése, és az ezt tudomásul vevő és szükségességét indokoltnak tartó minisztertanácsi határozat. Ez utóbbi főként azért volt nélkülözhetetlen, hogy a fogyasztói tanácsoknak státusuk legyen, nemcsak a társadalmi, de az állami hierarchiában is. JELZÉSEK Furcsa ellentmondásnak tűnhet, hogy ez a szervezet éppen akkor alakult meg és kezdett működni, amikor a gazdaság fejlődéséért újabb és újabb erőfeszítésekre kényszerülünk, amikor a bíráló szó — felületes gondolkodó számára — ellenérzést válthat ki, mintha megbolygathatná a társadalmi megegyezést. Pedig nincs itt semmiféle ellentét. Kézenfekvő utalnom az MSZMP alig néhány hete közzétett határozatára, amelyben a Központi Bizottság nem fukarkodott a bíráló szóval, és ezek címzettje nemegyszer önmaga volt. A jobb eredményre való törekvés és a szocialista demokrácia kiteljesítése — ahogy mondani szokták —: tejtestvérek. A fogyasztók tanácsai pedig ennek egyik, és nem is akármilyen megjelenési formája! Mostanában — amikor már rendszeressé vált a fogyasztói tanácsok munkája, amelyekhez sokan csatlakoztak olyanok is, akik a társadalmi tevékenységtől már egyszer visszább húzódtak, mert nem érezték, hogy részvételük több a jelenlét, a nyilvántartás formalitásánál — a tettrekészségükben egyre sűrűbben hangzik el a kérdés: miben különbözik a FŐT, mondjuk, a népi ellenőrzéstől. Amelynek aktívái jórészt ugyancsak társadalmi munkások, amint a szakszervezet sok ezer társadalmi ellenőre is. Megkísérlem a lehetséges válaszok egyikét megadni. Minden eddig volt állami és társadalmi ellenőri szervezet azt vizsgálta, vizsgálja, érvényesülnek-e a törvények, rendeletek, szabályzók. A társadalom egésze — kivéve az ezekkel hivatásból foglalkozókat —, azért nézi meg egy-egy élelmiszernél a fogyasztásra, a minőség megőrzésére megállapított időt, mert friss árut akar venni, és nem azért, mert ez törvényileg szabályozott. Nem azért kérjük számon az üzletben a használati utasítást, mert a rendelet így intézkedik, hanem, mert a megvett árut jól akarjuk felhasználni, és maximálisan kihasználni. Nem azért háborgunk egy-egy alkatrész híján, mert ezzel az illető forgalmazó valamilyen szabályt szeg meg, hanem, mert maradéktalanul akarjuk élvezni a szórakoztató elektronika örömeit, mert mosni akarunk, vagy éppen víkendezni. Egyszóval, az emberek millióinak csak végső soron jut eszükbe, hogy a különféle előírásokra hivatkozzanak, azok megtartását vizsgálják. Számukra az üzlet azért van, hogy megtalálják benne, amit venni szeretnének; a szerviz, hogy megjavítsa mindazt, ami háztartásukban elromlott. Ezt a természetes igényt alapozzák meg jelenleg az állami rendelkezések. A fogyasztók számára közömbös, hogy az üzletben azért nem veszik vissza az üres üveget, mert a kereskedelem nem tudja elérni, hogy az ipar visszaszállítsa, és ne az áru helyét foglalja el. A vásárló számára az is közömbös, hogy új bútorát azért nem tudja összerakni, mert a kereskedelem képtelen ellenőrizni, hogy minden kellék megvan-e. És sorolhatnám még a példák végtelenjét. ÚJSZERŰEN Másképpen fogalmazva: míg a különféle hivatásos ellenőrök azt vizsgálják, megtartják-e az előírásokat, amelyek természetesen a fogyasztó érdekében is születtek, addig a fogyasztói tanácsok arra hívják fel a figyelmet, hogy a vásárlókat, a szolgáltatást igénybe vevőket becsapják, megkárosítják, rosszul szolgálják ki, vagy a hivatalokban packáznak velünk. Azt azonban, hogy eközben hol és milyen fokon sértik meg a törvények és rendeletek betűit, annak eldöntése az erre hivatott állami szervek dolga. Eközben természetesen a Fogyasztók Országos Tanácsának van egy sajátos feladata is: a tömeges, vagy inkább tipikus jelzések alapján éljen a Minisztertanács határozatában adott felhatalmazással. És kezdeményezzen törvényes eljárást, a gazdasági bírság kiszabásától, a polgári peres eljárásokon át, a büntetőjogi eljárásokig. Kezdeményezze az államigazgatási és adott esetben az államhatalmi szerveknél a fellelhető joghézagok kitöltését, a meglevő előírások egységes értelmezését. Mindez talán még világosabban fejezi ki, hogy a fogyasztói tanácsok megalakulása miért jelenti a szocialista demokrácia kiteljesedését; mit értünk azon, hogy a FDT nem ellenőri, hanem társadalmi szervezet. A fogyasztói tanácsok — éppen, mert újdonságok, és mert ehhez igazodva munkamódszerükben is újféle módokat kell kialakítaniuk — keresik, kutatják tevékenységük leghatásosabb megvalósulását. Ezek egyike, hogy csak akkor lehet sikeres, ha alulról fölfelé építkezik, ha nem az országos tanács alakítja ki valamennyi munkatervét (ez már ma sincs így) , de a városi, megyei fogyasztói tanácsok jelzései, tapasztalatai nyomán alakul ki a Fogyasztók Országos Tanácsának munkaterve, ülésrendje (ez ma még nincs így). SIKEREK Mi történt a FÓT eddigi ajánlásaival? A Minisztertanácsnak a bútorellátásról szóló határozatában majdnem szó szerint megtalálható egy-egy megfogalmazása. A zöldség- és gyümölcsellátás, -felvásárlás témakörében kialakult konfliktusban a kormány vezetői a FÓT álláspontját fogadták el, a lakásfelújítás ágas-bogas és sokszor kusza rendjében, az építőanyag-ellátásban elhangzott állásfoglalások sem maradtak pusztába kiáltott szavak. Hadd utaljak itt az Állami Tervbizottság határozata nyomán a hagyományos téglák, tetőfedő cserepek gyártására, újonnan felállított gyárakra. Mindezeknek az eredményei közvetlenül még nem érzékelhetők. Ezért is nehezen lenne indokolt az egy évet különösen ünnepelni, de mentegetni sem kell a születésnapjára mérleget készítő fogyasztói tanácsokat. Még többet mondhatnánk el, ha mindenütt kialakult volna a kapcsolat a lakosság és a fogyasztói tanácsok között. De hát évtizedek állnak előttünk. Fellegi Tamás