Magyar Nemzet, 1983. május (46. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-06 / 106. szám
Póni és komp Nyaralás közben, kivált a Balaton partján, mindenki igyekszik a legjobb színben feltüntetni magát. Még aki egész évben kuporgat, ilyenkor az is gavallér szerepben tetszeleg. Úgymond: „nem von meg családjától semmit.” Kérdés azonban így is, hogy a rendhagyó módbra szánt takaró alatt ki-ki meddig nyújtózkodhat. Azért bátorkodom ezt előre bocsájtani, mert jobb időkben is jártam már úgy, hogy szűkösen méreteztem az otthoni elképzelésem szerint még busásnak vett zsebpénzt. És nem azért, mert a gyerekeim húsz fagyival és még egyszer annyi lángossal többet kebeleztek be. És még csak azért sem, mert az ibolyántúli sugarak no meg a jó társaság hatására megsokszorozódott a márkás söréhségem. A meglepetést minden esetben a váratlan, nem tervezett kiadások szolgáltatták, tehát azok a fizetnivalók, amelyeknem szerepeltek előzetes elképzeléseimben, hanem egyszerűen csak kikerülhetetlenül beléjük botlottam. Okulni persze senki se okul, ennek ellenére mégis nyilvánosságra hozom rövid, szezoneleji balatoni kiruccanásom tapasztalatait, már ami a várható árakat illeti. Természetesen a teljesség igénye nélkül, csupán egy-két példát felemlítve. Köztudott például, hogy Zamárdit elhagyva Szántódpusztán a szezonra jól felkészült Idegenforgalmi és Kulturális Központban hátaslovak és pónik várják a lovagolni vágyókat. Utóbbiban nincs hiány jómagam legalább annyira szeretnék már egyszer hátaslovazni, mint kicsinyeim pónizni. Csakhogy: „Lovaglás futószáron, kezdőknek 120 Ft 25 perc.” „Gyermeklovagoltatás póni lovon (súlyhatár max. 35 kg) 50 Ft 15 perc”. (Nyakamat rá, hogy nincs az a gyerek, akit ennyi idő után le lehet csalogatni keservesen megszerzett paripájáról, s akkor már minimum százas a kulturált kikapcsolódás.) .,Kocsikázás kettes fogattal (1 felnőtt -1- 3 gyermek) 120 Ft 20 perc”. „Túrakocsizás kettes fogattal a puszta környékén (3 fő részére) 550 Ft kb. 1,5—2 óra.” „Lovastúrák felnőtt lovasok részére: rövid túra 350 Ft 2 óra; hoszszú túra 550 Ft 3,5 óra.” Úgyhogy, aki ezt esetleg sokallja (s nyilván nem vagyok egyedül), az gyorsan vonuljon tovább családjával, abban a reményben, hogy a túlsó parton olcsóbban megússza. Legfeljebb a kompnál bosszankodik egy keveset, mert a tavaly emlékezetébe vésett tarifa, amit a markában szorongat, ezúttal kevésnek bizonyul. A gépkocsik átkelése ugyanis április 1. óta (és ez nem áprilisi tréfa) 40 forint, a korábbi 25 helyett, az utasoké pedig 7, a korábbi 4 helyett. Előzetesnek egyelőre ennyit, no meg némi tanulságot. Az utóbbi időben hallatszanak olyan vélemények: a magyar tenger térségében, a szezonban jobban kellene érvényesíteni az értékarányos árakat, illetve jobban a tó élvezőire — és haszonélvezőire — kellene ráterhelni a vízvédelmi és fejlesztési költségeket. Ezzel még a zsúfoltság is csökkenne, hiszen az áraknál aligha van jobb orientáló tényező napjainkban. Mi válik valóra ebből az elképzelésből, azt majd a jövő dönti el. Egy azonban bizonyos, ebben a tekintetben a magyar ember öntevékenysége csodákra képes . .. (MSZ) Varjaskéri párnahaj (Balaton menti népművészet) nya csomagolt ebédre, érintetlenül vitte haza. A veje a konyhában ült, evett. Nyugodtan, jóízűen, és nem nézett hátra, amikor az öregember köszönt. Az öregember a veje mellé lépett a bottal, és azt mondta: — Nehéz a munka, sokan nem tudnak úszni, aztán mégis úsznak. Meg kellene tiltani. A veje csak evett. — Két embert kellett kihúznom — mondt az öregember —,láttam, merülnek, beugrottam, tarkón vágtam őket, és a hajuknál fogva kihúztam őket. A veje lenyelte a falatot. — Egyet kérdezek — mondta szelíden —, minek kellett magának ezt felvállalni? Valami baja van itt talán? — Nincs nekem itt semmi bajom — mondta az öregember —, csak pénz kell nekem. — Pénz? — kérdezte a veje. — Hát nincs meg mindene? — Megvan de kell nekem a pénz. — Van háza — mondta a veje —, vettünk magának ruhát, két fekete ruhája volt, de kívánt egy harmadikat, megvettük. Cigarettát mindennap kap, mindennap húst eszik, és csak egyszer mond valamit, másodszorra már meghozzuk... — Nincsen panaszom — mondta az öregember —, csak kell nekem a pénz. A veje felállt, ideges lett. — Az istenit! — mondta. — Talán autót akar? — Autót? — mondta az öregember. — Azt te akarnál. Az viszi a pénzt. Nekem telek kell, a szomszéd telkét meg hozzá akarom venni az enyémhez. — Azért jár mentőnek? — Azért — mondta az öregember —, azért kell nekem a pénz. Meg akarok még egy gyümölcsöst is. A veje már fel-alá járt, mondani akarta: „Az istenbe, verje már ki magából ezt a gyűjtést, és még hazudik is érte”, de gyáva volt. A házra gondolt, ahol lakik, amiből kikergethetik, és a beszéd csak ennyi lett: — Nem kell nekünk semmi... Reggel menjen, és mondja meg, hogy nem tud már úszni. Az öregember leült, komótosan vacsorához készült. — Ha neked nem kell — mondta —, kell nekem, amit akarok. A munkáról, a vízimentőségről egy szót sem szólt. Evett. A veje nézte az öregember lábát, meg az asztal mellé tett botot, és leült a sarokba. ■ Az öregember, amikor jóllakott, böfögött egyet, és bement feküdni. Dudorászott eleinte, de a sötétben közelinek érezte a reggelt, és félni kezdett. Azt mondta halkan: — Istenem, tedd meg, hogy az a négy ember holnap ne legyen a Balatonban ... Miután elmondta az imát, megnyugodott. Hitte, hogy az Isten megteszi. Reggel, amikor csónakkal kievezett a zánkai öbölhöz, nem volt ott a négy ember. Behúzta az evezőket, és nyugodtan evett. És arra gondolt: vesz még egy házat is. És akkor hirtelen felhangzott a kiáltás. Üvöltés volt. A nádas felől jött. Vízbe ejtette a húst, amit a veje adott, és kapkodva evezni kezdett. Az üvöltés még egyszer jött. De már több. A parton is sikítottak. Gyorsan csapkodta az evezőket, izzadt, és érezte, hogy karjából az erő fogy. A csónak alig haladt. Meglátta az ember helyét, bugyborékolt a víz. A nádas ■mögött, a hínárnál. Már nem bírta tovább. A ladik elakadt. Az ember nem jött fel. Csak bugyborékolt a víz. Zihált. Már nem bírta egy méterre sem. De ott volt. Az ember nem jött fel. A bugyborékok kisebbedtek. Kihajolt a csónakból, lenyúlt a vízbe, és hirtelen egyensúlyát vesztve, belezuhant. Minden elsötétült. Többre már nem emlékezett. Csak egy óra múltán tudta meg: mindkettőjüket kihúzta két fiatal halász. Az öregember keze görcsösen markolta a másik haját — úgy találtak rá. A másik egy volt a négy közül, aki nem tudott úszni. Nézték az öregembert, körülvették, és azt mondták: az öregember bátor volt, ki akarta menteni a fuldoklót. Ő tudta csak, félelmében fogta a másikat, fuldoklótól remélt segítséget. De nem szólt. Hagyta, hogy dicsérjék. A történteket egy újságíró is látta. Szepezden nyaralt, és cikket írt a lapjának: „Egy hatvanéves ember hőstette ... A balatoni távúszás egykori bajnoka élete kockáztatása árán.. Harmadnap Budapestről értesítették az öregembert: bátor, hősies magatartásáért kitüntetést kap. Lassan olvasta a gépelt írást, és remegett a keze. A veje mellette állt, és nézte, hogy az öregembernek remeg a keze Aztán halkan szólt: — Ne haragudjon — mondta —, ne haragudjon, amiért azt mondtam, hogy nem tud már úszni. Az öregember lassan letette a kezében tartott írást, a nejére nézett, aztán a botra, ami a lába mellett állt. A veje a botra nézett, aztán az öregemberre. És látta, hogy még mindig remeg az öregember keze. A linaiui barátlakások . Hárpát-medence egyik nagy remetetelepe A középkori sziklaomlás nyomai. Oltárkép, freskómaradványok, aknasír. Az 1055-ös alapítólevél Petra néven említjük. A történészek véleménye megoszlik. A kutatás tovább folyik, de zárt területen. A Tihanyi-félsziget keleti felének északra, Balatonfüredre néző oldalán, mintegy 20— 25 méter magas sziklafalvonulat tövében található a Kárpátmedence egyik legnagyobb és legépebben fennmaradt remetetelepe. Az idegenforgalmi, régészeti és műemléki látványosságok egyik tihanyi úticélja. Kellemes, árnyas turistaút vezet hozzá a hajóállomás felől, a félsziget egyetlen forrásának, a Ciprián-forrásnak az érintésével. Jengyel mesteri táblák Az érdeklődő, a kiváncsi turista elöl sziklaomlást, veszélyt jelző táblák, magyar és német nyelvű feliratok zárják el az utat. Az ismeretes 1952. évi hatalmas sziklaomlás után az elmúlt évben több, kisebb sziklahullás történt, mely napjainkban is észlelhető. Érthető az illetékesek óvintézkedése! A vulkáni eredetű bazalttufafal rétegeit a szélsőséges időjárás az utóbbi években erősebben kikezdte. A kimosódott, kihullott vagy kifagyott laza rétegek fölött megreped, meglazul a tufa és lezuhan a mélybe. Valószínűnek látszik, hogy a középkor vége táján történt az a hatalmas sziklaomlás — ennek a nyomai ma is látszanak —, mely erősen megrongálta, majdnem megsemmisítette a sziklafalba vájt cellákat, szentélyeket. A tájvédelmi körzetté nyilvánított Tihanyi- félszigetet 1952 óta törvényerejű rendelettel védi, természetvédelmi területeit pedig 1954- ben határozták meg. A rendelet külön kiemeli a Barátlakásokat, mint földtani, régészeti ] és történeti szempontból védendő létesítményeket. 1980-ban a veszprémi Bakonyi Múzeum irányításával megkezdtük a cellacsoportok felmérését és fotódokumentációjának az elkészítését. A munkálatokat a Budapesti Műszaki Egyetem Fotogrammetriai Tanszéke és az Épííésztörténeti Tanszék szakértőinek lelkes közreműködésével 1981-re elvégeztük. Mindenben segítő partner volt ; az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint az Országos Műemléki Felügyelőség. Részt vett a kutatásban a Magyar Állami Földtani Intézet veszprémi területi szolgálata, továbbá a Bányaműszaki Felügyelőség szakértője és budapesti egyetemi tanárok. 1982-ben a cellacsoportok és szentélyek egy részét megtisztították az évszázados törmeléktől és a benyllott földtől, továbbá földtani rétegfelmérést végeztünk és régészeti ásatással több, sziklába vájt sírüreget tártunk fel. Előzetes állagmegóvásban részesítettük a középkori vakolatmaradványokat és egy helyiségben oltárkép, freskó maradványait tártuk fel. A régészeti ásatás során egy vörösréz pénzérmére, úgynevezett szkilátuszra bukkantunk, mely a XII. század utolsó harmadából, III. Béla király idejéből származik. Ez az első, hiteles és korhatározó régészeti lelet a tihanyi Barátlakások területéről! 3 Miről vallattak az oklevelek? A tihanyi apátság 1055-ben kiadott alapítólevelében és a pannonhalmi főmonostorban őrzött I. András király által adományozott birtokok felsorolása említ egy Petra nevű helyet, melyet a kutatók többsége a mai Barátlakásokkal, ill. a sziklafallal azonosít. 1211-ben II. András király összeíratta az apátság birtokait, és ebben az oklevélben találkozunk az „ecclesie Beati Nicholai de Horozcueh” meghatározással, vagyis Szent Miklós oroszkői egyháza megnevezéssel, mely azonos az 1055-ös alapítólevél Petra nevű helyével. 1267. január 11-én, a Rómától északra fekvő Viterbo városában adták ki IV. Kelemen pápa bulláját, melyben a tihanyi apátságot Szent Péter oltalma alá fogadja. Az oklevél megemlíti a Barátlakásokat és azok birtokaival együtt: „Cellam monachorum, que Vruzku vulgariter nominatur ...”, magyarul „a szerzetesek celláját, melyet általában Oroszkőnek neveznek ...”. Utoljára egy 1329-ben készült oklevél említi az oroszl kői priort, ekkor Salamon test-fvér töltötte be ezt a tisztet, mint a tihanyi konvent tagja. Mindössze ennyit tudhatunk meg az írott dokumentumokból! Egy remetetelep történetének feltárásához ez nem sok, de nem is kevészetesi életforma alapjait, mely a közös életen, a cenobita életi formán alapszik. Ezt a szerze ttesi ősi alapszabályt tökélete- sítette a IV. században Szent Bazileiosz (Nagy Szent Vazul) kaiszareai érsek, a Kelet egyik legnagyobb egyházatyja. Az ő regulája alapján terjedt el és s él napjainkig a keleti keresz tr ténység egyetlen szerzetesi rendje, az ortodox szerzetesíség, melyet a Nyugat általában „bazilita” szerzetesség néven emleget. Az V. században Palesztiná-ban és környékén kialakult a szerzetességnek, a remeteség- ! - nek egy különös formája, mely a cenobita, a közösségi életet igyekszik összeegyeztetni az anachoréta, eremita remetei életmóddal. Ez pedig a lavra - rendszerű remete életforma. A cellacsoport A Közel-Keleten és Kis- Ázsiában, a Balkánon és még számos más területen közismertek a sziklafalba vájt ko lostorok, remetetelepek. A Ti-hanyi-félszigeten is lényegé- ben ilyen lavra típusú cella-1 sorból álló remetetelep létesült az Árpád-ház fennállásának korai szakaszában. A bazalt- tufa sziklafalban jelenleg négy cellacsoport látható. Az első kápolna volt remetecellá-val és sírfülkével. Itt bukkan- tünk rá az oltárkép freskóma- íradványára, és itt tártunk fel a több sziklákba mélyített akna- ív sírt. A második cellacsoport a két helyiségből áll, korabeli román résablakai még meg is vannak. Ezt remetelakásnak használhatták, korábbi kutatók véleménye szerint talán a telep vezetőjének, a priornak S a „lakása” volt. A harmadik S egy nagyméretű terem, szinte teljesen összeomlott állapot-ban. Ez lehetett a közös étke- zőhelyiség, a refektórium. Nagysága alapján 12—24 fő, remete számára készülhetett, tehát még számos lakócella, rejtőzhet betemetve a lejtő-1 törmelék alatt. A negyedik cellacsoport félig megsemmi- S sült, jelenlegi állapota való- S színűleg annak a középkori sziklaomlással járó pusztulás- nak a nyomait viseli, mely vé eget vethetett az itteni remete-. életnek. Több egykori helyisé- ige közül ma már csak egy nagyobb terem maradványa lát-ható, valamint egy szinte teljeseb ép szentély eredeti oltár- ral. A tufafal felületét körülbelül kétharmad részben kora- beli vakolat borítja. Több kiváló történész és rév ígész foglalkozott a Barátiaké- sok történetének kutatásával és rejtélyének megoldásával.) A tisztelet kötelez, hogy leg-alább kettőnek a nevét meg- említsem: Rómer Flórisét és Csemegi Józsefét. Az ő munkásságuk és sok más kutatók eredményei felhasználásával is folytatjuk a kutatást ezen a sziklaomlástól veszélyes, egy- 5 előre a nyilvánosság elől zárt területen. Dr. Uzsoki András : bencés vufjtj ..husi lila99 ) Kik éltek a Barátlakások- ban? Régi kérdés és máig fel nem oldott talány. A kutatók véleménye megoszlik. Egyesek szerint a bencés apátság konventje alá tartozott az oroszkói remetetelep, a Szent Miklós egyháza. Erre sok példa van a Szent Benedek regulát lát, szabályzatát követő mojnostorok történetében nemcsak külföldön, nálunk is. ” A történészek másik csoport-díja szerint I. András király és Anasztázia királyné Kievből, a Rusz fővárosából telepített; ezek Tihanyba ortodox — nyu-gaton „bazilitá”-nak nevezett — szerzeteseket, akik a Barát- i lakásokat készítették és ott él-; ītek. Ezt látszik közvetve iga-; Szólni az oklevelekben találha-; ) tó Oroszkó elnevezés. Vajon; › így van-e? Úgy tűnik, hogy a (történelmi háttér — András és Levente hercegeknek Jaroszláv » nagyfejedelem kiévi udvara-s ban való felnövekedése, majd András és Anasztázia dinasztikus házassága — mindenképpen a kievi magyarázatot támogatja. Ezt erősítené I. Andrásnak a Duna-kanyar- ban és Szentendrén kimutat-t ható egyháztelepítési politikája. ) Kik voltak a remeték? A IIV. században Egyiptomban kell keresnünk a sivatagi remeték között a szerzetesség ősi csíráját. Antoniosz (Remete Szent Antal) és Pakhomiosz, inkább az utóbbi rakta le a szervezett remeteélet és a szer HÍREK A szántódi idegenforgalmi és kulturális központot az elmúlt esztendőben több mint 65 ezren keresték fel, a hazai turistákon kívül főleg német és osztrák, valamint szovjet vendégek fordultak meg legnagyobb számban a pusztán. A helyi vezetők abban bizakodnak, hogy az idén még több látogatót fogadhatnak. Együttműködési megállapodást írt alá a Siotour és az IBUSZ balatoni igazgatósága: az idei szezonban 33 közös programot szerveznek külföldi és belföldi vendégek, turisták számára. Új típusú ragasztott lemezből készült kishajókat, csónakokat próbálnak ki a Balatonon. Némelyik típussal elsősorban a horgászok igényeit kívánják kielégíteni. Balatonfüred és környéke egyik legnevezetesebb földtani látványossága a Kékivölgy bejáratánál levő, Lóczy Lajos nevét viselő barlang. A mintegy 120 méter hosszú barlang fél óra alatt bejárható és idegenvezető is rendelkezésre áll a látogatóknak. Új autóbusz-pályaudvar építése kezdődött el Siófokon. A tizenkét fogadó- és indítóállomás területén most a közműveket építik, üzembe helyezése 1984. év végére várható. Az üdülést zavaró és a tájképet rontó, jelenleg üzemelő kilenc felszíni bányában — az északi partszakasz közelében — még ebben az évben megszüntetik a termelést. Ugyancsak folyamatban van a régi „bányasebek” feltérképezése. A rekultiváció már elkezdődött, a szakemberek szerint azonban az üteme nem kielégítő. A Veszprém megyei vízgyűjtő területen felülvizsgálták az állattartótelepek működését. Néhányat megszüntettek, többnél technológiai módosítást hajtottak végre, s így ma már nincs olyan telep a körzetben, amely hígtrágyát bocsájt a tóba. Megkezdték a pecsenyekacsa szállítását a Balatoni Halgazdaság telepeiről. Az első szállítmányt — 20 ezer pecsenyekacsát — a pécsi baromfifeldolgozóba irányítják. A Balaton körüli ülepítőtavak tervezésével és megvalósításával kapcsolatos híreket a horgászok is nagy figyelemmel kísérik. Ezek a tavak ugyanis — erősen tagolt partjaikkal, szabályozott vízmennyiségükkel — kiváló életfeltételeket biztosítanak a halaknak, a horgászoknak pedig új fogási lehetőségeket. A balatonfüredi Hangár áruházban 200 négyzetméteres melegételes sörözőt alakít ki a Pannonker Vállalat a nyári szezonban. Tükrös pásztorfaragás (Balaton menti népművészet) VALAI OX, 3 MAGYAR N NEMZET